Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-17 / 90. szám, hétfő
Közösségi elemek és távlatok A csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 40. évfordulóján A közelmúltban, február 15-én Grósz Károly csehszlovákiai látogatását követően kiadott közleményben kiemelt hangsúlyt kaptak a kapcsolatfejlesztésnek kölcsönösen hasznos és előnyös indítékai. A CSKP KB főtitkára és az MSZMP főtitkára egyetértően juttatta kifejezésre, hogy a két párt közötti, a marxizmus-leninizmus szellemében fejlődő együttműködés a két ország népeinek együvé tartozását szolgálja. Az együttműködés népi keretei és távlatai kaptak tehát határozott hangsúlyt. Nem véletlenül. Hisz a februári győzelem síkraszállt a két szomszédos ország együttműködésének útjában álló, a volt uralkodó osztályok által emelt akadályok elhárításáért. A Csehszlovákia és Magyarország közötti új típusú együttműködés egyik fő akadálya- mint ismeretes - a csehszlovákiai magyar nemzetiség szerepének megítélése volt. Az antifasiszta koalíció létrejötte, mely a fasizmus elleni harc legkisebb mértékegységének állami és nemzeti közösségeket tekintett, nehéz helyzetbe juttatta a csehszlovákiai magyar kisebbséget. Vele szemben a kollektív fele- lősségrevonás elve kezdett érvényesülni. Később viszont Csehszlovákiában a szocialista fordulat a nemzetiségi víszálykodás felszámolásának irányába hatott, s ez elősegítette a csehszlovák-magyar államközi kapcsolatok rendezését. A történeti szakirodalom azóta viszonylag részletesen feímérte a csehszlovák-magyar kapcsolatokat befolyásoló, az 1945-1948 közötti időszakban szerepet játszó tényezőket. A korabeli érvelés nem lehet azonos a távlatos történeti összefüggéseket megvilágító vizsgálódással. Éppen ezért a negyven évvel ezelőtt aláírt csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és segítségnyújtási egyezmény aláírása nem tekinthető valamiféle aktusnak. Folyamat betetőzésének és továbbvitelének számít. A polgári erők hatalmának felszámolását eredményező fordulat tette lehetővé a szerződés megkötését. A nemzetiségek helyzete ugyanis része volt a hatalomért folytatott harcnak- mindkét országban. Nálunk az antifasiszta összefogás, mely polgári, szocialista és kommunista erőket magában foglalva a demokratikus és szociális alapokon nyugvó osztálykoalícióra épült, a csehszlovákiai magyar nemzetiséget kollektív felelősségre kárhoztatta. A kommunista párt a februári győzelmet követően megszabadult a kompromisszumos korlátoktól, s állást foglalhatott a csehszlovákiai magyar kisebbség jogegyenlősége mellett. Mindez Magyarországon is hozzájárult a kommunista párt tekintélyének növeléséhez. így kerülhetett sor a csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási egyezmény aláírására, 1949. április 16-án. F elvetődik a kérdés, a kölcsönös kapcsolatok népi kiteljesedése minként vetül ki a negyven évvel ezelőtti szerződéskötésre. Figyelmet érdemel Szakasits Árpád nyilatkozata, aki 1948 augusztusában Csehországban gyógykezeltette magát. A bratislavai Pravda tudósítójának adott nyilatkozatában az egyszerű emberek rokonszenvére hivatkozva kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a csehszlovák-magyar közeledés nemcsak az államférfiak és tisztségviselők ügye lesz, hanem a két ország dolgozóinak legsajátabb megnyilatkozása. A csehszlovák-magyar szerződés leszögezte: „Azáltal, hogy a hatalmat mindkét országban a nép maga vette kezébe, megteremtette annak feltételeit, hogy a két nép kölcsönös kapcsolata a jövőben új módon alakulhasson. “ Nyilvánvaló, hogy az együttműködés igazi kiteljesedésében számos tényező kölcsön- és összhatása játszik közre. Politikai, ideológiai vonalvezetés és reagálás, fejlődési követelések jelentkezése és a kölcsönös kapcsolatoknak a közgondolkodásban tükröződő szerepe alighanem egyaránt figyelmet érdemel. S ez egyet jelent a számszerűségeken, azok puszta minősítésén túlmutató szemlélet érvényesülésével, összefüggések megragadásával. Közöttük vannak olyanok, amelyek a szocialista fejlődés négy évtizedén belül is egy-egy szükebb időszakhoz kapcsolódnak. Mások viszont tágabb időkeretben gyakorolnak hatást. A történeti kutatás a maga - ilyen szempontú - elemzéseit és értékeléseit előbb vagy utóbb elvégzi. Kérdés viszont: mi él a már eddig is felszínre került kapcsolattörténeti jellemzőkből a széles köztudatban. Átfogóbb megvilágítást kapott-e a megélt tapasztalatiság, a sok tekintetben már történeti emlékezéssé váló élményanyag? Van-e árnyalt képünk az ötvenes évekről, amelyeket éppúgy áthatott az alapozás, a kibontakozás lendülete, mint a leegyszerűsítés és a korlátok közé szorítás merevsége. I smeretes, hogy Csehszlovákia a maga fejlett gazdaságával jelentős mértékben hozzájárult a szocialista útra tért országok, így Magyarország iparosításához. A csehszlovák-magyar áruforgalom rendkívül dinamikusan fejlődött. Ugyanakkor kevésbé ismert, hogy az autarkiára törekvő gazdasági politika miként emelt olyan gátakat, amelyek a fejlődés későbbi szakaszaiban megnehezítették a termelési szakosítást és a kooperációt. A kulturális kapcsolatok alakulásában szinte lenyűgözően hat az egymás irodalmi értékei iránti érdeklődés kielégítése. A kölcsönös könyvkiadás számadatai rendkívül imponálóak: 1949-1956 között 98 magyar műalkotás látott napvilágot szlovák és 54 cseh nyelven, ugyanakkor 132 cseh és szlovák nyelvű alkotás jelent meg magyarul. A közös könyvkiadásról szóló, 1953-ban aláírt egyezmény a csehszlovákiai magyar nemzetiség szocialista kulturális életének kibontakozásához is le nem becsülhető segítséget nyújtott. A két ország közötti kapcsolatokat azonban nehezítette az internacionalizmus korabeli, absztrakt értelmezése. Az internacionalizmus térhódítása zökkenőmentes folyamatnak tűnt. Az ilyetén megközelítés lehetetlenné tette a fejlődés által felvetett és a múltból örökölt kényes kérdések valósághű számbavételét és megvilágítását. A közös célok deklarálása jól megfért a kapcsolatok hivatalos szintre szorításával, a tömegkapcsolatok szűkreszabá- sával, ami akadályozta a kölcsönös közeledést. A tanulságok levonását szolgáló igyekezet természetesen kiterjedt a két ország életében kialakult válsághelyzetek leküzdésének következményére. Egyéni tapasztalat és elemző kitekintés egyaránt igazolni látszik, hogy az 1956-os magyarországi és az 1968-as csehszlovákiai fejlemények tragédiába torkollásá- nak megakadályozása, a társadalmi-politikai helyzet konszolidálása ösztönzést adott a kapcsolatok fel- élénküléséhez. A politikai-gazdasá- gi segítségnyújtáson túlmenően a fejlődés új formái alakultak ki, s adtak újabb lökést az együttműködésnek. Az ötvenes évek végén lendületet vett a tudományos-műszaki együttműködés, mely az idő tájt még a dokumentációcserére korlátozódott. A gazdasági együttműködés megelevenedése kihatott a társadalmi és a tömegkapcsolatok alakulására is. A hetvenes évek elején honosodtak meg a párt és állami szervek és társadalmi szervezetek határ menti találkozói,, előmozdítva a konkrét helyi együttműködést. Kulturális téren a centralizáltság oldódása, a közvetlen kapcsolatok térhódítása lett jellemző. A hetvenes évek elején egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tudományos együttműködésnek elsősorban a termelésben kell gyümölcsöznie. S így került előtérbe a kooperációs együttműködés. Ezzel egyetemben kiterjedtek a közvetlen, testvérvárosi kapcsolatok. F elvetődik a kérdés: hol van a kézzelfogható határ a felső vezérlésű, azaz belpolitikai és nemzetközi helyzet által befolyásolt és az alulról jövő kapcsolatok, kezdeményezések között. Természetesen az együttműködés számtalan területén korszakhatártól függetlenül érzékelhető a felülről ösztönzött és az alulról fakadó hatások találkozása. Mégis aligha járna eredménnyel, ha ezt csupán a hivatalos közlemények alapján szeretnénk minősíteni. Tény és való, alulról és felülről induló serkentések összhangba hozására törekedve nem egy olyan eset áll elő, amikor hivatalos és egyéni kezdeményezés nem talál egymásra. Talán elfelejtődik: a megelőző időszak szerkezeti keretei teremtik meg a lehetőséget az együttműködés továbbfejlesztésére. S így nem meglepő, hogy Grósz Károlynak februári csehszlovákiai látogatása során hangzott el a kölcsönös óhaj: a kapcsolatokban meglevő tartalékok kiaknázása közös várakozások visszahúzódó erejét megtörő lépés; bátorságot igényel. A közvetlen kapcsolatok fejlesztésének minduntalan napirenden levő gondjai kerültek az érdeklődés homlokterébe. A közös közlemény hangsúlyozza, hogy a kölcsönös kapcsolatokban sok a kihasználatlan tartalék, s az együttműködést minőségileg magasabb szintre kell emelni. Új formákat kell alkalmazni, hogy az együttműködés minden területen éreztesse hatását. Ezen belül a csehszlovákiai magyar nemzetiség fejlődése arról tanúskodik, hogy a csehszlovákiai népegységet erősítve kell hozzájárulnia a csehszlovák-magyar államközi és nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséhez. N épi, közösségi elemek lépnek előtérbe. S ez természetes. Az országainkban folyó átalakítás kis- és nagyközösségeket hoz mozgásba. S ez a kölcsönös kapcsolatokban is érződik. Párt, szocializmus és népi kötődés történelmi folyamat. Magán viseli a folytonosság és a diszkontiunitás jegyeit. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a két ország közötti népi indíttatású kapcsolat negyven évvel ezelőtt olyan időszakban eresztett gyökeret, amikor már előrevetette árnyékát a szocialista hatalom torzulása is. Szinte megdöbbentően hat a szerződés aláírásáról az akkor még hetilapként megjelenő Új Szóban közzétett közlemény. Antonin Zápotocky és Dobi István, Vladimír Clementis és Rajk László nyilatkozatai szerepelnek egymás mellett. A történelem talán valamiféle véletlenszerű összejátszásaként is felfogható, hogy a kommunista mozgalomnak két későbbi mártírja így találkozott egymással. Nyilatkozataik magán viselik az adott kor jegyeit, de valamiféle, a kor szellemét meghaladó üzenetet is hordoznak magukban: az együttműködés szükségességébe vetett mély hitet. Ez hitelesíti és meghatványozza a negyven évvel ezelőtti együttműködési szerződés aláírásának történelmi hatóerejét. KISS JÓZSEF A Nemzetbiztonsági Testület napjára A nép szolgálatában írta: ŐTEFAN LAZAR, az SZSZK belügy- és környezetvédelmi minisztere A cím találóan fejezi ki a Nemzet- biztonsági Testület - megalakulásának évfordulójáról ma emlékezünk meg - tevékenységének szerepét. A nép és a társadalom érdekeinek védelme jellemzi munkáját. Tagjai társadalmunk fejlődésének minden szakaszában cselekvően részt vettek a köznapi és a hosszú távú feladatok teljesítésében. Magától értetődően sajátos eszközeikkel: a bűnözés visszaszorításával, a bűnelkövetők leleplezésével, a társadalmi tulajdonnak, az állampolgárok jogainak és érdekeinek védelmével. Ezzel egyidejűleg a széles körű megelőző tevékenységgel, a CSKP és a szocialista állam biztonságpolitikája kimunkálásában és megvalósításában való részvételükkel. Napjainkban is így van ez, amikor a gazdasági és a társadalmi átalakításnak, a szocialista demokrácia elmélyítésének valóban forradalmi programját valósítjuk meg. Ez az igényes folyamat, amely a CSKP KB 13. ülésének megállapítása szerint visszafordíthatatlan, a társadalmi élet minen területén arra késztet bennünket, hogy elvessük a munka irányításának, szervezésének, az emberek közhasznú tevékenységbe történő bevonásának elavult formáit. Az élet azonban nap nap után új követelményeket támaszt. Ez kétségtelenül szükségessé teszi az új gondolkodást is. Épp ettől függ az átalakítás sikere. S ez egyidejűleg előidézi a nézetek és a gyakorlati állásfoglalások sarkítását. Hiszen elég sok az olyan ember, aki nem szívesen mond le a megszokott, problémamentes cselekvési módozatokról. Még nem mindenki értette meg azt, hogy az előrelépést csak a szocializmus tökéletesítése új útjainak feltárása teszi lehetővé a szovjet kommunisták ösztönző példája nyomán. A pártpolitika nyíltsága, a demokrácia elmélyítése, a felelősségtudattal és a munka minőségével szembeni növekvő igények e medrén kívül állnak azok, akik megszokták a mások munkáján való élősködést, sőt, sohasem jellemezte őket társadalmi rendünk támogatása. Ellenkezőleg. Éppen ezért tanúi vagyunk annak, hogy a különféle külföldi erők ösztönzésére ezek a belső, ellenséges magatartást tanúsító elemek megkísérlik kifejezésre juttatni szocialista- és társadalomellenes gondolkodásukat és magatartásukat. Az ilyen emberek kis csoportjai, akiknek a szocializmus felbomlasztására irányuló politikai törekvései több mint húsz esztendővel ezelőtt csődöt vallottak, ismét úgy vélik - eljött az ő idejük. Egy és ugyanazon személyek felzárkóznak a Charta 77 mellé, különféle módon, nem legálisan szervezkednek, eszmei híveik aktivizálására törekednek, de főleg arra, hogy visszaéljenek a fiatalok tapasztalatlanságával és a hívők vallásos meggyőződésével. Jellemző, hogy a demokrácia fogalmának torzított magyarázatával, különféle demagóg nyilatkozatokkal és memorandumokkal a bűnöző és az aszociális elemek politikai színezetű mozgolódását is elő akarják idézni. Ezen az eszmei és erkölcsi szemétdombon különféle mendemondák születnek, koholmányok a törvénytelenség eseteiről, illetve arról, hogy nálunk elfojtjuk az emberi jogokat, gátoljuk a személyiség fejlődését stb. Mindezt lázasan terjesztik elsősorban a külföldi uszító rádióállomások, amelyek álszenten hivatkoznak a bécsi utótalálkozó Záródokumentumára. Nyíltan kimondjuk, hogy a demokráciával kapcsolatos ilyen „tanácsokra" nincs semmi szükségünk. S azt sem engedjük meg, hogy provokatív akciók szervezésével ezeket a „tanácsokat" nyilvánosságunkra rákényszerítsék. A demokrácia nem parttalan, csak a jogok és a kötelességek egységében és a törvényes keretek között érvényesíthető. Dolgozóink a provokatív akciók határozott elvetésével világosan kifejezésre juttatták, hogy rendezett országban, békés, alkotó légkörben kívánnak élni és dolgozni. Ebből következnek a Nemzetbiztonsági Testület feladatai is a közrend védelmében, a bűnözéssel, valamint az egyéb társadalomellenes tevékenységekkel szembeni harcban. Ez a biztonsági apparátus legsajátabb kötelessége, rendeltetése és munkájának értelme. A nemzetközileg elismert jogszabályokkal összhangban a rend megőrzése minden állam belügye. A szocialista állam szervei hivatottak arra, hogy védjék a társadalmi érdeket, cselekvően felvegyék a harcot mindazzal, ami veszélyezteti. A bűnüldöző szervek egyeztetett igyekezete a bűnözés háttérbe szorításánál meghozta és meghozza gyümölcsét. Ez bizonyítható elsősorban a feltárt bűntettek és vétségek csökkenésében. Ez a csökkenés tavaly 1986-hoz viszonyítva meghaladta a 8 százalékot. Pozitív eredményé ez a biztonsági szervek, a bíróságok és az ügyészség megelőző tevékenységének is. Kétségtelenül a dolgozók nagyobb nyíltságának és kritikus szellemének is köszönhető, annak, hogy rámutatnak a rendetlenségre, a negatív jelenségekre. Ez annál is fontosabb, mivel a változó gazdasági körülmények között növekszik a társfelelősségük a társadalmi javak védelmében. Persze, ez nem jelenti azt, hogy mindenütt és mindenki példás gazda. A szocialista gazdaság védelme terén nemegyszer ütközünk felelőtlenségbe, az alapvető munkakötelességek elhanyagolásába. Éppen ez az oka annak, hogy a gazdasági bűncselekmények mintegy 47 százalékát teszi ki a szocialista tulajdon megkárosítása. A tűzvészeknek, az üzemi, valamint a nagy közlekedési, köz- és vasúti baleseteknek, illetve szerencsétlenségeknek csaknem 70 százaléka írható a munkajogi és a munkavédelmi előírások durva megsértésének számlájára. Ennek következtében Szlovákiában évente a kárérték meghaladja a több tízmillió koronát. Ennél is szomorúbb tény, hogy az ilyen balesetek és szerencsétlenségek emberéleteket is kioltanak. Továbbra is időszerű tehát a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1983. évi levele, amely a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elmélyítésének követelményeiről szólt. Persze, nem elég időszerűségét csupán hangoztatni. Döntő fontosságú az, hogy követelményeinek minden munkahelyen becsületesen eleget tegyenek. Különösen manapság, amikor erőnket és eszközeinket mozgósítjuk a termelés gazdaságosságának és hatékonyságának növelésére, megengedhetetlen, hogy bárkinek felelőtlen, könnyelmű magatartása vagy bűncselekménye társadalmunkat megfossza a munkával megteremtett értékektől. Elsősorban annak mutatkozik szüksége, hogy eredményesebben visszaszorítsuk a visszaesők bűnözését, az alkoholfogyasztás hatására elkövetett bűncselekmények számát és erélyesen meggátoljuk azt, hogy a fiatalok ellentétbe kerüljenek a törvénnyel és az erkölcsi normákkal. Az ilyen és az ehhez hasonló bűncselekmények elemzése arról tanúskodik, hogy hiányosságok vannak a nevelőmunkában, nem eléggé következetes, igényes az ellenőrzés, s nem eléggé szigorú a kötelességek elhanyagolásának, megszegésének szankcionálása. A jogi nevelés fő feladata ezért arra vezetni, hogy mindenki felelősséget érezzen munkájáért és magatartásáért. Ebben a vonatkozásban nagyobb mérvű elkötelezettséget várunk el a dolgozókollektíváktól. Mindennek előfeltétele, hogy a törvény tiszteletére neveljünk. Ehhez igyekeznek hozzájárulni a Nemzetbiztonsági Testület tagjai is. Jogrendünk humánus tartalmával összhangban hangsúlyt helyeznek a megelőzésre, de a törvény megsértése esetében következetesen teljesítik kötelességeiket. A törvények s a többi kötelező jogszabály tíszteletbentartása nélkül ugyanis elképzelhetetlen a társadalmi fejlődés. ÚJ SZÚ 4 1989. IV. 17.
