Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám, szerda

Leningrád: Debütált a nemzetközi dokumentumfilm fesztivál Mihail Litvjakov (középen), a fesztivál főigazgatója és R. B. Pendharkar indiai producer (balra) KOMMENTÁLJUK ------ ----------------------------------------------—------------- -............................................... , i"* Ke dvező a mérleg, de... A múlt héten zárult brnói seregszemlék közül az idén is a Salima élelmiszer-ipari kiállítás volt a legjelentősebb, és természetesen ez állt az érdeklődés központjában. Ezt a megkö­tött szerződések, és a további kölcsönös együttműködést elmé­lyítő tárgyalások is bizonyítják. Mint ismeretes, az idei, sorrend­ben 12. nemzetközi kiállításon 33 országból 387 vállalat vett /észt. A megkötött szállítói-átvevői szerződések értéke megha­ladja a 3 milliárd koronát. Ezen belül a szocialista országok vállalataival 1 milliárd 900 millió korona értékű szerződést kötöttek vállalataink az árucsereforgalom bővítésére. A bemutató eredményeit és tapasztalatait összegezve, a szak­emberek elsősorban arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen mértékben tükrözte a kiállítás az ésszerű táplálkozásra való törekvés alapelveit? Nos elmondhatjuk, hogy lényeges javulás észlelhető a múlt évi bemutatóhoz viszonyítva. Elsősor­ban a hazai állami vállalatoknak a választék bővítésére és a piac igényeinek kielégítésére irányuló törekvéseit kell pozitívan érté­kelnünk. Az elmúlt időszakhoz viszonyítva például jóval több alkoholmentes, illetve csökkentett alkoholtartalmú üdítőt kínál­tak. A csehországi sörgyárak a kibővült Pito-családdal mutatkoz­tak be. A Mosti Sörgyár a tervek szerint több ezer hektoliter ilyen üdítőt szeretne Szlovákiába szállítani. Meglepően nagy volt a marhahús alapanyagú szalámifélék és más húskészítmények kínálata. Ezeknek egyre nagyobb hánya­dát biológiai eljárásokkal érlelik és hidegfüsttel tartósítják. Ennek előnye, hogy a konzerváláshoz nem kell sok sót hasz­nálni, így a húskészítményekben kevesebb az egészségre káros anyag. Örvendetes, hogy több új, energiaszegény élelmiszerrel talál­koztunk a kiállítóvállalatok pavilonjaiban. A biotechnológiai eljá­rásokkal nagymértékben sikerült csökkenteni az élelmiszerek nem kívánatos zsír- és cukortartalmát. Az üdítőitaloknál például az egyik legfontosabb szempont a szomjúságoltó hatás. A kísér­letekben sör- és szörpfélék felhasználásával sikerült kifejlesz­teni olyan üdítőitalokat, amelyek világméretben is versenyképe­sek. Ezek közül érdemes megemlíteni a minden tekintetben kiváló Blondy mix üdítőitalt, amely megfelel a korszerű táplálko­zás alapelveinek, s valószínű, hogy elnyeri a fogyasztók tet­szését. Tarka, és fölöttébb vonzó volt az idei Salima. Az egybehangzó szakvélemény szerint beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Per­sze, ha kicsit igényesebben értékelünk, ha mélyebben tekintünk a kulisszák mögé, és termékeinket összehasonlítjuk a világszín­vonallal, akkor olyan érzésünk támad, hogy még mindig keveset tettünk az élelmiszerellátás javításáért. Valahogy nehezen érvé­nyesülnek a gyakorlatban a korszerű gyártási és tartósítási technológiák. Amint a kiállításon is tapasztaltuk, a helyzet javításához az együttműködés kialakítása és továbbfejlesztése is hozzájárulhat. Főleg a holland, de néhány más céggel szintén példás az együttműködés, csakhogy ez még mindig kevés, ígéretes, hogy további külföldi vállalatokkal folynak tárgyalások közös gyártási és alapanyag-beszerzési programok kidolgozá­sára. Egyes szakaszokon a kivitelt, másutt a behozatalt növeljük. A Magyar Népköztársaságból, Indiából és néhány további országból olyan élelmiszereket hozunk be, amelyek nálunk hiánycikknek számítanak, vagy elősegíthetik az egészséges verseny kialakítását. Ez így helyes, hisz az elzárkózottságból való kilépés egyik fontos feltétele annak, hogy az élelmiszer- ipari termelés fejlődésében döntő fordulat következzék be. BALLA JÓZSEF Készülnek a tavaszra Pótalkatrészből és szakemberből egyaránt kevés van Új város jelent meg a filmvilág fesztiváltérképén - Leningrád. A kö­zelmúltban itt tartották meg az első nemzetközi dokumentumfilm feszti­vált. A moszkvai nemzetközi film­fesztiválról „vált le“, Moszkvában rendszeresen tartottak dokumen­tumfilm bemutatókat, versenyeket is- csakhogy ezek mostohagyerme­kek voltak. Hogy kikerüljenek az ár­nyékból, a dokumentumfilmesek úgy döntöttek, Leningrádba hívják meg kollégáikat az egész világból. A fil­meseket vonzotta a fesztivál jelsza­va: Üzenet az embernek. Széles körű sajtóreklám előzte meg a fesztivált. Ezen a téren a szervezők többet produkáltak a szükségesnél, míg maga a feszti­vál megrendezése nem volt zökke­nőmentes. Csak háromszáz ven­dégre számítottak - s végül ezer érkezett. Sem a város, sem a feszti­válszolgáltatások nem voltak készek egy ekkora tömeg fogadására. A szovjet újságírók éles hangvételű glosszákban „reagálták le“ emiatti bosszúságukat, a külföldi vendégek inkább sztoikus nyugalommal. Hans-Joachim Schlegel, a nyugat­berlini filmfesztivál egyik rendezője úgy vélekedett, a számos fesztivá­lon, melyen már megfordult, hozzá­szokott a szervezési hibákhoz. Vi­szont örömmel nyugtázta, hogy Leningrádban si­került megren­dezni egy ilyen komoly nemzet­közi filmszemlét.- Ez az új idők nagy vívmánya- mondotta. - Vé­leményem szerint az esemény leg­nagyobb értéke a szovjet program színvonala. Egye­nesen felvilla­nyoztak ezek a fil­mek - s nemcsak két-három „pe- resztrojkás“ alko­tás, hanem a kü­lönböző kitűnő, éles témákat ér­dekes formákban bemutató gyönyö­rű filmek egész sora. Hasonlóan vé­lekedtek Leningrád további külföldi vendégei is: a fesztiválon a szovjet dokumentaristák megerősítették ve­zető helyüket, melyet az utóbbi két- három évben szereztek meg filmje­ikkel, ezekben a legtisztább művé­i mól be. Erőfeszítéseink mindenekelőtt a nemzeti kultúra népszerűsítésére és fejlesztésére irányulnak. Az alap jótékonysági esteket szervez, eze­ken a köztársaság határain túl is jól ismert előadóművészek és kollektí­vák lépnek fel. A koncertek bevételei lehetővé teszik, hogy jelentős társa­dalmi rendezvényeket finanszíroz­zunk. Ezek egyike az úgynevezett Visszaadás akció, célja pedig a vilá­gon szétszórt művészeti alkotások visszaadása Litvániának. Kezdetben a litván emigránsok bizalmatlanok voltak ezzel az ötlettel szemben. Kétségbe vonták, hogy a művészeti kincsek valóban haza­kerülnek, kiállítják őket a köztársa­ság múzeumaiban. A Szovjetunió­ban beindult demokratizálási folya­mat és a glasznoszty eloszlatta eze­ket a kétségeket. A külföldön élő legkiemelkedőbb litván művészek megtörték a jeget: Vitautasz Kazimi- erasz Joninasz, Vitautasz Kasuba, Viktorasz Vizgirda tartott munkáiból kiállítást Litvániában és hagyta itt egyes képeit. Ezek az alkotói körök­ben tekintélynek örvendő emberek megerősítették a bizalmat Szovjet Litvánia és a litván emigráció között. Ma a litván kulturális alapnak 300 levelezője van külföldön, ők aktívan részt vesznek a visszaadás ak- pióban. A litván közélet nemcsak kiállítá­szeti eszközökkel valósították meg az éles társadalmi problémák elem­zését. A fesztivál főd íját, az Arany Ken­taurt a Leningrádi Dokumentumfilm Stúdió filmje, a Viszontkeresés kap­ta, melyet Arkagyij Ruderman és Jurij Hascsevatszkij készített. Ru­derman rendező ebben a filmjében is hű maradt önmagához, társszer­zőjével éles és aktuális művet készí­tett. A film Alesz Adamovicsról, az ismert belorusz íróról és közéleti személyiségről szól. Erről a színes személyiségről beszélve a szerzők sokat szervez, hanem aukciókat is. Már az első képzőművészeti aukció­ra több mint 200 munkájukat küldték el a festők. Az árverésre került műal­kotások 70 százaléka elkelt, a szer­vezet számlájára kb. 23 ezer rubel folyt be. Nemcsak a litván nemzeti kultúra megőrzésére és népszerűsítésére gondol a köztársasági alap, gondos­kodik a Litvánia területén élő más nemzetiségek szellemi kincseiről is. Már megalakult az orosz központ, létrejöttek a lengyelek, beloruszok, tatárok, karaimok, zsidók és mások kultúráját ápoló csoportok. Érdekes, hogy a köztársaság területén több mint 500 éve letelepült tatárok és karaimok képesek voltak megőrizni nyelvüket és szokásaikat. Vilniusz- ban és Kaunaszban nagy sikert ara­tott a litvániai zsidók művészetét bemutató kiállítás. A fővárosi tanács egy filmszínházat adott a litvániai zsidók történelmi múzeuma számá­ra. A karaimoknak a fővárosban visszaadták azt a régi épületet, amelyben egy állandó kiállítás fogja bemutatni ennek a nemzetiségnek a .sajátos életmódját és kultúráját. Litvániában a XIV. század végén telepedett le néhány száz karaim. Helyiséget kapott tevékenységéhez az orosz kulturális központ, továbbá a lengyel és a belorusz szervezet. Litvániában a közelmúltban ala­a néző elé tárják a mai szovjet valóság konfliktusainak panorámá­ját, bemutatják az összecsapásokat az átalakítás ellenfeleivel. Szovjet film kapta az Ezüst Ken­taur díjat is - a lett Ivar Szeleckisz Poperecsnaja utca című filmje. Egy utca hétköznapi életén, lakóinak sorsán keresztül tárja elénk a való­ságot, bemutatva a furcsa öregasz- szonyt és az újszülöttet, a szórakoz­tató zugivót és a kudarcot kudarcra halmozó fiatal anyát. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy a film néha el­veszti dinamizmusát, de ez sem von le értékéből. Ugyancsak Ezüst Kentaur díjat kapott a svéd film: Mihail Lescsi- lovszkij alkotása, az Andrej Tar- kovszkij rendező. Ez a film kapta a kritikusok díját is. Nagy érdeklődést váltottak ki az amerikai dokumentaristák alkotásai - a nyugtalanító problémákat felvető vagy éppen zenés és szórakoztató filmek. Szinte megszámlálhatatlan díjat és elismerést kapott a norvég Falu című versenyfilm. Csodálatos szívélyesség, érzékenység jellemzi ezt a filmet, amely képes reményt oltani a betegekbe, az elkeseredet­tekbe is... Félretéve a részleteket, térjünk vissza a lényeghez: kiállva a nehéz vajúdás kínjait, új nemzetközi film- fesztivál született. És talán első íz­ben fordult elő, hogy örömöt okoztak a Nyevszkij sugárúton kialakult hosszú sorok: a rengeteg néző igye­kezett minden fesztiválmoziba bejut­ni. A város a dokumentumfilm ünne­pét ülte. MARINA PORK kult meg a nemzetiségközi egyezte­tő tanács, melynek tagjai a köztársa­ság területén élő valamennyi nem­zetiség kulturális csoportjai és szer­vezetei. A tanács szervezői igyekez­nek egyesíteni a köztársaság terüle­tén működő nemzetiségi társadalmi mozgalmakat, javítani és szilárdítani a nemzetiségek közti kapcsolatokat. Élvezve a lakosság támogatását, a Litván Kulturális Alap állandóan gazdagodik: ma már képes arra, hogy 300 ezer rubelt fordítson Vil- niusz alsó erődjének helyreállításá­ra, itt tervezik megnyitni a nemzeti galériát. 200 ezec rubelt utalt át az alap a várost alapító Gediminasz emlékműve felállítására létesített alapnak, s néhány ösztöndíjat alapí­tott a képzőművészeti főiskola és a konzervatórium diákjai számára. Nyolc ösztöndíjasunkat Tbiliszibe küldtük tanulni, a Sót Rusztaveli ne­vét viselő filmművészeti főiskolára. Reméljük, hogy eltanulják a grúz filmesek érdekes tapasztalatait, s hozzájárulnak a litván filmművé­szet tekintélyének helyreállításához. A Litván Kulturális Alap állandóan együttműködik Moszkva, Belorusz- szia, Lettország, Észtország hason­ló alapjaival. Ezenkívül nemzetközi kapcsolatok felvétele is kilátásban van. VITAUTASZ MIKULICSUSZ Az összeállítást lapunk számá­ra az APN (Novosztyí) sajtóügy­nökség készítette Nem éppen szívderítő látvány az ipolyvarbói (Vrbovka) Vörös Csillag Egy­séges Földműves-szövetkezet géptelepe. Ráférne egy alapos felújítás. Az udvaron 'jókora a sár, a szerelőműhelyek tágasab­bak, világosabbak lehetnének. Ilyen felté­telek között vajon hogyan haladnak a ta­vaszi munkák első szakaszához szüksé­ges erőgépek és talajművelő eszközök javításával? A kérdésre Brunder István főgépesítőtői kértünk választ.-A műhelyekben az időterv szerint halad a munka. Már csak néhány gép vár javításra, igaz, többre nem is futná az időből, hisz rövidesen kezdetét veszi a gépszemle. Az idén összesen négy 5180-as vontatót, huszonöt kerekes trak­tort és természetesen egy „sereg“ talaj­művelő gépet, vetőgépet, műtrágyaszórót és pótkocsit kellett felkészítenünk az új idényre. A javításoknál maguk a gépkeze­lők is segítettek.-Elcsépelt, ám bizonyára időszerű a kérdés, milyen a pótalkatrész-ellátás?-A válasz is szokványos, hisz évről évre ugyanazok a pótalkatrészek hiá­nyoznak. Nem marad más választásunk, a használtakat kell felújítanunk. Javítási főidényben nem is unatkozik Urbán Sánr dór marós, akinek nagy érdeme van ab­ban, hogy alkatrészhiány nem fékezi a gépjavítók munkáját. Semmivel sem kisebb az a gondunk, hogy szakemberhi­ánnyal küszködünk. Sok a gépünk, de kevés a szakemberünk. így aztán a gép­javító szocialista brigád tagjainak szinte szusszanásnyi idejük sincs a pihenésre. A szerelőműhelyben a Zetor 7011 -es traktor körül nagy a sürgés-forgás.-Iparkodnunk kell, mert nyakunkon a gépszemle, és nem szeretnénk szé­gyent vallani - tájékoztatott Talpas István, aki 17 éve dolgozik gépjavítóként a szö­vetkezetben. - Ha minden jól megy, rövi­desen ez a gép is elhagyhatja a műhelyt, s felőlünk kezdődhet a tavaszi munkák dandárja. BODZSÁR GYULA- Ha az időjárás engedi, a többi géppel együtt egy-két nap múlva ez a traktor is elindulhat a mezőre - mondta Talpas István (középütt), aki Gergai Igor és Halgas Béla traktorosok segítségével igyekezett mielőbb üzemképessé tenni a Z—7011 ­est (A szerző felvétele) Arkagyij Ruderman, a fődíjas film rendezője Litván Kulturális Alap: „Visszaadás“ misszió Két éve jött létre a Litván Kulturális Alap. Ma már jelentős társadalmi szervezet, amely tekintélyre tett szert a lakosság körében. Az alap tevékeny­ségéről Gerimantasz Tavridasz, az alap elnökének első helyettese szá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents