Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám, szerda

ÚJ szú 5 )89. III. 15. ...jó szóval oktasd, játszani is engedd...! Káin és Abel Sütő András drámája a Mateszban A modern társadalmak nagy súlyt helyeznek az anya­nyelv tanítására, főleg napjainkban, amikor megújulni képes, kreatív em­berek kellenek. így van az hazánk­ban is, hiszen az ember anyanyel­vén tud a lehatékonyabban gondol­kodni, a leghatározottabban érvelni, a legeredményesebben tanulni. Tár­sadalmunk mindenekelőtt a közös­ségekre, a családra, az iskolára ala­poz még akkor is, ha sokhelyütt elfásultak, kiüresedtek az őszinte emberi kapcsolatok, mert mindenki siet valahová, halaszthatatlan ügyei és teendői vannak. A gyermekneve­lés szinte píngpongmérkőzéssé vált a család és az iskola között, s ebben a meccsben a nagy hajtás elvonja a család energiáját, így a legneme­sebb feladatvégzésben - a művelt és emberileg gazdag egyéniség kia­lakításában - sok esetben az iskola magára marad. Nem adva fel a har­cot: megtanítani az embert az életre, eligazodni a világ jelenségeiben, egyszerűen arra törekedve, hogy az ember boldog legyen. Az anyanyelv nemcsak tárgya, hanem eszköze is a művelődésnek, az ismeretszerzésnek és az önkife­jezésnek. Az anyanyelvi tanítás alapképzést nyújt és kulcsot ad az információk elraktározásához, tehát megtanít tanulni, ezzel teremtve meg a továbbtanulás, az eredmé­nyes munka lehetőségét. A korszerűsítés főleg az iskola- rendszer szerkezetére vonatkozik. A téma és a cél határozza meg a módszereket, ellenőrzést, értéke­lést, motivációt, vigyázva arra, hogy az iskola ne bizonyítványgyár le­gyen, hanem alkotó műhely. Az új pedagógiai stílus tekintély- elvű, demokratikus és a gyermek­logikát veszi alapul. Ez az ideálkép. Az iskolában a gyermek mindig ott van, akár akarjuk, akár nem. „Én vagyok itt, nem a tananyag“ - su­gallja a pedagógusnak. S ennek fel­ismerése jelentős, a „kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak“ megérzése. Tehát a modern tanítás feladata a gyermek szociális és ér­zelmi szükségleteinek kielégítése, mert sok esetben ezek hiánya vezet iskoláinkban az agresszivitáshoz. Adott tehát a kérdés: milyen legyen ma a pedagógus, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen? Természe­tesen mentálisan egészséges em­ber, akinek a legfőbb tulajdonsága a tolerancia, a beleélés képessége, az önbecsülés, a nyíltság és hozzá­értés. Ugyanis a túlzottan szorongó és agresszív ember nem alkalmas a gyermekcentrikus iskolában a gyermekformálásra. A „hajoljunk egy kicsit közelebb egymáshoz“ tanító-tanulóviszony teszi csak lehetővé, hogy megvaló­suljanak az integrált anyanyelvi kép­zés (nyelv, irodalom, fogalmazás) céljai, a nyelv szerepének és műkö­désének tartalmas és világos szem­lélete. A nyelvi képzés határozottan előtérbe helyezi a beszédművelést. Legyen eszményképünk a beszélő osztály, amely könnyen formálható. Csökkentsük a minimumra a ma­gyarázatot (noha időnként szükség van is rá), válasszuk meg a beszél­getés módszerét a kérdezés magas Gazdag program várja az érdeklődőket az idei Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kul­turális Napokon, a Nagykürtösi (Vel'ky Krtis) járásban. Március 11-én Ipolynyék (Vinica) adott otthont a vers- és próza­mondók járási versenyének. Ugyanitt az­nap este ünnepélyes keretek között nyi­tották meg a rendezvénysorozatot, majd a Mikszáth Kálmán regényéből Révész György rendezte Akii Miklós című magyar film vetítésére került sor. Március 18-án a Csemadok megala­kulása 40. évfordulójának tiszteletére ün­nepi ülés lesz a járási székhelyen. A járási művelődési szemináriumot ezúttal új helyszínen, a Őkultéty utcai Kastély ven­déglőben tartják meg. Előadói lesznek: Csáky Károly, aki Mikszáth és a néprajz kapcsolatáról, Lakos György, aki Mik­száth Kálmánné Visszaemlékezéseiről, és Gál Sándor, aki Változni és változtatni címmel tart előadást. A szemináriumon részt vesz a kárpátaljai magyar irodalom öt jeles képviselője: Balla D. Károly, Dup­ka György, Horváth Sándor, Kovács Ele­mér és Vári Fábián László. A szovjetunió­beli magyar íróküldöttség április 1-jén Ipolyvarbón (Vrbovka) és 2-án Ipolynyé- ken találkozik az olvasóközönséggel. színvonalán, mert a jó kérdések és jó átvezető mondatok fontos tájéko­zódási irányt mutatnak. Mi, pedagó­gusok, ne fojtsuk magunkba és ta­nulóinkba az élő szót. A tanító példa a gyereknek (jó vagy rossz), ezért ügyelnie kell a saját beszédére is; beszédhiba akkor keletkezik, ha a gondolat „bukfencezik“. A gondo­lati logika fejlesztésének hatékony módszere a memorizálás, amely po­zitívan hatva az utóbbi években is­koláinkban egyre jobban előtérbe kerül. A szépirodalmi alkotás nem­csak a szókincset fejleszti, hanem csiszolja a stílust és észrevétlenül munkál a tudatban: megtölti a fejet, táplálja a szellemet. A kórusban- mondás oldja a gátlásokat, a tan­könyv anyagainak konkrét szituáci­ókba helyezése pedig belső indítta­tásokra késztet. N apjaink iskolájában talán leg­fontosabb feladat „a szólni akarok, mert van mondanivalóm“ tanulótípus kialakítása, nevelése. Sajnos gyermekeink egyre keveseb­bet beszélnek, főleg a családban. Hol van már az Arany János-i idill? Ma a tűz fénye helyett a televízió fénye jön be a lakásba naponta, egyre több órán át. Igaz, a televízió hatékony eszköz, gondolkodásra ösztönöz, de a döntést önmagának az embernek kell meghoznia. A választékos beszéd kialakulá­sát a magyar tanítási nyelvű iskolá ­kon még mindig (és meddig?) nega­tívan befolyásolják a helytelenül vagy hiányosan lefordított tanköny­vek szövegei, illetve az, hogy a ter­mészettudományi tantárgyak tanítá­sához hiányzik a tankönyv, tehát a tanuló nem dolgozik szöveggel. Pedig a szöveggel végzett munka lényeglátásra, rendszerek kialakítá­sára, véleménynyilvánításra ösztö­nöz, nem utolsósorban eljuttat a pro­duktív szövegalkotáshoz is. A sokszor és joggal hangsúlyo­zott szlovák nyelvű szakterminológia használatának megalapozását is a helyes és jól értelmezett anyanyel­vi tanítás biztosítja akkor, ha kellő odafigyeléssel és igényességgel va­lósítja meg a humán és reál tantár­gyakon belül az ún. szituatív gondol­kodást. Ez azt jelenti, hogy megta­nítja a tanulót az egyes speciális ágazatokon belül az anyanyelvi szakterminológia használatára. Ma már társadalmi elvárás az olvasottság. Időt, odafigyelést igé­nyel a jó, a szép, az eredményes- irodalomtanítás. Az új szemlélet lé­nyeges vonása a gyermek- és mű­központú, a kreativitás elvén alapuló metodika. Lényeges tudatosítani, hogy a kérdező iskola átadta a he­lyét a kérdező iskolásnak. A műalko­tás megértése ma problémamegol­dást jelent, aminek számtalan útja lehetséges. Ha az osztályban az értelmező olvasást érzelmi csend követi, s nem ostromoljuk a gyereket kérdésekkel, nem tereljük figyelmét egy irányba, akkor fantáziájával azt a részt ragadja ki a műből, amely számára kedves, amely neki tet­szett. így érzelmileg felszabadul, megszokja, hogy szabad arról be­szélni, ami benne megszületett. Já­tékosan, ritmizálva vagy dramatizál­A Tavaszi szél... országos népdalver­seny járási döntőjét április 8-án a lukané- nyei (Nenince) művelődési házban tart­ják. A Nógrád megye és a Közép-szlová- kiai kerület, ill. a Nagykürtösi járás együtt­működési megállapodásából eredően áp­rilis 10-én Nagykürtösön az egri Gárdonyi Géza Színház társulata Goldoni Két úr szolgája című vígjátékát viszi színre. Ápri­lis 16-án az ipolyvarbói művelődési ház­ban is neves színművésznek - Bánffy Györgynek - örvendhet a közönség. A műsor címe: Anyád nyelvét bízták rád a századok... A majd két hónapig tartó rendezvénysorozat kétnapos irodalmi­történelmi tárgyú honismereti kirándulás­sal ér véget. A járás Csemadok-tagjainak 10. túráján a résztvevők Petőfi-emlékhe- lyeket keresnek fel. A kiemelt rendezvé­nyeken kívül író-olvasó találkozók és más rendezvények tarkítják palócföld kulturális életét a tavaszi hónapokban. A VI. Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok további rendezvényei iránt érdeklődők részletes felvilágosítást a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottsá­gán (990 01 Vel’ky Krtís, Nemocnicná ul., tel.: 228 51) kaphatnak. URBÁN ALADÁR va válik a műalkotás adekvát áté­léssé. A jó légkör, a természetes és nem kierőszakolt tevékenység, a gyümölcsöző viták, aktív beszél­getések megerősítik a fegyelem és erkölcsösség tudatát, ápolják a ta­nuló egészséges kritikai érzékét, sa­ját erejébe vetett hitét és növelik akaraterejét. Irodalomtanításunkban még na­gyok a tartalékok a komplex esztéti­kai nevelést tekintve, melynek során a tanításí órákon a szépirodalmi al­kotások és a társművészetek (zene, képzőművészet) eszmei és esztéti­kai egységben kerülnek elemzésre. Az ilyen órák előkészítését nem kis erőfeszítést igénylő gyűjtőmunka előzi meg. Talán egyszerűbbé és eredményesebbé válna ez a tevé­kenység, ha a pedagógus munkáját egy központilag kiadott gyűjtemény (korok, stílusok, reprodukciók, zene­anyag) segítené, hogy ne önmagá­nak kelljen különböző forrásokból összegyűjtenie a szükséges anya­got. Célszerű lenne az anyanyelvta­nításban egy dolgoztató könyv-füzet (tele szöveggel, sémával, illusztráci­óval, reprodukcióval), amelybe a ta­nuló tetszése szerint bejegyezhetne, írhatna, fontos részeket aláhúzhat­na, így rögzítve ismereteit és alkotó módon továbbgondolva azokat. Hogy a tanítási órán minden gyerek megtalálja a neki megfelelő tevé­kenységet, feladatot, jó lenne egy olyan dolgoztató könyv, amely végre differenciáltan utalna a törzsanyag­ra, ezzel a fakultatív témákra orien­tálva tanulót és tanítót egyaránt. I skolarendszerünkben sok még a feloldatlan és megoldatlan ellentmondás, melyeknek rendezé­se a közoktatási rendszer átépítésé­nek a feladata. E nemes feladat végrehajtásában a pedagógus akkor tud hatékony munkát kifejteni, ha megkapja a szükséges politikai, anyagi és erkölcsi támogatást, amely napjainkban még nem kielé­gítő. Korunk szinte sürgeti a perma­nens önképzés szükségességét: nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell ezt a nyelvet életünk végéig. PÉTERNÉ GOMBOS MÁRTA, a Kassai (Koáice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa Huszonhat évet élt, s ebbe a huszon­hat évbe belefért egy, az uralkodóház és annak államrendszere ellen szervezett összeesküvésben való részvétel, Ka­zinczy és Martinovics barátsága, belefér­tek a bécsi és a pesti egyetemi és gaval­lér-évek, egy irodalmi korszak kezdeté­nek megalapozása, a legszebb bécsi és pesti divathölgyek bálványozó rajongása, s néhány „halhatatlan, nagy" szerelem. A leghalhatatlanabb egy gróf Martinovics nevű katonatiszt-kalandor feleségéhez fűzte, ami azért fontos, mert a hölgy kiválóan alkalmas volt arra, hogy beve­zesse a még szinte serdülőkorban levő fiatalembert a művelt „felsőbb társadalmi • körök“ életébe, továbbá azért, mert né­met nyelvű szerelmi levelezésüket - a Fanny hagyományainak nyilvánvaló alapvázlatát és ihletöjét - néhány évvel később Abafi Lajos közzétette. És belefért a kurta huszonhat eszten­dőbe az általa alapított és szerkesztett s javarészt az ő írásait tartalmazó Uránia című folyóirat, amely ugyan mindössze három számot élt meg, mégis nagyon fontos szerepet játszott a magyar iroda­lom fejlődésének, a magyar nyelven írott irodalom térhódításának történetében. Holott nem sok előfizetője lehetett: a fo­lyóirat kinyomtatásának költségeit túlnyo­mó részben a „hon“ egyik akkori „szép­lelkű nagyasszonya“, gróf Beleznay Ká- rolyné fedezte - ó, nyelvünk „tsinosodá- sa“, majdhogy le nem írtam: ő volt a lap szponzora... S talán éppen ezért sohasem volt annyira időszerű tisztelegni Kármán Jó­zsefembe előtt, mint ma, amikor nyel­vünk - a nemzet csinosodásának alapve­tő eszköze és megőrzője - megbicsaklott szógörcsökben fetreng. Mert a magyar irodalomban Kármán a legelsők között vette észre, mire képes maga a nyelv, mit alkothat művelődésünkben, közéletünk­ben, társadalmi fejlődésünkben a nyelv azon az irodalmi szinten, amelyről Arany János jegyezte fel Kármánnal kapcsolat­ban, A magyar irodalom története rövid kivonatokban című munkájában: „Kár­mán magából a nyelv szelleméből igyeke­zett a stíl bájait kifejezni". Sütő András nevét jól ismerik a cseh­szlovákiai magyar olvasók, s részben a színházlátogatók is. Az erdélyi író köny­veit sokan féltve őrzött kincsként tartják a könyvespolcaikon. Valószínűleg az Anyám könnyű álmot ígér című alkotásá­val lopta be magát végérvényesen az irodalom kedvelőinek tudatába, lelkületé- be. Megdöbbenéssel olvastuk Nagyenye- di fügevirág című könyvében a Perzsák című esszét, s közben állandóan Közép- Európa története járt az eszünkben. Eb­ből az írásból később dráma is született A szúzai menyegző címen, amelyet a Ma­tesz nézői közül is többen megtekintettek a budapesti Nemzeti Színház előadásá­ban, csakúgy, mint az utóbbi időben az Álomkommandó és az Advent a Hargitán című Sütő-színjátékokat. Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyve az ifjúság és a felnőttek körében egyaránt sikert aratott. Volt idő, amikor a román parlament tagja és a Romániai írók Szövetségének alelnöke volt. Tiszteletbeli társadalmi megbízatásainak száma csak szaporo­dott azokban,az időkben. Ma a Marosvá­sárhelyt megjelenő Új Élet főszerkesztő­je. Az utóbbi időben nem igen mozdul ki otthonából, de ha valahol megjelenik, is­merősei és műveinek kedvelői szeretettel fogadják és nagy tisztelettel övezik. Mi is úgy tekintünk rá, mint ahogy Fábry Zoltán tekintett a hasonló tehetsé­gű és elhivatottságú emberekre. Egy be­szélgetés során keserűen szólt arról, hogy vannak a világnak, s Európának is tájai, ahol ugyanannak a tehetségnek a felmutatásához legalább kétszeres erő­feszítés szükségeltetik. Akin azonban a közössége úgy „csüng“, mint a csecse­mő anyja kebelén, annak vállalnia kell a nevelő szülő és az oktató pedagógus szerepét - nemcsak a lélekhez szóló írásaival, hanem mindennapi emberi helytállásával is. Színházunk minden szerzővel keresi a levél- és telefonkap­csolatot, akinek a müvét műsorára tűzi. Nem tudni, itt lesz-e Sütő András 1989. március 17-én Komáromban (Komárno) a Káin és Ábel című drámájának cseh­szlovákiai bemutatóján. A telefonban fris­sen, optimistán, reményt keltően csengett- a televízióból és a rádióból is ismert- jellegzetes hangja. Sok bizalommal és együttérzéssel üdvözölte csehszlovákiai barátait és közönségét: színjátékainak nézőit, könyveinek olvasóit, a rokongon­Huszonegy éves volt, amikor Ráday Pátal „a budai magyar színjátszó társa­ságot igazgatá", s huszonhárom éves, amikor megjelentette A nemzet csinoso- dását, amelyben már pontosan megszö­vegezi a „tsinosodáshoz“ vezető út felté­teleit: a civilizáltság és műveltség elmélyí­tését és terjesztését, amelyhez - Kármán szerint - nélkülözhetetlen a „szalón-élet kifinomult légköre“, s mindenekelőtt az, hogy az írók - és az olvasók - előnyben részesítsék az eredeti „míveket“ az ide­gen nyelvből magyarra fordított lektűrök­kel szemben. Sietett jó példával elöl járni: megírta a Fanni hagyományait, amely - címe ellenére is - jellegzetes én-re­gény, s az én-regények eleve meghatáro­zott műfaji sajátságaival egyetemben az adott irodalmi korszak legművészibb, leg­csiszoltabb alkotásai közé tartozik. Mert nem „csak“ én-regény: ezen belül híven vj^szavetíti a kor szellemének sajátossá­gait s vállalja a korszellem irodalmi hősé­nek tudatos megmagyarázását. Csekély­nek éppen korántsem mondható szellem­óriás mintája nyomán, de csekélynek ugyancsak korántsem mondható, zseniá­lis helyzetfelismeréssel: Kármán gazdag hímzésű, szemérmes lányruhába öltöz­tette Goethe szegény, búsongó ifjú Wert- herét, s ezzel egy csapásra meghódította a korabeli, mindkét nembeli nemesi olva­sóközönséget, elvégre egy érzelmes le­ányzóhoz feltétlenül jobban illett a keser­gő szívfájdalom, mint a merész tekintetű, délceg, párbajképes magyar ifjakhoz illett volna. Természetesen durva igazságtalanság lenne Kármánt és Kármán Fanniját pusz­tán a romantikus szentimentalizmus hor­dozójaként bemutatni: amikor Kármán, apja halálának hírére hazasietett Losonc­ra, Martinovicsék pere már folyt, Ka­zinczy, Szentjóbi, Batsányi előtt már meg- nyikordultak a kufsteini börtöncellák ajtó­pántjai, s a kálvinista prédikátor fiából szabadgondolkodóvá és szabadkőmű­vessé lett Kármán talán a legutolsó percben tért haza - meghalni. Máig is tisztázatlan, mennyire kevere­dett bele az összeesküvésbe; az azonban dolkodású és -érzésű embereket, az em­beri helytállásban példamutatókat. Drámái közül eddig kettőt mutatott be a Magyar Területi Színház komáromi tár­sulata: a hatvanas években a Tékozló szerelem címűt, a hetvenes években pe­dig az Egy lócsiszár virágvasárnapját. A közönség körében mindkettő kellő visszhangot keltett. Voltak, akik - a szer­ző iránti tiszteletüktől vezérelve - messzi­ről jöttek megnézni az előadást, voltak, akik ekkor találkoztak először a nevével, s azóta igyekeznek elhelyezni a könyves­polcukon minden megszerezhető köny­vét. Ők most sem fognak hiányozni az előadásokról... Pénteken a Sütő által is trilógiának nevezett drámafüzér (Egy lócsiszár virág­vasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel) közül a harmadikat, a Káin és Ábel címűt mutatja be a Matesz társulata. A szerző'műfajilag így határozta meg alkotását: „dráma három jajkiáltásban“, s ezzel tulajdonképpen el is mond min­dent a színre kerülő darabról. Bár az óhéber mítoszokból építkező történet bib­likus témátcsejtet, a példázat elképzelhető egy világkatasztrófa utáni helyzetben is, az emberiség „újraszületése" idején. A nézőt azonban valószínűleg sokkal job­ban érdekli az, ami a kezdet és a vég közt, tehát napjainkban van. Mert köztünk is élnek jámbor lelkű, megalázkodó, lehaj­tott fejű Ábelek és mindenre rákérdező, mindent kétkedve szemlélő, felszegett fe­jű Káinok. Történelmi helyzete válogatja, hogy a két igazság közül mikor melyiknek van és lehet nagyobb érvénye. Van, ami­kor a megmaradás, van, amikor a megú­julás a fontosabb... Csakúgy, mint nagyjából egy évtized­del korábban, az Egy lócsiszár virágva- sárnapját, most a Káin és Ábel című Sütő­drámát is Takáts Ernődérdemes művész rendezi. Ádámként Dráfi Mátyás érde­mes művész, Évaként Petrécs Anna lát-1 ható. Káint Skronka Tibor, Ábelt Szikra József, a győri Kisfaludy Színház tagja személyesíti meg (akit a Bánk bánban Ottó szerepében ismerhetett meg a kö­zönség). Az idegen csillagról érkező Ara­bellát Varsányi Mária játssza. A produkció díszlet- és jelmeztervezője dr. Platzner Tibor, a szcénikai zene szerzője Matus János, mint vendég, a bratislavai SLUK komponistája és karmestere. KMECZKÓ MIHÁLY kétségtelen, hogy részt vett a jakobinus­mozgalomban s tagja volt a pesti szabad- kőműves nagypáholynak - bűnlajstromul ennyi éppen elegendő lett volna. Jakobi­nus mivolta nem szorul magyarázatra, szabadkőművesnek lenni pedig a felvilá­gosodás korszakában egyet jelentett ma­gával a felvilágosodással és az abszolu­tizmus tagadásával. Kazinczy, Kassán megjelentetett folyóiratának, az Orpheus- nak tulajdon szabadkőművesi nevét ado­mányozta, s ebben a tüntető magatartás­ban csak csekély része lehetett a szabad- kőművesek szépen hangzó jelmondatá­nak - Építeni az emberiség soha fel nem épülő templomát -, a lényeg a felvilágo­sodott ellenállás, a gondolat szabadságá­nak eszméje volt. Nem véletlen, hogy Ferenc császár 1794-ben bezáratta az összes, Magyarországon működő páho­lyokat, s az sem véletlen, hogy azok csak az 1848-as magyar szabadságharccal nyílhattak meg újra. Kármánnak elegendő oka volt arra, hogy hazasiessen - meghalni. Huszonhat évesen. Életműve, amelybe a már emlí­tett alkotásokon kívül beletartozik A módi című szatírája, Az új házas levelei című kis műve és a Fejveszteség című törté­nelmi regénynek szánt töredék, hatását tekintve mégis egyenrangú nemcsak a tü­dővészben huszonnyolc évesen meghalt kortárs, Dayka Gábor életművével; az ugyancsak kortárs és ugyancsak hu­szonnyolc évesen a kufsteini rabságban tüdővészben elpusztult Szentjóbi Szabó László irodalmi hagyatékával, hanem a két, magas kort megért nagy kortárs, Kazinczy Ferenc és Batsányi János jelen­tőségével. Mert Kármán „a stíl báján“ kívül, arra is felfigyelt, hogy „Csak magát szereti a gazdag, fut látása elől is a nya­valyásnak, mint a kényeztetett gyermek“, s hogy „Az ember az embernek legfőbb ellensége“ (Fanni hagyományai). A kort látta, amelyben élt; látta az életet, amelynek buktatói ellen küzdeni kész volt, s példát mutatott arra, hogy a nemzet csinosodása nem valósítható meg a nyelv, az írott és kimondott szó tudatos ápolása, pallérozása, féltése - védelme nélkül. RÁCZ OLIVÉR * Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok Nemcsak látta a kort... Kétszázhúsz esztendeje született KÁRMÁN JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents