Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-14 / 62. szám, kedd
Iván Knotek elvtárs válaszol a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó kérdéseire Céljainkat csak a tömegek részvételével valósíthatjuk meg Néhány hónappal ezelőtt változások történtek a szövetségi és a két köztársasági kormányban. A CSSZSZK kormánya programnyilatkozatában ismertette célkitűzéseit, de szólt gondjairól és a megoldásukhoz vezető útról is. Iván Knotekkal, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökével arról beszélgettünk, hogy a célkitűzéseket miképpen sikerül valóra váltani. • Az embereket csupán személycserékkel és a kormány megfiatalításával nem lehet megnyerni. Helyesen megszabott és következetesen megvalósított programmal sokkal inkább. Milyen fő feladatokat fognak megoldani az idén?-Teljes egészében egyetértek. Csupán a kádercserékkel és a kormány megfiatalításával nem állítjuk magunk mellé az embereket. A társadalmunk átalakításával járó feladatok teljesítésével viszont igen. Ha röviden szeretném meghatározni az SZSZK kormánya által kitűzött- fő feladatot, akkor úgy mondanám, hogy az nem más, mint komplex módon hozzájárulni a 8. ötéves terv teljesítéséhez. Ez az egyik alapvető lépés a gazdasági mechanizmus átalakításának megvalósítása felé a 9. ötéves tervidőszakban. A másik pedig optimális feltételeket teremteni 1990. január 1-ig a gazdasági mechanizmus átalakításának meggyorsításához. Ez rendkívül igényes feladat, amely egyebek közt a jogi feltételek kialakítását is szükségessé teszi. Ezzel együtt az idén be kell fejezni a szervezési átalakítást és az állami vállalatok alapítását. • Hány állami vállalatot alapítanak Szlovákiában?- Ez év elejétől 240 állami vállalat kezdte meg működését, s 1989. július 1-től megközelítőleg 270 megalapítását tervezzük. Nem csupán az igazgatók megválasztásának kérdése, hanem az önigazgatási szervek jó munkája is rendkívül fontos. Ily módon alakulnak ki megfelelő feltételek ahhoz, hogy a vállalatok dolgozói valóban gazdálkodókká váljanak. Az átalakítás első szakaszában már szert tettünk némi tapasztalatokra az igazgatóválasztás terén. Olyanok lesznek az átalakítás eredményei, amilyen a vállalatvezetés - nemcsak az igazgató -, az önigazgatási szerv, a párt- és szak- szervezet. Vannak jó és rossz tapasztalataink is. A Bratislavai Mező- gazdasági Építővállalatban például háromszor is szavaztak. Ez a káderek rossz előkészítéséről, néhány más esetben a választók befolyásolásáról is tanúskodik. Sok helyütt hiányzott az az elemzés, amely lehetővé tette volna számunkra az állami vállalat működésének megfelelő kialakítását. Ráadásul néhány esetben az alapító mellett döntő „dolgozók“ nem voltak mások, mint az igazgató és az őt támogató kis csoport. Velük tárgyaltak, a dolgozókollektíva semmiről sem tudott. Pedig az alapító kötelességét senki sem pótolhatja. Sem ma, sem a jövőben. A legegyszerűbb lenne adminisztratív módon alapítani vállalatokat és hagyni, hogy úgy működjenek, ahogy akarnak. Csakhogy akkor az átalakításról pusztán beszélnénk, de a gyakorlatban nem valósítanánk meg. A vállalatok számára a szocialista vállalkozáshoz szükséges feltételeket éppen az alapítónak és a kormánynak kell megteremtenie. 0 A vállalatok számára a múltban is „ megteremtettük“ a feltételeket. Kötelező mutatókat szabtunk nekik, amelyeket a termelési költségek rovására teljesítettek. Ennek következménye a 8. ötéves terv feladataihoz való eddigi hozzáállás.- Ezt a tényt nem lehet eltitkolni. A reszortok sok esetben olyan termelési feladatokat kényszerítettek a vállalatokra, amelyekkel nem számolt sem az Állami Tervbizottság, sem a Szlovák Terv-, Műszaki-Tudományos és Fejlesztési Bizottság. Emiatt nem csupán az vált kérdésessé, hogy miképpen lehet legyártani a termékeket, hanem gyakran az is, mi legyen velük. Ennek nem szabad megismétlődnie. Az átalakításra ezért is van szükség. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk arra, hogy valamennyi szlovákiai vállalat tudatosítsa: létének alapfeltétele a hasznosítható termelés. Annak az időszaknak már vége szakadt, amikor a költségekre való tekintet nélkül folyt a termelés. Az e téren gyakorolt nyomás hatására már mutatkoznak bizonyos eredmények. Az elmúlt két év leforgása alatt 0,75 százalékkal sikerült csökkenteni a termelési költségeket. A veszteséges vállalatok száma pedig egyharmad részben csökkent. 0 A mennyiségi mutatókat pocsékolás a termelési költségek növelésével túlteljesíteni. A CSSZSZK kormánya ígéretet tett arra, hogy határozott lépéseket tesz a terv ilyen áron való teljesítése ellen. Némelyik vállalat mégsem hagyott fel ezzel a gyakorlattal. Tesznek-e ez ellen valamit?- Bíráltuk a kassai (Kosice) malmok kihasználatlanságát. A múlt évben leváltották az üzem igazgatóját. Az idén három vezető dolgozó nem kapott megbízást az állami vállalat irányítására. A Vel’ké Leváre-i Prefa vállalatot hosszan tartó gondok jellemezték. A vezető dogozóknak itt nem fizettek ki 360 ezer korona jutalékot. A rohozníki Nyugat-szlovákiai Cementgyárban 1986-ban az igazgatót mentették fel tisztsége alól, 1987-ben pedig 84 ezer koronával csökkentették a vezető dolgozók jutalékát. Ezek megtorló intézkedések voltak. Ki tehet minderről? A lassú és nem jó minőségű beruházási munka, s az emberi felelőtlenség. Mindez néha oda vezet, hogy valamelyik kapacitás üzembe helyezése előtt vesszük észre, hogy a technológia időközben elavult, termelésre már nem alkalmas. Minderről azonban nem mindig a vállalat vezetői tehetnek, hanem a reszort irányítói, sőt végeredményben a kormány is. Ilyen esetek semmiképpen sem ismétlődhetnek meg a jövőben. Hiszen Szlovákiában a múlt év folyamán összesen 860 millió korona termeléskiesést okozott a kapacitások megkésett üzembe helyezése. • Határozottan gátat kell vetni a nem hasznosítható, nem hatékony beruházások fedezését kikényszerítő nyomásoknak is. Nem tartozik-e közéjük a Bratislavai Autógyár és más vállalatok? Miként fog eljárni a kormány ezekben az esetekben?- Ami Szlovákia, de általában egész gazdaságunk beruházási célkitűzéseit illeti, mindenekelőtt nyíltan meg kell vallani, hogy a jelenlegi helyzet a beruházásokhoz való korábbi extenzív hozzáállásunk következménye. Tudatosítanunk kell, hogy a jelenlegi 8. ötéves tervidőszakban megvalósításra kerülő beruházások még az 5. és a 6. ötéves tervből indulnak ki. Ez pedig a lassú tervezésnek, a lassú építésnek és annak „köszönhető", hogy nem reagáltunk időben a tudomány és a technika legújabb eredményeire. A vállalatokban, de még a reszortokban sem értékeltük kellően a gazdasági aspektusokat. Éppen ellenkezőleg, csak a jelentkező igények kielégítésére törekedtünk. Ezért'- vannak mind a CSSZK-ban, mind az SZSZK-ban gondjaink a beruházások hatékonyságával. Erre példa a Bratislavai Autógyár is. Szükségessé vált növelni a személygépkocsi-gyártást. Erre egy csehszlovák-NDK egyezmény keretében került volna sor, de a tanácskozások félbeszakadtak. A változásra azonban nem reagált kellő időben senki. Miképpen arra a tényre sem, hogy itt nem fognak furgonokat összeszerelni. Az üzem tovább épült. Most külföldi cégekkel kell keresni az együttműködés lehetőségeit, hogy tegyenek javaslatot e kapacitások hasznosítására. A Bratislavai Autógyárban a jelenlegi helyzet példa arra, hogyan nem szabad gazdálkodni, s ezért a központi szervek, részben pedig a vállalat vezetői felelősek. Jó lenne, ha csupán erről az egy szlovákiai vállalatról lenne szó, amelyet a Szövetségi Kohászati, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium irányít. Ámde hasonló helyzetben van a mohelnicei MEZ michalovcei üzeme is, ahol a villanymotor-gyártásban bekövetkezett változások miatt egyelőre 20 ezer négyzetméternyi termelési terület áll kihasználatlanul. Hasonlóan elégedetlenek vagyunk a bratislavai Kablo vállalat malackyi üzeme kapacitásának kihasználásával. A CSSZSZK-ban ez az egyedüli építkezés, amelyet a szövetségi kormány állított le. Ószintén szólva, ezért nem koncepciózus hozzáállásukkal elsősorban a korábbi termelési-gazdasági egységek, a Szövetségi Kohászati, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium, valamint további központi szervek felelősek. S bár a szlovák kormány nem irányítja közvetlenül az említett vállalatokat, felelősnek érezzük magunkat mi is e problémák megoldásáért. • ön szerint mi szavatolja azt, hogy nem ismétlődik meg ez a helyzet?- Meggyőződésem szerint a gazdasági mechanizmus átalakítása és a vállalatok önfinanszírozása objektív feltételeket teremt a kapacitások hatékony kihasználásához. A hazai és a világpiac változásaira minden vállalat saját érdekében reagál majd és aktívabban igyekszik bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba is. • Említhetne konkrét példát az ilyen hozzáállásra?- A vágsellyeí (Sal’a) Duslo vállalat ipari műtrágyák és különböző vegyi anyagok - így például a gumi elöregedését gátló antioxidáns gyártója, a legjobbak közé tartozik Európában. Említhetném továbbá a pú^chovi Május 1. Gumigyárat, vagy a trnavai Skloplastot. Jó eredmények mutatkoznak már a mezőgazdaságban, az élelmiszer- és textiliparban. örülnénk, ha gyorsabb lenne ez a mozgás. • Milyen arányban van jelen Szlovákia gazdaságában a szövetségi szinten irányított ipar?- Mintegy 48 százalékban. Tehát ha arról beszélek, mire futja az erőnkből, akkor a többi 52 százalékra gondolok. Politikai és gazdasági nyomást természetesen minden szlovákiai termelőre kell gyakorolnunk. Határozottan javítanunk kell a könnyű- és finomvegyipar, a fafeldolgozó- és bútoripar, s úgyszintén a textil-, valamint a cipőipar színvonalát. Úgy gondolom, hogy még nem használtuk ki teljes mértékben az említett iparágak előnyeit és nem éltünk a termelési kapacitásaik adta valamennyi lehetőséggel. Ám nem csupán erről van szó. Az év elején az állami vállalatok igazgatóival és az önkormányzati szervek elnökeivel együtt aktívaértekezletet tartottunk. E tanácskozáson merült fel az az igény, mely szerint a 9. ötéves tervidőszakra meg kell határozni azokat a kötelező mutatókat, normatívákat, amelyek majd a tervek elkészítésekor legalább öt éven át kiindulópontként szolgálnak. Úgy vélem, ez indokolt igény. Ugyancsak szükségesnek tűnik az 1988. július 1-jén alapított állami vállalatok gazdasági hatékonyságának átértékelése. Nem mintha alapjaiktól szeretnénk átszervezni valamennyit, de néhány esetben követtünk el hibát, s azokat most kell kijavítani. • Konkrétan mire gondol?- A 9. ötéves tervidőszak kezdete egyúttal a rögtönzések végét is jelenti. Ezért a vállalati struktúrákat illetően még tisztáznunk kell egyet s mást, ha nem is örök^ időre. Az ugyanis nagy hiba lenne.’A vállalatok - mint önálló jogi alanyok - viselkedése például egyikük-másikuk egyesüléséhez is vezethet, akár a CSSZK-n, akár az SZSZK-n belüliek között is. Ebben az esetben nyíltan rá kell mutatnom: mi szívesen együttműködünk a Szovjetunió és más országok vállalataival, de a cseh és a szlovák gazdaság belső kötődése nem elégséges. Ellenkezőleg. Felszínre kerülnek bizonyos kérdések, mint például a Cedokkal kapcsolatosan. Ez az utazási iroda a CSSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériuma által alapított állami vállalat, amely Szlovákia területén is tevékenykedik, tehát meg kell oldani az elvonások kérdését is. Hasonló a helyzet a Spofa, a Sta- vivá és további vállalatok esetében. Ezeket a kérdéseket meg kell oldani. Egy olyan jelentős területet, mint a gyógyszerellátás talán mégiscsak egy központból kellene koordinálni, s a szakszerű irányítás kérdése is megoldásra vár. Az eddigi tapasztalatok ezen a téren ellentmondásosak. Ezért jönnek létre Szlovákiában, de Csehországban is széthúzó erők, amelyeket az egységes csehszlovák gazdaság érdekében le kell győzni. S hogy miképpen? Jobb irányító munkával. • A népgazdaság egészében nem lehet gyorsan alapvető haladást elérni. Arra viszont képesek vagyunk, hogy legalább bizonyos irányban és területen előbbre jussunk. Melyek ezek a területek az SZSZK-ban?- Tudatosítjuk, hogy alapvető változásokat nem érhetünk el minden területen, de némelyiken igen. Példa: a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár. A cipőgyártás problémáját már nem lehet elodázni. Legkésőbb három éven belül meg kell rá találni a megoldást, hogy a cipőkkel kapcsolatosan ne csak mennyiségről, hanem minőségről is beszélhessünk. A szövetségi szervekkel történt megegyezésünket követően három éven belül hozzá akarunk járulni a skalicai Grafobal technológiai berendezéseinek felújításához, hogy megoldódjanak az élelmiszeripar csomagolási gondjai. Különböző terveket dolgoztak ki a textil- és a fogyasztási ipar dolgozói is. Tájékoztattak azokról az intézkedésekről, amelyeket a Zlaté Moravce-i Calex vállalatban tettek a hűtőszekrény- és mélyhútögyártás fellendítéséért. El szeretnénk érni továbbá, hogy Szlovákia évente legkevesebb 4 millió tonna gabonát termeljen, ami nem kis feladat. Hasonló célkitűzéseink vannak a burgonya- és a cukorrépatermelést illetően is. S lám, máris újabb gond nehezíti a dolgunkat: a szükséges technika. A mezőgazdasági gépek gyártói ugyan önkritikát gyakorolnak, de ez nem segít az ügyben. Mindenre nem lesz elegendő pénzünk, sem erőnk. A kormányra, a reszortokra ezért rendkívüli politikai és gazdasági felelősség hárul, amikor arról döntenek, hogy mely ágazatok részesüljenek előnyben. • Gyors szerkezeti változásokra van szükség. Ezek keretében módosítani kell az alapvető népgazdasági komplexumok részarányait, a kiviteli ágazatok összetételét, egyes termékek gyártását bővíteni, másokét korlátozni kell. A múltban csak beszéltünk az ilyen intézkedések szükségességéről. Ezért drágán megfizettünk és még ma is fizetünk. Egyes vélemények szerint a helyzet most is ismétlődik.-A szerkezeti változtatások kérdése valóban nem új dolog. Ezek végrehajtására azonban új feltételek között kerül sor. Egyes reszortok már korábban elkészítették az ezzel kapcsolatos javaslataikat, most ezeket az új gazdasági mechanizmus szemszögéből felül kell vizsgálnunk. Az SZSZK tervbizottsága és kormánya megtárgyalja ezeket a kérdéseket, s az opponensek széles körű bevonásával számolunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy elképzeléseink összhangban legyenek partnereink érdekeivel a Szovjetunióban és máshol. Arra kell törekedni, hogy a korszerűsítendő termelési ágazatok tartós eredményeket érjenek el, s rugalmasan alkalmazkodjanak a világpiaci viszonyokhoz. A szerkezeti átalakítás nem valósítható meg egyszeri intézkedésekkel, s nem is lehet halogatni. Ez elkerülhetetlen. A program végrehajtásához szükséges forrásokat a termelési költségek csökkentésével, az önfinanszírozás bevezetésével, s a hatékonyság növelésével kell megteremteni. Ugyanakkor nem lenne ésszerű úgy gondolkozni, hogy az állam fedezze a vállalatok ez irányú költségeit, egyszerűen csak azért, mert szükségük van rá. Igen, az állam elősegíti majd a vállalatoknál megvalósuló változásokat, mégpedig a gazdasági szabályozás eszközei által, bankhitelekkel, de a vállalaté lesz a döntő szerep. Természetesen a vállalat nem tud mindent megoldani, eldönteni. Szlovákiában a szerkezeti változások a gépipari vállalatokat is jelentős mértékben érintik, amelyek az ország gépipari termelésének több mint 30 százalékát adják. Ide tartozik a speciális termelés is, amit a nemzetközi feszültség enyhülésével összefüggésben civil termelésre kell átállítani. Ez nem titok, a gazdaság ezt megköveteli. A változtatásokat gyorsan kell végrehajtani, szem előtt tartva a távlati szükségleteket. Napjainkban nagyon helytelen lenne, ha csak a vállalatokat marasztalnánk el. Velük együtt kell keresnünk a megoldásokhoz vezető utakat. Ez nemcsak a speciális termeléssel foglalkozó vállalatokra vonatkozik, hanem például a füleki (Fi- l’akovo) Kovosmalt vállalatra, a myjavai Szlovák Szerelvénygyárra és más vállalatokra is. A szövetségi kormány az idén megtárgyalja a kohászat, az elektrotechnikai ipar és más ágazatok fejlesztési programjait. A változások szükségességét tehát nemcsak szavakban fejezzük ki, hanem a szövetségi kormány programnyilatkozata értelmében meg is valósítjuk. • leikor kerül sor az első konkrét lépésekre?- Az idén és a jövő évben. Ki kell egészíteni például a papíripar szervezeti felépítését, s új technológiai gépsorokat kell üzembe helyezni, hogy legkésőbb 1991-ben fedezni lehessen a higiéniai cikkek iránti keresletet. Azzal számolunk, hogy két-három év alatt a vegyiparban, az üveg- és az élelmiszer-iparban is javulni fog a helyzet. Ismételten hangsúlyozni akarom azonban, hogy mindez csak úgy valósítható meg, ha elegendő forrást hozunk létre. A központi szervek szintjén és a vállalatoknál azonban közös hibát követünk el azzal, hogy a változásokról csak beszélünk, a végrehajtás pedig lassú ütemben halad előre. Ez hátráltatja az érdeklődést, a kezdeményezést. Ezért nagyon helyes, hogy a kormány programnyilatkozatát konkrét lépések, intézkedések követik. Ha teljesítjük a kitűzött célokat, s az idén végrehajtjuk a programnyilatkozatban előirányzott változásokat, jövőre elmondhatjuk, hogy sikeres munkát végeztünk. Ez nemcsak az önbizalmunkat fogja növelni, hanem egyúttal az emberek érdeklődését és támogatását is elősegíti. Erre nagy szükségünk lesz, mert nehéz úton kell majd haladnunk, s ez nem egy esetben népszerűtlen intézkedésekkel fog járni. 0 Népszerűtlen intézkedések. Például üzemek bezárására gondol? A szociálpolitika szerepe mérséklődött abban az irányban, hogy erős és hatékony eszközként fokozza az emberek érdekeltségét és cselekvőkészségét. A nem hatékony termelési részlegek,, üzemek bezárása nem okoz majd még nagyobb szociális feszültségeket?- Véleményem szerint a nem hatékony termelés felszámolása szük, ségszerűen bekövetkezik. A kérdésre azonban komplex módon kell tekinteni. Számos termékből hiányunk van, egész szolgáltatási ágazatok munkaerő-ellátási gondokkal küzdenek. Hasonló a helyzet az építőiparban és a könnyűiparban. Csehszlovákiában tehát sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem fenyegethet munkanélküliség. Ám ennek ellenére előfordulhatnak helyi problémák, s egyes emberek úgy érezhetik, hogy igazságtalanul jártak el velük szemben. Nem az új gyárak építése útján fogunk haladni, hanem többnyire a technológiai eljárásokat fogjuk korszerűsíteni. Világos, hogy ez esetenként megköveteli majd (Folytatás a 6. oldalon)
