Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1989. III. 9.1 A csökkent látású és vak gyermekek brnói alapiskolájában febru­ár óta az USA-ból im­portált Optacon beren­dezés segítségével ol­vashatnak a gyerekek. Az elektronikus kame­rák a beprogramozott szöveget plasztikusan közvetítik, és a gyere­kek a jeleket kitapintva olvashatnak. Felvéte­lünk a hetedik osztály­ban készült, ahol Véra Blatná tanítónő fel­ügyelete mellett az egyik kislány az Opta- connal ismerkedik. (Igor Zehl felvétele -ÖTK) Mit kell tudni a mezőgazdasági adóról? (I.) A legfontosabb tudnivaló az, hogy az 1989. január 1-jén hatálybalépett mezőgazdasági adóról szóló törvény két olyan, viszonylag önálló adóról rendel­kezik, melynek kötelezettje (alanya) állampolgár le­het. Ez a két adó, a telekadó és a mezőgazdasági jövedelemadó (az utóbbi hivatalos, ám a gyakorlat­ban nehezen alkalmazható elnevezése „az állampol­gárok mezőgazdasági termelésből származó bevéte­leinek adója“) nem feltétlenül kapcsolódik egymás­hoz. Mindkét adónemnél másként van meghatározva az adóalanyok köre, az adó tárgya, alapja és mérté­ke. így előfordulhat, hogy akad aki fizet majd telek­adót, de nem fizet mezőgazdasági jövedelemadót, s fordítva. írásunk első részében gyakorlati megfon­tolásokból a telekadóval foglalkozunk. A szép eredményeket öröm elemezni A Tóketerebesi (Trebiéov) járásban befejeződtek a zárszámadó közgyűlések A Tóketerebesi járásban a minap fejeződtek be a mezőgazdasági üzemek zárszámadó közgyűlései. A tanácskozás, illetve értékelés szinte mindenütt ünnepléssel zárult. Nem csupán a hagyomány miatt, meg azért, mert egész évben nincs rá alkalom, hanem az adott rá okot, hogy a tavalyi termelési eredmények a várakozáson felüliek voltak. A ki­váló teljesítménynek pedig ki nem örül. S főleg az olyannak, amely országos viszonylatban is szépnek számít, tiszteletre méltó. Merthogy a gabonatermesztésben elért 5,62 tonnás hektárhozamhoz vagy a ter­vezettnél majdnem kétszer nagyobb nyereséghez nem fér kétség. A zárszámadások a mezőgazda- sági dolgozók munkáját méltatták. Bánkódásra, elégedetlenségre jó­formán sehol sem volt különösebb ok, ám az is igaz, hogy néhány üzem alighanem szívesen vállalta volna a Vel’atyi Állami Gazdaság 8,2 millió korona, vagy a Polyáni (Po- l’any) Egységes Földműves-szövet­kezet majdnem hatmillió korona nyereséget mutató gazdasági mér­legét. A múltban sokat bírált géresiek- nek (Vel'ky Hores) ezúttal nem kel­lett szégyenkezniük, hiszen az 5,5 millió korona haszon tisztességes eredmény. Ilyen ebben a bodrogközi szövetkezetben már jó ideje nem volt. A 6,77, illetve az 5,32 százalékos jövedelmezőségért dicséret illeti a kystai, valamint a csicseri (Cica- rovce) Efsz-t is. Az utóbbi időben sokat gyengélkedő leleszi (Leles) Efsz tavaly jól vizsgázott - a hektá­ronkénti 6,06 tonnás termésátlaggal a járás harminc üzeme közül hu­szonhármat maga mögé utasított a gabonatermesztésben s ha az állattenyésztésben legalább egy ár­nyalattal jobb eredményeket produ­kál, akkor a pénzügyi mérlege is olyan lehetett volna, mint amilyenre a tagság már régóta vár. Minden­esetre a lelesziek múlt évi teljesít­ményéből arra lehet következtetni, hogy a Latorca mentén jobban me- nek a dolgok, mint korábban, s hogy a szövetkezet szekere kifelé tart a kátyúból... Ami pedig az állattenyésztést, főleg a tejtermelést illeti, sok üzemben lehetett volna színvonala­sabb, rentábilisabb. Jelentősebb személyi változások­ra nem került sor - elnökválasztás csak a Vajáni (Vojany) Efsz-ben volt, s ott ismét Dőry Dénes kapta a leg­több szavazatot - így a zárszámadó közgyűlések után is az eddigi elnö­kök, illetve igazgatók irányítják az üzemeket. A dolgozók szerint: jó lenne, ha a vezetők az idén is lega­lább olyan jól szerveznék a munkát, mint legutóbb, amikor a járás mező- gazdasági termelésének értéke meghaladta az 1,68 milliárd koro­nát. (gazdag) Ki és miért köteles telekadót fizetni? Telekadót köteles fizetni minden­ki, aki olyan telket, földet használ, amely az ingatlan-nyilvántartásban mezőgazdasági földként van vezet­ve, mégpedig függetlenül attól, hogy valójában megműveli-e a földet vagy sem. A nem mezőgazdasági földek közül csupán az állampolgá­rok használatában levő díszkertek vannak adó alá vetve. A telekadó tárgya (jogcíme) itt tehát pusztán az a lehetőség, hogy a föld megművel­hető. A telekadó nyilvánvaló célja az, hogy a föld megművelésére késztesse a tulajdonost (használót), hogy talpalatnyi föld sem maradjon parlagon. Olykor vitatottá válhat persze, hogy ki is a föld használója, ki köte­les adót fizetni (például, ha több személyt illet meg a használat joga, ha a tulajdonos bérbe adja a földjét stb.). A törvény ezért bizonyos álta­lánosan érvényesíthető szabályokat állapít meg az adóalany személyé­nek meghatározására. A perdöntő elsősorban az, hogy az ingatlan- nyilvántartás adatai szerint kit illet meg a használat joga. Ha az ingat­lan-nyilvántartásból ez nem állapít­ható meg, a telekadót az köteles megfizetni, aki a földet ténylegesen használja (ez viszonylag gyakori lesz, ha figyelembe vesszük az in­gatlan-nyilvántartás jelenlegi rende­zetlenségét). Ha a jogos tulajdonos (akár fel van tüntetve az ingatlan-nyilvántar­tásban, akár sem) a föld használatát ideiglenesen átengedi valaki más­nak, azaz bérbe adja a telket, a te­lekadót az ideiglenes használó köte­les befizetni (az esetleges, legfel­jebb négyzetméterenkénti 75 fillér évi bérleti díj mellett). Az ideiglenes használó köteles a telekadót befizet­ni akkor is, ha az ingatlan-nyilván- tartás adatai szerint a használat joga valamely társadalmi szervezetet illet meg (például a kertbarátok szövet­ségét), s ez a szervezet a tagjának engedte át a telket ideiglenes hasz­nálatba. Más rendelkezések vonatkoznak az egységes földműves-szövetke­zetek tagjaira./ Előfordulhat, hogy a szövetkezettől használatba kapott föld után az efsz fizeti az adót, más esetekben pedig az efsz-tag. A per­döntő ebből a szempontból a hasz­nálat jogcíme lesz. Az efsz lényegé­ben csak a háztáji földért fogja a tag­ja helyett megfizetni a telekadót. Ezzel szemben az efsz nem fizetheti meg a telekadót az olyan földek után, melyeket a taggyűlés határo­zata alapján a tagjai használatába adott (erre az egységes földműves­szövetkezetekről szóló törvény, illet­ve a 123/1975 Tt. sz. törvény tavalyi módosítása ad lehetőséget). Az ilyen földek után az adót az ideigle­nes használatra jogosult efsz-tag köteles megfizetni. Ha a földet több - a jogszabály által adófizetésre kötelezett - sze­mély használja (például társtulajdo­nosok), az adót egyetemlegesen kö­telesek megfizetni, adóbevallást vi­szont csak az egyikük köteles bead­ni. Adófizetési kötelességük tehát közös és oszthatatlan, mindegyikük külön-külön az egész adóért felel, s egyikük sem igényelheti, hogy az adóhatóság a követelést előbb - vagy egyáltalán, csak - a másikkal szemben érvényesítse. Az adóható­ság bármikor és bármelyiküket fel­szólíthatja az adóbevallás beadásá­ra, bármelyiküktől követelheti az egész adó megfizetését. Az egye­temleges adótársak egyikének telje­sítése (az adóbevallás beadása, az adó befizetése) mentesíti a többit is, a fizető társnak pedig bíróságon is érvényesíthető polgári jogi igénye keletkezik a többivel szemben az őket megillető hányadok szerint. Fontosnak, tartjuk még megje­gyezni, hogy az, aki a fenti szabá­lyok értelmében kezdett el földet használni, vagy hagyott fel a föld használatával (például lejárt a bérleti szerződése), köteles erről 15 napon belül értesíteni az adóhatóságot (a helyi, városi vagy városkerületi nemzeti bizottságot). Az önadóztatás elve A gyakorlatban persze nem elég tudni azt, ki az adóalany és miért A *7 e9yik leggyötrőbb érzés r\L. a magány. Ezt az tudja igazán, akinek volt már benne része. Aki nem mondhatja el örömeit, gondjait, mert nincs kinek. Az Ud- vardon (Dvory nad ¿itavou) élő 74 éves Németh Izabellának is ez fáj. De nemcsak a saját bánata gyötri, hanem társaié is. Ezért saját és a községben élő hasonló sorsú em­berek nevében írta levelét szerkesz­tőségünkbe. Ebben arra kért ben­nünket, hogy a helyi nemzeti bizott­ságon járjunk közbe: a faluban hoz­zanak létre a magányosok számára otthont. ,,ítt nincs nappali nyugdíjas klub, ahol a magányos öregek elbe­szélgethetnének egymással. Pedig akadunk egy páran, akik olyanok va­gyunk, mint az árva gyermekek... Olvastuk, hogy kisebb falvakban is van pihenőhelyük az öregeknek, és megbecsülik az idős polgárokat.“ Levele konkrét javaslatokat is tartal­mazott arra vonatkozóan, hogy a fa­luban melyik kihasználatlan épülete­ket lehetne a nyugdíjasok számára átalakítani. Személyes találkozásunkkor, azaz Németh néni otthonában még inkább megerősödött az a meggyő­ződésünk, hogy a magány ellen csakis az emberi kapcsolatok jelent­hetnek orvosságot, hiszen levélírónk anyagiakban nem nélkülöz. Irigylés­re méltó, fényűzően berendezett, hatalmas családi házban lakik rok­kant fiával, akivel egy ideje nem egészen felhőtlen a kapcsolata. így arra, hogy kibeszélhesse magát, bi­zony nincs lehetősége.- El-elmegyek hasonló öregek­hez, ha tudok, segítek is nekik, de senkinek sem akarok a terhére len­ni. Nem akarom, hogy megunjanak. Ha klub volna a faluban, ott ettől senkinek sem kellene tartania. Az ismerőseim közül van, aki tíz gyer­meket szült, de egy se nyit rá ajtót. Én nem tudok tétlenül ülni, a falakat nézni. Most például szvettert kötök egy asszonynak. Megfizet érte.- Ezt is én gondozom - mutat a kertben álló üvegházra. - A retek már kikelt. Sajnos, az erőm egyre kevesebb. Ha fölemelek egy kanna szenet, a szívem azonnal hevesen verni kezd. Pedig megszoktam a munkát. Tizenöt éves koromban már Palárikovóban szolgáltam. Hatalmas színes tévé áll a szo­bában.- Szeretek tévézni, meg rádiózni - mondja. - Hát még olvasni! Az- Részben igaza van a levél írójá­nak - ismerte el tárgyilagosan Tan­ka Antal, a hnb titkára. - Valóban nincs olyan épület a faluban, ahol összejöhetnének az idős emberek, s elszórakozhatnának. Éppen ezért már föl is vásároltunk egy épületet, amely korábban családi ház és or­vosi rendelő volt. Ezt alakítjuk át. A tervdokumentációt már megren­deltük. Sőt, megkezdtük a régi padló eltávolítását és a falak bontását. A magány ellen... újságokban némelyik cikket alá is húzogatom. Füzetet vesz elő, s így sóhajt fel:- Ha már nincs kivel beszélget­nem, kiírom magam. Mindent leírok, ami eszembe jut. Régi verseket, bal­ladákat. Azt is, amit valamikor az iskolában tanultunk, meg az is, amit másoktól, nálamnál idősebbektől hallottam. Lejegyzem például az it­teni szokásokat. Belelapozok a füzetbe. A régi la­kodalmakról szóló lejegyzésből meg­tudhatom, hogyan kötötték el az utat a falubeli legények a menyasszonyt szállító kocsi előtt, hogy az ifjú férj fizessen. Egy másik lapon arról ol­vashatok, hogyan vált valóra 33 éves korában Németh néni gyer­mekkori álma: társas kiránduláson vehetett részt a Tátrában, illetve Kelet-Szlovákiában. összeírom a faluban előforduló ragadványneveket, utcaneveket, a dűlőutak neveit - hívja fel figyel­mem a néprajzilag is értékes anyag­ra. Sőt, megkér, juttassam el a füze­tet a Csemadok Központi Bizottsá­gára, hogy a gyűjtők hasznát vehes­sék az anyagnak. Németh nénitől utunk a helyi nemzeti bizottságra vezetett, hogy megtudjuk, mi a község vezetőinek véleménye a helyi idős emberek panaszáról, s várható-e javulás a kérdés megoldásában. Az épület öt helyiségből fog állni. Lesz benne fürdőszoba is, hogy azok a nyugdíjasok, akiknek erre nincs lehetőségük, használhassák. Az otthonban egészségügyi nővér teljesít majd szolgálatot és klubve­zetője is lesz. Az épülethez, mely igen kedvező helyen, a falu közepén áll, kert is tartozik. Az otthon egy éven belül készül el, s mintegy 800 ezer koronába kerül. Az anyagi fe­dezetet már biztosították hozzá. Az építést a helyi gazdálkodási üzem szakemberei fogják végezni, akik egyelőre az egészségügyi központot építik. Segítséget nyújt az építéshez a helyi efsz is. A nyugdíjasok klubjá­nak létesítése részét képezi a szo­ciális program megvalósításának. Hasonló klub már üzemel a járás­ban, mégpedig Szőgyénben (Svo- dín), ahol az udvardi vezetők dönté­sük előtt tanulmányúton jártak. Elő­reláthatólag mintegy ötven idős em­ber veszi majd rendszeresen hasz­nát az új létesítménynek az öt és félezer lelket számláló községben. Az idős emberekről való gondos­kodásnak eddig is számos módjára akadt példa a faluban. Említést érde­mel a közétkeztetés is, melyhez a község anyagi támogatást nyújt. A közös konyhán a nyolc koronás ebédért a nyugdíjasok csupán négy ötvenet fizetnek. Ennek ellenére je­lenleg mindössze hatan veszik igénybe ezt a szolgáltatást, ebből kettőnek házhoz viszik a kosztot. Pedig jól főznek a közös konyhán. Évente kétszer szociális juttatásban is részesülnek a rászorulók.-Nőnap táján a Vöröskereszt helyi szervezetével és a polgári ügyek testüle­tével közösen törülközőket, ágyneműt ajándékozunk az idős asszonyoknak. Ta­valy legkevesebb harmincan kaptak ilyen ajándékot. Az ajándék átadásakor fölke­resi az idős embereket a hnb elnöke, vagy titkára is. Megható példája a szülői szere­tetnek, hogy a szociális juttatást meg az ajándékba kapott törülközőt, lepedőt az idős rászorulók közül nem egy anyagi gondokkal nem küszködő gyermekeinek ajándékozza. Általában azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek gondoskodnak szüléik­ről. A családi házakban külön szobájuk van az időseknek, akik közül több a nő, mint a férfi. Szociális otthonba is kerültek a falunkból néhányan. A bekerülésre helyszűke miatt várni kell. Jelenleg egy nyugdíjas vár üresedésre. Községeinkre az elmúlt években a la­kosság elöregedése volt jellemző, mivel sokan városba költöztek, ahol több a munkalehetőség. Nem volt ez másképp Udvardon sem. Újabban azonban számo­sán visszatelepültek. Annyi az igénylő a családiház-építkezés iránt, hogy a helyi nemzeti bizottság alig tudja kielégíteni, mivel telket már csak úgy adhatnak, ha a meglevőkből levágnak. 1987-ben pél­dául huszonnyolcán igényeltek kertet, ta­valy pedig tizen. Az igényléseket pedig annál is inkább nehéz kielégíteni, mivel az építkezni szándékozók azt szeretnék, ha közel lenne házuk a szülőkéhez. A falu négy kilométer hosszúságban terül el. N émeth néni levele irányította fi­gyelmünket a község nyugdíjas lakosainak helyzetére, s egyáltalán az idős emberek sorsára, melynek sajnos valamennyire szinte mindig velejárója a magány. De a községek vezetői, a tö­megszervezetek, s főleg a családtagok, a hozzátartozók sokat tehetnek azért, hogy az emberek életük alkonyán se érezzék magukat elhagyatottan, magukra maradva. FÜLÖP IMRE köteles adót fizetni (mi az adó tár­gya). Feltétlenül fontos tudni azt is, hogyan kell adót fizetni, illetve ho­gyan kell kiszámítani a telekadót. A törvény az önadóztatás elvéből indul ki. Az adóalanynak tehát nem­csak adóbevallást kell beadnia (leg­később február 15-ig), de a bevallá­sában ki is kell számítania az adó összegét, mégpedig úgy, hogy vé­letlenül se tévedjen „saját javára“, mert erre rendszerint csak ráfizet­het. Annak ugyanis, aki az adóbe­vallásában alacsonyabb összegben számolta ki az adóját, az adóható­ság a különbözet tíz százalékának összegében bírságot ír elő (de csak akkor, ha a bírság nem haladja meg az 50 koronát). Az önadóztatás elvéből követke­zik az is, hogy ha az adóalany utólag állapítja meg, tudatosítja, hogy a be­adott adóbevallás hiányos vagy pontatlan, köteles legkésőbb a kö­vetkező hónap végéig pótlólagos adóbevallást beadni, s ugyanez a kötelesség terheli őt akkor is, ha megállapítja, hogy az adójának ma­gasabbnak kellene lennie, mint ami­lyen összegben kirótták. Ezeknek a kötelességeknek a megszegése az adó emelésével járhat. A telekadó összegének kiszámí­tásához ismerni kell azonban az adó alapját és az adótételeket. A telek­adó alapja az adónak alávetett föl­dek (lásd fentebb) összterülete. Eb­be az összterületbe azonban nem számítják be a családi házhoz tarto­zó telket, továbbá az egységes föld- műves-szövetkezet tagjának olyan mezőgazdasági földjét, amely lakó­házzal beépített telekkel függ össze vagy amely a település beépített területén van, feltéve, hogy az ilyen telkek összterülete nem haladja meg a 800 négyzetmétert. Ellenkező esetben az ilyen telkeket is teljes egészében beszámítják a telekadó alapjába (a 800 négyzetmétert nem meghaladó részt is). Az így megálla­pított - négyzetméterekben, árak­ban vagy hektárokban kifejezett - adóalapot az adótételekkel kell összevetni, amelyek a törvény mel­lékletében vannak felsorolva. Ezek az adótételek a telekadót hektáron­ként állapítják meg az egyes katasz­teri területeknek a termelékenységi gazdasági csoportokba való besoro­lásától függően. 42 ilyen csoport van, adótételek azonban csak az első húsz csoport mellett vannak feltüntetve. Az adótételek ennek megfelelően csoportonként, illetve hektáronként 150 koronával csök­kennek. Az első csoportba tartozó kataszteri területeknél (vagyis azo­kon a földeken, ahol a mezőgazda- sági termelés a legkedvezőbb felté­telek mellett folyik) hektáronként 3000 korona a telekadó, a második csoportnál 2850 korona, ..., a hu­szadik csoportnál 150 korona, s a 21-42. csoportba beosztott ka­taszteri területeknél nincs megálla­pítva telekadó. Arról, hogy az adott kataszteri terület konkrétan melyik csoportba lett besorolva, olvasóink a helyi nemzeti bizottságon kaphatnak fel­világosítást. Ha az adóalap és az adótételek alapján kiszámított telekadó nem haladja meg a 100 koronát az eset­leges csökkentések vagy emelések után sem, a telekadót az adóható­ság nem rója ki. A telekadó emelé­séről említést tettünk már, a csök­kentését pedig az állampolgár akkor kérvényezheti, ha az általa használt föld lényegesen rosszabb, mint a kataszteri területhez tartozó egyéb földek. Rokkantság vagy szociális helyzet indokából azonban az adó nem csökkenthető, s nem is enged­hető el. A telekadót az új rendelkezések szerint első ízben 1989-ben róják ki. Ha a telekadó nem haladja meg a 300 koronát, legkésőbb április 30- ig kell befizetni. Ha az említett összeget meghaladja, úgy április 30-ig az adó 20 százalékát, augusz­tus 31-ig a további 30 százalékát, s november 30-ig a fennmaradó 50 százalékát kell befizetni. (Cikkünk következő részében a mezőgazdasági jövedelmi adóval foglalkozunk. (m-n.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents