Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám, csütörtök
ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT I. Előkészületek Csehszlovákia felszámolására A müncheni konferencia és a nyugati hatalmak árulása megteremtette a feltételeket a náci Németország újabb terjeszkedési törekvései számára, amelyek Európa ellen, közvetlenül Csehszlovákia ellen irányulták. A müncheni egyezmény és annak következményei megerősítették a nemzetközi politikában a harmadik birodalom pozícióit és a nyugati hatalmak a közép-európai térséget meghagyták a náci befolyás döntő szférájául. Az új feltételek között Csehszlovákia a fasiszta Németország kiszolgáltatottjává vált, mivel katonailag, gazdaságilag és politikailag legyengült és nemzetközileg is elszigetelődött. Helyzetét tovább rontotta az 1938. november 2-i bécsi döntés, amelynek értelmében a fasiszta Németország és Olaszország elhatározásából Csehszlovákia kénytelen volt átengedni a horthysta Magyarországnak Szlovákia déli területeit. A müncheni konferencia eredményei nem elégítették ki a nácikat. Hitler célja nem Karlovy Vary vagy Liberec elfoglalása volt. Prágát akarta. Ezért röviddel a müncheni konferencia után, már 1938. október 21 -én elkezdődött a köztársaság felszámolását célzó tervek előkészítése. December folyamán ezek konkretizálódtak. Az akció, amely a „márciusi örvény“ nevet viselte, három részből állt: Szlovákia elszakadása és az önálló állam kikiáltása, Kárpát-Ukrajna Magyarország általi elfoglalása, majd pedig a cseh és a Vágig terjedő szlovák területek megszállása a náci Németország által. Az agresszió megvalósítására irányuló előkészületek 1939 elején teljes titoktartás mellett kezdődtek el. Közvetlenül a müncheni konferencia után a náci Németország megtette az intézkedéseket Csehszlovákia nemzetközi elszigetelése érdekében. Közvetve segítséget kaptak ehhez Nagy-Britanniátöl és Franciaországtól is. A nagyhatalmak a müncheni konferencián ugyan kötelezték magukat, hogy garantálni fogják Csehszlovákia új határait, valójában azonban nem érdekelte őket a köztársaság további sorsa. 1939 januárjában a náci katonai egységek megkapták az első utasításokat, az 1939. február 1-jén kelt parancs pedig kijelölte annak a két hadseregcsoportnak a parancsnokát, amelyek megbízást kaptak az agresszió végrehajtására. 1939 január végén Hitler ismertette R. Heid- richhel valamint a titkosszolgálat tagjaival a köztársaság felszámolásával kapcsolatos terveket. Fő feladatként azt jelölte meg, hogy a szlovák néppártiak szakadártörekvéseit úgy kell befolyásolni, hogy a náci követelmények szószólóivá váljanak. A Szlovákiával kapcsolatos náci célok közvetlen megvalósításán több csoport dolgozott. Jelentős szerepet játszottak a „bécsi urak“, az ausztriai helytartó, A. Seyss-ln- quart és az NSDAP megyei vezére J. Bürckel. A döntő szerep W. Kepp- leré az államtitkáré és helyetteséé E. Veesenmeyeré volt. Ugyanakkor Szlovákiában a Sicherheitdinst bécsi központjának tagjai, az SD szolgálatában álló újságírók és a titkos- szolgálat márciusban külön ezzel a megbízással kiküldött tagjai működtek. A cél az volt, hogy Szlovákiában nyugtalanságot szítsanak és a prágai központi kormány ellen irányuló belpolitikai harcok által felforgató tevékenységgel bonyolítsák a helyzetet. Az önálló állam deklarálása a J. Tiso és K. Sidor kettős valamelyik tagjára esett. A náci körökben fontos szerepet kaptak a Szlovák Néppárton belül destruktív tevékenységet folytató radikálisok, V. Tuka, F. Durcansky, A. Mach, M. Cérnák, stb. Annak ellenére, hogy a náci tervek és elképzelések a legnagyobb titoktartás közepette szövődtek, a róluk terjedő hírek hamar kitudódtak. 1939. február 5-én a berlini csehszlovák követ a jugoszláv követtől értesült arról, hogy megszületett a döntés a köztársaság felszámolására. Három nappal később hasonló információkra tettek szert a francia diplomaták is, akik ezeket a híreket februárban eljuttatták Prágába. Eléggé megkésve ugyan, de a pontos terminus megadásával értesítette Prágát 1939. március 10-én a csehszlovák hírszerzés jeles képviselője, P. Thümmel is. Március 10-e után, a diplomáciai értesüléseket és a német hadsereg mozgásait értékelve már a katonai szakértők sem kételkedtek, hogy a Csehszlovákia ellen irányuló akcióról szóló hír igaz. Ennek ellenére R. Beran, a központi kormányfő és más miniszterek is elutasították a köztársaság elfoglalásának gondolatát és egészen március 15-ig hittek abban, hogy további engedmények árán ugyan, de meg tudnak egyezni a nácikkal. A veszélyhelyzetet jelző hírek nem jutottak el a nyilvánossághoz. A kormány nem tett lépéseket a közelgő katasztrófa megakadályozására. A harmadik birodalom terveiről , szóló híreket Szlovákiában maguk "a nácik terjesztették. A néppártiakat már február elején értesítették az SD ügynökei. E. Veesenmayer február közepén Bratislavában találkozott V. Tukával, A. Machhal, J. M. Kirschbaummal és F. Karmazinnal és követelte, hogy belátható időn belül kiáltsák ki az önálló államot. Ezt azzal indokolta, hogy Magyarország is készülődik Szlovákia elfoglalására. Hasonló hangnemben tárgyalt február 12-én Hitler Tukával, akinek egyúttal megígérte a német támogatást, beleértve az új állam határainak garantálását. A szeparatista politika eredményes megvalósulásának az volt a döntő feltétele. A néppárt vezető káderei tehát közvetve vagy közvetlenül, de már februárban, illetve március elején pontosan ismerték a náci Németország terveit Csehszlovákiával kapcsolatban. A müncheni diktátumnak és a csehszlovák burzsoázia kapitulációjának a belpolitikai fejlődés szempontjából is tragikusak voltak a következményei. A köztársaság helyzetének romlása következtében a társadalmon úrrá lett a lemondás és a reménytelenség érzete. A néppárt által képviselt reakciós erők Szlovákiában kihasználva a München okozta megrázkódtatást követő tehetetlenségi állapotot, elhatározták a hatalom megszerzését. A nemzetiségi kérdés megoldásának olyan koncepcióját választották, amelynek végeredménye a korlátlan hatalom megszerzése volt Szlovákiában. Követeléseiket a kormány és a többi politikai párt állásfoglalását mellőzve, ultimatívan terjesztették elő. 1938. október 6-án minden manővert, erőszakot és meggyőződést is bevetve, egyezséget kötöttek 2ili- nán a polgári pártokkal. Az egyezség célja a szlovákiai autonómia létrehozása volt, élén az autonóm kormánnyal, amely átvenné a hatalmat mind a végrehajtásban, mind pedig a törvényhozásban. A prágai központi kormány ezeket a követeléseket elfogadta és 1938 végén belefoglalta az alkotmányba is. A szlovákiai politikai pártok zilinai egyezségét követően részleges hatalmi átcsoportosulásra került sor Csehszlovákiában, ami főleg a szlovák nacionalista burzsoázia pozícióit erősítette. 2ilínán megfogalmazódtak a távlati célkitűzések is az önálló állam 2-3 éven belüli létrehozásának koncepciója. A néppártiak tehát tervszerűen kezdtek tevékenykedni az önálló szlovák állam létrehozásán, aminek a feltétele azonban Csehszlovákia felszámolása volt. Az autonómiától az önálló államhoz való átmenet megvalósítását evolúciós úton tervezték, így tehát céltudatosan készítették elő a belpolitikai és a nemzetközi feltételeket a csehszlovák állam felszámolására és az önálló szlovák állam létrehozására. 1938. október 6-a után a néppártiak megkezdték a politikai pártok fokozatos megszüntetését és saját hatalmi pozícióik megszilárdítását. Október 9-én betiltották a CSKP-t, azután pedig kirekesztették a politikai életből a többi pártot is. Ez a folyamat a Hlinka Szlovák Néppártjával való „önkéntes“ egyesülés alapján zajlott le. Párhuzamosan szaporodott a Hlinka Gárda tagjainak sora, amely a szeparatista politika eszközeként lépett elő. A néppártiak megkaparintották a tömegkommunikációs eszközöket és átalakították az államapparátust is. A néppártiak hatalmi pozícióinak megerősödése magával vonta a köztük és a központi kormány között fennálló viszony kiéleződését és politikájukban még inkább fölerősödtek a szakadár elemek. 1939 elejétől kezdve a Hlinka vezette néppárt közvetlenül az önálló állam létrehozására összpontosított. 1939. február 21 -én a kormánynyilatkozatban meg is fogalmazódott az „új szlovák állam“ létrehozása. A néppárt mérsékeltebb szárnya ezt a kérdést fokozatosan kívánta megoldani. A radikális irányzatnak azonban mások voltak az elképzelései. A V. Tuka és A. Mach vezette csoport az új állam létrehozása érdekében mozgósítani akarta a Hlinka Gárdát és meg akarta szerezni a katonatisztek és közkatonák egy részének támogatását. A terv megvalósításának az volt a feltétele, hogy a náci Németország tegye lehetetlenné a prágai kormány beavatkozását. A radikálisok terveit a központi prágai kormány március 9-i szlovákiai beavatkozása meghiúsította. Sokukat bebörtönözték és Morvaországba internálták. A néppártiak akkor nem voltak képesek ellenállást kifejteni és a szlovák közvélemény támogatását sem nyerték meg. A kialakult helyzetet azonban megváltoztatta a nácik beavatkozása. Berlin a néppártiak oldalára állt és a kiélezett állapotokat a köztársaság ellen fordította. Ez abban az időben történt, amikorra a demokratikus és antifasiszta erők mozgalma lényegesen legyengült. VALÉRIÁN BYSTRICKY, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa Ésszerűbb energiagazdálkodást! Mint tudjuk, az energiagazdálkodásra szerte a világon megkülönböztetett figyelmet fordítanak. Nem csupán azért, mert fogyófélben vannak földünk hagyományos energiaforrásai, hanem elsősorban gazdasági okokból. Ugyanis - s ezt aligha kell különösebben hangsúlyozni - az energia bármilyen módon történő előállítása drága. Ezért a legtöbb ország gazdasága számára már hosszabb ideje nem az energiatermelés növelése, hanem az energiaszükséglet csökkenése a fontosabb. A CSKP XVII. kongresszusa is ezért tűzte ki célul, hogy az 1986-1990-es időszakban az egységnyi nemzeti jövedelem eléréséhez szükséges energiát évente átlagosan 2,9 százalékkal kell csökkenteni, s hogy a fűtőanyag és energia ésszerű felhasználására vonatkozó 02-es állami célprogram eredményeképpen 1990-ben 15,4 millió tonna fajlagos fűtőanyaggal kevesebbet fogyasszon az ország, mint 1985-ben. A tervek szerint mindezt úgy kell elérni, hogy közben biztosítva legyen a nemzeti jövedelem 18-19 százalékos emelkedése. Ez nem kis feladat! Az ötéves tervidőszak első két évében azonban a nemzeti jövedelem 16,8 milliárd koronával kisebb lett a tervezettnél. S e negatívum tükröződött az ország energiaszükségletében is, amely 1986-ban csak 1,8 százalékkal, 1987-ben pedig csupán 0,4 százalékkal csökkent. A nem a legjobban alakuló helyzettel foglalkozott a múlt évben a szövetségi és a szlovák kormány is, s utasították az illetékes szerveket egy olyan koncepció kidolgozására, amely szerint a népgazdaság számára 2000-re lehetővé válik az energiaszükséglet olyan arányú csökkenése, hogy ebből a szempontból megközelíthetnénk a világ fejlett államait. Az ország energiaigényét egész sor tényező befolyásolja. Ezek között fontos szerepet kellene betöltenie a már említett célprogramnak. Csakhogy az - amint a helyzet alakulása mutatja - hosszú távon nem képes összhangba hozni az energiagazdálkodással szemben támasztott igényeket és az adott lehetőségeket. Azért, mert az energia-takarékosságot csak adminisztratív intézkedésekkel igyekszik elérni, anélkül, hogy hatékonyan csökkentené a fűtőanyag- és energiaszükséglet abszolút értékét. Más szóval, a 02-es állami célprogram nem eléggé teszi érdekeltté gazdaságilag a vállalatokat az ésszerűbb energiagazdálkodásban és rugalmatlan. A 9. és 10. ötéves tervidőszakban tehát elengedhetetlenné válik, hogy a fűtőanyaggal és az energiával való gazdálkodásban a népgazdaság számára az irányítás legfőbb eszközeivé a fokozatosan tökéletesített közgazdasági eszközök váljanak, mint például az árak, a hitelek, az adó, a bérek stb. A CSKP KB határozatai értelmében ezért a szakemberek egy külön tervezetet készítettek, amely megszabja, hogy a gazdasági mechanizmus feltételei között mi módon történjék a fűtőanyag- és az energia-felhasználás ésszerűsítési folyamatának irányítása. Eszerint az állami vállalatoknak ez év június végéig kell meghatározniuk fűtőanyag- és energiaszükségletüket, amelyet szeptember végéig vizsgál felül az Állami Energetikai Felügyelőség. Az ehhez készített elemzéseknek többek között tartalmazniuk kelt azt is, hogy miképpen kívánják elérni energiaszükségletük csökkentését. Ezek az ésszerűsítési tervek majd a Szövetségi Fűtőanyag- és Energiaipari Minisztériumhoz kerülnek, amely az illetékes tervező és pénzügyi szervekkel közösen ítéli meg hatékonyságukat, s hogy érdemesek-e állami támogatásra. A majdan önelszámolási rendszerben gazdálkodó, önfinanszírozásra áttért állami vállalatok az eddiginél jobban érdekeltek lesznek az ésszerű energiagazdálkodásban. BARANYAI LAJOS CSAK AMIT A SZABÁLYZAT ELŐÍR... A kiképző bázison harckocsik gyakorlatoznak, támadáshoz fejlődnek fel, aztán újra oszlopban haladnak. Az éteren keresztül parancsszavak röpködnek: a 25-ös harckocsi túl lassan mozog, a 32-es nem ügyel az oldalbiztosításra. Aki mindezt a mikrofonba mondja, Frantisek öerven főhadnagy, a század parancsnoka.-Az embernek igényesnek kell lennie beosztottjaival és magával szemben is - jegyzi meg, miközben nem veszi le szemét a szögtávcsőről.-Senki sem képezhet kivételt, nálunk a feladat pontos teljesítése az elsődleges. Szűkszavúan fogalmaz, pedig a harckocsizó egységnél egyedül az ő százada nyerte el a Példás címet. A harci jármű vezetésében a katonai körzetben elsők lettek, amiért egy színes, távirányítású tévét kaptak. Más területeken is jó eredményeket értek el. Azt mondják, összekovácsolt, jó kollektíva ez a század. Persze ez nem jelenti, hogy nem akad közöttük olyan, aki néha-néha megsérti a fegyelmet. Ám a kollektíva kérdőre vonja a fegyelmetleneket.-Azaz igazság, hogy nem szeretek büntetni. Egy-egy kimenő megvonása gyakran elegendőnek bizonyul. Ha nem elég a figyelmeztetés, levelet írok a szülőknek, de azt előzetesen odaadom elolvasni. Aztán a levél a fiókba kerül. A postára adását maga az illető dönti el, viselkedésével, mindennapos cselekedeteivel. Én azt tartom, hogy a szigorú büntetést csak akkor kell alkalmazni, amikor már minden más eszközt kipróbáltunk. Közben a harckocsiszázad legénysége pihenőt kapott. Néhányan rágyújtanak, mások a lánctalpnak támaszkodva beszélgetnek. A járművezetők körüljárják a járművüket, meggyőződnek arról, hogy minden rendben van-e. Pavol Suja tisztjelölt szakaszvezető, szakaszparancsnok ezt mondja:- Harckocsiszázadunkban egymásra vagyunk utalva. Ha a harci jármű parancsnoka, vezetője vagy irányzója hibázik, azt már nehéz helyrehozni, különösen az éleslövészeten. Ha támadáshoz fejlődünk fel, a szakasz vagy a század eredményessége attól függ, hogy mindenki teljesíti-e a kötelességét. Az ismétlésre nem mindig van lehetőség. A mi parancsnokunk érti a dolgát, fiatal, de tapasztalt harckocsizó.-A sorköteles nem válogathatja meg, hogy melyik egységhez vonul be. Amikor idekerültem nem örültem, de ma már azt mondhatom, nem szívesen szolgálnék más századnál - veszi át a szót Jirí Vacek tizedes, harckocsíparancsnok. - Mindig tudjuk mit vár el tőlünk a fölöttesünk és ő is ismeri a gyengéinket, a jellemünket és azt hiszem, így is van ez rendjén. Frantisek Cerven századában ugyanolyan módszerekkel dolgoznak, mint a néphadsereg más csapattesteinél. Hogy mégis felfigyelnek rájuk, hogy jó eredményeket érnek el a politikai felkészítésben és a kiképzésben, az a századparancsnok igényességének, következetességének tulajdonítható. Ha a szükség megkívánja, mindig ott van közöttük, meghallgatja véleményüket. Bárki, bármikor egyéni problémáival is felkeresheti. Szigorú, de megértó parancsnok, igazi katona.- Nem érem be a látszateredményekkel. A fegyelem, talán banálisnak tűnik, de ott kezdődik, hogy a katona zubbonyáról egy gomb se hiányozzon. Ha bemegyek a legénység szálláskörletébe, megnézem azt is, mi van a szekrények mögött, nem porosak-e a képkeretek. Mivel a fiúk ismerik szokásomat, igyekeznek rendet tartani. Ebben a században a kiképzéssel, a szabadidő hasznos eltöltésével kapcsolatban bárki nyíltan véleményt nyilváníthat. A parancsnok, ha valamivel nem ért egyet, érveket sorakoztat fel. Ám, amikor a laktanya udvarán vagy a kiképzőbázison vezényel, a század támadását irányítja, egy emberként teljesítik amit elvár tőlük.- Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Jaj annak, aki vagány- kodik, a kollektíva kiközösíti maga közül mindaddig, amíg meg nem változik, tettét meg nem bánja, - vélekedik Ján Volny tizedes, harckocsiparancsnok. - Parancsnokunk igényes, főleg a másodévesekkel szemben. Minden hibát a szemünkre vet, s ilyenkor bizony szégyelljük magunkat. Amikor vezényel, a legutolsó sorban állók is hallják a szavát, de amikor négyszemközt beszél beosztottjaival, halkszavú, csak a tekintetén látszik, ha haragszik. A századparancsnok csupán néhány évvel ezelőtt végezte el a katonai főiskolát, önként öltötte magára a néphadsereg egyenruháját, választotta a sok nehézséggel járó katonai életpályát. A katonáinak már hiányozna, ha esténként és a hét végén nem tűnne fel alakja a folyosón.-Szeretem azt, amit csinálok, a fegyvernememet. Hogy az eredmények nem maradtak el, ez az egész kollektíva érdeme, a tiszteké, az altiszteké, közlegényeké egyaránt. Én csak annyit követelek meg tőlük, amit a szabályzat előír. S talán el kell még róla és századáról mondani, hogy szeretnék a Példás címet ebben a kiképzési évben is megvédeni, s a járművezetésben újra jeleskedni a körzeti versenyen. Mindennapi szorgos munkájukkal erre készülnek. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1989. III. 9 xrfcimrMTAi ti ttt *
