Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-08 / 57. szám, szerda
ÍJ szú 3 )89. III. 8. Támogatjuk a háromszakaszos haderőcsökkentést Jaromír Johanes beszéde Bécsben JAROMÍR JOHANES csehszlovák külügyminiszter tegnap szólalt fel a bécsi fórumon. Beszédét alább ismertetjük. Bonyolult tárgyalások várnak a két új európai fórum résztvevőire A csehszlovák diplomácia vezetője bevezetőben emlékeztetett arra, hogy a külügyminiszterek rövid időn belül' már második alkalommal találkoznak az osztrák fővárosban. Csak néhány hét telt el azóta, hogy sikeresen befejezték a bécsi utótalálkozót, amely megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy az összeurópai együttműködés minőségileg magasabb szintre jusson. Ma együtt látunk hozzá a katonai-politikai és a biztonsági területen elfogadott célkitűzések megvalósításához - mondotta a miniszter, s hozzáfűzte, az egyik bécsi fórum feladata a leszerelés, a másiké a bizalom erősítése. Csehszlovákiának létérdeke, hogy ezt a lehetőséget kihasználja. A magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy a bécsi tárgyalások pozitív eredményeket hozzanak, s ezek nyomán szilárdabbá válna Európa biztonsága és stabilitása. Síkraszállunk azért, hogy a Bécsben folyó párbeszédet ne terheljék az ideológiai különbségek. A katonai enyhülés nyomán továbbfejlődhetne az európai államok közötti sokoldalú együttműködés. így szilárd alapokon nyugodhatna a közös európai ház építménye. Ez azonban csak akkor érhető el, ha tiszteletben tartjuk minden nemzet jogát fejlődésének szabad megválasztásához, ha biztosítjuk az érdekek egyensúlyát. Csehszlovákia jelentős mértékben hozzájárult a bécsi utótalálkozó sikeres befejezéséhez, s az itt elfogadott ajánlások konkretizálásának és teljesítésének rendkívül nagy figyelmet szentel. Vonatkozik ez az összeurópai folyamat valamennyi területére, beleértve a humanitárius kérdéseket is. Meggyőződésünk, hogy ezzel a témakörrel kapcsolatos kérdésekről szeriózus és elfogulatlan párbeszédet kell folytatni, s nem lehet egyoldalú, megalapozatlan vádaskodásokhoz folyamodni. Csakis az ilyen hozzáállás felel meg a helsinki folyamat elveinek. A bécsi találkozón elfogadott Záróokmány teljesítésével összefüggésben felmerülő kérdéseket minden részt vevő országban saját rendelkezéseivel összhangban felelősen kell megoldani. A konstruktív és eredményes munkát lehetővé teszik a nemzetközi életben tapasztalható pozitív tendenciák, mindenekelőtt a Szovjetunió és az USA, a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok javulása. Néhány regionális konfliktus megoldása során is haladás tapasztalható, a háborús veszély vitathatatlanul csökkent. Az új politikai gondolkodás, amely teret nyer az egész világon, reális eredményeket hoz. Ezt jelentős mértékben elősegíti a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, - köztük Csehszlovákiában - folyó átalakítás. A nukleáris fegyverek két osztályának megsemmisítéséről szóló szerződésnek köszönhetően megkezdődött a reális leszerelés folyamata. További elvi lépések vannak napirenden. Gondolok elsősorban a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás mielőbbi megkötésére, továbbá a vegyi fegyverekre vonatkozó szerződés munkálatainak befejezésére. Ide tartozik az atomfegyver-kísérletek megszüntetésének kérdése is. A leszerelési folyamatot olyan mértékben kell kibontakoztatni, hogy az magában foglalja a tömegpusztító fegyverek minden fajtáját, így a hagyományos fegyveres erőket és fegyverzetet is. Arra kell most törekednünk, hogy a pozitív tendenciák visszafordíthatatlanná váljanak, hogy leküzdjük a régi gondolkodás sztereotípiáit, s a felszámolt fegyverfajtákat ne helyettesítsük más eszközökkel, s ne korszerűsítsük a fegyverrendszereket. Törekvéseink legfőbb célja, hogy a tárgyalások valamennyi részt vevő állama a védelemhez elégséges fegyveres erőkkel rendelkezzen. Ezt a fokozatos leszerelés, a katonai kérdésekben megvalósuló nyíltság és a bizalomerősítő intézkedések elmélyítése teszik lehetővé. Feladatunk könnyebb lesz, ha szakaszonként járunk el. Teljes mértékben tá- 'mogatjuk azt a javaslatot, amelyet Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter terjesztett elő az európai fegyveres erők és fegyverzet három szakaszban történő csökkentésére. Mi is úgy véljük, hogy először a történelmileg kialakult aszimmetriák kölcsönös felszámolására kell összpontosítani, s ennek során nem szabad megfeledkezni a mennyiségi és a minőségi szempontokról. Különös jelentőséget tulajdonítunk a haderők azonos felső plafonjaira vonatkozó megállapodás elérésének. Véleményünk szerint vonatkozik ez a harckocsikon, a tüzérségen és a páncélozott járműveken túl a taktikai légierőre, a harci helikopterekre és a nagy ütőerejű más eszközökre is. A csökkentés valamennyi szakaszában a kiegyensúlyozott megállapodás előfeltételének tartjuk az egyensúly biztosítását és a teljes kölcsönösséget. Természetesen szükségünk lesz a kiinduló számadatokra. Vegyük azonban figyelembe, hogy a középeurópai haderőcsökkentési tárgyalásokon 15 év alatt nem sikerült eredményre jutni, mert a matematika túlsúlyba került a politikával szemben. A Varsói Szerződés tagállamai részéről nyíltság tapasztalható, s ezt bizonyítja a fegyveres erőikről és fegyverzetükről szóló részletes adatok közlése is. A bécsi tárgyalások mandátuma lehetővé teszi az egyes kisebb régiók specifikus vonásainak á figyelembe vételét. Véleményünk szerint a két katonai-politikai csoportosulás érintkezési vonala megérdemli a megkülönböztetett figyelmet. A hagyományos fegyverek felhalmozott arzenáljait ugyanis elsősorban itt kell csökkenteni. Rendkívül időszerű feladatnak tartjuk a hagyományos fegyveres erők egyértelműen védelmi jellegének a biztosítását. A katonai struktúrák átalakítása lehetővé teszi a váratlan támadás veszélyének az elhárítását is. A Varsói Szerződés komoly hozzáállásáról tanúskodnak a közelmúltban elhatározott egyoldalú leszerelési lépések. Ami Csehszlovákiát illeti, katonáink számát 12 ezerrel, a harckocsikét 850-nel, a páncélozott járművekét 165-tel, és a harci repülőgépekét 51-gyei csökkentjük. A katonai építőalakulatok állományába 20 ezer katonát sorolunk át. A katonai kiadásokat 15 százalékkal csökkentjük. Más intézkedéseink is fegyveres erőink védelmi jellegét hangsúlyozzák. A bécsi tárgyalások sikeréhez nyilván hozzájárulna, ha a NATO- tagállamok is hasonló konstruktív lépésekre szánnák el magukat. A komoly eredményekre csak akkor van kilátás, ha a tárgyalások minden résztvevője politikai jószándékot tanúsít. Ezzel kapcsolatban is komoly ösztönzést jelenthetne a helsinki Záróokmányt aiáírt országok legfelsőbb vezetőinek találkozója. Hasznosnak tartjuk azt a gondolatot is, hogy a külügyminiszterek félévenként rendszeresen találkozzanak. Közös erőfeszítéseink keretében azon is el kell gondolkodnunk, hogy a háború eszközei hogyan válhatnak a béke eszközeivé, tehát hogy ho- igyan állítható át a katonai termelés békés termelésre. Csehszlovákia nagy jelentőséget tulajdonít az európai bizalom és biztonság erősítését célzó intézkedésekről folyó tárgyalásoknak is. A tájékozottság, a nyíltság és a kiszámíthatóság elmélyítését összekapcsoljuk azzal, hogy az „ellenségképet“ „partner-képpé változtassuk, tehát hogy erősítsük az államok közötti bizalmat. A stockholmi dokumentum eredményes gyakorlati megvalósítása arról győz meg bennünket, hogy a megállapodás itt is lehetséges. A korábban elfogadott intézkedések minőségének javítását kellene napirendre tűzni, olyan új intézkedéseket lehetne kidolgozni, amelyek magukban foglalnák a fegyveres erők minden fajtájának a tevékenységét. Ezzel összefüggésben természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a haditengerészeti és a légierők sem. Meggyőződésünk, hogy a megállapodásoknak ki kellene terjedniük minden területre. Az átfogó stabilitás és biztonság megköveteli, hogy az egyes területeken elért részleges lépésektől eljussunk a szélesen értelmezett bizalom politikájához. Az európai stabilitás megszilárdítására törekedve nem kerülhetjük meg a taktikai atomfegyverek problémáját és a korszerűsítésükre irányuló tervek kérdését. Ezekkel a fegyverekkel Európa nem lesz biztonságos. A hagyományos fegyverzet csökkentése esetén ezeknek az eszközöknek a súlya lényegesen megnövekszik az európai katonai potenciál keretében. Üdvözöljük, hogy a Szovjetunió kész felszámolni Közép-Európában taktikai nukleáris eszközeinek egy részét, s reméljük, a NATO-tagállamok tudatosítják, milyen komoly visszalépést jelentene a fegyverfajták korszerűsítése. Csehszlovákia számára nem lenne közömbös, ha határainktól nyugatra jelentősen fokozódna a nukleáris potenciál. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy minél előbb kezdődjenek külontárgyalások az európai taktikai fegyverek számának csökkentéséről és teljes felszámolásáról. Az európai hagyományos leszereléshez való hozzájárulásként értékeljük azt a csehszlovák javaslatot, hogy a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán hozzuk létre a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. Azt szeretnénk, ha indítványunk a kétoldalú 'megbeszéléseken túl a sokoldalú tárgyalásokon is a napirenden szerepelne. Kezdeményezésünk katonai téren közvetlenül összefügg mindkét bécsi fórum munkaprogramjával. így például a csapatkontingensek „felhigítása" a javasolt övezetben a részét képezhetné a Bécsben elfogadásra kerülő megoldásoknak. Az érintkezési vonal mentén csak olyan fegyveres erők és fegyverzet lenne, amely a védelemhez elegendő, ugyanakkor nem tenné lehetővé a hirtelen támadást. Ugyancsak készen állunk arra, hogy az érintkezési vonal mentén, főleg Európa közepén, minőségileg új intézkedést fogadjunk el a biza- j lom és a biztonság erősítésére, beleértve a katonai tevékenység egyes fajtáinak szigorúbb korlátozását, illetve megtiltását is. Javasoljuk a szélesebb információcserét, az ellenőrzés megszigorítását és a katonai vezetők közti kapcsolatok fejlesztését. Kontinensünk biztonságának a helsinki folyamatban részt vevő államok minden területre kiterjedő szoros együttműködésére kell támaszkodnia. Meggyőződésünk, hogy az eredményes tárgyalások pozitívan fognak tükröződni az összeurópai együttműködés további fejlődésében. Jaromír Johanes beszéde végén köszönetét mondott az osztrák vendéglátóknak azért, hogy kiváló feltételeket teremtettek a tanácskozáshoz, valamint eredményes munkát kívánt a további két bécsi fórumnak. (Folytatás az 1. oldalról) rikai vegyi fegyverek kivonását az NSZK területéről még a kitűzött időpont, 1992 előtt. Bakernek ez a bejelentése nem több, mint csupán jelképes hozzájárulás a leszereléshez, mivel ma,a vegyi leszerelést nem a nukleáris hatalmak fékezik, hanem azok az országok, amelyek hatalmi tényezőnek tartják a vegyi fegyvereket és bíznak abban, hogy betiltásuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Nem is szólva arról, hogy az USA továbbra is fenntartja magának a jogot, hogy a helyzet kiéleződése esetén bináris vegyi fegyvereket küldjön Európába. A nyugati megfigyelők is felhívták a figyelmet a szovjet és az amerikai külügyminiszter beszéde közti különbségekre. Például az AP amerikai hírügynökség kommentátora azt írja, „Baker beszéde nem tartalmaz semmilyen új, bátor kezdeményezést.“ A találkozó első napján szólalt fel Geoffrey Howe brit külügyminiszter is. Olyan javaslattal állt elő, mely szerint - mint arra a kapitalista országok szakértői is figyelmeztetnek - mindenekelőtt a Varsói Szerződés csökkentené fegyveres erőit és fegyverzetét. Ugyancsak elutasította a nukleáris fegyverek mielőbbi eltávolítását Európából. A hétfő délutáni ülésen szólalt fel még Luxemburg, Izland, Bulgária, Portugália, Svájc és Magyarország küldöttségvezetője. Petr Mla- denov bolgár külügyminiszter elmondta, az új bécsi tárgyalások előrelépést jelentenek a sokoldalú együttműködés és biztonság felé Európában. Várkonyi Péter magyar külügyminiszter megállapította, reális feltételek vannak ahhoz, hogy a bécsi tárgyalásokon az együttmű-' ködés és a jóakarat konstruktív szelleme legyen az uralkodó. Izland, (CSTK) - A kelet-afganisztáni Dzsela- labadban rendkívül súlyos helyzet alakult ki, a várost a fegyveres ellenzék körülzárta. A Kabulba vezető utat is megszállva tartják, úgyhogy Dzselalabad csak légi úton kaphat fegyvert, lőszert és élelmiszert a fővárosból. A fegyveres ellenzék régi terve, hogy Dzselalabadban építse ki az ún. ideiglenes kormány székhelyét. A város elfoglalása a felkelők katonai erejét lenne hivatott bizonyítani, s érvként szolgálna ahhoz is, hogy a nyugati államok és Pakisztán elismerje a közelmúltban Ravalpindiben létrehozott „ideiglenes kormányt". Az Izvesztyija című szovjet lap nyugati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy tíz napon belül megkezdődik a Dzselalabad elleni fő támadás. Az ellenzék 8 ezer harcost von össze a térségben, s úgy tervezik, négy oldalról támadják meg a várost. Az Izvesztyija úgyszintén beszámol arról, a pesavari székhelyű ellenzék mind nagyobb erőfeszítéseket tesz azért, hogy Luxemburg, Portugália és Svájc küldöttségvezetői egyöntetűen arra mutattak rá, hogy a Bécsben kezdődő mindkét fórumra bonyolult tárgyalások várnak, xxx George Bush amerikai elnök háborús veteránokhoz intézett beszédében állást foglalt a szovjet-amerikai stabilabb kapcsolatok mellett, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ilyen irányú törekvéseket ki kell egészíteni az amerikai érdekek biztosításához szükséges védelem megtartásával. Az elnök kijelentette, a Kongresszusban elutasít minden olyan lépést, amely az amerikai egységek Nyugat-Európábór való egyoldalú kivonásához vezetne. Hangsúlyozta, kormánya ragaszkodik a nukleáris és hagyományos erők korszerűsítéséhez. Ezt a kijelentését a megfigyelők úgy értékelték, mint üzentetet az NSZK-hoz és az USA további szövetségeseihez. xxx Jaromír Johanes csehszlovák külügyminiszter a bécsi találkozó első napján megbeszéléseket folytatott Budimir Loncsar jugoszláv és Jor- gosz lakovu ciprusi külügyminiszterrel. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hétfőn találkozott Geoffrey Howe brit, Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet és Roland Dumas francia külügyminiszterrel. Fogadta őt Kurt Waldheim osztrák államfő is. Kétoldalú megbeszéléseket tar- tqtt James Baker amerikai külügyminiszter. Franz Vranitzky osztrák kancellár Eduard Sevardnadzén kívül fogadta az olasz és a brit külügyminisztert is. Alois Mock, az osztrák diplomácia vezetője hétfőn este fogadást adott a külügyminiszteri találkozó résztvevői számára. diplomáciaílag külföldön elismerjék. Gul* buddin Hekmatjar, a szélsőséges Iszlám Párt vezetője, az „ideiglenes kormány“ külügyminisztere e célból Iránba, Szaúd- Arábiába és néhány más országba utazott. A Szovjetunió tegnap hivatalosan elítélte az afgán ellenzékek döntését az ún. ideiglenes kormány létrehozásáról. Kabulban törvényes kormány működik, melynek élén törvényes államfő áll, hangzik a Szovjetunió Külügyminisztériumának nyilatkozatában. Erről tájékoztatta Moszkvában az újságírókat Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő. Az afgán vezetésnek megvannak a lehetőségei arra, hogy ellenálljon bárminemű nyomásnak. Ez azonban újabb vérontáshoz vezetne és újabb áldozatokat követelne - mutat rá a dokumentum. Az egyedüli ésszerű megoldás a béketárgyalások megkezdése és a konfliktus összes résztvevőit tömörítő kormány megalakítása, hangsúlyozza a nyilatkozat. — Szudán ..........-—.... K at onák ellenőrzik a Khartumba érkező gépkocsikat. Barikádok védik a hadsereg objektumait. Tovább éleződik a belpolitikái feszültség. A fegyveres erők tisztjei ultimátumot adtak a ..miniszterelnöknek, követelik a kormány lemondását... Az utóbbi időben ilyen és ehhez hasonló hírek érkeznek a szudáni fővárosból. Úgy tűnik, Khartumban végleg lejárt a türelmi idő. Nem csoda, hiszen Nimeri diktátor bukása után szinte egy tapodtat sem mozdult előre az ország, inkább hátrafelé araszol. Maradtak a politikai és etnikai ellentétek, tovább dúl az örökölt háború Észak és Dél között, Lejárt a türelmi idő szedi áldozatait az éhhalál, pusztítanak a járványok. Szudán egyre mélyebbre süllyed a gazdasági káosz, a külföldi tartozások és a polgárháború mocsarába. Szadik al-Mahdi nem tudott bizonyítani, s mára az ingatag, gyenge miniszterelnök kutyaszorítóba került. Az egyik oldalról a gazdaságot, a sajtót ellenőrző és a befolyásos arab bankok támogatását élvező fundamentalista Nemzeti Iszlám Front (NIF), a másik oldalról pedig a John Garang vezette Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom nyomásának van kitéve. Mindemellett most szembe kellett néznie a háborúba belefáradt, rosszul felszerelt hadsereg tisztjeinek elégedetlenségével, az összeesküvők s az ugyan muzulmán alapokon álló, de a NIF-el ellentétben pragmatikusabb Demokratikus Unió Párt (DUP) támadásaival. Évek óta keresik a kiutat e zűrzavaros helyzetből. Eddig ez nem sikerült sem Mahdinak, sem a gerillák vezérének, de még az utóbbi időben nagy szerepet játszó Hasszan Turabi külügyminiszternek, a NIF vezetőjének sem. A dolgok irányítását a fegyveres erők tisztjei vették a kezükbe. Memorandumban követelték a miniszterelnöktől: alakítson széles körű, valóban reprezentatív kormányt, amely politikai úton vetne véget a polgárháborúnak, vagy lássa el a hadsereget elegendő korszerű fegyverrel, hogy katonai eszközökkel fojthássák el végleg a déliek felkelését. Az ultimátumot követő sztrájkok, fenyegetőzések, viták, fontolgatások és tanácskozások, a két hétig tartó huzavona után vasárnap harminc különböző politikai párt és több jelentős szakszervezet megállapodást kötött. Az egyezmény feltételezi a tűzszünetet, a rendkívüli állapot megszüntetését a déli területeken, továbbá azt, hogy az alkotmányozó konferencia összehívásáig nem vezetnek be újabb iszlám törvényeket. A világi élethez szokott, illetve a törzsi hagyományokat tiszteletben tartó déliek 1983-ban elsősorban e törvények eltörléséért kezdtek harcot. Q-^adik al-Mahdi - eleget téve a hadsereg követeOZ léseinek - feloszlatta a kormányt és hétfőn megkezdődtek a tárgyalások a nemzeti egységkormány megalakításáról. A legmilitánsabb iszlám irányzat híve, a NIF természetesen kezdettől fogva akadályokat gördít a békekötés útjába. Semmi áron nem hajlandó beleegyezni a saria, az iszlám törvények visszavonásába s a politikai kompromisszumba. Ezek után helyet kap-e ismét a NIF a kormányban? Egyelőre nem tudni, mely pártok alkotják majd a koalíciót, s hogyan oszlik meg a hatalom a muzulmán Észak és a keresztény, illetve animista Dél között, sőt azt sem, hogy valójában megtalálták-e a kiutat a végnélkülieknek tűnő viszályokból. A hét vége mindenesetre komor időszakot zárt le és reményekkel telit nyitott Szudánban. URBÁN GABRIELLA Súlyos a helyzet Dzselalabadban Szovjet nyilatkozat az afgán ellenzék döntéséről
