Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-07 / 56. szám, kedd
Közlemény az SZLKP KB Elnökségének II ■ / w ff a üléséről Eduard Sevardnadze bécsi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban az elnökség megvitatta az esztétikai nevelés társadalmi programjának fő elveit. A lakosság széles rétegeinek esztétikai nevelése terén kialakult jelenlegi kedvezőtlen helyzetből kiinduló program kitűzi a nevelőmunka terén követendő eljárást és a nevelőtevékenység távlati céljait, különös tekintettel a fiatal nemzedékre. Feladatul adta a központi államigazgatási szervekben és társadalmi szervezetekben tevékenykedő kommunistáknak s az irányítás egyes szintjein működő pártszerveknek, hogy kísérjék figyelemmel és értékeljék e feladatok lebontását és teljesítését. Az SZLKP KB Elnöksége ezután az 1988. évi szlovákiai közbiztonsági helyzet kérdéseivel, s az ezen a téren idén az illetékes szervek előtt álló fő feladatokkal foglalkozott. Nagyra értékelte a társadalomellenes tevékenység megelőzése és korlátozása során elért néhány eredményt, főleg azt a tényt, hogy tovább csökkent a regisztrált bűncselekmények száma. Idén emelkedett a közlekedési balesetek száma, s a korábbiaknál súlyosabbak voltak következményeik. A testület hangsúlyozta: növelni kell a gazdasági szférának a vagyonvédelemért érzett felelősségét, a korábbinál kezdeményezőbben kell feltárni és megszüntetni a negatív jelenségek okait és a felmerülésüket lehetővé tevő feltételeket, s e tekintetben az új gazdasági körülmények között a következmények mindenekelőtt magukat, a vállalatokat és más szervezeteket fogják az eddiginél jobban sújtani. Az elnökség pozitívan értékelte azt, hogy meghiúsították egyes egyéneknek és csoportoknak a közrend megzavarására tett kísérleteit, amelyek állampolgáraink zöménél elutasításra találtak. A testület teljes támogatását fejezte ki a közbiztonsági szerveknek a törvényesség és a közrend (CSTK) - Londonban tegnap folytatódott az ózonvédelmi világértekezlet. Csehszlovákia ezzel kapcsolatos álláspontjáról Petr Hojer, a Cseh Szocialista Köztársaság ipari minisztere, a csehszlovák küldöttség vezetője tájékoztatta a 118 ország képviselőit. Mint mondotta, a csehszlovák kormány és a közvélemény nagy figyelemmel kíséri az ökológiai helyzetet és rámutatott: hazánkban a jövőben megkétszereződnek a kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére szánt beruházási költségek. A kormány mindezek mellett a nemzetközi együttműködésben keresi a megoldást. Erről tanúskodik Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnöknek a szomszédos országokhoz intézett felhívása: rendezzenek találkozót, amelyen megvitatnák a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket. Hazánkban mérsékelt a káros hatású freonok használata - mondotta továbbá a miniszter. A freon elsősorban az aero- solos készítmények gyártásánál használatos. Mivel Csehszlovákia 1977 óta nagy figyelmet fordít erre a kérdésre, a más, ártalmatlan hajtóanyagok gyártása már megkezdődött. Petr Hojer rámutatott továbbá a nemzetközi együttműködés fontosságára. A freonok gyártásának és használatának korlátozása negatív hatással van a gazdaságra, de figyelembe kell venni a mont(ÖSTK) - A csehországi pártmunkával foglalkozó bizottság tegnapi ülésén azokkal a visszhangokkal foglalkozott, amelyeket a dolgozók körében a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozata keltett. Megállapította, hogy közvéleményünk a nyilatkozatot pozitívan fogad- • ta. Állásfoglalásaikban a párt-, állami és társadalmi szervek és szervezetek, valamint a munkaközösségek kommunista tagjai, a többi politikai párt képviselői s a párton kívüli állampolgárok teljes mértékben támogatják. Egyidejűleg aggodalmukat fejezik ki a szocialistaellenes erők és különféle illegális struktúrák tevékenyvédelmére tett erőfeszítéseivel összefüggésben. Ezt követően a testület megismerkedett azzal, hogy a Népi Milí- cia szlovákiai törzsei és egységei 1988-ban miképp teljesítették a harci és politikai felkészítés terén rájuk háruló feladatokat. Meg állapította, hogy a munkásőrség törzsei és egységei a pártszervek vezetésével tovább folytatták szervezeti felépítésük és tevékenységük minőségi javítását. Pozitívan értékelte a handlovái bányavállalat üzemi egységének felhívását, amely az egység tagjainak magas fokú erkölcsi elkötelezettségéről és politikai érettségéről tanúskodik. A példamutató pártfegyelem, a kommunista párt iránti odaadás és a februári győzelem 40. évfordulójának évében tanúsított elkötelezettség révén a CSKP XVII. és az SZLKP azt követő kongresszusán kitűzött feladatok teljesítése során minőségi javulást és hatékonyságnövekedést értek el. Az SZLKP KB Elnöksége köszönetét és elismerését fejezte ki a Népi Milícia szlovákiai tagjainak az 1988. évi feladatok teljesítéséért. Ezután a testület jóváhagyólag tudomásul vette a szlovák kormány által a 8. ötéves tervidőszakra előirányzott ökológiai beruházások kivitelezésének ellenőrzéséről készített jelentés kapcsán jóváhagyott határozatról szóló tájékoztatót. Az elnökség áttekintette az SZLKP szerveinek és más intézményeinek, valamint a Pravdának, az SZLKP sajtókombinátjának 1988. évi gazdálkodási eredményeiről készített elemzést. Megtárgyalta az SZLKP Központi Bizottsága áprilisban tartandó ülésének előkészületeit. A tanácskozás napirendjén szerepel a Szlovákia Kommunista Pártja 1990-ben tartandó kongresszusának összehívására vonatkozó javaslat is. Végezetül a testület további szervezési és káderkérdésekkel foglalkozott. reáli ózonvédelmi konferencia határozataiban megfogalmazott össztársadalmi érdekeket és szükségleteket. Csehszlovákia képes teljesíteni a montreali jegyzőkönyv feltételeit és arról, hogy csatlako- zik-e a jegyzőkönyvhöz, a közeljövőben a kormány fog dönteni - közölte a miniszter. Köszönet a nők munkájáért (ŐSTK) - Rudolf Rohlícek, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának alelnöke az idei nemzetközi nőnapi ünnepségek alkalmával tegnap fogadta a csehszlovákiai társadalmi szervezetek, politikai pártok, s nemzetiségi és kulturális szövetségek női tisztségviselőinek hu-^ szonöttagú csoportját. A Jaromír Algayer szövetségi mező- gazdasági és élelmezésügyi, Frantisek Podlena közlekedési és távközlési miniszterrel, Milán Kozák, a fűtőanyag- és energiaipari miniszter első helyettesével és Karol Horváth kohó-, gép- és elektrotechnikai ipari miniszterhelyetessel folytatott nyílt párbeszéd során a nők egyebek között szóltak a lakóhelyi problémákról, valamint az átalakítás és a demokratizálás menetéről. ségével összefüggésben, amelyet határozottan elutasítanak, és követelik, hogy nyíltan lépjenek fel ellene. A továbbiakban a testület jelentést tárgyalt meg az Ipari Szövetkezetek Csehországi Szövetségében tevékenykedő kommunistáknak a hazai piaci ellátás javításában, valamint az ipari szövetkezetek fejlesztésében és újak létrehozásában való részvételének kapcsán végzett ellenőrzésről. ' Végezetül a bizottság azzal foglalkozott, hogy hatáskörében a szervek és szervezetek miképp teljesítik a CSKP KB 7. ülésén a kádermunkára vonatkozóan hozott határozatokat. (ÖSTK) - A szovjet külügyminiszter bevezetőben kijelentette, hogy Bécsben nemcsak a hagyományos eszközök csökkentéséről és a bizalom erősítéséről kezdik meg a tárgyalásokat, hanem Európa megosztottságának a felszámolásához is hozzálátnak. Szükség van egymás véleményének megismerésére, mert ezáltal könnyebben meg lehet határozni az európai országok észszerű védelmi szükségleteit. S az ésszerű szükségleteket csupán az ésszerű elképzelések alapján lehet megfogalmazni. Mint mondotta, napjainkban az értelem a politika sokkal szilárdabb támasza, mint bármikor azelőtt. Már megszokottá vált a szovjet és amerikai rakéták megsemmisítése, az, hogy külföldi ellenőrök látogatnak a katonai létesítményekbe, hogy adatokat cserélünk a hadgyakorlatokról, a csapatmozgásokról, a rakétakísérletekről. A szokás lassan normává, szabállyá vált, s nekünk ezt ki kell terjeszteni a hagyományos erők csökkentésére is. Ez lényegében már folyamatban van: a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK és Románia egyoldalú csökkentéseket hajt végre. A tettek így megelőzik a szavakat, a kötelezettségvállalások a megállapodásokat. Sevardnadze megemlítette, hogy 1991-ig a Varsói Szerződés három- százezer katonával, tizenkétezer harckocsival és kilencszázharminc harci repülőgéppel csökkenti erőit Európában. A jó példa diplomáciája, a tettek diplomáciája ez, amély a dicséreteknél, az egyetértésnél sokkal többre hívja fel a másik felet is. A szovjet külügyminiszter ismertette országa konkrét álláspontját: A Szovjetunió javasolja, hogy az európai fegyveres erőket három szakaszban csökkentsék a védelemhez elégséges szintre. A közelmúltban a NATO is tett ajánlatot arra, hogy a fegyverzetek alacsonyabb szintjén érjük el a stabilitást. A két megközelítés között kiépíthetők a hidak. Tekintet nélkül a jelentős véleménykülönbségekre, ezeket a megközelítéseket össze lehet kapcsolni, mivel a NATO is, a Varsói Szerződés is arra törekszik, hogy a váratlan támadásra, a kiterjedt hadműveletek megindítására alkalmas potenciált felszámolják. Mindkét félnek meggyőződése, hogy az európai katonai konfrontációt alacsonyabb szintre kell szorítani. Ez már egész jó alap a tárgyalások megkezdéséhez. A szovjet javaslat szerint az első szakasz két-három évig tartana, s nemcsak a fegyveres erők létszámában, hanem a fő fegyvernemek terén is felszámolnák az aránytalanságokat, aszimmetriákat. Ezért a legnagyobb figyelmet a leginkább destabilizálódó fegyvereknek kell szentelni: a taktikai légierőnek, a harckocsiknak, harci helikoptereknek, páncélozott gépkocsiknak és szállító járműveknek, a nehéztüzérségnek, beleértve a rakéta- és aknavetők reaktív rendszereit is. E szakaszban továbbá azzal számol a javaslat, hogy mindkét tömb azonos szintre csökkenti haderőit és hagyományos eszközeit. Ez a szint 10-15 százalékkal alacsonyabb lenne annál, mint amennyivel jelenleg rendelkeznek. Egy apró megjegyzés: nem tudjuk, hogy milyen javaslatokat tesznek erről az emelvényről NATO-partnereink, de a viták anyagai azt tanúsítják, hogy nem szívesen nyilatkoznak a csapatok létszámáról, s hogy mesterségesen korlátozni akarják azon destabilizáló fegyverek körét, amelyeket elsősorban szeretnénk csökkenteni. Engedjék meg a kérdést: milyen az a csökkentés, amely nem érinti a fegyveres erők fő összetevőjét - a katonák létszámát? S egy másik: a repülőgép, vagy a helikopter nem lenne alkalmazható a váratlan támadásnál? Egy további elem: a két tömb érintkezési vonalán ritkított fegyverzetű zónák jönnek majd létre, ezekből kivonják, illetve csökkentik a legveszélyesebb destabilizáló hagyományos fegyvereket és haditechnikát, s korlátozva lesz a katonai tevékenység is. E zónákból a taktikai nukleáris fegyverek ugyancsak eltűnnek. Az érintkezési vonalról az atomfegyverhordozókat olyan távolságra vonják vissza, hogy ne tudják elérni a másik fél területét. Mindezekkel a kérdésekkel részletesen is foglalkoznak szövetségeseink javaslatai. A második szakasz szintén két-három évig tartana, s ebben az első szakaszban elért plafonokról - azonos százalékarányban - hajtanánk végre csökkentéseket. Mindkét fél fegyveres erőit további 25 százalékkal (hozzávetőleg 500 ezer fővel) csökkentenék, a fegyverzetükkel együtt. További fegyverkategóriák csökkentésére is sor kerülne, s lépések történnének a fegyveres erők olyan átalakítására, hogy azok a védelmi elégségesség elvének feleljenek meg. A harmadik szakaszban a fegyveres erők szigorúan védelmi jelleget kapnának, s ebben érnék el minden más fegyverkategóriában a megállapodásokat az alszintekről. Ugyancsak megállapodást kell kötni a katonai erők építésének alapelveiről, amelyek minden résztvevő országra kötelezőek lennének. Sevardnadze a továbbiakban kijelentette: az egyik legbonyolultabb probléma nyilvánvalóan az, hogy elkerüljük a meddő vitát a létszámokról, hiszen ez juttatta kátyúba a korábbi, a közép-európai leszerelési fórumot is. Már most is kitűnik, hogy a nyilvánosságra hozott adatok számos vitához vezetnek. Ez érthető, hiszen különböző megközelítéseket alkalmaztunk, ezért különféle eredményre jutottunk. Gondolom, fölösleges lenne ma itt arról beszélni, hogy kinek van igaza. Sokkal hasznosabb, ha a meddő,,számháború“ helyett a stratégiának, a nagypolitikának adunk előnyt. Nem említjük a jöven- dőbeni „plafonok“ abszolút számait. Ezzel a szakértők foglalkoznak majd. Sevardnadze megjegyezte, minden olyan kísérlet, hogy valaki megőrizze valamely fegyverfajtánál a fölényt, meghiúsíthatja a tárgyalásokat. S itt már nem is számtanról van szó, hanem az erkölcsről. A becsületességről, a tisztességről: a tárgyalási folyamat nélkülözhetetlen összetevői ezek. A leszerelési folyamat minden szakaszában tiszteletben kell tartani a kölcsönös biztonsági érdekeket. Enélkül nem tudjuk megállítani a lázas fegyverkezést. S az önkényes „válogatás“ sem járul hozzá a megállításához. Az természetesen lehetséges, hogy egyes területeken előrelépjünk, másoknál pedig a megoldást későbbre halasszuk, de naiv lenne azt hinni, hogy az egyik dolog a másiktól elszigetelten létezik. S ezért ki kell dolgozni az átfogó megközelítés módszerét. A leszerelés lehető legkiterjedtebb frontján kell haladni, megszabadulni a nukleáris, a vegyi, a hagyományos és minden más fegyvertől. A szovjet diplomácia vezetője beszédében aláhúzta: Továbbra is meggyőződésünk, hogy rövidesen megszületik a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szovjet -amerikai szerződés. Reméljük, nincs túl messze az a nap, amikor aláírjuk a vegyi fegyverek betiltásáról és felszámolásáról szóló konvenciót is. Úgyszintén hangsúlyozni kívánom, hogy Bécs mandátuma Madrid mandátumából indul ki, amely szerint a bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseknek nemcsak Európára kell vonatkozniuk, hanem a csatlakozó vizekre és a kontinens légterére is. S egyáltalán nem azért említjük ezt a kérdést, hogy formális módon megismételjük álláspontunkat, amely szerint a bizalomerősítő intézkedéseknek a haditengerészet fegyverzetére is ki kell terjedniük. A technológia fejlődése megváltoztatta a technológia szerepét. Az a tény, hogy a hadihajókon megjelentek a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek, amelyek hagyományos robbanótöltetekkel is alkalmasak stratégiai feladatok ellátására, lehetővé teszi a flották számára, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben csapásmérő erővé váljanak. A hadihajók és tengeralattjárók ideális támadófegyverekké válnak, a legmegfelelőbbek a váratlan támadás indítására. Mivel a szárazföldi erőknek kifejezetten védelmi jelleget akarunk adni, csökkentjük a ■ harckocsikat és a tüzérséget, s további lépéseket teszünk a váratlan támadás elhárítása érdekében, e lépések logikusan megkívánják, hogy komolyan kezdjünk foglalkozni a haditengerészet destabilizáló, támadó funkcióinak és képességeinek korlátozásával is. A tárgyalások előestéjén a haditengerészeti erők kérdését nem feltételként vetettük fel, hanem azzal az egyedüli céllal, amely szerint tudatosítanunk kell, hogy a lehetséges megállapodások terjedelmére a haditengerészeti erők is hatással lesznek. Ugyanez vonatkozik a taktikai atomfegyverek korszerűsítésére is, ha ezeket a szándékokat a gyakorlati megvalósítás síkjára terelik. Nem is arról van szó, hogy a modernizálás a nukleáris arzenálok megőrzése és növelése felé vezető utat jelenti. Ezen túlmenően elpusztíthatja a ma még törékeny bizalmat, amely Európában az eddigi jelentős döntéseknek köszönhetők. Ha ez megtörténik, a kontinenst visszavetik a korábbi időszakba, amilyen a szovjet-amerikai rakétaszerződés aláírása előtt volt. A Szovjetunió azt javasolja, kezdjünk mielőbb önálló tárgyalásokat az európai taktikai nukleáris fegyverek számának csökkentéséről, majd teljes felszámolásukról. Európának nem a rakéták korszerűsítésére, hanem a biztonsági módszer korszerűsítésére van szüksége, mégpedig a csapatok és fegyverzetek maximális csökkentése alapján. Sevardnadze a továbbiakban az ellenőrzés fontosságát emelte ki. A lehető legszigorúbb és legmegbízhatóbb ellenőrzésre van szükség. Lényegében az is ismeretes, hogy ezt miként lehetne megvalósítani. Már rendelkezünk az ellenőrzés és a helyszíni szemlék működő, kipróbált és bevált módszereivel. A stockholmi megállapodások realizálása, a szovjet-amerikai szerződés teljesítésének ellenőrzése azt tanúsítja, hogy a hagyományos fegyverek terén is megoldható ez a kérdés. A Szovjetunió a legszigorúbb ellenőrzés mellett van, beleértve a helyszíni szemlét, úgy, hogy azt ne lehessen visszautasítani; továbbá a levegőben, valamint azokon a közutakon is ellenőrizni lehessen a helyzetet, amelyeken a csapatok és haditechnika mozgása történik. Más szavakkal: nem létezik olyan ellenőrző intézkedés, amelyről a Szovjetunió ne lenne hajlandó tárgyalni és a kölcsönösség alapján elfogadni azt. Ez a Szovjetuniónak a hagyományos fegyveres erők csökkentéséről szóló hosszú távú programja. A harmincötök fórumával kapcsolatban Sevardnadze kijelentette: nemcsak azt kell tökéletesíteni, amit Stockholmban elértünk, de a bizalomerősítő intézkedések új „generációjában“ is meg kell állapodni. A nyíltságnak és a nyilvános tájékoztatásnak párhuzamosan kell végbemennie mindennemű katonai tevékenység korlátozásával, a bizalomerősítő intézkedéseknek a haditengerészetre és a légierőre történő kiterjesztésével. E téren jelentős szerepet játszhatnak a semleges és az el nem kötelezett országok. A Szovjetunió mindent megtesz az ő biztonsági érdekeik tiszteletben tartásáért. Ezt követően a szovjet külügyminiszter arról beszélt, hogy egyes, Európával szomszédos területeken uralkodó helyzet szükségessé teszi az európai biztonság új dimenzióiban való gondolkodást. A Közel- és Közép-Keleten, vagyis Európa közvetlen közelében hatalmas fegyverarzenálokat halmoznak fel. A Közel-Keleten harckészültségben áll 25 ezer páncélos, 4500 repülőgép, s fennáll az a veszély,, hogy megjelennek majd a nukleáris, valamint a vegyi fegyverek is. Találhatók ott 2500 kilométer hatótávolságú rakéták is, vagyis az a kategória, amelyet Európában megsemmisítenek. S ez a helyzet pont akkor alakul ki, amikor Európában erősödik a leszerelési tendencia. Ebből csupán egy következtetés vonható le: az európai leszerelési folyamatokat szinkronba kell hozni a közel- keleti helyzet rendezésével. A földkQzi- tengeri térség bekapcsolódik az összeurópai folyamatba, ezzel szemben a Közel- és a Közép-Kelet kollektív figyelmünk látószögén kívülre esik. A kollektív jelző helytálló, mert külön-külön történnek bizonyos kísérletek, ezek azonban jelenleg kevésnek bizonyulnak. A Szovjetunió üdvözli az európaiak Közel-Kelettel kapcsolatos kezdeményezését, s arra szólít fel, hogy össze kell fogni a Biztonsági Tanács állandó tagjainak, az ENSZ főtitkárának, és az Európai Közösségek igyekezetét, s ily módon segítséget nyújtani e térség népeinek a béke helyreállításában. Abban, hogy véget vessenek a lázas fegyverkezésnek, áttérjenek a széles körű gazdasági és ökológiai együttműködésre. Határozottan túl kell tennünk magunkat azon a régi megközelítésen, amely arra ösztönzött, hogy ne kéz a kézben, hanem egymás ellen cselekedjünk. Nem szabad kihasználni semmilyen ellentétet, legyen szó akár az arab-izraeli konfliktusról, akár Iránnak a Nyugattal való konfliktusáról. Tiszteletben kell tartani azoknak az értékrendjét, akikkel egy planétán élünk, még akkor is, ha nem felelnek meg a mi saját normáinknak. Eduard Sevardnadze befejezésül a huszonhármak, valamint a harmincötök fórumával kapcsolatban kijelentette: jó remény van arra, hogy ezek sikeresek lesznek. A Szovjetunió minden erejével ezt kívánja elősegíteni. Külön köszönetét mondott az osztrák kormánynak, hogy vállalta a nem könnyű feladatot, a mostani tárgyalások megrendezését. Csehszlovák felszólalás a londoni ózonvédelmi világértekezleten Ülésezett a csehországi pártmunkával foglalkozó bizottság ÚJ SZÚ 2 1989. III. 7.
