Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-06 / 55. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1989. III. 6. Saling beszéde A forradalmi testvériség iskolája A Kommunista Internacionálé történetéből II írta: Fridrih Firszov, a történettudomány doktora, az SZKP KB mellett működő ' Marxizmus-Leninizmus Intézet osztályvezetője Ondrej Tisztelt elvtársak, engedjék meg, hogy elöljáróban tolmácsoljam a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének, a Csemadoknak, megalapítása 40. évfordulója alkalmából Szlovákia Központi Bizottságának, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának és személy szerint Ignác Janák elvtársnak, az SZLKP KB első titkárának elvtársi üdvözletét, s ezzel egyidejűleg gratuláljak a Győzelmes Február Érdemrend állami kitüntetés adományozásához. Ebben a nagy elismerésben kifejezésre jut elsősorban az a tény, hogy kommunista pártunk és egész társadalmunk nagyra becsüli azt az érdemdús tevékenységet, amelyet a Csemadok fejtett ki a nemzetiségi kultúra területén. A mai ünnepi gyűlést röviddel a februári győzelem 40. évfordulójának az ünnepségei után tartják meg. Dolgozó népünk 1948 februárjában érvényt szerzett szilárd és megmásíthatatlan döntésének, hogy rátér a szocializmus építésének útjára. Az eltelt négy évtized igazolta ennek a választásnak helyességét. Viszonylag rövid idő alatt hazánk élete a felismerhetetlenségig megváltozott. Végérvényesen megszüntettük a kizsákmányolást, az elnyomást és a munkanélküliséget. Hatalmas ipart, magasfokúan fejlett mezőgazdasági nagyüzemi termelést hoztunk létre. Lényegesen emelkedett az életszínvonal, amely a szociális ellátás szerteágazó rendszerére, az emberek műveltségére és kulturális fejlettségére épül. Nemzetközi viszonylatban megszilárdult Csehszlovákia tekintélye és helyzete. A lenini nemzetiségi politika alkalmazásával gyökeresen megváltoztak a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek tagjai közötti kapcsolatok. Csak a szocializmus teremtette meg nálunk nemzeteink és nemzetiségeink valóban testvéri együttélésének és sokoldalú fejlődésének előfeltételeit. A megállapításunkat megerősítő tények keresésénél nem kell mesz- szire mennünk. Elég körülnéznünk. Már régen a múltba veszett a Kysu- ca és az Árva vidékének, a Záhorie tanyavilágának, Dél- és Kelet-Szlo- vákiának és további területeknek elmaradottsága és nyomora. Új városok és falvak, korszerű ipari és mezőgazdasági üzemek épültek. Nagy fellendülésen ment át a tudomány, az iskolaügy és a kultúra. Mindezek az eredmények, amint azt hangsúlyozza a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a győzelmes február 41. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozata is, a kommunista párt, a Nemzeti Front harcának és tevékenységének, a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség nemzedékei áldozatos alkotó munkájának, az együvé tartozás, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus bázisára épülő szilárd erkölcsi-politikai egységnek köszönhetőek. Tudjuk, hogy a szocializmus építésének útja nem volt könnyű. Előfordultak hibák és tévedések is. Ez azonban nem halványíthatja el az elért sikereket. Ezek nem kis mértékben mai jubilánsunknak, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének is köszönhetőek. Főleg azt a körülményt becsüljük, hogy a Csemadok fennállása kezdetétől hű maradt ahhoz az alapelvéhez, amelyet negyven évvel ezelőtt, március 5- én, alakuló közgyűlésén első elnöke, Lőrincz Gyula elvtárs fogalmazott meg: Fejleszteni a nemzeteink és a nemzetiségeink együttélését szilárdító kulturális nevelőmunkát. Becsüljük, csaknem százezer főnyi szervezetük érdemdús tevékenységét, amely hozzájárul nemzeteink és nemzetiségeink barátságának és együvé tartozásának elmélyítéséhez, s amely egyúttal több száz kulturális együttesben és körben, hivatásos kulturális-művészeti együttesben, számos rendezvénynyel, folklórfesztivállal és a népművészeti alkotótevékenység szemléivel fejleszti a gazdag kulturális hagyományokat. Ennek a tevékenységnek érdeméből közkedveltek lettek a zselizi (Zeliezovce) és a gombaszögi (Gombasek) fesztiválok, a Jókai Napok, de egyben a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház, az Ifjú Szívek dal- és tánc- együttes, a Madách Könyvkiadó könyvei s további kulturális rendezvények és együttesek, amelyek hozzájárulnak a csehszlovákiai magyar lakosság kultúrájának fejlesztéséhez. Ezzel a munkásságukkal, valamint társadalmunk fejlesztése feladatainak teljesítésére tagjaik megnyerésével is hozzájárulnak társadalmunk erkölcsi-politikai egységének szilárdításához és 1948 győzelmes februárja hagyatékának továbbfejlesztéséhez. Fontos ezt tudatosítanunk éppen most, amikor fejlődésünk új szakaszához értünk. Ennek tartalma a gyorsítás stratégiája, amelyet a CSKP XVII. kongresszusán fogadtak el, s amelyet pártunk központi bizottsága konkretizált a gazdasági mechanizmus átalakításának és a demokratizálásnak - a társadalmi átalakítás tartóoszlopainak - programjában. Ennek a törekvésnek célja társadalmunkat magasabb szintre emelni és tökéletesíteni, hogy emelkedjen dolgozóink életszínvonala, szilárduljon szociális és létbiztonságuk, s ezzel egyidejűleg világviszonylatban a szocializmus helyzete is. Az átalakítás nem síma és köny- nyű út, de nincs más választásunk, ha előre akarunk lépni. A szociális és a gazdasági fejlesztés meggyorsítása és az átalakítás megvalósítása minden állampolgárunktól becsületes, áldozatos munkát követel. A 8. ötéves terv feladatai komplex teljesítésének, a piacon, a szolgáltatásokban és az egyéb területeken jelentkező fogyatékosságok megszüntetésének fő előfeltétele az emberek meggyőződése, amely nap nap után kifejezésre jut az eredményekben, az új megközelítések keresésében és érvényesítésében, a tudományos-műszaki ismeretek jobb alkalmazásában és a szocializmustól idegen különféle jelenségek kiküszöbölésében. Konkrét gyakorlati lépéseket teszünk a gazdaságban és a politikai rendszer tökéletesítésében is. Arra törekszünk, hogy aktivizáljuk a Nemzeti Frontot és a benne tömörült szervezeteket, amelyek fenntartás nélkül vállalják a társadalmi átalakítás feladatait. Fokozatosan bővítjük a nemzeti bizottságok jogkörét, és egyidejűleg felelősségüket is. Nagyobb mértékben érvényesül a nyitott politikának és a tájékozottságnak alapelve. Mindez arról tanúskodik, hogy az átalakítást komolyan vesszük és következetes megvalósítására törekszünk. Úgy tűnik azonban, és ezt nagyon nyíltan ki kell mondanunk, hogy az eredmények nem minden esetben felelnek meg szándékainknak. Az átalakítás nem egyszerű és nem mentes a nehézségektől. A régi megközelítés, a rutinszerűség s a beidegződések, amint azt Milos Jakes elvtárs, a CSKP KB főtitkára is mondotta, sokhelyütt mély gyökereket vertek. Ez is megerősíti azt, amit már több ízben hangsúlyoztunk, hogy az átalakítás megfontolt és felelősségteljes megközelítést kívánó, hosszú távú folyamat. Megvalósítását az is nehezíti, hogy vele egyidejűleg birokra kell kelnünk a múltban felgyülemlett problémákkal és fogyatékosságokkal. S az átalakítás megvalósításának módjáról eddig még senki sem adott ki tankönyvet vagy receptet. Viszont merítünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataiból, a szovjet társadalom átalakításának lenini lényegéből. Tisztában vagyunk azzal, hogy az átalakítás objektív folyamat, amelynek nemzetközi érvénye van. Nagyra becsüljük a vállalatok, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek dolgozókollektíváinak magatartását, azt, hogy támogatják a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a győzelmes február 41. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatát, konkrét tettekkel támogatják Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját. Önöktől is - tisztelt elvtársak - elvárjuk azt, hogy áldozatkész tevékenységükkel továbbra is hozzájárulnak a szocialista ember személyisége fejlődéséhez, erkölcsi-politikai értékei, hazafias és internacionalista érzelmei gazdagításához, a társadalmi és a munkaaktivitás fejleszté- séhez| hogy elérjük időszerű céljainkat. Tudatában vagyunk annak, nem mindenki tekinti érdekének az átalakítás sikerét, a demokrácia fejlesztését. Különféle erők aktivizálódnak, amelyeknek szemében egységünk szálka, s amelyek mindent megtesznek egységünk megbontásáért. Nyílt konfrontációra törekednek. Társadalmunk stabilitásának megingatására, hogy országunkban bomlasszák a szocializmust. Az ilyen törekvésekkel szemben a leghatározottabban fellépünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem hallgatjuk meg az emberek nézeteit, nem tanácskozunk és nem folytatunk velük párbeszédet, s nem oldjuk meg észrevételeiket. Éppen ellenkezőleg. Ennek széles körű lehetőségeit teremti meg politikai rendszerünk, a Nemzeti Front és a benne tömörült szervezetek. Ezen az alapon, összhangban szerepével, a Csemadok is rendelkezik annak minden lehetőségével, hogy még nagyobb mértékben és cselekvőbben részt vegyen a feladatok megoldásában, az átalakítás folyamatában. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Nemzeti Front és a benne tömörült szervezetek aktivizálásáról szóló dokumentumából kitűnik, hogy az önök szervezetében is fontolóra kell venni munkájuk továbbfejlesztésének, a csehszlovák kultúra részeként nemzetiségi kultúrájuk magas eszmei és művészi szintű gyakorlásának módját. Meg kell teremteniük a széles körű véleménycserének, a nem formális vitának előfeltételeit, elfogadva az észrevételeket, s a választott szervek tevékenységében szilárdítva a testületi jelleget, elsősorban pedig növelve az alapvető láncszemeiknek és minden tagjuknak aktivitását. Más szóval fontolóra kell venni, hogyan mozgósíthatóak s miképp növelhető részvételük a CSKP politikájának megvalósításában. Tisztelt elvtársak, meggyőződésem, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége ebben a rendkívül fontos időszakban mindent megtesz annak érdekében, hogy hagyományai szellemében nevelő, szervező és kulturális-társadalmi tevékenységével továbbra is hatásosan elősegítse a gyorsítás, az átalakítás és a demokratizálás stratégiájának megvalósulását. Ezzel járulnak hozzá legjobban a párt és a társadalom azon törekvéséhez, hogy a jól elvégzett munka érzésével járuljanak a CSKP XVIII. kongresszusa elébe. Engedjék meg, hogy ehhez a munkához sok erőt, alkotó lendületet, jó egészséget, boldogságot és elégedettséget kívánjak önöknek. Hetven évvel ezelőtt alakult meg a III., a Kommunista Internacionálé. A Lenin kezdeményezésére alapított Komintern az internacionalizmus és a forradalmi testvériség iskolájává, a kommunista mozgalom stratégiáját és taktikáját kollektíván kidolgozó fórummá vált. A Komintern soraiban estek át a kommunista pártok a tűzkeresztségen, itt tették magukévá a forradalmi elméletet, itt tanulták meg valóra váltani a marxizmus-leninizmus elveit, itt tanultak meg harcolni a kapitalizmus és a reakció, a fasizmus és a háborús veszély ellen, a dolgozók és az elnyomott népek érdekeiért. Bár kétségtelen, hogy a Kominternnek roppant nagy szerepe volt a kommunista mozgalom történetében, a megtett út elemzése során nem kerülhetik el figyelmünket e nemzetközi tömörülés tevékenységének bonyolult, ellentmondásos mozzanatai sem. „Még hátra van a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és teljes történetének megírása. Mozgalmunk nagy múltjának része a Komintern, bármilyen fogyatékosságok és tévedések voltak is tevékenységében, bármilyen keserű az emlékezés történelmének bizonyos szakaszaira“ - állapította meg Mihail Gorbacsov az októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából mondott beszédében. A Komintern megalakítása a kommunista mozgalomban az októberi forradalom eszméinek hatására jelentkezett szükségleteknek, a fiatal kommunista pártok és a baloldali szocialista internacionalista szervezetek egységtörekvésének eredménye. Ezt a tömörülést olyan vezérkarnak képzelték el, amely koordinálja a proletariátus forradalmi élcsapatának az erőit, hogy győzelemre vigye a „kommunista világforradalmat". A Kommunista Internacionálé történetének elemzése szempontjából nagyon fontos szerepet játszik azoknak a problémáknak a megvilágítása, amelyek az SZK(b)P és a Komintern köicsönös viszonyával és egymásrahatásával, valamint az SZK(b)P-ban a húszas és harmincas évek folyamán zajló eseményeknek és folyamatoknak a Kominternre való kihatásával kapcsolatosak. Erre azért is szükség van, hogy fel lehessen mérni a nemzetközi tömörülés jelentőségét, be lehessen határolni működésének sajátosságait, módszereit és a Komintern vezető szervei, valamint a szekciói közti kölcsönhatás mechanizmusait. A Komintern történelmi szerepének értékelésekor elsősorban azokra az értékekre kell felhívni a figyelmet, amelyekkel fennállásának időtartama alatt gazdagította a kommunista mozgalom fejlődését és amelyekkel érdemeket szerzett az osztályharc fordulatainak, a demokratikus és felszabadító mozgalmaknak a befolyásolása terén. Ez fontos a kommunista mozgalom lenini koncepciójának teljes mértékű megújulása szempontjából is, feleletet ad ugyanis arra, hogy milyen jellege és formái voltak a Kominternben zajló eszmei-politikai harcoknak, hogyan tükröződött vissza a Komintern Végrehajtó Bizottságának politikai döntéseiben és gyakorlati tevékenységében, az eszmei közegben és elméleti gondolkodásban Sztálin hatása. A Komintern vitathatatlanul nagy szerepet játszott a kommunista pártok létrehozásában, eszmei-szervezeti struktúrájuk kialakításában, a mozgalom módszereinek és formáinak kibontakoztatásában, a tőke és a kizsákmányolás elleni harc megszervezésében, a fasizmus és a háborús veszély ellen, a dolgozók és az elnyomott nemzetek érdekeiért vívott küzdelemben. Ezt figyelembe véve alá kell húzni a Komintern történelmi szerepének pozitív vonásait, leróva egyúttal a tiszteletet azok előtt az emberek előtt, akik részt vettek tevékenységében, harcoltak soraiban, akik a közös ügyért áldozták minden ismeretüket és erejüket, sokszor életüket is. Fejlődése során a Komintern sok változást ért meg, amelyek befolyásolták belső életének és működésének módszereit. Annak ellenére, hogy a Komintern, annak Végrehajtó Bizottsága és apparátusa által kifejtett tevékenysége szorosan összefüggött a kommunista mozgalom szükségleteivel és fejlődésével, megvoltak a maga specifikumai, sajátos vonásai, amelyeket meghatározott külső és belső kapcsolatainak rendszere, központosított irányítása stb. A Komintern történetének közvetlenül Lenin tevékenységéhez kapcsolódó időszakát elemezve - amikor megfogalmazódtak a, kommunista mozgalom eszmeielméleti, politikai és szervezeti alapelvei- külön ki kell emelni a Kominternre abban az időben jellemző testületi jelleget. Fórumain minden kérdés tárgyalását a demokratizmus, a szabad vélemény- nyilvánítás, az a törekvés jellemezte, hogy közösen keressék a választ a kor égető kérdéseire, figyelembe véve a konkrét történelmi feltételeket, nemzeti sajátságokat, hagyományokat. A vitás kérdéseket a demokratikus centralizmus jegyében döntötték el. Az akkori évek egyik-másik irányelvét a túlzott „egyetemesség" jellemezte, amelyet a történelmi tények tanúsága szerint a bolsevik tapasztalatok mielőbbi elsajátításának a vágya, a „forradalmi ösztön" hatása váltott ki. Ennek az időszaknak egyik tipikus jelensége volt az igen heves és éles vita, a vélemények ütközése a Komintern fórumain: gondoljunk csak például a Komin- ternbe való felvétel ,,21 feltétele" körül a II. kongresszuson kibontakozott vitára, a taktika kérdéseiről a III. kongresszuson folyó polémiára, a „munkáskormány" jelszavának vitájára a IV. kongresszuson. Az opportunizmustól való elhatárolódás, a hibás, olykor baloldali-szektás, kalandor nézetek leküzdése sokszor éles harcban és összetűzésekben, néha igen drámai konfliktusok közepette ment végbe. Mindemellett ezek elvbarátok vitái voltak, s Lenin, aki nagyon ügyelt arra, hogy a döntéshozatal demokratikus legyen, következetesen azon fáradozott, hogy tartsák tiszteletben minden egyes pártnak a véleményét és a közös ügyhöz való hozzájárulását, hogy a Komintern internacionalista elvei vegyék számba a különöset és specifikusát, „a különböző országok munkásainak tapasztalatait". Lenin idejében a Komintern tevékenységébe bevonta a kommunista mozgalom legaktívabb és legrátermettebb vezetőit. Ez magával hozta az SZK(b)P legtevékenyebb erőinek részvételét a Komintern munkájában is. Grigorij Zinovjev, Nyikolaj Buharin, Kari Radek, Lev Trockij ebben az időszakban jelentős szerepet játszott a Komintern politikai döntéseinek kidolgozásában. Annak ellenére, hogy több kérdésben különbözött a véleményük Leninétől, az nem gátolta az általános marxis- ta-leninista politikai irányvonal kidolgozását. A Komintern Végrehajtó Bizottságának is a szovjet kommunisták csoportja alkotta a magvát. Joszif Pjatnyickij, Dmitrij Manuilszkij, Jan Berzin, Fjodor Raszkol- nyikov és mások, a bolsevik párt tagjai nagyban hozzájárultak a Komintern kiépítéséhez és határozatainak, döntéseinek megvalósításához. Az Internacionálénak Lenin halála után elméleti, politikai és gyakorlati tevékenységét elemezve nem kerülheti el a figyelmet, hogy Lenin tanításának sok elvi jelentőségű tételét dogmává merevítették és eltorzították. Különösen a húszas évek derekán és a harmincas évek elején kialakult helyzet értékelésekor a józan és szabatos elemzés helyett a frontális forradalmi támadásra való ösztönzés került túlsúlyba. Az említett irányvonalat képviselő erők eltúlozták a tömegek balratoló- dását, ami olykor azzal a törekvéssel párosult, hogy a tömegeket - függetlenül attól, hogy erre megértek-e a feltételek- tisztán a kommunista platformon egyesítsék. Persze, a helyzetértékelés szektás-dogmatikus hibái nemcsak abból fakadtak, hogy a Komintern efféle elveket erőltetett. Közrejátszottak ebben más okok is: a kispolgári forradalmiság hatása, az osztályharc útjaira stb. vonatkozó, a kommunista pártokban elterjedt leegyszerűsített elképzelések. A szektás megnyilatkozások lehetetlenné tették a nemzeti felszabadító mozgalmakhoz, valamint a munkásmozgalomban jelenlevő különböző áramlatokhoz, főleg a szociáldemokráciához való helyes viszony kialakítását. így került sor az egységfront lenini felfogásának leegyszerűsítésére, s ezáltal olyan értelmezés kialakítására, amely az egységfrontban nem a tartós szövetségre való komoly törekvést, hanem csak taktikai manővert látott. A dogmatikus zsákutcából kivezető út keresése jellemzője volt a Komintern történetének az egész, Lenin halála utáni szakaszának és nem szűnt meg a harmincas évek elején sem, amikor a baloldali szektásság már negatívan befolyásolta a kommunista pártok politikáját. A csehszlovák-szovjet történész- vegyesbizottság ülésén elhangzott előadás rövidített szövege. (Befejező rész a holnapi számban)
