Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám, péntek

ÚJ szú 5 1989. III. 3. Ügyek és „ügyek“ Az új feltételek és a gazdasági bűnözés A nagy ügyek, százezres, milliós nagyságrendű nyerészkedések feltárásának korszaka elmúlt, lezárult. Feltehetőleg megszűntek azok a körülmények, melyek közt Zelík, Babinsky és Bielek ügyek születhet­tek. „Ügyek“ persze továbbra is adódnak. Az elmúlt évben 9740 személy ellen indult büntető eljárás gazdasági bűntett elkövetésének megalapozott gyanújával, s ezzel a gazdasági bűntettek ismét az előkelő második helyre kerültek a bűnözés szerkezetében. Az első hely továbbra is az állampolgári együttélést durván sértő cselekményeket illeti meg, ám ezeknek majdnem a fele az ittas járművezetők számlájára írható. Az ügyészségi statisztikából meg­állapítható, hogy a gazdasági bün­tettek száma lényegesebben nem változott, azaz csupán nagyon mér­sékelten csökkent. Ugyanakkor vi­szont jelentősebb változások követ­keztek be a gazdasági bűnözés fo­galma alá tartozó egyes bűntettek gyakoriságában. Az utóbbi négy év­ben növekedett ugyan a szocialista tulajdon fosztogatóinak, illetve a jog­körükkel visszaélő közéleti szemé­lyeknek száma, de ezt a növekedést „kiegyensúlyozta“ több bűntett gya­koriságának - olykor nagyon is je­lentős - csökkenése. (Például a be­hozatali és kiviteli tilalmak megsér­tése, a népgazdaság irányítását és ellenőrzését szolgáló jelentések és kimutatások adatainak meghamisí­tása, üzérkedés stb.) Számos szak­ember a gazdasági mechanizmus átalakításának megkezdésében lát­ja a gazdasági bűncselekmények csökkenésének okait. Egy rendelet színe és fonákja Miről is van szó? Fegyelmezet­tebbé vált Szlovákia lakossága a re­formtörekvések láttán? Nos, ez saj­nos mégsem állapítható meg ilyen egyértelműen, sőt a jelek inkább arra mutatnak, hogy a gyakori jog­szabálymódosítások láttán, illetve a meghirdetett módosításokra várva sokan nem tekintik kötelezőnek az érvényes jogi rendelkezéseket. Megváltoztak azonban az egyes gazdasági szabályozók, elkezdődött az ötvenes, illetve a hatvanas évek­ben elfogadott hibás közgazdasági koncepciók következményeinek fel­számolása. Ez a folyamat távlatilag nyilván azt eredményezi majd, hogy az egyes gazdasági bűncselekmé­nyekről szóló rendelkezések fölösle­gessé, vagy legalábbis nagyon rit­kán alkalmazottá válnak, más bün­tetőjogi tényállások pedig fontosab­bakká, gyakoribbá. Beszélhetünk például azokról, akik a nemzeti bizottság engedélye nélkül javítottak autót, festették ki a lakást, rakták az épülő családi ház falait, s végeztek el egyéb olyan munkákat, melyeket hiába próbál­tunk volna „hivatalosan“, elfogad­ható határidőre megrendelni. A fele­lősségre vont fusizók a bíróság előtt gyakran védekeztek azzal, hogy tár­sadalmilag hasznos tevékenységet végeztek, anyagi javakat alkottak, hoztak helyre, s nem kaphattak tevé­kenységükre engedélyt. Ugyanezt bizonygatták a „károsultak" is, egy esetben például annak a diákétkez­tetési szervezetnek a vezetője, amely a diákok étrendjét tudta válto­zatosabbá - s nem utolsósorban egészségesebbé - tenni, a vádlottól olcsón megvásárolt élelmiszerrel. Mindez azonban legfeljebb enyhítő körülményként jöhetett számításba. A jusztícia szempontjából a lénye­ges az volt, hogy a vádlottaknak nem volt pecsétes engedélyük, s mégis vállalkoztak a szolgáltatás­ra, illetve esetenként volt ugyan en­gedélyük, de szocialista szervezet­nek is szolgáltattak, márpedig az engedély erre már nem vonatkozott. Elítéltek azonban embereket olyan , ,engedélyezetlen“ tevékenységért is, amely engedély nélkül is gyako­rolható - például művészeti alkotá­sért, kertészkedésért - ' s végül a Legfelsőbb Bíróságnak kellett az ilyen ítéleteket hatályon kívül he­lyeznie. Az igazat megvallva, a köz­vélemény sem értett egyet az ilyen bűnelkövetők felelősségrevonásá- val. „Nem csalt, nem lopott meg senkit, csak dolgozott“ - értetlen­kedtek (bár tudomásom szerint a ka­pitalizmusban sem lehet minden for­mális procedúra nélkül vállalkozni). Az SZSZK kormányának tavalyi rendelete lehetővé tette, hogy ilyen ügyek ne forduljanak már elő, hogy a nemzeti bizottság engedélyezze a szolgáltató tevékenységet, sőt ezen túlmenően engedélyezze azt is, hogy a lakosságon kívül szocia­lista szervezeteknek is nyújthasson szolgáltatást a vállalkozó, illetve, hogy további személyeket is foglal­koztasson. Mindez kétségkívül hoz­zájárul majd az egyik gazdasági bűntett, a nem engedélyezett vállal­kozás gyakori előfordulásának meg­szüntetéséhez, de ahhoz is, hogy láthatóvá tegye az eddig láthatatlan jövedelmeket. A másik oldalon ví­Tökéletes munkaszervezés -ez a hitvallása Imrich Dlugoá bányásznak, a Spiéská Nová Ves-i Vasércbánya Vállalathoz tartozó rudfianyi Vychod Bánya brigádveze- tójének. Hála ennek az elvnek ma, 38 ledolgozott év után a bánya legjobb dolgozói közé tartozik. Brigádja, amelynek a vezetését más vette át tőle, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, hosszú évek óta példásan teljesíti a kitűzött feladatokat. Munkája az elmúlt évben is sikeres volt. A brigád egyike volt annak a két kollektívának, amely 1984-ben bevezette a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. A múlt évben a vállalatnak 32 ezer koronát takarított meg. Felvételünkön Imrich DlugoS (jobbra) társaival fúráshoz készülődik. (Jozef Vesely felvétele - CSTK) szont hozzájárulhat egy másik bűn­tett - az adócsalás - gyakoribb elő­fordulásához, hiszen aligha számol­hatunk azzal, hogy minden egyes magánvállalkozó öntudatosan és fe­lelősségteljesen teljesíti majd adó­zási kötelességét. Ilyen párhuzamo­kat vonhatnánk persze a vállalati önállóság növekedésével kapcsolat­ban is. Az átalakítás, a gazdasági életet regulázó jogszabályok módo­sítása így lényegesen átalakítja majd a gazdasági bűnözést is. A saját zsebükön érzik meg Az elmondottak ellenére mégis reálisnak tűnik az a feltételezés, hogy az átalakítás visszaszorítja a gazdasági bűnözést, felszámolja azokat a körülményeket, melyek azt lehetővé tették. Vegyük csak például a leggyakoribb gazdasági bűntettet, a szocialista tulajdon fosztogatását (ezzel az általános fogalommal jelö­lik a büntető jogászok a társadalmi tulajdon kárára elkövetett lopást, sik­kasztást és csalást). A tavaly felde­rített 4363 ilyen bűntett soknak tűn­het. Más szemszögből nézve, a gaz­dálkodó szervezetek vagyonvédel­mének színvonalát (pontosabban ennek hiányát) látva, még örülhet­nénk is, hogy csak ennyi volt - ha nem tudnánk az ún. lappangó bűnö­zésről; ha nem tennék fel egyesek a kérdést, miért ítélik el azt, aki elvisz egy zsák cementet az építke­zésről, s miért marad büntetlen az, aki hanyagságával 50 zsáknyi ce­ment hasznavehetetlenségét okoz­za; ha közvéleménykutatások adatai nem bizonyítanák, hogy a megkér­dezetteknek több mint a fele ismer olyanokat, akik büntetlenül nyerész­kedtek a közvagyon kárára, s ha arra a kérdésre, hogy miért nem jelentették a fosztogatást, nem azt válaszolták volna, hogy amúgy is pazarlás folyik, illetve a leggyakrab­ban (79 százalékban) hogy az „be- súgás“ lenne. Hogy „besúgásnak“ tartanák-e a feljelentést akkor is, ha a lakásukat törnék fel, fosztanák ki, arról már nem szólnak a felmérések, de nem is hiányolom. Tulajdonkép­pen a napnál is világosabb, hogy a válaszadók nem érezték magukat megkárosítva, s főleg nem érezték magukat tulajdonosnak. Elmarasz­talhatnánk őket alacsony jogtudatu­kért, ám felmerül a kérdés, miért érezték volna tulajdonosnak magu­kat? Gyakorolhatták a tulajdonost megillető rendelkezés, gazdálkodás jogát? Befolyásolhatták a gazdasági döntéseket, a társadalmi tulajdon ki­használását? Megérezhették a saját zsebükön a jó vagy a rossz gazdál­kodás eredményeit? Nehéz elvárni attól, aki mindig csak utasításokat hajt végre, hogy tulajdonosnak érez­ze magát. A megnövekedett vállalati önálló­sággal összhangban a tulajdonosra jellemző anyagi érdekeltség készteti majd a gazdálkodó szervezeteket, dolgozókollektívákat az évek óta oly kevés eredménnyel emlegetett ön­védelmi rendszer tökéletesítésére, a dolgozók tulajdonosi tudatának fejlesztését pedig a termelői demok­rácia kibontakoztatásától, a dolgo­zókollektíva jogainak elismerésétől várják a szakemberek. Persze, nem arról van szó, hogy a büntetőjog feleslegessé válna. A gazdaságirányításnak az utasítá­sokat és a büntetéseket előnyben részesítő módjától azonban áttérünk a gazdasági törvényszerűségek és szabályozók fokozottabb kihaszná­lásán nyugvó rendszerhez. Ezzel összhangban megváltozik a bűn- megelőzés felfogása is. A bünteté­sek megszigorítása a büntetések hatékonyságának csökkenéséhez vezet, vallják már ma is a legismer­tebb büntetőjogászok, s rámutatnak az olyan jelenségekre is, amikor a közvélemény egy része együttérez az elkövetővel, sajnálja őt, mert „semmiségért csukták le“. A bünte­tőjoggal kapcsolatban talán a leg­gyakrabban idézett marxi gondolat (,,... Káin óta a világot büntetéssel sem meg nem javították, sem meg nem félemlítették. Éppen ellenkező­leg.“) helyességét igazolja a cseh­szlovák joggyakorlat is, amikor meg­állapítja: a büntetés hatékonysága annál nagyobb, minél ritkábban kell büntetést alkalmazni. FEKETE MARIAN Ez még nem győzelem... Jobb eredmények - és kérdőjelek - a kraslicei Krajkában Közismert, hogy a Cseh Ipari Minisztérium hatáskörébe tartozó számos vállalatnak az utóbbi években jelentős nehézségei vannak. Ez főleg a nem racionális tervezésből, a gépipar devizaeszköz-pótlásának gondjaiból, valamint az egyszerű újratermelést biztosító anyagi eszkö­zök hiányából ered. Hasonló helyzetben van a Kraslice-i Krajka is, amely a vállalaton kívüli újraelosztási folyamatok kedvezőtlen hatásai­nak áldozata, de okok kereshetők a vállalat régebbi, szubjektív vezetési módszereiben, sőt a gyökerek az árképzés területeire is visszavezethe­tők. Azaz, olyan nehézségek összességéről van szó, amelyek komplex megoldást követelnek. Ehhez az 1986-os esztendő vége felé láttak hozzá.-A gazdasági eredmények nem voltak kedvezőek és értékesítési gondokkal küzdöttünk. Ezeknek okozói részben mi magunk voltunk, saját addigi kereskedelmi politikánk­kal, az azonban csak töredékét ké­pezte a vállalat problémáinak, de szólnunk kell erről is. Egy ideális vállalat és csak a felettes szervek rossz hozzáállása - számunkra me­sébe illő volna... Azonban mindkét síkban keresni kell a hiányosságo­kat és azokat ki is kell küszöbölnünk- mondja bevezetőül a Kraslice-i Krajka vállalat gazdasági igazgató- helyettese, Marié Kloudová, majd így folytatja:- De ítélje meg ön, hogy a kiala­kult helyzet a mi hibánk-e? Az 1986- os év végén 7 millió korona értékű raktárkészletünk volt. Sok mindenki okolt ezért bennünket, főleg a bank. Mi magunk sem örültünk ennek, hisz e tartalékok lekötött pénzt jelentet­tek. Egy év múlva mindent eladtunk és az egész gyártást az értékesítés szempontjából átszerveztük. Ta­valyelőtt például a piacon függöny­hiány volt észlelhető. Ami 1986-ig nem ment, az az azóta eltelt idő­szakban megvalósult, s ugyanez megismétlődött tavaly is. A függö­nyök kiskereskedelmi ára is csök­kent - másodszor - olyan helyzet­ben, amikor a piacon már hiánycikk­nek számítottak...! Ez a Krajka számára akkor mí­nusz 11 millió koronát jelentett. Fog­lalkozzunk azonban a termelési ne­hézségekkel. A vállalat gépi eredetű állóeszközeinek 36,7 százalékát 1988. január 1-ig leírták. Az újra­elosztás folyamatai - amelyek a töb­bi hasonló könnyűipari vállalatokat is érintették - leszűkült újratermelést jelentettek - és a jövő szempontjá­ból eleve lemaradást...- Csak két lehetőségünk volt: vagy kihasználjuk a Cseh Ipari Mi­nisztérium keretein belüli korszerű­sítési lehetőségeket, vagy pedig megtérítendő devizakölcsönbe bo­csátkozunk. Mindkettőt megtettük. A második variáns azonban negatív következményekkel is jár - magya­rázza Marié Kloudová. - A modern, elektronikai vezérlésű gépekért - de a többiért is - termékkel fizetünk. Ezáltal a belföldi piac számára eddig nem sokat gyártottunk. Ezt gyakor­latilag az állóeszközök újratermelé­sének múltbeli elhanyagolása okoz­ta. De kialakult, milyen módszert alkalmazzunk a jövőben - amikor a termelési-gazdasági egységek a szövőiparban is megszűnnek- s hogyan járulhatnánk hozzá a jobb eredmények eléréséhez, és a Krajka valódi fejlesztéséhez. Je­lenleg csak a jó és a kevésbé jó eredmények határvonalánál tar­tunk... Beszéltünk a vállalat fizetőképes­ségéről is, ami szintén összefüggés­ben van az újraelosztással. Ha a vállalat a korszerűsítésre és az állóeszközök felújítására törekszik, a bankhoz kell fordulnia. A kölcsönt azonban - természetesen - vissza kell fizetni, csakhogy az eszközök eddigi kitermelési módja és elosztá­sa, illetve újraelosztása oda veze­tett, hogy a vállalatoknak a fejleszté­si alapban csak jelentéktelen, vagy semmilyen eszközei sincsenek, s el- adósodnak. Nem csoda, hogy a tex­til-, ruházati és bőrdíszműipari dol­gozók nemrég megtartott aktívaérte­kezletén hivatalosan is kifejezésre jutott - ha az újraelosztási folyamat továbbra is érvényben marad - csa­lódást jelent és sérti a kialakultnak vélt koncepciót. Folytatódik a nép- gazdasági termelés régi folyamata és az önfinanszírozás bevezetése tovább késik. Ez a dolgozók szem­pontjából a reformfolyamatok nehe­zítését jelenti. Éppen az érdem sze­rinti értékelés, ami a legdöntőbb té­nyező, továbbra is csorbát szenved.- Vannak még további terveink is, és tevékenységünket immár az álla­mi vállalatról szóló törvény keretein belül folytatjuk. Ezek közül egyik a Centroflorral való együttműködés, amely a Jabloneci Dívatékszer álla­mi vállalat belső szervezeti egysége. Nekik van pénzük és fizetnek, mi pedig szívesen gyártunk. Alakuló­ban van valami már a Jitonával is, a bútorhuzat gyártását illetően, de konkrét megállapodásra még nem került sor. Mi két függönykészítő géppel és egy festő részleg létreho­zásával számolunk. Ezzel saját esz­közeink kimerültek - teszi hozzá a gazdasági igazgatóhelyettes. De a vállalati reformfolyamatokról folytatott beszélgetés alkalmával még egy témát érintettünk, mely összefüggésben van az említettek­kel. A tervezéssel és a lehetőségek­kel kapcsolatban Marié Kloudová hangsúlyozta, hogy az elvonási nor- matívumok ötéves biztosítéka és a devizaeszközök biztosításának le­hetősége nélkül nem beszélhetünk hosszabb távú tervezésről. Ezen fe­lül tartanak attól is, hogy szükség esetén az állam a vállalatok deviza- számlájáról merítene, azaz olyan eszközökből, amelyeket a vállalat gépek, berendezések, illetve a szük­séges nyersanyag vásárlására szánt. Az ettől való félelem lényegében indokolt. Garanciát egy hosszúlejáratú normatívum adna, miközben egy olyan központ is működne, amely a szükségletek előrejelzésével és a külső gazdasági kapcsolatok fej­lesztésének kérdéseivel foglalkoz­na. Ne a pillanatnyi szükséglet alap­ján járjunk el a vállalatokkal szem­ben. A normatívumok megállapítá­sával egyidejűleg a vállalatnak biz­tosítani kell a szabad rendelkezés jogát a kitermelt eszközökre vonat­kozóan. Hisz bizonyos idő elteltével újra az állami szükségleteknek meg­felelően termel. A „lyukak foltozá­sa“ nem célszerű politika és a pilla­natnyi apró sikerek elérésének igye­kezete csak eltávolít az alapvető céltól, népgazdaságunk általános reformjának gyakorlati megvalósítá­sától. A múltban elkövetett hibák elég tapasztalattal szolgálhatnak. Ezt nem szabad elfelejteni. JIRÍ MAURITZ Környezetvédelem - nyereséggel Az ostravai Haldex csehszlovák-ma­gyar közös vállalatot két állam gazdasági és ökológiai szükségletei hívták létre. A magyar berendezések az első fázisban feldolgozzák az ostravai meddőhányók­ban található hasznosítható anyagot, me­lyek ökológiai szempontból mindmáig a várost terhelik. A technológia igen egy­szerű. A meddőből mágnes segítségével eltávolítják a fémtárgyakat, majd a na­gyobb darabok zúzása és a vízzel való keverése következik. Lényege a széni­szap sűrűségének automatikus szabályo­zása rádióizotópokkal működő berende­zések segítségével. Az iszapot tartályok­ba áramoltatják. A kő az alsóbb rétegekbe süllyed - és végül hasznosítják -, a szén pedig felül áramlik. A szenet osztályoz­zák, majd átmossák. Ez a módszer már Lengyelországban, az NDK-ban, NSZK- ban, Ausztriában és az USA-ban is be­vált. Az elmúlt évben a Haldex elérte a ter­vezett paramétereket. Ez azt jelenti, hogy az igen egyszerű és hatásos berendezé­sek segítségével az ostrava-karvinái kör­zetből már több mint 500 000 tonna med­dőt dolgoztak fel, több mint 14 százalékos hasznosítási aránnyal. Az eljárás 73 000 tonna kiváló minőségű feketeszenet ered­ményezett. így sikerült a tervezett nyere­séget hárommillió koronával meghaladni. A nyereséget 50-50 százalékban osztot­ták el a csehszlovák és a magyar fél - tatabányai Haldex - között. Ezenkívül a múlt évben a vállalat az ostravai Byto- stav és az Olomouci Közlekedési Építóvál- lalat részére több mint 50 000 tonna kő­zúzalékot állított elő. A Haldex alkalma­zottai megpróbálkoztak külszíni barna­szénbányák - pl. a Chabafovice-környé- kiek meddőjének szabályozásával is. (ŐSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents