Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1989. III. 30. A Szovjetunióban a választók 80-85 százaléka járult az urnákhoz Sok körzetben meg kell ismételni a szavazást (ŐSTK) - A Szovjetunióban vasárnap lebonyolított vá­lasztások eredményeit részletesen taglalja a szovjet sajtó. A körzetek többségében a szavazók 80-85 százaléka járult az urnákhoz, ez az arány Örményországban valamivel ki­sebb volt (72 százalék). Az Izvesztyija című lap tegnapi vezércikkében kiemelte, az előzetes eredmények a közöny és a passzivitás leküzdéséről tanúskodnak, emberek milliói ismét nagy érdeklődést tanúsítanak a politikai élet iránt. A lap kitér rá, hogy hatvannyolc területi és nemzetiségi­területi választókörzetben, ahol három vagy több jelölt indult, a választók nem tudták eldönteni, ki képviselje őket, így a szavazást meg kell ismételni. Egy másik eredmény is váratlan volt: 168 olyan körzetben, ahol egy vagy két jelölt indult, szintén ismételni kell, mert a jelöltek nem kapták meg a szavazatok szükséges mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy ismét meg kell szervezni a választási kampányt, beleértve a jelöltek javaslásával összefüggő procedúrát is. Ezeknek a körzeteknek több mint a fele az Oroszországi Föderáció­ban van. Nem szerezték meg a szükséges szavazattöbbséget az Ukrán SZSZK-ban a kijevi, vorosilovgrádi, Kárpáton túli, Ivovi, csernyigorszki területi pártbizottságok első titkárai. A Grúz SZSZK-ban a 75 válasz­tási körzet közül 71-ben megválasz­tották a Szovjetunió népi képviselőit. Köztük van Dzsumber Patiasvili, a Grúz KP KB első titkára, Albert Tavhelidze, a Grúz SZSZK Tudo­mányos Akadémiájának elnöke és mások. Négy választókörzetben két jelölt pályázott a képviselői mandá­tumra, azonban egyikük sem kapta meg a szükséges szavazattöbbsé­get, ezért a választásokat megis­métlik. Az Észt SZSZK-ban a három vezető állami és párttisztségviselő megszerezte a szavazatok több mint 90 százalékát, így Vajno Vjaljasz, az Észt KP KB első titkára, Arnold Elsősorban nyelvi kérdésekről, a szo­ciális igazságossággal, valamint a bonyo­lult ökológiai helyzettel összefüggő prob­lémákról van szó. Az embereket ugyan­csak aggodalommal tölti el az igaz­ságszolgáltatás területén kialakult kritikus helyzet. A bűncselekmények száma Mol­dáviában igen magas, terjed a korrupció, s az igazságügyi szervek nem képesek önmaguk rendezni ezeket a problémákat. Ezt a helyzetet különböző szélsőséges erők a társadalmi helyzet kiélezésére és a Moldáviában élő különböző nemzetisé­gek megosztására igyekszenek kihasz­nálni. A jelenlegi moldáviai helyzet egyik oka, hogy a köztársasági pártvezetés so­káig nem volt képes felmérni, milyen irányban haladnak az események, s nyil­vánvalóan alábecsülte a társadalmi moz­galmak erejét. Intézkedések ugyan szü­lettek, de ezek érvényesítésének konkrét módszerei a régi sémákra épültek. A köztársasági vezetés a „Demokrati­kus Mozgalmat“ és az „A. Matyejevics Klubot“, vagyis a két moldáviai nem for­mális szervezetet amolyan véletlenszerű dolognak tartotta. Időközben nemcsak ambiciózus szájhősök csatlakoztak ezek­hez a mozgalmakhoz, hanem az átalakí­tás aktív hívei is, akik határozott lépése­Rjujtyel a köztársaság legfelsőbb ta­nácsa elnökségének elnöke és Ind- rek Toome miniszterelnök. Népi képviselővé választották az Észt Népfront egyik vezető tisztségvise­lőjét, Edgár Szaviszaart és Vlagyi­mir Jarovojt, az Észt Dolgozókok lektívák Egyesített Tanácsának el­nökét. A Lett SZSZK-ban saját válasz­tókörzetében szoros szavazattöbb­séggel győzött Jan Vagrisz, a Lett KP KB első titkára. Szintén megsze­rezte a szavazattöbbséget Anatolij Gorbunov, az említett köztársaság parlamentjének elnöke és Vitalij Szobolev, a LETT KP KB titkára. Nem nyerte el viszont a szükséges szavazattöbbséget Vilnisz Breszisz lett miniszterelnök, akinek ellenfele Edvin Inkensz újságíró volt. A köz­társaság számos választókörzeté­ben egyetlen jelölt sem szerezte két követeltek a központi bizottságtól és a kormánytól. A második ok a nem formális csopor­tok vezetőinek politikai dilettantizmusá­ban keresendő, ugyanis egyelőre nem tudatosították a környezetükben tapasz­talható intolerancia veszélyességét. A harmadik, nem kevésbé fontos elem néhány igazságügyi szerv képviselőinek a magatartása. A Pravda ezzel összefüg­gésben rámutat: a Szovjetunió fő­ügyészsége kénytelen volt saját munka­társait Moldáviába küldeni, hogy a helyi apparátussal együtt vizsgálják ki a nacio­nalista jellegű bűncselekményeket. Vajon a moldáviai bírák és ügyészek nem illeté­kesek? - teszi fel a kérdést a lap. Egy ilyen bonyolult soknemzetiségű struktúrában, mint amilyen Moldáviában alakult ki, a kölcsönös intolerancia a tra­gédia veszélyeit hordozza magában. Megengedhetetlen mind a hatóságok tü­relmetlensége a társadalmi mozgalommal szemben, mind a kokettálás azokkal, akik a következményeket figyelmen kívül hagyva nacionalista egoizmust szítanak. A jogi tolerancia nem helyénvaló ott, ahol a törvény erejét kell érvényesíteni. A poli­tikában a következetlenségért és a hatá­rozatlanságért mindig nagy árat kell fizet­ni - hangsúlyozza a Pravda. lök munkájának jogi szabályo­zása?-Az eddigi tapasztalatok figye­lembe vételével megteremti a jogi alapot a képviselői munkához. Pon­tosan meghatározza jogaikat és kö­telességeiket, együttműködésüket a nemzeti bizottságokkal, a Nemzeti Front szerveivel és szervezeteivel és a dolgozókollektívákkal, meg­szabja, hogy az állami szerveknek és szervezeteknek milyen módon kell segíteniük a képviselők tevé­kenységét. Jelentősen elmélyül a képviselők és a választók kapcso­lata. így a törvény leszögezi, hogy a képviselőknek állandó kapcsolat­ban kell állniuk választóikkal, az ed­diginél jobban kell támaszkodniuk véleményükre, észrevételeikre, szá­mot kell adniuk munkájukról és egyúttal tájékoztatni őket a képvise­leti testület tevékenységéről is. A nyilvános tájékoztatást mélyíti el, hogy a képviselők rendszeresen be­számolnak választóiknak arról, mit tettek, hogyan valósították meg el­képzeléseiket, terveiket. Az ilyen nyilvános számadás fórumai lehet­nek a falugyűlések, a dolgozókollek­tívák összejövetelei, a nemzeti bi­zottságok plenáris ülései, a Nemzeti Front szervezeteinek gyűlései. Napjainkban egyre nőnek a kép­viselőkkel szemben támasztott igé­nyek. A törvény több meghatározá­sa elősegíti', hogy eleget tudjanak tenni az elvárásoknak. így például meg a szavazatok több mint 50 százalékát. A Távol-Keleten is közzétették a részletes választások eredménye­it. Ezek szerint három körzetben, amelyekben két jelölt indult, egyik sem kapta meg a szükséges több­séget, s ezért két hónap leforgása alatt új választásokat tartanak. Üzbegisztánban a három legfel­sőbb vezetőt nagy többséggel népi képviselővé választották: Rafik Nyi- sanovot az Üzbég KP KB első titká­rát, Mirzoalim Ibragimovot a köz­társaság legfelsőbb tanácsa elnök­ségének elnökét és Gajrat Kadiro- vot, a minisztertanács elnökét. E köztársaság andizsani területi pártbizottsága első titkárának, vala­mint több más párt- és állami tisztvi­selőnek viszont nem szavaztak bi­zalmat a választók. A taskenti nem­zeti körzetben, ahol öt jelölt indult, egyikük sem szerezte meg a szük­séges szavazatmennyiséget, s ezért itt is második fordulóra lesz szükség. Kirgiziában 74-en versenyeztek 41 mandátumért, itt 37 képviselőt vá­lasztottak meg. Négy választási kör­zetben meg kell ismételni a szava­zást. Namíbia Az ENSZ-eröknek gondot okoz a közlekedés (ŐSTK) - Már Namíbiában tartózkodik az ENSZ békefenntartó testületének csaknem ezer tagja, köztük több mint 800 katona és mintegy 130 polgári megfigyelő személy. Az ENSZ-testület a korábbi döntés értelmében április 1-től kezdi meg majd tevékenységét és a namíbiai függet­lenség elnyeréséig felügyel majd a hely­színen. Hamarosan megérkezik Namíbiába Martti Ahtisaari ENSZ-fótitkár-helyettes, aki az ENSZ-egységek tevékenységét irányítja. A diplomata úgy vélte, hogy az ENSZ egyik legfontosabb békeakciójában részt vevő országok a siker érdekében sokoldalúan együttműködnek a világszer­vezettel. Kijelentette, hogy az ideiglenes ENSZ-erők (UNTAG) tagjainak Namíbiá­ba történő szállítása az eredeti tervekhez képest némileg késik, s ezt a namíbiai közlekedési nehézségek okozzák. Ahtisaari azt is elmondta, hogy a hely­színen már néhány kisebb incidensre is sor került és az ENSZ-alakulat egyik tagja megsebesült. Meggyőződését fejezte ki, hogy csak véletlenszerű eseményről v^n szó. annak érdekében, hogy megfelelő információkhoz jussanak, nemcsak a kormány tagjaihoz, a központi szervek vezetőihez fordulhatnak fel­világosításért, hanem más állami szervekhez, szocialista szerveze­tekhez is, szövetségi és köztársasá­gi szinten egyaránt. Megemlítem még, hogy megerősödik a képvise­lők munkajogi védelme, a megbíza­tásuk leteltétől számított két éven belül felmondással nem bonthatják fel munkaviszonyukat. • Hogyan foglalná össze a két új törvény tervezetének jelentőségét?- Még a megbízatási időszak ele­jén elhatároztuk, hogy hatékonyab­bá kell tennünk az SZNT és a képvi­selők munkáját, fokozni egész tevé­kenységünk demokratizmusát. Fel­mérve eddigi eredményeinket nyil­vánvalóvá vált, hogy a munkánkat szabályozó törvények módosításra szorulnak, új munkaformákat és módszereket kell alkalmaznunk, hogy egyrészt növeljük törvényhozó testületünk és a képviselők tekinté­lyét, másrészt lépést tartsunk nap­jaink demokratizálási folyamataival, a szociális és gazdasági fejlesztés meggyorsításának követelményei­vel. Meggyőződésem, hogy a két törvény gyakorlati végrehajtásának meghatározó szerepe lesz céljaink valóra váltásában. • Köszönöm a beszélge­tGSt CSIZMÁR ESZTER K airóban, nagy nemzetközi vissz­hangot keltő és egyetértést kivál­tó beszédében a szovjet külügyminiszter úgy vélekedett, még az idén tető alá lehet hozni a közel-keleti rendezési konferenci­át. Ellenkező esetben ez a rendkívül bo­nyolult és több mint négy évtizedes konf­liktus még jobban összegubancolódik, a megoldás lehetősége nagyon elodázó- dik, nem is szólva arról, hogy még a mai­nál is nehezebb lesz. Sevardnadzenakez a kijelentése nem a vágyakból indult ki, hanem a realitásokból, a helyzet alapos elemzéséből. Éppen ezért olyan sürgető a felhívás a konferenciára. Minden jel szerint nemcsak Moszkvá­ból látni úgy, hogy a konfliktus meghatá­rozó szakaszba érkezett. Washingtonból, Tel Avivból, a megszállt területekről és az arab fővárosokból ugyanazt a kétségbe­ejtő, s egyben cselekvésre ösztönző ké­pet látni. Bizonyítja ezt az a tervdömping, amely az utóbbi napokban elárasztotta a Közel-Keletet. S megerősíti azt is, hogy a béke kurrens cikk, minden oldalról nagy a kereslet iránta. Amire viszont ügyelni kell: nem szabad únos-untalan kockáztat­ni az érdekeltek türelmét és tűrőképessé­gét, meg kell akadályozni a rendezési törekvések devalválódását. Teljesen leegyszerűsítve a dolgokat, mondhatnánk így is: három csoportba sorolhatók a rendezési elképzelések. Az elsőbe tartoznak az ENSZ és Biztonsági Tanácsa érvényes határozataiból kiinduló elképzelések, ilyenek maguknak a pa­lesztinoknak a javaslatai, az arab csúcs döntései, ezeket támogatja a világszerve­zet tagországainak döntő többsége. Kö­vetkezik a félmegoldásokat tartalmazó in­dítványok sora, majd a tőlük alig különbö­ző, a realitásoktól elrugaszkodó tervek csoportja. Kétségkívül Simon Peresz munkapárti vezért, exkormányfőt és többszörös mi­nisztert illeti a pálma a félmegoldások kategóriájában. Meg kell állapítani, hogy a nevével fémjelzett „területet a békéért" elv - melyről pártjának a kormánykoalíci­óban való részvétele fejében lemondott - az izraeli társadalom meglehetősen széles körei számára tűnik elfogadható­nak, s nemzetközi viszonylatban is ked­vező fogadtatásra talált. Palesztin körök­ben ugyancsak az volt a vélemény, hogy elfogadható a tárgyalások kiindulási elve­ként. Ezt a jó pozícióját adta fel Peresz a másodhegedúsi tisztért Samir kabinet­jében, s mára kénytelen volt elismerni, ez hibás lépés volt. Peresz a múlt hét elején bejelentette, hogy a Munkapárt vezetésé­nek rövidesen döntést kell hoznia a kor­mánykoalícióból való távozásról, ha a Li- kud-tömböt nem sikerül meggyőzni arról, legyen rugalmasabb a palesztin kérdés ügyében. Peresz ugyanis - saját, s nem pártja nevében - az utóbbi hetekben újabb és újabb rendezési elképzelésekkel állt elő, amelyek egyre inkább hasonlítanak a pártja választási platformjába foglalt, már említett rendezési elvhez, sót egyes elemeikben túlmutatnak azon. A legutóbbi javaslat szerint Peresz még egy független palesztin államot is elfogadna a megszállt területek egy részén, ha az demilitarizált lenne. Jicchak Rabin hadügyminiszter el­veti a palesztinok államiságát, sőt még a tárgyalásokat is velük, ugyanakkor Ezer Weizman tárca nélküli miniszter szerint a Jasszer Arafat vezette PFSZ az a pa­lesztin erő, amellyel Izraelnek tárgyalnia kell. Ebból levonható a következtetés, (ŐSTK) - A Neues Deutschland napilap tegnap egy olvasói levélre válaszolva leszögezte: a folyama­tosság és a megújulás az NDK poli­tikájának meghatározó jegyeként egymáshoz tartozik és egységet al­kot. Az NSZEP központi lapja hoz­záfűzi, a kontinuitás semmilyen esetben sem jelenti a nyugalmi álla­potot vagy a régi dolgok fenntartá­sát, ahogy azt néhány nyugati „ta­nácsadó“ igyekszik elhitetni. A fo­lyamatosság inkább állandóságot, szüntelen összefüggést, folytatást jelent. Mozgásról van tehát szó, amelybe beletartozik a megújulás is. Kontinuitás alatt elsősorban azt ért­jük, hogy forradalmi hagyományaink élnek, politikánk állandó, s hűek va­gyunk Marx és Engels művéhez - ír­ja a Neues Deutschland. Az NDK egységes irányvonalhoz tartja magát, s ugyanakkor lépést tart a kor követelményeivel. Meg­őrizzük és fejlesztjük mindazt, ami KÖZEL-KELET hogy a Munkapárt vezetésének nemcsak a koalíció sorsáról, hanem a rendezési elképzelésekről is mielőbb egyetértésre kellene jutnia, nehogy ezen a téren is a Likud vegye át a kezdeményezést. Bár ettől egyelőre nem nagyon kell tartani, hiszen Samir kormányfő, a pártve­zér változatlanul figyelmen kívül hagyja a realitásokat, nem hajlandó átlépni a Camp David-i kereteket, melyek már tíz évvel ezelőtt is túl szűkek voltak. A mi­niszterelnök április elején látogat az USA- ba, itt akar előállni tervével, amely ucjyan már „engedményeket" is tartalmaz' ko­rábbi elképzeléseivel szemben, de még mindig csak autonómiá­ról beszél, bár - s ez az engedmény - nem zárja ki, hogy „idővel" szóba kerülhet „a területek végleges statú­tuma", Washington és szövetségesei - annak ellenére, hogy az utóbbi egy-másfél év­ben lényegesen és pozitív irányban vál­toznak állásfoglalásaik - még mindig in­kább Izrael, mint a palesztinok felé hajla­nak, inkább tartják szem előtt Izrael, mint a globális rendezés érdekeit. Merevségük azonban már egyértelműen a múlté, amit mi sem bizonyít jobban, mint a palesztin -amerikai tárgyalások két fordulója, s még egyértelműbben Washington nyomá­sa Izraelre, amire eddig nem volt példá­zz halva született Camp David-i megálla­podások aláírásának március 26-i tizedik évfordulója alkalmából George Bush kije­lentette: olyan rendezést kell elérni, amely kielégíti Izrael biztonsági igényeit és meg­oldja a palesztinok politikai jogainak prob­lémáját. Bush kormánya még nem tett konkrét rendezési javaslatokat, de nagyon rea- lisztikusaknak minősítette Eduard Se­vardnadze kairói indítványait. Bár egy percig sem titkolta: nincs elragadtatva attól, hogy a Szovjetunió a Közel-Keleten is átvette a kezdeményezést. Az itt-ott elejtett nyilatkozatokból, a palesztinokkal folytatott párbeszéd keretében kifejtett nézetekből megállapítható: Washington is ellenzi a független palesztin állam létre­hozását és az autonómia híve. Ezt ugyan szélesebb keretek között képzeli el, mint Izrael, de attól még tény: az autonómia nem állam. Viszont James Baker valami olyat tett, amire az előző kormányok egyetlen külügyminisztere sem szánta el magát: nagyon határozottan „ajánlotta“ az izraelieknek, mérlegeljék a párbeszéd lehetőségét a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Palesztin részről ennek nincs akadá­lya, a PFSZ képviselői a múlt héten Tu­niszban közölték az amerikai delegáció­val, hogy bármikor, bárhol és bármilyen szinten készek tárgyalni Izraellel. A szov­jet külügyminiszter is rámutatott: szükség lesz kétoldalú megbeszélésekre a nem­zetközi rendezési konferencia mellett, s ez nem jelenti az izraeli elképzelések szerinti különszerződések megkötését, hanem a globális rendezés szerves ré­szét. Mindent összegezve akár azt a követ­keztetést is levonhatnánk, hogy mozgás van, de határozott előrelépésről még nem beszélhetünk. Helyesebb azonban az eseményeket olyan előremutató mozgás­ként értékelni, amelyet a palesztin népi felkelés indított el. Tel Aviv ugyan nem ismeri be, de minden jel szerint belátja: tehetetlen az intifadával szemben. Éppen ezért minden izraeli rendezési javaslat első pontja: a palesztinok szüntessék be a felkelést. A megszállt területeken alig telik el nap áldozatok nélkül. De ezek nem értelmetlen áldozatok... bevált, s megszabadulunk mindattól, ami fékez bennünket - szögezi le a lap, majd megállapítja, hogy az NDK sajátos nemzeti feltételek kö­zött építi a fejlett szocialista társa­dalmat. Ez a mélyreható politikai, gazdasági és szellemi-kulturális vál­tozások folyamata. Egységes gaz­dasági és szociális politika az, ame­lyet megvalósítunk. Intenzifikáltuk a népgazdaságot, kombinátok jöttek létre, a párt kidolgozta a gazdasági stratégiát és előtérbe állította a leg­korszerűbb technológiák kihaszná­lását. Egyre hatékonyabban kap­csoljuk össze a központi állami irá­nyítást és tervezést a dolgozók tö­meges kezdeményezéseivel. Zavar­talanul folytatódik a lakásprogram megvalósítása, példásak orszá­gunkban a szociális intézkedések. Az NDK továbbra is a folyamatosság és a megújulás politikáját fogja érvé­nyesíteni - írja végezetül a Neues Deutschland. A moszkvai Pravda Moldávia gondjairól Az igazságszolgáltatás terén kritikus a helyzet (ÖSTK) - A moszkvai Pravda terjedelmes cikkben foglalkozik Moldávia problé­máival, amelyek sok éven keresztül halmbzódtak fel, s most a közvélemény aggodalmát és ingerültségét váltják ki. Több jog — több felelősség Tervdömping GÖRFÖL ZSUZSA Folyamatosság és megújulás A Neues Deutschland az NDK politikájának meghatározó jegyeiről (Folytatás az 1. oldalról) tőség nyílik a törvénytervezetek tár­sadalmi vitájára. Rendkívül fontos, hogy elmélyül az SZNT ellenőrző funkciója az SZSZK kormányával szemben. A kormánynak és tagjai­nak kötelessége lesz, hogy harminc napon belül tájékoztassák az SZNT elnökét, hogyan kívánják megvaló­sítani a népképviseleti testület hatá­rozataiból eredő feladataikat. Ha­sonló kötelesség hárul a kormány tagjaira, illetve a központi szervekre az SZNT bizottságainak javaslatai­ra, észrevételeivel kapcsolatban. Az új törvény az eddiginél pontosabban határozza meg a Szlovák Nemzeti Tanács és az egyes bizottságok fel­adatkörét a törvényalkotásban, az ellenőrzésben és az időszerű belpo­litikai kérdések megtárgyalásában. Hangsúlyt helyez a Szövetségi Gyű­lés és a két köztársaság nemzeti tanácsa együttműködése további fejlesztésének fontosságára. • Eddig mi határozta meg a képviselők jogait és köteles­ségeit?- Elsősorban az alkotmány és a választási törvény, de az ügyrendi előírások is kitértek ezekre. A jog­szabályozás egysége és áttekinthe­tősége szükségessé tette, hogy egy külön törvény átfogóan rendezze a képviselők feladatkörét, különös tekintettel az átalakítás és a demok­ratizálás követelményeire. • Miből indul ki a képvise-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents