Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám, csütörtök

Mindannyiunknak hasznot hozó mozgalom Mérlegen az elmúlt év eredményei A dolgozó nők élet- és munkakörülményei mind gyakrabban kerülnek szóba. Különböző fórumokon tárgyalnak javításuk lehetőségeiről. De maguk a nők sem tétlenkednek. A Szlovákiai Nőszövetség már évek óta sikeresen szorgalmazza A társadalomnak - a családnak - önmagunknak mozgalom keretében, hogy a kihasználatlan lehetőségeket feltárva különösebb ráfordí­tás nélkül próbáljanak a falvakban, városokban egyre hatékonyabb segítsé­get nyújtani a lányoknak, asszonyoknak. Az elmúlt év eredményeit a közel­múltban összegezte a szövetség és megállapították, hogy mindazon célok, melyek elérésére törekedtek közvetlenül érintik a nők és a családok mindennapjait, és ezért az ötletek, javaslatok megvalósítása közvetlenül érzékelhető. MÉG MINDIG NEM A KÍVÁNT SZINTEN Nem véletlenül kerültek a szolgál­tatások a mozgalom feladatai között az első helyre. Sokat beszélünk hozzáférhetőségük fontosságáról, szerepükről a dolgozó nők életében, de ennek ellenére sajnos lényege­sebb változást - a kívánatos szintet sem - sikerült elérnünk. Igaz ugyan, hogy a szolgáltatók bővítették a nyit­va tartási időt, a késő délutáni órákig vagy szombatonként is hajlandóak némely tevékenységet a megrende­lőnél elvégezni, néhány esetben rö­vidítették a megrendelési határidőt is, de az ideális helyzettől még távol vagyunk. Az ipari szövetkezetek és a helyigazdálkodási vállalatok is részt vállalnak a szolgáltató tevé­kenységből, de mivel egyre jobban előtérbe kerül a nyereség, az önel­számolás, az önfinanszírozás, félő, hogy épp a szolgáltatások - melyek túlnyomó része nem jár nagy ha­szonnal - maradnak ki a termelési programokból. Ezért is van szükség arra, a nemzeti bizottságok ne en­gedjék meg, hogy épp a szolgáltatá­sok rovására próbálják javítani gaz­dálkodásukat. Persze az is bebizo­nyosodott, hogy az árak emelése sok esetben nem hogy a kívánt eredményt nem hozta meg, hanem épp az ellenkezőjét érték el a maga­sabb árakkal - érdeklődők hiányá­ban meg kellett szüntetni bizonyos tevékenységeket, illetve minimálisra csökkenteni azokat. A magánvállalkozóknak adott le­hetőséget sem használják ki minde­nütt egyformán. Úgy tűnik, sok múlik a nemzeti bizottságok tisztségvise­lőinek hozzáállásán, azon hogy mennyire tartják jó formának az ilyen szolgáltatást, hol, mennyi engedélyt adnak ki. Pedig amint azt a nők is hangsúlyozták: nem az a lényeges, hogy milyen cégtábla vagy cégér alatt rendelhető meg valamilyen munka, hanem az időben, elérhető áron, rugalmasan nyújtott szolgálta­tás a fontos. Az egészséges konku­renciától is az előrehaladást várják a nők. A MUNKAHELYI GONDOSKODÁS NEM AJÁNDÉK Amíg a nőszövetség alapszerve­zetei a munkahelyeken működtek, úgy tűnik, jobban előtérbe voltak a „női kérdések“. Ahol összefogtak az asszonyok, általában sikerült a vezetőket meggyőzniük arról, mennyire előnyös ha helybe jönnek a szolgáltatások. Ilyen kezdeménye­zések eredményeként szennyesru- ha-begyűjtőket, javítóműhelyek részlegeit hozták létre az üzemek tőszomszédságában vagy akár a gyár kapuján belül fodrászatot, kozmetikai szalont is. Ahogyan a nők „szervezett“ szava elhalkult, úgy csökkent az említett létesítmé­nyek, szolgáltatások száma. Látszó­lag az új gazdasági körülmények nem fogják a vállalati szolgáltatások bővítésére ösztönözni a munkáltató­kat, pedig semmiképp sem szabad szem elől téveszteniük a vezetők­nek, hogy nem ajándékot osztogat­nak, amikor a nők helyzetén könnyí- tenek, hanem kötelességüknek tesznek eleget. A munkába való utazás is sok kívánni valót hagy maga után. A zsúfolt autóbuszokon nem lehet kulturált utazásról beszélni, az ideg­feszítő légkör már a munkavégzés megkezdése előtt kimerítőleg hat. A menetrendek módosítása, igazítá­sa, csak részeredményhez vezet­het, a kiöregedett gépkocsipark felú­jítása, illetve bővítése viszont nem kerülhet le a felelős dolgozók napi­rendjéről. De ezen a téren is akad­nak, akik megtalálják az utat: a vál­lalati autóbuszok kihasználása a dolgozók szállítására bizonyára megvalósítható, még az előírt üzem­anyagmennyiséggel kapcsolatos gondok közepette is. KÉT SZEMSZÖGBŐL Egyetlen nő, anya előtt sem isme­retlenek a sok bosszúsággal járó bevásárlások okozta problémák. A hiánycikkek száma mintha nem akarna fogyatkozni. Úgy tűnik, hogy a legtöbb gyártó már megfeledkezett az 1982-ben hozott kormányhatáro­zatról - pedig ezt nem hatálytalaní­tották - miszerint valamennyi gyártó termékeinek egy százalékát fo­gyasztási cikkeknek kell képezniük. Még az ipari szövetkezetek, a föld- műves-szövetkezetek melléküzem- ágai és a helyi gazdálkodási válla­latok is inkább kooperálnak a nagy- vállalatokkal, ha az gazdaságilag előnyösebb számukra, mint hogy a hiánycikkek vagy a divatos termé­kek gyártásával foglalkozzanak. Ki­vételek persze akadnak. Korábban hasznosnak bizonyult az elórendeléses vásárlás - munká- bamenet az asszonyok a táskát a kért áru jegyzékével leadták a bolt­ban, büfében és műszak után csak fizetniük kellett az áruért - az ellátás fogyatékosságai viszont „visszafej­lesztették“ ezt a vásárlási formát. Tehát ezen a téren is csupán a vá­laszték bővülése, a zökkenőmentes ellátás segíthet. De már azt is érté­kelik a nők, ha a munkahelyi büfé­ben legalább az alapvető élelmisze­reket, s itt-ott a vacsorának valót is megvehetik. A fogyasztási szövetkezetek és a vendéglátóipari vállalatok illetéke­sei figyelembe vették a nők kérését, és főképp a gyermekek érdekeit: 14 513 gyerek kap létesítményeik­ben naponta meleg ételt és több mint 8000 iskolás tejet vagy tejter­méket fogyaszthat tízóraiként. A félkészáruk is az évek óta visz- szatérő témák közé tartoznak. Pedig mennyit segíthetnének a nőknek! Mennyivel több szabadidejük lehet­ne, melyet a gyermekekkel tölthet- nének, ha nem kellene annyit a tűz­hely mellett állniuk! A kereskedelmet viszont mindig két irányból közelíti meg a mozga­lom: egyrészt az ellátás javítását sürgetik, másrészt pedig tudatosít­ják, hogy ebben az ágazatban a dol­gozók túlnyomó többsége nő, s az 6 érdekükben is próbálnak tenni. Munkakörülményeik javultak, de még nem nevezhetőek könnyűnek, vonzónak. Az ideálisnak aligha tart­ható munkaidő, a kisgépek hiánya, az üzemi étkeztetés alacsony szintje rontja a bolti dolgozók munkakörül­ményeit. GYEREKEK, IDŐSEK ÉS KÖRNYEZETÜNK Amikor a nőket érintő kérdéseket boncolgatjuk, a gyermekek nem ke­rülhetnek háttérbe. Mert melyik anya tudja figyelmét munkájára összpon­tosítani, ha nem tudja, hol, milyen társaságban van a gyermeke? Saj­nos, a statisztika nem biztató. Ta­valy az 1 .-A. osztályos tanulók majdnem fele nem járt napközibe. Pedig több helyen keresték és talál­ták meg a lehetőséget: 1112 gyer­meknek sikerült helyet találni a délu­táni foglalkozásokra. Volt tanítói la­kások, kihasználatlan alapiskolai osztályok, megüresedett óvodák váltak napközikké. Michalovcében például a volt középiskolába járhat 221 kisiskolás, Spisská Nová Ves- ben pedig a szolgáltató vállalat ki­használatlan helyiségeit alakították át 121 gyermek napközijévé. örvendetes, hogy tovább növe­kedett azon iskolások száma, akik a leginkább szennyezett vidékekről néhány hetet erdei iskolákban töltöt­tek. Pedig évekkel ezelőtt, amikor a nők először említették meg a válla­lati üdülök ilyen célú kihasználását, sokszor elutasították kezdeménye­zéseiket. Míg 1985-ben Szlovákia iskolásai közül 14 ezren üdültek, 1987-ben számuk már 46 571 volt, tavaly pedig 71 ezerre emelkedett. Legtöbb gyermek a bratislavai II. városkerületből illetve a 2iar nad Hronom-i járásból töltött néhány he­tet tisztább, egészségesebb környe­zetben. A legkisebbek mellett az idősek gondjai is érintik a nőket. Az alap­szervezetekben elsősorban arra tö­rekedtek, hogy a Vöröskereszttel, a nemzeti bizottságok szociális osz­tályaival karöltve felkeressék a ma­gukra maradt nyugdíjasokat. Nagy öröm az időseknek, ha találkozhat­nak társaikkal. Erre a célra több helyen klubokat hoztak létre. Tavaly 31 nyugdíjasklubot adtak át, vala­mint kilenc új gondozóházat is igénybe vehettek a nyugdíjasok. A nőszövetség tagjai közül 1820-an ápolnak időseket. A környezetvédelem „nagy“ kér­déseivel az illetékesek foglalkoznak, de a nők ezen a területen sem tétlenkednek. A legszebb erkélyért, kertért meghirdetett versenyek so­rán sok száz virágtövet ültetnek ki, gondoskodtak a zöldövezetekről fal­vakban, városokban. Tavaly 424 220 órát dolgoztak társadalmi munkában, további 253 233 órát pe­dig a hősök emlékműveinek illetve a temetők rendben tartásakor. Talál­tak időt a közhasznú tevékenységre is. Egyértelműen megmutatkozott: ahol a lelkesedés és akarat nem hiányzik, az eredmények sem ma­radnak el. S ezek a nőket, a csalá­dokat, az egész társadalmat gazda­gítják. DEÁK TERÉZ A Szlovák Tudományos Akadé­mia Vegyészeti Kutatóközpont­jának Polimerkutató Intézete előtt álló egyik fő feladat a gél- kromotográfiai folyamatok me­chanizmusának tanulmányozá­sa. A kutatás több eredménye már a gyakorlatban is alkalma­zást nyert. így például a gumi­iparban használatos Disperzil nevű új töltőanyag az eddigi, tőkés importból származó anya­gokat helyettesíti. A felvételen az intézetnek az említett programon dolgozó egyik munkatársa, Tibor Mackó kandidátus látható labo­ratóriumában. (Drahotín áulla felvétele - ŐSTK) Egészségünk védelmében A napokban ülésezett az SZNT szociális és egészségügyi bizottsága. A képviselők többek között megvitatták az alkoholiz­mus és egyéb toxikománia elleni harcról szóló törvény terveze­tét. Nem először tárgyaltak az említett kérdésekről. Most a választókerületekben szerzett tapasztalatokat, a felmérések eredményeit foglalták össze. Amint Lubomír Lacina képviselő többi társához hasonlóan rámutatott, az eddig érvényben levő, alkoholizmus elleni törvény nem felel meg az egészségügy jelenlegi és távlati célkitűzései­nek. Hibája nem csupán az, hogy a megelőző és nevelő szerepre, illetve a már alkoholistává vált egyének gyógyítására korlátozó­dik. A törvény nem volt, s ma sem eléggé hatásos, nem hangsúlyozza a következetesség szükségességét, tolerálja a munkahelyi ivást stb. Nem titkosan kezelt adatokról van szó - az alkoholfogyasztás és az ebből eredő negatív következmé­nyek (bűnözés, munkahelyi balesetek, válások) növekednek. 1987-ben 117 820 alkoholistát tartottak nyilván, 1980-hoz viszonyítva számuk több mint felével emelkedett. Gyógykezelés céljából 1987-ben a pszichiátriai intézetekben 23,6 százalékkal több alkoholistát fogadtak, mint 1980-ban. A 8. ötéves tervidő­szak éveiben a kórházi férőhelyek száma 5625-tel gyarapodik. Ennek ellenére, az alkoholfüggőségben szenvedő betegek ellá­tása nemigen javulhat, mert csak 1987-ben 3340 új beteget kellett kórházban, egészségügyi intézetben elhelyezni. Az említett ada­tok alapján is világossá válik, fokozni kell az alkoholizmus elleni küzdelmet, új módszereket kell alkalmazni. Az új törvényjavaslat az egyéb toxikomániákkal (gyógyszerfüg­gőséggel, kábítószerélvezettel), dohányzással (nikotinizmussal) is foglalkozik. A nem alkoholos toxikománia megfékezése érdeké­ben meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. A nyilvánosság, a képviselők joggal mutatnak rá arra, hogy a tanulóifjúság körében, vegyi ismereteik bővülésével gyakoribbá válik az ezek­kel történő visszaélés, nő a manipuláció veszélye, lehetősége is. A dohányzást a társadalom eltűri. Pedig a szív- és érrendszeri, a daganatos megbetegedések nagy hányadát bizonyítottan a nikotin okozza. És a veszélyeknek nemcsak a dohányosok, hanem a nemdohányosok is ki vannak téve. Ezért helyes, hogy a törvénytervezet kitér és foglalkozik a dohányzás elleni küzde­lemmel. A képviselők rámutattak: tudják, az új törvény következetes betartása megmutatkozhat a kereskedelmi egységek gazdasági­anyagi mutatóiban, az alkohol, a dohányáru gyártásából, eladá­sából származó bevétel kiesését pótolni kell majd. A kérdés nem megoldhatatlan, a kereskedelmi egységeknek másfajta bevételi forrásokat kellene felkutatniuk, olyanokat, amelyek közvetve nem veszélyeztetik a lakosság egészségét. Ugyanis az eladásból származó haszon csak látszólagos, mert a daganatos megbete­gedések gyógyítása sokszorosan többe kerül. A törvény haté­konysága azok következetességétől is függ majd, akik megtartá­sáért felelnek. Valamennyien tudjuk, a tilalomfák felállítása nem megoldás, de szükség van erre is. A siker az egyre szélesedő nevelő tevékenységben rejlik. Ki kell terjeszteni már az általános iskola tanulóira, ami a múlt hibáiból okulva halaszthatatlan feladat. A képviselők ezekből a tényekből kiindulva a törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazzák. PÉTERFISZONYA Az utak állapotáról tárgyaltak Elégedettségre nincs ok... A balesetmentes közlekedés egyik alapvető feltétele az utak megfelelő álla­pota, a közutak „üzemképesége“. Külö­nösen a gépjárművezetők tudják, mit je­lent a jó, vagy a rossz út, ezért főleg ók mondanak véleményt. Sajnos, rengeteg a panasz. A közelmúltban Jozef Mackó képviselő elnökletével ülésezett a kelet-szlovákiai kerületi közlekedési bizottság. Vladimír Beftónak, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság közlekedési osztályve­zetőjének tájékoztatója, valamint a bizott­ság tagjainak észrevételei alapján foglal­kozott a kerület közutainak állapotával. Már a tanácskozás elején kitűnt, hogy elégedettségre nincs ok, hiszen megálla­pították, a kerületben 558 kilométernyi út rossz, illetve nagyon rossz állapotban van, tehát teljesen jogosak az ezzel kap­csolatos panaszok. A hálózat a szakem­berek véleménye szerint nem felel meg a közúti közlekedés jelenlegi követelmé­nyeinek. Ebben a kerületben csupán a kerület székhelye és Preáov között van egy 20 km-es korszerűnek mondható autóút. Ez nagyon kevés, különösen ha figyelem­be vesszük, hogy a kerületet átszelő leg­fontosabb útszakaszok állapota nem ki­elégítő. Például a Poprádból Stará Lubovnán keresztül Bardejovba, Svidníkbe és Me- dzilaborcébe vezető főútvonalnak csupán néhány rövid szakaszát lehet a közúti forgalom követelményei szempontjából megfelelőnek minősíteni! Semmivel sem jobb a helyzet a nem országos jellegű útvonalakon sem, ezek állapota több szempontból is kifogásolha­tó. Nem az előírt szabályok szerint épül­tek, nem elég szélesek, többnyire a tele­püléseken keresztül vezetnek. Ma már a beavatatlanok is látják, milyen gondot okoz és veszélyt jelent, hogy például a Svidníken, valamint az országhatár felé vezető egyik főútvonal mentén fekvő Se- covcén keresztül halad az országút. A csehszlovák normának nem felelnek meg a kerület harmadosztályú útjai sem. Kelet-Szlovákiában 1973-ban fejezték be az utak portalanítását s azóta - kevés kivétellel - gyakorlatilag sehol sem vé­gezték el az utak felületének karbantartá­sát! Nem nehéz kitalálni, hogy ez mivel jár. Szükségszerűen felvetődik a kérdés: mi az oka a kelet-szlovákiai utak mai állapotának? Hanyagság? Tehetetlen­ség? Más? A helyzetelemző tanácskozás több olyan jelenségre derített fényt, amely a problémák legalapvetőbb okaira utal. Kevesen tudják, hogy a Kelet-szlovákiai kerületnek nincs átfogó, az egész kerület úthálózatára vonatkozó útépítési, karban­tartási koncepciója. Nem rendelkeznek a munkálatok kivitelezéséhez elegendő pénzzel, és amit a központi szervektől kapnak, az immár az ötödik ötéves terv­időszak óta csak az I. és II. osztályú utak felújítási, illetve javítási költségei egyhar- madának fedezésére elegendő összeg. Ennek okát pedig abban kell látni, - állapította meg a kerületi közlekedési bizottság - hogy a legkülönbözőbb szintű nemzeti bizottságok - beleértve a kerüle­tit is - nem rendelkeznek döntési jogkörrel az úthálózatok építésével kapcsolatban. Az I. és II. osztályú utak beruházásait központilag irányítják, míg a CSSZK-ban a kerületi nemzeti bizottságok. Rudolf Schuster, a Kelet-szlovákiai Knb elnöke, a*tanácsülés határozata értelmében kére­lemmel fordult az SZSZK kormányelnöké­hez, hogy engedélyezzék: a kerületi nem­zeti bizottság irányíthassa az útépítési beruházási, tervezési munkálatokkal fog­lalkozó kerületi igazgatóság munkáját. Feltétlenül meg kell szüntetni a kerü­letben azt a visszás helyzetet, hogy mi­közben a Kassai (Kosice) Útépítő Vállalat évente 80-100 millió korona értékű úthá­lózatot épít, de nem a közúti forgalomnak, hanem a mező-, és erdőgazdaságok ré­szére. A bizottsági ülést követően behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel a kerületi nemzeti bizottság tanácsülése is. A már említetteken kívül további intézkedéseket hozott, s folyamatos megvalósításuk teszi majd lehetővé, hogy javuljon a kerület közúti hálózatának állapota. KULIK GELLÉRT ÚJ SZÚ 4 1989. III. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents