Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Március 18-tól 24-ig Szombat: Rómában megnyílt az OKP XVIII. kongresszusa. • Letette az esküt az új görög kormány Vasárnap: Salvadorban általános választásokat tartottak • Franciaországban lezajlott a helyhatósági választások második fordulója. Hétfő: Tokióban szovjet-japán külügyminiszter-helyettesi tárgyalások kezdődtek az esetleges békeszerződésről. Kedd: Beiktatták Richard Cheney-t, az USA új hadügyminiszterét • Tuniszban amerikai-palesztin tárgyalásokat tartottak Szerda: A magyar Országgyűlés elfogadta a sztrájktörvényt Csütörtök: Bécsben befejeződött 23 varsói szerződésbeli és NA- TO-tagország tárgyalásainak első fordulója az európai haderők csökkentéséről • A koszovói parlament megszavazta az alkotmánymódosítást Péntek: Grósz Károly egynapos munkalátogatást tett Moszkvában Washingtoni várakozás Keddtől, pontosan kéthónapos szünet után, ismét van hadügyminisztere az Egyesült Államoknak. A január 20-án beiktatott Bush elnök kabinetjében fokozatosan gazdára találtak az egyes tárcák, ám a Pentagon esetében a dolgok nem mentek simán. Heteken át folyt az első hadügyminiszter-jelölt, John Tower meghallgatása, aki azonban elbukott, mivel a szenátus nem szavazott neki bizalmat, erkölcstelen magánélete és a hadiipari komplexumhoz fűződő kapcsolatai miatt. A Fehér Ház ura ezután makulátlan személyt keresett, s talált is a 48 éves Richard Cheney személyében. A Wyoming szövetségi államból származó képviselő jelölése, jóváhagyása és keddi beiktatása bő egy hét alatt zajlott le. Ezúttal a szenátusban többségben levő ellenzéki demokraták is a republikánus Cheney mellett szavaztak, ellenvoks nem volt, s mindössze nyolcán tartózkodtak. Az elnökváltáskor szintén megüresedett hadügyminisztériumnak tehát ismét van főnöke, s részben igaza volt Bush elnöknek, amikor Tower leszavazásakor úgy vélte, hogy ezzel „még nem dőlt össze a világ“. A Föld valóban forog tovább, ám a kéthónapos huzavona nem tett jót az utóbbi hónapokban rendkívül felélénkült szovjet-amerikai kapcsolatoknak, s különösen nem a leszerelési tárgyalásoknak. Jelenleg az a helyzet, hogy a tavaszra remélt csúcstalálkozó valószínűleg az őszre tolódik el, s a hadászati fegyverek 50 százalékos csökkentéséről még a Reagan-kor- mányzat idején megkezdett tárgyalások egyelőre épp amiatt szünetelnek, hogy még nem készült el az Egyesült Államok kül- és katonapolitikájának átfogó szakértői elemzése. Ezért inkább Frank Carluccinak, Cheney elődjének kell igazat adni, aki szerint a vákuum a Pentagon ólén a napi munkában ugyan nem okozott fennakadást, de miniszter híján nem lehetett stratégiai döntéseket hozni. Ezek közé sorolta az említett fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, a katonai költségvetés csökkentését, valamint a stratégiai védelmi kezdeményezés, az SDI sorsát. A hadügyminiszter személye körüli huzavona tehát lelassította a szovjet-amerikai dialógust, hiszen Moszkva épp azt szerette volna, hogy az elnökváltás ne okozzon kényszerszünetet a kapcsolatokban, s Mihail Gorbacsov tavaly decemberben éppen ezért utazott az Egyesült Államokba. A Fehér Ház magatartása miatt tehát ezúttal sem sikerült zökkenők nélkül áthidalni ezt az átmeneti időszakot a két nagyhatalom viszonyában. A jelek szerint a Bush kormányzat a késést be akarja hozni, hiszen az elnök a héten türelmetlenül sürgette, hogy az eddigi amerikai kül- és katonapolitika felülvizsgálását végző csoport legkésőbb május közepéig készítse el az átfogó elemzést. Bush azért ragaszkodik ilyen határozottan az említett időponthoz, mert május végén Nyugat-Európába , látogat és részt vesz a NATO megalakulásának 40. évfordulójára tervezett ünnepségeken. Az elképzelések szerint az atlanti tömb brüsszeli központjában vázolja majd az idézett elemzés alapján születő külpolitikai irányvonalat. Szép számmal akadnak azonban olyan politikai megfigyelők, akik szerint George Bush ellentmondást nem tűrő sürgetése és türelmetlensége csak látszólagos és az elnök a kormány eddigi külpolitikai passzivitását azzal próbálja magyarázni, hogy még nincs kész a koncepció, ami nélkül az elnök nem akar hozni egyetlen komoly nemzetközi vonatkozású döntést sem. Ha utána számolunk, lényegében rájövünk, hogy Bush négyéves elnökségének csaknem egynyolcada tehát ezzel a koncepciókialakítással telik el, s közben szinte alig történik valami, például annyi, hogy külügyminisztere, Baker, május első felében Moszkvába látogat. De vajon mit visz majd magával, hiszen az elemzéssel akkor még finiseim fognak az illető bizottság tagjai. Május végéig tehát lényeges megnyilatkozások nem várhatók Washingtontól, legalábbis kulcsfontosságú kérdésekben nem. Helyzetelemzők úgy tartják, ha valaki május végéig nem figyel oda az Egyesült Államok elnökének szavaira, nem veszít semmit sem, viszont attól kezdve, hogy a tanulmány elkészül, minden Bush-mondatot aprólékosan ízekre kell szedni, mert az elnök fontos beszédek sorozatában fejti majd ki az új amerikai külpolitikai irányvonalat. Sajnos, addig még két hónapot várni kell, de mint Moszkvában a napokban közölték, jobb megoldás híján készek ezt kivárni, s bíznak abban, hogy a koncepció birtokában Bush valóban megpróbálja behozni azt, amit most a tavasz folyamán elszalasztott. Cheney beiktatásához visszatérve, az új Pentagon-főnök elnöke szerint osztja azokat a nézeteket, hogy a békét erővel kell biztosítani és azt is értésre adta: szerinte nem jött el még az ideje annak, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióhoz hasonló csapatcsökkentést hajtson végre. Ez a nyilatkozata tulajdonképpen nem meglepő, hiszen konzervatív beállítottságú politikusként tartják számon, aki például az MX- rakéták gyártásának beszüntetése ellen, továbbá az atomfegyverek kísérleteinek és gyártásának korlátozása ellen foglalt állást. Éppen ezért kemény diót fog jelenteni számára annak eldöntése, hogy a törvényhozás határozatának megfelelően miként csökkentse 6 milliárd dollárra a Pentagon költségvetését. Eskütétel - tizenhatodszor Valószínűleg kevés miniszterelnökkel fordul elő, hogy kormányfői ténykedése alatt kabinetjét tizenhat- szor újjáalakítja, s miniszterei ugyanennyiszer teszik le közösen az esküt. Andreasz Papandreu görög kormányfővel a múlt hét végén ez történt. A Pánhellón Szocialista Mozgalom, a PASZOK kormánya egyelőre kiheverte az utóbbi hónapokban őt ért megrázkódtatásokat. A kormány- átalakítás előzménye az volt, hogy a görög parlamentben a jobboldali Új Demokrata Párt kezdeményezésére bizalmi szavazást tartottak. A bizalmi kérdés felvetésének előzményei pedig egészen a tavalyi őszre nyúlnak vissza. Akkor pattant ki Görögországban a világszerte nagy port kavart pénzügyi botrány, amely azután robbant, hogy külföldre szökött Georgíosz Koszkotasz, a Krétai Bank elnöke, akit pénzügyi machinációkkal és sikkasztással vádolnak (most amerikai letartóztatásban várja a görög kiadatási kérelem elbírálását). Nos, ez a kétes múltú milliomos bankár nyakra-főre azt nyilatkozta, hogy személyesen Papandreunak és több miniszterének is köze volt a 200 millió dolláros sikkasztáshoz. Ez a vád nagyon kellemetlenül érintette az athéni kabinetet. Papandreu nem győzi cáfolni, hogy kormányának az egészhez semmi köze sincs, mégis több, alacsonyabb beosztású kormánytisztviselője beadta a felmondását, s emiatt a kabinet átalakítására kényszerült, amelynek egyébként fia is a tagja. A kabinetátalakításra az elmúlt hétvégén a bizalmi szavazás másnapján került sor, méghozzá azért, mert a korábbi összetételű kormány nyolc tagja közölte, hogy a továbbiakban nem vállal tárcát, köztük Agamemnon Kucugiorgosz, a miniszterelnökségi ügyek minisztere is. Papandreu a kormányátalakítás utáni rövid nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a váltással az eddiginél rugalmasabb kormány létrehozása volt a célja, amely hatékonyabban képes készülni a június 18-ra tervezett parlamenti választásokra. A választási kampány azonban aligha lesz zavartalan, hiszen az ellenzék máris a szavazás előrehozását sürgeti, éppen az említett pénzügyi botrányra hivatkozva, a börtönben ülő Koszkotasz is folyamatosan töri a borsot a görög kormányfő orra alá, hiszen nem is lélegezhetett fel a kormányátalakítás után, máris azt olvashatta a Time magazin napokban megjelent legújabb számában, hogy a letartóztatott bankár az amerikai lapnak nyilatkozva megerősítette: Papandreuéknak igenis közük van a piszkos pénzügyekhez. Papandreu a titkos lehallgatásokra, a milliós pénzek zsebrevágására vonatkozó vádakat provokációnak minősítette, és kilátásba helyezte, hogy rágalmazásért beperli a hírmagazint. Védekezésében egy újfajta momentum is felfedezhető: először utalt arra, hogy a bankbotrány olyan összeesküvés, amelyet az amerikai titkosszolgálat, a CIA támogatásával kormányának megbuktatására szőttek. A 70-es évein már túljutott athéni politikust nemcsak emiatt érik sorozatos bírálatok. A magánéletében vájkálók azt is érthetetlennek tartják, hogy miért hagyta ott egy 34 éves szőkeség kedvéért 66 éves amerikai származású feleségét. Sokan úgy vélik, hogy az ilyen kaland nem feltétlenül államfői bölcsességre vall, s árthat politikai presztízsének. A bírálatok kereszttüzében álló politikus, - aki egyébként januárban egy szívműtéten is átesett - ez ügyben is megszólalt és kikérte magának, hogy gonosz támadások érjék élettársát, Dimítra Lianít, mivel szerinte „szerelmük őszinte, és kiállta az idők próbáját“, tehát értésre adta, hogy ezt a dolgot szigorúan a magánügyének tekinti. A politikai hullámverések Athénban még korántsem ültek el, sőt a választási kampányban alighanem még magasabbra csapnak. Az kétségtelen, hogy a második mandátumát töltő kormányfő népszerűsége már nem a régi, s ez majd lemérhető lesz a három hónap múlva esedékes választásokon is. P. VONYIK ERZSÉBET KIS _______ NYELVŐ R Mesterség és foglalkozás Levelet kaptam egyik olvasómtól. A levél írója azt kérdezi, mi a különbség a mesterség és a foglalkozás szavak jelentése között. Ugyanis ha egy kicsit felületesen próbáljuk a két szó jelentését meghatározni, úgy érezzük, jól elkülöníthetően különböznek egymástól, de a gyakorlatban, a nyelvhasználatban már jóval nehezebb az elkülönítésük: mindkettő előfordul a másik helyett. Levélíróm jól látja a kérdést. Ha valakitől megkérdezik, mit jelent a mesterség szó, szinte kapásból azt feleli az illető: valamelyik ipari szakmát, főként a kézművesipar valamelyik ágát jelöli. Például ebben a mondatban is: Ennek a gyereknek valami mesterséget kellene tanulnia. A foglalkozás viszont bővebb jelentéskörű: az is jelölheti a mesterséget, de ezenkívül más olyan tevékenységet is jelöl, amely megélhetést nyújt. Vagyis állandó jellegű, rendszeres munkakört, a kenyérkereset bármely módját. Beszélhetünk szellemi foglalkozásról, könnyű, nehéz foglalkozásról stb. Mindez igaz, csakhogy a szavak rendszerint nem maradnak meg állandó jelentésükben, hanem úgynevezett jelentésváltozáson mennek át a használatban. Például a mesterség szó jelentése az utóbbi időben nagyon is kibővült. Vajon nem használjuk-e szinte bármelyik foglalkozási ág megnevezésére a mesterség szót? Hányszor mondjuk az orvosra, az ügyvédre, a költőre és bárki másra is, hogy érti a mesterségét! „Még az ágyvetésnek is mestersége van“ - írja Jókai. Vagy jelentheti a készséget, tudást is a mesterség: „A gyermek elsajátítja az írás és olvasás mesterségét." Jelentheti a nagyfokú ügyességet, furfangot. „Nem kellene ennek a munkának az elvégzéséhez ördögi mesterség“ - halljuk gyakran, főként falusi emberektől. Másrészt egyre használatosabb napjainkban helyette a szakma. Az előbb idézett mondatot így is megfogalmazhatjuk: „Ennek a gyereknek valami szakmát kellene tanulnia.“ A magyar nyelv értelmező szótárában a mesterség címszó mellett, pontosabban a szónak az .ipari szakma* jelentése mellett éppen ezért már ezt a stílusminősítést találjuk: elavulóban. S ahogy a mesterség szót bővebb jelentéskörben használjuk, ugyanúgy leszűkíthetjük a foglalkozás használatát az ipari szakma jelölésére. Vagyis helyettesítheti a mesterség szót is. Igen, mert tulajdonképpen a mesterség is foglalkozás; a foglalkozásnak egy válfaja. Például ebben a mondatban: „Foglalkozásul az asztalosságot választotta“ - a foglalkozás szó az ,ipari szakma' jelentésű mesterség helyett fordul elő. Ugyanilyen jelentésben szerepel a szó akkor, ha valakiről azt közöljük, a géplakatosság nem neki való foglalkozás, mert nincs hozzá érzéke. Látjuk, nem lehet, nem szabad a látszat, az első hatások alapján ítélni nyelvi, különösen jelentéstani kérdésekben. Ha kéznél van az értelmező szótár, fel kell lapozni. Ha nincs, vizsgáljuk meg a szó előfordulását a gyakorlatban, a szövegben, nehogy később kellemetlen meglepetések érjenek bennünket. Hadd jegyezzük még meg, hogy itt most a két szónak nem vizsgáltuk minden jelentését, csupán azokra szorítkoztunk, amelyek a használatban való érintkezésük alapján szóba jöhettek. JAKAB ISTVÁN Eljutnak-e sorok „a hibák elkövetői felé“? Ezen az elég furcsa kérdésen talán majd azok is elgondolkodnak, akik az alább felsorolt mondatokhoz hasonlóan - leginkább szóban - helytelenül fejezik ki gondolataikat. Ha eljutnak hozzájuk, a felé névutóval elkövetett nyelvhelyességi hibák minden bizonnyal megritkulnak. Ezt a névutónkat kétféle jelentésben használhatjuk: kifejezhetünk vele nem teljesen, nem pontosan meghatározott helyet vagy időt. Helyes a felé névutó helymeghatározó használata ezekben a mondatokban: Az egyik csoport az erdő felé, a másik a folyó felé vette útját. Ha valaki azt mondja, hogy egy gépkocsioszlop elindult Prága felé, mondata nem kifogásolható. Inkább csak az irányt adja meg, s nem azt fejezi ki, hogy Prága lesz a végcél, bár az is lehet. A felé névutó az idő megközelítő meghatározására is szolgálhat: Este 10 óra felé fenyegető viharfelhők közeledtek. A zivatar éjfél felé vonult el. Nemcsak a hivatalos nyelvben találunk gyakori példákat a felé névutó helytelen használatára. Sokan vannak, akik azzal igyekeznek érdekessé tenni stílusukat, hogy ennek a névutónak az igénybevételével másoktól eltérő módon fogalmazzák meg mondanivalójukat. Ez az igyekezet lehet a magyarázata, miért hangzanak el a rádióriportokban nemegyszer ilyen mondatok: Korszerű követelményrendszert dolgoztak ki, amelyek egyes intézmények felé igyekeztek érvényre juttatni. - Az új információkat a szakfolyóiratok rendszeresen továbbítják az olvasók felé. - A havi kiadásokat minden hónap végén el kell számolni a központ felé. - Az illetékesek javasolták a kormány felé, hogy hagyja jóvá az átdolgozott tervet. - Az instruktorok azzal a kéréssel fordultak a csoport tapasztalt tagjai felé, hogy nyújtsanak segítséget a kezdőknek. - A nem mindennapi ügyet haladéktalanul jelentették a minisztérium felé. -A kulcsbeosztású diplomata fontos üzenetet juttatott el London felé. A felé névutónak a felsorolt mondatok egyikében sincsen helyvagy időmeghatározó szerepe. E névutó kihagyásával a mondatok szóban forgó része így lett volna helyes: a követelményrendszert az intézményekben igyekeztek érvényre juttatni; az új információkat az olvasókhoz továbbítják; a havi kiadásokat a központtal kell elszámolni; az illetékesek javasolták a kormánynak; a csoport tapasztalt tagjaihoz fordultak kéréssel; az ügyet a minisztériumnak jelentették; a diplomata az üzenetet Londonba küldte. A helytelen felé névutós szókapcsolatok helyett használjuk tehát a pontos irányt, helyet megjelölő rangos alakokat. HASÁK VILMOS Szentpétery Ádám: Urbanizáció (Hrapka Tibor fo- toreprodukciója) ÚJSZ6 4 1989. III. 2
