Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-22 / 69. szám, szerda
Szovjet gazdasági reformok A legnehezebb esztendő KOMMENTÁLJUK Receptek és rajtjelek nélkül A pártszervek határozatai kivétel nélkül aláhúzzák az alapszervezetek jelentőségét és felelősségét az átalakítás folyamatában, nem véletlenül. Ezek ugyanis a dolgozókollektívák politikai alapsejtjei és ők tehetnek legtöbbet a gyorsítás és a demokratizálódás alapelveinek gyakorlati megvalósításáért. A lehetőség persze még nem minden. Valóság csak ott lesz belőle, ahol az alapszervezet élni tud a megnövekedett jogkörrel, a felsőbb szervek határozatait képes alkotóan lebontani, vezető tisztségviselői, az elnök és a pártbizottság valamennyi tagja tud, mer és akar önállóan cselekedni. Mikor önálló és kezdeményező egy pártalapszervezet, és mikor nem? Akkor építhet rá a párt, ha feladatainak teljesítéséhez nem vár részletes útmutatásokat, recepteket és rajtjeleket, hanem a saját hatáskörébe tartozó feladatait késedelem nélkül megoldja. Ellenpéldaként említhető az a pártelnök, aki bár részt vett a járási pártbizottság mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó plénumülésén, az elfogadott határozatok teljesítésének lehetőségeit mégsem bocsátotta vitára az efsz kommunistáinak legközelebbi taggyűlésén, mert - szavaival élve - a járási pártbizottságtól a gyűlés idejéig nem kapták meg a megfelelő útmutatást. Téved, aki azt gondolja, hogy elnökünk hagyománytisztelö nézeteivel egyedül áll a sorban. Másutt is vannak ugyanis, akik önállóságból még nem tették le a vizsgát. Ezt bizonyítják az egyik járási pártbizottság pártoktatásért felelős politikai dolgozójának tapasztalatai: Elhatározták, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem készítik el központilag a pártoktatás tematikus tervét, amelybe az alapszervezetek az üresen hagyott helyre csak beírják az előadás időpontját. A tervezést rábízták az alapszervezetek pártbizottságaira. Azok pedig a terveket - mivel nem kaptak „sablont“ - nem készítették el, vagy ha igen, többnyire rosszuJ. És még egy, ugyancsak sokatmondó személyes tapasztalat. A járási pártbizottságok plenáris ülésein még mindig bőven akad olyan felszólaló, aki sok szóval keveset mond. Többségük a pártalapszervezetek tisztségviselője. Felszólalásukban hemzsegnek a központi szervek tanácskozásain elfogadott határozatokból kiemelt gondolatok, csak éppen a konkrétum hiányzik. Az, hogy a határozatból adódó feladatot a pártalapszervezet hogyan bontotta le a saját feltételeire, milyen munkaformát, módszert alkalmazott, nem derül ki. Azt a felszólalást, amely a komáromi (Komárno) járási pártbizottság legutóbbi plénumülésén hangzott el, követendő példaként említhetjük. Az egyik efsz-ben szerzett tapasztalatok alapján részletezte a választások előkészítésével kapcsolatos követelményeket. a vállalatok jogkörének és felelősségének növelése, valamint az önigazgatás érvényesítése a pártban is megköveteli, hogy minden láncszeménél növeljük az önállóságot és a felelősséget.“ - olvashatjuk a CSKP KB 9. ülésén elhangzott beszámolóban. Mit jelent a nagyobb önállóság? Azt, hogy az adott helyen, vállalatban és valamennyi termelési részlegen a kommunisták legyenek a szervezői, irányítói és szorgalmazói mindannak, ami az átalakítás és a szocialista önigazgatás törvényszerű velejárója. Mert - mondjuk ki - például az anyagi érdekeltség elmélyítéséről mindaddig csak üres szólamokat hirdet a pártalapszervezet, amíg a dolgozókollektívákban nem teremt olyan légkört, hogy a közösség elmarasztalja a hanyagul dolgozót, és amíg a gazdasági vezetőktől nem kívánja meg az érdem szerinti munkabérezés következetes alkalmazását. A példa még rengeteg, a tanulság azonban csak egy. A pártalapszervezetek szintjén nem ismételgetni kell a központi szervek határozataiból adódó feladatokat, hanem kezdeményezően és önállóan meg kell azokat valósítani. EGRI FERENC A reform elsó szakaszának legjelentősebb eredménye: a gazdasági önállóság. Természetesen az önállóságot megszerző üzemi kollektívákat még nem lehet azokhoz a vállalatokhoz hasonlítani, amelyek már régóta a piacgazdaság viszonyai között élnek. Es mégis igazságtalan volna, ha lebecsülnénk ezt az első lépést, amelynek jogi alapjait az állami vállalatról, a szövetkezetekről és az egyéni munkatevékenységről szóló törvények jelentik. A nagykereskedelmi piac csírái is mutatkoznak már, a vállalkozó kedv megnyilvánulásának, a termelés kereskedelmi jellegűvé változtatásának jó kilátásai vannak. A teljes gazdasági önelszámolás, az önfinanszírozás bevezetése is az átalakításnak az első szakaszát jelzi. A megvalósított gazdasági reformok csomagjában, nézetem szerint, ezek a legradikálisabb intézkedések. Ezek minden másnál gyökeresebben megváltoztatják a termelésen belüli viszonyokat, vagyis azt, ami mindenféle gazdasági rendszerben a legfontosabb. És mégis, ha tárgyilagosan értékeljük az átalakítás kezdete óta elért eredményeket, akkor el kell ismerni, hogy nem mindent sikerült abban a mértékben és úgy megvalósítani, ahogyan elgondolták, nem minden célkitűzést értek el. Sajnálatos módon a szovjet gazdaság mechanizmusában bevezetett egyetlen újítás (talán csak a bérleti és a kollektív vállalkozás kivételével) sem működött úgy, mint szerették volna, ahogyan beprogramozták. Vaszilij Zaharov szovjet kulturális miniszter szerint a szovjet-kínai viszony normalizálása szempontjából fontos szerepet játszanak a két ország közötti kulturális kapcsolatok. Ezeket a kapcsolatokat 1984-ben újították fel, s azóta tovább fejlődtek, stabilak lettek. 1987 májusában a Szovjetunió és Kína diplomáciai vezetője megállapodást írt alá az 1988-1990-es évekre vonatkozó kulturális együttműködésről. Ez valóban jelentős eseménynek számított. Egyre gyakoribbak a két ország neves múzeumai, könyvtárai, konzervatóriumai közötti közvetlen kapcsolatok. Jelenleg 11-11 kulturális intézmény tart fenn ilyen kapcsolaÚszó klinika Szvjatoszlav Fjodorov, az ismert szovjet szemész, aki sajátos mikro- sebészeti módszert dolgozott ki a szembetegségek lézerrel történő gyógyítására, úszó klinika megnyitását tervezi. Az általa irányított Moszkvai Mikroszemsebészeti Központ - melynek a Szovjetunió számos városában található kihelyezett részlege - megállapodást kötött a Szovjetunió Tengerészeti Minisztériumával arról, hogy erre a célra átalakítanak egy utas- és autószállító hajót. A minisztérium már meg is kötötte a hajó rekonstrukciójára vonatkozó szerződést a nyugatnémet Lloyd Werft céggel. A munkát várhatóan a nyár elejére fejezik be. Az elgondolás szerint ez olyan klinika lesz, ahol az orvosok a fővárosban megtalálható legmodernebb technikai felszereléseket használhatják. Az egyik fedélzeten helyezik el a műtőblokkot és a legújabb készülékekkel felszerelt, automatizált diagnosztikai vonalat. Egy kúra tervezett időtartama két hét, s az úszó klinika évente átlagosan 10 ilyen, kéthetes utat tesz majd meg. A hajó a Fekete-tenger szovjetunióbeli partvidéke mentén fog közlekedni, ott, ahová a nyári szabadságok idején emberek milliói érkeznek az ország minden részéből. Úgy tervezik, hogy az úszó klinika külföldi állampolgárokat is fogad majd. A fekete-tengeri üdülési szezon befejezése után pedig lehetőség nyílik a Földközi-tenger, a Perzsa-öböl és Délkelet-Azsia országait érintő utakra is. Miért nem? A sokféle ok közül is jelentős az a tény, hogy az átalakítás első lépéseivel egyidejűleg a fékező mechanizmus is létrejött. Ez természetesen nem szervezetileg kialakult valami. Mindenekelőtt a tudatunkban megszilárdult sablonokról van szó, amelyek az új gazdasági viszonyok között is a régimódi cselekvésre ösztönöznek. (Arról a sok tízezer, senki által sem érvénytelenített utasításról van szó, amelynek segítségével a feledésbe merülő, parancson alapuló, utasításos rendszer az ország gazdaságát irányította. Egyik-másik szabályozó okmány még a harmincas évek elejéről való.) Azt is el kell ismerni, a temérdek irányítási és ágazati vezető között sok. olyan akad, aki számára az átalakítás - valamilyen kiváltságok, javak elvesztését jelenti. Mások pedig koruk és szakmai képzettségük következtében egyszerűen képtelenek gyorsan átalakulni, elfogadni mindazt az újat, amit a gazdasági reform hoz magával. A fékező mechanizmus létezésének objektív alapja az, hogy a gazdálkodás régi ideológiája szerint összeállított, mindenki számára kötelező ötéves terv viszonyai között kell tanulni azt, hogy miként dolgozzunk új módra. Ebből az ellentmondásból következik egy másik: az Állami Tervbizottság, az Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bizottság, a minisztériumok ahelyett, hogy ötévenként egyszer közölnék az új módszer szerinti munkára áttért váltókat: pl. a leningrádi Ermitázs és a pekingi. Ku-Kung Múzeum, a moszkvai és a pekingi konzervatórium, a leningrádi és a sanghaji koreográfiái szakiskola. Jól beváltak az együttműködés új formái: a szovjet és a kínai színdarabok közös rendezése, a népi együttesek fellépései, s szinte már hagyományossá váltak a képzőművészeti cserekiállítások. Vaszilij Zaharov véleménye szerint jók a szovjet-kínai kulturális együttműködés távlatai is. Egyedülálló ültetvény A Szovjetunióban egyetlen olyan gazdaság létezik, amely a csodatevő „élet gyökerének“, a zsensennek a termesztésére specializálódik. Ebben az évben az ültetvényekről 600 kilogramm gyökeret és 114 kilogramm magot takarítottak be. Az usszuri tajga a legoptimálisabb terület az értékes növény termesztéséhez. Ez földünk egyedüli olyan vidéke, ahol a zsensen még vadon nő. Védett növénnyé nyilvánították, s épp ezért a gazdaságban termesztett gyökér vált az ipari feldolgozás alapanyagává. A zsensen gyógyhatását az orvostudományban, a kozmetikában, az élelmiszer- iparban egyaránt kihasználják. lalatokkal az ellenőrző számokat, az állami megrendeléseket, évente közlik ezeket. Aztán még hozzá is igazítják ezeket az elért szinthez, ami meghamisítja és diszkreditálja az állami vállalatról szóló törvényt. Ha pedig valaki ellenvetést tesz, akkor nyomban az ötéves terv követelményeire és feladataira hivatkoznak, amelyekkel a fékező erők elég ügyesen takaróznak. Az állami megrendelések kiadásának gyakorlata is kritizálható. Igaz ugyan, jelenleg javult a helyzet: az 1989-re szóló állami megrendelések többnyire nem haladják meg a termelő kapacitások teljes kihasználásának 50 százalékát. Tavaly pedig különös esetek fordultak elő. Néhol olyan megrendeléseket adtak, amelyek mértéke meghaladta a vállalatok évi termelési programját. Az ötéves terv követelményeinek leple alatt a gazdaság normatív irányításának gondolatát is meghamisították - ennek célja az volt, hogy ellensúlyozza a parancson alapuló, utasításos módszert. Az erejét és befolyását még mindig megőrző, régi adminisztratív rendszer, amely nem fárasztja magát számításokkal és helyzetelemzésekkel, az ötéves terv korábbi feladatait normatívákká változtatta. Ennek következtében a jói dolgozó kollektívák kétségtelenül rosszabb viszonyok közé kerültek, mint a veszteségesek. Ez utóbbiak továbbra is a magas fokúan rentábilis üzemek bevételeiből, jövedelmeiből élnek, és semmit sem tesznek avégböl, hogy véget vessenek eltartott helyzetüknek. Láthatjuk tehát, hogy még mindig működik a régi gazdálkodási mechanizmus. Az új pedig még csak a kezdeti szakaszában van. Ezért nagy nehézségek várnak a szovjet gazdaságra. Ebből a szempontból talán az 1989-es év lesz a legnehezebb. Már csak azért is, mert az új módon végzendő munka kezdetét jelenti. És nem egyes vállalatoknak vagy ágazatoknak kell megújulniuk, hanem az egész gazdaságnak, az egész gazdasági mechanizmusnak, amely, mint erről meggyőződtünk, a kialakulás fájdalmas időszakát éli át. EDUARD FIGURNOV Az usszuri ültetvény Az „élet gyökere“ ielőtt rátérnék mondanivalóm lényegére, kötelességemnek tartom, hogy tudassam kedves olvasóinkkal, rám a közeljövőben ne számítsanak. Nem lesz időm írni, ugyanis mással leszek elfoglalva. Hogy mivel? Lehet, hogy korszakalkotó felfedezést tettem. Ezt szeretném sietve megosztani, azokkal, akiket ugyanúgy föllelkesítenek az ebben rejlő lehetőségek. De ne vágjak a dolgok elébe. Az történt, hogy a vegytisztítót megjárt, kívül ballon, belül műszőrme télikabátomat szemügyre véve Közérdekű közleményem- már odahaza rájöttem, elfogadható módon rendbe tették ugyan, de az ujján néhány szürke folt keletkezett, nyilván a tisztító folyadék ott gyűlt össze, s beleszáradt az anyagba. Késő bánat, ott helyben kellett volna reklamálnom. Majd legközelebb ezt is kitisztítják belőle - gondoltam s hordtam, amíg ismét rá nem szorult, hogy ismét kezelésbe vegyék. A mindig készséges és alapos hölgy gondosan szemügyre vette a kabátot, majd sajnálkozva elém terítette, hogy ezt a fajta szennyeződést, amely az ujjaín keletkezett, ők nem tudják eltávolítani. A benne lévő jelzés ellenére, amely szigorúan a vegytisztítást ajánlja, ő azt tanácsolja, mossam ki odahaza nyugodtan harminc fokos langyos vízben, nem lesz semmi baja. Kimostam. Az ujjait szappannal, kefével végig is súroltam. Valóban szép lett a kabát. Csupán azok a foltok nem tűntek el, amelyek előzőleg a vegytisztításkor keletkeztek rajta. De mi ez ahhoz képest, amit önbizalomban, felfedezésben nyertem! Hála a vegytisztító figyelmességének, csakis a fogyasztó igényeit és érdekeit szem előtt tartó készségének, teljesen önkiszolgálóvá váltam. Hol van már az a régi idő, amikor úgy képzeltem, hogy a szolgáltatások megszabadítanak a takarítás, ablaktisztítás, a foltozás és a szerelés, mindenfajta házimunka gondjaitól! Utolsó mentsváram a vegytisztító maradt, de mit mentsvár, inkább utolsó mohikánnak tekinthettem, amely női egyenjogúságunk hőskorát, akkori álmaink cserepeit őrizte. De félre a nosztalgiával, az álmodozások korával - itt az ideje, hogy új életet kezdjek! Nincs szükségem még a vegy- tisztítóra sem! Ki tudom én mosni még a télikabátot is! Szoknyák, pulóverek? Kicsiség! Lelki szemeimmel már látom a Jövőt: bemegyek a készruhaüzletbe. Az elárusítónő jóindulatúan azt tanácsolja, vegyek anyagot, varrjam meg egyedül. Szaladok a textilboltba anyagot venni. Ott arra lelkesítenek, hogy termesz- szek lent, kendert, neveljek juhot- egyszóval készítsek magamnak olyan szövetet, amilyet akarok. Hát most ezzel vagyok elfoglalva - mivel rokkám valahol a padláson még van szövőszéket hajszolok, s mivel a legszebb a természetes gyapjú (még a reklámok is ezt népszerűsítik), birkavásárláson töröm a fejem. A sajtó nyilvánosságát arra /* szeretném felhasználni, hogy e felfedezésre, újításom jelentőségére felhívjam a széles közvélemény figyelmét. Sokkal nyugodtab- bak leszünk, ha mindent, amire szükségünk van, mi magunk állítunk elő. Szerény vagyok: mindezért nem várok csupán erkölcsi elismerést. Az ésszerűsítésért, felfedezésért járó jutalmat (díjat), netán kitüntetést- készségesen átengedem a vegytisztító kiváló dolgozójának. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Szovjetunió - Kína Bővülnek a kulturális kapcsolatok ÚJ SZÚ 4 1989. III. 22
