Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-14 / 38. szám, kedd
ÚJ szú 5 989. II. 14. Lerövidítik a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építését Tizenöt hónap előny A Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszert méltán sorolják Európa nagy vízgazdálkodási létesítményei közé. Befejezésének határideje azért is egyre inkább közeledik, mivel február 6-án Budapesten aláírták az áramfejlesztő egységek átadási határidejének lerövidítéséről szóló jegyzőkönyvet. Mindez azt jelenti, hogy ezáltal e nagyberuházás energetikai kiaknázásában 15 hónapot nyerünk. Csehszlovák részről az említett megállapodást Pavel Hrivnák, a CSSZSZK miniszterelnökének első helyettese írta alá, akitől Miloslav Vltavsky, a Rudé Právo munkatársa kért interjút, amelyet az alábbiakban közlünk. • Az építkezés határidejének 15 hónappal történő lerövidítését mi kezdeményeztük, vagy pedig a magyar fél?- Hivatalosan a magyar elvtársak kezdeményezték. Arról van szó, hogy közösen határozzuk meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a nagymarosi vízlépcsőrendszer mielőbbi üzembe helyezését a gabcíkovói vízlépcső teljes üzemelése után. Hozzá kell fűzni, hogy a közös elhatározás - mindkét fél részéről - már önmagában is a siker záloga. • Mi minden előzte meg e közös dokumentum aláírását?- Részünkről megvolt az elhatározás az építkezés határidejének lerövidítésére már abban az időben is, amikor a gabcíkovói vízlépcső egyes áramfejlesztő egységeinek szállításáról folytak a megbeszélések. Eredetileg azzal számoltunk, hogy az egyes energiatermelő egységek - összesen 8 van belőlük- fokozatosan, egymást követően öt hónapos időeltolódással kezdik meg az energiatermelést. Az ilyen hosz- szú ,,lépések" - ahogy az energetikusok ezeket a határidőket a mindennapi életben nevezik -, a műszakilag fejlett országok által fémjelzett világszínvonal mögött „kullognak“, arról nem is beszélve, hogy a Kaplan-féle vízturbina feltalálója és első gyártója hazánkfia volt. Ezért olyan intézkedéseket készítettünk elő, amelyekkel az egyes aggregátorok átadását háromhónapos időközökben hajthatnánk végre. A magyarországi partnereink osztrák szállítóikkal történt megállapodásuk után olyan javaslattal jöttek, hogy a nagymarosi vízlépcső aggregátorait (amelyek folyamatosan üzemelők és így kisebb teljesítményűek, mint amilyeneket a gabcíkovói vízlépcsőrendszernél alkalmazunk)- fokozatosan kéthónapos időeltolódással helyezik üzembe. Valamennyi ilyen elképzelés lényege az volt, hogy meggyorsítsuk az építkezési, de mindenekelőtt a szerelési munkálatokat. Miután erre kellő garanciát láttunk, februárban Med- gyessy Péter magyar miniszterelnök-helyettessel tárgyalóasztalhoz ülhettünk. • Milyen kockázatokat rejt magában ez a döntés?- Minden olyan döntés, amely a Dunán folyó építkezésekkel kapcsolatos egyúttal kockázatot is jelent. Nagyon sokan emlékszünk az 1965-ös nagy árvízre, amikor a folyó óriási károkat okozott. Előre nem számíthatjuk ki, hogy ekkora árhullám előfordulhat-e akár az idén is. Annak ellenére, hogy ez a vízlépcsőrendszer megóvja a környező vidéket az árvíztől, rengeteg gondot is okozhatna az építőknek. Kockázat van abban is, hogy az általunk elfogadott határidő nem enged meg semmilyen olyan lehetőséget, hogy például a munkaszervezésbe és az irányításba, vagy akár az együttműködés koordinálásába hiba csúsz- szon be, vagy az itt dolgozók és gépeik teljesítménye elmaradjon a beütemezettől. • Várható valamilyen rendkívüli döntés részünkről az említett határidő lerövidítése érdekében?- Rendkívüli döntés semmi esetre sem, azonban egész sor intézkedést hoztunk. A folyamatos befejezés határidejének lerövidítése többek között feltételezi, hogy az eredetileg a 9. ötéves tervidőszakra beütemezett pénzeszközök egy részét erre az ötéves tervidőszakra kell áthozni. Ezekből fedezzük tulajdonképpen azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket ezen a területen így korábban kell megvalósítanunk. Konkrétan megemlíthetném, hogy a tervezettnél gyorsabban biz- tosítandfnk kell Komárom (Komárno) árvízvédelmét, Komárom alatt és fölött valamint a Vágduna mentén elterülő területek védelmét elsősorban Izsa (Iza), Karva (Kravany nad Du- najom) térségében, de még sorolhatnám. Azt azonban határozottan kijelenthetem, hogy ez nem növeli a beruházási terveket, hanem csak meggyorsítja azok felhasználását. • Felvázolhatná legalább röviden, hogy mekkora hasznot hoz a vízlépcsőrendszer építési határidejének lerövidítése?- Már említettem a környezetvédelmi előnyök egy részét, amelyekhez a terület és az itt élő emberek védelmét mindenképpen sorolnom kell. A természetvédőket és a többi olvasót is biztosan érdekelni fogja, hogy a most megállapított új határidők betartása esetén az energetikai berendezések korábbi beindítása révén több mint 23 ezer tonna kénszennyeződéstől kíméljük meg a környezetet, hiszen az elektromos energiát a vízierőművek termelik, annak nincsenek kedvezőtlen környezeti hatásai. Kiegészítés képpen hozzáteszem, hogy ezt a számítást a Novákyi hőerőműben égetett szén kéntartalma alapján végeztük el. Ha az egy év alatt a vízlépcsőrendszerben termelt elektromos energiát például kőolaj égetése révén akarnám megtermelni, a légkörből annyi oxigént vonnánk el amennyit 300-400 ezer hektárnyi területű erdő termelne. Mint gazdasági szakemberek nem hagyhatjuk figyelmen kívül a beruházott pénzeszközök megtérülésének szempontját, hogy a megtérülés a tervezettnél korábban kezdődik már önmagában több tucat millió korona plusz jövedelmet jelent. Az^aláírt megállapodás legnagyobb hasznát azonban az energetikai ágazat látja. Az említett áramtermelő egységek gyorsított ütemű üzembe helyezésével Gabcíkovó- ban a tervezettnél 800 ezer kilowatt órával, Nagymarosnál pedig 1 millió 500 ezer kilowatt órával több elektromos energia termelődik. És ez még nem minden. Mindkét ország esetében a legolcsóbb elektromos energiát termeljük ezen a vízlépcső- rendszeren, hiszen bármilyen energiatermelési mód ennél lényegesen drágább. Másfelől a közeljövőben éppen a nagyon értékes, csúcsidőben szükséges energia termelése folyik majd itt (vagyis abban a napszakban, amikor az energiarendszer termelése lényegesen meghaladja az átlagos energiaigényt - a szerk. megjegyzése). A teljes évi energia- termelés 63 százaléka éppen az ilyen csúcsenergiára esik. Ez az energia pedig sokkal értékesebb mint az alapenergia. Kár, hogy országunk területén több ilyen energiaforrás nincs. Végül az utolsó megjegyzés. A gabcíkovói erőművet úgy tervezték a szakemberek, hogy teljesítménye 10 százalékát arra használhatjuk fel, hogy az energia- hálózat frekvenciáját segítsük szabályozni, mindez azonban csak részletkérdés. Igaz nagyon lényeges, azonban elsősorban a szakemberek számára bír jelentőséggel. Rendkívül nagy jelentősége van a határidő lerövidítésének a hajóközlekedés szempontjából, amely évről évre egyre fontosabb. Az 1986-os évben a Duna csehszlovák szakaszán 18,5 ezer úszómű haladt át (két évvel korábban ennél 2,5 ezerrel kevesebb), amelyek részére a közeljövőben a jelenlegihez viszonyítva ideálisabb hajózási körülményeket biztosíthatunk. Ez különösen akkor lényeges szempont, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg a közös csehszlovák-magyar szakasz a Duna egész hajózható szakaszán a legrosszabb. A hajózási lehetőségek javítása nemcsak mi és a magyar fél számára jelent hasznot, hanem valamennyi Duna menti országnak és a Rajna-Majna-Duna csatorna megépítése után, amelynek 1992-ben kell elkészülnie, minden olyan országnak amelynek hajója ezen az útvonalon áthalad. Nem feledkezhetünk meg arról sem mekkora jelentőséggel bírt az a beruházás, két baráti ország kölcsönös együttműködésében, ami pedig a hajózást illeti valamennyi Duna menti ország együttműködése elmélyítésében. Ismétlődő gondok az állattenyésztésben Miért nincs összhang az abrakfogyasztás és az állatok termelékenysége között? A téli hónapokban minden mező- gazdasági vállalatnál napirendre kerülnek a takarmánygazdálkodás problémái. A dolgozókollektívák az állattenyésztésben a vezetőkkel együtt azt latolgatják, miként lehetne úgy beosztani a tárolt takarmányt, hogy kitartson újig, sőt tovább. Molnár Boldizsár mérnökkel, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma Galántai (Galanta) Járási Osztályának zoo- technikusával szintén erről beszélgettünk a minap. Megemlítette, hogy az állatok súlygyarapodása, valamint a malacszaporulat valahogy nincs összhangban a felhasznált takarmány mennyiségével, Azt sem hallgatta el, hogy volt időszak, amikor az ideinél is nagyobb problémáik voltak az állattenyésztésben. A 8. ötéves tervidőszak elején az állatok létszámát nem tudták ;stabilizálni, másrészt a gyenge takarmányalap miatt leromlott az állomány egészségi állapota. A vágkirályfai (Král’ová) víztározó üzembe helyezése után mintegy 2500 hektáron elvizenyősödött a terület. Ez pótolhatatlan veszteség a takarmánytermesztés szempontjából. Az igazság kedvéért azonban meg kell mondani, hogy számos mezőgazdasági vállalat egyébként is kevés gondot fordított a szükséges takarmánymennyiség megtermelésére. Egyszerűen arra számítottak, hogy az állami alapból kapnak abraktakarmányt, az élenjáró mezőgazdasági vállalatoktól pedig tömegtakarmányt vásárolnak. Az ilyen hozzáállás miatt számos esetben előfordult, hogy az állatok nem kapták meg a szükséges napi adagot. Nehezítette a helyzetet, hogy a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat galántai üzeme időszakonként nem megfelelő összetételű és minőségű takarmánykeveréket szállított a termelőknek. A Galántai Állami Gazdaság az elsők között figyelt fel arra, hogy a leszállított keverék nem felel meg a „receptben" előírt összetételnek és minőségnek. Más mezőgazdasági vállalatoknál szintén előfordultak hasonló problémák, s a járásban elég jelentős károk keletkeztek a takarmánykeverékek nem megfelelő összetétele miatt. A közelmúltban az iránt érdeklődtünk, hogy a járás milyen eredménynyel zárta az állattenyésztésben az évet, és milyen intézkedéseket tettek az említett gondok ismétlődésének megelőzésére. A kimutatások szerint, 1988-ban javult a termelés színvonala. Jobb feltételek megteJó úton az útépítők A kísérletezés után állami vállalat A Kassai (Koéice) Útépítő Vállalatot a Kelet-szlovákiai kerület jobb építőipari vállalatai között tartják számon, jóllehet ez korántsem jelenti azt, hogy tevékenységükkel maradéktalanul elégedettek lehetnének, hogy az eddigi gazdasági irányítás ne szorulna átértékelésre. A régi gazdasági mechanizmus fékezőerői ennél a vállalatnál hátráltatják az előrehaladást. A vele szemben támasztott ^igények, a társadalmi megrendelések egyre növekedtek, ellenben a vállalat fejlesztése, termelőkapacitásának ezzel arányos növelése elmaradt. Ján Kovái’ a vállalat igazgatója ezzel kapcsolatban így fogalmazott:-A korábbi években az elvonások mértéke eléggé érzékenyen érintette a vállalatunkat, fejlesztésekre, beruházásokra kevés pénzünk maradt. 1987-ben saját építkezésekre mindössze 5 millió koronát, gépek vásárlására pedig 15 millió koronát fordítottunk. Ez igen kevés, de ennél több korábban se igen jutott. Az új gazdasági mechanizmus bevezetését fontosnak tartjuk, mert a benne érvényes szabályozók és közgazdasági törvényszerűségek révén világossá válik, hogy melyik vállalat képes a saját lábán megállni. A Kassai Útépítő Vállalat tavaly már részese volt az új komplex gazdasági kísérletnek. Eredményeik, tapasztalataik alapján fenntartások nélkül elmondható, hogy szükség volt a változtatásra. Egy év alatt csodákat ugyan nem lehet művelni, de a kirajzolódó fejlődési lehetőségek már így is egyértelműen biztatóak. Tavaly a vállalatnál a tervezett tiszta nyereséget 12 millió koronával teljesítették túl. S hogy a jövő szempontjából ez mit jelent? Az új igazgató bizakodó: - Ez a gazdasági eredmény számunkra azt is lehetővé teszi, hogy a fejlesztési alapra 35 millió koronát adjunk. Ebből gépek vásárlására tavaly 29 millió koronát költöttünk. Ilyen méretű beruházásra vállalatunk történetében eddig még nem volt példa. Ha továbbra is így fogunk gazdálkodni, két-három éven belül az összes elhasználódott gépünket kiselejtezhetjük, helyettük sokkal nagyobb teljesítményűeket, korszerűbbeket vásárolhatunk - ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a társadalmi megrendeléseknek is jobban eleget tudunk majd tenni, tehát az új utak és hidak építésében, a régiek felújításában figyelemreméltó pozitív változásokat ígérhetünk. 1989. január 1-jétől az útépítő vállalat állami vállalattá alakult. Amit eddig csak kísérleti jelleggel végeztek, most már jónak elfogadva teszik, tehát az új gazdasági mechanizmus szabályai szerint dolgoznak. Az egyik legfőbb törekvésük, hogy a vállalat nyereséges legyen, ennek érdekében számos intézkedést hoztak. A dolgozók körében is megértésre talált, hogy a vállalati igazgatóságon 10, az üzemekben 5 százalékkal csökkentik az adminisztratív dolgozók számát. A jobbat és többet akarás az eddig érvényben levő normák átértékelését is szükségessé tette. Az anyagfelhasználásban, a munkaerő-ráfordításban takarékosabbak lehetnének, ugyanígy az energiafelhasználásban is, hiszen nemzetközi összehasonlításban eddig inkább a pazarlók közé tartoztak. Gazdaságosabban kell kihasználniuk az építőmunkákat segítő gépeket és a szállítóeszközöket is. Ebben most már a vállalaton belül mindenki érdekelt. Alighanem jó ösztönzőnek számít, hogy a dolgozók anyagi érdekeltsége az önálló gazdasági részlegek munkaeredményeinek függvénye. A vállalat vezetősége igyekszik a lehető legjobb munkafeltételeket megteremteni, és bízik dolgozóinak munkakezdeményezésében. Jó jelnek tartjuk, hogy az építőipari vállalat szorosabbra kívánja fűzni együttműködését a kutatóintézetekkel és a műszaki főiskolák építészeti karával is. (-szák) remtésével és alapos ellenőrzéssel sikerült megfékezniük az állattállo- mány további csökkenését. Említést érdemel, hogy a mezőgazdasági vállalatok a járhatóbb utat választották. Nem vásároltak nagy ráfordítással tenyészállatokat az ország más részeiből, hanem otthon teremtettek kedvezőbb feltételeket a borjúneveléshez. Ez döntő fordulatot hozott a szarvasmarha-tenyésztés fejlődésében. Hasonló erőfeszítésekkel a sertésállományt is sikerült állandósítaniuk, bár a gyakorlat azt mutatja, hogy itt még sok a tennivaló. A drága abrak felhasználása esetenként azért nem hozza meg a várt eredményeket, mert számos mezőgazdasági vállalatnál a kis termelékenységű állatokat is kénytelenek hizlalni. Ezen a helyzeten csak akkor lehetne változtatni, ha a tervezettnél több kocát tenyésztenének, hogy több választott malac álljon rendelkezésre. A kísérleti tapasztalatok alapján a zootechnikusok ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy legalább háromszor kellene selejtezni a malacokat. A leggyengébbeket mindjárt születés után ki kellene zárni az állományból, a másik selejtezést választáskor, a harmadikat pedig a süldők előhizlaldából hizlaldába történő áthelyezésekor kellene elvégezni. A minisztérium járási osztályának zootechnikusa meggyőződéssel vallja, hogy ha ilyen válogatott állománnyal dolgozhatnának, akkor jobb súlygyarapodásokat érhetnének el és sok abrakot takaríthatnának meg a sertéstenyésztésben. Az állattenyésztésben főleg az emberektől függ az eredmények alakulása. AZ állatokról való gondoskodás színvonala általában arányban áll a végeredménnyel. Járási átlagban tavaly kocánként 17,45 malacot választottak el. Ez éppenséggel nem rossz eredmény, de még jobb is lehetne. Azoknál a mezőgazdasági vállalatoknál, amelyeknél a dolgozókollektívák nagy gondot fordítanak az állatok etetésére és ápolására, ahol ellések idején nem hagyják felügyelet nélkül a kocákat, ott általában rendkívül jó eredményeket érnek el. Ennek bizonyítására kiemelhetünk néhány mezőgazdasági vállalatot. Például a hidaskürti (Mostová) szövetkezetben 20,44, a galántaiban pedig 19,86 malacot választottak el tavaly egy kocától. Ezzel szemben a Vágtornó- ci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban csak 13,67, a nádszegi (Trstice) szövetkezetben pedig 15,53 malac volt az évi átlag. Ugye beszédes számok? * Mint a fentiek is jelzik, egyes mezőgazdasági vállalatoknál sok még a hiányosság, mégis azt mondhatjuk, az idén kedvezőbbek a feladatok teljesítésének feltételei ebben a járásban, mint pár évvel ezelőtt. Növekedett az eladott állatok vágósúlya, és az esetek többségében az állatok termelékenysége is jobb, mint az ötéves tervidőszak elején volt. A mezőgazdasági vállalatok jól startoltak. Az eladási időterveket teljesítik, és a gazdaságosságra való törekvés is egyre jobban érvényesül minden munkaszakaszon. A termelők az elmúlt évekhez viszonyítva több húst, tejet és tojást kínálnak, ami a fogyasztói igények kielégítése szempontjából több mint ígéretes. BALLA JÓZSEF Robotizált munkahely * (ÖSTK) - A Nyitrai (Nitra) járásban levő Vráblei Autófékgyárban létrehozandó robotizált munkahely hozzájárul ahhoz, hogy 1990-ben a jelenlegi 104 ezer, Skoda Favorit típusú személygépkocsihoz előállított fékberendezés-erősítő számát 180 ezerre emeljék. A gyár dolgozói a Nővé Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automatizálási Kutatóintézettel közösen már az év végén alkalmazni kezdik a progresszív technológiát. Pavel Hrivnáknak, a CSSZSZK első miniszterelnök-helyettesének nyilatkozata
