Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-10 / 35. szám, péntek

J szú 5 19. II. 10. Korszerűsítik az Észak-csehországi Papfrgyárat Az Újságpapír „hadművelet“ Stétíben tulajdonképpen már elkezdődött az új­ságpapírgyártás gépsorainak felújítása. Az elkövet­kező 28 hónap alatt építési munkálatok sorát végzik el. Felújítják a gépeket és a munkálatok 1991-ben csúcsosodnak ki, amikor a jelenleg termelő gépso­rok lényeges egységeit is kicserélik. Hogy az egész beruházáshoz miként viszonyulnak mindazok, akiket az közvetlenül érint, arról Vlastimil Stépánek, a CSSZK erdőgazdasági, vízgazdálkodási és fafel­dolgozási miniszterhelyettese, a felújítási munkálatok kormánybiztosa nyilatkozik. Először is arra a kérdés­re válaszol, hogy a CSSZSZK kormánya ebben az esetben miért Is hozta létre a kormánybiztosi funk­ciót?- A kormány úgy döntött, hogy a felújítás időtartamát öt és fél évről három évre csökkenti. Az ezalatt bekövetkező termeléskiesést a kapi­talista országokból történő újságpa- pír-behozatallal kell pótolni, ami 60-70 millió koronát tesz ki és így minden megtakarított nap számotte­vő deviza-megtakarítást is jelent. A másik ok az volt, hogy a tervdoku­mentáció előkészítése a jóváhagyás idején már 6-9 hónapos késést mu­tatott, és ezt az adminisztratív okok­ból bekövetkezett lemaradást min­denképpen pótolni kell. A végső döntés meghozatala előtt ugyanis hosszasan mérlegelték, hogy a felú­jítás mennyire indokolt. • Hogyan lehet ezt a késést pó­tolni?-Csakis fokozott erőfeszítések árán, az előkészítési munkák és a megvalósítás lerövidítésével. Nem lehetett időben megkötni a külföldi megállapodásokat, ezért nem lehe­tett elkészíteni a szükséges tervdo­kumentációkat sem. A stétíi Észak­csehországi Papírgyárban létrehoz­tunk egy komplex munkacsoportot, amely aprólékosan feldolgozza a felújítás valamennyi fázisát, hogy azok pontosan és folyamatosan kö­tődjenek egymásra, biztosítva a megvalósítás lehető legrövidebb idejét. Mindez intenzívebb tervezési munkálatokat követel és a jelen idő­szakban fejezi be a külföldi szállító a gépi berendezések felújításának tervdokumentációit. Bizonyos késés mutatkozik az elektromos berende­zések felújítási terve körül, éppen ezért most feladatunk, olyan megál­lapodást kötni a külföldi szállítóval, hogy idehaza is hatékonyabban vé­gezhessük az előkészítési munkála­tokat. A szóban forgó területen ugyanis túlnyomórészt csehszlovák vállalatok végzik a szükséges mun­kálatokat. • Megvan-e a döntésekhez kellő, rendkívüli hatásköre?- A hatásköröm minden területen megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket a kormánybiztos „hivata­la“ megkíván, és amelyek szüksé­gesek a különleges ellenőrzések végrehajtásához is. A határidő lerö­vidítéséhez egész sor további intéz­kedést készítünk elő, amelyek véle­ményem szerint teljes mértékben elősegítik terveink megvalósítását. • Mindehhez hogyan viszonyul­nak a partnerek?- Feltételezem, hogy a hazai partnerek túlnyomó többsége teljes mértékben megérti ennek a beruhá­zásnak politikai-társadalmi jelentő­ségét, hiszen ez a gépsor az egyet­len berendezés Csehszlovákiában, amelyen újságpapírt tudunk gyárta­ni. Véleményem szerint a folyamat­ban lévő megbeszélések során min­den kérdést sikerült tisztáznunk, és a megoldást megtaláljuk. • Az ön válaszának első része számomra optimistának tűnik. Érde­kes lenne azonban, ha azt is hallhat­nám, hogy a partnerek közül vajon ki értette meg valójában, hogy itt idő­nyerésről van szó, s mint tudjuk - az idő pénz?-Az alacsonyabb szinteken, ott, ahol a munkálatokról közvetlenül kell dönteni és amely szinten jelen­leg a megbeszélések folynak, ez idáig nem találtunk teljes megértés­re. Ez részben érthető, hiszen rövi­dített határidőket akarunk elérni, és ezzel együtt rugalmasabb intézke­déseket, követeléseink gyorsabb megoldását. Az érzések és az érzel­mek azonban csak a dolgok egyik oldalát jelentik, míg a szükségletek a másikat. Feltételezem, hogy kor­mánybiztosi szinten a februári meg­beszélések során már a hazai szállí­tók teljes megértésével találkozom, és az illetékes felelős dolgozók min­dent megtesznek szándékaink meg­valósítása érdekében. • Néhány kivételtől eltekintve a hazai szállítók egyike sem érdekelt hatékony módon a határidők lerövi­dítésében. Milyen módon akarják az érdekeltséget ösztönözni?- Mindenekelőtt erkölcsi motivá­ciókkal számolunk, de természete­sen az anyagi ösztönzést sem té­vesztjük szem elől, mégpedig külön­böző prémiumok formájában. Ebben a tekintetben a Csehszlovák Terve­zési, Tudományos-Műszaki és Fej­lesztési Bizottsággal tárgyalunk ar­ról, hogy a megfelelő bérkeret ren­delkezésünkre álljon. • Eddig a korszerűsítés biztosí­tásának feltételeiről szóltunk, de ar­ról még nem, miért is van erre szükség...- Úgy gondolom, az olvasókat ér­dekli az a tény, hogy az újságpapír­gyártó gépsort 1963-ban helyeztük üzembe, és attól az időtől kezdve évente szünet nélkül, csaknem nyolcezer órát üzemel. Elmondhat­juk, hogy azóta csaknem 200 ezer üzemórát termelt egyfolytában anél­kül, hogy alapvető felújításra, kor­szerűsítésre sor került volna. Megál­lapítható, hogy a jelen esetben a vi­lágon egyedülálló teljesítményről beszélhetünk. Még a hetvenes évek során végrehajtottunk egy módosí­tást, amikor a műanyagrostákat foszfor-bronz rostákra cseréltük, s ennek következtében a gépsor kapacitása évi 85 ezer tonnára nőtt. Az Észak-csehországi Papírgyár és a fölöttes vezérigazgatóság illetéke­sei néhányszor már megpróbálkoz­tak a korszerűsítéssel, azonban a beruházási eszközök hiányában ezt évről évre el kellett halaszta- nunk. • Gondolom, egyetért azzal a vé­leménnyel, hogy minden ilyen ,,csúcsteljesítmény“ árát meg kell fizetni...-A gépsor korszerűsítése most kétszer annyiba kerül majd, mint az 1963-ban üzembe állított gépsor ára. Minden fejlett társadalomban az ehhez hasonló gépi berendezéseket nyolc, de legalább tíz éven belül alapvető korszerűsítésnek vetik alá. A szóban forgó gépsor korszerűsíté­sét tehát már kétszer is el kellett volna végezni, s mindez kevesebbe került volna. • A jelenlegi korszerűsítés mi­lyen további pluszt jelent az újság- papírgyártásban?- Mindenekelőtt világszínvonalú újságpapírt akarunk gyártani, vagyis olyat, amilyennel időről időre talál­kozhat az olvasó, amikor a Rudé právot importból származó papírra nyomják. A szóban forgó papírnak csak 45, sőt 42 gramm a négyzet­métersúlya és a minőségét tekintve sem lennénk képesek a jelenlegi berendezéseken ilyet gyártani. Mind ez idáig nem sikerült 52 gramm négyzetmétersúlyú papírnál köny- nyebbet gyártanunk, természetesen úgy, hogy az ilyen papír szakítószi­lárdsága is megfeleljen a követel­ményeknek. További számottevő előny származik abból, hogy a kor­szerűsítés révén gyártási kapacitá­sunk évi 105 ezer tonnára nő. A 20 ezer tonnával megnövekvő újságpa­pírmennyiséget azonban nem a fa­nyersanyag mennyiségének növelé­sével, hanem hulladékpapírból biz­tosítjuk. 0 Ha a jelen esetben az ered­mény olyan papír lesz, aminek négyzetmétersúlya 6-8 grammal könnyebb a korábbinál, akkor - a le­gyártott papír mennyiségét tonná­ban mérve - további tartalékok van­nak az újságpapír mennyiségének növelésére. A megnövekedett új­ságpapír-igényekkel is, egy ideig meg tudunk birkózni?- Mindenképpen. A várakozások szerinti 2-3 százalékos papírigény­növekedést a korszerűsítés után ép­pen az újságpapír négyzetmétersú­lyának csökkenése révén fogjuk biz­tosítani. Mindössze az jelent bizo­nyos gondot, hogy a beruházás több mint 600 millió koronába kerül, s en­nek jelentős részét devizában kell kifizetnünk. Erre hitelt kaptunk, amit a legközelebbi évek során meg kell térítenünk. Az újságpapír elosztása során azonban részleges papírkivi­tellel is számoltunk. • Néha különös kereskedelmi politikát folytatunk. Egy bizonyos áruféleséget exportálunk, míg ugyanazt máshonnan importáljuk is, és előfordulhat, hogy az ilyen üzle­ten nem hogy keresünk, hanem ráfi­zetünk. Ebben az esetben erre nem kerül sor?-Véleményem szerint ilyen kö­vetkezményektől nem kell tartanunk. A papíriparban nagyon szigorúan ellenőrizzük az egyes termékek kivi­telét és behozatalát. Ha egy bizo­nyos termékféleség ellentétes irá­nyú kiviteléről illetve behozataláról kell döntenünk, akkor az illetékes partnerekkel a hazai termékek sor­sáról végül is úgy határozunk, hogy az ilyen üzletre ne fizessünk rá. • Térjünk vissza most a hulla­dékpapír fokozottabb mértékű fel- használásához. Lesz belőle elég?-Éppen ebben az időszakban készülünk fel a hulladékpapír na­gyobb mértékű felhasználása felté­teleinek biztosítására. A hulladékfel­vásárló vállalatok a jövőben maga­sabb árat fizetnek az osztályozott régi újságpapírért, amelyre a Stétíi vállalatnak szüksége lesz. • Végül egy személyes kérdés: azonkívül, hogy ön feladatul kapta felügyelni a korszerűsítés folyama­tát, van-e valamilyen személyes in­dítéka is, hogy mindent megtegyen e beruházás sikeréért?- Húsz évig dolgoztam a Stétíi Észak-csehországi Papírgyárban, és ismerem az újságpapírgyártó gépsor „történetét“. Sok tízezer tonna ott gyártott papírt exportáltunk azóta. Ha visszatekintek erre a tény­re, akkor sem téveszthetem szem elől, hogy az akkor nekünk nyújtott hitelt nemcsak hogy visszafizettük, hanem megközelítően másfél mil­liárd devizakoronát is biztosítottunk a népgazdaságnak. Ezeket a pénz­eszközöket azóta a népgazdaság más területén használták fel és a papíripar - vagy konkrétan a most felújításra kerülő gépsor - mindig háttérbe szorult. Örülök, hogy részt vehetek egy ilyen nagyteljesítményű gépsor korszerűsítésében, annak ellenére, hogy jelen esetben a szük­séges anyagi eszközöket előbb a papíriparnak meg kell keresnie, miközben teljes mértékben ki kell elégítenie a hazai keresletet. Köszönöm a beszélgetést. MILOSLAV VLTAVSKY Az érsekújvári (Nővé Zámky) Braána ipari szövetkezet immár negyed évszázada exportálja termékeit a Szovjetunióba. Az idén negyedmillió táskát szállít 22 millió korona értékben a szovjet partnereknek. A szövetkezet tervezői jelenleg egy 100 új modellből álló mintakollekción dolgoznak, amelyet a közeljövőben mutatnak be a szovjet megrendelőknek. A felvétel a szabászműhelyben készült. (Vlastimil Andor felvétele - ŐSTK) „Érdekel ami körülöttem zajlik“ A Kelet-szlovákiai kerület 251 alapító párttagját képviselő 28 vete­rán kommunistával találkozott nem­régiben Ján őpak, a CSKP KB tagja, a kerületi pártbizottság vezető titká­ra és a kerületi pártszervek több képviselője. A múltról és a párt je­lenlegi feladatairól beszélgettek. A meghívottak között volt a király- helmeci (Král. Chlmec) Píkor László is. A 77 esztendős kommunista szí­vesen mesélt életéről. Két évvel az első világháború ki­törése előtt született Királyhelmecen tízgyermekes családban. Munkás édesapját jóformán alig ismerte. Négyéves volt, amikor meghalt. A gondok az édesanya nyakába szakadtak, aki éjjelenként mosott, nappal harmados földet kapált, hogy legalább szűkösen biztosíthassa a gyerekek ellátását, akikre hasonló sors várt. Már ötödik osztályos korában, ka­pálta, kötözgette a premontrei papok helmeci szőlőjét, majd szabóinas lett. Egy szerény szabóműhelyben, Tóth János és Leczo Mihály meste­reknél ismerkedett a szakmával. 1929-ben tagja lett az ifjúmunkás szervezetnek. Leczo Mihálytól gyak­ran hallotta, kik azok, akik a dolgo­zók jogaiért, a kizsákmányolás ellen harcolnak, s hogy ennek az osztály­harcnak a szervezője, irányítója Csehszlovákia Kommunista Pártja. Ha tehette, eljárt a munkásott­honba, előadásokat hallgatott a kommunisták programjáról. Ifjú­i m«*io njwxksvi» | >¿3/ C eW* helye ét ideje ■ n-fccro pojkum CJenoui KSC od HM PtfKkHHé éltr>*vo ¡¡TV«' wK? [ $ocwww HAenon? adbpwtí «t|t- | ^ volt? KÜK** (Zatín) Csarnakovics Mihályhoz, Ke- kes Józsefhez, Szentesbe (Pleáany) Kiskendi Lajoshoz, Tarr Mihályhoz és más elvtársakhoz jártam az üze­netekkel. Ismertem azokat is, akik a felsőbb pártszervek képviselőiként jártak hozzánk, köztük Major István, Mező Sándor, Kosík István, Valló József... A fiatal szabósegéd nem hiány­zott egyetlen bodrogközi tüntetésről sem és igazán kiérdemelte, hogy 1933-ban felvegyék a kommunisták soraiba. Az akkor kiadott 51 063-as számú igazolványt még ma is ke­gyelettel őrzi. 1938-ban, a mozgósítás idején a haza védelmére szervezték a hel­meci és bodrogközi kommunistákat és a párttal szimpatizáló munkáso­kat, de bekövetkezett az, amit a tör­ténelemből is* jól ismerünk. Szétda- rabolódott az ország. Leczo Mihály illegalitásba vonult, csak segédje, Pikor László és a közeli kommunista barátok tudták, hogy a helmeci „pártközpont“ székhelye az egyik szőlőhegyi borház lett. Itt bújtak meg a vidéki pártsejteket vezető kommu­nisták, mint szőlőmunkások, vállu­kon kapával jártak fel ide, hogy meg­beszéljék a tennivalókat... Amikor a fasiszta hadtestek visz- szavonulásra kényszerültek, a hel­meci s környékbeli kommunisták Le­czo Mihállyal az élen, fegyveres har­cot szerveztek ellenük. Az erdőben bujkáló katonák is melléjük álltak, elkészült a támadási terv, de Leczo elvtársat, az ellenállási mozgalom vezetőjét - árulás következtében -, letartóztatták, vallatták, kínozták, majd Révleányvárra vitték és kivé­gezték... Pikor László szeme most is könnybe lábad, amikor példaképe tragikus sorsáról beszél. A felszaba­dulást követően Leczo Mihályt a hős kommunistának kijáró tiszteletadás­sal temették el a helmeci temetőben. Pikor elvtárs egész életét tette fel arra, amire mestere és elvtársa taní­totta. Soha sem kapaszkodott a di­csőség ranglétrájába, szerényen igyekezett helyt állni azokon a posz­tokon, amelyeket a párt jelölt ki szá­mára.- Nagyon téved, ha valaki azt hiszi, hogy az ilyen magunkfajta em­berek idős korukban képesek elzár­kózni a politikai és társadalmi élettől. Engem ma, 77 évesen is nagyon érdekel mindaz, ami körülöttem zaj­lik. Szeretem látni és tudni, hol tar­tunk, hogyan haladunk az úton, amelyen munkásosztályunkat és egész népünket pártunk vezeti. Ezen ne is csodálkozzon senki. Csaknem 60 esztendeje tanúja és részese vagyok a csehszlovák mun­kásmozgalomnak, s úgy érzem, több mint 55 éves párttagságom alatt, lehetőségeimhez mérten, min­dig tiszta szívvel, kommunista elkö­telezettséggel én is hozzájárultam eredményeinkhez. Ma sem feled­keznek meg rólunk, ennek egyik tanúbizonysága a kerületi pártbizott­ság meghívása és a lefolyt őszinte hangú beszélgetés. Meggyőződésem, hogy - Pikor elvtárshoz hasonlóan - a többi vete­rán kommunista is ilyen érzésekkel tért vissza otthonába a kerület politi­kai vezetőivel folytatott beszélgetés­ről. KULIK GELLÉRT Első pártigazolványát most is féltve őrzi (Molnár János felvétele) munkásként szívesen vállalta a leg­különfélébb megbízásokat, a röpla­pok, plakátok széthordását, jelsza­vak festését... Ezért fogdába is ke­rült, de egyre lelkesebben teljesítet­te a megbízatásokat. Egyenrangú partnerként tárgyaltak vele a felnőt­tek. Tekintélye nőtt, s vonzotta a mozgalmon kívül álló fiatalokat is a munkásifjúság által szervezett sportmozgalomba. Szinte észre sem vette, s egyre jelentősebb poltikai munkát végzett. Abban az időben Leczo Mihály a ke­rületi pártbizottság tagjaként továb­bította a feladatokat Királyhelmecről a pártsejt^k felé, amiben nagy segít­ségére volt Pikor László.-Olyan összekötő féle szerepet töltöttem be Leczo Miska megbízá­sából - emlékezik. - Leleszre (Le­les) Lengyel Gyulához, Bajusz Jós­kához meg a többiekhez, Zéténybe

Next

/
Thumbnails
Contents