Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-10 / 35. szám, péntek
Gondolni kell a későbbi nemzedékekre is... Az erdők sokoldalú rendeltetése és hasznosítása A fa egyike a legértékesebb és legkeresettebb nyersanyagoknak, s így várható, hogy jelentősége a jövőben még növekedni fog. Ezt igazolja egyebek között az a tény is, hogy a világ fafelhasználása a második világháború végétől napjainkig megkétszereződött, s jelenleg eléri az évi 2,5 milliárd köbmétert. Várható, hogy a fa felhasználása az évszázad végéig ismét megduplázódik. Csehszlovákia a mintegy 4,5 millió hektárt kitevő erdeivel az egy főre jutó erdőterület tekintetében világviszonylatban a kilencedik, míg az egy főre eső fafelhasználás terén az ötödik helyen áll. A fa jelentőségét tovább növeli, hogy olyan nyersanyagról van szó, amely tartamos erdőgazdálkodás esetén a jövőben is újratermelhető. Hazánkban a fa tonnában kifejezett termelése a szén és a mezőgazdasági termékek után a harmadik helyet foglalja el. Nemcsak nyersanyagforrás E rövid áttekintésből is nyilvánvaló, hogy a múltban az erdők elsődleges feladata a lehető legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű fanyersanyag termesztése, vagyis az erdő materiális (anyagi) javainak folyamatos bebiztosítása volt. Az anyagi értékek előállítására irányuló gazdálkodás legfőbb eredményeként könyvelhetjük el, hogy sikerült az erdők élöfakészletét és minőségét növelni, minek következtében nemcsak a hektáronkénti fahozam, hanem annak pénzben kifejezett értéke is emelkedett. Ugyanakkor az anyagi értékek termelésének előtérbe helyezése mellett az erdőgazdaság részben elhanyagolta az imma- teriális (anyagtalan), azaz össztársadalmi értékek fejlesztését. Mivel a legnagyobb hozamú fajtákat igyekeztek tenyészteni, erdeink fafajokban szegényebekké, egyhangúbbakká váltak, sőt sok esetben ugyanezért a termőhelynek nem megfelelő fajták kerültek erdeinkbe. Az ilyen állományok ellenálló képessége a különböző (szél, hó, légköri szennyeződés, rovarok, gombák stb.) károsítókkal szemben jelentősen csökkent, s így képtelenekké váltak arra, hogy feladatukat minden tekintetben maradéktalanul teljesítsék. Különösen az erdőknek ipari szennyeződéssel történő s egyre fokozódó károsítása irányította a felelős erdőgazdasági szervek figyelmét erdeink jelenlegi rendeltetésének átértékelésére, tekintettel hazánk változó környezeti viszonyaira. A társadalom egyre szélesebb rétegei bírálják azt a jelenlegi gyakorlatot, miszerint az erdőgazdaság tevékenységének értékelése elsősorban a fakitermelés és a fa értékesítésének alapján történik. Ugyanakkor az erdők immateriális, vagyis össztársadalmi értékeinek bebiztosítását, illetve fejlesztését gyakran elhanyagolják. Erről tanúskodik egyebek között az a tény is, hogy erre a célra az erdőgazdaság összes anyagi ráfordításának alig 5 százalékát használja fel. Ugyanakkor azonban el kell ismernünk, hogy az erdők rendeltetésének, illetve funkcióinak pontos elhatárolása, esetleg tudományos alapokon történő értékelése ma még nehézségekbe ütközik. Ezt bizonyítja egyebek között az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetségének (IUFRO) 1986-ban megtartott kongresszusi állásfoglalása is, amelyben a résztvevők kifejtették nézetüket, hogy a kérdés végleges tisztázására jelenleg még nem rendelkezünk elegendő és megfelelő ismeretekkel. A bioszféra legfontosabb alkotórésze Az erdők funkcióinak tanulmányozásával és értékelésével jelenleg foglalkozó szakemberek két csoportba sorolhatók. Az egyik csoport tagjainak nézete szerint elegendő, ha növeljük az erdőkben a szerves anyagok, elsősorban a fanyersanyag termelését, mivel ezzel egyidejűleg növekszik az erdők össztársadalmi funkcióinak a hatása is. Ezzel szemben a másik csoport tagjainak nézete szerint az erdők össztársadalmi funkciójának bebiztosítása és fejlesztése jelenlegi környezeti viszonyaink között sokkal fontosabb, s így ezt kell előtérbe helyezni a fakitermeléssel szemben. Duáan Za- char akadémikus nézete szerint azonban a kérdés ilyen formában történő megválaszolása hiányos, mivel az erdők funkcióit egymástól elszigetelve vizsgálja, s ezen túlmenően nem támaszkodik az összehasonlítás alapjául szolgáló adatokra és a szükséges információkra. Ennek következtében az erdőgazdaság által kidolgozott távlati célkitűzések inkább csak az ágazat szűkebb értelemben vett érdekeit, nem pedig az össztársadalmi érdekeket tükrözik. Éppen ezért a kérdést szélesebb, elsősorban természeti-gazdasági alapokon nyugvó ismeretek szempontjából kell vizsgálni. Amint már említettük, az erdő nemcsak faanyagforrás, hanem a bioszféra egyik legfontosabb alkotórésze is, s így nagy mértékben befolyásolja annak számos folyamatát. A régebbi elképzelések ellenére a szakemberek jelenleg azt a nézetet vallják, hogy a fotoszintézisből származó oxigén több mint felét a szárazföldek erdei „termelik". Az erdők nagy jelentősége a bioszféra szempontjából ezért az eddigi felismerések komplex, tudományosan alátámasztott tanulmányozását és az így kapott eredmények értékelését teszi szükségessé az erdőgazdaság minden területén. Ugyanakkor nagy jelentősége van az erdőknek az emberek egészségének megóvása, illetve visszaszerzése, valamint az ember természethez valfr-viszonyá- nak helyes kialakítása terén is. Joggal feltételezhető, hogy az egyre fokozódó iparosítás és a városlakók számának állandó növekedése következtében az erdők ilyen jellegű funkciója a jövőben még fokozódni fog. Világos terveket Az elmondottakból következik, hogy hazánk természeti viszonyai között mostani ismereteink alapján az erdőknek három alapvető, nevezetesen gazdasági, szociális és természeti funkcióját különböztetjük meg. Úgyszólván pótolhatatlan az erdők szociális (egészségügyi, üdülési) és természeti funkciója, ami végső fokon nemcsak az élővilág fejlődését, de bizonyos értelemben a bioszféra élőlényeinek a fennmaradását is szolgálja. A modern erdő- gazdaság feladata tehát nem az erdő egyes funkcióinak elkülönítése, egyiknek a másik rovására történő fejlesztése, hanem azoknak rendszeres és komplex, az egész társadalom növekvő igényeinek megfelelő továbbfejlesztése. Ennek megfelelően az erdőgazdaság távlati terveiben világosan meg kell határozni, milyen mértékben fog az ágazat - az új gazdasági feltételeknek és követelményeknek megfelelően - a társadalom gazdasági és szociális feladatainak megoldásában. Ahhoz azonban, hogy az erdő valamennyi funkcióját maradéktalanul teljesítse, mindenekelőtt meg kell őriznie természeti jellegét. A legújabb kutatási eredmények ugyanis azt igazolják, hogy elsősorban az őshonos fafajták képesek az erdők természetes fejlődését s egyben növény* és állatvilágának fennmaradását biztosítani. Az őshonos fajták termesztésén túlmenően azonban szükséges az erdőállományokban a megfelelő sűrűséget is kialakítani, amit a nevelővágások szakszerű elvégzésével érhetünk el. A túlságosan sűrű, egyetlen fafajból (például lucfenyőből, erdeifenyőből) álló erdőállományok (az ún. monokultúrák) ugyanis kevésbé ellenállók a különböző károsítókkal, köztük az ipari szennyeződéssel szemben, s ugyanakor csökkentett szociális (egészségügyi, üdülési és természetvédelmi stb.) hatással bírnak. A sokoldalú hasznosítás szempontjából kedvező erdőket a termőhelynek megfelelő, több fafajból álló ún. elegyes állományok alkotják, melyeknek szerkezete megközelíti a természetes erdőkét. Mint ismeretes, hazánk fejlett erdőgazdasággal ós gazdag erdészeti hagyományokkal rendelkezik. Reméljük tehát, hogy felelős szerveink megtalálják az erdeink fejlesztéséhez szükséges erőforrásokat és anyagi eszközöket, lehetővé téve erdeink további sokoldalú hasznosítását a későbbi nemzedékek számára is. KOHÁN ISTVÁN, mérnök, kandidátus, az Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa A gyűlések és a munkaidő Kommentárunk címében a két fogalom nem fedi, nem fedheti egymást. Ez logikusan következik nem csak a novellizált Munka Törvénykönyvéből, hanem társadalmunk, mindannyiunk érdekéből is. Hiszen minél nagyobb karéjt vágunk le a munkaidőből, annál kisebb lesz - jelképesen - a közös asztalunkra kerülő kenyérkaréj is. Nem véletlen tehát, hogy a szövetségi kormány január 12-i ülésén tüzetesen foglalkozott ezzel a kérdéssel is. Egyebek között megállapította, hogy a társadalmi átalakulás feltételei között az új gazdasági mechanizmus sikeres gyakorlati megvalósításának egyik sarkalatos feltétele - minden gazdálkodó és egyéb szervezetben, minden dolgozókollektívában felelősségteljesen igazodva a jogszabályokhoz - következetesen megtartani az előírt munkaidőt. A törvény ezt mondja, de sajnos a gyakorlat nem egyhelyütt és nem is szórványosan más tapasztalatokról tanúskodik. Az extenzív gazdálkodás hosszú évei alatt valahogy magától értetődő beidegződéssé vált az, hogy sok társadalmi s tegyük hozzá, pártszerv és -szervezet is munkaidőben rendezi meg gyűléseit, tanácskozásait. Pedig ki ne tudná, hogy a szó, mégha értelmes, konkrét, jó célt szolgáló is - nem teremt anyagi, sőt önmagában szellemi javakat sem. Ehhez munka szükséges, amelynek minden perce értéket dúsít s mindennemű eltékozlása pótolhatatlan, illetve pótlása energiát emészt, költséget növel. S mégis... A statisztika könyörtelen adatai szerint csak iparunkban a munkával közvetlenül össze nem függő tevékenység - s ide sorolhatóak elsősorban a különféle tanácskozások - éves átlagban döbbenetesen nagy kiesést okoz, 125 millió munkaórát rabol el tőlünk. Ráhagyjuk az olvasóra, hogy maga számítsa ki, ha kedve úgy tartja, mennyivel és mivel károsodunk ennek következtében. Az ilyen számítgatás közben tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy az új Munka Törvénykönyve a korábbi negyed óra helyett harminc percben határozta meg a fizetett ebédszünet idejét. Akadhat valaki, aki az adott helyzetben furcsállja ezt a lépést. Pedig ésszerű és szükséges volt. Nemcsak indokolt szociális intézkedésként, hanem azért is, mivel a legtöbb munkahelyen - ez nyilvánvaló s a gyakorlatban bizonyítható - azt a tizenöt percet nem tartották, s nem is tarthatták meg. Erre ugyanis az üzemi konyhák szervezettsége és kapacitása szinte semmilyen lehetőséget nem nyújtott. Ennek azután természetes velejárója volt vagy a törvényszegés, az ebédidő elhúzódása és az ilyesmi fölötti szemet hunyás, vagy a munkaerő regenerálódásának, felújításának semmiképp sem kedvező és kulturálatlan, gyors, sőt kapkodó „hidegkonyhás“ étkezés. Ezen tehát okkal és joggal változtattunk. De akárhogy is vesszük, további tizenöt perc esett ki a munkaidőnkből és így hatványozott mértékben érvényes az, hogy a hátralevő részét semmiképp sem szabad kurtítanunk. Gyűlésekre különösképpen nem. A jogalkotók egyébként nemcsak a szigorral éltek, hanem elismertek egyes kivételeket is. Ide sorolhatjuk például azt, hogy kormányrendelet értelmében az állami vállalatok dolgozókollektívái szocialista önigazgatási tanácsának, továbbá a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény alapján a közös vállalatok elöljáróságának tagjai munkaidőben is megtarthatják ülésüket. De nem általában, hanem csak indokolt esetekben. S ez vonatkozik a szocialista önigazgatási szerveknek, az igazgatónak és más vezető dolgozóknak választására is. A választásokat megelőző gyűléseket azonban már mindenképpen munkaidőn kívül kell megtartani s ez hatványozottan érvényes a társadalmi s az egyéb szervekre valamint szervezetekre. A következetes megvalósítás természetesen jobb szervezést, szigorúbb és következetesebb irányítást, a kommunistáktól példaadást és dolgozóinktól bizonyos szemléletváltást is megkövetel. Kétségtelen ennek is vannak „hátulütői“, megoldást szorgalmazó, esetenként nem csekély problémái. Egy dolog azonban nem vitás - itt is lépnünk kell, ha életünket és megélhetésünket fokozatosan jobbítani kívánjuk. S ki nem akarná ezt? GÁLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ Mit kell tudnunk a fokhagymáról Vigyázat! A tókegomba mérges, így a bátor férfi, aki a bratislavai Városi Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal által védettnek nyilvánított nyárfára felmászott, csak megcsodálhatta ezt a nagyon ritka gombafajt. (Vladimír Benko felvétele - ÖSTK) A fokhagymát mint fűszert és gyógynövényt már a kökorszakban ismerték és fogyasztották. Erről a mindennaposnak mondható zöldségről azonban csak az utóbbi években derültek ki. olyan dolgok, amelyeket ezután csupán feltételezni lehetett. Az évszázados megfigyeléseket manapság már tudományos bizonyítékokkal lehet alátámasztani. Hippokratész i. e. 400-ban a fokhagymát az emésztőszervrendszeri fertőzéseknél, az emésztés segítségére, valamint a felső légúti megbetegedésekkor alkalmazta sikerrel. A fokhagyma vegyileg meglehetősen összetett növény, amely különböző enzimeket, aminosavakat, szulfidokat, flavo- noidokat, nemi hormonokhoz hasonló hatású anyagokat, vizet, illő olajat, zsírt, keményítőt stb. tartalmaz. A vitaminok közül érdemes megemlíteni a fokhagyma C, A, B,, B2 vitamin tartalmát. A nyomelemek közül elsősorban a magnéziumnak, vasnak, réznek és kobaltnak van jelentősége. A fokhagyma legfőbb gyógyszertani hatásai a következők: -érelmeszesedésgátló hatása már nagyon részletesen ismert;- baktériumellenes hatás, amely az emésztőcsatornában kialakuló fertőzéseknél a legeredményesebb, sőt a bélférget is sikeresen kiűzi a szervezetből;- vérnyomáscsökkentő, értágító hatás;- általános erősítő hatását legfőképpen a legyengült, idős betegeknél lehet kihasználni. Bebizonyították ugyanis, hogy serkenti az agyfüggelék munkáját. Az utóbbi időben próbálkoznak a fokhagyma felhasználásával a különböző bőrfertőzések valamint a fogágybetegség gyógyításánál is. A fogágybetegség kezelésénél egyes kutatók szerint kitűnő eredményeket lehet elérni, ha a gyulladt fogínyt fokhagymapéppel majd fokhagymás olajjal kenjük be. A fogíny fokozatosan visszanyeri eredeti színét s a lazuló fogak megerősödnek. A kutatók manapság a fokhagymát és a belőle készített kivonatokat elsősorban az érelmeszesedés gyógyításánál és megelőzésénél igyekeznek alkalmazni. Tudjuk, hogy az érelmeszesedés kialakulásánál az egyik rizikótényező a vér megnövekedett zsírtartalma. A zsíranyagcsere különböző zavarai a civilizált országok lakóinál mintegy 30 százalékban kimutathatók. Ezek közül az érelmeszesedés szempontjából a vér magas koleszterin tartalmának van a legnagyobb jelentősége. A legújabb kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy a koleszterin szintjének normalizálása után az elmeszesedett erek visszanyerhetik eredeti alaktani összetételüket, vagyis a mészlerakódás az erek belső faláról fokozatosan letisztul. A fokhagyma csökkenti a vér koleszterin szintjét mind a betegeknél, mind az egészséges embereknél. Nagyon fontos hatása továbbá az is, hogy növeli a vérben azoknak a lipoproteineknek (zsír és fehérje összetételű anyagok) a szintjét, melyek a mészlerakódást gátolják, s egyidejűleg a mészlerakódást elősegítő lipoproteinek szintjét pedig csökkenti. Az elmeszesedett, megvastagodott falú erek szűkebbek, s egyenetlen belső felületükön könnyen vérlemezkék akadhatnak meg, melyek további vérlemezké- ket (trombocitákat) vonzanak magukhoz, következésképpen az ér tovább szűkül és tovább romlik az általa éltetett szerv működése. Bebizonyították, hogy a fokhagyma egy bizonyos összetevőjének már nagyon kis adagja is gátolja a vérlemezkék egymásra tapadását. Az érelmeszesedéses betegnél a véralvadási rendszer és az alvadékoldó folyamatok között nincs egyensúly, ami az alvadékoldó folyamatok csökkent aktivitásában nyilvánul meg. A fokhagyma adagolásakor ezen folyamatok aktivitása nagymértékben növelhető, aminek elsősorban a szívizominfarktus betegeknél van nagy jelentősége. Milyen adagokban használható a fokhagyma mint gyógyszer? Erre a kérdésre egyelőre nem adható egyértelmű válasz. A kutatók naponta 300 mg-tól 3 gramm-ig terjedő adagokban ajánlják a nyers fokhagymát fogyasztani. Általánosan inkább a nagyobb adagok ajánlhatók, mivel hosszú időn keresztül alkalmazva sem váltottak ki nem kívánt mellékhatásokat a megfigyelt egyéneknél. A legtöbb ember azonban a fokhagymát kellemetlen szaga miatt nem fogyasztja rendszeresen. A fokhagymás lehelet úgy keletkezik, hogy a fokhagymában jelenlévő alliin nevű aminosav a szervezetben enzimek hatására rossz szagú, de gyógyszertanilag nagy hatású (koleszterincsökkentő, baktériumellenes) allicin- né alakul, melynek anyagcseretermékeit a szervezet a kilélegzett levegőbe választja ki. A kutatók megpróbálkoztak már ezen anyagok közömbösítésével is, de ezek a kísérletek minden esetben a fokhagyma jótékony hatásainak csökkenését is eredményezték. Dr. RÁCZ GÁBOR i ii iif 1 wtv
