Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám, csütörtök

A prostéjovi Agrozet vállalat az idén új típusú kistraktorokkal bővíti a választékot. A gyár dolgozói nemrég ké­szültek el az innováit MT8 132,2 jelzésű kis- traktor nuilszériájávai. Ebből a típusból még az idén 450 kerül a piacra. A képen Ladislav Kou- delka (baloldalt) és Ma­rék Smykal látható az MT8-065-ösök mellett. (Vladislav Galgonek felvétele - ŐTK) A továbblépés nemcsak kényszer A számítástechnika alkalmazása a mezőgazdaságban Az utóbbi években tanúi vagyunk annak, hogy a tudományos-műszaki fejlődés egyik legmodernebb vívmá­nyát, a számítástechnikát a mező- gazdasági üzemek is egyre gyak­rabban felhasználják. A Galántai (Galanta) járásban ennek nincsenek túl nagy hagyományai, bár jónéhány üzemben, például a vágsellyei (Sa­ra), a soporfiai szövetkezetben és a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban már a járási átlagtól jóval magasabb szintű szá­mítástechnikai gépparkkal rendel­keznek. A mezőgazdasági vállalatok többsége azonban csak az utóbbi években állt rá a számítógépes adatfeldolgozásra. A folyamat tulaj­donképpen 1981 -ben kezdődött, mi­kor a Mezőgazdasági Irányítást Ész- szerűsítő Vállalat (a továbbiakban MIÉV) vágsellyei üzeme vált ennek irányítójává a járásban. Ekkor ugyanis megkezdődött a számítás- technikai alapismeretekkel rendel­kező szekemberek képzése a járás mezőgazdasági üzemei számára, s egyúttal a szövetkezetekben és állami gazdaságokban megterem­tették a feltételeket az automatizált adatgyűjtéshez. SPÚ-800 típusú adatgyűjtőket helyeztek üzembe, melyek segítségével a MIÉV számí­tóközpontjában végzett adatfeldol­gozáshoz szükséges adatokat a szövetkezetekben mágneses sza­lagokon rögzítették. Természetes, hogy azok az üzemek, amelyek már korábban vállalták az úttörőszere­pet, ma már előnyben vannak azok­kal szemben, amelyek különböző okoknál fogva ezt csak most szán­dékoznak megtenni. A hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz-ben több mint egy éve, 1987 őszén helyezték üzembe az első számítógépet. A helyszínen ar­ról érdeklődtünk, milyen tapasztala­tokkal, gondokkal találkoztak e rövid időszak alatt. Csizmadia János mér­nök, aki tulajdonképpen a számító­gép kezelője, programozója és sze­relője egy személyben, készsége­sen tájékoztatott. A Zilinai Közleke­dési és Távközlési Főiskola kiberne­tikai karának volt hallgatója előző munkahelyéről, a Sládkoviőovói Cu­korgyár számítóközpontjából csak nemrég került a szövetkezetbe.-A ROBOTRON-1715 típusú számítógépet tavalyelőtt ősszel he­lyeztük üzembe. Ez a rövid idő tulaj­donképpen csak arra volt elegendő, hogy a számítóközpont számára rögzített adatokat házon belül egy kontrollprogram segítségével ellen­őrizzük, és kijavítsuk az esetleges hibát - erre ugyanis ezidáig nem volt lehetőség. Ezenkívül a MIÉV által kínált kész programok közül is párat megvásároltunk. Ilyen a takarmány­adagok optimalizációja, a tejleadás nyilvántartása és személyi nyil­vántartásra szolgáló program. Nemcsak a készen vásárolt prog­ramokkal dolgoznak, önálló progra­mokat is készítenek. Ilyen az egyes gazdasági központok fontosabb összesített tervmutatóinak elemzé­sére szolgáló program. Ugyancsak elkészült, de még nem próbálták ki az „aratási programot“, mely par­cellák és fajták szerint naponta ki­mutatja és összegezi a levágott ga­bona területét, a hektárhozamokat és az összmennyiséget.-A személyi nyilvántartási prog­ramba már csak a konkrét neveket és adatokat kell betáplálni, ami az évzáró ülés után elkészül, s remél­hetőleg nagyban megkönnyíti majd a munkát. - Ezt már Kysely Edit, a szövetkezet személyzeti osztályá­nak vezetője mondja, s hozzáteszi, hogy távlati tervként felvetődött a számítógépes számlázás gondo­lata is.-A szövetkezet vezetősége, fő­leg a fiatal szakemberek gyakran összedugják a fejüket, hogy egy-egy probléma megoldásában hogyan tudnák kihasználni a számítógépet. Sajnos, nagyon gyakran abba az akadályba ütközünk, hogy a műsza­ki-gazdasági dolgozóink nem ren­delkeznek azokkal az alapismere­tekkel, melyekkel a számítógép nyújtotta gyors és pontos adatszol­gáltatás előnyeit ki tudnák használ­ni. Ugyanis nem ismerik a számító­gépből kilépő adatok kódjait - mondja Horváth István, a szövet­kezet elnöke. - Ha ezen a téren tovább akarunk lépni, feltétlenül szükség lesz arra, hogy minél több embert képezzünk ki a számítógép használatára. Sajnos, a MIÉV-nél még nem oldották meg azt a műsza­ki problémát, hogy az általunk szol­gáltatott adatokat mágneses leme­zen vagy szalagon feldolgozva kap­juk vissza. Ha ez megvalósul, akkor mi itt a helyszínen a saját számító­gépünkön pillanatok alatt le tudjuk hívni majd a szükséges adatokat, s nem kell a papírrengetegben ke­resgélnünk. A számítógép alkalmazásáról és kihasználásáról a szövetkezetben nem egységesek a nézetek. Van, aki azon a véleményen van, hogy ez a jelenlegi feltételek között csak- hogynem fölösleges luxus. Ennek bizonyítására az elnök megfontolás­ra érdemes gondolatokat fogalma­zott meg. A hidaskürti szövetkezet évente körülbelül félmillió koronát fizet ki a MIÉV-nek azon adatoknak a feldolgozásáért, amelyeket itt a szövetkezetben rögzítenek, s ezért az összegért egy számokkal telenyomtatott papírhalmazt kapnak cserébe. Ha ebből az adathalmazból akárcsak egyetlen adatot szeretné­nek kikeresni, hozzáértő szakember segítsége nélkül nem tudják meg­tenni. A másik gond, hogy a mező- gazdasági szakiskolákból kikerülő tanulók sem értenek gyakorlatilag a számítógéphez, mivel az iskolá­ban csak nemrég kezdték el önálló tantárgyként tanítani a számítás- technikát. Ráadásul az iskolák zö­mében még csak elméleti oktatás folyik. Tehát a számítógépekkel való kommunikáció, az elméleti ismere­tek gyakorlati alkalmazásának hiá­nya ugyancsak akadálya az érdemi munkának. További gond, hogy ennek a szá­mítógépnek kicsi az alkalmazási ha­tósugara, ugyanis több felhasználó esetén csak mintegy két kilométer távolságra biztosított a hibamentes jelátadás, s ezért még az egyes falvakban levő gazdasági központja­ikat sem tudják a számítógépre köz­vetlenül rákapcsolni. Marad tehát a munkaigényes adatmásolás a központban. Mindent egybevetve elmondható, hogy ebben a szövetkezetben is a számítástechnika alkalmazásának kezdeti nehézségeivel, mondhat­nánk gyermekbetegségeivel küsz­ködnek. Eljutottak egy bizonyos szintre, s a továbblépést innét már nemcsak kényszernek, hanem szükségesnek is tartják. Ezen gondok megoldásával re­mélhetőleg fokozatosan itt is megte­remtik a feltételeket arra, hogy a még nem teljesen egységes néze­tek ellenére is továbblépjenek a szá­mítástechnika alkalmazásában. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Nem kell az információ? Mint ismeretes, Csehszlovákiában a gazdasági mechanizmus átalakítása során az egyes népgazdasági ágazatok eddigi háromlépcsős szerkezete kétlépcsőssé egyszerűsödik. Meg­szűnnek a termelési-gazdasági egységek, s velük együtt az irányításukat végző vezérigazgatóságok is. Ez utóbbiak munká­jának egy része az illetékes minisztériumokra hárul, tehát meg­szaporodik a központi állami szervek dolga, amelyeknek ugyan­csak munkaerő-csökkentéssel kell számolniuk. Mindez azt jelenti, hogy akárcsak a termelésben, a központi irányító munká­ban is halaszthatatlanná válik a korszerűsítés meggyorsítása, elsősorban a számítástechnika szélesebb körű gyakorlati alkal­mazása révén. Szlovákiában például az építőiparral kapcsolatos kimutatá­sok, statisztikai adatok stb. elkészítése, illetve feldolgozása a jövőben az SZSZK Fejlesztési és Építőipari Minisztériuma feladatává válik, ami többek között a tárca jelenlegi információs rendszerének a megváltoztatását is szükségessé teszi. Még­hozzá úgy, hogy az általa feldolgozott, építőiparra vonatkozó információkat fel lehessen használni az iparág eddigi, főleg operatív irányításáról való átállásban, a közép- és hosszú távú fejlesztésére. Ehhez a követelményhez kell igazítani a tárca ren­delkezésére álló számítástechnikai felszerelés kihasználtságá­nak fokát is. A szlovákiai építőipar irányításának megkönnyítése céljából ugyanis már 1986-ban létesült egy kihelyezett automati­zált adatbank, amelynek ez ideig is a gyors tájékoztatásra, az iparág működését és fejlesztését hátráltató bürokrácia felszámo­lására kellett volna szolgálnia, de nem nyert megfelelő alkalma­zást. A kérdésre, hogy az építőipari minisztérium dolgozói miért nem éltek a munkájuk megkönnyítésére szánt, költséges adat­bank adta lehetőségekkel, a válasz: mert nem jutottak közvetle­nül az információkhoz. Az adatbank irányító egységét ezért 1987-ben ellátták egy újabb terminállal, de az információközpont munkája iránt ezt követően sem nőtt az építőipari szakemberek érdeklődése, hiszen az adatkölcsönzés módja továbbra is isme­retlen maradt számukra. A múlt év első kilenc hónapjában az építőipar központi irányítói kevesebb mint 124 óra hosszat vették igénybe ezt a szolgáltatást, ami az adatbank 3,75 százalé­kos kihasználtságát jelenti. Vagyis a világ fejlett országainak építőiparával szemben a szlovákiai építők számára nem kifize­tődő, mi több, egyenesen ráfizetéses a számítástechnika alkal­mazása. Legalábbis egyelőre. Félő azonban, hogy az országban nem csupán az építőipar az egyedüli népgazdasági ágazat, amelyben nem alkalmazzák kellő hatásfokkal a rendelkezésre álló korszerű műszaki berendezése­ket. Márpedig azt, hogy megérné, aligha szükséges különöseb­ben hangsúlyozni. Persze, puszta megvásárlásuk, üzembe helyezésük, de ki nem használásuk - mint arra a fenti példa is utal - nem hatékony beruházás, amilyet vagy amelyhez hasonlót az új gazdasági feltételek között majd aligha engedhet meg magának egy-egy iparág. Pedig a megoldás egyszerű lenne: mielőbb gondoskodni kellene az egyébként megfelelő tudással és gyakorlattal rendelkező szakemberek számítástechnikai to­vábbképzéséről, ami bizonyára kevesebb pénzbe kerülne, mint például az adatbankok kihasználatlansága. Tudjuk, hogy valamennyiünk számára egyre nagyobb jelentő­ségűvé válnak a népgazdaság fejlesztését elősegítő tartalékaink, s hogy a számítástechnika és szélesebb körű alkalmazása ilyen a javából. Hiszen az is ismeretes, hogy az információk mind nagyobb szerepet töltenek be országunk s az egész világ gazdasági életében. Hiba lenne, ha erről megfeledkeznénk. BARANYAI LAJOS T öbb ezren vagy tán ennél is nagyobb szám­ban lehetünk, akik szívesen megnéztük volna az év legjobb termékeinek kiállítását. Janu­ár első hetének végén péntektől vasárnapig a prágai Nemzeti Múzeum mozitermében láthat­ták az érdeklődők, három nap alatt mintegy ötezren. Akik utána hétfőn indultak kíváncsiskod­ni, zárt ajtókra találtak. Belül már a tévétechnika szerelése folyik javában, hogy este az egész ország szemtanúja lehessen a Gazdasági Maga­zin különkiadásának, s kárpótlásképpen legalább így kapjon képet a vártnál nagyobb (?) érdeklő­désre számot tartó kiállításról. tottakból. Nevezetesen az, hogy nem csupán nézőként ültünk a képernyő elé, hanem potenciá­lis fogyasztóként is, akik megkérdezhetik (ha van hol), hogy nálunk mikor lehet vásárolni a látott újdonságból, vagy legközelebb az üzletben ép­pen valamelyik jól sikerült termék felől érdeklőd­nek, csupán azért, mert kielégíthetné igényüket. Mert mit keres a fogyasztó manapság? Sok mindent, amire szüksége lenne. Csak nincs, vagy ha van, ritkán ott, ahol keresi. Mert hiánycikk. Végül is rákényszerül arra, hogy járja a különféle börzéket, szerencsében bízva. Ha nincs máshol, hát itt veszi meg a keresett árucikket. Kényszer­Mit keres a fogyasztó? Mit láthattunk a tévé képernyőjén? Egyfajta keresztmetszetet a legjobbakból, mégpedig szakvéleményekkel tarkítva. Szigorú forgató- könyv szerint ment a műsor, ami érthető is, csak hát a kiállításlátogatónak ez nem sokat ad. Nincs módja megállni egy-egy termék előtt, végigfür­készni tekintetével, kérdezősködni a jelenlevő szakembertől. Azt nem állítom, hogy a tévéripor­terek mindezzel nem próbálkoztak meg, sőt kisri- portokban is bemutatták a díjazottakat. Volt köz­tük egy, a Stítná na Vláfí-i Javorník Efsz hegesz­tőpisztolyát reklámozta egészen kiválóan. A Csehszlovák Televízióban eddig még nem láttam ennyire pergő, szellemes filmkockákat ebben az műfajban. Aki végignézte, bizonyára felkeltette érdeklődését a termék iránt. Gyorsan eltelt az ötvenperces műsor. Nem voltak benne üresjáratok, szinte minden véle­ménynek, mondatnak pótolhatatlan szerep jutott. Időnként úgy éreztem, csupán fogyasztói felké­szültséggel nem is lehet megérteni egy-egy ész­revételt, magyarázatot. Ilyenkor csak háttérinfor­mációk birtokában állt össze a nézőben az összefüggések láncolata. Ez nyilvánvalóan abból adódott, hogy a műsor készítői minél többet, sokrétűbbet akartak belesűríteni a rendelkezésre álló időbe. A tömörségre való törekvés viszont abban ütött vissza, hogy egy - nézetem szerint fontos - szempont kevésbé domborodott ki a Iá­helyzetben emelkedik mind magasabb rangra az effajta árucsere, ám amíg nem kapunk meg mindent üzleteinkben, addig, sőt még utána is, lesz (étjogosultsága. Mi/Iván sokan vásárolnák meg az NC 500­IMyas lemezjátszót, a házi tornafelszere­lést, a digitális voltmétert, az inzulinadagolót, a központifűtési kazánt, a kiváló nyereségű tévé­antennát, a vertikális szerkezetű redőnyöket... Hogy csak néhányat soroljak fel a kiállításon látottakból. Van köztük sorozatgyártmány, de prototípus is. Függetlenül a fogyasztókhoz való kerülésük lehetőségeitől, mégiscsak tarkítják a választékot, hézagpótlók a hiánycikkhéza­gokban. Egy évvel ezelőtt született az ötlet: valamilyen módon újdonságok kifejlesztésére és előállításá­ra kellene rávezetni azokat a termelőket, amelyek fogyasztási cikkeket állítanak elő. Ebből a meg­fontolásból fogott össze az Állami Tudományos- Műszaki, Beruházási és Fejlesztési Bizottság, valamint a Tévéhíradó Központi Szerkesztősége, és megszervezte az 1988-as esztendő legjobb termékeinek versenyét. Leveleket küldtek szét minden kerületbe és a két fővárosba, javaslatokat kértek-vártak mindenhonnan, összesen 48 ter­mék ajánlása érkezett a televízióba, ezeket év közben már sorra bemutatták a képernyőn. V^gül is a kínálatnak alig a fele került a kiállításra. Besorolásukról az döntött, mennyire számítottak újdonságnak, milyen műszaki-gazdasági para­métereik vannak, milyen a küllemük, mennyire praktikusak. Ilyen kívánalmaknak csak a kisebbik részük felelt meg. Szerencsés próbálkozás a verseny meghirde­tése, ugyanis újabb lehetőséget tárt a termelők elé. Azok pedig rugalmasságból, termékfejlesz­tésből, újdonsággyártásból vizsgázhattak. So­kan, főként a nagyvállalatok, megbuktak. Sokáig nem vették komolyan, aztán amikor észbe kap­tak, már késő volt. Inkább a kisvállalatok és -üzemek, az ipari szövetkezetek és az efsz-ek melléküzemágai jelentkeztek. Újra igazolták: le­hetőségeikhez mérten közelebb állnak a fo­gyasztói igények kielégítéséhez. Kár, hogy Szlovákiából szinte elenyésző volt a termelői próbálkozás. Dél-Morvaország viszont kitett magáért, innen kapták a legtöbb javaslatot, jelezve, hogy ebben a kerületben az átlagosnál jobban elterjedt a vállalkozási szellem, vannak múltba nyúló gyökerei, mai indítékai s biztató jövőt ígérő variánsai. Gottwaldov és környéke pedig kimondottan az élvonalba tartozik. Wajon lesz-e folytatás? Sajnos nem. Amint * azt a tévé riportere jelezte, hiányzik a megfelelő konkurencia, s jelenleg nincs is annyi színvonalas termék, hogy hetente mindig mást, újakat mutassanak be. Ám nem mondanak le a szerzett tapasztalatokról. Szakemberek és a közvélemény bevonásával időnként bizonyos termékek tesztelésére vállalkoznak majd. így mentik át a jövőbe ezt az érdekes és értékes kezdeményezést. Első felvonását a fogyasztók részéről nagy érdeklődés kísérte. Annak ellené­re, hogy többségük csak a képernyőn láthatott a kiállításból valamit. Igaz, egyenes adásban. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ SZÍ 4 1989. II. 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents