Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám, csütörtök
u szú 3 989. II. 9. A leszerelési folyamat könnyen meghiúsulhat Erich Honecker bel- és külpolitikai kérdésekről (ŐSTK) - Erich Honecker, az NDK legfelsőbb vezetője nyilatkozatot adott a Junge Welt című berlini ifjúsági lapnak. Ebben nemzetközi és belpolitikai kérdésekkel egyaránt foglalkozott. Honecker azt a véleményét hangoztatta, hogy bár a nemzetközi politikában valamivel enyhébb szelek fújnak, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a NATO folytatja a fegyverkezést, s a leszerelési folyamat az újabb fegyver- rendszerek korszerűsítésével meghiúsulhat. Az NDK-ban kialakult helyzet további alakulására vonatkozó kérdésekre válaszolva a vezető rámutatott, az NSZEP 1990-ben sorra kerülő XII. kongresszusa vitatja meg a fejlett szocialista társadalom építésének a 90-es évekre vonatkozó feladatait. Hangsúlyozta, a szocializmus nem egyszer s mindenkorra változatlan dolog, hanem szüntelenül fejlődik. A fő irányvonal teljesítése során a folyamatosság és a megújulás dialektikus elvéből indulunk ki, vagyis megőrizzük azt, ami bevált, s lemondunk mindarról, ami akadályozza előrehaladásunkat - mondotta Honecker. A szocialista tervgazdálkodásra vonatkozóan hangsúlyozta, a legfontosabb, hogy összhangban legyenek a szocializmus objektív gazdasági törvényszerűségei és az adott időszakban kialakult feltételek. Ez olyan tapasztalat, amely szüntelenül megerősödik, ez marxista-le- ninista igazság - szögezte le Honecker, majd rámutatott, el kell választani egymástól a tudományos politikát és a gazdaságban meglevő szubjektivizmust. Természetesen meg lehet érteni azt a törekvést, hogy a fontos szükségleteket gyorsabban elégítsék ki, mint arra az eredmények lehetőséget adnak. De hogyha az ilyen kívánságok valósággá változnak, akkor ez a fejlődés meggyorsítása helyett a tempó elveszítéséhez vezet. A gazdasági kérdésekben tanúsított szubjektivizmus drága dolog - mondotta az NDK legfelsőbb vezetője. Ortega: A kontrák számára lehetővé kell tenni a hazatérést (ÖSTK) - Dániel Ortega nicaraguai elnök felszólította az amerikai Kongresz- szust, segítse elő az ellenforradalmi egységek tagjainak hazatelepítését. A mexikói tévének nyilatkozva Ortega azt mondta, hogy a kontrák számára lehetővé kellene tenni a hazatérést, tekintet nélkül arra, elfogadják-e a kormány által meghirdetett amnesztiát. De ha nem áll szándékukban visszatérni hazájukba, harmadik országokba kellene távozniuk. Ismeretes, a hondurasi támaszpontokon működik a legtöbb nicaraguai ellenforradalmár, s Jósé Azcona elnök is támogatja harmadik országokba történő távozásukat. Ortega rámutatott, a küszöbönálló közép-amerikai csúcstalákozón ezt a kérdést is napirendre kell tűzni. Az amerikai Kongresszus humanitárius segítsége hozzájárulhatna a probléma megoldásához. A nicaraguai úgynevezett Demokratikus Koordinációs Bizottság (CDN), a sandinista kormánnyal szemben álló pártokat tömörítő szervezet közölte, kész részt venni az 1990-re tervezett általános választásokon, feltéve, ha több módosítást hajtanak végre az alkotmányban. A CDN ugyancsak szorgalmazza, hogy a választások feletti nemzetközi ellenőrzés biztosítva legyen. A szervezet túlnyomórészt a választási törvény módosítását kívánja elérni, ami lehetővé tenné az ellenzék számára is, hogy hozzájussanak a tájékoztató eszközökhöz. xxx A Farabundo Marti Nemzeti Felszaba- dítási Front (FMLN) főparancsnoksága San Salvadorban kiadott közleményében szólította fel a salvadori hadsereget arra, egyértelműen foglaljon állást a hazafiak legutóbbi javaslatával kapcsolatban. Ismeretes, azt indítványozták, hogy márciusról halasszák el szeptemberre a választásokat, s ebben az esetben a partizánok hajlandók hosszabb tűzszünetet hirdetni és részt venni a szavazáson is. Carlos Eugenio Vides Casanova salvadori hadügyminiszter az FMLN felhívására reagálva kijelentette, a hadsereg a politikusok döntéséhez fogja tartani magát. Ugyanakkor azt a véleményét hangoztatta, hogy a hazafiak indítványa „komolytalan", mert célja állítólag a hadsereg és a politikai vezetés közötti ellentétek szítása. A miniszter leszögezte, a választások időpontjának elhalasztása ugyan lehetséges, de ez a felkelők számára jelentene előnyöket, s ezért nem ért egyet a javaslattal. A Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység (URNG) főparancsnoksága üzenetet intézett a közép-amerikai államfőhöz, s ebben követeli, hogy a jövő hét elején sorra kerülő csúcstalálkozó napirendjére vegyék fel a belső guatemalai fegyveres konfliktus problémáját is. Bush a jövő évi költségvetés tervezetéről (ŐSTK) - George Bush amerikai elnök kedden találkozott a Kongresszus képviselőivel, hogy megvitassa velük a jövő évi költségvetés tervezetét. A javaslatot ma terjesztik a képviselőház és a szenátus együttes ülése elé. Kormányforrások szerint az elnök azt javasolja, hogy az USA 1990-es katonai kiadásai maradjanak az idei szinten. Ez mintegy 6 milliárd dollárral alacsonyabb összeg, mint az eredeti változat, amelyet Ronald Reagan volt elnök készített el. Pakisztán nem fog atomfegyvert gyártani (ÖSTK) - Pakisztán állandó ENSZ- képviselője egy amerikai tévéállomásnak nyilatkozva közölte, országa a nukleáris fegyverek kifejlesztésének küszöbén áll, de nem kívánja gyártani ezeket az eszközöket, inkább előnyben részesíti a tárgyalásokat Indiával. Rámutatott, a pakisztáni vezetés alapos megfontolás után úgy döntött, nem teszi meg az utolsó lépést, s nem kezd atomfegyver-kísérletekbe. Ismeretes, Benazir Bhutto pakisztáni és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő tavaly december végén Iszlamabadban megállapodást kötött arról, hogy a két ország nem intéz egymás ellen támadást atomfegyverekkel. Parlamenti választások Jamaicában (CSTK) - Jamaicában ma bonyolítják le a parlamenti választásokat. Az előrejelzések szerint véget ér a Jamaicai Munkáspárt által irányított konzervatív kormány nyolc évig tartó uralma, s a hatalomhoz visszatérnek a Népi Nemzeti Pártban tömörülő szociáldemokraták (a felmérések alapján a szavazatok 57 százalékát szerzik meg). A választási kampány az előzőekhez képest viszonylag nyugodtan folyt le, „csupán" kilencen haltak meg. Ehhez bizonyára hozzájárult a két pártvezér, a konzervatív Edward Seaga és az ellenzéki Michael Manley közötti megállapodás.---------------------------Koreai rendezés--------------------------Átfo gó jellegű kormányfői találkozóra van szükség ELŐKÉSZÍTŐ TÁRGYALÁSOK PANMINDZSONBAN (ŐSTK) - A demilitarizált övezetben fekvő Panmindzsonban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea kormányképviselői szerdán a két ország miniszterelnökei találkozójának előkészítéséről folytattak megbeszéléseket. A KNDK ismételten követelte, hogy az USA és Dél-Korea szüntesse meg az évente rendszeresen megrendezett Team Spirit fedőnevű hadgyakorlatokat, mivel csak így jöhet létre a párbeszédet elősegítő kedvező légkör. A phenjani küldött indítványozta, hogy a kormányfői találkozóra a mostani előkészítő megbeszélések után egy hónappal kerüljön sor, s a két ország közötti politikai és katonai konfrontáció felszámolásával összefüggő kérdések szerepeljenek napirendjén. Phenjani vélemény szerint a tárgyalásokat a KNDK fővárosában kellene kezdeni, majd Szöulban folytatni, s a jövőben a színhely váltakozna. A kapcsolattartást segítené elő az ún. forró drót kihasználása, amelyet 1972-ben hoztak létre a két főváros között, de gyakorlatilag alig használjak. A dél-koreai küldöttség azt szorgalmazta, hogy a kormányfői találkozón ne csak a politikai és katonai kérdéseket, hanem a problémák jóval szélesebb skáláját érintsék, s hogy az első fordulót Szöulban tartsák meg. Hírügynökségi jelentésekből kitűnik, a két fél nem tudott megállapodni, s az előkészítő megbeszélések eredménytelenül értek véget. LIBANON Most éppen nincsenek összecsapások Libanonban. Ám lehet, hogy mire az olvasó kezébe kapja a lapot, a telexek már újabb harcokról szóló híreket fognak kopogni. Libanonban minden megtörténhet... De sokszor állapítottuk már meg ezt a szomorú tényt! Minden lehetséges... Még az is, ami a logika, a józan ész törvényei alapján kizártnak látszik. Mert azt még csak meg lehet érteni, hogy nyíltan vallási, leplezetten politikai és gazdasági okokból annak idején fegyvert ragadtak egymás ellen a keresztények és a muzulmánok. Nehezen bár, de lehetett magyarázatot találni arra is, hogy időről- időre harcba keveredtek egymással az iszlám különböző irányzatainak - szunniták, síiták, drúzok - fegyveresei. Egészen pontosan a síitáknak voltak ellentéteik a szunnitákkal és a drú- zokkal - együtt és külön-külön. Akkor jött a meglepetés, amikor az elmúlt év elején a síiták között tört ki az ellenségesség: az Amal (Re- mény)-mozgalom és a Hezbollah (Allah pártja) rivalizálása először Bejrút déli külvárosaiban, majd Dél- Libanonban vezetett nagy veszteségeket okozó heves csatározásokhoz. Hogyan fajulhattak idáig a dolgok? A válaszért vissza kell nyúlni a múltba. Megalakulásakor Libanonban a síiták még kisebbségben voltak, s ennek megfelelően kaptak - illetve alig kaptak - beleszólási jogot az állam ügyeibe. A keresztény többségről szóló adatok már akkor is erősen kozmetikázottak voltak, a mai becslések szerint a maroniták már csak a szunnitákkal összehasonlítva is kisebbségben vannak, s éppen a síiták képezik a többséget. Eddig még nem sikerült megszerezniük az ennek megfelelő befolyást a társadalomban, viszont katonai erejük jelentősen megnőtt. Ezt Iránnak, az ott hatalomra jutott síita vezetés hathatós támogatásának köszönhetik. Teheránt nemcsak vallási szimpátiák késztették a libanoni síiták támogatására, hanem az is, hogy elérjék: a térség még egy országában megteremtsék a síita többség hatalmát. Meg kell azonban jegyezni, hogy Irán a libanoni síitákat jelentős humanitárius segélyben is részesítette, ami nem elhanyagolható, hiszen Libanon gazdasága gyakorlatilag már évek óta nem működik. Akkor kezdődtek a problémák, amikor a Hezbollah libanoni szárnya (Iránban is működik hasonló nevű párt) meghirdette az iszlám köztársaság megteremtésének programját. A libanoni realitásokat sokkal nagyobb mértékben figyelembe vevő Amal-mozgalom a többi vallásipolitikai erővel való megegyezésre törekedett és törekszik, ezért árulóvá vált*a fanatikus, mílitáns Hezbollah szemében. Ez vezetett a harcokhoz, ugyanis a Hezbollah - katonai erejét kihasználva - igyekezett növelni befolyását a libanoni síita közösségben, megpróbálta ellenőrzése alá vonni mindazokat a területeket, ahol síiták élnek. A „klasszikus“ libanoni síita mozgalom, az Amal természetesen nem volt hajlandó visszavonulni, vállalta a testvérharc minden következményét - Libanon egységének megőrzése, a Hezbollahtól nem idegen túlkapások elkerülése érdekében. Odáig fajultak a dolgok, hogy maga Irán is szükségesnek látta a közbelépést. Már csak azért is, mert a harcok nehéz helyzetbe hozták a Libanonban rend- és békefenntartó szerepet vállaló Szíriát, Irán szövetségesét. Teherán és Damaszkusz közvetítései többször vezettek tűzszünethez, de ezek a fegyvernyugvások csak ideigleneseknek bizonyultak. Január elején Dél-Liba- nonban ismét kiújultak a harcok, a Hezbollah megpróbálta visszafoglalni azt a hat falut, amelyet tavaly REMENY már egy ideig megszerzett magának az Amaltól. Mindkét fél nehézfegyvereket használt, de elkeseredett kézitusákra is sor került. A vitatott falvak hol az egyik, hol a másik síita párt kezébe kerültek. Ismét Da- maszkusznak és Teheránnak kellett közbelépnie a sok áldozatot követelő harcok beszüntetése érdekében. A két ország külügyminisztere január utolsó napján elérte a tűzszünetet, s ezáltal lehetővé vált, hogy a felek immár megbékélve tárgyaljanak az ország sorsáról. Nagyon fontos volt ez a megbékélés, hiszen Tuniszban az Arab Államok Ligájának bizottsága tárgyalásokat kezdett a libanoni vezetőkkel a szeptember óta tartó alkotmányos válság megoldásáról, az államhatalmi szervek létrehozásáról. Pillanatnyilag ugyanis az a helyzet, hogy Libanonnak nincs elnöke, van viszont két miniszterelnöke is, de nincs működőképes kormánya, s emellett - több eset bizonyítja- összehívhatatlan a parlament. Hogy ezek közül a tények közül mi tekinthető oknak, s mi okozatnak- az a sajátos libanoni viszonyok között szinte megállapíthatatlan. Éppen ezért már az is haladásnak tekinthető, hogy Tuniszban - a hivatalos közlemény szerint - közeledtek a konfliktusban érdekelt felek álláspontjai, ám a nézeteltéréseket nem sikerült felszámolni. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Izrael a szó szoros értelmében önkényeskedik Dél-Li- banonban, az ún. biztonsági övezetben, sőt attól északra is. Tel Aviv számára teljesen világos, hogy amíg a libanoni vallási-politikai erők nem képesek megegyezésre jutni, addig aligha kell valamitől tartania, legrosszabb esetben is csak egy-egy partizánakciótól. Az övezetben állomásozó saját erői és az általa létrehozott ún. dél-libanoni hadsereg viszont ezekkel az egyedi akciókkal könnyen megbirkózik. Tovább folyik tehát a nagy huzavona, az egymást váltó csatározások és asztalcsapkodások zajában a libanoni „keresztapák“ nem hallják az egyetlen józan hangot - a Libanoni Kommunista Párt sorozatos felhívásait, hogy tegyék félre az úgymond vallási ellentéteket, s egyesítsék erőiket a fő ellenség, az izraeli megszállók ellen, hiszen az ország megosztottsága kizárólag Izrael malmára hajtja a vizet. S hogy ezek az ellentétek félre- tehetők, azt éppen a kommunista párt bizonyítja, Libanon egyetlen olyan pártja, amely nem a klánrendszeren alapul. GÖRFÖL ZSUZSA ÚL -dzóirjef Kérdőjelek a szovjet-japán csúcs körül A moszkvai Pravda keddi számában nyomatékosan azzal vádolta a japán kormányköröket, hogy gátolni akarják a szovjet-japán kapcsolatok fejlődését, a kétoldalú viszony normalizálását indokolatlan területi igényeik kielégítésének feltételéhez kötik. Mint ismeretes, az SZKP Központi Bizottságának döntése értelmében számos szanatóriumot és más hasonló létesítményt szerte a Szovjetunióban azok rendelkezésére bocsátottak, akik a tavaly decemberi örményországi földrengés során veszítették el hajlékukat. Az Ilyen szanatóriumok egyike a kiszlovodi, ahol már több mint 200 evakuált személyt fogadtak be, s továbbiakra várnak. Az örmények komoly fizikai és lelki sérülésekkel, gyakran súlyos állapotban érkeznek. Annak ellenére, hogy a szanatórium szív- és vérkeringési betegségek gyógyítására szakosodott, minden rászoruló tökéletes gondoskodásban részesül. Az intézetbe ugyanis tapasztalt sebészeket, ideggyógyászokat és más szakorvosokat hívtak meg. Az iskoláskorúak számára orosz és örmény nyelven szervezik a tanítást a legközelebbi iskolában, a kicsik az improvizált óvodát látogathatják. Képünkön: a négyéves Edvard Meltonjan - akit a nővér etet - szüleit veszítette el. (ŐSTK felvétele) Emlékeztet a lap Eduard Sevardnadze külügyminiszter decemberi tokiói látogatására, amely sikeres volt és jelezte a kétoldalú kapcsolatok javításának lehetőségét. A külügyminiszterek januári párizsi találkozóján azonban a japán fél nemcsak hogy megsemmisítette a tokiói találkozó pozitív impulzusait, hanem a végsőkig kiélezte álláspontját. Japán ultimátummá változtatta területi igényeit. A Pravda arra a napra időzítette kommentárját, amelyen Japánban minden évben tetőzik az úgynevezett északi területek visszaadásáért indított kampány. A japán kormány a Kuril-szigetek négy déli szigetére tart igényt, ezek a második világháború vége óta a Szovjetunió területéhez tartoznak. A szovjet fél elutasítja a japán követeléseket, ám Eduard Sevardnadze decemberi tokiói látogatása idején első ízben jelezte hajlandóságát, hogy tárgyal erről a problémáról. Ebben megnyilvánult a szovjet fél jószándéka, amely megnyitotta az utat Mihail Gorbacsov régóta tervezett tokiói látogatása előtt. Feltételezték, hogy látogatása során hat szovjet-japán megállapodást lehetne aláírni. Japán diplomáciai forrásokra hivatkozva a Pravda kedden azt írta, hogy az előkészületben levő megállapodások közül három Tokió számára nem fontos, ezeket csak eszközként akarja felhasználni a csúcs- találkozó előkészítése során. A másik hármat pedig nem áll szándékában megkötni mindaddig, amíg nem kapja vissza a négy északi szigetet. A hivatalos japán körök így indokolatlan területi igényeik kielégítését akarják elérni a szovjet-japán kapcsolatok normális fejlesztése által. A kormányzó Liberális Demokrata Pártban nyilván sokan úgy vélik, hogy több keménység engedményekre készteti a Szovjetuniót. Ezek a próbálkozások azonban kudarcra vannak ítéive. A Pravda cikke nyomatékos figyelmeztetés a japán fél számára, hogy tévesen értelmezi a rugalmasabb szovjet álláspontot, s egyben jelzi, újabb kérdőjelek merültek fel Mihail Gorbacsov tokiói útjával kapcsolatban.
