Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám, kedd

Kisiskolák - tíz esztendő után HELYZETJELENTÉS EGY JÁRÁSBÓL • Pül * ^ Jtyj[ "Pj jfíj^ Ilii ■ ■■ ■ ■ ■ ■ ■ ihii ■ ■ ■ in II ■■ m K. u. K. szökevények Van a közép-európai történelem­nek egy olyan, mindmáig rejtelmes korszaka - az Osztrák-Magyar Mo­narchia felbomlását megelőző és közvetlenül követő időszak -, amely iránt még mostanság is nagy az érdeklődés. A lengyel-magyar kö­zös vállalkozásban forgatott K. u. K. szökevények is ebbe a korba kalan­dozik vissza, érdes humorral. Itt a monarchia bukását közvetlenül megelőző napokban élnek, mozog­nak a hősök, az értékek teljes relati­ceit“, eseteit. Noha filmje Kazimierz Sejda népszerű regénye alapján ké­szült, a figurák, a helyzetek, a fordu­latok a svejki humor hatását tükrö­zik. Például Kania, a szökés, vagyis a „dunyha akció“ egyes számú szervezője kalandjai, férfiúi vadá­szatai során is a svejki humor vas­kosabb változataival „szövegel“. A film fanyar humora, harsány szitu­ációkban bővelkedő mesemotívu­mai, játékos fecsegése ugyan mé­lyebb gondolatokat is rejtjelez, ám Jelenet a lengyel-magyar kalandfilmből K isfalvak, kisiskolák - ezeknek a szavaknak az értelmezése a tájegységenként kialakult telepü­lés-tagolódástól és az ott élők önér­tékelésétől függ. Lehet-e nagynak mondani a Csallóközben azt a tele­pülést, amelyben 1400-1500 ember él? Aligha, hiszen a közelükben há- rom-négyezres, sőt ötezret közelítő lélekszámmal, már-már városnyi méretekkel található egy-egy nagy­falu. Innen nézve - mármint a Csal­lóközből - talán tanyának sem te­kinthető az a többtucat gömöri tele­pülés, amelyben a 150-250 fő kö­zött mozgó iakosságszám sok min­dent sejtet. Ott már-már fel sem merül a lassan apadó, jobbik eset­ben csupán a természetes fogyást reprodukáló falvakban élő emberek fejében, hogy születő gyermekeik (ha otthon laknak, valószínűsíthető­en) egész életük során számos hát­rányt vállalnak fel. (1.) Nincs orvos a faluban. (2.) Nincs óvoda, nincs iskola. (3.) A kicsinyke vegyesbolt ellátása csupán a legszükségesebb cikkekre korlátozódik.. (4.) Viszont a kocsmában minden nap fűtenek, benne székek, asztalok vannak, s az alkoholos italok választékát az ala­csonyabb ár jellemzi. (5.) Nincs mű­velődési ház. Legfeljebb a hetvenes években megszűnt iskola épületé­ben rendezték be a népkönyvtárat, s lett az egykori legnagyobb osztály­terem a falugyűlések színhelye. (6.) Aki makacsságával együtt így is vállalja a kisfalvak lakóinak sorsát, naponta fél ötkor kel, este fél hatra érkezik haza, hogy közben munkát találjon, amiből megélhetést teremt családjának... A Rimaszombati (Rimavská So- bofá) járásban a hetvenes évek kö­zepén megkezdődött integrálás so­rán a működő 124 kisiskolából mára csupán 43 maradt. Ebből 13 szlovák tanítási nyelvű, 30-ban magyarul ta­nítják az alapiskola 1-4. osztályába járó tanulókat. Koloman Migra, a já­rási nemzeti bizottság oktatásügyi osztályának helyettes vezetője sze­rint az utolsó kisiskolát két eszten­deje körzetesítették Jénében (Ja- nice)?;- Mára Szárnyában (Starfta) is megérett a helyzet a körzetesítésre, ez azonban a Őafárikovóhoz tartozó falu esetében egyelőre lehetetlen. A városban ugyanis tanteremhiány­nyal küzdenek, így nagy a zsúfolt­ság. Ne higgyék azonban, hogy ez csupán a magyar tanítási nyelvű iskolákat érinti. Legutóbb Gömörúj- falun (Gemerská Vés) szűnt meg a szlovák tanítási nyelvű kisiskola. Jelenleg nincs olyan kérvényről tu­domásunk, amelyben az évekkel ezelőtt megszüntetett kisiskola visz- szaállítását kérnék a szülők. Termé­szetesen, az új irányelveknek meg­felelően, a törvényes előírások kere­tein belül - minimum 15 gyerek egy osztályban, megfelelő épület és kör­nyezet, pedagógiai személyzet - le­hetőség van arra, hogy az igények szerint eleget tegyünk az esetleg hozzánk érkező kéréseknek. Saj­nos, éppen az alsó tagozatokról hi­ányzik a legtöbb pedagógus. A ma­gyar tanítási nyelvű kisiskolák osz­tott vagy osztatlan osztályaiban taní­tók között 19 szakképzetlen tanerőt is kénytelenek vagyunk alkalmazni. Az 1988-89-es tanévben az alsó tagozatra csupán egyetlen frissen végzett diplomás jelentkezett. Saj­nos, a magyar iskolák felső tagoza­taira is csak 4 pedagógust vettünk fel. Mindez jelzi, hogy a valahol elhibázott döntések sorozata követ­keztében még mindig nem vesznek fel kellő számú fiatalt a nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolának arra a tago­zatára, ahol a magyar tanítási nyel­vű iskolák alsó tagozatos pedagógu­sait képezik. Lehetőség szerint álla­mi ösztöndíjat is adnánk, érdeklődés is lenne, de nem vesznek fel elegen­dő diákot a főiskolára. Pedig hama­rosan tovább romlik a helyzetünk, hiszen 1990-ben 6 alsó tagozatos * magyar pedagógusra lesz szüksé­günk. Ehhez természetesen hozzá kell adni a most szakképzettség nél­kül tanítók számát. 1995-ig a járás magyar tanítási nyelvű iskoláiban összesen 41 tanítóra lesz szükség. Az 5-8. évfolyamokban mintegy 16 szakos pedagógusnak tudunk majd állást kínálni. Ehhez természetesen fontos tudni, hogy elsősorban test­nevelés, fizika, matematika és föld­rajz szakosokat várunk a járás nem­zetiségi iskoláiba. Koloman Migra szavai híven tük­rözik azt a helyzetet, amely több­kevesebb eltéréssel, elsősorban a nemzetiségileg vegyes lakossági} járások fejlettségi szintjének függvé­nyében a következő években jellem­zőek lesznek a magyar iskolákra. Az abszolút számban megnövekedett népesség, az anyanyelvi oktatás te­kintélyének növekedése és az iránta fokozódó igény természetszerűen kiváltja a rimaszombati járásbeli helyzethez hasonlókat. Az 1950-es években megnyílt nemzetiségi isko­lák első pedagógusai mára már ¡nyugdíjjogosultak. Idegrendszerüket kikezdte a szakadatlan szellemi ké­szenlétet kívánó munka, energiáikat elfogyasztotta a helytállás. Sokan közülük ma is a falvak kulturális életének a mozgatói, tömegszerve­zetek hajtómotorjai, s nem utolsó­sorban csendes munkásai az anya­nyelvnek, a mindennapok közösségi erkölcsének. xxx A jnácskő (Hajnácka) főutcáján /» szabályosan közlekedő gye­rekek jönnek velem szembe. Néhá- nyan közülük letérnek a jobboldali mellékutcába. El-elröpül néhány hógolyó is, majd vidám köszönések a társaknak. A kapuból éppen befor­dul az iskolaudvarra a tanító. Tekin­tete ott marad a hógolyózó nebulók között. Nézése óvó és figyelmez­tető. .. Lázár Ferenc igazgató-tanító 1971 óta tanít a ma már csupán alsó tagozatos iskolában. Harmadmagá­val naponta a régi kilencedikesek tablóival díszített folyosón fogadja a gyerekeket, akiknek ideális körül­ményeket igyekeznek teremteni. Ehhez mind a műszaki, mind az anyagi feltételek megfelelőek, bár vágyaik nekik is vannak.-1956-ban Battyánban (Bot’any) kezdtem a pályámat. 1959-ben Kis- tárkányban (Maié Trakany) tanítot­tunk a feleségemmel. 1971-ben tér­tünk vissza a szülőföldemre. Akkor is alsó tagozatosokat tanítottam a tel­jes szervezettségű iskolában. 1973- ban neveztek ki igazgató-helyet­tesnek. Amikor 1979-ben a körzete­sítés szóba került, a mi alsó tagoza­tosaink már délután jártak iskolába. Az akkor Almágyban (Gemersky Jablonec) felépült új iskola magától értetődően vonzáskörzetének tekin­tette az egész Medvesalját. Jelenleg Ajnácskővel, a Medvesalja kapujá­val együtt nyolc faluból járnak oda a gyerekeink. Mi most hárman va­gyunk. Jómagam elsősöket, Bálint József kollégám a 3-4. osztályt, va­lamint testnevelést, a feleségem pe­dig a 2. osztályt és a zenei nevelést tanítja. Ha erre gondolok, végered­ményben megoldottnak tekinthetem a helyzetünket. Véleményem szerint a kisiskolák, ahol szintén van napkö­zi, saját konyha és ebédlő, teljesít­ményben nem maradhatnak el a tel­jes szervezettségű iskolák mögött. Az egyenletes színvonalú pedagó­gusi munkát azonban számos raj­tunk kívülálló körülmény fékezheti. Legnagyobb gondjaink egyike, hogy a 2. osztályban a mai napig nincs matematikai munkafüzetünk. Ti­zenhét gyerek kénytelen két darab munkafüzetet használni, pedig a ne­vében is benne van, mire kell. Per­sze, ha nincs, marad a tanító ta­pasztalata és jól bevált módszere. Véleményem szerint, nem a beve­zetett reformokkal van baj, hanem az azokat kísérő hiányosságokkal. A kezdetekkor már megszoktuk és eredményesen használtuk a Képes nyelvkönyv című tankönyvet, ame­lyet annak idején szlovák, magyar és jugoszláv szakemberek állítottak össze. Ezt mostanában felváltotta a bratislavai pedagógiai intézetben szerkesztett új nyelvkönyv. Nem is az a baja, hogy csak képek találha­tók benne, hiszen a tanítói módszer­tani kézikönyv jól kiegészíti ezt. A dolog buktatója akkor jelentkezik, ha a szülő is aktív - s miért ne lenne az, ha éppen gyermeke szlovák nyelvtanulását - segítheti? Bizony, mosolyra fakasztó esetek történnek. A képzőművészetileg apróra sikere­dett, ráadásul összenyomorított kis­méretű képek egész különös kép­zettársításokra indítják a kisiskolá­sokat. Ráadásul az a gyerek, aki magyar nyelvi közegben él, más­képpen fogalmaz a képek láttán, mint a városokban élők, akiket az utcán naponta érnek szlovák nyelvi hatások. így aztan sokszor a mód­szertani könyvben kézenfekvőnek tetsző fogalmi meghatározások, va­lamint a szülő és a gyermek együt­tes munkája után alkotott szavak, mondatok igencsak különböznek. Úgy vélem, hogyha ezek a dolgok nem lennének, zavartalanabb, zök- kenőmentesebb lenne a mindennapi munkánk. Lázár Ferenc igazgató szavaiból kisejlik, hogy iskolájukban minden műszaki segédeszköz megtalálható. A baj csak az, hogy például a szlo­vák nyelv tanításához nincs megfe­lelő hangzóanyag. Nem véletlenül mondta a következőket:- Egy-egy, irodalmi nyelvet be­szélő szlovák színész által hangsza­lagra vagy hanglemezre vett szöveg rengeteget segítene a gyerekek be­szédkészségének a fejlesztésében. Eljutottunk oda, hogy a beszéd- készség, a szókincs alkalmazása az elsődleges, miért marad ki ebből a helyes artikuláció, hangsúly, amit csak hallás útján lehet elsajátítani. Persze ez sem lehet a végső állapot - teszi hozzá az újságíró. Amikor a világon számtalan nyelvta­nítási metódus, nyelvleckerendszer forog közkézen, és olyan hangosí­tott nyelvleckerendszerek készül­nek, amelyekkel távol az idegen nyelvi közegtől eredményesen ta­nulhatunk nyelveket, akkor a ma­gyar tanításí nyelvű iskoláinkon nin­csenek hangzóanyagok. Az évek során a pedagógia szakemberei el- jutottak-e odáig, hogy szükségét érezzék a magyar alapiskolák szá­mára a szlovák nyelv tanításához egy komplex tévés nyelvleckesoro­zat elkészítésének. Persze, ez sem lenne kellő hatásfokú, ha a Cseh­szlovák Rádió magyar adásában su­Qá'gárzott nyelvleckr€z hasonlóan az iskoiaK szamara nt>m megfelelő idő­pontban sugároznák. Mire mindezt Lázár Ferenccel megvitattuk, hallgatónk és vitapart­nerünk is akadt - felesége szemé­lyében. Ö Rimaszombatba készü­lődött a Csemadok járási bizottsága elnökségének ülésére, férje Al- mágyba indult szakszervezeti gyű­lésre. (gy már a járási székhely felé haladva, az autóban beszélt Lázár Ferencné a hivatásáról, a szülőföld­ről és a gömöri emberekről:- Kezdetben nehéz volt meg­szokni a bodrogközi emberekétől sokban különböző mentalitást. Nem szólva a hegyekről, dombokról. Vé­gül is itt maradtunk, amolyan igazi pedagóguscsaládként. Lányunk a losonci (Luőenec) Pedagógiai Szakközépiskolában szerzett neve­lői képesítést, most mégis az egyik közeli kisiskolában alsó tagozatoso­kat tanít. Szeretett volna tovább ta­nulni, de tavaly azzal az indoklással nem vették fel Nyitrára, hogy a kö­zépiskolában nem megfelelő ered­ményt ért el. Nem tudom létezik-e a jelesnél jobb eredmény?... B ár útközben még szó esett hivatásszeretetről, a peda­gógusi fizetésről, a faluban kivívható vagy elveszíthető tekintélyről, jóma­gam minduntalan két egymástól erő­szakosan eltávolított szálat próbál­tam összekötözni: Egy olyan járásból, ahol a statisz­tika szerint 19 képesített alsó tago­zatos tanítóra lenne szükség, majd 1995-ig további 47 helyre várnak fiatal pedagógusokat az 1-4. évfo­lyamokra szóló képesítéssel, vélet­lenszerűen éppen egy pedagógus­családban felnőtt fiatal lányt utasít el a nyitrai főiskola... DUSZA ISTVÁN vizálódásának, az erkölcsök felbom­lásának, a katonai fegyelem széthul­lásának időszakában. Janusz Ma­jewski lengyel rendező megejtő és néhol eredeti humorral ábrázolja a határszéli garnizoriban élő kato­nák és tisztek anakronisztikusan vi­dám, anekdotisztikus történetekkel bőven fűszerezett életét, a katonák egy csoportjának szökését, a szö­kés előkészítését majd végrehajtá­sát, a lebukást és a bitótól való menekülést. Helyenként csípős ez a humor, ám kegyesen megbocsátó is, szórakoztató, de a film nézése közben az embernék olyan érzése támad, hogy amit lát, az nem telje­sen eredeti. Hiába a kiugróan ma­gas nézőszám Lengyelországban, hiába a rendező eredetiségre törek­vése. A nézőnek ugyanis óhatatlanul eszébe ötlik Jaroslav Haéek klasszi­kus értékű regénye, a monarchia romjain bolyongó ütődött ¿vejk tör­ténete, mely a bárgyú, de meglepő­en bölcs baka elképesztő kalandjai révén keserű humorral, naiv iróniá­val rögzíti a laktanyaszellem tébo­lyát, a háború embertelen morbiditá­sát, s a bakamentalitás sajátos, egyedi változatait. Janusz Majewski rendező tehát Haéektől kapja-veszi a legtöbb ihle­tet, amikor filmre alkalmazza a galí­ciai garnizon lehetséges „latrinavic­Bár cseh és szlovák zenei alkotások egyre gyakrabban hangzanak fel Amerika hangversenytermeiben, egyelőre még­sem rendszeresen - állapítja meg Michal Palovőik, a Pravda minapi számában. Inkább a véletlen műve, írja a szerző, hogy az amerikai zenekarok csehszlovák alkotásokat is repertoárjukra tűznek. A szlovák Ján Cikker és Eugén Suchon mellett nagyobb a szerencséjük a cseh zeneszerzőknek, akik előtt Antonin Dvo- rák már a múlt században utat nyitott a tengerentúlra. Dvorákot Bedrich Smetana, Leóé Janáőek, Bohuslav Marti- nő és Josef Suk, majd a régebbiek közül Reicha és Mysliveőek követte. Elismerés fogadja azonban a mai szerzőket is, a csehek közül elsősorban Peter Ebent, a szlovákok közül pedig Tadeaé Salvát. A Wisconsin állambeli Madison város egyeteme, amely néhány nappal ezelőtt először rendezett fesztivált csehszlovák komponisták műveiből, meg is hívta mindkettőjüket a rendezvényre. A kortárs zene nemzetközi társasága 1932-ben alakult - írja Palovcík. Schön- berg, Berg, Weber és Janáőek mellett Bartókot és Kodályt is a megalapítói kö­zött jegyzik. Kezdettől fogva tagja volt ennek a társaságnak hazánk is, s ahogy a többi ország, mi is három, de kétszer három új alkotást küldhettünk be. Ezek közül választották ki Salva kompozícióját, a 3/b vonósnégyest, amelyet a Norman Pavlu vezette Pro Arte Kvartett szólalta­tott meg. Az amerikai születésű, de cseh származású Norman Pavlű a madisoni egyetem hegedútanszakának professzo­ra - az ő ötlete egyébként ez az amerikai zenei fesztivál, s az ő együttese szólaltat­a jelenetek túlságosan is egyértel­műek. Tartalmuk, mondanivalójuk semmivel sem több, mint amennyi a rendeltetésük: vagyis minden helyzet, fordulat és verbális vicc csakis a kalandot erősíti, hangsú­lyozza. Mert Janusz Majewski első­sorban kalandfilmet forgatott; meg­felelő adag kalamajkával, latrina- és ágyjelenettel, póruljárással, bűnhő- déssel és megszabadulással. Félre­értések, bohóctréfák, pajzán jelene­tek váltogatják egymást a filmben. Ha úgy tetszik, félreértés félreértést követ. Bohóctréfás jelenetek után újabb bohóctréfák sorjáznak. A laza anekdotafüzérbol építkező katonatörténet olykor vérszegény, helyenként közhelyes, de még így is a színvonalas, nézhető kalandfilmek kategóriájába tartozik. (Különösen a mostanában bemutatott, meglehe­tősen szimpla, együgyű filmek vi­szonylatában.) A színvonalhoz nagymértékben hozzájárultak a szí­nészek is, akik jó kedvvel komédiáz- nak. Marék Kondrat élvezettel játsz- sza Kaniát, s a többiek - Bezerédy Zoltán, Zbigniew Zapasziewicz, Kot­tái Róbert - is „veszik a lapot“. Kétségtelen, hogy a K. u. K. szöke­vények galíciai garnizonjától az első világháború vérzivatara távolra esik. De ez nem történelmi lecke, csak játék. Könnyed, sőt könnyen fe­lejthető laktanyahumor. -ym­ta meg először a tengerentúlon Salva alkotását, mégpedig 1976-ban, a bostoni fesztiválon. Madisonnak körülbelül 180 ezer lako­sa van, egyetemén, amelynek zenei kara is van, 45 ezer diák tanul. A fesztivál alkalmából több zenei tanfolyamot indítot­tak, amelyeken a szerzők magnóról is bemutatták egy-egy kompozíciójukat, hogy a meghallgatás után a közönség a szerzővel vitathassa meg a megszólal­tatott művet. Számunkra az sem megszo­kott dolog, hogy a zenemű felhangzása előtt az alkotó céljairól, mondanivalójáról tájékoztatja a közönséget, majd a koncert végén kérdéseket kap a jelenlevőktől. A hallgatóközönség ugyanis rögtön a ze­nemű bemutatása után véleményt mondhat.- Kompozíciómat a cseh származású, amerikai Karéi Hús és Leoá Janáőek müvével együtt mutatták be - nyilatkozta a cikk szerzőjének Tadeás Salva. - Hús Prágában tanult, majd a köztársaság megszűnése után Párizson keresztül az Egyesült Államokba utazott. Barátja volt Arthur Honeggemek és más neves alko­tóknak. Ma a legjelesebb amerikai zene­szerzők között tartják számon. Ami pedig a koncert utáni kérdéseket illeti, valaki arról faggatott, milyen szerepet tölt be Cikker és Suchofí a szlovák zenei kultúrá­ban és az én életemben. Röviden és tömören erre csak azt feleltem, hogy nagyón sokat, főleg alkotásaik révén, de azza! is, hogy tőlük sajátítottam el a nem­zeti vonásokban gazdag, s mégis egyete­mes zenei nyelvet. Szavaimat lelkes taps­sal fogadták. (sz) Cseh és szlovák zeneművek Amerikában ÚJ SZÚ 4 1989. II. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents