Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám, szerda

DJ SZÚ 5 989. II. 1. Humanitással a békéért HETVENÉVES A VÖRÖSKERESZT Mérce: a világszínvonal Nemcsak beszélnek, cselekszenek is Általános tapasztalat, hogy a most folyó értékelő pártgyűlése­ken szinte mindenütt nagy figyelmet szentelnek a gazdasági kérdések­nek. Ez így van rendjén. Hiszen a pártszervezetek alaptevékenysé­gét elsősorban az minősíti, hogy működési területükön milyen gazda­sági eredményeket tud felmutatni az üzem, a vállalat, vagy az intézmény. Persze hiba lenne, ha a tanácsko­zás termelési értekezletté válna. A pártszervezetnek alapvető felada­ta az is, hogy kritikusan értékelje: megadott-e minden segítséget a ki­tűzött célok eléréséhez, a jó munka­helyi légkör megteremtéséhez. A Légi (Lehnice) Efsz pártszerve­zetének beszámoló taggyűlése megfelelt a követelménynek. A hang, amit Széllé Lajos pártelnök Andrássy Sándor az előterjesztett beszámolóban megütött, tárgyilagos és bíráló volt. S ami még fontosabb: a pártszerve­zet és a szövetkezet vezetői tudják, mit miért tesznek. Tulajdonképpen ezt az írást mindjárt azzal kellett volna indíta­nom, hogy a légi földműves-szövet- kezet az ország legjobbjai közé tar­tozik. Itt a mérce és a cél már régen a világszínvonal. E célt gabonater­mesztésben el is érték, tavaly búzá­ból 8,6 tonna volt az átlagos hektár­hozam, kukoricából pedig 8 tonna. Mint számos csallóközi szövetke­zet vezetői, a légiek sem vágyál­mokra építették jövőjüket, hanem a valóság elemeire. Felmérték lehe­tőségeiket és eldöntötték, hogy ga­bonatermesztésben megcélozzák a világszínvonalat. Andrássy Sándor mérnök, a szövetkezet elnöke a kö­vetkezőket mondotta felszólalásá­ban: „Nekünk a jövőben is a nyere­séges gazdálkodásra kell töreked­nünk. A nyereséggel úgy kell gaz­dálkodnunk, hogy a fejlődés töretlen legyen. A munkában pedig mindig az embert nézzük. Hogy milyen em­bert? Aki becsületesen teljesíti fela­datát, aki nemcsak beszél, hanem cselekszik és dolgozik is. Ezt a dol­gozó embert természetesen meg is kell fizetnünk. “ Érdemes figyelemmel kísérni mindazt, ami e szövetkezetben tör­ténik és elgondolkodni a látottakon. A szövetkezet belterjes gazdasági kultúrája fejlett. Évről évre nő a ga­bonafélék terméshozama. Ezzel jól jár a szövetkezet is, az állam is, mert több terményt kap, ugyanakkor a ta­gok is elégedettek, hiszen vasta­gabb borítékot vihetnek haza. A ma­gas színvonalú gazdálkodást minő­síti az a tény is, hogy a tavalyi bruttó termelési érték meghaladta a 170 millió koronát, a tiszta nyereség pe­dig eléri a 27 milliót. Feltétlenül ide kívánkozik az a tény is, hogy a közel 3500 hektár­nyi földterületen gazdálkodó Munka Érdemrenddel kitüntetett szövetke­zetben az egy tehénre eső fejési átlag 4500 liter, s az eladott tej 95 százaléka első osztályú. Ök az or­szágban a legnagyobb lencseter­mesztők. Ebből tavaly a tervezett 720 tonna helyett 900 tonnát termel­tek. Szinte minden ágazatban túltel­jesítették a tervet. * Csupán azért soroltam fel e né­hány adatot, hogy ezzel is szemlél­tessem: ahol korszerű termelési módszereket alkalmaznak és célra­törő a gazdaság irányítása, ott az eredmények sem maradnak el. A dolgok természetéből következik, hogy itt a vezető és a munkás egy­forma felelősségérzettel végzi a ma­ga teendőit. A munkásokat éppúgy foglalkoztatják a termelési eredmé­nyek, és problémák, mint a vezető­ket. A párttagok és a pártonkívüliek eddig is közösen küzdöttek meg a kiváló eredményekért. S most, a szigorodó gazdasági feltételek kö­zött is azt tartják a legfontosabb feladatuknak, hogy tovább fejlesz- szék a gazdasági növekedést és ha csak lehet, megőrizzék a szövetke­zet jó hírnevét. A realitások iránti érzéket dicséri az is, hogy mindig rugalmasan alkal­mazkodnak a korszerű gazdálkodási követelményekhez, a termelőszek­tor megújítására és a szükségletek gyors kielégítésére törekszenek. Azt tartják: tanulni és a jó tapasztalato­kat átvenni mindig érdemes. S itt szólni kell az eredmények mögött meghúzódó gazdasági szemléletről is. A hosszúra nyúlt szünetben jó alkalom adódott, s elbeszélgettem a két elnökkel az eredmények hátte­réről és gazdasági innovációs elkép­zeléseikről.- ön szerint mi a titka a kiváló eredményeknek? - tettem fel a kér­dést Andrássy Sándor mérnöknek.- Nem csinálunk mi semmi külö­nöset, csak dolgozunk és közben gondolkodunk. Igyekszünk mindig a követelményekhez és a valóság­hoz alkalmazkodni. Többi között olyan ösztönző rendszert vezettünk be, amely valóban ösztönző és méri az emberek szorgalmát, hozzáérté­sét, s nem utolsósorban az elvégzett munka valós értékét.- Nálunk lényegében - egészíti ki a mondottakat a pártelnök -, min­denki felel a saját munkájáért, ugyanis bevezettük az önellenőr­zést. Aki jól dolgozik, nagyobb jöve­delemhez jut, tehát jól jár az egyén és a szövetkezet is. Köztudott, hogy a mezőgazdaság sok mindennel összefügg, sokféle hatás együtteseként fejlődik. Az anyagi, társadalmi, természeti té­nyezők, emberi, érzelmi ösztönzé­sek annyira összefonódnak benne, hogy egyetlen szál megragadása, felfejtése valóságos kérdészuhata- got szabadít fel és indít el. Itt van például az anyagi érdekeltség kér­dése. A nem eléggé tájékozott köz­véleményben alig-alig tisztázott ez a kérdéskör. Nehéz is erről pontos és helyes árnyalt képet adni. A szö­vetkezet elnöke egy konkrét eseten keresztül közelít e kérdéshez is.- Ezzel összefüggésben, hadd említsem meg a növénytermesztés­ben dolgozó Horváth József trakto­rost, aki nemcsak felül a traktorra, ha azt mondják neki, hogy vetni kell, hanem meg is nézi, hogyan van előkészítve a vetésre az a tábla. Tavaly ősszel történt vele a követke­ző eset. Egyik nap, úgy déltájban bejött hozzám, s kért, hogy menjek nézzem meg a földet, mert ő abba nem veti el a búzát. Miért? - kérdez­tem, mire ő azt mondta: „Elnök elvtárs, a tábla eleje és a vége jó, de a közepe enyhén szólva is csapni­valóan rossz. “ Délután kimentem néhány veze­tővel abba a dűlőbe, és amit láttunk, sajnos, a traktorost igazolta, aki még kint azt mondotta: „Látja, ha én ebbe elvetem a búzát, nemcsak a szövetkezetnek okozok kárt, ma­gamnak is. Mennyi búza teremhet az így előkészített táblán?“- Ez az eset elvezet bennünket a ma oly sokat emlegetett gazdatu­dat kialakításának problémáköré- hez. Általánosnak mondható az imént említett eset?- Azzal kezdem, hogy amit évti­zedekig rosszul csináltunk, nem le­het az óhajoknak megfelelően egyik napról a másikra megváltoztatni. Ennek ellenére azt mondom, egyre több az olyan dolgozó, aki nem me­chanikusan végzi munkáját, hanem gondolkodik is, s igyekszik úgy dol­gozni, mintha saját magának dol­gozna. Ez a kibontakozóban lévő „gazdatudat“ lényeges segítséget nyújt a jó eredmények elérésében.- Milyen segítséget kap a pártbi­zottságtól? Erről a beszámolóban ugyanis kevés szó esett.- Túlzás nélkül állíthatom, hogy a kapcsolatunk nagyon jó. Nem frá­zis, amit most mondok. Ott, ahol 650 állandó szövetkezeti dolgozó közül 130 a párttag, elképzelhetetlen, hogy a dolgok rosszul menjenek, ne teljesítsük a kitűzött feladatokat. Persze, akad olyan párttag is, akiről nem mondható el, hogy törekvő, vagy mindent beleadna a munkába.- Ez a véleménye a pártelnöknek is?-A kérdésre kérdéssel felelek. Ha nem így lenne, vajon érhetnénk-e el jó eredményeket? Tehát én is azt kell mondjam, nemcsak a pártta­gok, a pártonkívüliek döntő többsé­ge is becsületesen teljesíti feladatát. A gazdasági eredmények önmagu­kért beszélnek.-Tavaly egy párttagot kizártak a pártból. Miért?- Azért, mert vétséget követett el.- Konkrétan?- Úgy gondolta, hogy neki több jár a közösből, s azt el is vitte, amiért bírósági eljárás indult ellene.- Volt már ilyen eset korábban is?- Sajnos, igen.- Hány párttagot zártak már ki hasonló eset miatt?-Amióta én vagyok a pártelnök, hármat.- S mióta pártelnök?-öt éve töltöm be ezt a tiszt­séget. Széllé Lajos (Tóth János felvételei)- Hány éves?- Negyven.- Ha egy párttag bírál a gyűlésen, hogyan reagál erre a pártbizottság, személy szerint az elnök?- A nyíltság nálunk nem új dolog. A vezetés nemcsak szívesen veszi, hanem igényli is a bírálatot. Jó, ha az emberek időben jelzik a problé­mákat, észrevételeiket, s hogy sze­rintük mit kellene másképp csinál­nunk. Csak így működhet jól a kol­lektív vezetés mechanizmusa.- Az eredmények tehát minden tekintetben biztatóak, de hogyan tovább?- Az elmúlt években lényegében igen jó alapot teremtettünk a tovább­lépéshez. Ezért mertük az idén 40 millió koronával emelni az évi terme­lési tervet, ami 210 millió korona lesz, - mondja az efsz elnöke.- Mire alapozzák e terv teljesí­tését?- Szakembereink tudására és a tagság becsületes munkájára. Vannak tartalékaink is, amiket sze­retnénk ésszerűen kamatoztatni. Ez már jövőbe mutató feladat, amihez befejezésképpen a pártel­nök még hozzá tette:- Közös érdek fűz bennünket ah­hoz, hogy ezután is megadjunk min­den támogatást a kitűzött cél eléré­séhez, illetve, hogy sajátos eszkö­zeinkkel segítsük a termelés színvo­nalának további emelését. TOROK ELEMÉR Hetven évvel ezelőtt, 1919 febru­ár elsején, néhány hónappal az első világháború befejezése után alakult meg Csehszlovákiában a Vöröske­reszt nemzeti társasága és már de­cember elsejével tagja lett a Vörös- kereszt és a Vörös Félhold genfi ligájának. 1921-ben alakult meg a Vöröskereszt utánpótlási (serdülő) szervezete, amely fiatalokból állt és rövid idő alatt a világ legnagyobb létszámú és legaktívabb szerveze­tévé vált. A megalakulást követő években a Vöröskereszt a háborús sérülteket látta el. Közvetített a hadifoglyok visszatérése érdekében, segítette a menekülteket, bekapcsolódott az ápolónőképzésbe ugyanúgy, mint az egészségügyi intézmények épí­tésébe. Nyári gyermeküdültetéseket szervezett, közreműködött az anya- és gyermektanácsadók hálózatának kiépítésében, árvaházakat, menhe- lyeket létesített. A Vöröskereszt tag­jai ádáz harcot vívtak a különböző járványokkal, főleg Szlovákia legel­maradottabb vidékein, ahol az egész­ségnevelés, az alapfokú egészség- ügyi szabályok ismeretlenek voltak. A járványok terjedése elleni harcot Lada Pagetová csoportja szervezte elsőként, s nevéhez fűződik az első járványkórház létesítése Turzovká- ban. Amikor a névadót a járvány kiragadta az élők sorából, a kórhá­zat a Vöröskereszt vette át: A Vöröskereszt tisztségviselői nagy hangsúlyt helyeztek a szociális kérdések megoldására. A munka- nélküliséget, a nyomort, a gyerekek alultápláltságát nem nézték tétlenül. Több nyilvános étkezdét nyitottak, ruhagyűjtést szerveztek, de sze­gényházak és árvaházak építésébe is belefogtak. A Vöröskereszt karita­tív ténykedésével az állami egész­ségügyi és szociális ellátás hiányos­ságait pótolta, igaz, hogy csak lehe­tőségeihez mérten. A szervezet tevékenységében nagy törést okozott a második világ­háború. Cseh- és Morvaországban a Vöröskeresztet erőszakkal felosz­latták, tisztségviselőit bebörtönözték és sokan koncentrációs táborokban haltak meg. A Vöröskereszt vagyo­nát, épületeit és egészségügyi esz­közeit a német hadsereg és a német Vöröskereszt vette át. Szlovákiában ugyan megmaradt a Vöröskereszt, de mert az uralkodó rendszert szol­gálta, a haladó gondolkodású tagok inkább megváltak a szervezettől, és nyíltan felléptek a fasizmus és a faj­üldözés ellen. A Vöröskereszt szá­mos önkéntes nővére a szovjet had­sereghez állt át, és sokan aktívan segítették a partizáncsoportokat. 1948 februárja után megváltozott a Vöröskereszt szerepe és a többi tömegszervezettel együtt csatlako­zott a Nemzeti Fronthoz. 1952. októ­ber 30-a óta törvénybe foglalták a Vöröskereszt helyét és legfőbb feladatait. A Csehszlovák Vöröske­reszt I. kongresszusán, 1952 no­vemberében pedig elfogadták a la­kosság egészségügyi felkészítésé­nek programját és megkezdték szer­vezni az egészségügyi csapatokat, felállították az elsősegélynyújtó állo­másokat, megkezdték az önkéntes véradók toborzását stb. A Vöröske­reszt hatékony egészségnevelési propagandát fejt ki, önkéntes ápoló­nőket és gondozónőket toboroz és oktat, de céljai közt szerepel a beteg gyerekek nyári táborozásának meg­szervezése is. Társadalmunk méltányolja és elismeri a vöröskeresztesek népes táborának önfeláldozó munkáját, hi­szen már a Csehszlovák Vöröske­reszt III. kongresszusán munkájuk elismeréseként megkapták a Munka Érdemrendet, majd 1969-ben a Köztársasági Érdemrendet. Az 1974-es VII. kongresszuson a Vöröskereszt célul tűzte ki a politi­kai-nevelő tevékenység hatékony­ságának emelését, de figyelme kö­zéppontjába helyezte a környezet- védelmet és tevékenységük nép­szerűsítését a fiatalok körében. A Csehszlovák Vöröskereszt nemzetközi tekintélye is egyre nőtt - gondoljunk például az Angolában túszul ejtett csehszlovák állampol­gárok kiszabadulására - és a külön­böző segélyakciók szervezése nem­csak nagy visszhangot vált ki a la­kosság körében, hanem teljes támo­gatásra talál. A Csehszlovák Vöröskereszt több mint másfél milliós tagsága a Per humanilatem ad pacem - Humani­tással a békéért - jelmondatból kiin­dulva fejti ki közhasznú és egyre igényesebb tevékenységét. PÉTERFI SZONYA Kereslethez igazodó kínálat A Pravda Könyvkiadó Az év első negyedében, a kiadási tervnek megfelelően, 23 kötet kerül a könyvesboltokba. Közel a fele, szám szerint tíz, már januárban megjelent. Ez is bizonyítja, a kiadó igyekszik eleget tenni az elvárásnak: minél előbb, még a tavasz és a nyár beköszönte előtt eljuttatni az olva­sókhoz az általános érdeklődésre számot tartó könyveket. A kiadási tervet nem a véletlen elképzelés, nem az olvasók nevelé­sét erőszakoló szándék, még csak nem is valamiféle utasítás szülte, hanem a könyvesboltokból kapott jelzés arról, hogy milyen könyveket keresnek a vásárlók, mit szeretné­nek olvasni. Elsősorban is regényeket...! Nos, a Pravda Könyvkiadó, bár a politikai és ismeretterjesztő iroda­lom kiadójaként ismert, az év első negyedében kilenc regényt ad az olvasók kezébe. Mind a kilenc külföl­di szerző műve. Ezek közül a múlt héten került a könyvesboltokba Rib- níkarova Appassionata című regé­nye. Véletlenül megtalált napló alap­ján annak a két cseh zenésznek a regényes vándorlását követi nyo­mon, akik az első világháború előes­téjén kerültek Finnországba, majd onnan Oroszországba. A modern regényeket kedvelő olvasókra is gondolt a kiadó, mert már nyomja J. Heller A 22-es csapdája című regényét, amelynek megjelenése február közepére várható. A memoárirodalmat is kedvelik az olvasók. Második és bővített kiadás­ban, márciusban jelenik meg a már magyarra is lefordított Bielik-kötet: A partizánparancsnok emlékezik. (Ernst Bielik: Partizánsky velitef spomína). Ebben a témakörben minden hónapban megjelentetnek egy-egy könyvet. Érdekes, eddig nem ismert tényekre rávilágító a ja­nuárban megjelent kötet, Andrej Faglic nyugalmazott tábornok köny­ve, mert nem szokványos a történe­iegújabb kiadványairól te: miként jutott el annak idején a hit­leri Németországba, s onnan haza, majd a német-szovjet fronton át a Szovjetunióban megalakult cseh­szlovák dandárhoz. Külön említésre méltó, és a peda­gógusok, a politikai dolgozók, a tisztségviselők érdeklődésére jog­gal számító kiadvány Modestoviő U. D. Psychologia nábozenstva cí­mű könyve, melynek megjelenése februárra várható. Kéziratban olvas­va a kötet gazdag tényanyagát, a jellemzések választékos stílusát, megkapónak találtam. A szerző ideológiai támadásoktól, naturalista tagadásoktól mentes érvelését pe­dig meggyőzőnek. A nyilvánvaló kereslethez igazo­dott a kiadó a politikai irodalmat illetően is, mert már az év elején megjelentette a gazdasági és szo­ciális fejlesztés gyorsításának, a gazdasági mechanizmus átalakí­tásának kérdéseivel foglalkozó könyveket. Olcsó kiadásban. Rangosabb kivitelezésű lesz per­sze a hamarosan megjelenő Gorba- csov-kötet, amely azonban koránt­sem szokványos kiadvány. Beszé­dek gyűjteménye ez is, csakhogy nem a legújabbaké. Az 1967 és 1983 között elhangzott beszédekből gyűjtött össze a kiadó szemléltető válogatást. Mihail Gorbacsov ugyanis egykori működési helyén Sztavropolszkban (1967-1978), majd később, s egyre jelentősebb tisztségek viselőjeként Moszkvában sem értett egyet a pangás korszaká­nak mindent általánosító, kockázat mentes elveivel, és nem főtitkárként, máról holnapra találta ki a pereszt­rojkát. Hasonlóan színvonalas kivitele­zésű lesz az első negyedévben megjelenő könyvek közül az egyet­len magyar nyelvű, Vilíam Plevza Február története című kötete is. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents