Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Jugoszlávia A sorok rendezése A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának hét eleji háromnapos ülésén született elöntést - miszerint még az idén megtartják a különben 1990júniusában esedékes XIV. pártkongresz- szust - az országban kialakult rend* kívül bonyolult és kiélezett helyzet, a társadalomban és a pártban a válság leküzdésének módszereire vonatkozó éles nézetkülönbségek tették szükségessé. A KB-ülést megelőzően vezércikkében az újvidéki Magyar Szó drámai hangon figyelmeztetett: „A végleges megoszlás veszélye fenyegeti hazánkat...“ És tovább: „Az összefogás helyett teljes a széthúzás, elvtelen és elvszerű koalíciókat emlegetnek, azt számolgatják, hogy melyik került túlsúlyba, kinek nagyobbak az esélyei a győzelemre, a felül- kerekedésre... A munkásosztály azt várja élgárdájától, hogy kiutat mutasson a válságból... A pártplénum- nak mindenekelőtt meg kellene gondolnia a további vádaskodásokat...“ Teljesült-e ez a kívánság a központi bizottság ülésén? A vitában majdnem százan szólaltak fel, s szinte egyöntetűen követelték a kölcsönös vádaskodások beszüntetését, továbbá a túlburjánzott bürokrácia felszámolását, a JKSZ egységének helyreállítását, mert ez a hármas reform - gazdaság, politikai rendszer, párt - sikerének alap- feltétele. Ugyanakkor a felszólalások nem nélkülözték az éles kirohanásokat sem, s az ülésen tükröződtek a helyzetértékelésben mutatkozó különbségek is. Szlobodan Milosevics, a szerbiai pártszervezet vezetője például úgy vélte, hogy a válság leküzdése már megkezdődött. Valószínűleg a legutóbbi személyi változásokra gondolt, de további kádercseréket is követelt, mindenekelőtt Sztipe Suvarnak, a JKSZ KB Elnöksége elnökének címezte bírálatát, mondván, hogy a szövetségi pártvezetés gyenge kezű. Maga Su- var visszautasította az őt ért támadást, s kijelentette, hogy kész felelősséget vállalni munkájáért, nem zárkózik el a kritika elől, de a vádakat valós érvekkel és tényekkel kell alátámasztani. Milan Kucsan szlovéniai pártvezető véleménye szerint ami ma az országban és a JKSZ-ben történik, az valójában Jugoszlávia „széthullása“. Éppen ezért a szocialista, föderatív, demokratikus és el nem kötelezett Jugoszlávia erősítésének közös platformját kell kidolgozni - hangoztatta. Sztipe Suvar a vitaösszefoglalóban annak a véleményének adott hangot, hogy a KB- ülés tovább konkretizálta a tavalyi páítkonferencia határozatait, vagyis a már említett hármas reformot. A párt jövőbeni szerepére utalva kiemelte, a JKSZ-nek olyan légkört kell teremtenie, amelyben az éppen alakuló új szövetségi kormányra nem nehezedik nyomás a reformellenes erők részéről. Ezzel összefüggésben a legeslegelső feladat a beteg jugoszláv gazdaság meggyógyítása vagy legalábbis eredménnyel kecsegtető kezelése. Mert éppen az egyre gyakoribb sztrájkok, tüntetések, a dolgozók jogos elégedetlensége bonyolítja és élezi ki a politikai helyzetet, fokozva a nacionalista tendenciákat. A már idézett Milán Kucsan úgy fogalmazott, hogy az ezer százalékos infláció távlata mellett a demokráciáról és a szocializmusról folytatott minden vita „üres fecsegés“... Az e heti KB-ülés a kongresszus előrehozásával tett egy lépést, amely talán a kibontakozás felé mutat. Maga a plénum - Sztipe Suvar szavai szerint - nem hozott döntő fordulatot, bár nyílt légkörben folyt le és a legfontosabb problémákra összpontosította figyelmét. Csak remélni lehet, hogy a kongresszus előkészítésére meglevő rövid idő elég lesz a sorok rendezésére. Majdnem az egész latin világ összejött ezekben a napokban Ca- racasban: Carlos Andres Perez, az új venezuelai államfő beiktatása volt erre a jó alkalom. Húsz ország legfelsőbb vezetője (köztük Castro és Ortega, a tengeren innenről Soares portugál elnök és González spanyol kormányfő), számos külügyminiszter, az USA részéről Dán Quayle alelnök tette tiszteletét a csütörtöki ceremónián. Ez egyrészt Perez személyének, vagyis a régi, tapasztalt és egykoron sikeres politikusnak szólt, de talán sokkal inkább jelzi, hogy Latin-Amerikában egyre jobban hat a kohéziós eró. Carlos Andres Perezről szólva azt emelik ki a kommentárok, hogy ő Venezuela történetében az első olyan politikus, akit másodszor is elnökké választottak. Először 1974 és 1979 között töltötte be ezt a tisztséget, majd az alkotmányban előírt két megbízatási időszakot, azaz tíz évet kivárva ismét indult a tavalyi decemberi választásokon - és fölényesen győzött. Sikerét pedig nem utolsósorban első elnökösködésé- nek köszönheti. Akkor azzal hívta fel magára a figyelmet - s „érdemelte ki“ az Egyesült Államok haragját -, hogy államosította a külföldi olajtársaságokat, a vasércbányákat és a kohóipart. A köolajkonjunktúra viszonylagos jólétet biztosított a venezuelaiak számára. Csakhogy azóta nagyot változott a világ, például a 10-15 évvel ezelőtti barrelenkénti 30 dolláros olajár 13-ra csökkent. Az ország devizatartalékai jócskán leapadtak, sőt Venezuela az adósok klubjában is előkelő helyet vívott ki magának 33 milliárd dollárra rúgó tartozásaival. Csak ezek törlesztésére az exportbevételek 70 százaléka megy el. (És ha már a számoknál tartunk, néhány további sokatmondó adat: Venezuela tavaly mintegy 7 milliárd dollárt fordított a törlesztésekre, miközben ennek az összegnek a 90 százaléka a kamatokra ment, s csupán a 10 százalék jelentette a tényleges visszafizetést.) Szóval, bármennyire is népszerű Perez, a mai gazdasági körülmények között nem élhet meg régi babérjaiból, ó ezt, persze, nagyon jói tudja, s természetesen az adósságproblémát tekinti a legfontosabbnak (mert ezzel függ össze a 30 százalékos infláció, az egyes adatok szerint 40 százalékos munkanélküliség is). Elképzelései nem annyira radikálisak, mint néhány térségbeli országéi, vagyis a törlesztés teljes megtagadása nem célja. Viszont halasztást - legalább öt évre -, azt kérni fog a hitelezőktől, s ugyancsak szeretné elérni a kamatok csökkentését és annak az egymilliárd 800 millió dollárnak a visszaadását, amellyel Venezuela a Nemzetközi Valuta Aláp kasszájához járult hozzá. Perez eltökélt híve a latin-ameri- kai adós országok egységfrontjának, integrációjuk elmélyítésének. Az ilyen törekvések már konkrét körvonalakat öltenek az ún. nyolcak fellépésében. Ebbe a csoportba tartoznak a legnagyobb adósok is, mint pl. Brazília, Mexikó, Peru, Uruguay stb. A probléma természetesen sokkal bonyolultabb annál, hogy az érintett országok egyszerűen hadat üzenhetnének az Egyesült Államoknak. Washington és Latín-Amerika nyílt szakítására, komolyabb konfliktusára a jövőben nem kerülhet sor, hiszen a térség megannyi szállal kötődik az amerikai gazdasághoz, szüksége van az USA hatalmas piacára is. No és ahhoz, hogy hasznosítani tudja a legfejlettebb technikát és technológiát, együtt kell működnie a nagy északi szomszéddal. Ez részben meghatározza Latin- Amerika politikai magatartását is, bár a nemzetközi porondon a függő viszony jobban elhalványodik, s van mód - bizonyos határig - az önálló fellépésre. A másik oldalon az Egyesült Államok is tudatosítja, hogy politikáját árnyaltabbá kell tennie. Aligha alkalmazható már a „furkósbot“ (mint Grenada esetében), vagy legalábbis egyre ritkábban, és Washingtonnak is az a jó, ha Latin- Amerika országaiban nyugalom van. Igaz, ez rendkívül ingoványos talaj, hiszen az egyik oldalon a hadseregek túlnyomó többsége a laktanyákban eredeti feladatát látja el, ugyanakkor a társadalmi-gazdasági feszültségeken az elmúlt 5-6 évben hatalomra jutott polgári kormányzatok nem tudnak úrrá lenni, s időnként a katonák elő-előbukkannak (lásd az argentin lázadásokat). De térjünk vissza Venezuelába, ahol az összesereglett latin-amerikai vezetők ismét számos nem hivatalos megbeszélést tartottak (legutóbb a mexikói elnök beiktatásán volt erre lehetőség ilyen széles skálában). Természetesen az adósságproblémáról, s emellett főleg Kö- zép-Amerikáról. Ismeretes, Venezuela a Contadora-csoport tagjaként aktívan közreműködött a térségbeli konfliktusok békés megoldásában. S most Caracas nevezetes arról, hogy végre megállapodás született a számtalanszor elhalasztott közép- amerikai csúcs tényleges időpontjáról (február 14-15). Ortega nicaraguai elnök pl. José Azcona hondura- si államfővel találkozott, s mindketten kedvezően nyilatkoztak a kilátásokról... PAPUCSEK GERGELY Felemás szerkesztésmód Figyeljük csak meg a következő mondatot: „Szergej Jeszenyin azok közé a költők közé tartozik, akire a magyar olvasók is világirodalmi rangú poétának kijáró tisztelettel tekintenek." Bizonyára észrevették, hogy nincs minden rendben a mondatszerkesztéssel. Igen, tulajdonképpen a mondatszerkesztési hiba kiküszöbölésével kifogástalan lesz a közlés; s ezt a hibát akár egy iskolás gyermek is észreveszi, mert tudja, hogy ha a főmondatbeli mutató névmási utalószó többes számú, akkor arra többes számú vonatkozó névmási kötőszóval utalunk vissza. Helyesen tehát így kellett volna megfogalmaznia a szerzőnek ezt a mondatot: Szergej Jeszenyin azok közé a költők közé tartozik, akikre a magyar olvasók is világirodalmi rangú poétának kijáró tisztelettel tekintenek. Csakhogy az effajta hiba nagyon gyakori az újságok nyelvében; számos példát tudnánk még a szemléltetésre felhozni. Ez pedig azt mutatja, hogy az elkövetők nem csupán az egyeztetés szabályait hagyják figyelmen kívül, hanem valami más is hat rájuk. Sőt valami más hatására hagyják figyelmen kívül az egyeztetés szabályait. Igen, így is van. A főmondatban még Jeszenyint bizonyos költők közé akarják besorolni, csakhogy a mellékmondattal már nem ezeket a költőket jellemzik, hanem magát a közéjük besorolandó költőt. Azért kapcsolják a mellékmondatot egyes számú vonatkozó névmási kötőszóval a főmondathoz. Vagyis mire eljutnak a mellékmondat megfogalmazásához, már csak Jeszenyinre gondolnak, arra a Jeszenyinre, akire a magyar olvasók is világirodalmi rangú poétának kijáró tisztelettel tekintenek. Pedig a mellékmondattal azokat a költőket kell jellemeznünk, akik közé Jeszenyint soroljuk. Azokra vonatkozik a mellékmondat állítása, hogy olyan költők, akikre a magyar olvasók is világirodalmi rangú poétának kijáró tisztelettel tekintenek. S ha a tőmondatban jeleztük, hogy ezek közé tartozik Jeszenyin is, akkor már - közvetve ugyan, de - őrá is vonatkozik a minősítés. Á hiba tehát nyelvi hiba formájában jelentkezik, de valójában logikai eredetű. Még inkább észrevehető ez a félresiklás a következő mondatban: „Öt is azok közé az írók közé sorolhatjuk, akit nemcsak hazája olvasóközönsége tisztel és szeret, hanem megbecsülésnek örvend minden művelt nemzetnél. “ Itt is bizonyos írók közé akarunk sorolni valakit, de a mellékmondat már nem azt árulja el, hogy milyen írók közé, hanem magáról az íróról közli, hogy ő milyen; azaz hogy nemcsak hazája olvasóközönsége tiszteli és szereti, hanem minden művelt nemzetnél megbecsülésnek örvend. Bizony, itt is úgy kell megszerkesztenünk a mellékmondatot, hogy az a főmondat tartalmi kiegészítője legyen, és szerkezetileg is szorosan kapcsolódjék hozzá: Öt is azok közé az írók közé sorolhatjuk, akiket nemcsak hazája olvasóközönsége tisztel és szeret, hanem megbecsülésnek örvendenek minden művelt nemzetnél. Vizsgáljunk, meg egy harmadik példamondatot is: „Ez a kolléga is azok közül való, aki nem szereti a nagy szavakat, hanem inkább a tettek érdeklik. “ Nyilván a kolléga sem szereti a nagy szavakat, hanem a tettek érdeklik, ha ilyen emberek közül való, de a két mellékmondat jellemzésének itt sem közvetlenül reá kell vonatkoznia, azokra az emberekre, akik közül ő való. l/agyís: £? a kolléga is azok közül való, akik nem szeretik a nagy szavakat, hanem inkább a tettek érdeklik őket. Kerüljük tehát ezt a felémás fogalmazási, mondatszerkesztési módot; mégpedig úgy, hogy ügyeljünk arra; a mellékmondat minden tekintetben a főmondat folytatása legyen! JAKAB ISTVÁN GYÁRFÁS ENDRE A nyelvrontás hét kora Shakespeare vígjátékában, az Ahogy tetszikben így elmélkedik a méla Jaques: „Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében, melynek hét felvonása A hét kor." A méla nyelvművelő pedig - ha tetszik, ha nem - megjegyzéseket fűz a klasszikus szöveghez. Folytassa, Shakespeare! „Első a kisded, aki Dajkája karján öklendezik és sír. “ (De miért? Mert beszédét máris rontják: gügyögnek neki, selypégnek, dödögnek, s a nyelvet így torzul tanulja meg.) „Aztán jön á pityergő, hajnalarcú, Táskás nebuló: csigamódra és Kelletlen mászik iskolába." (Perszel Mert mesterétől nem pótolhatatlan ., idegen szavak tömegét tanulja: sperhaknit, sublert, marketinget „Mint a Kemence, sóhajt, a szerelmes, és Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről. “ (Egy-egy lemezlovas meg énekes túl nyegle hanglejtését utánozva.) „Jön a párduc-szakállú katona. Cifra a szitkok...“ (Nos, ez ma már nem áll. A szitok gyakori, ám egy sem cifra. Mondhatjuk inkább: ronda nyelvi cefre.) „Kappanon hízott, kerek potroh és Szigorú szem és jól ápolt szakáll; Bölcseket mond, lapos közhelyeket. “ (Ma úgy mondanánk: blablázik, hasal, z és bikkfanyelve ravaszul takarja, hogy felelni nem tud - vagy nem akar.) „A hatodik kor Papucsos és cingár figura lesz: Orrán ókula, az övében erszény... (S az erszényének hála: külföldet járt, sok holmit hozott „olaszból“, „görögből“ és „franciából“, kompjutert meg vókment. Recepciont ad, drága wieselbunda - magyarul menyét - burkolja menyét. Mi jöhet még?) „A végső jelenet, Mely e fura gazdag mesét lezárja, Megint gyermekség, teljes feledés.“ (Mit meg sem tanult, könnyen elfelejti, és új fogalmak nevét ki sem ejti.) „Se fog, se szem, se íny - " (csak nyelv-) „tönkremenés." újszá . 4 1989. II. 4. Január 28-tóf február 3-ig • A Varsói Szerződés fennállása óta első ízben részletes * adatokat tett közzé fegyveres erőinek és fegyverzetének felépítéséről Vasárnap: Nyugat-Berlinben parlamenti választásokat rendeztek, a CDU és az SPD közötti erőviszonyok kiegyenlítődtek, viszont bekerült a város képviselöházába az újfasiszta Republikánus Párt Hétfő: Belgrádban megkezdődött a JKSZ KB háromnapos ülése • A lengyel szejm a kormány kétéves konszolidációs tervéről kezdett tanácskozást Kedd: Az afganisztáni Szalang-hágót a szovjet és az afgán csapatok visszafoglalták • Washingtonban megkezdődött Olivér North pere Szerda: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Pekingbe érkezett • Magyarország és Déi-Korea nagyköveti szinten felvette a diplomáciai kapcsolatokat Csütörtök: Venezuelában beiktatták Carlos Andres Perez államfőt • Bécsben befejeződött a közép-európai haderöcsök- kentési fórum Péntek: Puccsot hajtottak végre Paraguayban Stroessner diktátor ellen Venezuela „Latin csúcs“
