Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám, szombat

KISS JÓZSEF A februári győzelem hagyatéka és nemzetiségi önismeretünk A történelmi fordulatot eredmé­nyező évfordulóknak társa­dalmi hatóerőt a mindenkori jelen kölcsönöz. A ma igényei és szük­ségletei élénkítik fel, kerek évfordu­lóktól függetlenül a múlt és a jelen közötti áramkört. Erről tanúskodik a csehszlovákiai dolgozó nép febru­ári győzelmének hagyatéka is. Szinte kereknek számít az idei 41. évforduló is acsehszlovákiai magyar­ság körében. A délszlovákiai magyar dolgozók ugyanis 1949-ben tudato­síthatták az egy évvel korábban lezaj­lott események sorsdöntő szerepét éspedig úgy, hogy azt - immár anya­nyelvén - „február édes gyermeke“, az Új Szó is megörökíthette. Termé­szetes a kíváncsiság, miként is tükrö­ződik a februári győzelem első évfor­dulójának légköre az akkor még „a csehszlovákiai magyar dolgozók he­tilapja“ fejléccel megjelenő újság hasábjain. A mai olvasót, aki való­színűleg színes, gazdag, ünnepi összeállítással számol, talán némi csalódás éri. A lap február 25-i és március 5-i száma hivatalos anya­gokat, az SZLKP akkori főtitkárának a dél-szlovákiai nemzetiségi vonat­kozásokat nélkülöző vezércikkét, il­letve a prágai s a bratislavai ünnep­ségekről szóló beszámolót közölte. Igaz, a csehszlovákiai magyarság ezek közvetítésével érzékelhette az ország életének vérkeringését. S számára az egy évvel korábbi események krónikájának ismerteté­se valamiféle korábbi ködfátyol fel­lebbezéseként is hathatott. A mili- cisták felvonulásáról a szlovákiai fő­városban készült fényképfelvételen már valószínűleg a magyarságukat szabadon vállaló munkások közül is többen önmagukra ismerhettek. A feltehetően Lőrincz Gyulától szár­mazó tusrajz optimizmust, magabiz­tosságot sugárzó milicistát ábrázol. Mégis úgy tűnik, a nemzetiségi ön­magára ébredés még nemigen tük­röződik a lapban. S ez érthetővé válik az elkövetkező lapszámok alapján. A Csemadok megalakulásának he­vülettel teli bemutatását az állampol­gári egyenjogúság számos emberi problémájának megoldásáról szóló írások követik. A korabeli helyzetről rendkívül kifejezően vall, hogy a közleményekben, amelyek arra szólítottak fel, hogy a dél-szlovákiai magyarok lépjenek be a társadalmi szervezetekbe, illetve alakítsanak helyi szervezeteket, az elnevezé­sek, magyar megfelelő híján szlovák nyelvű rövidítésekkel szerepelnek. E zek a negyven évvel ezelőtti lapszámok úgy nyújtanak az akkori, a szó valódi értelmében még arasznyi nemzetiségi létről látleletet, hogy jelzik a nemzetiségi öneszmé- lés kibontakozását is. Szinte csábító kíváncsiságként jelentkezik a kér­dés: vajon a februári győzelem ha­gyománnyá válásában miként érhe­tő tetten a csehszlovákiai magyar­ság szocialista nemzetiségi tudatá­nak formálódása? Az eltelt négy év­tized februári évfordulói erről aligha­nem tükörképet nyújtanak. Az ötvenes évek elején az évfor­dulós írások még szorosan összefo­nódtak a nemzetiségi lét intézmé­nyes kereteinek kiépítésével. Lő­rincz Gyula korabeli vezércikkeiben a februári győzelem és a nemzetisé­gi egyenjogúság megteremtése kö­zötti összefüggéseket igyekszik tá- gabb, külső és belső dimenziókban értelmezni. Jelzi, hogy február csu­pán az előfeltételeket teremtette meg. A februári győzelem hagyaté­ka ez idő tájt egyre inkább magán viselte az internacionalizmus leegy­szerűsítő felfogását. Ennek szelle­mében elv és valóság úgy azono­sult, hogy mindaz, ami problemati­kussá válik - főként az úgynevezett párton belüli burzsoá nacionalizmus torz és hamis tézisének a kinyilat­koztatását követően - nacionaliz­musnak minősül. Ennek ellenére a februári örökség a magyar lakos­ságnak a társadalmi politikai életbe történő bekapcsolódásával párhu­zamosan a nemzetiségi önértéktu- dat erőforrásává vált. Fokozatosan azonban megsza­kadt a februári hagyaték és a nem­zetiségi tudat közötti eleven köl­csönhatás. Az ötvenes évek máso­dik felében íródott évfordulós vezér­cikkekből, elvi írásokból szinte telje­kérdést állított reflektorfénybe és he­ves, Fábry Zoltánt megnyilatkozta- tásra késztető vitát váltott ki. Mégis, a nemzetiségi lét kiteljesedésének elvi ideológiai megalapozása meg­rekedt a részelemek kikristályoso­dásánál. Nem tudott érintkezési pon­tokat találni a napi politika alakulá­sával, a pártsajtón kívüli fórumokon csapódott le. Nincs nyoma annak, hogy a tisztázódás kapcsolódott vol­na a februári évfordulók nyitotta elvi politikai kapaszkodókhoz. Persze, sen kivesztek a nemzetiségi vonat­kozások. S ez nyilván összefüggött a szocialista alapok lerakásának az­zal a leszűkítő értelmezésével, amely a szocialista építést a szocia­lista tulajdonviszonyokkal azonosí­totta, s ebből levezetve kinyilvánítot­ta a társadalom erkölcsi-politikai egységét. S így nem véletlen, hogy 1958-ban Antonín Novotnynak, a CSKP akkori főtitkárának beszé­dében szinte szó sem esett a nem­zetiségi kérdésről. Az Új Szóban Ara 3 KCs UJSZG •aallalav*. ISIB, JsMár *■ • II. ¿vfatjram (IMt) 1. tua AZ ÖTÉVES TERV KÜSZÖBÉN j Gottwald köztrirgoadf/ flnöh: a££ j Az elkövetkező évben nagy feladatok várnak reánk tM« k»< hu irrvrL »lm iwl; p#M»j«kai hMvroil métán j Ai IHS-o* febrwdri a«am4nj-ak hatdrfcSvat Jelmtwfc állomunk ét népttnh tőrténoCébsa ÉT«!* IrlUUWU alaMutrlrk’ I “ ~ ~ ^ ^ e,fr ^ „ t-j. „ u,MlT, • It*aa4atnl rr Jl «l.r InlUlaa 'Ilkáin!» 2 4«ltoí£ tWUall l<*rwW*«ak Irton»** **­Hl N.*T lir.a4.lml nmHkrntUnrnk IrrtUlr« _ ma mér m» «lom. • Mú *. a .fwi.r.m ,u liaMaa Ma tor*««* MII • HMHUMl, 4» •**- *«■ 4íllk*k ru.ll. kMk*»t. h.arm J Kt~*~4 CmimU i<*.-iaraa«4#l rUak «*i>i rlMuwih. a k»vf krtatark «• k'Ma*«ja *t(al aklW ittunk la. Mrrl*- karnál;. • ry.k-.Ull «IrlW áiallri- k««.«1 mtménta: EkWa M Iriayfca« kW­grl*« ■ Mii «MruliMi «1 k»t4 »iMOc. A •/* 4a»«krtrla -------------- • ■ ' ■■ ■— ■■■ •*" la«taa. Wr ■ »»a* rz ssstsz'zi*.s^ttiríE-'r-s rr“.,ri.x,TT^"~ MklWrHial_»~4k.i- ajrfa £«.*aa»kk A bátyát Őton bolorfimfc „.'■ni . . - - ^kürrlkrr« >vkn vérja wi<kil. wlf| • klitibukrl wito « «ta 1 ....................— f**..? V- »*»rMl ■ kar- ‘"■M1* aaaal kkrtaaltaUa k«a- TVrvaa«atak aa«y ¿karai aaat. ■T» ■ I -L.!? alaTk "" " a »•»•* ... ™ «. Wkia .1 ,ak klaaayHJfk. Wr a Mr­!*SLS ÍSTÍSSTK5Si ¡3LÍÍ22Í pwi airatKr» *lk»rtl| mrgt.U.1 _t>. rn,ttlt| J, A|Mkj_ mtmJ Ulállnlwk.^ —lf— karéi»!» réaa«»«- Innánk “ * i‘i An'i «“i. fr' IT k'r^n-- ^wT#> mmí«Sk,Vi'" TT*1, . * . . írT ♦* -afa^l rüZTI *-“'k*.''k r»*»t'kal Mátokká N«a kr.MI Mrmn. Wl^­. .. >. .. - TT u. Au*1’ W#»«*kk»» larfja m*a»r- —. krK>,..u iT.. *• • a m*p HW* lattá Ma4all a kkalrkMtal aavktor. r CT.l^alrVlJSaW,^«Sah -1 t'g^aé . ra.krU. -rt, . kMxi <rrr krrrMa kaMI ... ... „ . «ta4a- “ .*** *Wfc rWta* ^ rtlk IMT ka- »«.k a kM«l rfMa «fta al. ^ ^»alk«aa.:“J *.I TT1.VT. 1—^*1». ka*. Makai m» .«Wlrvah. 2SSL.S72JXZ üvjszz'tssr. V. f 7. *• •k" w ««éMMaal a Uiwk k jkknlri aaiwkka» «liaaaM «a fal* mIbM m—akk a a#park. aaull fiMailiiirtui «a »»■■t»É»rf d­' ay«Ha»ak aa W»raa Urr a*arf«rlrl*<lk iMdaltraallM ! vaiak áaWarél pHUm lép. *r*4k. a nakr «aak. aa • «!• krr«h r-.--a,n1 A «.___ i* «• — -—*** •— •— •«— - —-i---------------------------------------------III C7H a--------------------­IIJ szó óriási tS^egel^et mozgósított a lévai nagygyűlés A szlovenszkói magyar dolgozók teljes erővel kapcsolódnak be a termelésbe ' Aprll’a 17*én, bAtvói vnlni»p)ln LévAn, a VárMÉ nálU aifeh kelylié* J fHbra óriáti ¿rdtklodr« tt Idknrdi'i melleit Urlollák meg • magyar dalgeiók J • KSS járáki litkársági n ndviéaébca politikai ét g»4a»ágl téj«kactal4 gy« 1 létükéi. A Khzponii Titkértúg rétiéről Major Itivia, L é r I a e a Gyula ! ét Fábry Intvén rlvláruk vetlek rétit. ! A g>ülét rétalvevőit mtgviir ét txlavik bt»1w* Saabé Me «Inárt • UvSiille. A< OVK nevében Banlit elviért beaiélt. Dláaa a Mvttknl | üdvhíli M'k hung/ullak el: K o t r u I a elviért at OSK, l-évt vérot kéfv!tele­» lében K A a 2 o v i c k y pulgúrmektcr. a ftivena i»Ü mtövelség nevében Sr» • rolová ouiony, az MVkSS üdv üzletét (1 r aa t elnrtk elvtém, a MOH *t ! a Sínbei II e r i b a n i'« |>r. Kebn közvelltellék. végül az OAV nevébe* léa { D r 11 k elvtúrt betzélt halékokan a Jelenlévökbis. As Odvözlfl beazédek elhungzAsa után Major latvén tartotta meg beszédét. Bevezetőben étfogA áttek.nleat nyújtott a „februári győzelem" előtti évek harcai­ról. Világosan kifejtette, mit akart a re­akció éa merre óhajtotta terelni a köz­társaság hajóját. A harc két erő« fronton folyt, egyforma erővel kellett har*. colni a beLiő és külső reakciós erők el­len. Ezek a sötét mnnkásellenet elemek ádáz dühhel támadtak a bankok ás gyá­rak államosítása ellen, meg akarták hiú- altani vagy lehetetlenné tenni a ’földre­formot éa kézzcHábbal kaoálództak az a párt flgyévé lett Megindult as DJ Szó éa egyre nagyobb magyar tömegeket moz góslt az ötéves terv érdekében. A bratisls vai rádió hullámain magyar híradások tudatják a dolgozókkal s legfontosabb kiil és belföldi taeményekei A Magyar Dől* go7Ók Kuttúregyesülete a saocisllzimu knltiirájét fogjs terjeszteni, hogy a dől gozó tömegeink egységes akarásban, egy szívvel, lélekkel meneteljenek a komrmi nizmus zászlal alatt. Megkezdődik az if­júság és a nők baaservezésr a tőmegszer- vezetekbe, megnyíltak éa egyre bővülnek az •iskolák, ahol mwvir nvalvm fnlvik a jó példát mutatnak az Ipari és mezAga*- dasági termelésben. A legfontosabb fal- sdat uz élelmiszerellátás biztnsitáss min- dénáron. Az «.téves terv eUó két hónapja ebben a tHtinteihen elég gyenge volt A felvásárlás hiányosan volt megszervezve és Dr. G. Husák elvtárs megállapításai szerint a Nemzeti Bizottságok nem álltak feladatuk magasljitAn. Ha több iparcikket akarunk, több éleimet kell adnunk az ipari inunkássipnak Az ipari munkásság és a kis ta kti/.< pparas/l.*ág szövi L ége természe­tes. Te’jis erővol kell segíteniük egymást, hogy ezzel az égész or.«zág zavartalan fej-’ lódcsét a szebb jövendő felé biztosi thaa sák. Major elvtárs nagy érdeklődés»*! kísért be­szédét a következő szavakkal fejezte be: — Tudjuk, nehézségek vannak és leaz- nek is, Csehszlovákia magyarnyelvű dol­gozói azonban kéz a kézben a earh és szlovák néppel együtt, ezeket a nehézsé­geket is le fogják küzdeni- A magyar nép eddig la meglette köte­lességet. Senkinek sincs joga sértegetni, lebecsülni vagy gyanasilgatai a*t a tör ténelem folyamán sokat asenvedett né­pet, tnely a legsúlyosabb megprébálta- táaofc közepette Is tudott józan és fo­...ImataH Ual ial«M k*a k««é«et I»­Lőrincz János fotoreprodukciói ekkor két, a tizedik évfordulóhoz kapcsolódó írás foglalkozott a nem­zetiségi ískolaügy fejlődésével, illet­ve az anyanyelv használatával. Az eredményeket és a vívmányokat jo­gosan hangsúlyozó, a kapitalista múlttal szembesítő hangvételből na­cionalista megnyilatkozásokra törté­nő utalás is kiérzódik. S ez nyilván összefügg a burzsoá nacionalizmus „veszélyének“ akkori újbóli felele­venítésével. Ugyanakkor mai szem­mel már elgondolkodásra késztet: vajon az akkor jelentkező problémák már nem azt jelezték-e, hogy felerő­södőben vannak a nemzetiségi lét közösségi ismérvei, s a belső át­rendeződés igényei? Ennek nincs megfelelő lenyomata a korabeli saj­tóban. > A mindennapi gondolkodásban a maga ösztönszerűségével tükröződött a nemzetiségi lét közös­ségi összetevőinek hatása. Egyre érzékelhetőbbé vált, hogy a nemze­tiségi közösség az emberi önmeg­valósításnak is közvetlen természe­tes kerete. Persze, a tapasztalatok összegeződése nem juthatott el az eredendően közösségi létforma bel­ső szerveződésével kapcsolatos problémák felismeréséig. Az irodal­mi, művészi érzékenység a múlt tisztázásával, a magyar nemzetiség háború utáni hányattatásának katar- tikus erejű feszültséglevezetésével kereste a közösségi önmegtartás fo­gódzóit. Ugyanakkor, főként az Iro­dalmi Szemlében már tudományos igényű szociológiai tanulmányok is napvilágot láttak. Ezek rávilágítottak a nemzetiségi lét szociális és egyéb meghatározóinak együttes szerepé­re. Időközben megjelent Juraj Zva- rának ,,A magyar nemzetiségi kér­dés megoldása Szlovákiában" című könyve, amely szinte robbanássze­rűen hatott. Számos homályfedte ezt a két nemzet viszonyának állam­jogi tisztázatlansága is nehezítette. A szlovákiai pártsajtóban 1967-ben, minden bizonnyal a februári évfor­duló által is ihletve, fontos elvi cikk jelent meg, amely a nemzetiségi kérdés komplex, valamennyi vonat­kozásra kiterjedő megoldásának fontosságát hangsúlyozta. Ugyan­akkor a föderatív megoldást elutasít­va, az adott állapotokban rejlő lehe­tőségek jobb kihasználására hjvta fel a figyelmet. S ez a helyzet nem kedvezhetett a nemzetiségi lét kö­zösségi jellege körüli bizonytalanság jogi megalapozottsággal történő eloszlatásának sem. A későbbi fejle­mények egyébként megmutatták, hogy a politikum elsősorban ebben sűrűsödik össze. Az 1968 januárja utáni időszak­ban elemi erővel törtek felszínre a nemzetiségi közösségi lét tágulá­sáról valló részkövetelések. Mindez erősen magán viselte annak a je­gyeit, hogy nem kristályosodott ki már korábban a napi politikában és a közgondolkodásban is sajátos ide­ológiai hatóerővel rendelkező nem­zetiségpolitikai koncepció, mely egységbe ötvöz elvi kiindulóponto­kat és részmozzanatokat. A válság elmélyülésének folyamatában így összemosódhatott elvi, szocialista lényeg és tisztázatlanságból adódó túlzás. A követelések jelentkezése áldatlan kampány jellegét öltötte, s ennek során a hevület és a nacio­nalista kilengés közötti határ - mind a nemzeti, mind pedig a nemzetiségi közegben - nagyon képlékennyé vált. Végül is a nemzetiségek jogala­nyiságának alkotmánytörvényben való rögzítése a kibontakozást segí­tő tartós szocialista vívmány lett. A nemzetiségi kérdés politikai erőtér­be kerülése azonban a válság leküz­dése során a szocializmust védők és a velük szembe kerülők közötti front­vonal részévé vált. A konszolidáció kibontakozását követően az Új Szó hasábjain az 1969-es februári évfor­dulóról megemlékező vezércikk már a tanulságlevonást sürgette. A nem­zetiségi kérdés politikai kötődésé­nek le nem becsülhető érzékenysé­gére, útvesztőire hívta fel a figyel­met. S ez voltaképpen az eszmei­koncepcionális háttér tudatosítására is sarkallt. A februári örökség feleleveníté­se során a Hetvenes évek elején értelemszerűen a szocialista fejlő­dés elindításában játszott szerep került előtérbe. Az Új Szóban ez idő tájt megjelent februári évfordulós ve­zércikkek szinte kivétel nélkül ese­ménytörténeti beállítottságot kaptak. Ebben alighanem a szocializmussal való azonosulás demonstrálása ju­tott kifejezésre. Talán a szocialista fejlődést kibontakoztató történelmi fordulat közvetlen emberi birtokba­vételeként is értelmezhetjük ezt. Úgy is magyarázhatjuk, hogy így kapott hangsúlyt: február a szocia­lizmus valamennyi csehszlovákiai hívének természetes jussa. A nem­zetiségi kérdés inkább csak áttétele­sen vetődött fel. K ésőbb, a hetvenes évek má­sodik felében a februári meg­emlékezések jellegét meghatáro­zóan befolyásolták a szocialista épí­tés történeti feldolgozására tett kez­deti kísérletek publicisztikai kivetülé- sei. A szocializmus történetének ku­tatása élesebb megvilágításba he­lyezte a múlt és a jelen közötti kap­csolódást. Fokozódott az érdeklő­dés a korabeli jelen számos fejlemé­nyének közvetlen történelmi előz­ményei iránt. A fejlődésszakaszok egymásra épülése kapott határozot­tabb körvonalakat. Kialakult az a faj­ta, erősen ideológiai töltésű történeti publicisztika, amely a tudatformálás politikai indítékaihoz szorosan kö­tődve közvetítette a történeti kutatás eredményeit. Az ilyen jellegű, az Új Szó számára készült, de gyakran átvett írások is kétségtelenül a szel­lemi és a politikai látókör kitágulását szolgálták. Elősegítették - igaz, az olvasók nem túl széles köréhez szólva - azoknak a történeti folya­matoknak a megismerését, ame­lyekbe a csehszlovákiai magyar nemzetiség szocialista fejlődése is beágyazódott. Viszont közvetlenül nem ösztönözték olyan írások szüle­tését, amelyek a tágabb Összefüg­gések felől közeledve felvállalták volna a csehszlovákiai magyar nem­zetiség szocialista fejlődéstörténeté­nek vizsgálatát. A nyolcvanas évek elején-köze- pén mind határozottabbá vált - a februári évfordulókkal kapcsolat­ban is - a nemzetiségi közgondolko­dásból kiinduló múltszemlélet. Most már nemcsak a kívülről történő épít­kezés lehetőségei, hanem a belső indítékokból fakadó igények is han­got kaptak. A februári győzelemről megemlékező ünnepi számokban már bizonyos műfaji sokszínűség is jelentkezett. Több olyan esszészerű írás jelent meg, mely a nemzetiségi azonosságtudat szemszögéből szorgalmazta a februárhoz kötődő hagyományok kiterebélyesedését. Fejtegetés tárgya lett az is, hogy a történeti publicisztika műfaji-mód­szertani adottságainak hasznosítá­sa miként mozdíthatná elő - intéz­ményes keretek nélkül - nemzetisé­günk szocialista fejlődésének tudo­mányos kutatását. A februári ese­mények résztvevőinek visszaemlé­kezéseiben a nemzetiségi tudatfor­máló erő felszabadításának kérdé­sei is teret kaptak. Mindjobban érző­dött a tényleges helyzetből táplálko­zó impulzusok szüksége. Ugyanak­kor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nemzetiségi önismeret hatóerő, de csak valamennyi alkotóelemét szer­ves egységbe fogva. A nemzetiségi önmegismerés ugyanis nem épülhet spontán hatásformákra és kiraga­dott történelmi példákkal illusztrált sejtésszerűségekre. Tanulságok csak a folyamatok történeti megha­tározottságát kellőképpen figyelem­be véve vonhatók le. A nemzetiség­politikát alakító objektív és szubjek­tív tényezők összefonódása sokszor csak nagyon nehezen tekinthető át. Egy-egy időszak adottságai és lehe­tőségei alapján nem vonható le álta­lános érvényű ítélet. A korszakhatá­rok között nem lehet a kontinuitás és a diszkontinuitás tudatosítása nélkül közlekedni. A tanulság épp abban rejlik, hogy az élet, a valóság által felvetett problémákat és a megoldá­si lehetőségeket csak perspektívába ágyazva érzékelhetjük. Persze, az érzékelés csak cselekvésigényként és tenniakarásként értelmezhető. Ma, az átalakítás körülményei kö­zött ismét hatványozottan jelentke­zik, hogy nyitott, szüntelenül gazda­godó, de eszmei-politikai megalapo­zottságú szemléletre, látásmódra és politikai magatartásra van szükség, amely összekapcsol politikát és köz- gondolkodást. E rre figyelmeztet február örök­sége. Nem feledhetjük, hogy ez csak a szocializmus híveinek összefogásával és a szocialista po­zíciókat erősítve érhető el. ,,A febru­ári győzelem forradalmi hagyatéká­nak szellemében és a kor új követel­ményeivel összhangban egyesítsük erőinket a szocializmus további épí­tésére“ - szól hozzánk a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulója alkalmából elfoga­dott nyilatkozata. Miloé Jakoé elvtár« a prágai nagygyűlést követően milicistákkal beszélget. (CSTK-felvétel) / ÚJ SZÚ 4 1989. II. 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents