Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám, szombat

Kezdeményezésünk új ösztönzői ÚJ szú 3 1989. II. 25. (Folytatás az 1. oldalról) az elmúlt napokban nyilvánosságra került, a NATO a Varsói Szerződés­sel való küszöbönálló tárgyalásokon fel akarja ajánlani, hogy bizonyos mértékben korlátozza hagyományos erőit. Reméljük, hogy partnereink válasza konstruktív lesz, s a bécsi utótalálkozó záródokumentumával összhangban lehetővé teszi az any- nyira várt európai leszerelési folya­mat megkezdését. • Közelmúltbani katonai intézkedéseink és azok a lépé­sek, amelyeket Mihail Gorba­csov elvtárs jelentett be az ENSZ-ben, milyen mértékben felelnek meg a mi kezdemé­nyezésünk által kitűzött cé­loknak?- A Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia egyoldalú lépései összhangban vannak a bizalom, a biztonság és jószomszédi kapcso­latok övezetének megteremtésére vonatkozó csehszlovák kezdemé­nyezés katonai szempontjaival. A Szovjetunió például 1991-ig Csehszlovákiából, az NDK-ból és Magyarországról hat harckocsihad­osztályt von ki és feloszlatja azo­kat. Csehszlovákia 850-nel, az NDK 600-zal csökkenti a harckocsik szá­mát, s hasonló lépéseket tesznek más szocialista országok is. Ezt azért említem, mert olyan fegyver­fajtáról van szó, amely a legnagyobb nehézségeket váltotta ki a leszerelé­si tárgyalásokon. A Varsói Szerződés országainak részéről tehát már megkezdődött a katonai kontingensek ritkítása ab­ban az övezetben, amelyről a mi kezdeményezésünk is szól. Emellett ismét hangsúlyozni szeretném; a Csehszlovák Néphadsereg nem rendelkezik sem vegyi-, sem nukle­áris fegyverekkel. • A Rudé právo olvasói nemegyszer feltették a kér­dést, miért csinálunk olyan nagy titkot a honvédelmi kia­dásokból. S most egyszerre annyi adatot tettünk közzé hadseregünkről, hogy - amint mondani szokták - az embe­rek szinte beleszédülnek. Azt jelenti-e ez, hogy a nyílt tájé­koztatás behatolt erre a terü­letre is, s hogy a csehszlovák állampolgár hivatalos cseh­szlovák forrásokból ismerheti majd meg nemcsak a katoná­ink számáról, hanem a honvé­delmi kiadásokról szóló ada­tokat is?- A Csehszlovák Néphadsereg személyi állományáról és fegyverze­téről szóló adatokat a Varsói Szer­ződés országainak január végi kö­zös nyilatkozata tartalmazta. Ami a honvédelmi kiadásokat illeti: nem­csak az egyes szocialista országok­ban, hanem a kapitalista államokban is különbözőek a vélemények, hogy mi mindent kell besorolni az erről szóló adatok közé. Ebből eredően természetesen nehézségek merül­nek fel a nagyságrendek összeha­sonlításakor. Az értelmezésbeli kü­lönbségek, hogy mi tartozik a hon­védelmi kiadások közé, ahhoz ve­zettek, hogy sem nálunk, sem más szocialista országokban nem tették nagyobb terjedelemben közzé eze­ket a kimutatásokat. Megismerked­hettek velük azonban például a Szö­vetségi Gyűlés képviselői, azok a bizottságok, amelyek munkájá­hoz erre szükség van. Meg szeret­ném említeni: átértékeltük azt, me­lyek azok az adatok, amelyeket ti­tokban kell tartani. Erre a nemzetkö­zi kapcsolatokban bekövetkezett po­zitív változások, a Szovjetunióban érvényesülő új politikai gondolko­dásmód révén került sor. E gondol­kodásmódot mi Csehszlovákiában is teljes mértékben támogatjuk. Ez ugyanakkor kifejezi azt az igyekeze­tünket is, hozzá akarunk járulni ah­hoz, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolataiban a konfrontáció politikáját a kölcsö­nös bizalom és a konstruktív együtt­működés váltsa fel. Helyénvalónak tartjuk, hogy ál­lampolgáraink a jövőben tájékozot­tabbak legyenek a katonai kérdé­sekben. Ezért e terület adatait is közreadjuk. Ugyanakkor ez is az egyik útja annak, hogy megteremt­sük a leszerelési tárgyalások sikeré­nek feltételeit. • A hazánkban állomásozó és kivonásra kerülő középső szovjet hadseregcsoport egy­ségeinek - amelyekre Mihail Gorbacsov ENSZ-beli nyilat­kozata vonatkozik - távozásá­nak előkészületeiről az adatok már nyilvánosságra kerültek. Tájékoztatják állampolgárain­kat a kivonás menetéről is?- Mint ismeretes, Miroslav Vacek vezérezredes, a Csehszlovák Nép­hadsereg vezérkari főnöke február elején megtartott sajtóértekezletén ismertette a szovjet csapatok kivo­násának időrendjét. Az elkövetkező két évben Csehszlovákiából nem­csak egy páncélos hadosztályt, ha­nem más harci alakulatokat és repü­lőgépeket is kivonnak. Egészében véve 5300 katonáról, 708 harckocsi­ról és 20 harci repülőgépről van szó. S nemcsak a hazai, hanem a nem­zetközi közvélemény is figyelemmel kísérheti majd a szovjet egységek hazatérését, egyrészt a hazai, más­részt a külföldi újságírók tudósítása­in keresztül. • Mit mondanál azoknak az állampolgárainknak, akik ami­att aggódnak, hogy a Varsói Szerződés országainak egyol­dalú lépései gyengítik védelmi képességünket?- A VSZ-országok egyoldalú in­tézkedései lényegüket tekintve mind az egyes tagországok, mind pedig az egész Varsói Szerződés harci potenciáljának a csökkentését jelen­tik. Ugyanakkor gyakorlati megnyil­vánulásai is annak a törekvésnek, hogy az ésszerűen elégséges véde­lem szintjét kell megteremteni. De hangsúlyoznom kell: a leszerelés nem érhető el az egyoldalú lépések útján. Van itt egy határ, amelyet saját biztonságunk érdekében nem lehet átlépni. A kölcsönösség elvé­nek kell érvényesülnie. Biztosítani szeretném állampol­gárainkat arról: az intézkedéseket gondosan úgy mérlegeltük, hogy to­vábbra is szavatolva legyen orszá­gunk megbízható védelme és azok­nak a kötelezettségeknek a teljesíté­se, amelyek Csehszlovákiára varsói szerződésbeli tagságából s a VSZ védelmi doktrínájából hárulnak. A legfelsőbb politikai és állami veze­tés teljes mértékben tudatosítja ezt a felelősségét, s tudatosítják a Csehszlovák Néphadsereg tagjai is. Az ő áldozatkész munkájukat, a feladatokhoz való hazafias és in­ternacionalista hozzáállásukat nagyra értékeljük. • Egy évvel ezelőtt hangsú­lyoztad: a bizalom, együttmű­ködés és jószomszédi kap­csolatok övezetének nemcsak katonai, hanem politikai, gaz­dasági, ökológiai és humani­tárius vonatkozásai is vannak. Miképpen lehet e területeken előrelépni? Vannak ilyen ter­veink?- Elképzeléseink elég széleskö­rűek, s vannak konkrét terveink is. A partnereinkkel folytatott párbe­szédnek már az első szakaszában több tucat elvet javasoltunk, ajánla­tot tettünk, amelyek megvalósítása hozzájárulhatna a bizalom övezeté­nek fokozatos kialakításához. Politikai téren például rendszeres párbeszédről lenne szó parlamenti és kormányvonalon, az egyes mi­nisztériumok határkörében, továbbá a politikai pártok, társadalmi szerve­zetek, kormányon kívüli és más in­tézmények közötti kapcsolatok in­tenzívebbé tételéről. E dialógus ke­retében azt akarjuk hangsúlyozni, ami összeköt bennünket. Kapcsola­tainkban vannak kérdések, amelyek megoldása kétségkívül közös érdek. Gazdasági téren a széles körű és kölcsönös együttműködésre törek­szünk. Hasznosnak tartjuk a megál­lapodást az olyan kérdésekben, amelyek szabaddá tennék az utat a kereskedelem fejlesztése előtt, új ágazatokkal bővítenék az ipari koo­peráció hagyományos területeit, mélyítenék az együttműködést a harmadik piacokon, s elősegítenék a közös vállalatok létesítését. Na­gyon fontosnak tartjuk - amint ezt a Ladislav Adamec szövetségi kor­mányfő által előterjesztett javaslatok is tanúsítják - az együttműködést a környezetvédelem terén. Részletesen kidolgoztuk a huma­nitárius, kulturális, tudományos, is- kola- és egészségügyi együttműkö­désre vonatkozó ajánlásokat. Itt nemcsak az ismeretek és értékek cseréjét tartjuk alapvetőnek, hanem az emberek közötti kapcsolatok bő­vítését, a testvérvárosi kapcsolatok fejlesztését, az idegenforgalom ki- szélesítését is, és így tovább. Javaslatainkat tovább időszerű- sítjük és gazdagítjuk. Jelenleg kez­deményezésünk tartalmát a bécsi utótalálkozó záródokumentumával összhangban egészítjük ki. Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy az államok és polgáraik közötti biza­lom nemcsak az egyszeri, kormány- szintű aktusok alapján fog szilárdul­ni, hanem elsősorban a jószomszédi és emberek közötti kapcsolatok sok ezer megnyilvánulásának hatásán. S ehhez közösen akarjuk megte­remteni a lehető legkedvezőbb felté­teleket. Hogy konkrét legyek: elhatá­rozásunkat bizonyítják a vízumkia­dással kapcsolatos közelmúltbani változások, amelyek jelentős mér­tékben megkönnyítik a nyugati or­szágok állampolgárai számára a ha­zánkba való beutazást. Olyan intéz­kedések ezek, amelyeknek a határ másik oldalán velünk szemben még nem hozták létre egyenértékű meg­felelőit. Hangsúlyozni szeretném, hogy kezdeményezésünket a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetének létrehozá­sára nem tekintjük lezártnak. Nyitva áll más országok kezdeményezései és javaslatai előtt is. • Éppen most mondtad, hogy rendkívül fontosnak tart­juk az együttműködést a kör­nyezetvédelem terén. Tavaly Ladislav Adamec elvtárs talál­kozóra és tárgyalásokra szólí­totta fel a Csehszlovákiával szomszédos országok kor­mányfőit erről a kérdésről. Csehszlovákia milyen javasla­tokkal akar előállni?- Abból indulunk ki, hogy a kör­nyezetvédelem problémáját Közép- Európában és az egész világon nem lehet csak az egyes országok elszi­getelt lépéseivel megoldani, ez az erők és eszközök nemzetközi mére­tekben történő egyesítését követeli meg. A javaslat a Csehszlovákiával szomszédos országok miniszterel­nökeinek talákozójára kötődik min­den korábbi, az ENSZ-ben, a KGST-ben, az Európai Gazdasági Bizottságban elfogadott felhívások­hoz, ugyanakkor egy pontosan be­határolt területre összpontosul- s ezzel együtt konkrét problémára. Hatásukkal és mélységükkel a közö­sen elfogadott lépéseknek is ennek kellene megfelelniük. A csehszlovák fél célja annak kö­zös megvitatása, mit lehetne reáli­san tenni elsősorben a levegő tiszta­ságával és a vizek védelmével összefüggő, mindannyiunkat nyugta­lanító problémák megoldására. A CSSZSZK erre vonatkozóan ja­vaslatok és intézkedések komplexu­mát készíti elő. Egyben úgy véljük, hogy a környezet állapotára vonat­kozó adatok megismerése is fontos minden ország számára, ez elősegí­ti a helyzet jobb köcsönös értékelé­sét és a szükséges megoldások elfo­gadását. Ezért azt mérlegeljük, hogy javasolni fogjuk az ökológiai helyzet alakulása egységes megfigyelési rendszerének és egy adatbanknak a létrehozását. A környezet javítása Közép-Euró- pában igényes műszaki megoldáso­kat, szervezési és jogi intézkedése­ket fog követelni. Mint erről már említést tettem, ezek a feladatok meghaladják egy ország lehetősé­geit. Ebből az okból ugyancsak cél­szerűnek tartjuk egy közös konzulta­tív szerv létrehozását, amely össze­hangolná a műszaki politikát, s eset­leg segítené a közös tudományos­termelési vállalatok és egyesülések létrehozását is. Tevékenységének hozzá kellene járulnia az adminiszt­ratív akadályok felszámolásához, a tájékozottság javításához s a kö­zös akciók meggyorsításához. Üd­vözölnénk, ha Prága lenne ennek a szervnek a székhelye. • Francois Mitterrand fran­cia elnök Csehszlovákiában tett látogatása során szólt annak lehetőségéről, hogy Közép- és Kelet-Európa országai is részt vennének a nyugat-európai Eureka technológiai és audio­vizuális programban. Vannak már elképzelések arról, hogyan kapcsolódnánk be az Eureka valamely programjába? Tet­tünk már valamilyen lépé­seket?- Már néhány éve érdeklődünk az Eureka technológiai program iránt. A nyugat-európai integráció jelentős eszközéről van szó, melynek célja a résztvevő országok - mára már Nyugat-Európa 18 országa vesz benne részt - műszaki és technoló­giai színvonalának emelése. Tudo­mányos-műszaki fejlesztésünk fő irányaival összhangban tudományos kutatóintézeteinkben kitippelték az Eureka program egyes haladó pol­gári terveit. Szeretnénk részt venni több tervben, ilyen például az EUROTRAC (a levegőszennyezés megfigyelése) az EUROMAT (új anyagok), az EUROTRANS (közle­kedés), az EUROLAS (ipari és orvosi lézerek fejlesztése, gyártása és fel- használása), az EUROCOM (kom­munikáció). Bebizonyosodott azonban, hogy az egyes szocialista országok, így Csehszlovákia bekapcsolódása is ezekbe a programokba, megköveteli bizonyos akadályok felszámolását. Ezek az üzemi szinten való együtt­működés szerződéses-jogi és pénz­ügyi vonatkozásait érintik, mivel az egyes tervek közvetlenül a vállalatok közti szerződések alapján valósul­nak meg. Hatással vannak erre a COCOM korlátozásai is. Ez a szó szoros értelmében korunk anakro­nizmusa, nagyban fékezi a kölcsö­nösen előnyös kereskedelmet. Tettünk már bizonyos lépéseket az Eureka tervekben való csehszlo­vák részvétel lehetőségének meg­tárgyalására. Mitterrand úrral és más francia vezetőkkel folytatott tár­gyalásainkon például nézetazonos­ság született arra vonatkozóan, hogy az Eureka programnak nyitott­nak kellene lennie minden olyan eu­rópai ország előtt, amely részt akar venni ebben a csúcsszínvonalú technikai programban, s ehhez meg is vannak a lehetőségei. Franciaor­szág, az NSZK, de más nyugati partnerek is tudatosítják azt a tényt, hogy vannak olyan technológiák, melyek terén Csehszlovákia való­ban fejlett, tehát aktívan hozzájárul­hatna a programhoz. Tárgyaltunk részvételünk lehető­ségéről az új tervben is - az audiovi­zuális Eurekában. Az audiovizuális termékek cseréjéről és a távközlési rendszerek hatékony kihasználásá­ról van szó, valamint a kultúra egész területét érintő kérdések megoldá­A Népszabadság, az MSZMP lapja élesen elítéli a FIDESZ és három másik szervezet tiltakozását a Grósz Károly és Milos Jakes tár­gyalásairól kiadott közlemény ellen. Ez a „tiltakozás“ számos olyan kité­telt tartalmaz, amely sérti hazánkat és kimeríti a belügyeinkbe való bea­vatkozás tényét. Csehszlovákiát olyan államnak minősítik, amely szerintük „tovább élő sztálinista dik­tatúra“, az MSZMP-t azzal „vádol­ják“, hogy „hitelesíti mindazokat a politikai cselekedeteket, amelyek 1968 óta Csehszlovákiában lezajlot­tak“. A Népszabadság a FIDESZ- nek ezt a törekvését úgy minősítí, mint a Magyarország elszigetelésé­re való törekvést és katasztrófapoli­tikát. A Népszabadság a FIDESZ-t saját „szóvivőjének“ szavaival jel­lemzi, amelyek a Nemzetőr című, Münchenben megjelenő szélső­jobboldali emigráns lapban jelentek meg: szűk, szélsőséges társaság radikális szervezete. Amennyiben a FIDESZ szélsősé­ges, arrogáns és agresszív maga­sáról, többek között arról, hogyan lehetne szembeszállni az európai kultúra amerikanizálásának veszé­lyével. De ide tartozik az információ­csere, az idegen nyelvek oktatása és más területek is. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok, köztük Csehszlovákia részvétele ebben a perspektivikus tervben bővítené az európai országok tudományos-mű­szaki és kulturális együttműködését. • így 1988 februárjában tett kezdeményezésünk, valamint fegyveres erőink állományá­nak és fegyverzetének a közel­múltban bejelentett csökkenté­se bizonyára jó hozzájárulás az új típusú leszerelési tárgyalá­sokhoz, konkrétan a március elején Bécsben kezdődő, a ha­gyományos fegyverekre vo­natkozó tárgyalásokhoz. Ho­gyan értékeled ennek az ese­ménynek a jelentőségét? Mi­lyen utasítást kap a küldöttség, amelyet ezekre a tárgyalásokra küldünk?- A Varsói Szerződés és a NATO 23 tagországának tárgyalásai, ugyanúgy a 35 résztvevő ország tanácskozása a bizalomerősítő és biztonsági intézkedésekről sokkal kedvezőbb nemzetközi helyzetben fog megvalósulni, mint a korábbi hasonló fórumok, (gy objektíve job­bak a feltételek ahhoz, hogy hozzá­járuljanak az európai katonai enyhü­léshez, a nemzetközi kapcsolatok és az egész légkör javításához. Nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik, a részvételünkkel megvalósuló leg­fontosabb nemzetközi tárgyalások­hoz fognak tartozni. Ez egyrészt ab­ból adódik, hogy Csehszlovákia a legnagyobb katonai potenciállal telített kontinens közepén fekszik. A csehszlovák küldöttség azzal a feladattal utazik Bécsbe, hogy le­hetőségeinkhez mérten mindent megtegyen az olyan pozitív eredmé­nyek eléréséért, amelyek Európá­ban a stabilitás és a biztonság meg­szilárdítását eredményeznék. Meg­állapodásra fogunk törekedni a NA­TO és a Varsói Szerződés tagorszá­gai fegyveres erőinek és hagyomá­nyos fegyverzetének lényeges csök­kentéséről, az ésszerű elégséges­ség elve alapján. A harmincöt or­szág tárgyalásain aktívan hozzá fo­gunk járulni azoknak az eredmé­nyeknek a bővítéséhez és elmélyíté­séhez, amelyeket 1986-ban értünk el a stockholmi konferencián. Küldöttségünk a tárgyalásokon a Varsói Szerződés-beli szövetsé­geseinkkel közösen elfogadott kon­cepcióból fog kiindulni. Ezzel össz­hangban Bécsben azokból az állás- foglalásainkból fog kiindulni, ame­lyek Csehszlovákia földrajzi helyze­téből következnek. Országunk köz­vetlenül a két legerősebb katonai- politikai csoportulás érintkezési vo­nalán fekszik. Gondolok itt éppen 1988 februárjában tett kezdeménye­zésünkre, amely tartalmazza néze­teink komplexumát azokra a problé­mákra vonatkozóan, amelyeket mi Csehszlovákiában - nemzeti és ál­lami érdekeink szempontjából - el- sőrendűeknek tartunk. tartásával csupán déli szomszédunk belügyeit érinti, nincs hozzátenni va­lónk. Amennyiben azonban rágal­makkal illetik hazánkat, beavatkoz­nak nemzetiségi politikánkba, vagy gazdasági együttműködésünkbe, mint a Gabcíkovo-Nagymarosi Víz­lépcső esetében, meg kell mondani, hogy a politikai rövidlátásuk és gyű­lölködésük túllépi a határt nemcsak földrajzi, hanem erkölcsi és politikai értelemben is. Tiltakozásukban hivat­koznak valamiféle „külügyi munka- csoportjuk tényfeltáró útjára“, ami nem jelenthet mást, minthogy agitá­toraikat hazánkba is kiküldték. Nem elég, hogy Bécsben egy egykori csendőrszázados pártfogása alatt terjesztik gyűlöletüket, hanem azt személyesen is tolmácsolni próbál­ják a magyar lakosság körében. Déli szomszédainktól és szövetségese­inktől együttműködést, megértést vártunk és kaptunk, szívesen fogad­juk a turistákat, ismerősöket, roko­nokat, de szélsőséges „eszmék“ agitátorait határozottan nem. VILCSEK GÉZA, Budapest A katasztrófapolitika agitátorai

Next

/
Thumbnails
Contents