Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám, csütörtök
A bratislavai Tesla tőketere- besi (Trebisov) Elektroakusztikai Üzeme hazai viszonylatban az egyetlen, ahol az amerikai Hollis cég Poly-clean 3 típusú forrasztóberendezését használják. Segítségével új cinezési technológiát fejlesztettek ki. Az új berendezésnek és technológiának köszönhetően jelentősen javult az itt gyártott hordozható rádió adóvevők és stúdió keverőpult-alkatrészek minősége. A felvételen Kamii Oboril technikus egy új típusú tesz- telőműszerrel ellenőrzi a ter- - mékek minőségét. (Jozef Vesely felvétele - ŐSTK) Tulajdon és vállalkozás Az elmélet és a gyakorlat sokáig abból indult ki, hogy a szocialista tulajdon, illetve a vele való gazdálkodás formáinak szerkezete viszonylag egyszerű és probléma- mentes. A tulajdon két formájáról volt itt szó (az állami és a szövetkezeti tulajdonról), amellyel összekapcsolták a személyi tulajdont, a háztáji gazdaságot. Uralkodó volt az a nézet, miszerint ez . a szerkezet változhat ugyan, de csak egyszerűsödhet. Ennek eredményeként jelentek meg azok a kísérletek, hogy mesterségesen és erőszakosan közelítsék a szövetkezeti tulajdont az állami tulajdonhoz és felszámolják a háztáji gazdaságokat. így aztán a háztáji gazdaságok egy bizonyos időszakban nem csak az elméletből tűntek el, hanem a konkrét társadalmi valóságból is kiszorulóban voltak. Elsekélyesedett a föld, de ugyanakkor a vállalatok iránti viszony is,. s ezzel mind a szövetkezeti, mind az össztársadalmi tulajdon iránti viszony. A vállalatok közti viszonyok csupán az árucserére korlátozódtak, a termékek előre meghatározott nomenklatúrája alapján. A szocialista verseny értékelésének mércéjévé is a termelő tevékenység így meghatározott eredményei váltak. Kérdéses azonban, hogy a társadalmi és a személyi tulajdont be lehet-e „skatulyázni“ pontosan előprogramozott sémákba. Maga a gazdasági élet bizonyítja, hogy ez lehetetlen. Hiszen a társadalmi szervezetek tulajdona mellett létrejön például az állami-szövetkezeti tulajdon, vagy a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek tulajdona. A társadalmi és a szocialista tulajdon tehát a legközelebbi időszakban sem egyszerűsödik. Éppen ellenkezőleg, a tulajdoni viszonyoknak és a gazdasági élet formáinak szerkezete viszonylag bonyolultabbá válik. Ezért a vállalatnak jogot kell kapnia arra, hogy megválassza áruja értékesítésének legmegfelelőbb módozatait, hogy termelési és más szükségleteit ne csak más vállalatokkal, hanem más alanyokkal együttműködve is biztosítsa (például szövetkezetekkel, állampolgárokkal). A vállalatnak jogosultnak kell lennie kihasználni a rendelkezésre álló eszközöket közös létesítmények építésére, s nem csak alapvető, de másfajta gazdasági tevékenység folytatására is. Közvetlenül a vállalatokat kellene hogy megillesse az alapítási kezdeményezés. A kereskedelmi szervezeteknek pedig bármely szocialista országban jogukban kellene hogy álljon árucserét folytatni a szó szoros értelmében bármely áruházzal. A jogszabályokban nem csak a fölös termelési eszközök eladását kellene szabályozni, de-bérbeadásukat is, és pontosabban kellene megoldani a kereskedelmi hitel kérdését. A vállalkozói aktivitásban nagy szerephez jut majd a társadalmi és a személyi tulajdon közti kapcsolatok megszilárdítása. Ide tartozik egyes szervezetekben a személyszállító eszközök kihasználása, a másodállásban végzett munka bővítése, a rugalmas, lépcsőzetes munkaidő bevezetése, bizonyos műszerek bérlete az állami tulajdonból személyi használatra stb. Végső soron az egyéni munkatevékenység aktivizálásáról van szó. Ezt a népgazdaság átalakítása koncepciójával összhangban kellene szabályozni. Jogilag-’ tehát úgy kellene megfogalmazni, mint a szocialista vállalkozás egyik formáját. A jelenlegi időszakban az egyének munkájának összekapcsolása érdekében jobban ki kellene használni a vállalkozás szövetkezeti formáját, amely jelentős mértékben helyettesíthetné a korlátozott magánkooperációt. Nem elkerülhetetlen, hogy a szövetkezetek mamutszervezetként működjenek. Miért ne képzelhetnénk el 5-10 tagú szövetkezeteket, amelyekben például számítógép-szakemberek csoportjai folytatnának hard-ware vagy soft-ware tevékenységet szövetkezeti kooperáció alapján? A társadalmi igény kielégítése után ezek a csoportok, szövetkezetek megszűnnének vagy más tevékenységre orientálódnának át. Ugyanakkor pedig ott, ahol a szövetkezet tagjainak száma nem haladná meg a tíz főt, elöljáróság helyett csak elnököt választanának. A vállalkozás szövetkezeti formáinak is rugalmasabbaknak, vonzóbbaknak kell lenniük. Ehhez főként az szükséges, hogy a gazdaságirányítás szövetkezeti szervei változtassanak politikájukon. Nekik kellene ösztönözniük a kis szövetkezetek létrehozását. Több szocialista országban kísérleteznek és keresik az új lehetőségeit annak, miként részesedhet az egyén a szocialista tulajdonban. Lehetővé vált az állami szocialista vállalatok gazdasági tevékenységében való részesedésük, mégpedig például részvények vásárlása vagy kölcsönök révén. EzeHben az esetekben a dolgozó a pénzét a gazdálkodó szervezetnek adja át, amely vállalkozik ezzel a pénzzel. A dolgozó az év végén kamatot kap, amely magasabb a bankkamatnál. Ha azonban a vállalat nem teljesíti a tervfeladatait, akkor a bankkal azonos mértékű kamatot fizet. Ezzel kapcsolatban időszerű megvizsgálni a személyi tulajdon elméleti alapjait, főként az érdemek szerinti javadalmazás elve következetes érvényesítésének kérdését. Mikor beszélhetünk az állampolgár személyi szükségleteinek kielégítéséről, és mikor haladja meg ez a kielégítés (azaz a fogyasztás) a társadalmilag elfogadott, s főként a morális határokat. Milyen helyet foglal el a szocializmus etikai értékeinek hierarchiájában az állampolgár személyi tulajdona? Ezeket a kérdéseket pontosan meg kell válaszolni a szó dal ista gazdagodás problémakörével összefüggésben is. Jelenleg arról van szó, hogy a gazdálkodó szervezetek vállalkozói aktivitása érdekében ki kell használni a tulajdonformák széles skáláját. A termelőeszközök társadalmi tulajdona nem létezhet csak állami formájában, hiszen nem csak a termelési eszközök vannak államosítva, hanem a termékek is. Az irányítás ilyen rendszerében aztán a gazdaságirányítás „fent“ összpontosul. A vállalatnak pedig csupán egy joga marad: alávetni magát a fentről jövő utasításoknak. Ezzel kapcsolatban utalnék Marx egyik tézisére is, amely szerint csak a termelőeszközöket (vagyis a gyárakat, bányákat stb.) kell államosítani. A társadalmi munka eredményeit pedig, vagyis azt, amit a vállalatok gyártanak, három részre kell osztani. Az első részt a társadalom szükségleteinek fedezésére, a másodikat a termelés fejlesztésére, a harmadik részt pedig társadalmi fogyasztásra kell felhasználni. Az alapelv ugyanakkor az, hogy a kollektív munka társadalmi termékét ott kell szétosztani, ahol megteremtették. Tehát a vállalatok szintjén. A vállalat a termékeivel a piacon jelentkezik. Ez méri le a tárgyiasult társadalmi és vállalati munka hasznosságának mértékét. A piacon dől el, hogy a vállalkozói tevékenység, a vállalat dolgozókollektívájának igyekezete összhangban van-e a társadalmi érdekekkel. Végső soron a piac értékeli a menedzser - a mi körülményeink között a vállalati igazgató - munkáját, s ez a „belépőjegy“ a magasabb tisztségekbe, ahol bizonyítani kell az emberek, a kollektívák irányításának, ösztönzésének, befolyásolásának tehetségét. A piacon eladott áru azt jelenti, hogy a vállalat dolgozói a társadalom javára dolgoztak. Az eladhatatlan áru pedig azt jelenti, hogy felül kell vizsgálni a vállalat gazdasági koncepcióját, mert különben a vállalat elveszíti létjogosultságát. A piac tehát kockázattal jár. Vállalkozni nem lehet kockázat nélkül. Ez egy sajátos művészet, melyet még csak éppen hogy tanulni kezdtünk. Még nagyobb művészet azonban megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a kockázat érvényesülhessen. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági mechanizmusba olyan elemeket is be kell építeni, amelyek a dolgozókollektívákat arra ösztönöznék, hogy vállalják a gazdasági kockázatot. A konkrét társadalmi munka hasznosságát mérő piacon találkoznak majd a különböző tulajdoni formákat képviselő termelők is. Nem csak az állami vállalatokról, szövetkezetekről, szövetkezeti vállalatokról, esetleg az egyes társadalmi szervezetek vállalatairól lesz szó, hanem külföldi, akár tőkés részesedéssel működő vállalatokról, s egyéni munkatevékenységet folytató személyekről is. Az ilyen piac nem lehet ösztönös. Központilag irányítottnak kell lennie. Mindeddig túlnyomórészben az állami terv kötelező feladatai a meghatározóak. Az állam azonban nem léphet fel csak hatalmi, diktátori tényezőként. Akaratát elsősorban az érdeklődésre számot tartó gazdasági megrendelésekkel kell kifejeznie. Az állami terv direktív módon meghatározott központi feladatai fékezhetik a vállalkozó szellem kibontakozását. Erről a múltban már meggyőződhettünk. Ezért ne féljünk lehetőséget adni a vállalatoknak saját döntéshozatalra. Ne féljünk a gazdasági kockázattól, s ez az elv vonatkozzon minden tulajdon- formára és vállalkozóra. Dr. DÁNIEL FUTEJ kandidátus Segítsék a kezdeményezőket Kezdetben a mezőgazdasági vállalatok szinte kizárólag mező- gazdasági alaptevékenységgel foglalkoztak. A talajművelésben a gép- és traktorállomásoktóf kaptak segítséget. Később a szövetkezetek és az állami gazdaságok már elegendő pénzzel rendelkeztek. Kialakították saját gépparkjaikat és javítóműhelyeiket. Akkoriban a párt- és gazdasági értekezleteken gyakran elhangzott, hogy létre kell hozni az iparszerű termelés feltételeit. Igenám, csakhogy ahhoz korszerű gépekre és berendezésekre, valamint egyenletes alkatrészellátásra volt szükség. A gépipar pedig elég nehezen igazodott a mezőgazdasági termelés szükségleteihez. Mondhatnánk, ebben a kényszerhelyzetben alakultak ki a mezőgazdasági vállalatoknál a melléküzemágak. Azóta ezzel a tevékenységgel kapcsolatban többféle felfogás ütközött, időszakonként változtak a nézetek. Szélsőséges jelenségek is előfordultak, és számos esetben a melléküzemág irányítói és dolgozói a bíróságon feleltek spekulációs tevékenységükért. Az igazság kedvéért meg kell mondanunk, hogy elég sokan kerültek ártatlanul a vádlottak padjára és később rehabilitálták őket. Hozzá kell fűznünk, hogy a melléküzemági tevékenységre általában nem a spekuláció és sikkasztás volt a jellemző. Ez az ágazat gyors ütemben a 7. és 8. ötéves tervidőszakban fejlődött, amikor a felsőbb szervek szélesebb népgazdasági szemszögből kezdték vizsgálni a melléküzemági termelésből származó előnyöket és hasznot. Nagyra értékelték, hogy segítette az iparszerű mezőgazdasági termelés kialakulását, mivel számos mezőgazdasági vállalatnál korszerű gépeket és berendezéseket kezdtek gyártani. Lényegesen növelte a mezőgazdasági vállalatok jövedelmezőségét. A gyengébben gazdálkodóknál konszolidáló tényezőnek is számított. Ebben az időszakban a nézetek úgy alakultak, hogy segítsen magán a mezőgazdasági vállalat ahogy tud, és minél kevésbé szoruljon állami támogatásra. Számos példát hozhatnánk fel arra, hogy a mezőgazdasági vállalatok hatékonyan segítették egyes ipari vállalatok termelési programjának megvalósítását. Vonzó volt ez a tevékenység azért is, mert a mezőgazdasági vállalatok lényegesen kevesebb adót fizettek a nyereség után, mint az ipari vállalatok. Az évek során egyre nőtt a melléküzemági tevékenységből származó bevétel. Konkrét példákkal élve: az 1987-es évben az efsz-ek nyereségének 55 százalékát a melléküzemági tevékenység adta. Az állami gazdaságok nyereségük 25,8 százalékát szerezték melléküzemági termelésből. Tagadhatatlan, hogy a jól jövedelmező ipari tevékenység nagyban hozzájárult a mezőgazdasági vállalatok konszolidálásához. Ha azonban mélyebben értékeljük a gazdálkodás alakulását, fel kell figyelnünk arra, hogy egyes mezőgazdasági vállalatok könnyű nyereségre törekedve alacsony szinten termeltek. Nem törekedtek eléggé terményeik helyben való feldolgozására. A Cseh Szocialista Köztársaságban 121, a Szlovák Szocialista Köztársaságban pedig 73 szövetkezet és állami gazdaság használta fel a melléküzemi tevékenységet termése egy részének feldolgozására. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között a melléküzem- ági tevékenység nem minden vállalatnál lesz olyan jövedelmező mint a múltban. A kifizetett bérek és jutalmak után ugyanis ötven százalékos elvonás lesz. Ez azt jelenti, ahol sok kézimunkával termelnek, nem rendelkeznek korszerű gépekkel és berendezésekkel, ott a pénzügyi mérleg rosszul alakulhat. Ennek elejét kell venni és gazdasági szerveinknek arra kell törekedni, hogy a melléküzemági termelést a lehető leggyorsabb ütemben korszerűsítsék, mert csak így lehet továbbra is stabilizáló jellegű. A konkurencia megtartása szempontjából is célszerű fejleszteni a tevékenységet. Ma a légi (Lehnice) és a sluáovicei Agrokombi- nát, a Cíferi Efsz, valamint más mezőgazdasági vállalat már sorozatban gyártja a legkorszerűbb gépeket, berendezéseket, és még keresett élelmiszeripari cikkeket is. Ez sem elhanyagolható tényező a melléküzemi termelés jövőjének meghatározásakor. BALLA JÓZSEF , -' A plzerii Skoda Művek dolgozóira a 8. ötéves tervidőszak negyedik évében is igényes feladatok hárulnak. Az idei termelés értéke eléri a 9 milliárd koronát, a külföldre irányuló termékeké pedig frankóáron számítva a négymilliárdot. A képen: Premysl Vorác mérnök, Josef Tersl és Pavel Polácek mérnök egy vonatszerelvény fűtőberendezését teszteli. (Jirí Berger felvétele - CTK) ÚJ SZÚ 4 1989. II. 2. KOMMENTÁLJUK
