Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 11. szám, péntek
ÍJ szú 5 )89. I. 13. Előtérben a gazdaságosság és a környezetvédelem A téli útkarbantartás dilemmái Ki gondoskodjon télen a közutakról? • A segítség nem szívesség! • Amiről nem az útkarbantartók tehetnek • Sózni vagy inért anyagot szórni? • A biztonságos közlekedés három ffö tényezője Az ország egész évi zavartalan gazdasági életének egyik alapfeltétele, hogy télen is fennakadás nélkül és biztonságos legyen a közúti forgalom. E szükségszerű népgazdasági igény kielégítése azonban a gyakorlatban sokszor komoly gondokat okoz, hiszen nem változékonyabb és kiszámíthatatlanabb tényezőtől függ, mint az időjárástól. Nos, nálunk, Szlovákia túlnyomó részén a mostani tél ezideíg kegyes volt a közlekedés szempontjából. A tavasz még messze van. Beköszöntőig megannyi hóátfúvás és eljegesedett útfelület nehezítheti meg, teheti veszélyessé a közlekedést.- Hacsak az útkarbantartók nem készültek fel a télre végre igazán jól!- jegyzik meg most alighanem többen is a kedves olvasók közül, nem kevés iróniával. Pedig, mint az alábbi beszélgetésből kiderül, korántsem olyan biztos, hogy igazságosan ítélik meg annak a mintegy 7 ezer embernek a munkáját, akik szó szerint hóban, fagyban fáradoznak minden télen a közutak járhatóvá tételéért. A téli útkarbantartás hosszú évek óta meglévő dilemmáiról Peter Ond- rouéek mérnökkel, az SZSZK Belügyi és Környezetvédelmi Minisztériuma közlekedési igazgatóságának dolgozójával beszélgetünk. • Bevezetőül talán tisztázzuk, hogy kinek a kötelessége az ország közutainak téli karbantartása?-A Szövetségi Közlekedési Minisztériumnak az autópályák, köz- és városi utak karbantartására vonatkozó, 1986-ban hozott rendelete, valamint az SZSZK egykori Belügyminisztériumának a rendkívüli időjárási viszonyok között végezendő téli útkarbantartásról szóló, 1987-ben kidolgozott irányelvei szerint ennek a feladatnak a megoldása a nemzeti bizottságokra és bizonyos szervezetekre hárul. Ez utóbbiak közé tartoznak például a járási közúti igazgatóságok, a járási útkarbantartó vállalatok, a városi úthálózatok igazgatóságai, a műszaki szolgáltató vállalatok stb., amelyeknek az említett dokumentumok és a nemzeti bizottságokról szóló módosított törvény értelmében szükség esetén segítení köteles a többi vállalat is. • A közutak téli karbantartásáért tehát elsősorban a járási, illetve városi állami szervek és vállalatok felelősek. ..- Igen, amelyeknek a helyi feltételeknek megfelelő, külön erre a célra kidolgozott munkatervek szerint kell eljárniuk. Ezek a tervek pontosan megszabják a téli útkarbantartással járó teendőket. Tehát többek között azt, hogy az egyes útszakaszokat milyen sorrendben kell járhatóvá tenni. Ebből a szempontból természetesen előnyben részesülnek a nemzetközi és az első osztályú utak, valamint az egyes településekhez, fontos közületekhez vezető bekötőutak. A tervekben foglaltatik továbbá az is, hogy mely szakaszon szabad szükség esetén sózni az utakat, hol kell inért anyaggal, tehát homokkal, salakkal szórni. Megjegyzem, a járási közúti igazgatóságok csupán az állami utak téli karbantartásáért felelősek. A különböző üzemek, gyárak saját bekötő útjait, parkolóhelyeit maguk kötelesek megtisztítani a hótól és a jégtől. Ahogy a települések helyi jellegű úthálózatának, közterületeinek és gyalogátkelő-helyeinek járhatóvá tétele is a városi, illetve helyi nemzeti bizottságok feladata, míg a járdákról a mellettük levő ingatlanok tulajdonosai, vagy bérlői kötelesek gondoskodni. • Az elmondottak szerint azért, hogy a közutakon télen is zavartalan legyen a forgalom, a kimondottan útkarbantartásra berendezkedett szervezeteknek kell legtöbbet magukra vállalniuk, ami logikus is. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy megfelelő műszaki felszereltséggel és kapacitással rendelkezzenek. Mi a helyzet ezen a téren?- A múlt év őszén minisztériumunk közlekedési igazgatóságának dolgozói hét járásban végeztek fel- ’ mérést, hogy az illetékes szervek és szervezetek miképpen készültek fel a téli útkarbantartási munkákra. A tapasztaltak alapján elmondhatom, hogy az erre a célra szolgáló műszaki felszereltség általában nem megfelelő. Igaz, több munkagép és egyéb berendezés áll az útkarbantartók rendelkezésére, mint az elmúlt télen, de azok műszaki állapota egészében véve nem kielégítő. Jelentős részük elavult, sőt koruk a gyártóik által szavatolt élettartamot is jócskán meghaladja. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy éppen akkor válhatnak hasznavehetetlenné, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ráadásul a kiöregedett gépekhez egyre több pótalkatrészre lenne szükség, amelyekből viszont hiány van. Nincs elegendő izzólámpa, ékszíj, gumiabroncs, alternátor, indítómotor, tengelykapcsoló és még sorolhatnám. Ezek olyan pótalkatrészek, amelyeket a járási közúti igazgatóságok már évek óta hiába rendelnek a Mototechna vállalatnál. A gépek generáljavítását a pótalkatrész-hiányon kívül természetesen anyagi nehézségek is hátráltatják. Mindezen kívül néhány járásban kevésnek tűnik a téli útkarbantartásra szánt gázolajmennyiség, bár az érintett járási nemzeti bizottságok illetékesei ígéretet tettek e probléma megoldására. • S az útkarbantartó vállalatok ilyen feltételek mellett is képesek lennének eleget tenni a velük szemben támasztott elvárásoknak - mondjuk - egy hosszan tartó havas, jeges tél folyamán?- A téli útkarbantartást a jelenlegi káder- és anyagi-műszaki feltételek mellett csak a mezőgazdasági szervezetek és a Csehszlovák Állami Autóközlekedési Vállalat segítségével lehet megoldani. Sajnos, némely mezőgazdasági szervezet az érvényes előírások ellenére csak akkor hajlandó a segítségnyújtásra, ha gépei üzemeltetéséhez terven felül kap gázolajat. Az SZSZK belügyi és mezőgazdasági tárcájának vezetői 1988 októberében megegyeztek, hogy a mezőgazdasági szervezetek elegendő üzemanyagot kapnak a téli útkarbantartási munkákhoz, és ennek fejében kötelesek a megszabott mértékben segítséget nyújtani. • A téli munkákhoz szükséges gépek, járművek előteremtése tehát ily módon megoldható, de vajon van-e elegendő só és inért anyag amellyel szükség esetén meg lehet gátolni az utak síkossá válását?- Az utak hintésére szolgáló anyagból nincs hiány. A lerakatok telítettsége már a tél elején 80 százalékos volt, s ez bőségesen elegendő, hiszen az utakat Szlovákiában sok helyütt, így például az egész Csallóköz területén, Dono- valy, Sturec és a Őírava víztározó környékén környezetvédelmi okokból tilos sóval hinteni. A só az utakra hintve - mint az ismeretes - nem csupán a gépjárművek idő előtti rozsdásodását idézi elő, hanem nagy károkat okoz az úttestben, még nagyobbakat a felszín alatti vizekben s egyáltalán a természetben. Tulajdonképpen az inért anyagok sem igazán környezetkímélők, hiszen tavasszal porzík tőlük az úttest, szennyezik a levegőt, de ökológiai szempontból mégis előnyösebbek, mint a só. Gazdasági szempontból viszont hátrányosabb a használatuk. Míg egy hintésre szolgáló gépjárművel 50 kilométernyi utat lehet lesózni, egyszerre, addig ugyanez a jármű csupán 7 kilométerre elegendő inért anyagot képes szállítani. Az egész évi útkarbantartásra előirányzott pénzösszeg 25 százalékát, azaz 230 millió koronát emésztenek fel a téli munkák. Ha többet költenénk télen, kevesebb jutna a nyári javítómunkákra. Már pedig sem a környezetvédelmi, sem a gazdasági szempontok nem kerülhetnek háttérbe. Ellenkezőleg, éppen ezeknek kel! meghatározniuk a zavartalan közúti forgalom lebonyolításához szükséges megoldást, amely nem csupán az utak karbantartásának függvénye. Mindnyájunknak tudatosítani kell, hogy a téli időszakban a közlekedés biztonsága hatványozottan függ a gépjárművek műszaki állapotától és vezetőiktől. Ne felejtsük el, hogy Szlovákiában több mint 18 ezer kilométernyi útról gondoskodnak télen is az útkarbantartók. Ez az országrész egész úthálózatának 96 százaléka, ami európai viszonylatban is kiemelkedő arány, amelyet gazdasági és ökológiai okokból sem lehet tovább növelni. A közlekedés biztonságát viszont igen: a gépjárművek műszaki állapotának javításával, figyelmesebb, óvatosabb és udvariasabb vezetéssel. • Köszönöm a beszélgetést. BARANYAI LAJOS SZOCIÁLPOLITIKA A katonák családtagjainak ellátása Szocialista társadalmunkban a szociálpolitika intézményei azokra a célokra összpontosulnak, melyek a társadalom objektív érdekeiből erednek. Ezek közé tartozik az ember helyzetének javítása a munkafolyamatban és a társadalomban, az életszínvonal emelése és a szociális biztonságok szilárdítása az ember életének minden szakaszában - gyermekkorában, munkaaktívítása idején, betegségében, öregkorában. Mint látható, a szocialista társadalmi rendszerben megteremtett szociális biztonságok átfogóan érintik a társadalom valamennyi alapvető tevékenységének területét, a gazdasági, az ideológiai és a kulturális szférát, s ezáltal az ember személyisége sokoldalú fejlesztésének alapvető előfeltételeit képezik. A szocialista társadalomban létező szociális biztonságok jogilag garantálva vannak, s a társadalom tagjai életkörülményeinek meghatározó tényezőivé válnak. így van ez a társadalom és a család viszonylatában is, mivel csak azok a családok, melyek teljesítik gazdasági, társadalmi és nevelő funkcióikat válhatnak a jövendőbeli társadalom alapjává. Az állam által a családok rendes működésére fordított pénzeszközök képezik a fiatal generáció nevelésének előfeltételeit. így van ez a fegyveres testületekben szolgálatot végző állampolgárok családtagjainak ellátása esetében is. A fegyveres erőkben végzett szolgálat a legmegtisztelőbb állampolgári kötelesség. Ezért államunk kötelességének tartja az ilyen szolgálatot végző állampolgár családtagjainak anyagi ellátását, s ún. ellátási hozzájárulást nyújt nekik, melyre a jogigényt az előírt nyomtatványon az illetékes járási (városkerületi) nemzeti bizottságon kell érvényesíteni. Az október 1 -tői érvényes jogszabályok szerint az ellátási hozzájárulást a katonai alapszolgálat (pótszolgálat) teljesítése esetén folyósítják. Másfajta szolgálatok esetén - mint például a további szolgálat vagy a katonai gyakorlat - csak akkor folyósítják az ellátási hozzájárulást, ha a dolgozónak munkaviszonyában nincs jogigénye munkabérmegtérítésre, illetve az efsz tagjának a munkajutalma megtérítésére. Ellátási hozzájárulásra jogosult egyrészt a katona saját gyermeke, másrészt az a gyermek is, akiről a katona a szülők helyett gondoskodik, ha a gyermek az eltartásával túlnyomórészben rá van utalva, s ezt az eltartást lényeges indokokból Más az elmélet és más a gyakorlat Sokakban megfogalmazódott már a kérdés, hogy vajon a főiskola milyen ismeretanyaggal bocsátja útjára az értelmiségi fiatalokat. Erről, valamint a beilleszkedésről Bre- zovszky Oszkár mérnökkel, a felbári (Horny Bar) Csallóköz Efsz főagro- nómusával beszélgettem a minap.- A Somorjai (Őamorín) Gimnáziumban érettségiztem, ahol Galambos László volt az osztályfőnököm, és egyben a kémia szakos tanárom is. Mint emberről, kicsit róla is vettem példát. A Nyitrai (Nitra) Mező- gazdasági Főiskolán sokáig elkísért az általa nyújtott bő ismeretanyag. 1983-ban államvízsgáztam a főiskola növénytermesztési karán. A diploma megszerzése után több mint három évig növényvédelemben dolgoztam a felbári és a gellei (Holice) szövetkezetben. Tulajdonképpen nekem ez volt az az időszak, amit ugródeszkának neveznek, s amikor az embernek még van némi ideje arra, hogy döntsön a jövőjét illetően. így visszagondolva, az a három év volt olyan szép és tartalmas, mint a főiskolán eltöltött esztendők. Ha belegondolok, húszegynéhány évesen nekem az indulásnál jóformán csak elméleti ismereteim voltak. Jólesett a segítség, a jó tanács, az útmutatás. Soha nem feledem Soóky János mérnököt, akivel együtt dolgozhattam a gellei szövetkezetben, s akinek a segítségére még ma is számíthatok. Mint pályakezdő, mindenben szót fogadtam neki, önszorgalomból szakirodalmat forgattam, igyekeztem a kedvében járni. Tulajdonképpen erdészmérnök szerettem volna lenni. Kölyökkorom- tól vonzott a természet, az erdő meg a víz. Falunk alatt folyt az Ág-Duna, arrább meg a Duna. A két part között fák, erdők mindenütt. Aztán az ismerőseim lebeszéltek erről a pályáról. Hát nem is tudom. Az évek során módomban volt végignézni az erdők irtását, az Ág-Duna betemetését. Mindezt a vízíerőmű építése miatt. És örültem, hogy inkább a mezőgazdaságot választottam. 1986 augusztusa óta a felbári szövetkezet főagronómusa vagyok A munkaköri felelősség óriási. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, rajtunk csattan az ostor. A múlt év nagyon jó volt. Növénytermesztési ágazatunk olyan eredményeket ért el, mint például a 9,11 tonnás hektáronkénti búzatermés, és a 8,20 tonna hektáronkénti kukoricahozam. Öntözni sajnos nem áll módunkban, viszont két éve csatlakoztunk a Bajai Kukoricatermesztésí Rendszerhez, s ez nagy segítségünkre volt az eredmények javításában. Azóta sokat javult a vegyszerellátás, a különféle növényvédő szerekhez könnyebben hozzájutunk. Ennek ellenére az embernek itt sokszor anyagbeszerzőnek is kell fennie. Gyakran bejárjuk az ország különböző részeit hiánycikkeket hajszolva. Anyagi elismerés? Amit a borítékban kapok. De, tudod, egy szövetkezetben nincsenek hétvégék, ünnepnapok. Ezt a munkát, ezt a foglalkozást csak egyfajta makacs szeretettel, odaadással lehet végezni. Nyáron, aratás idején alig látom Brezovszky Oszkár a családomat, mert a növénytermesztőnek ott kell lennie a kombájnok mellett, a magelhordók között. Én szeretek szabad kezet adni a növénytermesztésben dolgpzóknak. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy a folytonos fegyelmezés a visszájára fordul, míg a „rád hagyom, megbízok benned“ jobb munkára ösztönzi az embereket. Nyolc év után már akad az ember tarsolyában gyakorlati ismeret- anyag, mégis igaz a mondás, hogy a jó pap holtáig tanul. Soha nem szégyeltem tanácsot kérni az idősebb, tapasztaltabb munkatársaktól. Bugár Árpád, a szövetkezet elnöke, úgy érzem szabad kezet adott, önállóságra nevelt, de azt is hozzátette, „ha valami nem megy, csak gyere és kérdezz“. SZITÁS GABRIELLA nem tudják biztosítani a gyermek szülei! Ellátási hozzájárulásra azonban nem jogosult az a gyermek, akit a katona nevelőszülői gondoskodásába adtak, mégpedig a saját szüleihez való családi viszony indokából. Ellátási hozzájárulásra jogosult továbbá a katona felesége is, ha három évesnél fiatalabb gyermekről gondoskodik vagy ha rokkant, esetleg más komoly indokból nem keresőképes. Ellátási hozzájárulást folyósítanak azonban a katona elvált feleségének is, ha a katona három évesnél fiatalabb gyermekéről gondoskodik, valamint a katona élettársának is, ha az a katonai alapszolgálat (pótszolgálat) megkezdése idején közös háztartásban élt vele. A közös háztartásban való együttélés feltételét teljesítettnek tekintik, ha az élettárs a katonával legalább három hónapig élt közös háztartásban, továbbra is a közös háztartásban marad és gondoskodik a katona három évesnél fiatalabb gyermekéről. További jogosult, aki érvényesítheti az ellátási hozzájárulásra való jogigényt, a katona három évesnél fiatalabb gyermekéről gondoskodó anya, ha nem is kötöttek házasságot; a katona nagykorú hozzátartozója, aki a katona három évesnél fiatalabb gyermekéről gondoskodik, ha a gyermek anyja meghalt vagy komoly egészségügyi okok miatt nem gondoskodhat a gyermekről vagy elhagyta a gyermeket, ha az ellátási hozzájárulást nem veszi fel a katona felesége. Jogosult erre a hozzájárulásra az a személy is, akinek a katona háromévesnél fiatalabb gyermekét az illetékes szerv gondoskodásába adta, ha a katona felesége nem vette fel az ellátási hozzájárulást abból az indokból, hogy gondoskodik erről a gyermekről. Ellátási hozzájárulásra jogosult továbbá az a személy is, akinek a bíróság a katonával szemben tartásdíjat vagy eltartáshoz való hozzájárulást ítélt meg, de a katonai alap- szolgálatot (pótszolgálatot) teljesítő nő férje is, ha rokkant és eltartásával a feleségére van utalva. Az ellátási hozzájárulás összegét a törvény (a Társadalombiztosításról szóló 100/1988 sz. törvény) szilárd összegekben állapította meg; havi 400 koronát a gyermek számára, illetve havi 650 koronát a további jogosultak számára. Ha azonban a jogosultnak tartásdíjat ítéltek meg a katonával szemben, az ellátási hozzájárulás a megítélt tartásdíj, de legfeljebb 650 korona összegben jár. Az ellátási hozzájárulást annak a személynek folyósítják, aki a gyermekről személyesen gondoskodik. Abban az esetben, ha a gyermek bentlakásos intézeti gondoskodásban van és ennek indoka nem gyógyítás, vagy a tankötelezettség teljesítése, illetve a jövendőbeli hivatásra való felkészülés, a hozzájár rulást az intézetnek fizetik ki. Az ellátási hozzájárulásra való jogigény a katonai szolgálat első napjával jön létre, hacsak a katonának nincs jogigénye a szolgálat megkezdése után még egy bizonyos ideig munkabérmegtérítésre a Munka Törvénykönyve rendelkezései értelmében. Ha a katonai szolgálat megkezdése idején még nincs teljesítve a hozzájárulás megítélésének valamelyik feltétele, a jogigény csak azon a napon jön létre, amikor teljesülnek a törvény által meghatározott feltételek (például megszületik a katona gyermeke). A jogigény megszűnése ahhoz a naphoz kapcsolódik, amelyen a törvény által meghatározott feltételek valamelyike megszűnt. Ha azonban ez a folyó hónap 22. napja után következik be, az ellátási hozzájárulásra való jogigény csak a naptári hónap utolsó napjával szűnik meg. Ez a korlátozás nem vonatkozik a katonai alapszolgálat (pótszolgálat) időtartamára, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a folyó hónap bármely napján szűnik is meg a katonai szolgálat, az ellátási hozzájárulás a hónap végéig jár, illetve az egész hónapért, s nem csupán egy részéért. Az ellátási hozzájárulás folyósításával összefüggésben annak a katonának, aki saját lakással rendelkezik joga keletkezik lakbérhez való hozzájárulásra is (legfeljebb havi 300 korona összegben). Dr. RUDOLF TRELLA
