Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám, csütörtök

A párt feladatai a választási kampányban Mihail Gorbacsov előadói beszéde az SZKP Központi Bizottságának ülésén (ÓSTK) - Az SZKP Központi Bizottságának keddi ülésén Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fótitkára terjesztette eló a párt-központi bizottságának beszámolóját. Bevezetőben elmondta, hogy a mosta­nihoz hasonló plénumülésre a párt törté­netében még nem volt példa. Az ülés programja közvetlenül az országban szé­les körben kibontakozott átalakítási folya­matokból, a szovjet társadalom demokra­tizálásából, a politikai rendszer reformjá­ból következik összhangban a politikai reform elsó szakaszának céljaival - ebben a szakasz­ban végre kell hajtani a legfelsőbb állam­hatalmi szervek átalakítását - az ország­ban kibontakozott a népi képviselők vá­lasztása előtti kampány. A szónok leszö­gezte: olyan politikai bázist kell létrehozni, amelynek alapján a párt a választásokhoz viszonyul. Önök elé terjesztettük az SZKP Központi Bizottságának felhívását a párt­hoz és a szovjet néphez. Új választási törvényünknek megfele­lően plénumülésünknek javaslatokat kell tennie a párt nevében induló népi képvi­selőkre, s előterjeszteni az illetékes vá­lasztási bizottságnak a jelölőlistát. Ezek nagyon fontos kérdések, nemcsak az SZKP, mint kormányzó párt számára nagy a jelentőségük, hanem társadal­munk politikai rendszerének minden lánc­szeme szempontjából is. I. Úgy vélem - mondotta -, hogy a mai plénumülésen nem szükséges részlete­sen is elemezni a mostani választási kampány jellegzetességeit. Ezek a mos­tani fordulatnak számító, felelősségteljes időszakból fakadnak. Éppen az átalakítás hozta létre a társadalmunkban uralkodó jelenlegi légköri - a mind szélesebb körú demokratizálás, a nyilvános tájékoztatás, a dolgozók politikai aktivitása növelésé' nek légkörét. Ennyit akartam mondani először. Másodszor: Maga az átalakítás is a fejlődés új szakaszába lépett. Az előző szakaszokban megfogalmaztuk az átala­kítás elméletét és politikáját, s rendkívül fontos döntéseket hoztunk. Most az a nagy feladat áll előttünk, hogy az átala­kítás irányvonalát a gyakorlatban valósít­suk meg. Ez volt munkánk jellemzője az elmúlt évben, s méginkább ez lesz az idei évben. Az átalakítás jelenlegi szakasza tehát a pártot, a tanácsokat, a társadalmi szervezeteket és dolgozókollektívákat, az egész társadalmat a felelősségtudat új szintjére emeli. Most az értékelés fő krité­riumának az alkotó tevékenység reális eredményei számítanak. Azt is lehetne mondani, hogy ez a mai kor vezető motí­vuma. Mindez nem jelenti azt, hogy az elmúlt években nem foglalkoztunk a gyakorlati ügyekkel. Úgyszintén helytelen lenne az a következtetés, hogy a jövőben gyengül­ni fog az elméleti munka, az optimális politikai megoldások, az új munkamód­szerek és -formák keresése iránti érdek­lődésünk. Ez természetesen nincs így. Csupán hangsúlyozni akarom korunk sür­gető szükségszerűségét, azt, hogy a poli­tika és a jóváhagyott határozatok végre­hajtása során a gyakorlati tevékenységre kell helyezni a súlypontot. Amikor arról beszélünk, hogy a jelen­legi szakaszban a pártnak, mint a társa­dalom politikai élcsapatának szerepét nö­velni és erősíteni kell, akkor ezt nem lehet valamilyen absztrakt felhívásnak tartani. Azért említem ezt, mert nem ritka eset, hogy egyesek szüntelenül ismételgetnek valamilyen elméleti tézist, de csak nagyon kevesen gondolkodnak el azon, hogy an­nak miként kell lecsapódnia a gyakor­latban. Sok szó esik arról, hogy az átalakítás feltételei között milyen a párt politikai élcsapatszerepe Az is igaz, hogy távolról sem tudatosít­ja mindenki teljes mértékben, mit is jelent ez a valóságban. Ezéit maradunk le a je­lenlegi folyamatok elemzésével. Az átala­kítás problémáit illetően nem találjuk meg mindig a helyes megoldásokat. Ennek következtében az emberek nem ritkán összezavarodnak, ami hibákhoz vezet a gyakorlati munkában. Tud|uk, a forradalmi fordulat időszaka­iban a pártnak, mint a társadalom szerve­ző és integráló erejének a szerepe rend­kívül nagy. Az ilyen párt ereiét az össze­forrottsága, szervezettsége adja, a vilá­gos elméleti munka és a pontos gyakorlati tevékenység, jellemzi. Helyénvaló ezt ma is megemlíteni, amikor olyan fontos politikai esemény előtt állunk, mint a választási kampány Hiszen arról .van szó, hogy új alapelvek szerint hozzuk létre a képviselőtestületet, amelynek meg kell oldania az átalakítás gyakorlati tennivalóival kapcsolatos kér­déseket. Mindezek a kérdések nagyon szoro­san összefüggnek a nép érdekeivel, or­szágunk és a szocializmus sorsával. Erről van itt szó, elvtársak! Éppen e jelentós és igényes alapállásból kell közelíteni dolga­inkhoz, átgondolni a párt feladatait a vá­lasztási kampányban. Éppen a ránk háru­ló nagy felelősség tudatosítása vezetett el bennünket ahhoz a következtetéshez, hogy az SZKP Központi Bizottságának nevében felhívást kell elfogadni a kom­munistákhoz, országunk minden dolgozó­jához. Az SZKP KB a szovjet néphez intézett felhívásban abból indult ki, hogy a párt kormányzó párt, s ezért teljes felelősséget visel a szovjet társadalom előtt a szocia­lizmus és országunk sorsáért. A szovjet embereknek joguk van arra, hogy ismer­jék a párt által a legközelebbi jövöre kitűzött célokat és feladatokat, joguk van tudni, hogy mivel indul a választásokban. Ez az elsó olyan eset, hogy a központi bizottság plénumülésén felhívást foga­dunk el a párthoz és a szovjet néphez. Ezt az indokolja, hogy az elkövetkező válasz­tásoknak nemcsak az ország sorsát illető­en, s nemcsak a jelenlegi politikai időszak szempontjából van óriási jelentőségük. Ez abból a felismerésből fakad, hogy a jelenlegi időszakban új feladat hárul a pártra, s mint a társadalom politikai élcsapatának a szerepe állandóan növek­szik. A jelenlegi helyzetben abból kell kiin­dulnunk, hogy más társadalmi szerveze­tek saját választási dokumentumukkal in­dulnak a választásokon. Végső soron az egyes képviselőjelöltek is megmagyaráz­hatják véleményüket az országunk elótt álló feladatokról. A mostani helyzetben minden korábbi­nál nagyobb szükség van a párt politikai platformjának kimunkálására, olyanra, amelyik kifejezné az össznépi érdekeket, egyesítené a társadalom különböző réte­gei nézeteinek és szükségleteinek sok­színűségét, s azokat az átalakítás jelenle­gi feladatainak teljesítésére irányítaná. Népünk - a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség - ebben a jelentós történelmi pillanatban várja a párt szavát Jól kell értelmeznünk a társadalmi élet dialektikáját, s felmérni, hogy milyen je­lentősége lesz a központi bizottság vá­lasztási felhívásának. Amikor most a társadalom elé terjeszt­jük. a választások előtti politikai platfor­munkat, ezt nyíltan és becsületesen tesz­szük, emellett a társadalom elismert él­csapataként lépünk fel. A párt nagy bátorságról tett tanúságot, amikor magára vállalta a felelősséget a korábbi években elkövetett hibákért és túlkapásokért. A lenini elvekre támasz­kodva és a nép érdekeiből kiindulva ugyanakkor előterjesztette a szocializmus megújításának programját, azt a progra­mot, amelyet átalakításnak hívunk. Gondolom, túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a nép a pártnak ezt a politikai bátorságát azonnal értékelte. Éppen az átalakítás folyamatában növekszik és mélyül a társadalomban a párt irányvona­la iránti bizalom és támogatás. Ez a biza­lom azonban nem egyszer s mindenkorra adott A pártnak állandóan a szocialista építés minden időszakában gyakorlati és elméleti munkájával kell azt megerősíte­nie. Igy tekintünk ma erre a kérdésre. Véleményem szerint a nép párt iránti bizalmának erősítéséhez csak egyetlen út vezet - az átalakítási folyamatok kibonta­koztatása és mélyítése, a szovjet embe­rek életszínvonalának emelését szolgáló kitartó igyekezet. A néphez intézett felhí­vásnak ez a fő tartalma, a legfontosabb motívuma. A pártnak világosan kell látnia az át­alakítás minden folyamatát, tudatosítania kell ezek erős és gyenge oldalait, idóben elvégezni a szükséges kiigazításokat, amelyek magukból az életből fakadnak, törekedni kell a társadalom egészséges erőinek konszolidálására az átalakítás platform|án; ennek érdekében ki kell használni a politikai, ideológiai és szerve­zői tevékenység hatalmas fegyvertárát A tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek során megnyilvánulnak a konzer­vativizmus jelei, s ez fékezi az átalakítási folyamatokat, találkozhatunk a termelés­ben, valamint az élet egyéb területein a haladó szervezési és irányítási formák szándékosan lassú bevezetésével Létezik még egy veszély. Látjuk, hogy egyes elvtársak milyen nehezen küzdik le a „balos" túlkapásokat és azokat a törek­véseket hogy egész fejlődési szakaszo­kat átugorjunk, s a célokat és feladatokat a reális lehetőségek figyelmen kívül hagyá­sával szeretnék előterjeszteni. Esetenként spekulációkat folytatnak az egyes nehézségekkel, s az emberek­nek azzal az érthető óhajával, hogy gyor­sabban javítsuk a helyzetet a gazdasági és a szociális szférában. Sót, olyan em­berek is vannak, akik azon mesterkednek, hogy így olcsó népszerűségre tegyenek szert. Nem elég azonban mindezt csupán látni,, e jelenségeket politikai szempontból komolyan kell elemezni, azonnal kiérté­kelni őket, magyarázatot adni és felszá­molni a hibákat, következetesen, lépésről lépésre haladni az átalakítás útján. Amint talán önök is észrevették, a fel­hívás tervezetében reálisan értékeljük az elért eredményeket, az átalakítás problé­máit, reálisan tűzzük ki a bel- és külpoliti­kai feladatokat a Szovjetunió új államha­talmi szerveinek megbízatási időszakára. Véleményem szerint az előterjesztett ja­vaslat pontosan az a dokumentum, amelyre szükségünk van, s amellyel a szovjet nép elé állhatunk. Szeretném önöket felszólítani, elvtár­sak, hogy az előterjesztett javaslatot fi­gyelmesen tanulmányozzák át és vitas­sák meg, s igy a központi bizottság plená­ris ülésén olyan dokumentumot hagyjunk jóvá, amely megfelel az átalakítás jelenle­gi szakasza feladatainak. Egyúttal az is világos, hogy a felhívás, mint rendkívül fontos politikai dokumen­tum, annál nagyobb szerepet fog játszani, minél alaposabban fogják a pártszerveze­tek magyarázni és propagálni tartalmát, támaszkodni fő gondolataira. Ezért szer­vezeti és ideológiai intézkedésekkel is meg kell erősíteni a felhívást. A kommunista párt számára nemcsak az fontos, hogy választási programját az egész nép, minden dolgozó támogassa. A képviselőjelöltek javaslása során a pártnak létérdeke, hogy aktívan együtt­működjön minden társadalmi szervezettel és dolgozókollektívával, s továbbra is a pártonkívüliek széles rétegeivel szövet­ségben lépjen fel. Ma, amikor a választási kampány a képviselőjelöltek kiválasztásának sza­kaszába érkezett, megelégedéssel nyug­tázhatjuk, hogy a népi kezdeményezés és a társadalmi aktivitás mindenütt elsősor­ban az átalakítás aktív híveit - kommunis­tákat és pártonkívülieket - jelöli a nép jövőbeni képviselőivé, s ez a legfonto­sabb. A jelöltek között vannak kommunisták és pártonkívüliek, a munkásosztály, a földművesek, az értelmiség, a fiatalok, a nők, és a háborús veteránok képviselői. Ez lehetővé teszi a legjobbak megválasz­tását. Hangsúlyozni kell a mostani választási kampány olyan sajátosságait is, mint a nagyfokú nyíltság, demokratizmus és népi kezdeményezés. Az egész társada­lom érdeke, hogy ez a rendkívül jelentós politikai kampány az átalakítás folyamata­inak keretében valósuljon meg. Amikor azonban rámutatunk a nyilvános tájékoz­tatás, a nyíltság és az állampolgári kezde­ményezés növekedésére, nem viszonyul­hatunk a választási kampányhoz, mint valamilyen ösztönös folyamathoz, hanem mint rendkívül fontos tömegmozgalom­hoz, melynek sikerét csak nagyfokú szer­vezettséggel és felelősségtudattal lehet biztosítani. A mostani választási kampányt jellem­ző körülmények között találkozhatunk olyan jelenségekkel is, amelyek szá­munkra teljesen újak, s nemcsak pozitív vonatkozásban. A választók érdekeltek abban, hogy képviselőik az átalakítás va­lóban aktív, lelkes hívei legyenek, képe­sek legyenek jelentősen hozzájárulni az államhatalom új legfelsőbb szerveinek te­vékenységéhez, de emellett találkozha­tunk számos negatív momentummal is. Erre vonakozóan is vannak már té­nyek. A csoportos egoizmus, ambíciók és politikai karrierizmus megnyilvánulásairól van szó. Nem kizárt az olyan problémák­kal való spekuláció sem, melyek a nem­zetek és nemzetiségek közti viszony lejló­désével állnak összefüggésben. Mindezekkel a kérdésekkel kapcsolat­ban a pártszervezeteknek egyértelmű, el­vi álláspontra kell helyezkedniük. Támo­gatni kell a valóban haladó szellemű em­bereket és biztosítani kell a feltételeket a jelöltek objektív értékeléséhez. Termé­szetesen törekedni kell arra. hogy a vá­lasztási kampány alapján a szovjet hata­lom legfelsőbb szerveiben képviselve le­gyen társadalmunk minden rétege, vala­mennyi nemzet és nemzetiség. Ez rend­kívül fontos, o Éppen ezeken a tisztességes alapo­kon, az új választási törvény demokrati­kus tartalmából kiindulva vesz részt a párt a választási kampányban. Vagyis a mostani választások során számos új, érdekes kérdés, szokatlan követelmény és feladat merül fel. Ezek megvalósításához komoly ideológiai munkára van szükség, nem valamikor a jövőben, hanem azonnal. S ezt a mun­kát mindenütt széles fronton kell kibonta­koztatni. A sajtónak, a rádiónak és a tele­víziónak aktivan kell bekapcsolódnia a választási kampányba, időben kell meg­világítania minden oldalát és folyamatait, hozzá kell járulnia a választások sikeres lefolyásához azoknak az elveknek a szel­lemében, amelyek politikai retomnunk cél­jaiból következnek. Ezek politikai jelenünk egyes fontos sajátosságai. II. A plenáris ülésen meg kell vitat­nunk a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében induló képviselője­löltek kiválasztását. Mint ismeretes, az elmúlt év de­cember 9-én az SZKP nevében in­duló népi képviselők választási bi­zottsága a pártsajtó által felszólította a párszerveket, az SZKP tagjait és tagjelöltjeit, tegyenek javaslatokat a párt képviselőjelöltjeire. A bizottság meghatározta annak módját, hogyan terjesszék az SZKP KB elé ezeket a javaslatokat. Döntés született arról, hogy a helyben dol­gozó kommunistákra vonatkozó ja­vaslatokat a pártalapszervezetek­ben vitatják meg, ezután a felsőbb pártszervekben, egészen a szövet­ségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságaiig. A bizottság ugyancsak meghatá­rozta, hogy egyenesen az SZKP Központi Bizottságára lehet küldeni a javaslatokat, ha a jelölések olyan ismert politikai személyiségekre, ál­lamférfiakra és közéleti személyisé­gekre, a munkásosztály, a kolhoz­parasztság, a tudomány és a kultúra olyan kiemelkedő képviselőire vo­natkoznak, akik más köztársaságok­ban, határterületeken és kerületek­ben élnek vagy dolgoznak. Igy a javaslatok két áramlata jött létre, ami lehetővé tette a párt min­den tagja számára, hogy részt ve­gyen a képviselőjelöltek kiválasztá­sában. Ez a módszer kedvező felté­teleket teremtett a jelöltek kiválasztá­sához és bevált. A vita demokratikus jellegéről a következő adatok tanúskodnak: több mint 105 ezer pártalapszerve­zet vett részt a helyi szinten tevé­kenykedő kommunisták soraiból a képviselőjelöltek kiválasztásában. A felsőbb szervek elé 31 500 javas­latot terjesztettek. Az ezt követő megvitatás során a városi és járási pártszervezetek 3500 embert támo­gattak. Ezután következett a javaslatok megvitatása a kerületi és határterü­leti pártbizottságokban és a szövet­ségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságain. Ehhez különbözö formákat választottak - a pártbizottságok plenáris üléseit, a pártaktíva üléseit és az irodák kibővített üléseit. A pártbizottságok ezután 207 jelöltet terjesztettek az SZKP Központi Bizottsága elé önöknél megvan ezeknek az elvtár­saknak a jegyzéke. A katonai alakulatok és politikai szervek pártszervezetei nevében, a szovjet hadsereg és haditengeré­szet politikai főcsoportfőnökségén való részletes megvitatás után az SZKP Központi Bizottságának öt je­löltre tettek javaslatot. Ezeket az elvtársakat ugyancsak besoroltuk az említett jegyzékbe. Most pedig azokról a javaslatokról szólok - mondotta Mihail Gorbacsov -, amelyek egyenesen a pártszerve­zetektől, dolgozókollektiváktól és egyénektől érkeztek az SZKP Köz­ponti Bizottságára, összesen körül­belül 12 ezer táviratot, levelet és a gyűlések határozataiból való leira­tot kaptunk. Ezeknek a javaslatok­nak a többsége az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagjaira, póttagjai­ra, a Központi Bizottság titkáraira vonatkozik. Ilyen módon összesen 382 jelöltet javasoltak. Ezeknek kö­rülbelül a fele egyezeti azokkal a ja­vaslatokkal, ámelyeket a pártszer­vezetekben vitattak meg. Tekintettel erre, a jelöltek listája lerövidült, önök ezt a listát is megkapták. Ha tehát figyelmen kívül hagyjuk az ismétlődő javaslatokat, akkor, elvtársak, 312 személy közül kell választanunk, akik az egyes és a kettes számú jegyzéken szere­pelnek. A Politikai Bizottság megvitatta a hozzá beérkező valamennyi javas­latot és önök elé terjeszti száz jelölt jegyzékét, önök ezzel a jegyzékkel is rendelkeznek. Szeretném a plenáris ülést tájé­koztatni azokról az elvekről, ame­lyekhez a Politikai Bizottság tartotta magát a jelöltek listájának összeállí­tása során. Mindenekelőtt a párt­szervezetek ajánlásaira támaszkod­tunk. Erről meggyőződhetnek, ha összehasonlítják az alulról javasolt jelöltek jegyzékét azzal, amelyet a Politikai Bizottság terjesztett önök elé. A Politikai Bizottság figyelembe vette azt is, hogy az alulról érkezett javaslatok előnyben részesítették a munkásosztály és a földművesek legaktívabb képviselőit, akik a leg­nagyobb tekintéllyel rendelkeznek. Úgy véljük, ez elvi jelentőségű és helyes. Az ilyen hozzáállás tükrözi a párt sorainak reális összetételét, ahol a munkások és a földművesek vannak többségben. Eközben azt is figyelembe vettük, hogy ezek az emberek több éven keresztül, mindenekelőtt az átalakí­tás éveiben a legjobb oldalukról mutatkoztak be. Rendelkeznek a szükséges politikai, állampolgári és munkakvalitásokkal ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a Szovjetunió népi képviselője megtisztelő köte­lességeinek. Bizonyára azt is észrevették, hogy ezeknek az embereknek a többsége ereje teljében van, ké­pes aktivan és eredményesen dol­gozni. A pártbizottságok megvitatás­ra előterjesztették a részletes véle­ményeket ezekről az elvtársakról. Ha valakinek valamilyen kérdése lesz, erre válaszolhatnak a szövet­ségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi és kerületi pártbizott­ságok itt jelen lévő első titkárai. Szeretném felhívni a figyelmet ar­ra, hogy a javasoltak között sok olyan kommunista van, aki nálunk jól ismert. Ismeri őket az egész ország. Ennek bizonyítására megnevezhe­tek olyan embereket, mint V.M. Gvozgyev bányász, a Kemerovói kerületből, V. L. Szidorejko tyumenyi olajbányász, a kubányi M. I. Klepi­kov vagy az ukrajnai J. N. Parubok Úgy hiszem, szintén mindenki jól ismeri V. N. Golubijevát, N. G. Vagin kolhozelnököt, a falu átalakításának aktív hívét, K. I. Nyuksát, a lett munkásosztály képviselőjét és T. B. Kírgizbajeva gyapottermesztőt, az aktív közéleti személyiséget. A jegy­zéken láthatják a tudomány, a tech­nika és a kultúra jeles képviselőit is. Valamennyi szövetségi köztársa­ság képviselői megtalálhatók a jegy­zéken. Meggyőződésünk, hogy ez elvi jelentőséggel bír. A plenáris ülésen azt is meg kell vitatni, hogyan fogunk eljárni a párt­vezetés tagjainak képviselőjelöltté való javaslása során. A Politikai Bi­zottság szeretné kifejteni vélemé­nyét ezzel a kérdéssel kapcsolatban és a plenáris ülés elé terjeszteni. Mint tudják, nem lehetnek képvi­selők azok az elvtársak, akik tagjai a kormánynak, kivéve a Miniszterta­nács elnökét. Ebből indultunk ki. A Politikai Bizottság célszerűnek tartja, hogy a Politikai Bizottság tag­jai és póttagjai, akik nem az appará­tusban dolgoznak, valamint a szö­vetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, to­vábbá a határterületi és kerületi bi­zottságok első titkárai, akiket a terü­leti vagy nemzetiségi területi körze­tekben javasoltak, járuljanak hozzá, hogy ezen körzetek egyikében jelöl­tetik magukat. El kell azonban mon­danom, hogy a pártszervezetek so­kukat felvették a jelölőlistákra. Ami az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjait és póttagjait, a KB titkárait illeti, közülük azokat, akiket az új törvény szerint meg lehet vá­lasztani a Szovjetunió népi képvise­lőivé, javasolhatnánk a párt nevében induló jelölteknek. Ezek azok a vélemények - mon­dotta végezetül Mihail Gorbacsov amelyeket szükségesnek tartottam a Központi Bizottság plenáris ülése elé terjeszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents