Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban 1988. december 31-től 1989. január 6-ig Szombat A Szovjetunió külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki az afganisztáni kérdésről. Ebben leszögezte: a még Afganisztánban lévő szovjet egységek az új évtől nem kezdeményeznek harcokat. VasárnaD Jasszer Arafat Rijadban ünnepélyesen megnyitotta a pa- ^ lesztin nagykövetséget • Santiago de Gubában megkezdődtek a kubai forradalom győzelme 30. évfordulójának ünnepségei Hétfő Mifos Jakes megérkezett Kubába • Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter hat perzsa-öbölbeli országot érintő körutat kezdett Kedd Dzsavadi ajatollah, Khomeini imám személyes megbízottja váratlanul Moszkvába utazott • Luandába érkezett az ENSZ angolai ellenőrző missziójának első csoportja Szerda Reagan „igent“ mondott a moszkvai emberi jogi konferenciára • Az amerikai haditengerészet harci gépei lelőttek két líbiai vadászbombázót Csütörtök Jtiüj Voroncov Iszlamabadban a pakisztáni államfővel tárgyalt Péntek Indira Gandhi gyilkosain végrehajtották a halálos ítéletet Milos Jakeé és Fidel Castro a kubai forradalom 30. évfordulója alkalmából Havannában megrendezett ünnepi fogadáson (Telefoto - ŐSTK) Uj évet kezdtünk a héten. 1988 bevonult a történelembe - minden sikerével, nehézségével, megoldásra váró problémájával egyetemben. Az óesztendő esetleges sötét foltjain már aligha módosíthatunk. Az új év kezdete azonban mindig reményekkel biztat. Igaz, egyben a számvetés, a mérlegelés időszaka is. Ilyen vonatkozásban pedig nincs ok aggodalomra. Derűlátó a világ. Sőt, sokan bíznak abban, hogy az idei év a politikai színtéren még a tavalyinál is jobb lesz. Mert tény, hogy a nemzetközi kapcsolatokban ,1988 meghatározó jellegű volt. Az általános enyhülés előmozdítására tett erőfeszítések nem voltak hiábavalók. A nagyhatalmak szótértésének, az átértékelődött kelet-nyugati kapcsolatoknak köszönhetően nem várt mértékben javultak a megbékélés esélyei. A helyi válságok szinte mindegyikében jelentős változás történt: az iraki-iráni fronton elhallgattak a fegyverek, a menetrend szerint Afganisztánból február végéig kivonják a szovjet csapatokat, Nyugat-Szaharában fegyverszünetet hirdetett a Polisario Front, a kambodzsai rendezés a taktikai huzavonák ellenére szintén kimozdult a holtpontról, s bár talán egyedül a Közel-Keleten nem született igazi áttörés, itt is előrelépés észlelhető. A konfrontáció hosszú időszakán túljutva, a párbeszéd és bizalomerősítés korszaka a mai, melynek legfőbb célja a nemzetközi kapcsolatok humanizálódása. Üzenetek Mindezt világosan alátámasztották azok az üzenetek, amelyeket az állam- és kormányfők, nemzetközi szervezetek vezetői szokásos újévi beszédükben fogalmaztak meg. Az előzetes bejelentéseknek megfelelően, immár hagyományosan Mihail' Gorbacsov az amerikai, Ronald Reagan pedig a szovjet néphez is intézett újévi üzenetet. Mindketten eseményekben rendkívül gazdagnak nevezték az elmúlt esztendőt. A szovjet vezető a két ország népének viszonyában bekövetkezett pozitív változást méltatta. Mint mondotta, dinamikusabbá, emberibbé váltak a kétoldalú kapcsolatok, a félelem és a gyanúsítgatás helyét fokozatosan foglalja el a bizalom és a kölcsönös rokonszenv. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk újszerűén érezni, akkor pedig tudunk újszerűén gondolkodni is, s ebből kifolyólag új módon élni a bizalom, a humanizmus és a széles körű együttműködés elvei alapján. Mihail Gorbacsov a nukleáris fegyverek leszerelése megkezdésének esztendejeként értékelte 1988-at. Hiszen csak a Szovjetunióban több mint 600, az Egyesült Államokban pedig 200 közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakétát semmisítettek meg az elmúlt évben, ami annyit jelent, hogy harmadával csökkent a két rakétaosztály eszközeinek mennyisége. A leköszönő amerikai elnök, Ronald Reagan hasonlóan vélekedett. A két állam közti nézetkülönbségek ellenére úgy ítélte meg, kialakulóban a közös nevező, Margaret Thatcher brit kormányfő számára is minden eddiginél kecsegtetőbbnek ígérkezik az idei esztendő. Francesco Cossí- ga olasz köztársasági elnök a népek közti konstruktív kapcsolatok esztendejének minősítette 1988-at, és hangoztatta: mivel egy folyamat részesei vagyunk, az esztendő fordulója ez alkalommal nem jelenthet szakaszhatárt. Mauno Koivisto finn elnök szerint a második világháború óta még sosem volt ilyen nagy biztonság és stabilitás Európában. II. János Pál pápa ugyancsak a párbeszéd, a tárgyalások mellett foglalt állást. Szólt a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamatáról, az idei évvel összefüggésben azonban az egyik legégetőbb kérdésre hívta fel a figyelmet, a kisebbségek jogait hangsúlyozva. A megoldás érdekében világnézeti meggyőződéstől függetlenül minden jóakaratú emberhez szólt a pápák üzenet annak az évnek küszöbén, amikor a nemzetközi jogi, így az emberjogi kötelezettségvállalások kérdésének megítélésében is jelentős hangsúlyeltolódás várható. Kézzelfogható bizonyítéka ennek Reagan elnök döntése, aki Shultz külügyminiszter ajánlására a héten mondott „igent“ arra az elképzelésre, hogy 1991-ben Moszkva legyen a helyszíne a nemzetközi emberi jogi konferenciának. A lépés egyértelműen mérföldkőnek minősül, hiszen Washington így elismerte az emberi jogok terén a Szovjetunióban bekövetkezett haladást. Amerikai politikusok szerint pedig a döntés után már nincs akadálya annak, hogy a Kelet és a Nyugat közt megkezdődjön a fegyverzetellenőrzési tárgyalások újabb fordulója. A washingtoni álláspont egyben elősegítheti azt, hogy a helsinki értekezlet bécsi utótalálkozóján is előrelépés történjen. Kétségessé teszi viszont a záródokumentum ígért elkészülését egy újabb fejlemény: Románia csütörtökön hivatalosan bejelentette, a jelenlegi formájában nem hajlandó aláírni a záródokumentumtervezetet. A bécsi utótalálkozó sikeres befejezése a feltétele annak, hogy az európai haderőcsökkentés kérdésében is előrelépjenek az érintett országok. Nem marad tehát más hátra, - mint annyiszor - a kis lépések módszerével, akár araszolva is, újabb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a bécsi utótalálkozó eredményesen fejeződjék be. Rendezés Ennek mihamarabbi megteremtését célozták a héten Julij Voroncov szovjet külügyminiszter-hefyet- tesnek egy súlyos regionális konfliktus, az afganisztáni kérdés megoldására irányuló erőfeszítései. Annak ellenére, hogy hat héttel az Afganisztánról kötött genfi megállapodásokban kiszabott határidő előtt még mindig képlékeny a helyzet, a térségből reményteljesebb fejleményekről érkezhettek hírek. Voroncov, aki október óta kabuli nagykövet is, most azon munkálkodik, hogy politikai megoldás szülessen február 15-ig, a szovjet csapatok teljes távozásáig. Mint köztudott, az afgán fegyveres ellenzék vezetőinek makacssága, elsősorban a pakisztáni és az iráni emigráns vezetők kompromisz- szumkészségének hiánya okozta, hogy a kabuli kormány által meghirdetett megbékélés terén lényeges előrehaladás eddig nem történt. Ellenkezőleg, a szélsőséges erők fokozták fegyveres támadásaikat az ország fővárosa ellen, így a belbiztonság érdekei azt követelték meg, hogy a Szovjetunió ideiglenesen felfüggessze csapatainak kivonását. A kulcskérdés épp ez: a szovjet egységek távozása után elkerülhető legyen a polgárháború. A szovjet külügyminiszter-helyettes hétfőn érkezett Teheránba, ahol találkozott az iráni afgán ellenzék vezetőivel is. Rómában a közelmúltban már tárgyalt az exkirály Zahir sáhhal, a pesavari hétpárti afgán ellenzék vezetőivel pedig előzőleg Taifban folytatott megbeszélésekét. Újabb fejlemény volt az afgán rendezésben, hogy kedden váratlanul Moszkvába érkezett Khomeini ajatollah személyes megbízottja. Irán kétségkívül diplomáciai sikert ért el azáltal, hogy Moszkva és a siita afgán felkelők között létrehozta az első közvetlen tárgyalásokat. Egyidejűleg azonban nyilvánvaló a síita és szunnita csoportok közti versengés a Moszkvával való egyezkedésben. Szerdától Pakisztánban közvetített Voroncov. A pesavari hetekkel folytatott tárgyalásainak fő témája szintén egy széles alapokon nyugvó kormányzat létrehozása volt. Sejtetni engedte, hogy a jelenlegi kabuli vezetésnek is helyet kell kapnia a jövendőbeli kormányban, vélhetően a folyamatos Moszkva-Kabul egyeztetéseknek köszönhetően azonban jelezte azt is, hogy Nadzsibullah elnök hajlandó a hatalom megosztására, a benne való részvételről azonban nem mond le. A tárgyalások jövője szempontjából meghatározó lesz, hogy az ellenzék vezetői hajlandók-e változtatni álláspontjukon. Mind ez ideig ugyanis olyan feltételeket szabtak, hogy csak abban az esetben hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni, ha az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt lemond szerepvállalásáról az új kormányban. FÓNOD MARIANNA KIS _______ NY ELVŐR Nem azt jelenti, amit jelent? Ha személyesen nem találkoztak is vele, nyelvművelő cikkekből sokan ismerhetik azt az embert, aki villamoson, autóbuszon az ajtóban áll, s mikor valaki helyet kér, mondván, „szeretnék leszállni“, ő nagy bölcsen kioktatja: „Talán lelépni? Nem madár maga!“ / Tömegközlekedési járművön aligha érdemes jelentéstani vitákba bocsátkozni, de elég az hozzá: igen bőséges a példatár arra, hogy sokan nem értik - anyanyelvről lévén szó: nem érzékelik -: valamely szónak, kifejezésnek több jelentése van. A fenti példában szereplő leszáll még egészen egyszerű. De a jelentéstöbblet gyakran - módosulásba megy át, olyannyira, hogy az illető szó már nem szó szerint jelenti azt, amit jelent. Ezt nevezzük képes beszédnek. S a nyelv tele • van ilyenekkel. Nem szabad tehát felróni, ha valaki - persze módjával és megfelelő szövegkörnyezetben - Ízelítőt mond a sokkal szárazabb minta és rokonértelműi helyett: Találkoztam már azzal is, hogy valaki kifogásolta a működését felfüggeszti kifejezést, mert - érvelt- a működést nem lehet felakasztani. Ez igaz. De éppen amellett szól, amennyire finom eszköz, mennyire hajlékony a magyar nyelv. Más alkalommal valaki a felmerül szót helytelenítette, azzal, hogy - szerinte - merülni csak lefelé lehet, és különben is - tette hozzá - egy gondolat hogyan, honnan merülhetne fel. Ugyancsak kérdezték már tőlem, vajon nem ellentmondás, tehát hibás-e, ha egy kijelentés úgy kezdődik: egyszóval, s utána egész mondat következik. A válasz egyszerű: az egyszóval épp azért írandó egybe, mert nem azt jelenti, hogy egy szóval fejezzük ki azt, amit állítunk. A sor hosszan folytatható, de már az eddigiekből is kiviláglik, hogy mindegyik felsorolt szó esetében képes kifejezéssel van dolgunk. A Nyelvművelő Kézikönyv (I. k.. 1135-1138. o.) hosszan foglalkozik a képes beszéddel, a szóképekkel. Részletezi fajtáikat, java költőinktől idéz képeket, hasonlatokat. „A képes beszédnek az a lényege- olvassuk -, hogy a valóság valamely jelensége helyett a hozzá hasonló, ill. a vele valamilyen összefüggésben levő dolgot nevezzük meg. (...) Ezért hatásos eszköze mind az ábrázoló, mind a mozgósító stílusrétegeknek, különösen pedig a költői kifejezésnek...“ A kép lehet egyetlen- szó (pl.: felhőtlen viszony, viharos vita), de egész mondat, szólás is. Ezeknek gyűjteménye és eredeztető magyarázata néhai kiváló nyelvészünk,. O. Nagy Gábor műve, a Mi fán terem? Az ilyen szólások ragyogóan bevilágítanak egy nép gondolkodásmódjába, lelkivilágába, de még történetébe is, hiszen egy-egy szólásból régi életformák, ma már nem használatos, feledésbe merülő eszközök emléke idéződik fel. De a képes kifejezéseket, a szólásokat nemcsak a múltból hozzuk magunkkal, hanem - leginkább a költészetben - az élő nyelv is alkotja. Egy emberöltővel ezelőtt aligha értették volna, ha valakiről azt állítják: valósággal számítógépagya van, azaz: nagy befogadóképessége és memóriája. Szinte számtalan új kép ered az űrhajózás és a számítógép mindennapossá válásából. Azt mondhatjuk tehát - és ez is képletes állítás -, hogy a kép a nyelv fűszere; ez adja ízét, zamatát. De azért vigyázzunk! A képek halmozása dagályossá teheti a nyelvet, a képzavar pedig nevetségessé. Korunkban, a nagy sorozatú termékek korában, vétek volna hagyni, hogy a képek, szólások kopásával magyar nyelvünk szegényedjék, tovább uniformizálódjék. Szó se róla: képek nélkül is létezhetnék valamilyen laboratóriumi, vegytiszta stílus, csak épp az veszne ki belőle, ami az egyik nyelvet megkülönbözteti a többitől. Ez a „nyelv“ amolyan számítógépbe táplálható (ez is képes kifejezés!) egyennyelvvé fokozódna le. Szerencsére azonban ez nem lehetséges. Mert ahogy száguld az emberi megismerés, a tudomány, az új fogalmak új megnevezést, nyelvi alakzatot követelnek. És ez mind- megannyiszor nekilódítja a képzelőerőt, amelynek határa, képalkotó készsége maga a végtelen. SZÁNTÓ JENŐ Nem mind arany, ami fénylik Olykor a szavak hasonló alakja félrevezeti a fogalmazót, különösen akkor, ha e szavaknak a jelentése is közel áll egymáshoz, no meg a tollforgató is hajlamos arra, hogy a köznapibb elem helyett a szakmaibbat válassza. ,,Érzékelhetően javultak az életkörülményeink abban a tíz évben" - olvastam egy lapban. Az érzékelhetően állított meg az olvasásban, nem azért, mintha nagy hibát követett volna el az újságíró az alkalmazásával, hanem azért, mert egy kissé nagyképűnek s nem a szövegébe illőnek éreztem e szót. Az érzékel azt jelenti: érzékszerveivel felfog valamit. Főként a lélektanban találkozunk gyakran e szóval, de köznyelvi használata is ismeretes. Ha azt akarjuk közölni: szemmel láthatóan, füllel hallhatóan, kézzel tapinthatóan stb. szerezhetünk bfenyomást, tapasztalatot valamiről, akkor nyugodtan használhatjuk az érzékelhetően-l Az idézett mondatban azonban nem ennyire lényeges az érzékszervek működésével kapcsolatba hozni az életkörülmények javulásáról való tudomásszerzést, elég lett volna, ha ezt írja a szerző:,,Észrevehetően javultak az életkörülményeink abban a tíz évben.“ Az észrevesz ugyanis nemcsak azt jelenti: váratlanul meglát, felismer vagy tudomásul vesz valakit, valamit, hanem ezt is: érzékszervei útján vagy következtetéssel tudomást szerez valamiről, vagy megtapasztal valamit. Az életkörülmények javulásáról pedig tapasztalat útján szerez tudomást az ember. Sokan választják áz észrevesz helyett az észlel igét, mert ezt választékosabbnak érzik, mint azt. Az észrevesz és az észlel jelentése között szintén van egy -kis különbség, tehát nem lehet a kettőt tetszés szerint minden helyzetben felcserélni. Az észlel jelentése ez: érzékelés útján tudomást szerez valamiről, illetve megfigyelés útján megállapít valamit. Olykor lehet szinonimája az érzékel-nek is, az észrevesz-nek is, mind például ezekben a mondatokban: Szemünkkel észleljük - vagy érzékeljük - a tárgyak alakját; Nem észlelt - vagy nem vett észre - ő ott semmi szabálytalanságot. De ha a fentebb vizsgált mondatba azészrevehetően helyett az észlelhe- tően-l helyeznénk, jobban éreznénk a két szó közötti jelentéskülönbséget. Az ,,Észlelhetően javultak az életkörülményeink abban a tíz évben“ közlést inkább úgy értelmezhetjük, hogy tudatos, esetleg tudományos megfigyelés útján szereztünk tudomást a javulásról, mintsem ösztönösen észrevettük, megtapasztaltuk. Az észlel tehát jelentés tekintetében az érzékeihez közelebb áll, mint az észrevesz igéhez, s ugyanúgy használatos lélektani szakszóként is mint az érzékel. JAKAB ISTVÁN k [: f : I ÚJ SZÚ 4 1989. I. 7.
