Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám, szombat
Előrelépés - átalakítással Minőségi megújulás a KGST-ben árt a szocializmus presztízsének és lehetőségeinek". Vagyis: a szervezet munkáját a kor követelményeihez kell hozzáigazítani, ehhez természetesen fel kell tárni az előrelépést akadályozó minden szervezeti és gazdasági körülményt. Mindez nem jelenti viszont azt, hogy a KGST a múltban nem próbált újítani, változtatni, azonban most már megállapíthatjuk, hogy nem a kellő rugalmassággal és gyorsasággal tette ezt. A tagországok az indulás éveiben elsősorban a tüzelőanyag- és a nyersanyag ellátás biztosítására, majd az árucserére, a műszaki segítségnyújtásra, a későbbiekben pedig az ötéves tervek összehangolására koncentrált. A tagországok már a hatvanas években érezték a továbblépés szükségességét, ezért dolgozták ki és fogadták el 1971-ben az együttműködés elmélyítését és korszerűsítését, célzó komplex programot. A benne foglalt elképzelések előremutatóak voltak, hiszen megfelelő keretet alakítottak ki a termelési kooperáció és a gyártásszakosítás elmélyítéséhez, azonban közbeszólt az 1973-as olajválság, ami a későbbiekben nagymértékben meghatározta a program további sorsát, hiszen a benne foglalt elképzelések nem számoltak -, nem is számolhattak - az energiahordozók árának ugrásszerű emelkedésével. Ma már a közgazdászok elismerik - és a világgazdasági fejlemények is igazolták -, hogy minden országot, tehát a KGST-be tömörült tagállamokat is súlyosan értintett az olajárrobbanás, s erre mi nem reagáltunk kellő időben, csak megkésve próbáltunk igazodni az új helyzethez. K étségtelenül megnehezültek a KGST-ben az együttműködés gazdasági feltételei a 70-es és a 80-as években. Időközben Kuba és Vietnam felvételével tíztagúra gyarapodott szervezet mindinkább érezte a lényegi változások szükségességét. A tagországokban sorra megfogalmazódott az az igény, hogy az extenzív fejlesztésről át kell térni az intenzív fejlődés útjára, mivel az előbbi forrásaink fokozatosan kimerültek. Ezt a nagyon határozott igényt megfogalmazták a baráti országok testvérpártjainak pártkongresszusai is. Az új helyzetben gyökeres átalakításra volt szükség a KGST egész tevékenységében, új formákat és módszereket követelt meg az együttműködés, s ennek halaszthatatlanságára első ízben a KGST-tagországok vezetőinek 1986-ban Moszkvában tartott legfelsőbb szintű értekezlete mutatott rá. A résztvevők az elfogadott dokumentumban nyomatékosan rámutattak arra, hogy nem módositgatni és változtatgatni kell a régi eljárásokon, hanem gyökeresen meg kell reformálni az egész KGST munkáját, hogy korszerű eszközökkel dolgozó szervezetté váljon, amely választ ad a kor kihívásaira és az együttműködést hozzáigazítja az új feladatokhoz. Itt vetődött fel sürgetően az az igény, hogy a KGST jövője szempontjából létkérdés a műszaki fejlődés, s nem engedhető meg az, hogy a szervezet lekésse a tudományos-technikai forradalom vonatát. A tagországokban a gazdasági növekedés ütemének lassulása épp annak volt tulajdonítható, hogy a nagy költségráfordítással és energiaigényességgel dolgozó húzóágazatok elmaradtak a világszínvonaltól. Az utóbbi néhány évben ezért számos olyan program és terv született, amelynek célja épp ennek a hátránynak a behozása és a további előrelépés feltételeinek a megalapozása. Kidolgozták a tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki együttműködésének komplex programját, amely öt fő területet tippelt ki. Ezek a továbblépés szempontjából meghatározóak, s közéjük tartozik az elektronizálás, a termelés automatizálása, az atomenergetika fejlesztése, új anyagok és technológiák kifejlesztése, illetve alkalmazása, valamint a biotechnológia térhódítása. A program megvalósítása már elkezdődött és az első eredmények csehszlovák vélemény szerint nincsenek összhangban erőfeszítéseinkkel, de a jövőben mindenképpen ezt az utat keli járni. A KGST jövője szenpontjából meghatározó jelentőségű vott a két legutóbbi ülésszak, mégpedig az 1987-es moszkvai és a tavaly Prágában tartott 44. ülésszak. Moszkvában született az az elhatározás, hogy ki kell dolgozni a szocialista munkamegosztás 1991-tól 2005-ig szóló kollektiv koncepcióját, amit a prágai tanácskozáson tavaly hagytak jóvá. Ez a dokumentum új alapokra helyezi az együttműködést és leszögezi, hogy a kapcsolatokban döntő szerephez kell jutniuk a gazdasági eszközöknek, az áru-pénzviszonyoknak, s ezek majd motiválják az önelszámolás ós az önfinanszírozás elve alapján dolgozó vállalatok tevékenységét. Jelentós szerep jut ezentúl a tagországok vállalatainak, amelyek a jövőben cselekvő részesei és kezdeményezői lesznek az integrációnak, ami alapos változás az eddigi gyakorlathoz képest, hiszen a múltban felső utasítások alapján vettek részt a KGST-együttműködésben a lebontott tervfeladatok teljesítésével. A program hangsúlyozza a közös vállalatok létesítésének fontosságát, s tartalmazza azt is, hogy a tervelökészités háromlépcsős lesz: államközi, ágazatközi és vállalati szintén valósul meg. A prágai ülésszakon további fontos döntés is született: programot fogadtak el a három Európán kívüli tagország, Mongólia, Kuba és Vietnam sokoldalú fejlesztéséről, amely intézkedéseket irányoz elő a három országnak nyújtott segítség koordinálásának elmélyítéséről. Ennek elfogadására azért volt szükség, mert a múltban bizonyos hiányosságok voltak tapasztalhatók a rendelkezésre álló összegek felhasználásában és sokszor a támogatás nem volt eléggé összehangolt. A cél továbbra is az, hogy töretlen legyen a három ország fejlódésiszint-kiegyenlítésének jól haladó folyamata. P rága más vonatkozásban is mérföldkövet jelentett: kilenc tagország megállapodott arról, hogy fokozatosan kialakítják a leltételeket az áruk, a szolgáltatások és egyéb termelési tényezők szabad áramlásához. Ennek távlatilag az a célja, hogy létrejöjjön a szocialista országok közös belső piaca. Az idő sürget bennünket, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nyugat-európai országok 1992-re megteremtik saját egységes piacukat, jóllehet hangsúlyozzák, hogy ez részükről nem vezet valamiféle befelé forduláshoz. A KGST-nek sem szándéka az elzárkózás, hiszen alapokmánya is kimondja, hogy nyitott szervezet, munkájában a teljes jogú tagok mellett megfigyelő státuszban mások is részt vehetnek, mint pl. társult alapon Jugoszlávia, megfigyelőként a KNDK, Angola, Etiópia és Laosz. A KGST korábban sem zárkózott el a tőkés országokkal való együttműködéstől, sőt, mindig kezdeményező félként lépett fel. Másfél évtizeddel ezelőtt a helsinki Záróokmány szellemének megfelelően, - amely szorgalmazta a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének bővítését - indítványozta a Közös Piacnak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a hivatalos kapcsolatok felvételéről. Ezek a tárgyalások nem a KGST hibájából másfél évtizeden át folytak, ám tavaly megszületett az eredmény: a két legnagyobb integrációs tömörülés hivatalos nyilatkozatban ismerte el egymást. Ez a lépés tette lehetővé azt, hogy tavaly decemberben Csehszlovákia is négy évre szóló megállapodást kössön a Közös Piaccal az ipari termékek kereskedelméről. Mozgásba lendültek tehát a dolgok, s megkezdődött a KGST mechanizmusának gyökeres átalakításával összefüggő kétségtelenül hosszú távú folyamat. Ezzel párhuzamosan halad a tagországokban a társadalom minden területére, így a gazdaságra is kiterjedő peresztrojka. E két egymással párhuzamos folyamat kölcsönösen kiegészíti, erősíti egymást, ezért joggal bízhatunk abban, hogy teljesülnek az emiitett programokban lefektetett nagy horderejű célkitűzések. »ehszlovákia határozottan támogatja a továbblépést és a reformot előirányzó elöntéseket, s a gazdasági reform egy évvel korábbi hazai életbe léptetése is ennek bizonyítéka. Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a tagországok sokoldalú gazdasági együttműködése elmélyítésének, ebben látjuk az életszínvonal emelésének biztosítékát. Az elhatározott programok teljesítését illetően nemcsak a tagországok részéről megnyilvánuló támogató szándékok keltenek reményeket. A jelenlegi nemzetközi helyzet is kedvez a gazdasági együttműködésnek, s különösen az a perspektíva biztató, hogy újabb jelentós leszerelési megállapodások körvonalai bontakoznak ki, így megvan a remény arra, hogy újabb pénzeszközök szabadulhatnak fel, állíthatók a békés termelés szolgálatába A klíma tehát adott, előremutató programjaink is vannak, s most a tagországokon a sor, hogy a jó, reális elképzeléseket rugalmas hozzáállással valóra váltsák, s a KGST megvalósításuk révén betölthesse az ót megillető helyet a világgazdaságban P. VONYIK ERZSÉBET Cs s ÚJ ÉV, ÚJ TÖRVÉNY Jobb lesz a lakásgazdálkodás is? A közel negyedmilliós Kassán (Kosice) négy lakásszövetkezet működik. Jelenleg 31 ezer lakásról gondoskodnak. Hol elismerést, dicséretet érdemlően, hol kevésbé példásan. A lakásgazdálkodás színvonalát ugyanis számos tényezó befolyásolja. Például a lakók. Ahol a bértők nemcsak a lakásukban ügyelnek a rendre, a tisztaságra, hanem a lépcsőházakban és a többi közös helyiségben is, ott színvonalasabb a lakásgazdálkodás, mint ott, ahol a felvonó nyomógombjait rendszeresen letördelik, a mosókonyhák felszerelését megrongálják, hogy ne Is soroljam tovább... Mi tagadás, a vandalizmus a szövetkezeti lakóházakban nagymértékben nehezíti az üzemeltető szervezet amúgy sem egyszerű munkáját. A négy lakásszövetkezet elnökeitől megtudtuk, hogy a Hernád-parti városban igen sok a köz, a szövetkezetek vagyonát nem kímélő lakos. Sőt, azok sincsenek kevesen, akik a lakások berendezését sem óvják kellően. Jónéhányan alapvető kötelességükről, a lakbérfizetésről is „megfeledkeznek". Jelenleg a szövetkezeti tagok ilyen jellegű adóssága meghaladja a hárommillió koronát. A tartozások összege a harmadik városkerületben a legnagyobb, több mint másfél millió korona. Olyanok is vannak, akik már 25-30 ezer koronával tartoznak. A bérlőktói a szövetkezet jogi úton igyekszik behajtani tartozásaikat, ám az ügyintézés hosszadalmas. A lakásszövetkezetek képviselői időszerű feladatnak tartják a lakásgazdálkodás műszaki alapjának korszerűsítését. Munkájuk jelentős mértékben függ a szállítói-megrendelői kapcsolatoktól. Ha pédául a lakásszövetkezet a gyártó cégtől nem kap elegendő fürdőkádat, vízcsapot vagy mosógépalkatrészt, akkor felborul a felújítási ütemterv, képtelen teljesíteni a szerződésben rögzített kötelességeit, a bérlő pedig joggal elégedetlen. Vegyük a melegvízfogyasztást, jtt sincs rendben minden. Hiányoznak a fogyasztásmérők, s így általában minden lakó egyormán fizet ezért a szolgáltatásért - a takarékos ugyanúgy, mint a pazarló. Sőt, a hőcserélő állomásokon egyelőre még azt sem tudják ellenőrizni, hogy melyik lakóházba mennyi víz jut el. Nem is beszélve arról, hogy egy-egy házon belül hogyan alakul a fogyasztás. Stanislav ÓoreftóI, a 4-es számú lakásszövetkezet elnökétől egyebek között megtudtuk, hogy szövetkezetük egyelőre több mint négyezer gépkocsigarázsról is gondoskodik. Am mivel ez a tevékenység nem gazdaságos, elhatározták, hogy ezeket az épületeket rövidesen eladják a szövetkezeti tagoknak, bérlőknek. SzeretnéR elérni, hogy minden háznak legyen karbantartója, s az végezze a kisebb javításokat, ügyeljen a műszaki berendezésre. Ján Jurko, az 1-es számú szövetkezet elnöke arról számolt be, hogy körzeti gondnokságok létrehozásával akarja javítani a szolgáltatások színvonalát. Elmondta azt is, hogy a Csehszlovák Néphadsereg utcában a tervek szerint 1991-re elkészül a hőcserélő állomás, s akkor felszámolhatják majd az ottani kazánházat. Gabriel Kardoé szerint a városkerületben fokozatosan javul a karbantartás. Három éve a lakásszövetkezet .tulajdonában levő mosógépek közül általában 90 volt üzemképtelen, jelenleg viszont csak négy használhatatlan. Roman fíomanec, a II. városkerlet szövetkezetének elnöke elmondta, hogy most januártól az új lakásszövetkezeti törvénnyel összhangban melléküzemági tevékenységüket szeretnék bővíteni, hiszen a gazdasági önállósághoz hosszú távon az eddigi bevételi források nem lennének elegendőek. Kassa lakásszövetkezetei tehát igyekeztek felkészülni az új évre. Hogy milyen eredménnyel - rövidesen megtudjuk... (gazdag) Segítség az indulásnál A fiatal családok társadalmi és szociális biztonsága napjaink komoly kérdése. Odafigyelni arra, hogy a családi kapcsolatok erősebbek, harmonikusabbak legyenek, és biztos érzelmi alapokon nyugodjanak - ez a gondoskodás egyik oldala. Társadalmunkban ugyanakkor célkitűzéseivel összhangban - a figyelem homlokterében áll a gyermekes családok anyagi támogatása is. Az SZSZK-ban 8,7 milliárd korona közvetlen anyagi juttatásban részesülnek a rászorulók. A közvelett támogatás értéke (adó-, lakbérkedvezmény stb.) 2,5 milliárd korona. A természetbeni juttatásokra fordított összeg - bölcsőde, óvoda - az SZSZK-ban 3,2 milliárd korona. A családi pótlék - egymillió hatszázezer gyerek után - 6,7 milliárd korona, ám az anyasági járadék emelése, az anyasági szabadság meghosszabbítása ugyancsak nagy anyagi ráfordítást igényel. - Társadalmunk a nemzeti jövedelem tiz százalékát fordítja a fiatal családok megsegítésére, ami az egész CSSZSZK-ban 39,4 milliárd, az SZSZK-ban 14,5 milliárd korona - közölte nemrég egy tanácskozáson Stefan Bohué mérnök, az SZSZK Egészségügyi és Szociális Minisztériumának főosztályvezetője. Sót, az újházaskölcsön összegének emelésével, a térítés idejének meghosszabbításával sikerült többet adni a tervezettnél, ezzel is segítve a fiatalok indulását. Ennek ellenére még sok a megoldásra váró probléma. Érdekes volt összehasonlítani, hogy míg 1987-ben a társadalmi segítség egy gyerekre 860-880 koronát tett ki, amiből a közvetlen anyagi támogatás 530 korona volt, addig tizenöt évvel ezelőtt ez csupán 210 korona volt. A családi pótlék 1986-ban a valós kiadások 27,5 százalékát fedezte, jelenleg a csecsemőknél ez az arány 45,6 százalék. Viszont a tizenöt éveseknél változik a kép, a kapott juttatások a kiadásoknak csupán a 18,9 százalékát fedezik. Milyen is tehát a mai fiatal család modellje? - tették fel a szakemberek a kérdést. Mint kiderült, a fiatalok a kétgyermekes családot tartják ideálisnak. Az SZSZK-ban a megkérdezett nők 64 százaléka, a férfiak 60 százaléka vélekedett így. Tény viszont, hogy a gyerekek 46 százaléka „idő előtt", a házasságkötést követő nyolc hónapon belül jön világra. Ebből világosan kitűnik, hogy hazánkban hatásosabban kell megközelíteni és népszerűsíteni a családtervezés kérdéseit, hiszen a korai válások következtében növekszik a csonka családokban élő gyerekek száma. Az SZSZK-ban 1985-ben 167 ezer csonka családban többnyire az anyák nevelték a gyerekeket. Nem kis gondot jelent a fiatal házasok lakáskérdésének megoldása. Annak ellenére, hogy a statisztika szerint a házasok általában öt éven belül lakáshoz juthatnak. Az is tény, hogy a válás után a volt házastársak 18 százaléka közös lakásban kénytelen élni, amiből természetszerűleg számos konfliktus adódik. Ugyanakkor nemrég egy felmérés kimutatta, hogy az SZSZKban 69 ezer üres, lakatlan lakás van. - Nem könnyű a fiatal házasok helyzete, a juttatások csak részben könnyítik meg rajtjukat - összegez dr. Alexej Mydlik kandidátus, a Munka- és Szociális Ügyi Kutatóintézet dolgozója. - A korán érkező gyermek, az egy kereset - hiszen az anya anyasági szabadságon van -, a kölcsöntörlesztés súlyos terheket ró a korábban tulajdonképpen gondtalanul élő fiatalokra. Sokan nem számíthatnak szüleik anyagi támogatására, illetve ha a szülök vállalják az anyagi teher egy részét, jogot formálnak beleszólni abba, hogy a fiatalok mire költik el a pénzt. És ez ismét súrlódási felület. Tény viszont, hogy a fiatalok a kölcsönből gyakran magnót és videót vásárolnak, de például a gyerekszobából hiányzik a bútor. A fiatal házasoknak fel kellene állítaniuk egy értékrendet, tudatosítaniuk kellene, mi a nélkülözhetetlen és mi a fontos. Nem vitás, hogy ehhez kezdetben tanácsra van szükségük. A jobb tanácsadással sokat tehetnénk a fiatal családok életének könnyítéséért. PÉTERFI SZONYA A zt senki sem vitatja, hogy 1949ben helyes elhatározás volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának létrehozása. Ezt akkor elsősorban politikai szempontok motiválták, hiszen a Szovjetunió és a háború után létrejött szocialista országok szembetalálták magukat az USA, Nagy-Britannia és más országok gazdasági bojkottjával, ezenkívül ellensúlyozniuk kellett a Csehszlovákiának és Lengyelországnak felkínált politikai feltételekhez kötött Marhsall-tervet. Az akkori hidegháborús légkörben nem elhanyagolható szempont volt a fiatal országok védelmi képességének biztosítása, ehhez azonban megfelelő gazdasági bázis kellett. Az összefogást, az egyenjogú és a kölcsönös előnyök elvére épülő kölcsönös együttműködést siker koronázta, hiszen a tagországok rendkívül gyors, dinamikus fejlődésnek indultak. Megkezdődött a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása és a tagállamok gyors növekedési ütemeket értek el. Már az indulás évei igazolták tehát, hogy életképes ez az integráció. Ez komoly csalódást okozott a Nyugatnak, hiszen arra számított, hogy a szocialista országok felsülnek ezzel a vállalkozással, s akkor ók talán Ismét előhuzakodhatnak valamiféle újabb Marshall-tervvel. A biztonság kedvéért azonban már 1950-ben, vagyis egy évvel a KGST megalakulása után létrehozták a hírhedt COCOM-bizottságot, amely ma is azon őrködik, hogy ne jussanak a szocialista országok birtokába a legkorszerűbb nyugati technológiai eljárások és műszaki berendezések. A Nyugat rosszmájúságára mi sem volt jellemzőbb, mint hogy a szocialista országok integrációs tömörülését a „koldusok részvénytársaságaként" emlegették. Később, 1956-ban a nyugat-európai országok maguk is létrehozták saját integrációs szervezetüket, a Közös Piacot, ez azonban teljesen más elvek szerint működik, hiszen nemzetekfeletti szervezet, s a szavazásoknál az érvényben lévő mechanizmus a nagy tagországoknak kedvez. E zekre a nagyon fontos részletekre azért szükséges kitérni, hogy felmérhessük, milyen kezdeti nehézségek közepette sikerült útjára indítani a KGSTegyüttműködést. A tagországok mindent egybevetve, az ötvenes-hatvanas években, de még a.hetvenes évek elején is a világ legdinamikusabban fejlődő régióját alkották. Erre a mostani jubileum alkalmából megjelent elemzések is nyomatékosan rámutattak. Azt sem kendőzték el ugyanakkor, hogy az utóbbi nagyjából másfél évtizedben az együttműködésben megtorpanás tapasztalható. Az évforduló kapcsán a héten Prágában tartott sajtótájékoztatón is elhangzott az, hogy a KGST 470 milliós összlakosságú tíz tagországa (a világ népességének 10 százaléka) adja a világ ipari termelésének 21, mezőgazdasági termelésének pedig 14 százalékát, azonban az utóbbi tíz évben a gazdasági fejlődés üteme a tagállamokban átlagosan 3,2 százalékra mérséklődött. A következő adat a legelgondolkodtatóbb: 1950-ben a munkatermelékenység 38 százalékos volt a kapitalista országok átlagához viszonyítva (ha azt száz százaléknak vesszük), 1987-ben viszont ez már csak 35 százalékos volt. Sorakoztassunk fel ide még egy hasonló kicsengésű megállapítást, amely Jurij Sirjajevtól, a Szocialista Világrendszer Közgazdasági Problémáinak Nemzetközi Intézete igazgatójától származik. Jelenleg a KGST a világkereskedelemben szerény szerepet játszik, a részaránya alig 10 százalék, s ami különösen felfigyeltetó: a tudományos igényű termékek esetében ez csak 1,5 százalék. Az utóbbit a neves közgazdász azért tartja aggasztónak, mert ugyanakkor a tagországokból származik a világon forgalmazott szabadalmak és technológiai eljárások kétötöde Egyrészt tehát adottak a lehetőségeink, másrészt úgy tűnik, nem tudunk kellőképpen élni velük. Vajon miért? Válaszként hadd idézzük Mihail Gorbacsov nálunk is megjelent könyvéből: „A világszocializmus létrejöttének, kialakulásának időszaka már a múlté, s az akkor létrejött kapcsolatok formái gyakorlatilag nem változtak. Kellő nyíltsággal nem tisztázódtak az ezekben a kapcsolatokban felgyülemlett negatív jelenségek, tehát nem tárták fel azokat a fékező mechanizmusokat, amelyek az együttműködés fejlődésének gátjaivá váltak .. Az együttműködés régi formáihoz való ragaszkodás egyenesen Négy évtized egy szervezet fennállásában viszonylag hosszú időszak. Lehetőséget kínál arra, hogy elemezzük, mérlegeljük, milyen mértékben sikerült teljesítenünk az eredeti célkitűzéseket, hol tartunk, s hova akarunk eljutni. így van ez a KGST-jublleum kapcsán Is. A napokban sorra látnak napvilágot értékelések arról, hogy negyven év alatt milyen utat tett meg a kezdetben hat ország részvételével beindult, majd fokozatosan tízes létszámra bővülő szocialista gazdasági integráció.