Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám, péntek

ÚJ SZÚ 5 1989. I. 6. Kártérítési felelősségbiztosítás MIKOR TÉRÍTI MEG A KÁRT A BIZTOSÍTÓ? Az atommag melege A felelősségbiztosítás abban kü­lönbözik az élet- és vagyonbiztosí­tástól, hogy a biztosító nem a bizto­sítottnak, hanem egy harmadik sze­mélynek, a károsultnak teljesít, vagy­is annak, akinek a biztosított kárt okozott. A felelősségbiztosítás így a biztosítottnak arra az esetre nyújt védelmet, ha ő maga okoz kárt vala­ki másnak, mégpedig oly módon, hogy a károsultnak nem neki kell fizetnie. A kárt a biztosító téríti meg helyette. A biztosító azonban csak akkor teljesít, fizet a károsultnak, ha a biztosított nem szándékosan idéz­te elő a kárt. Ha a biztosító szándé­kos károkozás esetén is teljesítene, ez oda vezetne, hogy sok felelőtlen állampolgár okozna másoknak kárt a kártérítés viselésének kockázata nélkül. Ilyen esetben a kártérítési felelősség nem teljesíthetné kár- megelőzési és nevelő funkcióját. A felelősségbiztosításnak főleg azok szempontjából van jelentősé­ge, akik olyan tevékenységet folytat­nak, amelynél fennáll a kockázat, hogy kárt okozhatnak másoknak. A károkozás kockázata viszonylag jelentős például a gépkocsik üze­meltetőinél és vezetőinél, az orvo­soknál és más egészségügyi dolgo­zóknál, a különféle szolgáltatásokat nyújtó személyeknél, az egészségre veszélyes anyagokkal vagy veszé­lyes üzemekben dolgozóknál stb. Ott, ahol a károkozás kockázata ma­gas, mindig előnyös felelősségbizto­sítást kötni, mivel ha kártérítési fele­lősség keletkezik és a kárt a biztosí­tott nem szándékosan okozta, a kárt a biztosító téríti meg helyette a káro­sultnak, mégpedig az adott kártérí­tési felelősségre vonatkozó törvény szerinti mértékben. A törvényhozó úgy vélekedett, hogy bizonyos fokozott veszélyoko- zási kockázattal járó tevékenységet gyakorló személyeknek rendelkez­niük kell kártérítési felelősségbizto­sítással. Egynémely más tevékeny­ség esetében a törvényalkotó az állampolgárok elhatározására bízta, biztosítani akarják-e magukat vagy sem, azaz kötnek-e biztosítási szer­ződést. így hát megkülönböztethe­tünk úgynevezett törvényes felelős­ségbiztosítást, kötelező szerződé­ses felelősségbiztosítást és önkén­tes, szerződéses felelősségbiztosí­tást. A károsultat is védi A törvényes és a kötelező szerző­déses felelősségbiztosításnál a tör­vényhozó nemcsak a biztosított vé­delmét tartotta szem előtt, hanem a károsult érdekeit is, aki a kártérí­tést mindig a biztosítótól kapja meg, tekintet nélkül arra, hogy a neki kárt okozó személynek van-e elegendő pénze a kár megtérítésére vagy sem. Ezért a felelősségbiztosítás nagyon hatékony módon járul hozzá állampolgáraink vagyoni jogainak és más érdekeinek védelméhez. Az ön­kéntességen nyugvó szerződéses felelősségbiztosításnál hasonlókép­pen szem előtt vannak tartva mind a biztosított, mind a károsult érdekei, de ebben az esetben a károsult érdekeinek védelme attól függ, hogy a károkozó önként biztosította-e magát. A törvényes felelősségbiztosítást nálunk a gépjárművek üzemelésével okozott károk esetére vezették be. Az egyre növekvő közúti forgalom következtében a gépjárművek üze­meltetése során nagyon gyakran ke­rül sor arra, hogy károk keletkeznek más személyek egészségében, illet­ve más személyek és szervezetek vagyonában. A törvényes felelős­ségbiztosítás itt azt szolgálja, hogy amennyiben a gépjármű üzemelte­tése kárt okoz valaki egészségében vagy vagyonában, ezt a kárt a bizto­sító téríti meg ahelyett, aki a károko­zásért a törvény szerint felelősség­gel tartozik. A gépjármű üzemelteté­sével okozott kárért elsősorban a gépjármű üzemeltetője felel. Kár­térítési felelősséggel tartozhat azon­ban más személy is, főként a gépjár­mű vezetője, illetve az is, aki jogelle­nesen vette birtokba a gépjárművet és okozott velq másnak kárt. Kárté­rítési felelősséggel tartozhat az is, aki javítja a gépjárműveket, s a javí­tás során okoz vele másnak kárt. A biztosító a károsultnak megtéríti a kárt, tekintet nélkül a kárért felelős személy esetleges vétkességére. A biztosítónak azonban joga van arra, hogy ezt követően a kárért felelős személytől követelje annak az összegnek megtérítését, melyet a károsultnak kifizetett. így jár el a biztosító főként abban az esetben, ha a károkozó a gépkocsit ittas álla­potban vagy jogosítvány nélkül ve­zette. Ennél a kártérítési felelősség- biztosításnál a károsult védelme fo­kozottan érvényesül; a biztositó megtéríti a károsult kárát akkor is, ha a kárt ismeretlen gépkocsi-üze- meltető okozta. Például a gépjármű éjszaka elgázol valakit vagy kárt okoz egy másik gépjárműben, a ve­zető megszökik a helyszínről és a gépjárművet nem lehet azonosíta­ni. Gyakori eset azonban az is, hogy az ismeretlen gépjármű kerekei alól kipattanó kavics kitöri egy másik -'/ikocsi szélvédőjét. Kötelező szerződéses felelősség- biztosítást ír elő a törvény mindazok számára, akik vadászati jogot gya­korolnak. Ez azt jelenti, hogy az, aki vadászni akar, köteles biztosítást kötni arra az esetre, hogy a vadá­szat során kárt okoz más vagyoná­ban vagy egészségében. Ez a köte­lező felelősségbiztosítás a Szlovák Vadászszövetség és a Szlovák Álla­mi Biztosító közti tömeges biztosítá­si szerződéssel valósul meg. Kötelező szerződéses felelősség- biztosítást ír elő a törvény a repülő­gépek üzemeltetőinek is, akik így kötelesek a biztosítóval biztosítási szerződést kötni a repülőgép üze­melésével az utasok és harmadik személyek egészségében és vagyo­nában okozott károkért való felelős­ségre. Más közlekedési eszközök - mint például motorcspnak, hajó, kerékpár, lovaskocsi - üzemeltetői nem kötelesek felelősségbiztosítási szerződést kötni, ez azonban nem akadálya annak, hogy önként kös­senek felelősségbiztosítási szerző­dést. A fogyasztók érdekében Az állampolgárok által végzett szolgáltató tevékenységet szabályo­zó előírások értelmében a nemzeti bizottság kötelezheti a szolgáltatói engedélyért folyamodó állampolgárt, hogy tevékenysége megkezdése előtt felelősségbiztosítási szerző­dést kössön. A nemzeti bizottságok főként akkor kötelezik erre a szolgál­tatói engedélyt kérő állampolgáro­kat, ha olyan szolgáltatásokat akar­nak nyújtani, melyeknél gyakrabban lehet számolni azzal, hogy a fo­gyasztót kár érheti. Minden egyéb esetben az állam­polgár elhatározásától függ, köt-e a biztosítóval szerződést a kártéríté­si felelőssége biztosításáról. A bizto­sítási szerződés megkötése során a biztosítóval elsősorban abban kell A komplett hengerműveket és hidrauli­kus préseket gyártó plzeni Skoda Művek 34 üzemében két évvel ezelőtt vezették be a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. - Mivel először meg akartunk győződni a választott feltételek és a kollektív munkával elért javak érdem szerinti elosztásának helyességéről, úgy határoztunk, hogy ezt a javadalmazási formát ott próbáljuk ki, ahol nem okoz nehézséget az egyéni bérezés. Vagyis a kézi műhelyekben kezdtük. Ma már ily módon dolgozik mind a négy munkakol- lektiva - mondja bevezetőül Václav Vlas üzemvezető. A vezető dolgozók és a kollektívák között megkötött szerződésből mindenki előtt világossá vált, hogy milyen köteles­ségek hárulnak a dolgozókra. Ezt egy előírás egészíti ki, amely az alapelveket és a mutatókat tartalmazza. Megtartásuk­tól függ a bérek és a prémiumok nagysá­ga. Ami például a minőséget illeti, egyér­telműen meg van szabva, hogy a megen­gedettnél nagyobb selejttermelés esetén egyötöd résszel csökken a prémiumalap. Ellenkező esetben természetesen meg­felelő arányban növekszik. Hasonló a helyzet a le nem dolgozott munkaórák esetében stb. Ugyanakkor az üzem veze­tősége kötelezettséget vállalt, hogy min­den tekintetben megfelelően fogja szer­megállapodnia, milyen kártérítési fe­lelősségre vonatkozik majd. A bizto­sítási szerződésben a kártérítési fe­lelősséget pontosabban körül lehet határolni a biztosított bizonyos tevé­kenységével (például bizonyos munkák végzésével), vagy a biztosí­tott bizonyos viszonyával (például a biztosított bizonyos ingatlanhoz fűződő tulajdonjogával). A biztosítá­si szerződésben ezen kívül fel kell tüntetni azt is, milyen kárt térít meg a biztosító a károsultnak. Rendsze­rint a károsult egészségében vagy élete kioltásával okozott kárról, illet­ve a dolog megrongálásával, meg­semmisítésével vagy elvesztésével okozott kárról van szó. Szó lehet azonban a károsult más kárának megtérítéséről is (például, ha egy szervezet dolgozója megfeledkezik a szervezet követelésének időben történő pereléséről, aminek követ­keztében a szervezetet kár éri). A biztosítási szerződés rendelkez­het az ún. biztosítási összegről is. A kártérítési felelősség biztosítá­sáról szóló szerződést az állampol­gár egyénileg is megkötheti a bizto­sítóval. Ilyenkor sor kerülhet arra, hogy a felelősségbiztosítást másféle biztosítási módozatokkal kombinál­ják. Tipikus esete ennek a társított háztartásbiztosítás vagy az utazási biztosítás. A felelősségbiztosítások közt a legelterjedtebbek a foglalkozás körében okozott károkért való kárté­rítési felelősségre vonatkozó szer­ződések. Ezeknek a biztosítási szer­ződéseknek a megkötését meg­könnyítette, hogy a Szlovák Szak­szervezeti Tanács a Szlovák Állami Biztosítóval biztosítási keretszerző­dést kötött (905 700 sz. alatt), mely­hez minden dolgozó szakszervezeti tag csatlakozhat, ha az illetékes szakszervezeti szerv által meghatá­rozott szakszervezeti bizalminak ki­fizeti az évi 50 korona összegű biz­tosítási díjat. Ez a biztosítás az olyan károkért való felelősségre vo­natkozik, melyeket a dolgozó a mun­káltató szervezetének okozott köte­lességei vétkes megszegésével munkafeladatai teljesítése során vagy ezzel közvetlen összefüggés­ben, amennyiben ez a felelőssége a Munka Törvénykönyve 172. §-a alapján, illetve a törvénytelen dön­téssel vagy helytelen hivatali eljá­rással okozott kárért való állami fele­lősségről szóló 58/1969 Tt. sz. tör­vény 13. és 19. §-a alapján keletke­zett. A biztosító annak az összegnek a kétharmadát téríti, melyet a bizto­sított dolgozó a munkáltató szerve­zetének a Munka Törvénykönyve alapján köteles kártérítés címén megfizetni. Ennek az összegnek egyharmadát tehát mindig a dolgozó téríti meg. Dr. KAROL PLANK, egyetemi tanár vezni a munkát, irányítani a termelést. A vezetőség kötelessége továbbá teljes egészében megtartani a megegyezett szabályokat és a kollektívák tanácsaival közösen keresni az objektív vagy szub­jektív okokból előforduló problémák meg­oldását.- A jelek szerint a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás a fela­datok teljesítésére, a termelés hatékony­ságára és az emberek egymás közötti viszonyára, tehát az üzemelés egészére jó hatással van - mondja Václav Vlas. - S hogy mi bizonyítja ezt? A megváltoz­tatott kollektívák például csupán nyolc hónap alatt több mint 11 ezer normaórát és közel 32 ezer koronát takarítottak meg. Jelentős érdemük van abban is, hogy a termelés a gépészhiány ellenére négyti­zed százalékkal meghaladja az üzemre háruló állami tervet. Elsősorban azért, mert a szóban forgó munkacsoportok há­rom és félezer normaórát dolgoztak le a hiányzó munkatársaik helyett. Nincs egyedül, aki azt vallja, hogy a brigádrendszert szélesebb körben kell alkalmazni. Például Josef Macháőek mester, aki már 15 éve dolgozik ebben a beosztásban, tehát van összehasonlítá­si alapja, így vélekedett:- Korábban minden munkacsoport csak a saját érdekeit és lehetőségeit tar­A KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejlődé­sét meghatározó program 5 kiemelt fontosságú feladatának egyike az atomenergia gyors fejlesztése. Ez a döntés a jövő energiahelyzetének reális felméréséből indul ki. A kőolaj- és földgáztartalékok nem korlátla­nok. Az újonnan felfedezett lelőhe­lyek száma csökken. Sőt még a szénkitermelés rohamos növeke­dése esetén is elkövetkezhet az a pillanat, amikor elégtelennek bizo­nyulnak a szerves tüzelőanyagok. Ilyen körülmények között egyetlen reálisan, „hozzáférhető“ energiafor­rás - amely képes valamennyi KGST-tagország további fejlődését biztosítani - az atomenergia. Az amerikai Tree Mile Island-i, valamint a csernobili atomerőmű balesetei valamennyiünk figyelmét felhívták, milyen hatalmas erők rej­tőznek az atommagban. Ez még sürgetőbben vetette fel az atome­nergia fejlesztésével kapcsolatos problémákat, és az e téren szüksé­ges széles körű együttműködés szükségességét. A KGST-tagországok között, amelyek részt vesznek e komplex program megvalósításában, a figye­lem középpontjába a fokozott meg­bízhatóság és az atomerőművek biztonságossága került. A szocialis­ta közösség országai az atomener­getikai problémák közös megoldá­sánál szerzett tapasztalatokra tá­maszkodnak. Még 1979-ben egyez­ményt kötöttek a sokoldalú nemzet­közi termelési szakosodásról és az atomerőművek berendezéseinek kölcsönös szállításáról az 1981-1990-es időszakra. Ezt a do­kumentumot Jugoszlávia is aláírta. A nyolcvanas években az atom- energetikai gépgyártás az európai szocialista országok és Jugoszlávia közös ügyévé vált. A sokoldalú meg­egyezések értelmében ezeknek az országoknak 50 nagy ipari vállalata és társulása vesz részt az atomerő­művek berendezéseinek gyártásá­ban. Ide tartozik a Szovjetunióban az Atommas, Csehszlovákiában a Skoda konszern, az NDK nehéz­gépipari kombinátja, a Chemimas társulás Magyarországon, a Che- mak Lengyelországban és mások. Bulgária a biológiai védelem műsza­ki berendezéseinek a gyártására szakosította magát, Magyarország az atomerőművek javításánál szük­séges áthelyező és megmunkáló gépekre, az NDK közlekedéstechni­kai berendezésekre, Lengyelország hőcserélők gyártására. Románia hidraulikus tartályokat szállít balese­ti hűtésre, Jugoszlávia bakdarukat. Két ország - a Szovjetunió és Cseh­szlovákia - az alapvető berendezé­sek gyártására összpontosít, ide so­rolva a reaktorokat is. A gépipari szakosodás és koope­ráció fejlesztése konkrét célkitűzést szolgál. Az 1986-ban elfogadott ,,Atomerőművek és atomfűtőművek építésének 2000-ig szóló program­totta szem előtt, szinte alig lehetett őket irányítani. Nem szívesen emlékszem rá, mennyi fáradságba került valakit meg­győzni, hogy helyettesítse hiányzó mun­katársát, mert tulajdonképpen nem is le­hetett a helyettesítést megfizetni. Ma vi­szont már egy hajóban evez valamennyi munkacsoport. Mindnyájunk számára vi­lágos, hogy a jövedelemből való részese­désük kollektívájuk eredményétől, külön- külön elvégzett munkájuktól függ. Továb­bá azt is tudják, hogy senki sem fizet rá, ha szükség esetén kollégája helyett dol­gozik. Az elmondottakat a többiekkel együtt Petr Götzy munkás is bizonyítja, aki má­sodik éve dolgozik a gépészrészlegen.- Ha például előfordul, hogy gyorsan kell elkészíteni valamelyik hegesztőmun­kát, miért várnánk tétlenül másokra, ha arra mi magunk is képesek vagyunk? Végül is ily módon lehet egyenletessé tenni a termelést, ráadásul a többiek szá­mára is lehetővé válik időben teljesíteni a feladatokat. Hasonlóan vélekedett a 35 éves Vác­lav Heimath csoportvezető is:-Mint mindennek, a brigádformának is két oldala van. Túlsúlyban levő előnyét azonban egyebeken kívül az is bizonyítja, hogy az emberek nagyobb igényeket tá­la“ a számítások szerint a közösség valamennyi atomerőművének - nem számítva a Szovjetuniót - olyan összteljesítményét biztosítja, amely az évszázad végére eléri az 50 millió kilowattot az 1986-os 8 millió kilo­wattal szemben. Mi újaí hoz ez a komplex program ebben az évek óta folyó együttmű­ködésben? Elsősorban felveti a biz­tonságosabb és tökéletesebb mű­szaki, gazdasági hatékonyságot el­érő reaktorok fejlesztésének felada­tát, számol az új, az eddiginél na­gyobb megbízhatóságú irányítási rendszer fejlesztésével, az atomerő­művek ellenőrzésével és a műszaki folyamatok automatizálásával. Ezen elsődleges feladat problé­maköréhez tartozik olyan kérdés is, mint a természetes urán jobb ki­használása, az új és eredménye­sebb hulladék elszállítása és tárolá­sa, valamint azoknak az atomener­getikai berendezéseknek a likvidálá­sa, amelyeknek élettartama lejárt. Távlatilag új irányt vett a nagyvá­rosok és ipari központok centralizált energiaellátása az atomfűtőművek által. Erre a célra a komplex prog­ram feladatul tűzte ki speciális be­rendezések kifejlesztését és gyártá­sát. Világos, hogy ennek a problé­mának a megoldása lehetővé tenné nemcsak a klasszikus fűtőanyag millió tonnáinak megtakarítását, de csökkentené a városok légszennye­ződését is. A jelenlegi atomerőművekben olyan reaktorok működnek, amelyek lassú neutronokkal dolgoznak. A láncreakcióban ezek a neutronok a gyufa szerepét töltik be, meggyújt­ják, felszítják a nukleáris fűtőanya­got. A teljes mennyiségű fűtőanyag „meggyújtására“ azonban képtele­nek, s annak csak egy kis részét, az urán 235-ös izotópját aktivizálják. Ennek az izotópnak az előfordulási aránya az uránban pedig csak 0,7 %, a többit a 238-as atomszá­mú uráli képezi. Ennek „meggyújtá­sára“ gyors neutronos reaktorokra van szükség - amelyek lehetővé teszik a ma még „éghetetlen“ rész felhasználását is amikor plutó­niummá alakul. Néhány ilyen típusú reaktor már működik a Szovjet­unióban. A jövő energetikájában - a komp­lex program célkitűzése szerint - a gyors-neutronos reaktorok mel­lett érvényesülést nyernek a termo­nukleáris berendezések is, amelyek utat nyitnak a gyakorlatilag kimerít­hetetlen energiaforrásnak: szerep-' hez jut az irányított termonukleáris szintézis - azaz a magfúzió - is. Hasonló reakciók játszódnak le a csillagokban és a Napban. Tizenhét további „atommag­problémán“, amely a komplex prog­ram egy részét képezi, a KGST- tagországok tudományos kutató és fejlesztő szervei most dolgoznak. VLAGYIMIR VOLOSIN, a közgazdaságtudományok kandidátusa masztanak a szervező és irányitó munká­val szemben. Számunkra, vagyis a cso­portvezetők, mesterek és irányító dolgo­zók számára ez azt is jelenti, hogy nem gondolhatunk csupán arra, mit kell csinál­ni ma, holnap vagy egy hét múlva, hanem a későbbi munkára is készülnünk kell. Beosztottjainktól ugyanis nem kis szemre­hányást kapnánk, ha munkahelyükön nem lenne mit csinálniuk. Ma már nagyon figyelik, hol, mikor áll a munka. S nemcsak a saját munkaterületükön, hanem a mun­katársaikén is. Ez az emberek gondolkodásmódjá­ban, a munkához való hozzáállásukban tapasztalható változás csupán egy a sok közül, amelyeket a brigádforma alkalma­zása vált ki. Nem véletlen az sem, hogy általa a javadalmazásban is megszűnik az egyenlősdi. Míg például azelőtt a Ma- chác mester csoportjában dolgozó, azo­nos osztályba sorolt legjobb és legrosz- szabb dolgozók egy órára kapott prémiu­ma között mindössze 30 fillérnyi különb­ség volt, ma eléri az 1 koronát is, ami a havi keresetet tekintve nem kevés. Az üzem vezetősége tehát helyesen döntött, hogy 1989 januárjától a gépesí­tett munkahelyeken is bevezeti a brigád- rendszerű munkaszervezést és javadal­mazást. Remélhetőleg Így is lesz, hiszen megéri. A brigádrendszerben ugyanis 250-300 koronával többet keresnek ha­vonta, mint korábban, s ez alighanem megfelelő ösztönzést is jelent számuk­ra ZDENÉK VOTRUBA Egy hajóban evezünk... Mi újat hoz a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás

Next

/
Thumbnails
Contents