Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám, péntek

Mindazt, ami minőségében meghatározó Beszélgetés Kiss Lászlóval, a bratislavai Magyar Kulturális Központ igazgatójával Figyelnek-e ránk? A Fiatal írók Körének tevékenységéről és gondjairól Tavaly, december közepén meg­tartotta első sajtótájékoztatóját a bratislavai Magyar Kulturális Köz­pont. Az alig fél éve alapított intéz­ményből egyebek között megtudtuk, hogy folyamatban van székházának a tervezése, az épület a Vajansky- rakparton, a Szlovák Nemzeti Múze­ummal szemben lévő, ma már üres és az építkezés megkezdésére elő­készített telken áll majd. Az öteme­letes, hétszintes épületben a kultu­rális központ irodáin és szolgálati helyiségein kívül könyvtár, egy 180-200 férőhelyes mozi- és szín­házterem, valamint videoszalon is lesz. Az elmondottakból akkor is kitűnt, hogy Kiss László igazgató egy olyan épületet írt le az újság­íróknak, amely a Magyar Népköztár­saság kulturális életének, művésze­tének és tudományosságának méltó otthona lesz Szlovákia fővárosában. Elkészültével - valószínűleg két év múlva - a hasonló jellegű prágai Magyar Kulturális Központ után még egy tájékozódási és kapcsolódási pont keletkezik, amely lehetőséget ad majd a cseh, a szlovák és a ma­gyar nemzet, ezeken belül a két országban élő magyar, illetve szlo­vák nemzetiségek életének kölcsö­nös megismerésére. Megkértem Kiss Lászlót, a brati­slavai Magyar Kulturális Központ igazgatóját, hogy engedjen betekin­tést a sajtótájékoztatón közölt té­nyek mögé.- Sokakat meglepett - tudva a Magyar Népköztársaság gazdasá­gi nehézségeiről, amelyek a kulturá­lis szférát is érintik -, hogy ebben az időszakban kezdik meg Bratislavá- ban a Magyar Kulturális Központ építését. Az ön véleménye szerint, milyen most a Magyar Népköztársa­ság kulturális és művészeti élete? Mindezekből milyen dolgok követ­keznek, tekintettel az új intézmény munkájára?- Ha azt mondom, összetett és bonyolult, lényegében nem közöl­tem semmit. Még egy esztendeje sincs, amikor az elutazásra készül­tem, találkoztam több művészeti szövetség vezetőivel. Mindenütt nagy örömmel fogadták a kormány Film Simon Wiesenthal életéről Négyórás tévésorozat készült Magyarországon Simon Wieseri- thalról, aki életét a háborús bűnök elkövetőinek felkutatására tette fel. Brian Gibson brit rendező néhány kilométerre a magyar fővárostól épí­tette fel a mauthauseni koncentrációs tábor mását, statiszták százai „ala­kították" a tábor foglyait és a hírhedt őrtornyok is ott meredeztek. A nyolc­millió dolláros költségvetésű sorozat létrejöttében döntő szerepet játszott Liz Taylor, aki rávette Wiesenthalt a jogok átadására, amit évtizedeken át filmesek hiába kértek tőle. Wie­senthal alakját Ben Kingsley alakítja, akinek alapos fogyókúrát kellett tar­tania ahhoz, hogy hiteles táborlakó­nak tűnjék. Festmények: karakteres színek zuha- taga. És rajzok: fehér alapon hajlongó esendő figurák. Vonalak közé „rejtett“ ábrák: valamely elvont fogalomra utalnak. És gesztusok, melyeket a zenehallgatás, a zene élvezete vált ki az emberből. Az egyik vásznon bonyolult vonalrendszer - mágikus jelekkel. A másikon a csúfoló­dó plakátrajzokhoz hasonló lekerekített formák - mágikus hatással. Ekként jelenik meg Gály Kati művészete azon a tárlaton, amellyel az érsekújvári (Nővé Zámky) közönségnek mutatkozik be. Vannak képzőművészek, akik már fia­talon olyan sajátos stílust tudnak teremte­ni, olyan egyéni technikával dolgoznak, annyira jellemző módon kombinálják a színeket, hogy vásznaik több ezer fest­mény között is könnyűszerrel felismerhe­tők. Ilyen művész Gály Kati. Forma és színvilága összetéveszthetetlen - ke­mény jellemet, kiforrott egyéniséget sej­tet, Előítéletek nélkül gondolkozó, kon­venciók alól felszabadult művészt. Olyas­valakit, aki a spontán megnyilvánulások híve és ellensége a szokványosnak. döntését, hogy szorgalmazzák Szlo­vákiában a kulturális központ létre­jöttét. Elmondták: abban remény­kednek, hogy közvetlenebbé, egy­szerűbbé és mindennapossá válnak a két kultúra kapcsolatai. Ehhez tar­tozik, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális szerveinek képviselői is ezt tartják fontosnak. Tehát mindaz, ami most a magyar- országi kulturális közéletet jellemzi, elsősorban csúcseredményeivel érinti és befolyásolja a mi munkán­kat. Mivel a közvetlen közelség és a tömegkommunikációs eszközök sokrétű tájékozódást tesznek lehe­tővé, számunkra elsőrendű feladat: a legjobbat, a legkiválóbbat bemu­tatni mindabból, amit művészeink, tudósaink alkotnak. Tehát érthető, hogy mi mindazt igyekszünk elhozni, ami minőségében meghatározó az otthoni szellemi teljesítmények kö­zött.- Az MSZMP és az MNK kormá­nya milyen célokat követ, amikor államközi megállapodások kerete­in belül az ilyen jellegű, külföldön végzett kulturális munkákat támo­gatja?- Mindenekelőtt hazánk jobb megismertetését kívánjuk szolgálni. A szövetségi politika, a közös törté­nelmi múlt Csehszlovákia esetében elsődleges szempont. Az utóbbinak mai kapcsolatainkban természete­sen vannak sajátos összetevői. Gondolok itt a két országban élő nemzetiségekre, amelyek az állam és a pártközi megállapodások értel­mében nem maradhatnak ki az ilyen kulturális központok tevékenységé­ből. Ugyanez része a budapesti Csehszlovák Kulturális Központ munkájának is.-Miben különbözik majd egy­mástól a prágai és a bratislavai Ma­gyar Kulturális Központ tevékenysé­ge? Egyáltalán beszélhetünk-e önállóságról?-Csak arról beszélhetünk, ami nem zárja ki az együttműködést. Mindkét intézményünket a művelő­dési minisztérium közvetlenül irá­nyítja, önálló vezetésüknek pedig lehetőségük van a helyzetükből adódó sajátosságok közvetlen figye­lembevételére. A prágai központ te­kintélyes múlttal rendelkezik. Ta­pasztalataikat mi is szeretnénk "fi­gyelembe venni, egyes rendezvé­nyeket, főleg kiállításokat, előadók és művészek szerepeltetését közö­sen akarjuk szervezni. Egyeztetett munkaprogramjainkat önálló költ­ségvetés garantálja.- Művelődéspolitikai célkitűzése­in kívül fordít-e figyelmet a magyar kormány arra, hogy létrehozzák a külkereskedelem hatáskörébe tar­tozó Prágai Magyar Kultúra (amely nem azonos a kulturális központtal) bratislavai fiókkirendeltségét?- Kérdésében is benne foglalta­tik, hogy itt két dologról van szó. A prágai és a bratislavai kulturális központok nem kapcsolódnak a Kul­túra Külkereskedelmi Vállalat irányí­totta prágai üzlethez, illetve a könyv- és hanglemezküldő tevékenység­hez. Sajnos, az új székház tervezé­Festményein fontos (örök) igazságo­kat, szentenciákat közöl. Olyan bölcses­ségeket mond ki, amelyeket a huszadik század végére vagy elfelejtettünk, vagy amelyekre ma már nem nagyon hallga­tunk. (Ezért is lenne jó, ha az üzenetet mindenki megértené. Ehhez talán egy picivel több fogódzót adhatna a mű­vésznő.) A Gály-képek jellemzője a pálcikás vonalvezetés. A szaggatottság mozgal­massá teszi az alkotást. A tiszta, nem kevert színek szabályszerű váltako­zásával pedig létrejön egyfajta ritmus, ami szintén erősíti a kép dinamikáját. A fest­mény - sok vonal között elrejtett rébusz, amelyet a nézőnek meg kell fejtenie. Mégpedig úgy, hogy elindul ezen vagy azon az egyszínű figyelemvezető vona­lon. A csomópontokban aztán a befogadó megtalálja azokat az ábrákat, amelyekből összeáll a kép „rejtjelezett" tartalma. Figurálisak a tusrajzok. Ezek olyan helyzetben örökítik meg az embert, ami­kor mámoros érzés hatása alatt nem képes ellenőrizni cselekedeteit, önmagát. sekor olyan igényeket jelentettek be a külkereskedelem képviselői, ame­lyeknek kielégítésére egyszerűen helyhiány miatt nem kerülhet sor. Mi szerettünk volna az új épületben egy kisebb, kulturális cikkeket árusító üzletnek helyt adni, sajnos ezzel ők nem elégedtek meg, irodahelyisége­ket, szolgálati szobákat, raktárakat is igényeltek. így a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat a város más helyén lesz kénytelen az üzletét felállítani. Hogy hol és mikor, erről mindeddig nincs tudomásom. Persze, mi is ter­vezzük, hogy kisebb mértékben könyveket, sajtótermékeket és hanglemezeket árusítunk majd, de a mi intézményünknek nem lesz ke­reskedelmi részlege. Ezt továbbra is a prágai Magyar Kultúra végzi, amelynek idővel bizonyára Bratisla- vában is lesz fiókkirendeltsége. Ad­dig a napi és az időszaki sajtót, valamint a könyveket, hanglemeze­ket csak ott lehet megrendelni.- Mit eredményez majd ezenkívül az intézet tevékenységi körének bő­vülése?- Minden érdeklődőt szívesen lá­tunk, minden kívánságot örömmel teljesítünk. Szívesen szervezünk ki­állítást bármelyik szlovákiai város­ban vagy faluban. Filmeket, video­felvételeket küldünk, irodalmi és ze­nei esteket is rendezünk, bárhol az országban. Ehhez persze szüksé­günk van rendszeres kapcsolattar­tásra. Azt hiszem, mindenki számá­ra hasznos, ha a mi tevékenységünk a szlovákok jobb, pontosabb, első­kézből származó informálását szol­gálja, ami nem zárja ki, hogy - élve a hivatalos megállapodások nyújtot­ta lehetőségekkel - szakmai to­vábbképzésünkben ne segítsük a nemzetiségi művelődési és kultu­rális élet képviselőit, a pedagóguso­kat, a népművelőket. A budapesti Csehszlovák Kulturális Központ is szoros baráti és munkakapcsolato­kat ápol a magyarországi szlová­kokkal.-Hogyan kívánják a kapcsolat- tartást erősíteni?- Mindenekelőtt az itteni szlovák és magyar sajtó figyelmét, támoga­tását igényeljük. Azután a hungaro­lógia szakembereit szeretnénk ma­gunk köré gyűjteni, akik számára a legfrissebb információkat, könyve­ket, kiadványokat szeretnénk besze­rezni. Ezek tanulmányozására ha­marosan lehetőség nyílik az igazga­tói lakás egyik helyiségében. A ma­gyar irodalommal foglalkozó műfor­dítók számára is rendszeres szak­mai fórumot akarunk teremteni. Ezenkívül a szlovákiai kultúra, mű­vészet és tudomány Magyarország iránt érdeklődő személyiségeivel szintén eleven, baráti kapcsolatokat szeretnénk ápolni. Mindehhez szer­vesen kapcsolódnának az itt élő ma­gyar irodalmárok, újságírók segítsé­gével megvalósítható közvetlen ta­lálkozások. S nem utolsósorban fon­tolóra vesszük, hogy a felmerülő igények függvényében magyar nyelvtanfolyamokat indítunk majd.- Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN Gály Kati: Merre? (tus, 1987) (A megrajzolt figurák esetében e lelkesült, elragadtatott boldogságot, már-már extá- zist általában a zene váltja ki.) A mély átélés, az átszellemülés pillanatában elle­sett és rögzített mozdulatok, gesztusok elárulják az ember leglényegesebb jel­lemvonásait - olyannak mutatják, amilyen valójában. Biztos kezű komponálás ered­A Fiatal írók Köre (FIK) 1986. december 12-én alakult meg Bra- tislavában, a Szlovákiai írók Szövet­ségének székházában. A FÍK azóta hét nyilvános találkozót szervezett, társrendezőként részt vett a Kas- sák-centenárium alkalmából Buda­pesten rendezett „Amikor Kassák valaki más“ című mail art kiállításon, amelyen huszonhat ország 167 mű­vésze 303 vizuális alkotással szere­pelt. A FÍK vezetői Szlovákia külön­böző helységeiben a Kör munkáját népszerűsítő előadásokat tartottak. 1987 októberében a Csemadok ér­sekújvári (Nővé Zámky) szervezeté­vel együttműködve megalakult az Experimentális Művészeti-Irodalmi Stúdió (nemrégiben rendezte meg első fesztiválját, sikerrel, három na­pon át harminc műsorszám, hazai magyar, szlovák, cseh és magyaror­szági művészek közreműködésé­vel). A somorjai (Őamorín) városi művelődési ház és a könyvtár segít­ségével időközben elkezdte munká­ját a FÍK Folyóirat Figyelő Társasá­ga, amely a Kör dokumentációs munkáját hivatott végezni és to­vábbfejleszteni. Ezenkívül a FÍK közreműködik az Irodalmi Szemle mellékletének, a Holnapnak a szer­kesztésében, valamint tevékeny kapcsolatot tart fenn szlovák test­vérszervezetével, a Kruh mladych autorov-val. Nagyjából ennyi Körünk eddigi te­vékenysége. Sokan mondhatnák, és mondják is, elég ez. Én mégsem vagyok elégedett munkánkkal, mint ahogyan tagságunk többsége sem az. A Kör jóváhagyott, érvényben lévő alapszabályzata ennél sokkal többet ígér. A továbbiakban, orvoslásra váró gondjainkról szeretnék írni. Ha a Fiatal írók Köre meg akar felelni alapszabályzatának, amely szerint fő feladata tehetséges fiatal szerzők felkutatása, támogatása és képviselete, továbbá a művelődé­sükhöz, eszmei és irói fejlődésük­höz szükséges feltételek kialakítása, akkor első lépésként két alapvető dologról kell gondoskodnia. 1. A FÍK-nek el kell fogadtatnia magát a nemzetiségi intézményeinkkel, a magyar lakta járások párt- és álla­mi szerveivel, szervezeteivel és más, a munka végzéséhez szüksé­ges helyeken. 2. Az anyagiak. „A FÍK a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciójának erkölcsi és anyagi támogatásával működik“ - olvashatjuk a FÍK alapszabályza­tában. Ezért az előzőekben meg­jelölt két dolog eléréséért - ami, hangsúlyozom, egy művészeti kö­zösség munkájához elengedhetet­len - a legtöbbet értelemszerűen a magyar szekció tehet, tehetne, karöltve kulturális intézményekkel. ménye, hogy a túl vastag kontúrvonalak és az egész vékony meg-megszakadó vonalak ellentétében a tétován mozduló alakok szinte plasztikussá válnak. Az érsekújvári Művészetek Galériájá­ban január tizenötödikéig még megtekint­hetők Gály Kati alkotásai. ... .. J (tallosi) Szervezési munkánk közben szinte naponta bizalmatlanságba üt­közünk, mert: „Egyáltalán, mi az a FÍK, milyen csoportosulás ez?“ Főleg vidéki hivatalokban és a Cse­madok egyes járási bizottságain ta­pasztalunk efféléket. Amig ez a helyzet, munkánk csak esetleges lesz. Következetes válogató, tehet­ségkutató és ösztönző tevékenysé­get képtelenek vagyunk végezni. Az anyagi támogatásról meg az jut az eszembe, pontosabban nem jut eszembe semmi, mert nem tu­dom, hogyan kell értelmezni azt, hogy a FÍK a magyar szekció anyagi támogatásával működik, amikor mindeddig, ha jól tudom, egyetlen koronát sem kapott a Kör. Művészeti szövetség, szervezet tudvalévőén nem tömegekkel dolgo­zik, hanem jóval kevesebb emberrel (jelen esetben harminc tagról van szó), akiket a tömegből válogat, pél­dául pályázatok útján. De a pályáza­tokhoz pénz kell. Az ösztöndíjakhoz is, a legjobb alkotások díjazásához is. Ezek alapvetően fontos eszkö­zök, főleg egy, fiatalokat tömörítő szervezetben. Gondoljunk csak be­le, mennyivel könnyebb helyzetben van az irodalommal kacérkodó fia­tallal szemben az, aki a természettu­dományok területén szeretne sike­reket elérni. Már az alapiskolában különböző matematikai, fizikai és egyéb olimpiák vannak. De mit ren­deznek a gondolatokat, érzéseket papírra vető fiatalok számára? Mai szűkös anyagi lehetőségeink közepette nagyon nehéz, és meg­győződésem, egyre nehezebb lesz erkölcsi támogatás és anyagi ösz­tönzés nélkül valakit rászedni, hogy amatőr módon, de profi szinten akarjon és tudjon dolgozni. A minő­ségi követelmények - szerencsére - egyre nagyobbak. A pályakezdő költő, szépíró még megpróbál így vagy úgy lépést tartani a követelmé­nyekkel, de mi van és mi lesz azok­kal, akik irodalomtörténettel, iroda­lomelmélettel, irodalomkritikával szeretnének foglalkozni. Egy ala­pos irodalomtörténeti tanulmány megírásához az adottságon és a megszerzett tudáson kívül másra is szükség van, könyvtárakat, levél­tárakat kell látogatni, például. Alko­tóink közül vajon kinek van lehető­sége, illetve energiája a napi munka után még könyvtárba menni (főként, ha messzebbre van az a lakóhely­től). Ha egy kezdő irodalomtörté­nész megpályázhatna egy ösztöndí­jat, avagy, jobb híján, régi nemes szokás szerint, idősebb pályatársá­tól anyagi támogatásban részesül­ne, minden bizonnyal komolyabban venné feladatát, esetünkben a tanul­mányírást, mint önkifejezési formát. Tudom, nem mondok ezzel sok újat, de valahogy úgy vagyok vele, mint amikor a gyerek megéhezik és el­kezdi számlálni: éhes vagyok, éhes vagyok! Persze tudja, hogy körülötte már mindenki tudja ezt, de úgy érzi, hogy minden egyes „éhes vagyok“ felkiáltással közelebb kerül ahhoz, hogy valaki megkínálja őt kenyérrel. Befejezésül a FÍK alapszabályza­tának 5. pontjából idézek: „A Kör szorgalmazza a műfordítást és a műfordítók képzését.“ Ezt annak idején, amikor az. alapszabályzat íródott, senki sem úgy gondolta, hogy a Kör elvben támogatja a mű­fordítást. Ez természetes. Mi gya­korlati lépéseket értettünk alatta. Műfordítói ösztöndíjakat, pályázato­kat, publikálási lehetőségek megte­remtését, szakmai előadásokat és egyéb ösztönzőket. Ezekhez, az er­kölcsi támogatáson kívül, szintén anyagi fedezetre lenne szüksége a Fiatal írók Körének. Ebben is első­sorban a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciója segíthetne. HODOSSY GYULA, a Fiatal írók Körének titkára 'V X 4; l Í ÚJ szó 6 1989. I. 6. „Elrejtett“ ábrák Gály Kati kiállítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents