Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám, csütörtök
A nemzetközi szocialista munkamegosztás _______elmélyítése útján_______ írta: JÁN STRBA, a Csehszlovák Állami Tervbizottság alelnöke ■ * ^ KOMMENTÁLJUK --------A csehszlovák gazdaság történelmi fejlődése mindig szoros kapcsolatban volt a nemzetközi munkamegosztással. A társadalmi összterméknek mintegy 26 százaléka a külkereskedelmi forgalomban realizálódik. Mindeddig Csehszlovákia nemzetközi munkamegosztásban való részvételére a nyers- és az alapanyagok behozatala, s a késztermékek kivitele volt a jellemző. Az árucserének ez a modellje a háborút követő időszakban teljes mértékben megfelelt országunk szocialista piacon betöltött szerepének. Fejlett feldolgozóiparunk, elsősorban gépiparunk olyan termékeket gyártott, amelyekre a szocialista országok többségében nagy szükség volt. Ez egyrészt elősegítette az érintett ágazatok távlati fejlesztését, másrészt azonban túlságosan kiszélesítette a termékskálát, ami kedvezőtlenül hatott a tudományos-műszaki források és a beruházások koncentrálására. Hasonlóan fejlődtek kapcsolataink az iparilag fejlett tőkés és a fejlődő országokkal. A külkereskedelem tükrében A CSKP XVII. kongresszusa célul tűzte a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének meggyorsítását, amit a népgazdaság minden területén, így a külkereskedelemben is az intenzifikálás által kell elérni. A nemzetközi munka- megosztás fennálló szerkezete azonban hátráltatja ennek a feladatnak a teljesítését. Többek között azért is, mert az utóbbi 15 év alatt a nyersanyagok ára lényegesen megnövekedett, s ez kedvezőtlen feltételeket teremtett a csehszlovák külkereskedelem számára (függetlenül attól, hogy az 1984-1986-os években bizonyos javulás következett be, ami azonban nem jelentette az 1970-1975-ös évekre jellemző kedvező helyzet visszatérését), külgazdasági tevékenységünkben megfelelő változtatásokat kell eszközölni. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia fizetési mérlege nemcsak kiegyenlített, hanem aktív egyenlege is van (elsősorban a szocialista országokkal kapcsolatban), a gazdasági mutatók jelentős kihasználatlan tartalékokra figyelmeztetnek külgazdasági tevékenységünkben. Elsősorban a tudományos-műszaki fejlesztésről van szó. Csehszlovákia különböző belső és külső okok miatt nem használta ki eléggé azokat az előnyöket, amelyek a nemzetközi munkamegosztásban való széles körű részvételéből következtek. Csehszlovákia külkereskedelmében 1986-ban a szocialista országok részaránya 79 százalékot ért el. Ez azt jelenti, hogy gazdasági célkitűzéseink szorosan kapcsolódnak a szocialista közösség céljaihoz, s nagymértékben érdekeltek vagyunk a nemzetközi szocialista munka- megosztás tökéletesítésében. Teljes mértékben támogatjuk a KGST 43. (rendkívüli) ülésének határozatait, s arra törekszünk, hogy népgazdaságunk termelési szerkezetének távlati fejlesztése a nemzetközi szocialista munkamegosztás kollektív koncepciójából induljon ki. Ez szorosan összefügg a gazdasági mechanizmus átalakításával is, aminek a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében is a korszerű módszerek tökéletesítésére kell irányulnia. A munkamegosztás új modellje A nemzetközi szocialista munka- megosztás 1991-2005-ös évekre szóló kollektív koncepciója, amelyet a KGST 44. prágai ülésszaka hagyott jóvá, meghatározza országaink együttműködésének alapvető céljait ezen a területen. Ebben a dokumentumban jelentős mértékben megnyilvánulnak a gazdaság irányítási rendszerében bekövetkező mély változások is. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a kollektív koncepció egyaránt vonatkozik a munkamegosztásra és az együttműködés mechanizmusára, amely a kitűzött célok elérését szolgálja. Emellett a dokumentum nyitott jellegű, folyamatosan pontosítható. Ennek megfelelően következetesen el kell végezni az együttműködés eddigi fejlődésének gazdasági elemzését, az elért eredményeket össze kell hasonlítani a kitűzött célokkal, s meg kell határozni a további együttműködés irányzatait. Ilyen értelemben a kollektív koncepció megbízható kiindulási alapot fog képezni mind a KGST szerveinek a munkájához, mind pedig az egyes tagországok gazdasági fejlődésére vonatkozó irányelvek kidolgozásához. A kollektív koncepció kidolgozásában való részvételünk során abból indultunk ki, hogy az együttműködés döntő céljainak megvalósítása érdekében (különös tekintettel a nemzetközi élvonal elérésére a tudomány, a technika és a termelés legfontosabb területein) nemcsak a szocialista munkamegosztás eddigi szerkezetét kell megváltoztatni, hanem az együttműködés mechanizmusát is. Arról van szó, hogy ez a mechanizmus elsősorban az extenzív fejlesztés feladatainak felelt meg, de nem segítette elő az ágazaton belüli szakosítás és termelési kooperáció kibontakoztatását, a tudományosműszaki együttműködés hatékonyságának növelését, valamint a kölcsönös árucsere-forgalom növelésének gyorsítását. Mivel a kölcsönös árucsere naturális mérlegegyensúlya volt a fő követelmény, s a mechanizmusnak is ehhez kellett igazodnia, kevésbé volt alkalmas olyan gazdasági szabályozók alkalmazására, amilyen például az ár és a hitel. Ezért mi a mechanizmus olyan átalakítását szorgalmazzuk, hogy az a jövőben ne csak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség elveit érvényesítse, hanem ki kell alakítania a feltételeket ahhoz is, hogy növekedjen a tagországok érdekeltsége az együttműködés eredményességének növelésében, s a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítésében. Ebben olyan eszközöknek lesz döntő jelentőségük, amelyek a gazdasági és a tu- dományos-műszaki együttműködésben kitűzött stratégiai célok elérését szolgálják. Elsősorban a gazdaságpolitika egyeztetéséről, a népgazdasági tervek koordinálásáról van szó. Csak ilyen módon lehet szoros kapcsolatba hozni a KGST-országok népgazdaságának stratégiai fejlesztési céljait a nemzeti források leghatékonyabb kihasználásával. Olyan lépéseket kell tenni ebben az irányban, amelyek egyeztetett eljárásokhoz vezetnek az új beruházások területén, s végső fokon lehetővé teszik az optimális gazdasági szerkezet kialakítását az egyes tagországokban és az egész szocialista közösségben. Az együttműködés tökéletesítése A népgazdasági tervek koordinálásával meg kell teremteni az összhangot a nemzetközi szinten egyeztetett stratégiai célok és a gazdálkodó szervezetek gazdasági érdekeltsége között. Egyúttal olyan feltételeket kell kialakítani, amelyek az irányítás egyes szintjein elősegítik a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kiemelt feladatainak a teljesítését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell azt a körülményt, hogy az 1991-1996. évi népgazdasági tervek koordinálása három szinten valósul meg: kormányközi, ágazatközi és vállalatközi szinten. Kormányközi szinten elsősorban a központi szervek munkáját kell reális alapokra helyezni, s egyúttal megfelelő teret kell biztosítani az együttműködés feladatainak konkrét meghatározásához az ágazatok és az állami vállalatok számára. Ilyen értelemben olyan kölcsönös irányú kapcsolat- rendszert kell kialakítani, amely a visszajelzések alapján lehetővé teszi az arányosságok kiigazítását a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztésének szerkezetében, mind az 1991-1996-os évekre, mind pedig a további időszakra vonatkozólag. A második szinten a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés ágazati koncepcióit kell kidolgozni. Ebbe a munkába az egyes ágazati minisztériumok az együttműködés fejlesztésében leginkább érdekelt gazdálkodó szervezeteket is bevonják. A vállalatok részvétele új jelenség a népgazdasági tervek koordinálásában. Vállalati szinten az együttműködés konkrét feltételeit kell tisztázni, beleértve a közvetlen kapcsolatok fejlesztését, a gyártásszakosítást és a termelési kooperációt. A csehszlovák fél a többi tagországokkal folytatott tanácskozások során arra fog törekedni, hogy a népgazdasági tervek kétoldalú koordinálása egyetlen kormányközi dokumentum elfogadásával fejeződjön be. Ez a továbbiakban helyettesíthetné az eddig kidolgozott hosszú távú kereskedelmi megállapodásokat, az ötéves tudományos-műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodásokat, valamint a tervkoordináció eddigi összesítő dokumentumát. A kötelező szállítások jegyzékébe, amely e kormányközi dokumentum mellékletét képezi, csak olyan tételeket szabad bevezetni, amelyek szállítása szerződésileg biztosítva van, illetve amelyek az állami terv direktív feladatai között szerepelnek. Minden további tétel vagy szállítási kontingens csak tájékoztató adatként szerepelne az összesítő dokumentumban Véleményünk szerint az együttműködés mechanizmusában az árképzés területe követeli meg a legjelentősebb változtatásokat. Az árak objektivizálása nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy eredményesen valósuljon meg a gazdasági mechanizmus átalakítása az egyes tagországokban és a kölcsönös együttműködés szintjén. Enélkül nem lehet elérni az egyes tagországok optimális bekapcsolódását a nemzetközi munkamegosztásba. Az egyes termelők részvétele csak abban az esetben lehet hatékony, ha a belső és a nemzetközi árak kölcsönös összefüggésben lesznek. A KGST keretében folytatott együttműködés elmélyítése céljából arra van szükség, hogy a szerződéses árak színvonala megközelítse a világpiaci árakat. Az árviszonyok rendezése azonban még nem jelentené az együttműködési mechanizmus átalakításának a betetőzését. Az egyes népgazdaságok nemzetközi munkamegosztásba való mélyebb bekapcsolásához további eszközökre van szükség. Elsősorban az együttműködés valutáris és pénzügyi, valamint hitelviszonyainak a rendezéséről van szó, egy olyan mechanizmus kialakításáról, amelyben a transzferábilis rubel szervesen kapcsolódna a tagállamok nemzeti valutáihoz, s reális árfolyamok alapján lehetővé válna ezek kölcsönös átválthatósága. A transzferábilis rubel és a nemzeti valuták kölcsönös átválthatóságát a továbbiak folyamán a fejlett tőkés országok valutáira is ki kell terjeszteni. A progresszív formák szerepe Az egyes népgazdaságok intenzív fejlesztésében egyre nagyobb szerepet játszanak a gazdálkodó szervezetek közti közvetlen kapcsolatok. Ennek ellenére ez az együttműködési forma mindeddig nem bontakozott ki megfelelő mértékben. Ez egyaránt vonatkozik a közvetlen kapcsolatokra és a közös vállalatok létesítésére. Az integráció mechanizmusának átalakítása során gondoskodni kell azokról a rendszerjellegű feltételekről is, amelyek lehetővé teszik az ilyen progresszív együttműködési formák kibontakoztatását. Ahhoz, hogy az egyes tagországok célszerűen és hatékonyan bekapcsolódhassanak a nemzetközi szocialista munkamegosztásba, egész sor változtatást kell eszközölni népgazdaságunk irányítási rendszerében. Ilyen változtatásokra kerül sor többek között Csehszlovákiában is a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban. Remélhető, hogy belátható időn belül megnövekszik a csehszlovák népgazdaság nyitottsága a szocialista együttműködés irányában. A csehszlovák kormány által hozott intézkedések arra irányulnak, hogy gazdálkodó szervezeteink mélyebben bekapcsolódjanak a szocialista gazdasági integrációba. Megöregedtem ? Úgy is mondhatnám, már rég nem értem a fiatalokat. Értetlenségem több dologban megnyilvánul, a fő tünet mégis -sezta fiatalok állapították meg - az,,azonosulni nem tudás“. Képtelen vagyok beleélni magam az ő helyzetükbe. Igaz, most már nem is nagyon igyekszem. Korábban, nevelői kötelességemtől kényszerítve bizonyos bátortalan kísérleteket tettem rá. Javamra írható például, hogy bár zenéjüket igazán csak két emelet magasságából tudtam elviselni, elszántabb pillanataimban, biztos menedékem elhagyva, leszálltam közéjük, s a dobhártyarepesztő zenebonára próbáltam utánozni azokat a furcsa mozdulatokat, amelyeket a diszkónak nevezett tömegtolongásban tesznek. Ma már kínos lenne ezeket a félszeg mozdulataimat viszontlátnom, ha netán valaki filmszalagra vette volna. A magam naivitásában persze még ezt a bátortalan próbálkozást is többé-kevésbé sikernek könyveltem el. Szándékom őszinteségét hát senki sem vonhatta kétségbe. Történt azonban egy napon, ama múltba tűnt szép időkben, midőn még osztályfőnöki ranggal büszkélkedhettem, hogy az általam vezérelt ifjak a zord matikaórák százainak szenvedéseit átvészelve, az érettségit követő búcsúlakoma diadalmas pillanatáig jutottak. Az alkalomhoz illően a jobbik ruhámat magamra öltve jelentem meg e bankettnak becézett utolsó vacsorán. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy ugyancsak vegyessé vedlett társaság gyűlt össze köröttem a teremben. Egyesek csokornyakkendős eleganciája, mások elnyűtt farmere vonta magára figyelmemet. Kezdetben minden az évszázados hagyományoknak megfelelően zajlott. Miután az osztályelnök pohárkocog- tatására szelídebbé vált a zsongás, illendően fölemelkedtem az asztalfőn, s elcsukló hangon, szememet törülgetve eldadogtam, amit ilyenkor szokás. Majd az Elmaradt az év végi hajrá Bármennyire is furcsán hangzik, a szlovákiai építőipar az 1988-as év végén több évtizedes szokásától eltérően nem hajrázott. A tárca dolgozói az év vége felé közeledvén fokozatosan lazítottak, téli szabadságra mentek. Tették ezt annak tudatában, hogy a komplex lakásépítés tervét legfeljebb 93,6 százalékra teljesítik, azaz 2500 lakással kevesebbet adr^k át a beruházóknak, mint amennyit vár tőlük a népgazdaság, a társadalom. Pénzben kifejezve ez annyit jelent, hogy a 7 milliárd 843 millió koronás tervnél mintegy 500 millió koronával teljesítettek kevesebbet. Az országos zárszámadások, statisztikai kimutatások elkészítése után szinte biztos, hogy a fent említettek miatt éri majd leginkább bírálat az SZSZK építőipari reszortját. A látszólag egyértelmű adatok azonban így, önmagukban, nem adnak reális képet az építők munkájáról. Annak kialakításához ugyanis tudni kell még egyet s mást. Például ismerni azokat az építőipari munkákat hátráltató tényeket, amelyek a hazai építőipar vezetői szájából a reszortizmus megnyilvánulásának tűnnek. Pedig hát nem igaz-e, hogy túlságosan lassúak a komplex lakásépítés keretében építendő lakónegyedek helye kijelölésének, jóváhagyásának folyamatai? A beruházási munkák, a tervdokumentációk nem késnek-e szinte minden építkezés esetében? Nem akadozik-e már évek, sőt évtizedek óta az anyagellátás, a szállítói-megrendelői kapcsolatok mechanizmusa? És szólnak-e majd az építőipart elmarasztaló jelentések,.értékelések arról, hogy például áprilisban és májusban - amikor ideális időjárási viszonyok között, teljes erőbedobással dolgozhattak volna az építők - a házgyárakban le kellett állítani a termelést, mert nem volt elegendő polisztirén, betonacél, cement stb. Nem, ez utóbbiból, vagyis a cementből nem az építőipar gyártott a kelleténél kevesebbet, hanem a népgazdaság érdekei kívánták úgy, hogy nem elégíthette ki saját igényeit. Az építőiparon belül is voltak nehézségek. Egyebek közt a munkaerő-állománnyal. Nagy volt a munkaerő-vándorlás. Manapság már senki sem dolgozik szívesen távol otthonától, családjától. Ha csak ezért az áldozatért nem fizetik meg tisztességesen. Minden építő viszont nem dolgozhat külföldön. A hazai viszonyok között pedig a bérszint szempontjából csupán a 7.-8. helyen tanyázik az építőipar. Csak az érdekesség kedvéért: valamikor a bányászok után az építőipar dolgozóit fizették legjobban. S hogy az elmúlt időszakban jelentősen csökkent az építők ázsiója, mi sem jelzi jobban, mint a szakembernevelés színvonala. De el lehet-e várni a szaktanintézetektől, hogy jó szakembereket adjanak az építőiparnak, miközben négyes tanulókból, sőt alapfokú műveltséggel sem rendelkező fiatalokból kénytelen évek óta „válogatni“. Márpedig a szakma erkölcsi és anyagi megbecsülése, az iránta való érdeklődés és eredményei között - szükséges-e külön hangsúlyozni? - szoros összefüggés van. Az építőipar évi munkájának értékelését különben sem helyes csupán a felépített lakások számának kimutatására redukálni. Főleg nem úgy, ahogy azt ez idáig tettük, tették. Mert bár igaz, hogy a 8. ötéves tervidőszak első két éve alatt az építők pontosan 1575-tel kevesebb lakást adtak át a komplex lakásépítés keretén belül, de a statisztikai kimutatások arról eddig nem szóltak, hogy az építőipar eközben 1300 lakást épített különböző más megrendelők, például vállalatok számára. Mindent összevetve az építők év végi hajrája 1988-ban azért maradt el, mert a komplex lakásépítés tervén kívül a legtöbb feladatukat teljesíteni remélték, nyugodt ütemben is az év végéig. Hiszen a nagyberuházások tervét az év első 11 hónapjában már 91,2 százalékra, a kötelező építkezésekét 93,1 százalékra teljesítették, a 107 befejezendő járulékos építkezésből pedig 90-et adtak át november végéig. A kérdésre, hogy akkor miért nem igyekeztek a komplex lakásépítés tervével is megbirkózni, a reszort képviselői tagadóan rázzák a fejüket, mondván, ez nem igyekezet kérdése volt. Az építők a legtöbb esetben az idő előtt kimerített üzemanyagkeret miatt tértek kényszerpihenőre, s emiatt ők aligha hibáztathatok. BARANYAI LAJOS egész társaság poharat ragadva fölpattant, és rázendített a Gaudeamusra. Megkezdődött az eszem-iszom. Egy idő után a habfehér abrosszal terített asztalon egyre több díszes kristálypohár maradt árván, gazdátlanul. Soraink az asztalnál erősen megritkultak. A Mester fájdalmával vettem tudomásul, hogy érzelmektől fűtött beszédemnek ezúttal sem volt foganatja. Én ugyanis arra buzdítottam nagy lelkesen, hogy soha ne adják föl, soha ne álljanak félre, s ők: félreültek. A szó szoros értelmében félreültek. Otthagyva a terített asztalt, ünnepélyesen pislákoló gyertyáival, hátukat a falnak vetve, lábukat kényelmesen kinyújtva, letelepedtek a földre, s a badacsonyi kéknyelű csak amúgy palackban járt köztük kézről kézre, illetve szájról szájra. Elképedésem valami zavarba csapott át, amint a mellettem s az asztal mellett még kitartó néhány leányt kérdeztem: „De hát mért jobb nekik úgy, meg ha már itt van ez az asztal is, ezekkel a poharakkal... ?“,,Tetszik tudni, a mai fiatalok, főleg a csövesek, nem sokat adnak a külsőségekre“ döbbentettek rá tájékozatlanságomra. Nem tudtam megérteni, hogy az ünnepi asztaltól, a párnázott, kényelmes székektől pár méterre miért épp a földre kell telepedni, s ha karnyújtásnyira vannak a poharak, miért jobb üvegből inni. Igaz, egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy odaülök közéjük, s jót húzok magam is a körbejáró fiaskóból, de - nem tudtam megtenni. Ostoba hiúság* tekintélyféltés volt ez? Nem tudom. Ez után az eset után láttam be, nem értem a fiatalokat. örökre búcsút kell hát vennem még a gondolatától is annak, hogy izzó hangulatú rock-koncerteken métereseket szökellve verjem össze a tenyerem a fejem fölött, s mikor a hangulat tetőfokára hág, ősz kobakommal „szent őrületben“ a pódium deszkáit döngessem. Nem, ez már nem fog menni. Talán ósdi felfogásom az oka? Vagy... egyszerűen csak megöregedtem? MORVAY GÁBOR ÚJSZÚ 4 1989. I. 5.
