Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Január 21-töl 27-ig Mihail Gorbacsov beszédet mondott a moszkvai városi pártkonferencián • Weizsácker nyugatnémet államfő Bonnban fogadta Rakowski lengyel miniszterelnököt • Megkezdődött a Spanyol KP országos konferenciája Befejeződött az ASEAN külügyminiszteri értekezlete Erich Honecker bejelentette: az NDK egyoldalú csapat- és fegyverzetcsökkentést hajt végre • Erős földrengés volt Tádzsikisztánban Thaiföldre érkezett Hun Sen kambodzsai kormányfő ■ Az afgán kormánycsapatok támadást indítottak a fővárost blokád alatt tartó ellenzéki fegyveresek ellen A Szovjetunióban lezárult a népi képviselők választásának első szakasza • Véget ért a KGST Végrehajtó Bizottságának 130. ülése Bezáratták az USA kabuli nagykövetségét • Washingtonban bejelentették: Bush elnök rövidesen Kínába látogat A jövő vasárnap kezdődő kerekasztal-tárgyalások előkészítéséről tanácskozott Varsóban Kiszczak belügyminiszter és Lech Walesa • Jasszer Arafat három nyugateurópai ország külügyminiszterével találkozott KABUL: bizonytalanság Két és fél héttel a szovjet csapatok teljes kivonulása előtt fokozódik a feszültség Afganisztánban. S bár a kabuli vezetés január elsejével egyoldalú tűzszünetet hirdetett, az eíienzék sorozatos támadásaival kiprovokálja, hogy a kormánycsapatok harcokba bocsátkozzanak. A feszültség mellett egy további jelző is kívánkozik a helyzet érzékeltetéséhez: teljes a bizonytalanság. Ezt támasztja alá, hogy több nyugati ország is úgy döntött, bezárja nagy- követségét és hazahívja diplomatáit. Először az NSZK tette ezt, majd az USA és Japán is így döntött, arra hivatkozva, hogy a zűrzavaros helyzetben - s ez szerintük a szovjet katonák távozása után csak fokozódik majd - nem lesz garancia diplomatáik biztonságára. Súlyosbítják a gondokat Kabul ellátási nehézségei. A hegyek közé ékelődött fővárost az ellenzéki erők körülzárták, rendre támadják az élelmiszert szállító gépkocsikonvojokat. A Szovjetunió ezért létesített légihi- dat Kabullal, amelynek repülőterén naponta tucatnál is több élelmiszerrel megrakott nagy szállítógép landol. A jelentések szerint hozzávetőleg 400 tonnányi szovjet élelmiszer érkezik így naponta. Az ellenzék szándéka az, hogy kiéheztesse Kabult, s így robbantson ki zavargásokat a fővárosban. Mindez arra kényszerítette a vezetést, hogy kedden katonai akciót indítson a Salag-hágó térségében, itt vezet a Kabult a Szovjetunióval összekötő főútvonal. Hírügynökségi jelentések szerint a közlekedést itt ráadásul az erős fagy és a lavinaveszély is akadályozza. A fő kérdés persze az, hogy a szovjet katonák kivonulása után tudja-e magát tartani Kabul. Erről nyilatkozott szerdán Lev Szerebrov vezérőrnagy, az Afganisztánban lévő szovjet erők parancsnokságának egyik vezetője. Leszögezte: február 15-ig mindenképpen befejezik a csapatkivonást, ezt követően csak néhány tanácsadó marad Afganisztánban. A kér-« désre, hogy ezt követően „elesik-e Kabul“, határozott nemmel felelt. Ugyancsak szerdán jelentette be a kabuli polgármester, hogy a főváros három hónapra e/egendő élelmiszer- és üzemanyag-tartalékkal rendelkezik. E témával foglalkozott Moszkvában Geraszimov külügyi szóvivő is, aki elmondta, hogy az afgán tartományokba irányuló szovjet segélyszállítmányok egy része a fegyveres ellenzéki csoportok kezére jut. Közben jelentések érkeztek arról, hogy a kabuli tanácsnak már mintegy másfél ezer önkéntes is segítsé- > get nyújt az élelmiszerek és a tüzelőanyagok elosztásában, s fokozott ellenőrzéseket végeznek az árdrágítás és a feketézés visszaszorítására. A jelenlegi súlyos gondokat Jöb- bek között az okozza, a magánkereskedők raktáron tartják az árut, arra számítva, hogy a szovjet csapatkivonás után az árak még jobban emelkedni fognak. A népi ellenőrök főleg azokra a sütödékre, liszt- és gabonaraktárakra, benzinállomásokra és boltokra felügyelnek, amelyekben az alapvető cikkeket jegyre is lehet kapni. A megnövekedett szovjet segélyszállítmányok eredményeként az utóbbi napokban egyes termékek ára csökkent, például a liszt kilójáé 171 afganiról 107- re, a rizsé pedig 186-ról 116 afgani- ra. De ezek az árak még így is összehasonlíthatatlanul magasabbak, mint a múlt év eleién voltak. Az utóbbi hetek diplomáciai erőfeszítései, amelyek a politikai rendezést, a széles alapokon nyugvó kormány létrehozását célozták, nem jártak sok sikerrel. Ezzel kapcsolatban az ANDP lapja, a Pajam szerkesztőségi kommentárban bírálta azokat a nyugati tudósítókat, akik a genfi megállapodások kapcsán kizárólag a szovjet csapatkivonást emlegetik. Genfben ugyanis nemcsak a Szovjetunió és Kabul vállalt kötelezettségeket, a megállapodások azt is rögzítik, hogy mit kellett volna tennie az USA-nak és Pakisztánnak. Még mindig meg lehetne akadályozni azt, hogy február 15-e után a fegyvereké legyen a szó Afganisztánban. Ehhez az ellenzék részéről is józanságra és kompromisszumkészségre lenne szükség. Emlékeztetni kell Sevardnadze külügyminiszter két héttel ezelőtti szavaira: a háború folytatódása esetén a szovjet szállítások is folytatódni fognak. KAMBODZSA: bizakodás Valódi diplomáciai nagyüzem indult be a kambodzsai rendezésről. A héten Hanoiban újabb részleteket hoztak nyilvánosságra arról, hogy milyen eredményeket hoztak Dinh Nho Liem külügyminiszter-helyettes tárgyalásai kínai kollégájával. Hun Sen kambodzsai miniszterelnök kedden Csaticsaj Csunhavan thaiföldi kormányfő meghívására Bangkokba érkezett, s ugyanezen a napon Peking Norodom Szihanuk hercegét, a kambodzsai ellenzék vezetőjét fogadta. Nguyen Van Linh, a Vietnami KP KB főtitkára szintén kedden érkezett egyhetes hivatalos látogatásra Indiába, s Radzsiv Gandhi kormányfővel arról tárgyalt, hogy Delhi tevékeny szerepet vállalhatna abban a nemzetközi ellenőrző csoportban, amelyet a válság megoldására összeülő tanácskozáson hoznak majd létre. Előre kell bocsátani, Peking a kínai-vietnami külügyminiszterhelyet- tesí konzultációkról nem tett közzé semmit. Ezzel szemben Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter egy vasárnapi sajtóértekezletén azt mondta, Hanoi és Peking között megállapodás született egy külügyminiszteri találkozóról és sikerült megegyezni a Kambodzsában levő vietnami csapatok ez év szeptemberéig történő kivonásának a menetrendjéről. Hozzátette, hogy a kivonással egyidejűleg megszűnik az összes kambodzsai csoportosulásnak nyújtott külföldi segítség is. Vietnam és Kína egyetért abban, hogy Kambodzsa független, semleges és el nem kötelezett ország legyen. Most kapásból több olyan dolgot soroltunk fel, amelyek mindegyike szenzációizű - még egy fél évvel ezelőtt is biztosan nagy szenzáció lett volna de már hozzászoktunk ahhoz, hogy a válságok, a nemzetTádzsikisztán: néhány órával a földrengés után (CSTK-felvétel) közi problémák rendezése nem megy az ilyen jő értelemben vett szenzációízű - még egy fél évvel szokatlanul hosszú ideig, egy héten keresztül folytatott „nem hivatalos“ tárgyalásokat Pekingben, de ez érthető is, hiszen tízéves szünet után ez volt a legmagasabb szintű kapcsolatfelvétel a két ország között. A konzultációk nem voltak eredménytelenek, amit bizonyít, hogy a diplomáciai főnökök is találkozni fognak. A további eredményekről Szihanuk biztosan első kézből kér majd tájékoztatást, mert aligha hihető, hogy a herceg pusztán a holdújév miatt utazott volna Pekingbe. (Ez volt ugyanis a hivatalos indoklás.) Azt azonnal igyekezett a repülőtéri nyilatkozatában leszögezni, nem ért egyet azzal, hogy a vietnami csapat- kivonást összekapcsolják az ellenzéknek nyújtott segítség beszüntetésével, mondván, két különböző dologról van szó. Szerinte a kambodzsai kérdés nemzetközi vonatkozásait illetően sikerült bizonyos előrehaladást elérni, de ez nem mondható el a belső vonatkozásokkal kapcsolatban. Taiföld sokáig a legkeményebb irányvonalat képviselte az indokínai országokkal szemben, s ma is otthont ad a kambodzsai ellenzéki fegyvereseknek. Hun Sen kormányfő „magánemberként“ folytatott bangkoki tárgyalásai ezért számítottak „szenzációnak“, s Szihanuknak erről is volt különvéleménye. Kijelentette: boldogtalan amiatt, hogy Csaticsaj Csunhavan találkozott Hun Sennel, szerinte ez a lépés gyengíti az ellenzéki erőket, a kambodzsai kormány pozícióit pedig erősíti. Ide tartozó hír: az ASEAN-álla- mok külügyminisztereinek vasárnap véget ért üléséről kiadott közlemény szerint Kambodzsa jövendő kormányának élén Szihanuknak kellene állnia. A külügyminiszterek ugyanakkor hozzájárultak ahhoz, hogy a kambodzsai rendezésről szóló nem hivatalos tárgyalásokat február 19.-21. között tartsák az indonéz fővárosban. (Az első dzsakartai koktélpartit tavaly nyáron rendezték.) Szihanuk legújabb húzása, hogy csütörtökön bejelentette: nem megy el Dzsakartába. Erről tegnap a vietnami külügyminiszter is véleményt nyilvánított, mondván: reméli, hogy Szihanuk megváltoztatja álláspontját. (Nála ez nem megy nehezen.) Nguyen Co Thach delhi sajtókonferenciáján ismét megerősítette, hogy Hanoi szeptemberig kivonja csapatait, de azzal a feltétellel, hogy addig megtalálják a politikai rendezés módjait. Ellenkező esetben a kivonulás 1990 decemberéig is elhúzódhat. Emlékeztetni kell még arra is, hogy Eduard Sevardnadze a jövő héten csütörtökön Pekingbe utazik, most viszonozza kínai kollégája, Csien Csi-csen tavaly decemberi moszkvai látogatását. A nyugati sajtóban azonnal megkezdődtek a találgatások, hogy Sevardnadze - aki Mihail Gorbacsov pekingi útját készíti elő - találkozik-e a kínai fővárosban tartózkodó Szihanukkal. Találgatni lehet, de a lényeg: ez ügyben egyik részről sem volt semmilyen, nem hogy hivatalos állásfoglalás, de még csak utalás sem. MALINÁK ISTVÁN KIS ___ NY ELVŐR A ködös térség vonzásában Ha megfigyeljük nyelvhasználatunkat, megállapíthatjuk - no nem nagy megelégedéssel -, hogy újabb és újabb divatszavak és -kifejezések vannak terjedőben, vagy éppen már használatban. Még szerencse, hogy ezek nagyrészt idővel ki is mennek a divatból, de míg hallhatók, olvashatók, sok bosszúságot okoznak az ép nyelvérzékű embereknek. Az egyik ilyen szó napjainkban a térség. Nem új elem ez nyelvünkben, mint általában más divatszók sem, hiszen a kisebb-nagyobb sík területet, teret ezelőtt is neveztük térségnek. Például: A kertünk végében kis füves térség volt; Az iskola előtti térségen volt az ünnepély. Az első mondatban a terület, a másodikban a tér szót helyettesíti a térség. A katonai szakszók között azonban más jelentésben is használatos volt ez a szó: egyik vagy másik földrajzi helyet, illetve, annak környékét magában foglaló területet mint katonai terepet jelentette. Például: A gépek berepültek Debrecen térségébe. Úgy látszik, ez a jelentése, ebben a jelentésben való használata tetszett meg sok embernek, mert mellőzik a helység, város, község, környék, tájék, határ stb. szavakat; a térség szóval helyettesítik őket. Ilyen mondatokat hallunk, olvasunk: „Az ungvári egyetem magyar tanszéke... összegyűjtötte azokat a fiatalokat, akik ... a szellem meghatározói lettek e térségben“; „Budapest térségében nagyon szennyezett a levegő“; „A Balaton térségében viharokra számíthatunk“; stb. Kétségtelen, nagyon kényelmes ennek a szónak a használata, mert nem kell keresnünk a pontosabb megnevezést, nem kell precíz helymegjelölésre törekednünk. Vagyis szinte csábítja a beszélőt, a toliforgatót a felületes nyelvhasználatra. A térség minden szövegbe beilleszthető helymegjelölőként, de éppen ez a baj: kiszorítja a pontosabb helymegjelölő szavakat. Az ungvári egyetem Kárpátalján van, ez pedig a Szovjetuniónak egy része, tehát az országrész helymegjelölés mégiscsak fontosabb, mint a térség, nem szólva ez utóbbinak még mindig érezhető katonai ízéről, jellegéről. Budapest térségében szennyezett a levegő - ezt mondhatnánk így is: Budapesten és környékén. A Balaton térsége szintén magát a Balatont és környékét jelöli. Persze így néha két szóval határozzuk meg azt, amit a térség önmagában kifejez. De inkább két szóval, csak pontos legyen. Mert bizony néha nem tudjuk, hogy valami valamely városban történt-e, vagy csak a határában. Például, ha ezt mondjuk, hogy ennek vagy annak a községnek a térségében nagy halastavat létesítenek, biztosak lehetünk abban, hogy nem magában a faluban, hanem a határában. S a határ szó ezt pontosabban megjelöli, mint a térség. Az ezzel együtt, azzal együtt kifejezések is élni kezdtek más, a megszokottól eltérő használatban is. Ha ezt halljuk vagy olvassuk: „Itt a saláta, ezzel együtt fogyaszd a húst!“ - nem találunk benne semmi kivetnivalót. Ebben sem: Hiába jön el a szomszéd, azzal együtt sem leszünk elegen ehhez a munkához. Itt állapothatározókat fejezünk ki ezekkel a névutós szerkezetekkel, tehát az igazi szerepükben használjuk őket. Ebben a mondatban azonban már nem: „Szűk ez a ruhám, de én ezzel együtt nagyon kedvelem." Itt az ezzel együtt határozó fölösleges, az ellentétet meg a de kötőszó önmagában is kifejezi. A következő mondatban is kakukkfióka az állapothatározói utalószó: „A két talponálló bezárását nem tervezzük, azzal együtt, hogy ezeknek a felújítására is szükség volna. “ Ép nyelvérzékű ember ezt így mondja: A két talponálló bezárását nem tervezzük, noha ezeknek a felújítására is szükség volna. A noha helyett használhatjuk itt a bár, habár, ámbár, ugyan, jóllehet, holott kötőszókat is. Az ellentétet tehát megengedő kötöszós alárendelő mondattal fejezzük ki. Röviden összefoglalva az eddigieket, azt tanácsoljuk, hogy e kifejezéseket csak a kivel vagy mível együtt? kérdésre felelő állapothatározói szerepben használjuk. A két tagmondat közti ellentétet vagy a de, azonban, ellenben stb. ellentétes mellérendelő kötőszókkal fejezzük ki, vagy pedig a felsorolt megengedő alárendelő kötőszókkal. . JAKAB ISTVÁN Vonzat vagy vonzóerő? Arra a kérdésre, vajon miért nézi annyi ember az autóversenyeket, valaki így válaszolt: mert az ilyen versenyeknek általában nagy a vonzatúk. Úgy vélem, sokan észrevették, hogy a vonzat főnév sehogy sem illik bele az idézet mondatba. Induljunk ki abból, hogy az autóversenyek vonzzák a nézőközönséget. Mi következhet ebből? Az, hogy az autóversenyeknek vonzóerejük van, nagy a vonzóerejük, de semmiképpen sem az, hogy nagy a vonzatúk. A vonz igéből származó vonzat főnév ugyanis nyelvtani fogalmat jelöl, mégpedig valamely szónak azt a nyelvtani alakját, amely az ilyen nyelvtani alakot követelő szóhoz tartozik. Például: a gondoskodik ige vonzata -ról, -ről, ragos határozó. A vonzat tehát nem jelent se vonzást, se vonzóerőt, ezért nem beszélhetünk az autóversenyek vonzatáról, amikor egyszerűen csak azt akarjuk mondani, hogy ezek a versenyek vonzzák a közönséget. MAYER JUDIT Gyökeres György felvétele ÚJ SZÍ 4 1989. I. 2
