Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Január 21-töl 27-ig Mihail Gorbacsov beszédet mondott a moszkvai városi pártkonferencián • Weizsácker nyugatnémet államfő Bonnban fogadta Rakowski lengyel miniszterelnököt • Megkezdődött a Spanyol KP országos konferenciája Befejeződött az ASEAN külügyminiszteri értekezlete Erich Honecker bejelentette: az NDK egyoldalú csapat- és fegyverzetcsökkentést hajt végre • Erős földrengés volt Tádzsikisztánban Thaiföldre érkezett Hun Sen kambodzsai kormányfő ■ Az afgán kormánycsapatok támadást indítottak a fővárost blokád alatt tartó ellenzéki fegyveresek ellen A Szovjetunióban lezárult a népi képviselők választásának első szakasza • Véget ért a KGST Végrehajtó Bizottságá­nak 130. ülése Bezáratták az USA kabuli nagykövetségét • Washington­ban bejelentették: Bush elnök rövidesen Kínába látogat A jövő vasárnap kezdődő kerekasztal-tárgyalások előké­szítéséről tanácskozott Varsóban Kiszczak belügyminisz­ter és Lech Walesa • Jasszer Arafat három nyugat­európai ország külügyminiszterével találkozott KABUL: bizonytalanság Két és fél héttel a szovjet csapa­tok teljes kivonulása előtt fokozódik a feszültség Afganisztánban. S bár a kabuli vezetés január elsejével egyoldalú tűzszünetet hirdetett, az eíienzék sorozatos támadásaival kiprovokálja, hogy a kormánycsapa­tok harcokba bocsátkozzanak. A fe­szültség mellett egy további jelző is kívánkozik a helyzet érzékeltetésé­hez: teljes a bizonytalanság. Ezt támasztja alá, hogy több nyugati ország is úgy döntött, bezárja nagy- követségét és hazahívja diplomatáit. Először az NSZK tette ezt, majd az USA és Japán is így döntött, arra hivatkozva, hogy a zűrzavaros hely­zetben - s ez szerintük a szovjet katonák távozása után csak fokozó­dik majd - nem lesz garancia diplo­matáik biztonságára. Súlyosbítják a gondokat Kabul el­látási nehézségei. A hegyek közé ékelődött fővárost az ellenzéki erők körülzárták, rendre támadják az élel­miszert szállító gépkocsikonvojokat. A Szovjetunió ezért létesített légihi- dat Kabullal, amelynek repülőterén naponta tucatnál is több élelmiszer­rel megrakott nagy szállítógép lan­dol. A jelentések szerint hozzávető­leg 400 tonnányi szovjet élelmiszer érkezik így naponta. Az ellenzék szándéka az, hogy kiéheztesse Ka­bult, s így robbantson ki zavargáso­kat a fővárosban. Mindez arra kényszerítette a ve­zetést, hogy kedden katonai akciót indítson a Salag-hágó térségében, itt vezet a Kabult a Szovjetunióval összekötő főútvonal. Hírügynökségi jelentések szerint a közlekedést itt ráadásul az erős fagy és a lavinave­szély is akadályozza. A fő kérdés persze az, hogy a szovjet katonák kivonulása után tudja-e magát tarta­ni Kabul. Erről nyilatkozott szerdán Lev Szerebrov vezérőrnagy, az Af­ganisztánban lévő szovjet erők pa­rancsnokságának egyik vezetője. Leszögezte: február 15-ig minden­képpen befejezik a csapatkivonást, ezt követően csak néhány tanácsa­dó marad Afganisztánban. A kér-« désre, hogy ezt követően „elesik-e Kabul“, határozott nemmel felelt. Ugyancsak szerdán jelentette be a kabuli polgármester, hogy a fővá­ros három hónapra e/egendő élelmi­szer- és üzemanyag-tartalékkal ren­delkezik. E témával foglalkozott Moszkvában Geraszimov külügyi szóvivő is, aki elmondta, hogy az afgán tartományokba irányuló szov­jet segélyszállítmányok egy része a fegyveres ellenzéki csoportok ke­zére jut. Közben jelentések érkeztek arról, hogy a kabuli tanácsnak már mint­egy másfél ezer önkéntes is segítsé- > get nyújt az élelmiszerek és a tüze­lőanyagok elosztásában, s fokozott ellenőrzéseket végeznek az árdrágí­tás és a feketézés visszaszorításá­ra. A jelenlegi súlyos gondokat Jöb- bek között az okozza, a magánke­reskedők raktáron tartják az árut, arra számítva, hogy a szovjet csa­patkivonás után az árak még jobban emelkedni fognak. A népi ellenőrök főleg azokra a sütödékre, liszt- és gabonaraktárakra, benzinállomá­sokra és boltokra felügyelnek, ame­lyekben az alapvető cikkeket jegyre is lehet kapni. A megnövekedett szovjet segélyszállítmányok ered­ményeként az utóbbi napokban egyes termékek ára csökkent, pél­dául a liszt kilójáé 171 afganiról 107- re, a rizsé pedig 186-ról 116 afgani- ra. De ezek az árak még így is összehasonlíthatatlanul magasab­bak, mint a múlt év eleién voltak. Az utóbbi hetek diplomáciai erő­feszítései, amelyek a politikai rende­zést, a széles alapokon nyugvó kor­mány létrehozását célozták, nem jártak sok sikerrel. Ezzel kapcsolat­ban az ANDP lapja, a Pajam szer­kesztőségi kommentárban bírálta azokat a nyugati tudósítókat, akik a genfi megállapodások kapcsán ki­zárólag a szovjet csapatkivonást emlegetik. Genfben ugyanis nem­csak a Szovjetunió és Kabul vállalt kötelezettségeket, a megállapodá­sok azt is rögzítik, hogy mit kellett volna tennie az USA-nak és Pakisz­tánnak. Még mindig meg lehetne akadá­lyozni azt, hogy február 15-e után a fegyvereké legyen a szó Afganisz­tánban. Ehhez az ellenzék részéről is józanságra és kompromisszum­készségre lenne szükség. Emlékez­tetni kell Sevardnadze külügymi­niszter két héttel ezelőtti szavaira: a háború folytatódása esetén a szovjet szállítások is folytatódni fognak. KAMBODZSA: bizakodás Valódi diplomáciai nagyüzem in­dult be a kambodzsai rendezésről. A héten Hanoiban újabb részleteket hoztak nyilvánosságra arról, hogy milyen eredményeket hoztak Dinh Nho Liem külügyminiszter-helyettes tárgyalásai kínai kollégájával. Hun Sen kambodzsai miniszterelnök kedden Csaticsaj Csunhavan thai­földi kormányfő meghívására Bang­kokba érkezett, s ugyanezen a na­pon Peking Norodom Szihanuk her­cegét, a kambodzsai ellenzék veze­tőjét fogadta. Nguyen Van Linh, a Vietnami KP KB főtitkára szintén kedden érkezett egyhetes hivatalos látogatásra Indiába, s Radzsiv Gandhi kormányfővel arról tárgyalt, hogy Delhi tevékeny szerepet vállal­hatna abban a nemzetközi ellenőrző csoportban, amelyet a válság meg­oldására összeülő tanácskozáson hoznak majd létre. Előre kell bocsátani, Peking a kí­nai-vietnami külügyminiszterhelyet- tesí konzultációkról nem tett közzé semmit. Ezzel szemben Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter egy vasárnapi sajtóértekezletén azt mondta, Hanoi és Peking között megállapodás született egy külügy­miniszteri találkozóról és sikerült megegyezni a Kambodzsában levő vietnami csapatok ez év szeptembe­réig történő kivonásának a menet­rendjéről. Hozzátette, hogy a kivo­nással egyidejűleg megszűnik az összes kambodzsai csoportosulás­nak nyújtott külföldi segítség is. Viet­nam és Kína egyetért abban, hogy Kambodzsa független, semleges és el nem kötelezett ország legyen. Most kapásból több olyan dolgot soroltunk fel, amelyek mindegyike szenzációizű - még egy fél évvel ezelőtt is biztosan nagy szenzáció lett volna de már hozzászoktunk ahhoz, hogy a válságok, a nemzet­Tádzsikisztán: néhány órával a földrengés után (CSTK-felvétel) közi problémák rendezése nem megy az ilyen jő értelemben vett szenzációízű - még egy fél évvel szokatlanul hosszú ideig, egy héten keresztül folytatott „nem hivatalos“ tárgyalásokat Pekingben, de ez ért­hető is, hiszen tízéves szünet után ez volt a legmagasabb szintű kap­csolatfelvétel a két ország között. A konzultációk nem voltak ered­ménytelenek, amit bizonyít, hogy a diplomáciai főnökök is találkozni fognak. A további eredményekről Szihanuk biztosan első kézből kér majd tájékoztatást, mert aligha hihe­tő, hogy a herceg pusztán a holdújév miatt utazott volna Pekingbe. (Ez volt ugyanis a hivatalos indoklás.) Azt azonnal igyekezett a repülőtéri nyilatkozatában leszögezni, nem ért egyet azzal, hogy a vietnami csapat- kivonást összekapcsolják az ellen­zéknek nyújtott segítség beszünte­tésével, mondván, két különböző dologról van szó. Szerinte a kam­bodzsai kérdés nemzetközi vonat­kozásait illetően sikerült bizonyos előrehaladást elérni, de ez nem mondható el a belső vonatkozások­kal kapcsolatban. Taiföld sokáig a legkeményebb irányvonalat képviselte az indokínai országokkal szemben, s ma is ott­hont ad a kambodzsai ellenzéki fegyvereseknek. Hun Sen kormány­fő „magánemberként“ folytatott bangkoki tárgyalásai ezért számítot­tak „szenzációnak“, s Szihanuknak erről is volt különvéleménye. Kije­lentette: boldogtalan amiatt, hogy Csaticsaj Csunhavan találkozott Hun Sennel, szerinte ez a lépés gyengíti az ellenzéki erőket, a kam­bodzsai kormány pozícióit pedig erősíti. Ide tartozó hír: az ASEAN-álla- mok külügyminisztereinek vasárnap véget ért üléséről kiadott közlemény szerint Kambodzsa jövendő kormá­nyának élén Szihanuknak kellene állnia. A külügyminiszterek ugyan­akkor hozzájárultak ahhoz, hogy a kambodzsai rendezésről szóló nem hivatalos tárgyalásokat február 19.-21. között tartsák az indonéz fővárosban. (Az első dzsakartai kok­télpartit tavaly nyáron rendezték.) Szihanuk legújabb húzása, hogy csütörtökön bejelentette: nem megy el Dzsakartába. Erről tegnap a viet­nami külügyminiszter is véleményt nyilvánított, mondván: reméli, hogy Szihanuk megváltoztatja álláspont­ját. (Nála ez nem megy nehezen.) Nguyen Co Thach delhi sajtókonfe­renciáján ismét megerősítette, hogy Hanoi szeptemberig kivonja csapa­tait, de azzal a feltétellel, hogy addig megtalálják a politikai rendezés módjait. Ellenkező esetben a kivo­nulás 1990 decemberéig is elhú­zódhat. Emlékeztetni kell még arra is, hogy Eduard Sevardnadze a jövő héten csütörtökön Pekingbe utazik, most viszonozza kínai kollégája, Csien Csi-csen tavaly decemberi moszkvai látogatását. A nyugati saj­tóban azonnal megkezdődtek a ta­lálgatások, hogy Sevardnadze - aki Mihail Gorbacsov pekingi útját ké­szíti elő - találkozik-e a kínai fővá­rosban tartózkodó Szihanukkal. Ta­lálgatni lehet, de a lényeg: ez ügy­ben egyik részről sem volt semmi­lyen, nem hogy hivatalos állásfogla­lás, de még csak utalás sem. MALINÁK ISTVÁN KIS ___ NY ELVŐR A ködös térség vonzásában Ha megfigyeljük nyelvhasználatunkat, megállapíthatjuk - no nem nagy megelégedéssel -, hogy újabb és újabb divatszavak és -kifeje­zések vannak terjedőben, vagy éppen már használatban. Még szerencse, hogy ezek nagyrészt idővel ki is mennek a divatból, de míg hallhatók, olvashatók, sok bosszúságot okoznak az ép nyelvér­zékű embereknek. Az egyik ilyen szó napjainkban a térség. Nem új elem ez nyelvünkben, mint általában más divatszók sem, hiszen a kisebb-nagyobb sík területet, teret ezelőtt is neveztük térségnek. Például: A kertünk végében kis füves térség volt; Az iskola előtti térségen volt az ünnepély. Az első mondatban a terület, a második­ban a tér szót helyettesíti a térség. A katonai szakszók között azonban más jelentésben is használatos volt ez a szó: egyik vagy másik földrajzi helyet, illetve, annak környékét magában foglaló területet mint katonai terepet jelentette. Például: A gépek berepültek Debrecen térségébe. Úgy látszik, ez a jelentése, ebben a jelentésben való használata tetszett meg sok embernek, mert mellőzik a helység, város, község, környék, tájék, határ stb. szavakat; a térség szóval helyettesítik őket. Ilyen mondatokat hallunk, olvasunk: „Az ungvári egyetem magyar tanszéke... összegyűjtötte azokat a fiatalokat, akik ... a szellem meghatározói lettek e térségben“; „Budapest térségé­ben nagyon szennyezett a levegő“; „A Balaton térségében viharokra számíthatunk“; stb. Kétségtelen, nagyon kényelmes ennek a szónak a használata, mert nem kell keresnünk a pontosabb megnevezést, nem kell precíz helymegjelölésre törekednünk. Vagyis szinte csábítja a beszélőt, a toliforgatót a felületes nyelvhasználatra. A térség minden szövegbe beilleszthető helymegjelölőként, de éppen ez a baj: kiszorítja a pontosabb helymegjelölő szavakat. Az ungvári egyetem Kárpátalján van, ez pedig a Szovjetuniónak egy része, tehát az országrész helymegjelölés mégiscsak fontosabb, mint a térség, nem szólva ez utóbbinak még mindig érezhető katonai ízéről, jellegéről. Budapest térségében szennyezett a levegő - ezt mondhatnánk így is: Budapesten és környékén. A Balaton térsége szintén magát a Bala­tont és környékét jelöli. Persze így néha két szóval határozzuk meg azt, amit a térség önmagában kifejez. De inkább két szóval, csak pontos legyen. Mert bizony néha nem tudjuk, hogy valami valamely városban történt-e, vagy csak a határában. Például, ha ezt mondjuk, hogy ennek vagy annak a községnek a térségében nagy halastavat létesítenek, biztosak lehetünk abban, hogy nem magában a faluban, hanem a határában. S a határ szó ezt pontosabban megjelöli, mint a térség. Az ezzel együtt, azzal együtt kifejezések is élni kezdtek más, a megszokottól eltérő használatban is. Ha ezt halljuk vagy olvassuk: „Itt a saláta, ezzel együtt fogyaszd a húst!“ - nem találunk benne semmi kivetnivalót. Ebben sem: Hiába jön el a szomszéd, azzal együtt sem leszünk elegen ehhez a munkához. Itt állapothatározókat fejezünk ki ezekkel a névutós szerkezetekkel, tehát az igazi szere­pükben használjuk őket. Ebben a mondatban azonban már nem: „Szűk ez a ruhám, de én ezzel együtt nagyon kedvelem." Itt az ezzel együtt határozó fölösleges, az ellentétet meg a de kötőszó önmagá­ban is kifejezi. A következő mondatban is kakukkfióka az állapothatározói utaló­szó: „A két talponálló bezárását nem tervezzük, azzal együtt, hogy ezeknek a felújítására is szükség volna. “ Ép nyelvérzékű ember ezt így mondja: A két talponálló bezárását nem tervezzük, noha ezeknek a felújítására is szükség volna. A noha helyett használhatjuk itt a bár, habár, ámbár, ugyan, jóllehet, holott kötőszókat is. Az ellentétet tehát megengedő kötöszós alárendelő mondattal fejezzük ki. Röviden összefoglalva az eddigieket, azt tanácsoljuk, hogy e kife­jezéseket csak a kivel vagy mível együtt? kérdésre felelő állapothatá­rozói szerepben használjuk. A két tagmondat közti ellentétet vagy a de, azonban, ellenben stb. ellentétes mellérendelő kötőszókkal fejezzük ki, vagy pedig a felsorolt megengedő alárendelő kötőszók­kal. . JAKAB ISTVÁN Vonzat vagy vonzóerő? Arra a kérdésre, vajon miért nézi annyi ember az autóversenyeket, valaki így válaszolt: mert az ilyen versenyeknek általában nagy a vonzatúk. Úgy vélem, sokan észrevették, hogy a vonzat főnév sehogy sem illik bele az idézet mondatba. Induljunk ki abból, hogy az autóversenyek vonzzák a nézőközönséget. Mi következhet ebből? Az, hogy az autóversenyeknek vonzóerejük van, nagy a vonzóerejük, de semmiképpen sem az, hogy nagy a vonzatúk. A vonz igéből származó vonzat főnév ugyanis nyelvtani fogalmat jelöl, mégpedig valamely szónak azt a nyelvtani alakját, amely az ilyen nyelvtani alakot követelő szóhoz tartozik. Például: a gondoskodik ige vonzata -ról, -ről, ragos határozó. A vonzat tehát nem jelent se vonzást, se vonzóerőt, ezért nem beszélhetünk az autóversenyek vonzatáról, amikor egyszerűen csak azt akarjuk mondani, hogy ezek a versenyek vonzzák a közönséget. MAYER JUDIT Gyökeres György felvétele ÚJ SZÍ 4 1989. I. 2

Next

/
Thumbnails
Contents