Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám, szombat
ÚJ szó 5 <> 1989. I. 28. A közeledés sajátosságai Interjú JÁN BUSÁKKAL, a KGST Szocialista Világrendszer Gazdasági Kérdései Nemzetközi Intézetének tudományos munkatársával Moszkvában székel a KGST Szocialista Világrendszer Gazdasági Kérdései Nemzetközi Intézete, amelynek munkájába csehszlovák szakemberek is bekapcsolódnak. Tudományos munkatársai, szaktanácsadói között van Ján Bliéák, aki korábban már többször írt lapunk számára, javarészt elméleti cikkeket. Mostani tevékenységéről a KGST és a tőkés országok közti tudományos-műszaki együttműködés helyzetéről kértem tájékoztatást tőle. • Mivel foglalkozik az intézetben? Hogyan sikerül helytállnia a szovjet fővárosban?- Harmadik éve dolgozom Moszkvában. Főosztályunk a harmadik, vagyis a KGST-én kívül eső országokhoz fűződő kapcsolatokkal foglalkozik. Tudományos munka- társként-tanácsadóként a fejlett tőkés államok kérdésköre tartozik hozzám, pontosabban a KGST-tag- államoknak az ezekkel az országokkal folytatott gazdasági, de főképpen tudományos-műszaki együttműködése. Tavaly foglalkoztunk például az érintett országok közti tudomá- nyos-műszaki kapcsolatok formáival és módszereivel, az EGK tevékenységének néhány olyan irányzatával, módszerével és eszközével, amelyek a kölcsönös kapcsolatok távlataira lesznek hatással. Erre az évre megbízást kaptunk a KGST Végrehajtó Bizottságától egy nemzetközi konferencia megrendezésére. A szeptemberi tanácskozás témája a KGST és az EGK közti gazdasági együttműködés fejlesztése lesz. Munkám tehát van bőven, úgy érzem, eddig sikeresen birkózom meg vele. e Egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül a KGST-én belüli tudományos-műszaki együttműködés, főként a közösség ilyen irányú komplex programjának elfogadása óta. Ennek öt alapvető irányzata közismert. Kevesebbet tudunk viszont arról, milyen lehetőségek mutatkoznak az elérésükhöz szükséges tudományos-műszaki ismeretek kihasználásában.- Decemberben múlt három éve, hogy a KGST 41. (rendkívüli) moszkvai ülésszakán elfogadták a 2000-ig szóló komplex programot. Teljesítésével a tagállamok fejlődésében és együttműködésében jelentkező nem kívánatos és szükségtelen irányzatok felszámolását szeretnénk elérni, mégpedig a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával. Mintegy 80 százaléka azonos a nyugat-európai államok Euréka programjával. Szükségessége vitathatatlan. Teljesítésének három esztendeje már hozott bizonyos pozitív eredményeket, ám hangsúlyozni szeretném, hosszú távú programról van szó, ezért megvalósításának megítélésére hosszabb idősíkra vari szükség. Az egyes kiemelt irányzatokban eddig a következő eredmények születtek. Az elektronizálás területén mintegy 350 szervezet kapcsolódott be 35 feladat megoldásába. Mindenekelőtt a tagállamok valamennyi népgazdasági ágazatát számítás- technikával kell ellátniuk. 1988 végéig folyamatban van a Rjad 3 típusú számítógépek hat távlati modelljének, 7 személyi és 5 kisszámító- gép-típusnak a kidolgozása. A komplex gépesítés területén 7 robottechnológiai komplexumot és 12 anyagfeldolgozásra szolgáló manipulátor- és iparirobot-típust hoztak létre. Az atomenergetikában befejezés előtt áll a Tokamak 15 irányított termonukleáris szintézis utolsó szakasza. összesen 260 új ipari árucikkfajta, 82 féle új anyag és 95 különféle új ipari célú gép és technológiai folyamat született á három év folyamán. A biotechnológia eredményei közé tartozik, hogy megkezdődött a különböző mezőgazdasági kultúrnövények talajmikroorganizmusai preparátumainak iparszerű előállítása. Ugyanez elmondható az emberi megbetegedések diagnosztizálására szolgáló tesztelési rendszerről is. Hiányosságok, nehézségek is felmerülnek a komplex program teljesítésével kapcsolatban. Egyes feladatokat időarányosan mindössze 47 százalékra sikerült teljesíteni, így eredményeik a tagállamok gazdaságaiban a vártnál kisebb hatásfokúak, aminek következtében a feltételezettnél lassabban nőttek a KGST- országok kiviteli lehetőségei. Gyenge pontnak minősül a termelési szakosodás és kooperacio, amelyben bajok vannak a tervteljesítéssel, s gondot okoz a közös termék árának meghatározása. Lemaradás mutatkozik a finanszírozási formák kihasználásában. Egyelőre mindegyik szervezet csak saját eszközeiből merít erre a célra, nem él a KGST nemzetközi bankjai által felkínált hitellel, és saját speciális finanszírozási alapokat sem hoznak létre. Számottevő fékező erő az irányítás adminisztratív módszereinek érvényessége, a nem megfelelő együttműködési mechanizmus, s az is ide tartozik, hogy kevésbé használjuk ki a szocialista gazdasági integrációval járó gazdasági módszereket és szabályozókat. • Miután aláírták a KGST és az EGK közti keretegyezményt, újabb ösztönzést kapott a két közösség együttműködése. A komplex program megvalósítása szempontjából milyen előnyökkel járhat ez a KGST számára?- A keretegyezmény új lehetőségeket és távlatokat nyitott a kétoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés előtt. Az első ilyen szerződéseket Magyarország és Csehszlovákia írta alá az EGK-val. Ezzel együtt az egyezmény feltételeket teremt a többoldalú együttműködésre a kölcsönös érdeklődésre számottartó területeken. A komplex program szempontjából megítélve ez azt jelenti, hogy az együttműködés mind két-, mind többoldalúan fejlődhet. Erre a célra eddig nyolc területet jelöltek meg: a közlekedést, az atomenergetikát, az elektronikát, a tudomány és technikát, a környezetvédelmet, a statisztikát, a stan- dardizálást, valamint a gazdasági és tudományos prognózisok készítését. Ezek egyben összeurópai globális problémák is. Kölcsönös megoldásuk sokat jelenthet a KGST számára, hozzájárul a közös európai ház felépítéséhez, amiben mindkét közösség tagállamai egyaránt érdekelték. • A komplex program megvalósításával párhuzamosan Nyugat-Eu- rópa az Euréka programba kezdett. Mit meríthet ebből a KGST közös céljainak megvalósításához?- Mint már említettem az Euréka 80 százalékban olyan problémákra keres megoldást, mint a komplex program. Az előbbi megvalósítása viszont számos nehézséggel jár, mégpedig abból adódóan, hogy korlátok közé szorul. Nem eredményezhet alapvető technológiai és műszaki változásokat, mivel ebben a folyamatban a vezető szerep a USA-é és Japáné. Ennek következtében az Eurékára fordított pénz- mennyiség tavaly is kisebb volt, mint az Egyesült Államok és Japán hasonló programjainak ráfordításai. A megvalósítás harmadik esztendejében a program tervezeteinek többsége a végrehajtás kezdeti szakaszában van csak, s az erre szánt eszközöknek mindössze 38 százalékát merítették ki eddig. Ez nem volt elég arra, hogy Nyugat-Európa behozza az USA-val és Japánnal szemben mutatkozó lemaradását a technológiai folyamatok fejlesztésében. Az Euréka tehát csak egy programvariáns a nyugati kínálatból. Mivel azonban Európa globális problémáira keres megoldást, számunkra is megnövekedik a szerepe. Ilyen megfontolásból némelyik KGST-tagállam szeretne bekapcsolódni az Euréka egyes tervezeteinek megvalósításába. Magyarország az atmoszféra, Jugoszlávia gz óceano- gráfia és a történelmi műemlékek kutatásából kíván szakemberei bekapcsolásával részt vállalni. • Milyen a KGST és Nyugat-Európa, illetve a tőkés világ tudományos-műszaki ismereteinek cseréje? Jelenleg mely formái vannak túlsúlyban, s mi várható a jövőben?- Ha eltekintünk attól, hogy a tudományos-műszaki ismeretek Kelet és Nyugat közti cseréjében a tőkés országok részéről nem egyszer a diszkrimináció jelei mutatkoznak, akkor ez a kereskedelem általában sikeresen fejlődik. Például a licenc- forgalom az árucsere-forgalom 10 százalékát teszi ki, míg a hagyományos külkereskedelem csak a 3 százalékot éri el. Ebből adódóan a licencvásárlás és -eladás az első helyen található a két tábor közti tudományos-műszaki ismeretek cseréjében. Utána a know-how és az ipari kooperáció következik. Az utóbbi években közvetlen kapcsolatok alakulnak ki a KGST-tagállamok vállalatai és a fejlett tőkés országok cégjei között, s e téren nagy lehetőséget és távlatokat nyit a vegyesvállalatok alapítása. Ezt fokozatosan kiegészíti a különleges gazdasági övezetek létrehozása a KGST-tagországok területén. • Mely tőkés államokkal a legjobb az együttműködésünk a tudo- mányos-műszaki ismeretek cseréjében, és miért?- A három nyugati központ (USA, Japán, Nyugat-Európa) közül az utóbbival vannak legjobb kapcsolataink, azon belül is az EGK tagállamaival. Történelmi, földrajzi, gazdasági és politikai okai vannak annak, hogy miért éppen velük. A kül-, li- cenc- és know-how-kereskedelem, az ipari kooperáció és az ezekhez kapcsolódó hitelezés ad tartalmat ennek az együttműködésnek. Az egyes országok közül az EGK- hangadó, NSZK, továbbá Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, a Benelux államok, a nem EGK- tagok közül pedig Ausztria, és a skandináv államok az állandó partnereink. • Bizonyos ismeretáramlás a KGST-ből is tapasztalható. Milyen formában valósul meg, és mi jellemző rá?- A már említett okok miatt a tu- dományos-múszaki ismeretek áramlása a KGST-ből elsősorban Nyugat-Európába, főként pedig az EGK tagállamaiba történik. Hagyományos árucsere mellett a tudományos-műszaki együttműködés magasabb formáival is találkozunk. Figyelmünk Európán kívülre is kiterjed. A gazdasági és tudományosműszaki együttműködés elemzése közben tapasztaljuk a fejlődő országokban végbemenő nagy változásokat. Manapság már új tőkés központnak minősül a Csendes-óceán térségében fekvő iparilag fejlett tőkés törpeállamokból kialakult új ipari országok csoportosulása: Hongkong, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr. Ezen kívül egyre fontosabb szerepet vállalnak magukra az Észak- és Latin-Amerika térségében található integrációs csoportosulások. Gazdasági szerepvállalásuk mellett politikai fajsúlyúk is mind nagyobb. Számunkra ez azt jelenti: hagyományos nyugat-európai orientálódásunk mellett ezekkel a tömörülésekkel szintén keresnünk kell az együttműködés szálait. Az árucserén túl a tudományos-műszaki ismeretek cseréje, főként pedig a kölcsönösen előnyös technológiacsere jöhetne számításba. • A komplex program elfogadása óta milyen kézzelfogható eredmél nyékét lehetne felmutatni arról a területről, amelyben tevékenykedik?- A program megvalósításába eddig 1500 szervezet, köztük 500 szovjetunióbeli kapcsolódott be. Je- ' lenleg 3000 feladat megoldásán dolgoznak. Ezekből 2500 újfajta anyagot, technológiai eljárást és műszaki berendezést fejlesztenek ki. Nagyon rövid idő alatt növeltük a probléma- megoldások hatékonyságát, a minimálisra szorítottuk le az adminisztratív eljárásokat. Úgy érzem, a korábbinál nagyobb figyelmet kell szentelni a nyugat-európai integrációnak, mert kedvező eredményeit akár a KGST-én belül is felhasználhatjuk. A tapasztalatok ilyesfajta áramlása ugyancsak része lehet az ismeretcserének, amely a KGST és a fejlett tőkés államok viszonylatában mind rangosabb helyre emelkedik J. MÉSZÁROS KÁROLY Változó városkép Teljesül a lakásépítési terv, késnek a járulékos beruházások • Új szakmunkásképző és orvosi rendelőintézet épült • Többet segíthetne a Kovosmalt A városfejlesztésben elért eredményekkel foglalkozott a közelmúltban a Füleki (Fil’akovo) Városi Nemzeti Bizottság tanácsa. Mindenekelőtt a választási program teljesítését értékelték az elmúlt év folyamán végzett munka tükrében. A lakásépítés terén elért eredmények biztatóak, hiszen az állami építési program keretében átadott hatvannégy lakáson kívül 192 új szövetkezeti lakásba is beköltözhettek a boldog tulajdonosok. Ezután jelentős időelőnnyel kezdték meg az alapozási munkálatokat a Paprét nevű lakótelepen, ahol várhatóan még az idén újabb 112 lakás készül el. Nem gyengült a magánerőből építkezők lendülete sem, hiszen az előirányzott tizenöt családi ház helyett húszba költöztek az év végéig. Az elképzelések szerint a választási időszakra előirányzott 506 lakásnál több is felépülhet, ha kielégítik a magánépítkezők telekigényeit. Nem ennyire kedvező viszont a helyzet a járulékos beruházásokat illetően. Az 5 millió 300 ezer koronás ráfordítással Z akcióban épülő óvodát, mellyel egyébként a város legnagyobb iparvállalata, a Kovosmalt rendelkezik majd az átadás után, már az elmúlt évben be kellett volna fejezni, ám éppen a beruházó vállalat segítségének hiánya miatt néhány hónapos késéssel kell számolniuk az iskolaügyi szerveknek. Van némi „csúszás“ a húsz tantermes alapiskola építésénél is, ám a kivitelező Losonci (Lucenec) Magasépítő Vállalat fogadkozik, hogy határidőre átadja majd a létesítményt. A közel negyvenmillió koronás ráfordítással épített, s már korábban átadott Gépipari Szakmunkásképző Iskola új objektumain kívül még két iskolai létesítmény építését tervezték a nyolcvanas évek elején, ám sem a bentlakásos kisegítő iskola, sem a gimnázium tornatermének építésére nem találtak kivitelező vállalatot. Az új létesítmények mellett több iskola, óvoda és bölcsőde tatarozása is folyamatban van, s erre csupán az elmúlt esztendőben több mint 1 millió 700 ezer koronát fordítottak. Az új egészségügyi létesítmények közül feltétlenül meg kell említeni a tavalyelőtt átadott rendelőintézetet, melyet az elképzelések szerint tovább bővítenek, hogy a környező falvak járóbetegellátását is megoldják. A város lakosságának kényelmét, életkörülményeinek javítását célozzák a folyamatban lévő vízügyi beruházások, a járda és útépítések is. Az elképzelések szerint még az idén megkezdik a városi víztisztító állomás bővítését. A város központján bán a jobb ivóvízellátás érdekében átépítik, bővítik a kitűnő ásványvizet adó kutat, s ehhez már elkészültek a pontos tervrajzok. A közel tizenkétezer lelket számláló városhoz Püspöki (Biskupice) község után a legutóbbi választási időszak óta csatlakozott Bolgárom (Bulhary) település lakossága is. A jelek szerint a külső városrészek fejlesztését sem hanyagolják el, hiszen terveket készítettek fokozatos közművesítésükre, s a középületek többségét is rendbehozzák. A testnevelési és sportolási célokat szolgáló beruházások közül feltétlenül meg kell említeni a futballpá- lya környékének rendezését. Már a korábbi esztendőben átadták a kétszintes szociális épületet, s befejezték a tornaterem kazánházának építését is. A tekepálya üzembehelyezése is javítja a városkában a sportolási lehetőségeket. Tervek készülnek már a városi fürdő felújítására, s a parkban is megteremtik a tömegsportolás feltételeit. A szolgáltatások bővítése, színvonaluk javítása terén az elmúlt esztendők nem hoztak látványos sikereket, hiszen jelenleg csak néhány alapvető szolgáltatási ágazat folyamatban lévő bővítéséről lehet számot adni. Korszerű járművel gyarapodott viszont a műszaki szolgáltató vállalat. Ennek ellenére jogosak a panaszok a közterek és parkok rendezetlenségére, az utcák szeny- nyezettsége miatt. Más kérdés persze, hogy maguk a lakosok is többet tehetnének a szebb, tisztább városkép érdekében. - ha. Szakemberképzés az építőiparban Egy szakma rangjáról, becsületéről már az iránta érdeklődő s azt kitanulni vágyó fiatalok száma is sokat elárul. Bizonyára az olvasók közül is sokan emlékeznek azokra az évekre, amikor a pályaválasztó lányok többsége pincérnő, elárusító szeretett volna lenni, míg a fiúk javarészét a lakatos- és kőművesmesterség vonzotta. Most például ott tartunk, hogy szinte egy fiú sem akar cipész vagy kéményseprő lenni, s egyre kisebb az érdeklődés a valamikor oly nagyra becsült építőipari szakmák iránt is. Igaz, ez utóbbi állításnak látszólag ellent mond, hogy Szlovákiában jelenleg csaknem 14 ezer fiatal tanul építőipari szakmunkásképző intézetben. Az építőipar „öregjei“ mégis elégedetlenek. Szerintük ezen intézményekben tanuló fiúk legtöbbje egyáltalán, vagy alig tanúsít érdeklődést leendő szakmája iránt. Ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen sokuk kényszermegoldásból választotta az építőipari szakmák valamelyikét - miután eredménytelenül felvételizett középiskolában vagy más szakmunkásképzőben. Csoda-e, ha a sokéves gyakorlattal rendelkező építőipari szakmunkástól kezdve a tárca vezetői dolgozójáig minden szinten aggódnak az építőipar jövője miatt? Egyelőre úgy tűnik, nem oktalanul, hiszen a szakmunkásképzőkbe évente felvett mintegy 4200 tanuló tudásszintje enyhén szólva nem megfelelő. Mindössze 16 százalékuk éri el a közepes - 2,3-2,7 - átlagos osztályzatot, a többiek ismeretei pedig messze átlagon aluliak. Sót, 20 százalékuk osztályzatának átlaga még a 3,5-nél is rosszabb. Ebből a szempontból különösen a bratislavai szakmunkás- képzőkben rossz a helyzet, ahová még 4,2-4,5 átlaggal is felveszik a tanulókat. Az első pillanatban azt hihetnénk, hogy mindezt a szakemberképzés igénytelensége okozza. Ez viszont nem igaz, hiszen az SZSZK Fejlesztési és Építőipari Minisztériuma különös figyelmet fordít erre a kérdésre. Az 1988/1989-es tanévben 24 szakmunkásképzőben és tíz gyakorlati oktatást szolgáló központban gondoskodik a szakemberképzésről. Fejlesztésükre a 7. ötéves tervidőszakban mintegy 200 millió koronát költött az építőipari tárca, s ezzel megteremtette a vállalati munkáskáderek pótlásához szükséges feltételeket. A munkásszakmára való felkészítést szolgáló rendszer mégsem oldotta meg ez ideig a tanulók toborzásával és a tízéves iskolakötelezettséggel járó kérdések mindegyikét. így például a termelő vállalatok számára gondot okoz a szakmunkásképző-intézetek nevelőmunkájához szükséges anyagiak előteremtése, ami nem csupán kötelességük, hanem jó beruházás is lenne. Csakhogy mindennek ellent mond a Törvénytár 29/1984-es számú törvénye, amely szerint a tanulók a kötelező tízéves tanulmányidó letöltését követően átléphetnek egy másik iskolába, anélkül, hogy meg kellene téríteniük a képzésükre fordított kiadásokat. Sokuk él is ezzel a lehetőséggel. Az oktatásra fordított kiadásokat fedező vállalatokat azonban ezáltal nem csupán anyagi veszteség éri, hanem szakembereket is veszít. Az építőipar számára továbbá problémát okoz az is, hogy sok esetben olyan tanulók továbbképzéséről kénytelen gondoskodni, akik be sem fejezik az alapiskola nyolc osztályát. Igaz, oktatásuk egy külön tanterv szerint történik a szakmunkásképzők kétéves tagozatain, mégis negatívan hatnak a képzés színvonalára. Az említett gondokkal természetesen nem csupán az építőipar küzd. Ám ha figyelembe vesszük, hogy ez az ágazat milyen nagy hatással van a népgazdaság további fejlődésére, nyilvánvaló, hogy ez ügyben mielőbb tenni kell valamit. A megoldásra azonban nem képes pusztán az építőipar és az iskolaügy, hiszen magától értetődő, hogy tőlük független tényezők is előidézték az építőipari szakmák rangjának lefokozását. Nehéz és céltalan lenne azt kutatni, hogy áz építőipart ért, legtöbbször jogos bírálatok miatt csökkent-e a fiatalok érdeklődése, vagy az eddigi szakemberképzés kelleténél alacsonyabb színvonala csökkentette-e az építőipari szakmák ázsióját. Az így kialakult bűvös körből most már csak megfelelő ösztönzőkkel lehet kiutat találni, persze a munka minőségére vonatkozó igényesség növelésével egyetemben. BARANYAI LAJOS
