Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám, szombat

ÚJ szú 3 1989. I. 28. Kiútkeresés a libanoni válságból Samir provokatív látogatása a „biztonsági övezetben“ (ŐSTK) - Szalem Hossz megbí­zott libanoni kormányfő és Hussze­in Husszein!, a képviselőház elnöke Tuniszba utazott, ahol részt vesznek a Libanon helyzetével foglalkozó arab kormánybizottság ülésén. Ezt a bizottságot január első felé­ben hozták létre az Arab Államok Ligája miniszteri tanácsának konfe­renciáján. Feladata, hogy keresse a iibanoni politikai válság rendezé­sének és a nemzeti megbékélés elérésének módjait. A bizottság tag­jai: Kuvait, Szudán, Tunézia, Algé­ria, az Egyesült Arab Emírségek és Jordánia külügyminisztere, valamint Sedli Klibi, az Arab Államok Ligájá­nak főtitkára. Mint ismeretes, Libanonban már több mint négy hónapja tart az alkot­mányos válság. Amin Gemajel egy­kori államfő megbízatási ideje tavaly szeptember 22-én járt le, de a parla­menti képviselők máig sem tudtak megegyezni az elnökjelölt szemé­lyében. Gemajel Michel Aun tábor­nokot nevezte ki kormányfőnek, számos politikai párt és csoport azonban elutasította ezt a döntést és továbbra is Szalem Hosszt ismeri el miniszterelnöknek. Bejrútban kö­Teherán után Bagdadban Tárgyalások a konfliktus megoldásáról (ÖSTK) - Jan Eliasson, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja teg­nap befejezte teheráni munkaláto­gatását és Bagdadba utazott. Ered­ményesnek nevezte az iráni veze­tőkkel folytatott tárgyalásait az ENSZ szerepéről az iraki-iráni konf­liktus rendezésében. Reményét fe­jezte ki, hogy sikerül áthidalni azokat a nehézségeket, amelyek akadá­lyozzák a béketárgyalásokat. Ezeket a kérdéseket vitatja meg Eliasson a bagdadi vezetőkkel is. Irak egyébként ezen a héten szaba­don engedett 250 sebesült és beteg iráni hadifoglyot. KÖZÉP-AMERIKA Mexikó a békés rendezést szorgalmazza zölték, Michel Aun is Tuniszba utazik. xxx Jicchak Samir izraeli kormányfő egy év után ismét a dél-libanoni úgynevezett biztonsági övezetbe utazott. Samir az izraeli csapatokat és a kollaboráns Dél-libanoni Had­sereg (SLA) egységeit a „biztonság jelentős tényezőjének“ nevezte. A miniszterelnök találkozott Antoin Lahaddal, a SLA parancsnokával, aki Izraelben kezeltette magát. Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára tegnap megállapítot­ta, hogy Izrael továbbra sem hajlan­dó kivonni csapatait a biztonsági övezetből. (CSTK) - Fernando Solana Morales A nicaraguai fővárosban ezekben a na- mexikói külügyminiszter közép-amerikai pokban kezdődött meg az állami és a ma­körútjának következő állomására, Mana- gánszektor képviselői közötti kapcsolatok guába érkezett. A nicaraguai fővárosban felvétele. A hét elején intenzív tárgyalá­rendezett sajtóértekezletén rámutatott, az sok kezdődtek a mezőgazdasági és ipari eddig meglátogatott három térségbeli or- magántermelők, valamint Luis Carrión szágban folytatott tárgyalásai során meg- ipari és Jaime Wheelock mezőgazdasági győződött arról: a guatemalai béketerv miniszter között. Ezek célja megoldást továbbra is a regionális konfliktus megöl- keresni a gazdasági válságra. Abban már dásának leghatékonyabb eszköze. A mi- megállapodtak, hogy Nicaraguában fel­niszter elmondta, a közép-amerikai ál- függesztik a földreformot és néhány álla­lamfóknek átadta Carlos Salinas de mi vállalatot fele-fele arányban vegyes Gortari mexikói elnök levelét, amely arról tulajdonúvá alakítanak át. A tárgyaló felek tanúskodik, hogy Mexikó nagy jelentősé- szerint február elején már konkrét megál­get tulajdonít a térségben kialakult helyzet lapodásba önthetik elképzeléseiket, békés rendezésének. A kínai külügyi szóvivő Bush látogatásáról és Kambodzsáról (CSTK) - A pekingi külügyminisztérium szóvivője tegnap megerősítette azt a wa­shingtoni bejelentést, hogy George Bush elnök február 25-26-án munkalátogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. Az amerikai elnököt Jang Sang-kun államfő és Li Peng miniszterelnök hívta meg. Mint ismeretes, Bush alelnökként kétszer járt Kínában. A pekingi szóvivő közölte azt is, hogy ECUADOR Az AVC partizánszervezet letette a fegyvert (CSTK) - Quitói jelentés szerint az Alfaro vive carajo (AVC) nevű partizánszervezet feltétel nélkül és azonnal letette a fegyvert és úgy döntött, bekapcsolódik Ecuador poli­tikai életébe. A szervezet közelebb­ről meg nem nevezett tagja tévényi­latkozatában közölte, az AVC be­szünteti a harcot, hogy elősegítse a gazdasági és szociális problémák megoldásáról szóló nemzeti párbe­széd megkezdését. A szervezet elő­zőleg tárgyalásokat folytatott Rodri- go Borja szociáldemokrata elnök kormányának képviselőivel. Bush találkozik Teng Hsziao-pinggel, Kína legbefolyásosabb politikusával és több más vezetővel. Az amerikai elnök jól eligazodik a kínai ügyekben, hiszen 1974-1975-ben diplomataként dolgozott Pekingben. A szóvivő leszögezte, Kína kész tár­gyalásokat folytatni Vietnammal, hogy tisztességes és sokoldalú politikai rende­zés szülessen a kambodzsai konfliktus­ban. Megismételte azt az álláspontot, amely szerint a vietnami csapatok teljes kivonása után a négy kambodzsai félnek el kell érnie a nemzeti megbékélést, létre­hozni az ideiglenes négyoldalú koalíciós kormányt Norodom Szihanuk herceggel az élen. E kormány feladata lenne az általános választások megrendezése és döntene arról, hogy mi legyen a négy fél fegyveres erőivel. Ugyanakkor hangsú­lyozta, hogy a négyek közül senkit sem lehet kizárni a koalíciós kormányból és egyik sem törekedhet benne vezető sze­repre. Katonai doktrínánk védelmi jellegű Alekszej Lizicsov nyilatkozata (ÖSTK) - Alekszej Lizicsov hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és haditengerészet politikai főcsoportfőnöke csütörtökön interjút adott a Cseh­szlovák Sajtóiroda és az Obrana lidu munkatársának. Arra a kérdésre, hogy a szovjet fegyveres erők kötelékében miképp halad az átalakítás és demőkratizá- lás, azt válaszolta, hogy a szovjet hadseregben végbemenő átalakítás természetesen összefügg az egész szovjet társadalomban és az SZKP- ban folyó átalakítással. - Máskép­pen ez nem is lehet, mivel a fegyve­res erők a társadalom részét képe­zik, és a szovjet társadalom törvé­nyeinek értelmében fognak fejlődni és élni. Az átalakítás a katonai dokt­rína védelmi jellegére támaszkodik. E doktrínát a Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületének berli­ni ülésén hagyták jóvá. Arról, hogy a szovjet hadsereg­ben milyen fogadtatásra találtak a fegyveres erők és fegyverzetek jelentős számbeli csökkentésére irá­nyuló intézkedések, Lizicsov kijelen­tette: Üdvözöltük a Mihail Gorbacsov ENSZ-beszédében ismertetett lépé­seket. Álláspontunk világos: az új politikai gondolkodásra és az éssze­rű védelmi elégségesség elvére épül. Leszerelési javaslataink más országok, mindenekelőtt a NATO- tagállamok számára példaként szol­gálnak. Kezdeményezésünket Ma- . gyarország és az NDK követte, s már Csehszlovákia is előkészített bizonyos javaslatot. Sajnos, nyugati partnereink lépé­seinkre mind ez ideig nem válaszol­tak konkrét javaslatokkal. Abból kell kiindulnunk, hogy fegyveres erőink számbeli csökkentése olyan folya­mat, amely két évig fog tartani. Ez az idő elég lesz arra, hogy a Nyugat elgondolkodjon és feleletet adjon. Realista módon közelítjük meg a fegyveres erők és fegyverzetek- mind a hadászati támadófegyve­rek, mind a hagyományos fegyverek- csökkentését. Igaz, az érdekek és erők egyensúlyát célzó erőfeszíté­seket a Nyugat részéről még nem figyelhettünk meg. A szocialista or­szágok körüli támaszpontokon fél­millió jól felfegyverzett amerikai ka­tona teljesít szolgálatot. Mi két repü- lőgép-anyanajóval - rajtuk egyen­ként 38-38 harci géppel - rendelke­zünk, az ő 15 anyahajójuk mind­egyikén 98-98 repülőgép van, s ezek fele nukleáris fegyverhordo­zásra is alkalmas. Beszélhetünk-e itt egyensúlyról? Például a csapásmé­rő légierőt tekintve az Egyesült Álla­moknak csak Európában 1400-al több repülőgépe van, mint nekünk. A harci helikopterek terén is jelentős a fölényük. Amikor az erők egyensú­lyáról beszélünk, ők csak a száraz­földi erők egyensúlyát emlegetik- e téren ők a gyengébbek. Nekünk több harckocsink és ágyúnk van, nekik viszont több harckocsielhárító fegyverük. Figyelmen kívül akarják hagyni a haditengerészetet és a lé­gierőt. De ha összehasonlítunk, ak­kor mindent hasonlítsunk össze. Be kell számítani a hadászati nukleáris fegyvereket, szárazföldi erőket, a lé­gierőt, a haditengerészetet és így tovább. És csak az ilyen együttes egyensúly alapján folytathatunk pár­beszédet. Sajnos, még mindig el­hangzik, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel szemben az erő politikáját kell alkalmazni. Erről be­szélt a volt és a jelenlegi amerikai elnök és az amerikai kormány több más tagja. Ebben a helyzetben nem gyengíthetjük harci felkészültségün­ket, erősítenünk kell a szövetségün­ket, harci együttműködésünket, mi­vel az egyoldalú leszerelés csak egy dologhoz vezethet: a politikai önálló­ságunk elvesztéséhez. Az ésszerű elégségesség elvéről szólva elmondta: Ez fegyveres erőink kiépítésének elve, a védelmi doktrínából indul ki. A jelenlegi időszakban ennek alap­ján fegyveres erőinket úgy alakítjuk át, hogy a hadsereg és a haditenge­részet - a mennyiséget tekintve - a minimális legyen, de ugyanakkor megfeleljen a nemzetközi katonai­politikai helyzetnek, s szavatolni tud­ja országunk és barátaink megbíz­ható védelméf. Ez az elv az általá­nos rendeltetésű erőkhöz kötődik: a szárazföldi erőkhöz, a légierőhöz, a légvédelemhez és a haditengeré­szethez. Viszont a hadászati nukle­áris erőinket, az egész hadászati triászt (a hadászati szárazföldi raké­taegységeket, a tengeralattjáró-fe­délzeti ballisztikus rakétákat, és a stratégiai bombázógépeket) az Egyesült Államok hadászati erejével való egyensúly elvével összhang­ban kell építenünk. Amint mondani szokás, 1:1 arányban. És mindaddig ehhez tartjuk magunkat, amíg sor nem kerül a stratégiai atomerők fel­számolására. Az agresszornak tud­nia kell: ha támadásra szánja el magát, akkor megkapja a megfelelő választ. Ez az ésszerű elégséges­ség lényege. JUGOSZLÁVIA T alán sokan ismerik ezt a jelen­séget: ül az ember a tenger­parton (árnyékban 35-40 fok), epedve kémleli az Adria kék vizét, nem lesz-e legalább egy kis légmoz­gás. Napokon át semmi, a víz tükör­sima, a partmenti fenyők ágai is mozdulatlanok. Egyszer csak bebo­rul, mennydörgés hallatszik, a víz fodros és a kavicsos partra szinte egy pillanat alatt hullámok zúdul­nak: jön a várva várt szél! De mi ez? Hiszen nem felfrissülést hoz, hanem még nagyobb hőséget. Ez a forró szél, amely úgy csap az ember arcá­ba, mintha hósugárzó előtt állna... Ez a kép - legalábbis most visz- szagondolva rá - akár idillikus is lehet. Nem így Jugoszlávia jelenlegi helyzete, amely eszembe juttatta azt az augusztusi forró szelet. Igen, megszokhattuk már, hogy Jugoszlá­viában nemcsak a nyár, hanem az ősz, a tél is forró, s a most közelgő tavasz is bizonyára az lesz. A Tanjug hír- ügynökség a mi­nap drámai érté­kelést adott az or­szág állapotáról: „Jugoszlávia mind mélyebb válságba süllyed, a hatal­mas infláció várható szintjét senki sem képes megjósolni, a munkanél­küliség tovább növekszik... A JKSZ vezetőségének tekintélye komolyan megingott, s többé-kevésbé ez ér­vényes az egész pártra... Az egysé­ges Jugoszláviát egyre ritkábban említik, nem kap hangsúlyt az, hogy egységének erősítése az egész tár­sadalom érdeke." Súlyos, talán kétségbeesett sza­vak, de a valóságot tükrözik. Ennek a helyzetnek az előzményei, persze, évekre (évtizedekre) nyúlnak vissza, de a tavalyi - az újvidéki Magyar Szó jellemzése szerint is - viharos szűk esztendő volt, amikor az ese­mények különösen felgyorsultak. El­sősorban a negatív előjelűek, de az is tény, hogy úgyszintén történtek erőfeszítések a válságból kivezető út megalapozására. Gondolok főleg az alkotmánymódosításra, amely nagy lépést jelentett a reformok felé. A november 29-i nemzeti ünnep előestéjén életbe lépett alaptörvény az előző (1974-es) alkotmány 39. pontját módosította - érintve a gaz­dasági szférát és a politikai intéz­ményrendszert egyaránt. (Termé­szetesen változatlanul hagyta az alapelveket, vagyis a föderatív ál­lamrendszert, a szocialista önigaz­gatást, a munkáshatalmat, a nemze­tek és nemzetiségek egyenjogúsá­gát, az el nem kötelezett külpoliti­kát.) Néhány a legfontosabb válto­zások közül: pénzintézetek és válla­latok ezentúl akár teljes mértékben külföldi tulajdonban lehetnek (eddig 49 százalék volt az idegen részese­dés felső határa); a magánkézben levő földtulajdon 30 hektár lehet (az eddigi maximum 10 helyett)r meg kell teremteni az egységes hazai piacot, érvényesítve a piacgazdál­kodás törvényszerűségeit stb. Meg­jegyzendő, hogy ezekben a kérdé­sekben viszonylag hamar sikerült egységes álláspontra jutni az alkot­mánymódosítás csaknem két évig tartó vitájában. N ehezebb diónak bizonyult a politikai intézményrend­szer, a föderáción belüli viszonyok kérdése. Itt már jobban a felszínre csaptak a tagköztársaságok ellenté­tei: mindegyik szeretné növelni saját önállóságát. így a föderáció, a köz­pont hatáskörének lényegesebb bő­vítése - egyelőre - be sem került az alkotmányba. Ami pl. azt jelenti, hogy az országos parlamentben ezután is jelentős marad azoknak a problé­máknak a száma, amelyekben a tagköztársaságok és autonóm tar­tományok nézetazonossága szük­séges. (Ez mindig is megkötötte a központi kormány kezét, s egye­bek között - még később visszaté­rünk rá - erre is panaszkodva mon­dott le tavaly december 30-án Bran- ko Mikulics kabinetje.) De nem is várható, hogy lecsillapodnak a ke­délyek a teljesen új alkotmány kidol­gozása során - ami már napirenden van. (Az alaptörvény legyen közért­hető és kevésbé terjedelmes - fo­galmazódik meg az általános igény.) Szövevényes és bonyolult a jugoszláv föderáció tagjainak a viszonya. Vegyük pl. Koszovót, az egyik legsúlyosabb problé­mát, az albán nacionalizmus tűzfészkét. A Szerbiához tartozó autonóm tartomány­ban élő szerbek és crnagorácok védelem­re szorulnának, de Koszovo ügyeibe lé­nyegesen nem szólhat bele a szerbiai vezetés. Sokan úgy vélik, az autonómia korlátozása lehetővé tenné a határozot­tabb intézkedéseket. Csakhogy itt a má­sik autonóm tartomány, a Vajdaság, melynek önállóságát értelemszerűen szintén csorbítani kellene. Újvidéken pe­dig ezzel semmiképp sem akarnak egyet­érteni, s ezt kifejezésre juttatták a tavaly októberi utcai tüntetéseken is, amelyek elsöpörték a tartományi vezetést. A szerb befolyás növelésére tett - vélt vagy valós - erőfeszítéseket féltékenyen figyelik Zágrábban és Ljubljanában, a két legfejlettebb tagköztársaság fővárosá­ban. A viszályok gyökerei elsősorban a gazdaságban, az egyes tagköztársasá­gok fejlettségi szintjében mutatkozó jelen­tős különbségekben keresendők. A fejlett Észak és az elmaradott Dél problémája ez, amikor például Szlovénia azt kifogá­solja, hogy jóval nagyobb mértékben járul hozzá a közös kiadásokhoz, de a „visz- szatérítés" elenyésző. Beszéltem ljublja­nai állatorvossal és kórházigazgatóval, s azt kifogásolták, miért nem dolgoznak lenn, délen is, Crna Gorában, Macedóniá­Forró szél bán. Az érem másik oldala azonban, hogy ott alig van ipar, a mezőgazdaság is elmaradott; nem számítva az egyébként tiszteletben tartott muzulmán vallás hát­ráltató hatását. Szóval, mindenképp köl­csönös megértésre és szándékra van szükség ahhoz, hogy fokozatosan eltűn­jön az óriási szakadék, melynek illusztrá­lására jó példa: Szlovéniában 800 ezer dinár körüli a havi átlagjövedelem, míg mondjuk Macedóniában csak 360 ezer (és egy hete éppen, hogy Szkopjéban valóságos élelmiszerár-robbanás történt, úgyhogy pl. 1 kiló juhtúró ára 20 ezer ■ dinár...). A türelem és a tolerancia tehát elengedhetetlen, de ami a leglé­nyegesebb, az az átgondolt, reális, a szerkezeti átalakítást, a hatékony ter­melést ösztönző gazdasági program. Ez­zel pedig Jugoszlávia jelen pillanatban nem rendelkezik, ugyanis efektíve kormá­nya sincs. A múlt év utolsó előtti napján a Mikulics-kabinet bedobta a törülközőt, mert a parlament nem hagyta jóvá az idei költségvetést. Ez kétségtelenül szűkre szabott volt, de a takarékosság egyben feltétele is annak, hogy Jugoszlávia ne veszítse el a Nemzetközi Valuta Alap bizalmát. A kijelölt (ám a szkupstina által még jóvá nem hagyott) miniszterelnök, a horvát nemzetiségű Ante Markovics most állítja össze csapatát és programját. A dolga annyival könnyebb, hogy a tavalyi alkotmánymódosításkor törölték azt a ki­tételt, miszerint a szövetségi miniszterek kiválasztásakor ügyelni kell a nemzeti összetételre. De.- mint már említettük- a kibővített hatáskör sokkal jobban a hasznára válna a belgrádi kormánynak, ugyanis amit elhatároz, azt gyakran meg­torpedózzák a köztársaságokban. A vezetők személyére vonatkozóan is fontos változást hozott a módosított alkot­mány: szétválasztja az állami és a párt­tisztségeket. Már önmagában ez is jelen­tős káderfelújításhoz vezet országos és köztársasági, illetve tartományi szinteken egyaránt. Személycserékre azonban az utóbbi hónapokban ettől függetlenül- alulról jövö nyomás eredményeként - is sor került. Szó volt már a tavalyi vajdasági „menesztésről“, s még két hete sincs, hogy a Crna Gora-i komplett párt- és állami vezetés kényszerült lemondásra a titográdi tömeges megmozdulások nyomán. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gén belül, akárcsak a társadalom egészé­ben, szintén érlelődnek a változások. A tekintélyvesztés azok malmára hajtja a vizet, akik szocialistaellenes alapállás­ból igyekeznek az ország megosztására. Fel kell rázni a párttagságot, s a kom­munistáknak kell elsősorban arra töre­kedniük, hogy megszüntessék a nyitott frontokat, közöttük a legveszedelmeseb­bet, a nacionalizmust - írta a bevezető­ben már idézett Tanjug-kommentár. Nos, kétségtelenül gyökeres változást igényel a pártvezetés munkastílusa is - ennek hangot adott a Vajdasági KSZ múlt hét végi rendkívüli konferenciája is, amely követelte Sztipe Suvarnak, a JKSZ KB Elnöksége elnökének a lemondását, vala­mint a párt rendkívüli kongresszusának mielőbbi összehívását. Más pártszerve­zetek (legutóbb szerdán a szerbiai KB) hasonló igénnyel álltak elő, úgyhogy az egyébként 1990 júniusában esedékes XIV. pártkongresszust valószínűleg előre hozzák. I lyen helyzetben ül össze hétfőn Belgrádban a JKSZ Központi Bizott­sága (az ülést öt nappal elhalasztották, épp az alapos előkészítés szükségessé­ge miatt). Itt nem torkollhat a vita szemé­lyes vagy más ellentétekbe, ugyanis ez azt a bizonyos szelet még forróbbá ten­né... PAPUCSEK GERGELY Wojciech Jaruzelski prágai látogatásáról (ÖSTK) - Lengyelország nagy je­lentőséget tulajdonít Wojciech Ja­ruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke közelgő prágai munkalátogatásának, amely a CSKP KB meghívására valósul meg. Ezt Stefan Staniszewski len­gyel külügyi szóvivő jelentette ki. A továbbiakban elmondta, széles körű véleménycsere várható az áta­lakítás kérdéseiről, a kétoldalú kap­csolatokról, valamint a fő nemzetkö­zi kérdéseket érintő problémákról. A látogatás bizonyára hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok megszilárdí­tásához - hangsúlyozta végezetül a szóvivő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents