Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám, kedd

Az élet színjátéka A hetvenéves Vladimír Reisel érdemes művész köszöntése Az év hőse és a hétköznapok hősei TÉLI FILMSZEMLE A MOZIKBAN Moszkva, Nyugat-Berlin, Karlovy Vary, Velence és Cannes fesztivál­közönsége már tetszéssel fogadta, a nemzetközi zsűri pedig elismerés­ben részesítette azokat a filmeket, amelyeket most nálunk is műsorra tűznek a mozik. A téli filmszemle így a legjobbak fesztiváldíjas munkái­ból ad válogatást, programjából akár összeállíthatnánk a kortárs film­művészet névsorát vagy az utóbbi évek sikerfilmjeinek címlistáját. S ha a bemutatásra váró alkotások némelyike szerényebb is, a néző figyel­mére feltétlenül érdemes mind a huszonhat mű. Színpad az egész világ, és színész rajta minden férfi s nő - a shakespeare-i tétel ismert és igaz. De Vladimír Reisel, a költészetre vonatkoztatva a tételt, így szövegezi meg a magaalkotta változatát: „Az ember megjelenítése a költészetben, és a költészeten kívül, egyike azoknak a színjátékoknak, amelyben az ember egy személyben szereplő és néző. S az a legszebb és egyben legmegrázóbb, hogy ez a színjáték, ha változatokban is, szüntelenül megismétli önmagát". Reisel egész, kivételesen gazdag és sokrétű költészetében, életművében hű maradt ehhez a tételhez: minden költe­ményében egyszerre és egyidejűleg sze­repel az élet színpadán és a színjátékban részt vevő, azt tudatosan fejlesztő, irányí­tó tovább vivő nézőtéren. Húszesztendős volt, amikor megjelent első kötete: Látok minden nappalt és éjt (Vidím vsetky dni a noci, 1939), és természetesen szürrea­lista költőként lépett a világ elé; és termé­szetesen további köteteiben is - A való­színűtlen város (Neskutocné mesto, 1943), A fekete Vénusz (Temná Venusa), amelynek költeményei ugyancsak 1939- ben keletkeztek, de hosszú hányattatás után, csak 1967-ben jelentek meg, s vé­gül a már teljes harci fegyverzetben a fa­sizmus ellen fellépő Tükör a tükör mögött (Zrkadlo za zrkadlom, 1945) - következe­tesen szürrealista költőnek vallotta, hir­dette önmagát. Nemcsak választott pél­daképei és az akkoriban legerőteljesebb költészeti irány hatására: elsősorban azért, mert a szürrealizmus azokban az években - a hitleri fasizmus már átlépte a világ és az élet összes határait - maga­tartást, hitvallást, ellenállást jelentett. Költői és emberi pályafutása kivétele­sen változatos és kivételesen töretlen: középiskolai tanári oklevelével már hu­szonhat éves korában a Pravda szer­kesztője lett, majd hosszú évekig diplo­máciai szolgálatot teljesít, s közben sorra végighalad az irodalom minden számotte­vő ágazatán; a költészet mellett foglalko­zik publicisztikával, ír kritikákat és iroda­lomelméleti elemzéseket, s megkezdi re­mekbe szabott műfordításainak sorozatát - fordított Balza0.ó\ és Stendhaltól és rendre fordítja a francia költészet nagyjait: Verlaine, Apollinaire, Eluard, Prévert, Trióiét válogatott költeményeit. 1951-ben jelenik meg az örök színjá­ték új színterét köszöntő Urak nélküli világ (Svet bez pánov) cimű kötete, s ettől kezdve Reisel líráját, akár a társadalmi léttel és annak küzdelmeivel foglalkozó költeményeire, akár gazdag szerelmi köl­tészetére gondolunk, a szocialista életfor­ma megteremtésének, a szocializmus építésének és fejlesztésének a szándéka, célja, tudata hatja át. És mert a szocializ­mus és a kultúra egymástól elválasztha­tatlan fogalmak, ugyanettől az időszaktól, 1952-től kezdve már kizárólag irodalom­mal és irodalomszervezéssel foglalkozik: 1952-től a ¿ivót című folyóirat szerkesztő­je; 1960-tól a Slovensky spisovatef kiadó- vállalat főszerkesztő-helyettese; 1972-től Színpad és szemétdomb. Szere­lem vizilóbőrben. Felszáll a fény. Harc az arcért. Velence ’88 - nélkü­lünk. Sok lé, kevés hús. - íme, néhány cím a Dialóg első számából. A Szlovákiai Drámaművészek Szö­vetségének kéthetente, nyolc olda­lon, tízezer példányszámban megje­lenő lapja filmről, színházról, televí­zióról szól majd, színes riportokat, szókimondó kritikákat, érdekes híre­ket, kendőzetlen fesztiválbeszámo­lókat, merész hangulatú beszélgeté­seket közölve. Vladimír ¿tefko, az új szlovák lap főszerkesztője legalább- lis ezt ígéri. A többi, mint mondja: legyen majd meglepetés.- Előttünk az „újszülött"... ilyen­nek képzelte?- Pontosan ilyennek. Nekem tet­szik. Nézze, mi olyan lapot akartunk indítani, mely nemcsak a szakmabe­liekhez szól, hanem a művészetpár­toló, kultúrát szomjazó nagyközön­séghez is. De ki kell hogy mondjam: mi elsősorban azokkal a színházba- és mozibajárókkal, tévénézőkkel és rádióhallgatókkal akarunk párbeszé­det folytatni, akik számára a film, a színház, a televízió és a rádió nem csupán kellemes szórakozást - anr nál sokkal többet jelent. Azokkal, akiket az átlagosnál sokkal'jobban 1 foglalkoztatnak a társadalompolitikai és erkölcsi kérdések. A Dialóg első a Slovenské pohl'ady című irodalmi folyó­irat főszerkesztője, s közben kerek tíz éven át irányítja a Kruh milovníkovpoézie (a költészet kedvelőinek) körét. S ezzel egyidejűleg sorra jelennek meg új, mind kiteljesedőbb lírai felkészültséggel, de ugyanakkor egyre határozottabban a min­denkori jelenvalósággal elkötelezett köte­tei, az Otthon (Doma, 1953); a Szerelmes szeretó/c(Milovaní milujúci, 1954); A világ dalai (Spevy sveta, 1955); Köszönöm ne­ked (Dakujem ti, 1957), s végül az Apály nélküli tenger (More bez odlivu, 1960) című kötet, amelynél feltétlenül meg kell állnunk egy pillanatra, mert fontos határ­követ jelent Reisel költészetében. Előző köteteiben is felfigyeltető szatirikus-ironi­kus látásmódja új kötetében - s ettől kezdve minden következő kötetében egy­re kidomborodóbban - a gondolati, szem­lélődő elem felerősödésével, az ember­nek és az ember küldetésének megérteni vágyásával gazdagodik s eljut az erkölcs és erkölcsiség pontos, maradéktalan megszövegezéséhez: Az embernek ön­nön énjéért is meg kell küzdenie. A rákövetkező években ennek az er- kölcsiségnek a szellemében sokasodnak a kötetek: Versek az álomról (Básne o sne, 1962); Szerelem utolsó pillantásra (Láska na posleny pohl’ad, 1964); Szo­morú gyönyörök (Smutné rozkose, 1966), s végül ismét egy kiemelkedően fontos határkövet jelentő kötet, a Szemek és nyírfák (Oőí a brezy, 1972), amelyben a Szovjetunióban tett utazásainak élmé­nyeiről vall, s amelyért állami díjjal tüntét- ték ki. A 70-es, 80-as évek költői termésében feltétlenül a legfontosabb művei közé tar­toznak az Egyetlenem (Moja jediná, 1975); a Nálunk (ü nás, 1977) című kötete, amelyben - többek között - a vi­lágirodalom nagyjaira, Csehovra, Pablo Nerudára és a nagy kortársra, példaképre és jóbarátra, Novomeskyre emlékezik, to­A közeli hetekben jelenik meg váloga­tott verseinek magyar nyelvű fordítása: köszöntjük a hetvenéves Vladimír Reiselt. Azt, aki szilárdan a valóság talaján állva, száma, azt hiszem, hűen tükrözi szándékainkat. És nemcsak a tartal­mával, a tördelésével is elégedett vagyok. Akármelyik oldalt vesszük is a nyolc közül, az írások „tálalása" véleményem szerint igazán tet­szetős.- Sok anyag maradt ki azok kö­zül, amelyeket az első számba szántak?- Sok. Valóban sok. Kértük is an­nak idején az illetékeseket, hadd jelenjünk meg tíz oldalon, hiszen úgyis lesz mondanivalónk bőven. Egyelőre azonban csak nyolcat kap­tunk, talán később majd ezt is sikerül kiharcolnunk. Sok mindenről szeret­nénk ugyanis szólni... operáról, ba­lettról, videóról, filmforgalmazásról, gyermekeknek szóló filmekről és színházi előadásokról, bábszínházi produkciókról - és nem utolsósor­ban a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház és a kassai (Ko§i- ce) Thália Színpad bemutatóiról. Hogy ki írja majd a kritikákat? Töb­bek között a fiatal, tehetséges Sylvia Baranová.-Teret adni a fiatal tehetségek­nek... ez célkitűzés?- Nevezhetjük annak is. Új lap - friss szemlélet. Elképzelni sem tudtam volna másképpen.- Hány szerkesztő készíti a Dia­lógot? ŐSTK-felvétel vábbá a Búcsúzások (Rozlúcky, 1980) s Az asszony és a férfi (Muz a zena, 1983) című kötetei. öt esztendővel ezelőtt, 65. születés­napja alkalmából, egy ünnepi beszélgetés során (Igor Gallo: Vladimír Reisel érde­mes művész jubileumára) így nyilatkozott a költészet mai szerepéről: „Amióta az ősember kezébe vette az első, kezdetleges szerszámot, ezzel a legelső technikai forradalom megvalósí­tójává vált. Azóta mind a mai napig folyik a technikai forradalom, természetesen egyre magasabb szinten. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy amikor az ősember kezébe vette az első szerszámot, egyide­jűleg összetákolta az első, kezdetleges festőecsetet is, s barlangja falára örökítet­te a környező világról alkotott képeit. “ Majd, ugyanennek a beszélgetésnek a során, ezt mondja Reisel: „Az ember legádázabb ellensége nem a halál, ha­nem a félelem. “ S itt most már visszatérhetünk ezek­nek a gondolatoknak, különösen az utol­só, megdöbbentően, megrendítően felfi­gyeltető megállapításnak a költői meg­szövegezésére i mert Reisel mindezt versben is megírta. A félelem alól csak akkor szabadulhat fel a világ, írja A bezár­tak (Zatvorení) című költeményében látja, meglátja és érzi az élet minden lüktetését és nyughatatlan gonddal foly­tatja alkotói munkásságát az élet színjáté­kának kettős szerepében:-Velem együtt hat. Soknak ta­lálja?- Elégnek.- Én meg kevésnek. Ami viszont még ennél is jobban zavar, az a lap ára. A kettő ötven. A Prágában meg­jelenő Scéna fele ennyibe kerül. Egy biztos: ennél drágábban mi már nem adjuk...- Biztosan tud róla, az első tíz­ezer példány szinte percek alatt ve­vőre talált.- Hogy mekkora az érdeklődés lapunk után; az majd az ötödik­hatodik szám után derül csak ki, s ha az előfizetők tábora olyan nagy lesz: a jövőben emelhetjük majd a pél­dányszámot.-A leginkább olvasott oldaluk, véleményem szerint, az utolsó lesz, amelyen neves művészeknek, alko­tóknak tesznek fel izgalmas kérdé­seket.- Nekem is a nyolcas oldal lesz talán a kedvencem. Az első szám­ban Karol Machata vall a rádió iránti odaadásáról, Véra Chytilová-va\ ré­gebbi és most készülő filmjéről be­szélgetünk majd, aztán Chaplinről közlünk egy érdekes anyagot...- És a holnap megjelenő második számban ki szerepel az utolsó ol­dalon?- Miroslav Horőícek. Ajánlom az olvasók szíves figyelmébe... (szabó) A most kezdődő és bő egy hóna­pig tartó bemutatósorozat több szenzációt is ígér. Igazi moziese­mény Bernardo Bertolucci híres-ne­vezetes, kilenc Oscarral is beara­nyozott, Az utolsó császár című al­kotása, mely pompás látvánnyá va­riálja az utolsó kínai császár történe­tét. A világ egyik legcsodálatosabb helyszínén, a „tiltott városban“, a hajdani császári palotában ké­szült, olasz-kínai koprodukciós film a natévesen trónra kerülő Pu Ji életét eleveníti meg; a gyermekcsá­szárnak később Mao börtöneiben kellett bebizonyítania, hogy a „tár­sadalom legromlottabb és legártal­masabb tagjából is használható em­ber válhat". Ugyancsak látványos és nagyszerűen fényképezett pro­dukció A misszió, sztárokkal (Róbert de Niro és Jeremy Irons), vad és lélegzetelállítóan szép tájakkal. Tör­ténelmi film, a 18.századi dél-ameri­kai jezsuita közösségek erőszakos felszámolását mutatja be a kaland­mesék izgalmával. Sikerfilm, Oscar- díjas és cannes-i nagydíjas, történe­te a mai Argentína, Paraguay és Brazílía közös határvidékén játszó­dik, akkor, amikor az 1700-as évek második felében a jezsuita hittérítők megteremtették missziós birodalmu­kat. Roland Joffe munkája lenyűgöz klasszikus szépségével, a mese mögött rejtező nemes ügy és gondo­lat izgalmával. Isten elfelejtett gyer­mekei - ez a címe Randa Haines amerikai filmjének, amely egy süket- néma-tanintézetben kibontakozó szerelem fejlődésrajzát vázolja fel, hatásosan, meglepő fordulatokkal, William Húrt és Marlee Matlin kiváló játékával. (A női főszereplő alakítá­sáért Oscar-díjat kapott.) Jónevű filmcsillagok - Meryl Streep, Róbert Redford és Klaus-Maria Brandauer - közreműködésével készült a Távol Afrikától című amerikai film. A Sydney Pollak rendezte, két Os­carral jutalmazott alkotás édes-bús szerelmi háromszögtörténet egy dán arisztokrata hölgyről, a férjéről sf egy fehér vadászról, a hölgy szerel­méről. Ennyit a sikerfilmekről, a valóban magas színvonalon készült kom- merszekről. Ezek árnyékában nem számíthat igazi Közönségsikerre, pedig remekmű Andrej Tarkovszkij utolsó munkája, a svéd-francia kop­rodukcióban készült, cannes-i kü- löndíjjal kitüntetett Áldozathozatal. Hőse égy tengerparti szigetre húzó­dott a világ és önmaga elől. Itt érte­sül a végső háború kitöréséről... De Tarkovszkíjt nem az elképzelt világ­vége látványosságai érdeklik, a ka­tasztrófa előidézte szorongást, a zsigerekig hatoló félelmet érzékel­teti. Megrendítően szomorú alkotás ez a film, melyben mindennek szim­bólumértéke, több síkú kifejezés- módja van, s amelyben az élet el­vont igazságai jelennek meg. Alkal­mazkodó és sérült, előre néző és konformista, ügyes és tétovázó Fe- liks Falk filmjének riporter-hőse, aki jeles tévészemélyiség, de a tragikus lengyel események idején megpör- kölődött, emiatt elbocsátották. Most szeretne újra képességeinek meg­felelő pozícióba kerülni: kitalál egy show-műsort és „futtatni kezdi“ az év emberét, egy egyszerű honpol­gárt, a tisztességes szándékok megtestesítőjét. Az év hőse című film pontos látlelet a mai lengyel társadalomról, fókuszában a cselek­vés lehetőségeivel, az érvényesülés praktikáival, a továbbélés erkölcsös és elfogadhatatlan receptjeivel. Jel­legzetesen mai témával foglalkozik Vladimír Balco szlovák rendező is Alapállás című filmjében, amely egy régészről szól, aki megalkuvás nél­kül próbálja jól végezni a munkáját, emberileg gyenge és kisstílű főnö­kének áskálódásaíval és manőverei­vel szemben. Alkoholfuggőségben élő emberek állnak Dusán Klein munkájának középpontjában. A hű­séges galambok visszatérnek című cseh film hőse önként jelentkezik elvonókúrára, hogy megszabaduljon szenvedélybetegségétől; segítő­készség, támasz helyett azonban ellenségeskedéssel, kíméletlenség­gel találja magát szemben. önéletrajzi film a Napló gyerme­keimnek és a Napló szerelmeimnek; az első részt Cannes-ban, a máso­dikat Nyugat-Berlínben díjazták. Mészáros Márta a vele történt ese­mények izgalmas krónikájában la­pozgatott, s arról vall, hogyan látja ma a tegnapot: az embereket, akik meghatározó szerepet játszottak eszmélkedésében, az eseménye­ket, amelyek az ötvenes években megszabták a gondolkodást - nem hallgatva el a kínzó ellentmondáso­kat, a fájdalmas tragédiákat sem. Az első filmben a Moszkvából Buda­pestre hazatérő bakfislány szemével látjuk a világot, a háborúban lerom­bolt, s éledni kezdő magyar fővárost. Hét évet ível át ez a rész, mialatt a serdülőből érett nagylány lesz. A második részben folytatódik a hő­sök élete, s történetüket ötvenhat októberéig követhetjük nyomon. A mű a rendezőnő életének szemé­lyes tükre, egyszersmind lenyomat egy nemzedék önmegvalósítási kí­sérleteiről: örömökről és csalódá­sokról, nagy várakozásokról és elve­télt reményekről. A film minden koc­kája izzó politikummal telített. Mé­száros Márta gerincroppantó próba­tételeket ábrázol, érzékeltetve, mit jelentett annak idején a hit, a lelke­sedés, a kötődés, a megcsalattatás, a gyanú. A Hibiszkusz város tetsze­tős, tételszerű mozimese egy ambi­ciózus, szorgalmas kínai házaspár­ról, illetve a család elmúlt harminc évéről, amelyet behatárolt, beárnyé­kolt a kulturális forradalom szörnyű szigora, dogmája. A Karlovy Vary-i fesztivál nagydíjas filmje őszinte hír­adás azoknak a millóknak a sorsá­ról, akiket kifordított életükből egy kor. Hszien Csín érzékletesen ábrá­zolja azt a mély és drámai feszültsé­get, amely a kínai kulturális forrada­lom napjait jellemezte. Műfaját tekintve kalandfilm az ’53 hideg nyara, mely a Sztálin halálát követő hónapok eseményeit rögzíti. Azon a nyáron köztörvényes bűnö­zők egész sorát helyezték szabad­lábra. A bűnözők azonban nem tér­tek haza, hanem bandákba verődtek és rettegésben tartották a tisztes­séges embereket. A történet egy kis halászfaluban játszódik; két politikai száműzött is él a településen, s e két, perifériára szorított férfi veszi fel a küzdelmet a mindenre elszánt, rendőröket és védtelen polgári lako­sokat gyilkoló, fosztogató köztörvé­nyes bűnözők csapatával. Alek- szandr Proskin filmje a valóság drá­mai feszültségével, a korábrázolás mélységével hat a nézőre. Míg ez a szovjet film ötvenhárom hideg nyarát láttatja, addig a másik, az Isten veletek, moszkvai vagányok! ötvenhat forró nyarát mutatja be. Alekszandr Pankratov alkotása sze­relmi történet, de nem szokványos szerelmi sztori, hiszen a film egyéni sorsot és történelmet ötvöz, pergő ritmusban, drámaian lírai, líraian drámai képsorokban. Az utóbbi idők talán legszenti- mentálisabb, leggyönyörűbb, legne- vettetőbb és legkeserűbb filmje a Hannah és nővérei, melyben há­rom lánytestvér és a hozzájuk tarto­zó szülők, gyerekek, házastársak, szerelmi partnerek bonyodalmas kapcsolatai, kisebb-nagyobb zűrza­varokkal meg súrlódásokkal teli hét­köznapjai elevenednek meg - Woo- dy Allén sajátos, eredeti tálalásá­ban. Humora és öniróniája most is különös bájt ad a játéknak, a három Oscar-díjjal bearanyozott film ugyanis minden komolykodása elle­nére szórakoztató mozi. De csak annak, aki képes ráhangolódni az író-rendező egyéni stílusára. TÖLGYESSY MÁRIA Ha szerda, akkor Dialóg ha majd a gyűlölet összes iskolái bezárják kapuikat. Reisel, a költő, ezért küzd, ezért vállalja a harcot: Ha kell, még egyszer visszatérhetek megfejteni az álmokat s a tévedéseket. (Valóban - Skutoöne - Horváth Ferenc fordítása) Fölmértem számos térségedet, ember, csillag magaslatod, tenger mélységedet, a megtört álmok partjain kietlen ráncverte arcokat, árkos tenyereket. Térképemnek mégis milyen hibái vannak, mennyi fehér folt és üres terep! íme, az ember örök. (A kutató - Vyskumník - Demény Ottó fordítása) íme, az ember örök - öröklétének titka juk, hogy Vladimír Reisel még nagyon a folyamatos emberi örökség folyamatos sokáig gyarapítsa ezt az örökséget, átadásában rejlik, őszinte szívből kíván- RÁCZ OLIVÉR ÚJ szil 4 1989. I. 24

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents