Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám, kedd

ÍJ szú 3 \ 1989. I. 24. Bush, Scowcroft és Kohl interjúja A szovjet-amerikai viszonyról és a fegyverzetellenőrzésről (ŐSTK) - A Time magazinnak adott nyilatkozatában George Bush, az Egyesült Államok új elnö­ke annak a véleményének adott hangot, hogy nagy lehetőségeket lát a szovjet-amerikai kapcsolatok fej­lesztésében. Utalt azonban arra, hogy e viszony további javítását nem kívánja meggyorsítani. Véle­ménye szerint az óvatosabb megkö­zelítés az ügy hasznára válhat. A Newsweeknek adott nyilatkoza­tában is hasonló véleményének adott hangot Bush. Közölte, nem szeretne elsietett döntéseket hozni. Azt tervezi, hogy alapos vizsgálat­nak veti alá a Szovjetunió politikáját. Brent Scowcroft, az elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója az ABC tévétársaság egyik műsorában azt hangoztatta, hogy a hidegháború még nem ért véget. Sőt, tovább ment, s kifejtette, hogy szerinte a Reagan-kormányzat a leszerelés egyes területein túl messzire ment. Ugyanakkor támogatta a hadászati támadófegyverek ötven százalékos csökkentésének gondolatát. Jelezte, hogy az új amerikai kormányzat mó­dosíthatja a február 15-én Genfben folytatódó tárgyalásokon előterjesz­tett amerikai javaslatokat. Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellár vasárnap esti rádióinterjújá­ban síkraszállt a leszerelési és fegy­verzetellenőrzési folyamat kibonta­koztatásáért. Annak a véleményé­nek adott hangot, hogy az egész BIRJUKOVA: A Szovjetunióban jelentősen növelik a fogyasztási cikkek gyártását , (ŐSTK) - Sajtóértekezletet tartott tegnap Moszkvában Alekszandra Birjukova, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának alelnöke. Elmondta, az átalakítás egyik ha­laszthatatlan feladata, hogy az or­szág gazdasága a szociális igények kielégítésére és a fogyasztási cikkek gyártásának lényeges növelésére összpontosítsa a figyelmet. Gyakor­latilag valamennyi fogyasztási cikk­ből jelentős hiány van a piacon, a kereskedelem 70 milliárd rubel értékben nem tudja kielégíteni a la­kossági keresletet. Ugyanakkor az elmúlt évben je­lentősen növekedett a termelés. A hiányosságok alapvető oka abban rejlik, hogy a gazdaság éveken ke­resztül a termelőeszközök, s nem pedig a fogasztási cikkek gyártásá­nak növelésére orientálódott. A la­kossági jövedelmek is megelőzik az árutermelést és a szolgáltatásoK1' színvonalát. A fogyasztási cikkek importja csökkent, a hazai termelés pedig nem volt képes pótolni ezt a kiesést. A fogyasztási cikkek gyártása az idén - a tavalyi évvel összehasonlít­va - legkevesebb 18 milliárd rubellel fog növekedni, jövőre pedig 48 milli- árddal. Ezt a jelenlegi kapacitások hatékonyabb kihasználásával és kb. 300 más profilú vállalat termelésé­nek megváltoztatásával fogják elér­ni. Elősegítik e cél elérését azok a hitelek is, amelyeket az NSZK-tól és Olaszországtól kapott a Szovjet­unió könnyű- és élelmiszeripari be­rendezések vásárlására. xxx Mihail Koroljov, a Szovjetunió Állami Statisztikai Hivatalának elnö­ke a televíziónak adott interjújában hangsúlyozta: 1988 gazdasági mu­tatói a szovjet gazdaságban észlel­hető pozitív változásokról tanúskod­nak. A gazdálkodás új formáira való áttérés a fellelhető szervezési hiá­nyosságok mellett is hozott pozitív eredményeket. Sikerült leküzdeni a nemzeti jövedelem növekedése lassulásának irányába ható tenden­ciákat. Ezt bizonyítják a számadatok is: 1988-ban 4,4 százalék növeke­dést értek el az előző év 2,3 száza­lékával szemben. A szociális szférában úgyszintén jelentős változások történtek. A la­káskérdésben, valamint az élelmi­szerellátásban észlelhető hiányos­ságok azonban továbbra is gondot jelentenek. Végezetül hangsúlyozta, a lakosság kiadásai és bevételei között meg kell teremteni az egyen­súlyt. Európára kiterjedő haderőcsökken­tési tárgyalások kedvező eredmény­nyel zárulhatnak, bár a nemsokára kezdődő fórum „bonyolult és elhú­zódó“ lehet. Kohl sejttette, hogy a NATO átfo­gó koncepció nélkül ül a tárgyaló- asztalhoz, s kifejezésre juttatta, hogy az Atlanti Szövetség továbbra is a saját erejének és védelmi ké­pességének megóvását teszi az el­ső helyre. Azt állította, hogy a Szov­jetunió nem terjesztett elő olyan ja­vaslatot, amely az események ala­kulásának egészen más irányt ad­hatna. Kohl szükségesnek tartotta hang­súlyozni, hogy folytatni kell a hadá­szati támadófegyverekről szóló tár­gyalásokat. Síkraszállt a vegyi fegy­verek általános betiltásáért és kész­leteik felszámolásáért. Miközben a hagyományos fegyverzet korláto­zásának szükségességét hangsú­lyozta, elutasította a Bundeswehr állományának csökkentését. Indiai - vietnami csúcstalálkozó (ŐSTK) - Nguyen Van Linh, a Vietna­mi Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára tegnap hivatalos látogatásra Delhibe érkezett. Ramaszvami Vénkata- ráman indiai államfővel és Radzsiv Gandhi miniszterelnökkel a vietnami­indiai kapcsolatok továbbfejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről foly­tat megbeszéléseket. Nguyen Van Linh január 26-án az indiai fővárosban részt vesz a köztársaság napja alkalmából megrendezendő ünnepségeken. Zsukov marsall írása Sztálinról A visszaemlékezések új kiadásban is megjelennek A Rudé právo moszkvai tudósítója beszámolt arról, hogy a szovjet Pravda múlt pénteki kiadásában egy egész oldalt szentelt Georgij Zsukov marsall visszaemlékezéseinek Sztálinra. A Tö­mören Sztálinról című írás az egyik azok közül, amelyet Zsukov nem kö­zölhetett memoárkötetében, mivel Leonyid Brezsnyev és Mihail Szuszlov nem járult hozzá. A cikkhez Zsukov fiatalabb lánya, Ma- rije Zsukova írt bevezetőt. Ebben leírja, gyakran találkozik idősebb emberek olyan véleményével, hogy a Sztálinról és bűn­tetteiről most közölt írások felelőtlen szer­zők valótlan állításai. Zsukov lánya felhív­ja a figyelmet arra, hogy egyes emberek fennakadnak azon, miért éppen Zsukov nem ír semmi ilyesmit visszaemlékezése­iben Sztálinról, pedig jól ismerte őt és a háború idején mellette dolgozott. Marija Zsukova kitér rá, hogy apja visszaemlé­kezéseiből ki kellett hagyni bizonyos ré­szeket, s teljesen ki kellett húzni a sztálini kultusz idején a szovjet hadseregben el­követett megtorlásokról szóló fejezetet. Az APN kiadója most készíti elő Zsukov visszaemlékezéseinek új kiadását, amelyben már ez a fejezet is szerepel. A Tömören Sztálinról című cikkben Cl ézűvki jóíütdirálw^1 nPABflA Georgi Dimitrov szerepéről (ŐSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi cikkében Georgi Dimitrov személyiségével, munkásságával foglalkozik. A bolgár politikust kiváló marxistának tartja, aki alkotó módon és távlatokban volt képes gondol­kodni, s megoldani a problémákat. Dimitrov az elsők között volt, akik meg­értették, hogy a harmincas évek elején az egész világ számára milyen nagy veszélyt jelent a fasizmus. Rájött, hogy meg kell változtatni a kommunisták korábbi straté­giáját, amely a kommunista forradalom előkészítésére irányult, és amely a szo­ciáldemokráciával folytatott harc kiélező­désével számolt. A Pravda a továbbiakban kiemeli an­nak a koncepciónak a fontosságát, ame­lyet Dimitrov 1935-ben terjesztet« a Ko­mintern VII. kongresszusa elé, de hang­súlyozta, hogy a Komintern és maga Dimitrov számára ez az időszak nehéz és jelentős mértékben tragikus volt. Dimitrov és Sztálin viszonya úgyszin­tén nem volt könnyű - írja a Pravda. Dimitrovra természetesen hatott a sztálini kultusz légköre. A saját bőrén érezte Sztálin erős akaratát és politikai tapaszta­latait. Sztálin azonban kiélezte a gyanú- sítgatás légkörét a Komintern végrehajtó bizottsága körül, és a „nép ellenségei­nek“ kérlelhetetlen üldözését követelte meg. Dimitrov ebben a súlyos és tragikus helyzetben sem félt kockára tenni pozíci­óját, s talán életét is, és következetesen törekedett a Komintern kádereinek meg­mentésére. Személyesen járt közben Be- rijánál, Malenkovnál és másoknál, s szá­zak kiszabadítását követelte. Dimitrov- nak, Piecknek és Togliattinak, valamint másoknak köszönhetően sikerült meg­menteni sok becsületes kommunistát - ír­ja a Pravda. Mindeddig nincs megfelelően feldol­gozva Dimitrov szerepe az 1941-1945 közötti antifasiszta ellenállás szervezésé­ben. Miután Dimitrov visszatért Bulgáriá­ba, a mélyreható forradalmi változások megvalósítását irányította. A szocializ­musba való átmenet legkevésbé fájdal­masabb útját kívánta végigjárni, s eköz­ben a konkrét bulgáriai feltételekből indult ki. A bolgár kommunisták V. kongresszu­sán indokolta meg azt a rendkívül fontos elméleti tézist, miszerint a népi demokrá­cia rendszere a munkásosztály politikai hatalmának egyik formája - szögezi le végezetül a moszkvai Pravda. a marsall hangsúlyozza, hogy a harmin­cas évek elejétől Sztálin már nem vette figyelembe a párt központi bizottságának véleményét, s csak a politikai bizottságra, a titkárságra és saját személyes appará­tusára támaszkodott, ezeket diktátorként uralta. Sztálin csak azokat tartotta maga mellett, akik készek voltak őt bálványozni. Ebben különös érdemeket szerzett Berija, Vorosilov, Malenkov, Kaganovics, Zsda- nov, Bulganyin, Skirjatov és mások. A marsall ír az 1937-1939-es évek tragé­diájának súlyos következményeiről, ekkor pusztult el a szovjet hazához teljes mér­tékben hú párt-, katonai és más vezető funkcionáriusok sora. Sztálinnak nem le­het megbocsátani, hogy parancsára ártat­lan emberek ezreit pusztították el. De igazságtalan lenne csak magát Sztálint vádolni. A vezetés további tagjait is fele­lősség terheli ezért. Zsukov emlékeztet rá, hogy 1957 júliu­sában felszólalt az SZKP Központi Bizott­ságának ülésén és tájékoztatott a golyó általi halálra ítéltek jegyzékéről. Ezen olyan emberek szerepeltek, akiket bíró­ság nélkül ítéltek el, kivégzésüket szemé­lyesen hagyta jóvá Sztálin, Molotov, Vo­rosilov és Kaganovics. Zsukov részletesen leírja az 1941-1946-os időszakot, amikor szoro­san együttműködött Sztálinnal, rámutat arra a képességére, hogy alaposan mér­legelni tudta a döntéseket és felelősen irányítani az akciókat. Leírja azt is, hogy a háború végére, főleg a kurszki csata után Sztálin jelentős katonai tapasztala­tokra tett szert és jól kiismerte magát a katonai kérdésekben. Ugyanakkor igye­kezett egymás ellen fordítani Zsukovot a többi katonai vezetővel és sakkban tartani a hadsereg kulcsfontosságú sze­mélyiségeit. A marsall kitért Berija és az akkori belügyminiszter, Abakumov próbálkozá­saira, hogy meggyőzzék Sztálint: Zsukov ellenség és katonai puccsra készül. Kato­nai személyiségeket tartóztattak le, a „puccs“ állítólagos résztvevőit, hamis vallomásokat és Zsukov elleni vádasko­dásokat kényszerítettek ki belőlük. 1947- ben sok tábornokot letartóztattak, minde­nekelőtt azokat, akik valamikor Zsukovval együtt dolgoztak. Berija és Abakumov törekvései ellenére azonban Sztálin nem adta hozzájárulását Zsukov letartóztatá­sához, s a kemény következmények elle­nére - leváltották magas tisztségeiből és Ogyesszába küldték az ottani katonai kör­zet parancsnokaként, s minden indoklás nélkül megfosztották központi bizottsági tagságától - Sztálin soha nem mondott róla semmi rosszat. Ugyancsak idézi az írás Sztálin szavait, aki Hruscsov jelenlé­tében azt mondta Berijának, hogy nem hiszi el a Zsukov elleni vádakat. Változások - sok kérdőjellel Még az olyan jelentős nemzetközi esemény, mint a bécsi utótalálkozó háromnapos záróülése volt, sem tudta csökkenteni a LEMP KB múlt heti 10. plénumülése iránti érdeklő­dést. A lengyel lapok sem fukarkod­nak a jelzőkkel, amikor a valóban nem mindennapi tanácskozást kom­mentálják. A maratoni jelzőt azért érdemelte ki, mert a KB-ülés első részét még decemberben tartották, s már ez a tény sem számít minden­napos dolognak. Majd több mint há­romhetes szünet után, hétfőn folyta­tódott, s kedd este helyett szerdán hajnali háromig elhúzódott a zárt ülés. Az itteni szokatlanul heves vita, s a bizalmi kérdés felvetése miatt kapta a drámai jelzőt. Csütörtökön ugyancsak nem szokványos ese­mény történt: maga Wojciech Jaru- .ze/s/c/tartott sajtóértekezletet, s a plé- numot a párt- és állami élet ki­emelkedő eseményének nevezte, amely akár fordulóponttá is válhat. Ami pedig az eredményeket illeti: a legfelsőbb vezetés is elismerte, hogy ezáltal a KB nem kis kockáza­tot vállalt magára. Már decemberben is heves viták folytak, s a központi bizottság egyes tagjai a „szocializmus eszméinek elárulásával“ vádolták a vezetést. A fő kérdés ugyanis az volt, hogyan viszonyuljon a párt az ellenzékhez- a mérsékelthez és a szélsőséges­hez -, milyen mértékű legyen a párt átalakítása, a társadalomban betöl­tött szerepének átértékelése, illetve, hogy ragaszkodjon-e az 1981-ben elfogadott pozíciójához s az eddigi politikai hatalomgyakorláshoz. A múlt héten megszületett a válasz, elfogadták a határozatot és az állás- foglalást a politikai és szakszerveze­ti pluralizmusról. Elfogadták, de nem egyhangúlag, s a szavazatok aránya még így sem tükrözte azt a képet, azokat az ellenérzéseket, amelyek a vita során felmerültek. Még a zárt ülés előtt varsói tudósítók úgy jelle­mezték a helyzetet, hogy a KB- tagok nagyobb része ellenzi az ál­lásfoglalást a pluralizmusról, s azárt ülésen a kisebbségnek - Jaruzelski első titkárral és Rakowski kormány­fővel az élen - kell meggyőznie a pluralizmus helyességéről a több­séget. Voltak, akik a ,.kisebbség- többség" helyett a „reformpárti- konzervatív" kategóriát használták. De a lengyel társadalom rendkívül bonyolult helyzetében óvatosan kell bánni minden jelzővel, besorolással; a fehérre és feketére való redukálás- akár a társadalom színskáláját, akár a problémák összetettségét te­kintjük - több mint naivitás, veszé­lyes szűklátókörűség lenne. Az üt­közőpont a „Szolidaritás" újbóli le­galizálása volt, s azok közül, akik ezt ellenezték, sokan adtak hangot ag­godalmuknak: nem jelent-e ez majd visszatérést az 1980-1981-es évek anarchiájához? Maga az állásfoglalás is jelzi az aggodalmak súlyát: a pluralizmusra való áttérést szakaszosan képzeli el, kétéves átmeneti időszakot jelöl ki erre, s feltételekhez köti a „Szolida­ritás" fokozatos legalizálását. A lé­nyeg: az új „Szolidaritás“ nem lehet olyan, mint 1982-ben történt betiltá­sa előtt volt. Le kell mondania a sztrájkokról, a „Szolidaritás" ve­zetőségének el kell határolnia magát a szélsőséges elemektől, s partner­ként vagy lojális ellenzékként kell részt vennie a szocializmus építésé­ben. A külföldi anyagi segítségről szintén le kell mondania. Azok, akik ellenezték a „Szolida­ritás" legalizálását, az állásfoglalás szövegének ismeretében arra is gondolhattak, hogy e feltételeket Walesáék nem fogják elfogadni- ami később be is igazolódott -, tehát újabb kompromisszumokra lesz szükség. E betiltott szakszerve­zet vezetősége szombaton arról ta­nácskozott, miként Viszonyuljon ah­hoz, amit a párt felkínált a KB- ülésen. Walesa a tévériporternek azt mondta, hogy amit a KB-ülés java­solt, a pártnak túl sok, a társadalom­nak pedig túl kevés. Vagyis a „Szoli­daritás" bármiféle párbeszédet, közmegegyezést, a kerekasztal-tár- gyalásokat a feltételek nélküli legali­záláshoz köti, úgy ahogy eddig is tette. Nem véletlen, hogy a sajtó a leg­többet azzal a rendkívül éles hangú vitával foglalkozott, amely Mieczys- lav Rakowski kormányfő és Alfréd Miodowicz, a hivatalos lengyel szak­szervezetek, az OPZZ elnöke (egyébként szintén tagja a párt poli­tikai bizottságának) között robbant ki. Rakowski a reform meggyorsítá­sa érdekében a jelenlegi helyzet szülte objektív szükségszerűségnek nevezte a „Szolidaritás" legalizálá­sát, s utalt arra, hogy történelmi felelősséget viselnek azok, akik hát­ráltatják a megegyezést. A már em­lített feltételek közül azt többször is hangsúlyozta: nem ismétlődhet meg a nyolc évvel ezelőtti helyzet, s a két év alatt világosan ki kell derülnie annak is, hogy a „Szolidaritás" szakszervezet vagy politikai mozga­lom akar-e lenni. Azok közül, akik a kormányfő álláspontját támogat­ták, többen érveltek azzal, hogy a lengyel társadalom már ma is pluralista, s az ezt tükröző törvényes intézmények hiánya jelenti a párt számára a legnagyobb veszélyt. S az is tény, hogy Walesa gyakorla­tilag már visszatért a politikai életbe, nyilvános tévévitája volt Miodowicz- csal, s részt vehetett a párizsi embe­ri jogi tanácskozáson is. Ezzel szemben az ellentábor a LEMP szerepének átértékelését a pártbefolyás visszaszorításának tekinti, mondván, a vezetés a „köz- megegyezés érdekében feladja a szocialista elveket". Miodowicz a hétmilliós OPZZ nevében azzal vádolta Rakowskít, nem veszi figye­lembe a munkásosztály érdekeit. Szerinte a pártvezetésnek nem sza­bad az OPZZ feje fölött döntenie, s elfeledkeznie arról, hogy az OPZZ tanácskozáson megerősítették az „egy üzem - egy szakszervezet" elvet. Miodowicz a KB-ülés után új­ságíróknak nyilatkozva élesen bírál­ta a kormány gazdaságpolitikáját: nem látja biztosítva az életszínvonal javítását, s kijelentette, hogy üzemi szinten a hivatalos szakszervezet összefog a „Szolidaritással". Természetesen felmerül a kér­dés: milyen Lech Walesa szerepe. Hivatalosnak tekinthető értékelések szerint megváltozott, feladta a szél­sőséges nézeteket, a megállapodás embere. Rakowski kormányfő a KB- ülés decemberi szakaszában fordu­lópontnak nevezte a Miodowicz- -Walesa tévévitát, amelyben Wale­sa „megfontolt és felelősségteljes hangnemet" ütött meg. Közzétették a plénumülés határo­zatát is, amely leszögezi, hogy a LEMP a szocializmus új, korszérű modelljének a megteremtésére tö­rekszik. Olyan társadalmi-politikai rendszer kialakítására, amelynek alapja a szocialista parlamenti de­mokráciára épülő állam. Marian Or- zechowski PB-tag és KB-titkár a Szovjetszkaja Rosszijának erről úgy nyilatkozott, hogy á LEMP a jö­vőben nem fogja helyettesíteni az állami szerveket, lemond az admi- nisztratív-írányításí funkciókról. Fő szerepe az, hogy a társadalom ve­zető politikai erejévé, a reformfolya­matok és a haladás motorjává vál­jon. A politikai pluralizmus lényegét abban látja, hogy az tükrözze „a politikai" érdekek természetes kü­lönbségeit", s ennek egyik eleme a konstruktív ellenzék bekapcsolása a politikai rendszerbe. A LEMP KB szerint új elvek alapján kell lebonyo­lítani a parlamenti választásokat is. Az időpont attól függ, hogy mikor sikerül megvalósítani a párt- és álla­mi szervek, valamint a konstruktív ellenzék képviselői közötti kerekasz- tal-tárgyalásokat. Ezen a fórumon dolgoznák ki a különböző politikai erők parlamenti képviseletének el­veit, szervezeti formáit, valamint az új választási elveket is. Nagyon képlékeny még a helyzet, s maga a KB-ülés is sok kérdést hagyott nyitva. Ezért szerepel a ha­tározatban, hogy mindezekről a problémákról - a LEMP tevékeny­ségének átalakítása, a párttagság feltételei, stb. - végső döntést a XI. pártkongresszusnak kell hoznia. A legutóbbi 1986-ban volt, s talán ezért is javasolták a vitában egyes KB-tagok a kongresszus időpontjá­nak előrehozását. A hadsereg lapja a plénumülés döntéseiről azt írta, hogy azokat a közelgő, 3. országos elméleti-ideológiai konferenciának, s az ugyancsak ebben az évben esedékes országos pártértekezlet­nek is ki kell értékelnie. De az a leg­fontosabb, hogy mennyire igazolja e döntéseket a mindennapok gya­k0rlata MALINAK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents