Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 17. szám, péntek

ÚJ szú

3

1989. I. 20.

Az egész világ üdvözli a bécsi egyetértést

Eduard Sevardnadze beszéde az utótalálkozón

(ÖSTK) - Bécsben tegnap az Austria Center kongresszusi központban az európai biztonsági és együttműködési konferencia utótalálkozójának ünnepélyes zárószakasza harmadik napján mondott beszédet Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere.

Új módon kell tekintenünk a békés egymás mellett élés gondolatára

Mihail Gorbacsov találkozója a Háromoldalú Bizottság küldöttségével

(ŐSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán fogadta a nyugati országok ismert kormányon kívüli szervezetének, a Háromoldalú Bizottságnak a küldöttségét. Ez a szervezet az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán jelentős politikai személyiségeit és vállalkozóit tömöríti. A találkozón részt vett Valéry Giscard d’Estaing volt francia államfő, Nakaszone Jaszuhiro egykori japán miniszterelnök, Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter és több más személyiség. Moszkvai látogatásuk célja felmérni a kelet -nyugati kapcsolatok alakulását a Szovjetunióban folyó átalakítás feltételei között. A vendégeket elsősorban az érdekelte, miként tekint Mihail Gorbacsov az átalakítás lehetőségeire, milyen időn belül valósulhatnak meg gondolatai, s mikor lehet majd beszélni arról, hogy a szovjet gazdaság szervesen bekapcsolódik a világgazdaságba.

Már harmadik napja tart ebben a teremben a bécsi utótalálkozó régen várt zárószakasza - mondotta Sevardnadze. Népeik, kormányaik és államaik nevében felszólalnak itt tisztelt kollégáim az utótalálkozó eredményeiről és jelentőségéről. A hozzáállások és nézetek minden különbözősége ellenére ezekben a beszédekben találhatunk egy közös vonást, amely egyesíti gondolatainkat, azt a vonást, amelyet Mihail Gorbacsov „bécsi egyetértésnek" nevezett.

A bécsi egyetértés az utótalálkozó fő eredménye, a helsinki folyamat új jelensége, alapvetően új mérföldkő az Európa minőségileg új helyzete felé vezető úton - mondotta a szovjet külügyminiszter és hozzáfűzte: ez egyben elvi eltolódás a világ jelenlegi politikai értelmezésében.

A bécsi egyetértést ezért értékelnünk kell és nem szabad megkárosítanunk az egyes országok közti konfrontációval.

Engedjék meg, hogy még egy észrevételt tegyek: bizonyos idő óta kezdünk hozzászokni, hogy a kölcsönös, kicsinyes szemrehányásokat és vádaskodásokat a mindkét fél számára elfogadható megoldások egyeztetett keresése váltja fel. Szeretnénk hinni, hogy ezt az új pozitív tendenciát nem lesznek képesek megingatni az itt-ott még előforduló kirohanások némely országok címére, olyanok, mint amilyenek itt a napokban elhangzottak. Szerencsére az ilyen próbálkozások kivételt jelentenek, nem pedig szabályt.

Eredményeivel a bécsi utótalálkozó az államok közti kapcsolatok új normáit hozta létre. Ezek bevezetése teljes összhangban van a helsinki Záróokmány elveivel, amelyek a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását és az államoknak azt a jogát hirdetik, hogy független döntéseket hozzanak.

A bécsi utótalálkozó megingatta a „vasfüggönyt“, aláásta megrozsdásodott konstrukcióját, újabb szakadásokat okozott benne és meggyorsította korrózióját. Az utótalálkozó leszűkítette a hidegháború medrét. Európának ezt feltétlenül üdvözölnie kell. Mivel azonban Európa - ami lefordítva azt jelenti, „aki távolba lát“ - minden kontinensre ellát és megnyílik az egész emberiség előtt a tőle való elválaszthatatlansága és . a sorsok kölcsönös összefonódása által, a bécsi egyetértést az egész világ üdvözli.

Valóban előrelátóak voltunk, amikor több mint két évvel ezelőtt összegyűltünk Bécsben. Magunk előtt láttuk az indulatokkal teli hosszú utat és rajta a sok akadályt, de világosan láttuk a célt is. S ezt a célt most elértük. Azért értük el, mert nagyon vágytunk rá.

Ahogyan Mihail Gorbacsov mondta, a mai realitások megkövetelik az államok közti együttmüködés új tartalmát és új minőségét, tekintet nélkül az országok ideológiai és más eltéréseire. A bécsi utótalálkozó bebizonyította, hogy képesek vagyunk úrrá lenni az ilyen hatalmas méreteken és eljutni az ilyen széles együttműködéshez. Sikerült elérni a célt, mivel erőfeszítéseinkben - hogy megakadályozzuk Európánk elpusztítását az ellenségeskedés, a bizalmatlanság és a konfrontáció által - olyan egységesek voltunk, mint eddig még soha. Az ilyen intenzív, néha drámai, de ugyanakkor példátlanul céltudatos és demokratikus párbeszédet Európa azelőtt nem ismerte. Ezért a bécsi utótalálkozó megállapodásaiban a Szovjetunió sokkal többet lát, mint csak az óriási előrelépést ennek a nagy folyamatnak a fejlesztésében, amely földrészünket a biztonság és az együttműködés magasabb szintjére emeli.

Lev Tolsztoj szavaival élve mindany- nyiunknak, akik messzire látunk, ezzel a szinttel meg kell határoznunk nemcsak elfoglalt helyünk jelentőségét, hanem az irányt is, amerre haladunk. Ennek az iránynak a mutatói az általános emberi értékekre orientálnak minket, ezen az alapon pedig a nemzeti érdekek kiegyensúlyozottságára. Az elmúlt 27 hónap meggyőzött minket arról, milyen bonyolult ez az út. Meggyőződtünk azonban arról is, hogy lehetséges.

Most, amikor tudjuk, hogy ez az út lehetséges, még inkább előre kell tekintenünk és többet kell látnunk, mivel a bécsi utótalálkozó határozatai a jövőt célozzák meg. Három évre előre meghatározzák az összeurópai folyamat napirendjét, s a Szovjetunió kötelességének tartja tájékoztatni partnereit arról, hogyan képzeli el ezt az utat.

A legközelebbi jövőt, a kontinens politikai légkörét meghatározó tényezőkről van szó. Európáról van szó az Atlantióceántól egészen az Uraiig, ahol a realitások egész sora összefüggésben lesz országunk tevékenységével, az átalakítás és a demokratizálás logikus fejlődésével, az új gondolkodásmód elveinek további érvényesülésével a belső ügyekben és a nemzetközi politikában.

Amikor Bécsben sor kerül a párhuzamos tárgyalásokra a leszerelésről és a bizalomerősítő intézkedésekről, konkrét és gyakorlati formát ölt a félmilliós egyoldalú szovjet csapatcsökkentés, továbbá a harckocsik számának tízezerrel, a tüzérségi rendszerek 8500-zal és a harci repülőgépek nyolcszázzal való csökkentése, ahogyan azt Mihail Gorbacsov bejelentette.

Az elvi cél minden idegen katonai jelenlét és támaszpont felszámolása más országok területén. E cél felé vezető úton a Szovjetunió kivonja Közép-Európából egységeit teljes fegyverzetükkel együtt, beleértve a harcászati nukleáris rendszereket is.

.Élénk vita folyik a harcászati nukleáris fegyverekről. A Szovjetunió nemegyszer javasolta, hogy ezekről kezdődjenek tár-, gyalások. A javaslat továbbra is érvényes.

Gyakran merül fel a kérdés, mi lesz a harcászati nukleáris rakéták korszerűsítésével. Volt már lehetőségem felelni erre a kérdésre. Megerősítem, hogy a Szovjetunió nem korszerűsíti harcászati nukleáris rakétáit. Egyértelműen abból indulunk ki, hogy a nukleáris rakéták korszerűsítése visszalépést, nem pedig előrehaladást jelent. Hogy mi lesz a korszerűsítéssel, az nyugati partnereinktől függ.

A tevékenység egyoldalú módja feltételezi a kölcsönös sokoldalú visszafogottságot. Meggyőződésünk, hogy ez lehetséges, mivel mindannyiunknak a fegyverzet alacsonyabb szintjére kell törekednünk minden fegyverfajta terén. A Szovjetunió bizonyítékokat terjeszt elő erre vonatkozóan nemcsak a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésével, hanem a tevékenységére vonatkozó egyre nagyobb nyíltsággal is. Közzétesszük a bejelentett fegyverzetcsökkentés időrendjét.

Az objektív igazságnak nyilvánvalónak kell lennie, mi így viszonyulunk az erő- egyensúly, az egyensúlyhiány és aszimmetriák megállapításának kérdéséhez. Január végén a Szovjetunió és szövetségesei közzé teszik adataikat mindkét fél európai csapatlétszámáról és fegyverzetéről.

Megállapodtunk abban, hogy eddig példátlan tárgyalásokat kezdünk. Eddig még nem voltak ilyen tárgyalások sem a résztvevők számát, sem a tárgyalások globális jellegét vagy kitűzött céljait tekintve. Nem lesz könnyű ezt az akciót elkezdeni, sem véghezvinni. Ezért nagyon fontos már a kezdet kezdetén megállapodni a tárgyalási folyamat elveiről és módszereiről, alkotó módon viszonyulni ezekhez a tárgyalásokhoz és keresni az eredményre összpontosító legmegfelelőbb hozzáállásokat.

Természetesen nem hagyjuk figyelmen kívül a kiindulási adatok jelentőségét. A valódi erőviszonyok ismerete a tárgyalások fontos eleme. A valódi képnek tisztának kell lennie. A számtan azonban nem lehet a politika akadálya. A fegyverek kategóriáiról és a csapatok állománya számbavételének módszereiről folytatott hosszadalmas és meddő viták késleltethetik a tárgyalásokat. Márpedig a tárgyalások célja nem a kiindulási adatok megállapítása, hanem a fegyverzet mindkét fél számára elfogadható lehető legalacsonyabb szintjének elérése. Ezért talán hasznos lesz visszatérni a kölcsönösen elfogadható mennyiségi „plafonok“ egyeztetése gondolatához, mindkét fél fegyveres erőire és fegyverzetére vonatkozóan. A jelenlegi feltételek között képesek vagyunk megállapodni olyan ellenőrző intézkedésekben, amelyek teljes bizonyosságot nyújtanak ahhoz, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet meghatározott szintjeit megtartják.

Európa jövőbeni helyzete számunkra elválaszthatatlan a leszerelés szélesebb összefüggéseitől. A prognózis ezen a téren is kedvező. A következő, a helsinki utótalálkozóig befejeződik a közepes- és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolása. Reméljük, hogy addigra hatályba lép a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szerződés is. Ha ez megtörténik, nem fog megszakadni a nukleáris rakéták felszámolásának folyamata.

A közelmúltban Párizsban megtartott konferencia megerősített minket abban, hogy megszületik a megállapodás a vegyi fegyverek betiltásáról és általános felszámolásuk megkezdéséről. Engedjék meg,

hogy ezzel összefüggésben emlékeztessek arra, a Szovjetunió még az idén hozzálát vegyi arzenálja felszámolásához. A kilátások olyan jók, hogy a legnagyobb célokat kínálják. Ezek között látjuk az európai csúcstalálkozót, amelyen részt venne a helsinki Záróokmányt aláíró valamennyi ország. Az európai leszerelési tárgyalások mértéke most olyan, hogy bizonyos idő után meg fogja követelni a legfelsőbb vezetők tanácskozását.

A biztonság sok síkú. Ha felszámoljuk a felesleges célzóberendezéseket, felszámoljuk az antagonizmust is. Hiszen nemcsak a harckocsik és az ágyúk célzóberendezéseiről van szó. Ha Európa már nem ezeken keresztül fog kitekinteni, akkor meglátja az új teret a biztonság más mércéi számára - az egyének és nemzetek politikai, jogi, állampolgári, szociális és kulturális biztonsága számára.

A Szovjetunióban az átalakítás alapjaként tűztük ki magunk elé ezt a feladatot. Sokat teszünk az emberi jogok biztosításáért, az emberi méltóság védelméért, a személyiség szabad, harmonikus fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtéséért. Éppen ebből a szempontból rendkívül fontos számunkra az összeurópai folyamat emberi tényezőjéről szóló konferencia három szakaszának megvalósítása.

Készek vagyunk a lehető legkonstruktívabb módon hozzájárulni minden egyes „emelete“ felépítéséhez, mivel tudatosítjuk, hogy a siker Párizsban és Koppenhágában nagymértékben meghatározza a humanitárius együttműködésről szóló moszkvai találkozó hatékonyságát is.

Vár ránk a szófiai tanácskozás a környezetvédelemről és a bonni konferencia az európai gazdasági együttműködésről. Létérdekünk ezek sikere, érdekünk, hogy eltűnjenek az akadályok a kereskedelmi, tudományos és műszaki együttműködés útjából. Most, hogy az Európai Gazdasági Közösség és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa között létrejött a kapcsolatfelvétel, ez könnyebb lesz.

Azt szeretnénk, hogy az európai kultúra egyik bölcsőjében, az ősi Krakkóban a kulturális örökségről szóló tanácskozás megerősítené az európai népek intellektuális, szellemi és alkotóegységének tudatát.

Európában nem kevés a soknemzetiségű ország. Ezekben minden nemzetiségnek szüksége van kulturális kincsei törvényesített és garantált védelmére.

Az Új Világ ismét érzékeli a migrációs folyamatok hullámát, amely bizonyos mértékig tovább tart kontinensünkön is. Az ember, aki elveszíti hazáját, nem szabad hogy ezzel együtt elveszítse vele szellemi és kulturális kapcsolatát is. Ez nemcsak a Szovjetunióból emigrálókra vonatkozik, hanem azokra az európai emigránsokra is, akik a Szovjetunióban élnek. Az államoknak, s nekünk is, kötelességünk garanciákat adni az embereknek arra, hogy megmarad nyelvük, kulturális örökségük, hagyományuk és szokásaik.

A bécsi utótalálkozó fordulatot jelent Európa, de nemcsak Európa számára. Földrészünk nem sziget. Az a folyamat, amely Helsinkiben kezdődött, Európát a kelet-nyugati kapcsolatok központjává tette. Az Egyesült Államokon és Kanadán keresztül sokrétű párbeszédünk és együttműködésünk számos formában eljut az Új Világba és az líraion át Ázsiába is. Igen, a mi oldalunkon Európa nem fejeződik be az Uralnál, a Szovjetunió területén ezen túl is érvényesülnek a biztonság, a humanitás és az együttműködés helsinki mércéi.

Európa ma minden korábbinál világosabban látja az európai eszme reális körvonalait. Korábban is voltak ilyen tervek, de ezeket nem sikerült megvalósítani. Ma azonban meggyőződésünk, hogy a megszámlálhatatlan nehézség ellenére képesek vagyunk kidolgozni és megvalósítani az európai ház tervét. A bécsi utótalálkozó sikere által ehhez lényegesen közelebb jutottunk. Ehhez a sikerhez az itt jelenlévő kollégák közül mindenki hozzájárult és én ezt szeretném nekik külön külön megköszönni, ám a protokoll erre nem ad lehetőséget. Azonban tekintettel arra, hogy George Shultz amerikai külügyminiszter holnap távozik tisztségéből, szeretnék előtte tisztelegni mindazért, amit közös munkánk során tett.

Ma búcsúzunk, de nem hosszú időre. A Szovjetunió elfogadja az osztrák kormány meghívását, hogy március elején ismét találkozzunk Bécsben. A szovjet külügyminiszter végezetül köszönetét mondott Ausztriának az utótalálkozó eredményes megrendezéséért.

Giscard d’Estaing és több más jelenlevő is kifejtette azt a nézetét, nem normális dolog, hogy egy ilyen nagyhatalom nem tagja az olyan nemzetközi gazdasági szervezeteknek, mint a GATT, a Nemzetközi Valuta Alap és így tovább. Kissinger ezt a problémát összekapcsolta az olyan nemzetközi rendszer kialakításával, amelyben a versengést az együttműködés váltaná fel. Gorbacsov ENSZ-beszé- dével kapcsolatban szóba került a világ új módon való megközelítése, amely különbözik attól, amilyenhez a Nyugat évtizedeken keresztül hozzá volt szokva. A szovjet vezető mindezekről a kérdésekről kifejtette véleményét.

Elöljáróban azt hangsúlyozta, mindenkinek el kell ismernie, hogy a világ a fordulat időszakát éli. Kijelentette, bizonyos fokig egyoldalú az itt elhangzott kérdések megfogalmazása: állítólag sok függ attól, miként fog változni a Szovjetunió. De miként fognak változni önök, vagyis a Nyugat? Korunk kulcskérdésének ez ugyancsak jelentős összetevője. Változik a kapitalizmus és a szocializmus is. Ez a globális kiéleződésének időszakában történik így. Mi a magunk számára levontuk a megfelelő következtetéseket. Ez lehetővé tette, hogy könnyebben lélegezzünk, jobban megismerjük saját magunkat, és új módon tekintsünk a világra. Az is megmutatkozott, hogy az eddigi gondolkodásmód átértékelése fájdalmas. Az új utak kereséséről az egész világot tájékoztatjuk, s egyetlen kérdésben sem törekedtünk arra, hogy kisajátítsuk magunknak az igazságot. Ezzel felszólítottunk és felszólítunk a válaszok és megoldások közös keresésére. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov két általános mérlegelést említett.

Először. Az új nemzetközi kapcsolatok keresésébe már sokan bekapcsolódtak, egyesek jobban, mások kevésbé. Mindkét fél reális politikát kezdett érvényesíteni, de ez nehezen megy, mert le kell mondaniuk a kölcsönös szemrehányásokról és vádaskodásokról, a propagandisztikus győzelmekről. Végül is ez érthető: mindannyian korunk gyermekei vagyunk. Ha az új feladatoknál a régi módszereket alkalmazzuk, az nem vezet sok eredményre. A múltból le kell vonni a tanulságokat. A lényeget abban látom, hogy a régi megközelítések során „túl messzire mentünk“, mind a katonai és politikai versengésben, mind a gazdasági konfrontációban.

Másodszor. Új módon kell tekintenünk a békés egymás mellett élés gondolatára is,- figyelembe véve a mostani szörnyű veszélyt és azt a körülményt, hogy mindannyian egyre jobban függünk egymástól. Azokat a kísérleteket, hogy a rendszerek közötti ellentéteket lázas fegyverkezéssel és háborús készülődéssel küzdjék le, irreálisaknak és rendkívül veszélyeseknek tartjuk. Egy megoldás maradt: minden rendszer bizonyítsa, hogy képes az új realitásokhoz és folyamatokhoz alkalmazkodni, a különbségeket pedig fogjuk fel úgy, hogy azok ösztönzik a cserét, az együttműködést. Mi magunk sem törekedtünk arra, hogy időben felismerjük a kapitalista társadalom belső mechanizmusait, alábecsültük azt a képességét, hogy alkalmazkodni tud és fejlődni az új feltételek között, s előre megjósoltuk e társadalom korai csődjét. A Nyugaton pedig jelenleg sok ember van, akik a civilizáció félresikerült gyermekeként tekintenek a szocializmusra.

A nemzetközi kapcsolatok gazdasági oldaláról szólva kijelentette, internaciona- lizáln.i kell e kapcsolatok mechanizmusait. A gazdaságban jobban kell egymáshoz kötődnünk, hogy sikeresen építhessük a világközösség korszerű politikai struktúráját. Elmondta, nemcsak a világ kapitalista és szocialista része között kell normális kapcsolatokra törekedni, hanem a fejlett és fejlődő államok között is.

Miként fog a Szovjetunió „integrálódni“ a világgazdaságba? Ez szakaszosan fog történni - szögezte le, hozzáfűzve, hogy ez nem könnyű kérdés. Csábító dolog lenne elkölteni pénzünket külföldön és gyorsan megtölteni a piacot fogyasztási cikkekkel. De mi nem egy vagy két évre gondolunk. Ezért költött a Szovjetunió annyit ipari bázisa egész technológiai

szerkezetének korszerűsítésére. A másik irányvonal, amely lehetővé teszi a bekapcsolódást a világgazdaságba: a külgazdasági politika megváltoztatása: Kifejtette: két év alatt lényegesen „liberalizáltuk“ elveinket. Például felszámoltuk a „saját belső“ COCOM-unkat, vagyis a mély szakadékot a katonai és a polgári termelés között. A dinamikus tudományos-mű- szaki haladásnak, a külgazdasági kapcsolatok új formáinak köszönhetően olyan szintű lesz az árutermelés, amely lehetővé teszi a rubel konvertibilitásának megoldását is. Nakaszone kérdésére, hogy ez meddig fog eltartani, azt válaszolta, hogy a közeli években a Szovjetunió közelíteni fog ehhez a célhoz. A továbbiakban kifejtette, hogy a másik fél megértése is szükséges, a Szovjetunió nem fogadhatja el azonnal a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank és más szervezetek összes szabályait. A Nyugatnak is alkalmazkodnia kell az olyan partnerhez, mint a Szovjetunió.

Henry Kissinger kérdésére Mihail Gorbacsov elmondta, az európaiaknak szükségük van arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok részt vegyenek az összeurópai folyamatban. Emellett fontos, hogy tekintetbe vegyék Európa sajátos érdekeit. Nem egyszerű dolog az érdekek összehangolása Európában. Most az a fontos, hogy a helsinki folyamat dinamikáját biztosítsuk, s tiszteletben tartsuk azokat a realitásokat, amelyeket mindannyian elismertek, akik aláírták a helsinki Záróokmányt.

Mi már hozzákezdtünk a védelmi katonai doktrína konkrét tartalommal való megtöltéséhez - mondotta a szovjet vezető, s konkrét adatokat is közölt. A fegyveres erők csökkentése 12 százalékos. A katonai költségvetés 14,2 százalékkal, a fegyverek és a haditechnika gyártása pedig 19,5 százalékkal lesz alacsonyabb. Az 500 ezer főből - két éven belül ennyivel csökken a hadsereg és a haditengerészet létszáma - 240 ezer jut a Szovjetunió európai részére, 200 ezer a távol-keleti és 60 ezer pedig az ország déli területeire. Annak érdekében, hogy lejárassák ezt az akciónkat - mutatott rá -, a Nyugaton azt kezdték terjeszteni, hogy csak a régi típusú harckocsikat számoljuk fel. Meg szeretném említeni, hogy a felszámolásra kerülő 10 ezer tankból 5300 a legmodernebb típushoz tartozik. A 10 ezer harckocsiból 5000 kerül megsemmisítésre, a többit polgári célokra, vontatókká alakítják át. Megismétlem: a Szovjetunió keleti részében 200 ezer fővel csökkentjük a hadsereg és a haditengerészet létszámát. Hamarosan hozzálátunk Mongóliában állomásozó csapataink másodszori korlátozásához, 75 százalékkal lesz alacsonyabb az ottani állomány. Felszámoljuk az ottani légierőnket is. Több olyan alakulatot és egységet vonunk ki Kelet- Európából, amelyek ottani erőinknek támadó jelleget adnak. Erről már az ENSZ- ben is beszéltem. Amikor a fegyveres erők védelemhez elégséges szintjéről beszélünk, tekintetbe kell venni, hogy ez a fogalom változó. Tartalma attól függ majd, miként jár el a nyugati fél. Ami pedig a távol-keleti védelmi erőinkről szóló adatok közzétételét jelenti: ezt hamarosan megtesszük, csakúgy, mint Európa esetében.

Nakaszone úr megkérdezte: mi a különbség a Kínával való kapcsolataink „öt alapelve“, valamint az európai szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink alapelvei között. Mindezeknek a kapcsolatoknak megvan a történetük, vannak fejlődési szakaszai. A baráti országokkal részletes véleménycserét folytattunk, összegeztük a sokéves együttműködés éred- ményeit és leszögeztük, hogy kapcsolatainkat baráti alapokon fogjuk építeni az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján, hogy fejleszteni fogjuk a kölcsönösen előnyös együttműködést a szocializmus javára, tekintetbe véve mindenkinek az érdekeit.

Dávid Rockefeller köszönte meg társai nevében a beszélgetést. Mint mondta, ez rendkívül érdekes és hasznos volt, lehetővé teszi a bizottságnak, hogy kidolgozza a részletes jelentést, amelyet az egész világon olvasni fognak.