Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám, szerda

ÍJ szú 3 989. I. 18. Mihail Gorbacsov a bécsi utótalálkozóról Magasabb szintre jutott a helsinki folyamat KEDVEZŐ NEMZETKÖZI FOGADTATÁS (ŐSTK) - A bécsi utótalálkozó záródokumentumának elfogadása kapcsán a moszkvai Pravda szerkesztősége felkérte Mihail Gorbacso- vot, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökét, válaszoljon a lap néhány kérdésére: Válaszút A Rizskov vezette különbizottság Örményországban Megbüntették a határozatlan, passzív vezetőket télről. Hiszen mögötte is jelentős politikai és társadalmi erők állnak. Hogy a helyzet és az erőviszo­nyok mennyire bonyolultak, ezt az is érzékelteti, vannak ellenzéki csopor­tok, amelyek elfogadták a kormány tűzszünetét, s ugyanakkor súlyos fegyveres összecsapások robban­tak ki az ellenzék sorain belül is. Ilyen előzmények után utazott a múlt pénteken a szovjet külügyminiszter Kabulba, s tárgyalásairól a Bahtar hírügynökségnek nyilatkozva el­mondta: Nadzsibullah államfővel együtt továbbra is lehetségesnek tartják az ellentétek békés rendezé­sét. Nem konstruktív a heteknek az az álláspontja, hogy megszakítják a tárgyalásokat Moszkvával, s to­vábbra is kizárólag a fegyverekre támaszkodnak. A Szovjetunió és a kabulí vezetés nyitva hagyja a pár­beszéd lehetőségét a hetek, a nyol­cak szövetsége, Zahir sah, s minden ellenzéki és emigráns csoport előtt. Nagyon fontos az a megállapítás, hogy a Szovjetunió nem akarja he­lyettesíteni az afgánokat, nem akar­ja helyettük megoldani belső ügyei­ket. „A mi küldetésünk a közvetítés­re korlátozódik és elő kell segítenie, hogy az afgánok ne a fegyverek mögül nézzenek egymásra.“ Se­vardnadze leszögezte azt is, ha mégis háborút kényszerítenek az af­gán kormányra, erre Kabul kényte­len lesz fegyverrel válaszolni, s eh­hez megvan az ereje. „A jelenlegi vezetésnek minden lehetősége megvan ahhoz, hogy kitartson, de a háború folytatódása esetén a szovjet katonai szállítások is foly­tatódni fognak.“ Emlékeztessünk itt arra, hogy amióta a Szovjetunió megkezdte a csapatkivonást, az el­lenzék folyamatosan kapta a jelen­tős katonai segítséget az Egyesült Államoktól. Sevardnadze utalt arra is, hogy Afganisztánban vannak olyan hazafias erők, amelyek képe­sek együttesen megvédeni a nép vívmányait. Ezt az is alátámasztja, hogy az ország 32 tartományából huszonhatban már nincsenek szov­jet katonák, de a kabulí rendszer - a korábbi ellenséges jóslatokkal szemben - még mindig létezik. Va­sárnap, amikor Sevardnadze haza­indult, Borisz Gromov altábornagy, az Afganisztánban állomásozó szovjet fegyveres erők parancsnoka azt hangsúlyozta, hogy a csapatki­vonást február 15-ig végrehajtják. Kereken négy hét van hátra ad­dig, s ez nagyon rövid idő. A háborút meg kellene, s meg is lehetne aka­dályozni. Józan belátással, kompro­misszumkészséggel. Kabul e téren elment addig, ameddig mehetett. A hétpártiak egyik vezetője nemrégi­ben éppen szovjet újságíróknak állí­totta azt, hogy az ő kormányuk igaz­ságos lenne, nem olyan, mint ami­lyet Moszkva támogat. Túl egyoldalú a heteknek az a nézete, hogy egye­dül ők képviselik az afgán népet, hiszen mint már említettük: a kabuli vezetésnek jelentős a tömegbázisa, széles rétegek támogatják. Mennyi­ben lenne igazságos ezeket kizárni a hatalomból? A hatalomban az egész népnek, minden párt, politikai irányzat képviselőinek részt kell venniük - ezt kell érteni a széles alapokon nyugvó koalíció alatt, amit Kabul és a Szovjetunió szorgal­maz MALINÁK ISTVÁN KÉRDÉS: A 35 ország külügymi­niszterei ezekben a napokban olyan döntésekkel fejezik be a bécsi utóta­lálkozót, amelyek jelentős mérték­ben közelebb hozhatják azt a békés időszakot, amelyről ön az ENSZ- ben 1988. december 7-én beszélt. Hogyan értékeli ezt az eseményt? VÁLASZ: Szeretnék mindeneke­lőtt gratulálni az európai országok, az USA és Kanada kormányainak a kiváló sikerhez, amely a nemzet­közi kérdésekkel kapcsolatos új, re­alista hozzáállás hatékonyságáról tanúskodik. A helsinki folyamat ma­gasabb szintre jutott. A záródoku­mentum a hagyományos haderőkről szóló tárgyalások mandátumával együtt tartalmát, céljait és Európára, valamint az egész világra nézve va­lószínűleg sokoldalú pozitív kihatá­sait tekintve példa nélküli esemény. Ugyanúgy példa nélküli és tanulsá­gos az ilyen gyakorlati döntések elő­készítése is, amelybe egyszerre oly sok, egészen különböző állam kap­csolódott be. Ha az itt szerzett tapasztalatokat megőrizzük és továbbfejlesztjük, az általános béke építése során a kö­zös fejlődés és a közös alkotótevé­kenység az államközi kapcsolatok normájává válik, s lehetővé teszi, hogy az emberiség túléléséhez, ha­ladásához, az egyetemes érdekek kiegyensúlyozottságához szüksé­ges politikai és erkölcsi feltételek létrejöjjenek. KÉRDÉS: A két és fél év alatt biztos volt abban, hogy el lehet érni ezt az eredményt? VÁLASZ: A helyzet változott. A tárgyalásokon többször alakult ki olyan helyzet, amikor az érzelmek kerültek túlsúlyba és azzal fenyeget­tek, hogy meghiúsul az utótalálkozó. De mindannyian tudatosítottuk, hogy a béke nem égi ajándék. A bé­kéért állhatatosan, kitartóan és türel­mesen kell küzdeni, keresni kell a problémák megoldását és az olyan egyezséget, amely minden résztve­vőt kielégít. A többieket ésszerű kompromisszumokra szólítottuk fel, de mi magunk is az elmúlt évek alatt nem kis távolságot tettünk meg azoknak a problémáknak a megér­tésében és értékelésében, amelyek Bécsben néha éles viták tárgyát ké­pezték. Meg kell említenem egy jelentős egybeesést: a bécsi záródokumen­tumot január 15-én hagyták jóvá, vagyis pontosan három évvel azu­tán, hogy a Szovjetunió előterjesz­tette a nukleáris fegyverek és vala­mennyi tömegpusztító eszköz 2000- ig történő felszámolásának prog­ramját. Az események alakulása megmutatta, hogy ez nem volt utó­pia, hogy a reális lehetőségek érté­(ÖSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétfő esti határozata megerősíti, hogy a namíbiai rende­zésről szóló 435-ös számú határo­zatának teljesítése ez év április 1-én kezdődik meg. A testület meg­bízta Perez de Cuellar ENSZ-főtit- kárt azzal, segítse elő a hivatalos tűzszünet megkötését a Dél-afrikai Köztársaság, valamint a Délnyugat­afrikai Népi Szervezet (SWAPO) kö­zött. Ez utóbbi még a múlt év au­gusztusában hirdetett egyoldalú tűz­szünetet, s be is tartotta. A BT határozottan felszólította Pretoriát, hogy azonnal csökkentse fegyveres erőit és ún. délnyugat­afrikai regionális erőit (SWATF). Ezek, valamint az ENSZ ideiglenes nabímiai erői (UNTAG) között ész­szerű számbeli egyensúly kell. A 435-ös határozat értelmében az UNTAG feladata, hogy felügyeljen Namíbiában a november 1-re terve­zett, valóban szabad parlamenti vá­lasztások megtartására. A főtitkárt megbízták azzal is, dolgozzon ki javaslatokat az UNTAG-gal kapcso­latos költségek csökkentésére oly ’» módon, hogy az ne korlátozza ezek­nek az egységeknek az akcióképes­ségét. A hétfői határozat ugyanak­keléséből indultunk ki. A bécsi dön­tések meggyőző bizonyítékot szol­gáltatnak erre. A Varsói Szerződés tagállamaival együtt továbbra is kitartóan és be­csületesen fogunk munkálkodni azon, hogy egyre több ilyen bizonyí­ték legyen. Az új katonai doktrína elfogadásában a szocialista orszá­goknak az a szándéka tükröződik, hogy a szuperfelfegyverkezettség elvéről áttérjünk az ésszerű és elég­séges védelem elvére. A Szovjet­unió elhatározta, hogy egyoldalúan félmillióval csökkenti fegyveres erői létszámát, s korlátozza hagyomá­nyos fegyverzetét, védelmi szellem­ben módosítja fegyveres erői elhe­lyezését, csökkenti katonai kiadása­it, s még az ide vonatkozó nemzet­közi megállapodás előtt megkezdi a vegyifegyver-készleteinek felszá­molását. Szövetségeseinkkel együtt a következő leszerelési tárgyalások napirendjén szereplő valamennyi kérdés komoly és tárgyszerű megvi­tatására készülünk. KÉRDÉS: Értékelhetők-e a bécsi eredmények az európai ház gondo­latának megvalósítása felé tett lé­pésként? VÁLASZ: Vitathatatlanul. Ebben a „házban“ saját, szovjet „laká­sunk“ átalakításával fogjuk bebizo­nyítani népünk szocialista választá­sának helyességét. Nem akarunk azonban bezárkózni, s nem kívá­nunk elszigetelődni a környező vi­lágtól. Bebizonyítottuk már, hogy ké­szek vagyunk az átalakítás számára jellemző új megközelítéseken alapu­ló széles körű párbeszédre, a köl­csönösen előnyös együttműkö­désre. Nem követelünk magunknak sem kiváltságokat, sem kivételt a min­denki számára kötelező szabályok alól. A hasznos szellemi és anyagi gyümölcsöket termő tartós béke ál­landó folyamat, amely az egyes álla­mok érdekeinek összefonódásán, a nemzetközi problémák internacio- nalizálásán alapul. Az a döntés, hogy a helsinki fo­lyamat keretében Párizsban, Kop­penhágában és Moszkvában huma­nitárius konferenciát rendeznek, ar­ról tanúskodik, hogy elhalóban van­nak a hidegháborús sztereotípiák, hogy a világ a konfrontációtól a köl­csönös megértés felé halad még az olyan kényes kérdésekben is, ame­lyekről első pillantásra azt lehetne hinni, hogy a különböző világnéze­tek hívei sosem vitathatják meg őket a tárgyalóasztal mellett. A Szovjetunió kész a párbeszéd­re, a vitára, a kiutak keresésére minden olyan kérdésben, amely kö­zös megoldása nélkül a nemzetközi közösség nem szabadul meg a glo­kor felszólítja a világszervezet tagál­lamait, foglalkozzanak azzal, milyen gazdasági segítséget lehet nyújtani a namíbiai népnek mind az átmeneti időszakban, mind a függetlenség ki­kiáltása után. A BT egy másik, ugyancsak egyhangúlag elfogadott határozata üdvözli a délnyugat-afri­kai rendezésről decemberben kötött négyoldalú megállapodást, valamint az angolai-kubai megállapodást a kubai kontingens kivonásának idő­rendjéről. Theo-Ben Gurirab, a SWAPO titkára szerint a 435-ös határozat szellemének és betűjének teljesíté­se érdekében még sok mindent kell tenni. Tíz év alatt Namíbiában óriási változások történtek, az ott állomá­sozó dél-afrikai katonák száma megkétszereződött, s jelenleg eléri a 100 ezret; a rendőrök száma 10 ezerre tehető, a félkatonai alakula­tok pedig hozzávetőleg 35 ezer főt számlálnak. Ugyanakkor Pretoria megerősítette a Walvis Bayben levő támaszpontját is. Ezért a SWAPO szerint inkább az ENSZ namíbiai erőinek erősítéséről kellene beszél­ni, nem pedig a fenntartásokra fordí­tott kiadások csökkentéséről. bális veszélyektől és nem lép a bé­kés időkhöz vezető útra. xxx A bécsi záródokumentum jóváha­gyása rendkívül kedvező nemzetkö­zi fogadtatásra talált. Számos politi­kus az eseményt a kelet-nyugati viszony fejlesztése terén tett jelen­tős lépésként értékeli. Franz Vranitzky osztrák kancel­lár nyilatkozatában afeletti örömét hangoztatja, hogy az enyhülési erő­feszítések meghozzák gyümölcsü­ket. Kitért rá, hogy a bécsi utótalál­kozó sikeres befejezéséhez jelentő­sen hozzájárult a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár minőségi előrelépésnek nevezte a záródoku­mentum megszületését. A spanyol kormány állásfoglalása a hagyomá­nyos haderőkről folytatandó tárgya­lások jelentőségét említi. Románia ugyan aláírta a záródo­kumentumot, de nem kötelezte ma­gát arra, hogy azt teljes mértékben tiszteletben tartja és megvalósítja, mivel egész sor olyan megfogalma­zást tartalmaz, amelyekkel nem le­het egyetérteni - közölte hétfőn a ro­mán televízió. Bukarest szerint a zá­ródokumentum egyes rendelkezései lehetővé teszik a más országok bel- ügyeibe való beavatkozást, ami el­lentétben áll a szuverenitás elveivel. A televízió közölte, hogy Románia nyilatkozatot csatolt a bécsi doku­mentumhoz, amelyben megindokol­ja álláspontját. xxx A Krasznaja Zvezda hasábjain Igor Bogdanov ezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkarának képvi­selője fejtette ki a Szovjetunió állás­pontját az európai biztonság és bi- zalorrf megerősítéséről szóló tár­gyalások második szakaszával kap­csolatban. A bécsi utótalálkozó zá­ródokumentumával összhangban ez a fórum márciusban az osztrák fővá­rosban kezdi meg munkáját. Bogda­nov ezredes leszögezte, a Szovjet­unió mindenekelőtt arra fog töreked­ni, hogy a bizalomerősítő intézkedé­sek övezete kiterjedjen a haditenge­részeti és a légi alakulatokra is. Ugyancsak tovább kell korlátozni a kontinensen valamennyi fegyver­nem tevékenységét. Szükségesnek tartjuk - hangoztatta -, hogy az intézkedések vonatkozzanak az Egyesült Államok és Kanada terüle­tére is. A tárgyalásokon foglalkozni kellene olyan zónák létrehozásával is, ahol a Varsói Szerződés, illetve a NATO csapatainak koncentrációja csökkenne, s esetleg ki lehetne ala­kítani a katonai veszély csökkenté­sére szolgáló európai központot. Genscher nyilatkozata Gorbacsov politikájáról Csien Csi-csen Bonnban (ŐSTK) - Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter a Volksblatt nyugat-berlini lapnak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: Mihail Gorbacsov politi­kája elősegíti az európai helyzet javítását, s nemcsak a Szovjetunió, hanem a nyu­gati országok érdekeinek is megfelel. Ezért érdemes a Nyugat pozitív válaszára és aktív hozzáállására. Genscher méltat­ta a szovjet vezető szavainak és tetteinek egységét, s kiemelte személyes hozzájá­rulását a szovjet-amerikai rakétaszerző­dés megkötéséhez, valamint a helyzet reményteljes alakulásához Délnyugat-Af- rikában, Afganisztánban és Kambo­dzsában. Az európai katonai helyzetről szólva védelmébe vette azt az álláspontot, amely szerint a Varsói Szerződés állítólag fö­lényben van a hagyományos fegyverek terén, s ezt szerinte fel kell számolni. Ugyanakkor síkraszállt az erőegyensúly lényegesen alacsonyabb szinten tartásá­ért oly módon, hogy egyik fél se legyen képes váratlan támadást indítani. Hans-Dietrich Genscher hétfőn Bonn­ban találkozott kínai kollégájával, Csien Csi-csennel. Tájékoztatta vendégét a helsinki folyamatról, a leszerelési tár­gyalások állásáról, valamint a nyugat­európai egységes piac létrehozásával kapcsolatos kérdésekről. n kínai miniszter moszkvai tárgyalá­saival összefüggésben hangsúlyozta, hogy javulnak a szovjet-kínai kapcso­latok. A bonni találkozón egyezményt írtak alá arról, hogy az NSZK 460 millió márka segélyt nyújt Kínának. Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter hétvégi, az afgán ve­zetőkkel folytatott tárgyalásaitól túl­zás lett volna azt várni, hogy egy­szerre mindent megoldanak, tiszta vizet öntenek a pohárba, hiszen az utóbbi két hétben ismét minden bo­nyolultabb, kuszább lett Afganisztán körül. Ha megnyugtató megoldás nem is született, a Sevardnadze és Nadzsibullah államfő, az ANDP főtit­kára közötti tárgyalásokról kiadott jelentés sok mindent érzékeltet. A megnyugtató megoldás a harcok beszüntetése és egy széles alapo­kon nyugvó koalíciós kormány létre­hozása lenne, mégpedig minden el­lenzéki csoportosulás részvételével. A legizgalmasabb kérdésnek az számított, hogy folytatódik-e a szov­jet csapatkivonás, illetve befejező- dik-e február 15-ig, ahogy a genfi megállapodások előírják. Ennek megválaszolásához vissza kell térni Julij Voroncov első külügy­miniszter-helyettes és kabuli nagykövet legutóbbi tárgyalás- sorozatához. Az af­gán ellenzék és a Szovjetunió között a múlt év végén megkezdett közvet­len párbeszéd az idén is folytatódott, szinte minden napra jutott valami­lyen fontos esemény. Voroncov ko­rábban Rómában tanácskozott Zahir sahhal, volt afgán uralkodóval arról, hogy milyen feltételek között lenne hajlandó bekapcsolódni a rendezési folyamatba. Tegyük hozzá: az ellen­zék jelentős erői Zahir sah szemé­lyét sem akarják elfogadni. Ezután Teheránban értekezett Voroncov iráni politikusokkal és az itteni bázi­sú ellenzékkel, az ún. nyolcpárti szövetség képviselőivel. Január 4- én váratlanul Moszkvába érkezett Khomeini ajatollah különmegbízott- ja, akit Mihail Gorbacsov is fogadott. Ez a bekapcsolódás Teherán szá­mára presztízsnövekedést jelent, s ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy Moszkva valóban átfogó, minden erő bevonásával történő rendezést akar. Ugyanazon a napon érkezett Pakisztánba Voroncov, ahol az or­szág vezetőin kívül többször is tár­gyalóasztalhoz ült az itteni bázisú hétpárti szövetség vezetőivel. A he­tek megerősítették: nem fogadják el a kabuli kormány január elsejével életbe léptetett tűzszünetét. A há­rom tárgyalási fordulón csak abban tudtak megállapodni, hogy az ellen­zék nem fogja támadni a kivonuló szovjet csapatokat, s Voroncov, aki hetedikén utazott el Pakisztánból, közölte: meghívta a mudzsaheddi- nek képviselőit Moszkvába, hogy ott folytassák a párbeszédet. Két nappal később az ellenzék vezetője bejelentette: nem utaznak Moszkvába, nem folytatják a tárgya­lásokat a Szovjetunióval. Ilyen körül­mények között merült fel, hogy a minden kompromisszumot nélkü­löző magatartásuk nem késlelteti-e a február 15-re tervezett teljes szov­jet kivonulást. A kulcskérdés a hata­lom kérdése. A pesavari hetek sze­rint az új kormányban a jelenlegi Nadzsibullah-féle vezetés nem kap­hatna helyet. Az államfő újévi be­szédében, s már korábban is érzé­keltette: az ő személye nem lehet a rendezés akadálya, hajlandó tá­vozni, s az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt sem kívánja mono­polizálni a hatalmat (már most is több párton kívüli politikai ellenzéki vezető tagja a kormánynak), de nem mond le a hatalomban való részvé­(CSTK) - Nyikolaj Rizskov kormányfő vezetésével hétfőn Örményországba ér­kezett az SZKP KB PB különbizottsága, amely a földrengés következményeinek felszámolását irányítja. A küldöttség to­vábbi tagjai: Nyikolaj Szlunykov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, Dmitrij Jazov, az SZKP KB PB póttagja, honvé­delmi miniszter és Lev Voronyin, a mi­nisztertanács alelnöke. A küldöttség megtekintette a leninaka- ni kórházat, amely szinte a csodával hatá­ros módon épségben maradt. A kataszt­rófa óta itt 78 újszülöttet segítettek a vi­lágra. A városban öt rendelőintézetet nyi­tottak, ezeket különböző épületekben he­lyezték el, két rendelőt pedig sátrakban állítottak fel. A TASZSZ tudósítása szerint Leninakannak jelenleg ugyanannyi a la­kosa, mint a szerencsétlenség előtt volt. Az önkéntesen itt dolgozók 12 órás mun­kanapokat tartanak, a városban hozzáve­tőleg 100 kisebb piac nyílt, az üzletek jól el vannak látva hússal, zöldséggel, ke­nyérrel és más élelmiszerekkel. Az üzemi étkeztetés továbbra is ingyenes. A Rizskov vezette küldöttség Szpitak- ban is járt, mint ismeretes, ezt a várost más helyen építik fel. Jelenleg azonban sátrakban laknak az emberek. A bizottság tagjai innen Jerevánba utaztak. A moszkvai Pravda tegnapi száma az örmény KP KB irodájának üléséről tájé­koztatott. Beszámol arról, az örményor­szági helyzet destabilizálásáért, a nemze­tiségi viszályok felszámolásában tanúsí­tott tétlenségért, passzivitásért tavaly decemberben 13 örmény vezetőt zártak ki a párt soraiból. Hasonló okok miatt a párt-, állami és gazdasági szervek 24 vezető­jét felmentették tisztségéből, s a városi és a járási jogi szervek 12 vezetőjét ugyan­csak eltávolították. Hatvannyolcan kaptak pártbüntetést. A testület mostani ülése hangsúlyozta, hogy a bonyolult helyzet­ben sok párt-, állami és gazdasági szerv volt határozatlan, passzív, nem helyezke­dett elvi álláspontra. Az ENSZ BT a namíbiai rendezésről A terveknek megfelelően kezdik meg a határozatok teljesítését

Next

/
Thumbnails
Contents