Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
E rőteljes fölmelegedés tapasztalható az utóbbi hetekben Délkelet-Ázsiá- ban. Természetesen nem az időjárásra, hanem a politikai légkörre gondolunk. Az évtizedes kambodzsai kérdés rendezése kimozdult a holtpontról, s ma már nem a „süketek párbeszéde" folyik, amikor a felek csak mondták a magukét, anélkül, hogy odafigyeltek volna a másikra. Most már nemcsak hogy meghallgatják egymást, hanem az érdekeket is megpróbálják egyeztetni. Rendkívül fontos mozzanat, hogy lényegében minden érdekelt fél elismeri: a probléma csak a politikai rendezés útján oldható meg, s ráadásul e folyamat meggyorsítását tartják szükségesnek. Ezt szögezték le a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) július elején Bangkokban megtartott külügyminiszteri találkozóján, ahol nagy bizakodással szóltak az indonéz fővárosban Dzsakartában most hétfőn kezdődő, koktélpartinak elkeresztelt nem hivatalos találkozóról is. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi tette lehetővé az előrelépést, melyek voltak a fordulatnak Délkelet-Ázsia számító momentumok, sikkor e nagyon bonyolult probléma néhány kulcsfontosságú elemével kiemelten kell foglalkozni. A phnompemhi vezetés erőfeszítései mellett természetesen elsősorban a vietnami állásponttal, a Szovjetunió és Kína véleményével, hiszen tudjuk, kettejük viszonyának teljes normalizálását Peking a kambodzsai rendezéstől teszi függővé. Továbbá megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az ASEAN, s ezen belül Thaiföld álláspontjában bekövetkezett változások. ELMOZDULÁS Kétségkívül a kambodzsai kormány tavaly augusztusban meghirdetett nemzeti megbékélési programja indította el a máig- s remélhetően a végleges rendezéshez is- vezető pozitív folyamatot. Hun Sen kormányfőnek és Norodom Szihanuk hercegnek, az ellenzéki hármaskoalíció „elnökének" biztatóan indult tárgyalásai megszakadtak. A fő ok az, hogy egy nagyon lényeges pontban, a koalíciós kormány létrehozásának időpontjában nem tudtak megegyezni. Egy ilyen kormány szükségességét mindketten elismerték, csakhogy Szihanuk szerint azt még az általános választások előtt kellene megalakítani, s - amint követelte - ezzel párhuzamosan „feloszlatni" a jelenlegi Kambodzsai Népköztársaságot. Hun Sen ezt elfogadhatatlannak tartotta: a jelenlegi köztársaság Pol Poték rémuralmának megdöntése után a nép akaratából jött létre, eltörléséről is csak a nép dönthet. A kormány ellenőrzi az egész ország területét, ha belemenne önmaga feloszlatásába, megnövekedne Pol Poték visszatérésének a veszélye. A három ellenzéki csoportnak be kell kapcsolódnia a politikai rendezésbe, s indulhatnak a nemzetközi ellenőrzés alatt megrendezésre kerülő választásokon. Április 14-én írták alá az afgán rendezésről szóló genfi megállapodásokat. Általános a vélemény, hogy ez jó példát nyújthat más helyi válsággócok felszámolásához is. Áprilisban tárgyalt Igor Rogacsov szovjet külügyminiszter-helyettes Párizsban amerikai kollégájával, Gaston Sigurral a délkeletázsiai rendezésről. Rogacsov akkori nyilatkozatából: „Az afganisztáni rendezésnek vannak olyan elemei, amelyek hasznosíthatók a kambodzsai kérdés megoldásánál is, de nincs két teljesen egyforma konfliktushelyzet. “ Nagy jelentőséggel bírtak azok a tárgyalások, amelyeket ugyancsak áprilisban folytatott Trang Ouang Co vietnami külügyminiszter-helyettes négy ASEAN-országban. Néhány igen fontos megállapítás: Bár a felek eltérően ítélték meg a kambodzsai feszültség okát, az ASEAN is elkerülendőnek tartja, hogy Pol Poték visszatérjenek az országba. Vietnam (Indokína nevében) és Indonézia (az ASEAN megbízásából) folytatja a párbeszédet a kambodzsai rendezés érdekében. A Vietnammal szemben legkeményebb vonalat követő Thaiföld is hajlandónak mutatkozott a kapcsolatrendezés új útjainak keresésére. Május közepén a szovjet főváros vendége volt Prem Tinszulanond thai kormányfő, s a tárgyalásokat természetesen fokozott figyelem kísérte. A közlemény szerint a felek megállapodtak azokban az elvekben, amelyekre építve el lehet érni a politikai rendezést Kambodzsában. Ugyanezekben a napokban Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter bejelentette: a kambodzsai kormánycsapatok megsemmisítő csapásokat mértek a vörös khmerek erőire. Mint mondotta, a vörös khmerek beszivárgásai (thaiföldi bázisokról) már nem jelentenek olyan nagy veszélyt, mivel többé nem rendelkeznek nehéztüzérségi fegyverekkel. Ekkor fejtette ki, hogy a kambodzsai rendezésről szóló megállapodásokat a nagyhatalmaknak, a Szovjetuniónak, az USA-nak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak, továbbá Indiának és a Kambodzsával határos országoknak kellene garantálniuk. ÁTTÖRÉS A rendezési folyamat meggyorsítása szempontjából kétségkívül annak számított az a május végén tett bejelentés, hogy Vietnam még ez év végéig kivonja csapatainak felét - 50 ezer katonát - Kambodzsából, a még ottmaradó vietnami önkénteseket pedig a kambodzsai fegyveres erők parancsnoksága alá helyezik. (Jó egy hónappal később fel is számolták a vietnami erők vezérkarát.) S megerősítették azt a korábbról ismert elhatározást, hogy 1990 végéig minden vietnami katona hazatér. Az ASEAN ezzel megkapta az általa kért garanciákat: a kivonulás intézményesítését és időhöz kötését. Thaiföld felé pedig jelentős gesztusnak számít a bejelentés: Vietnam a kambodzsai-thai határról 30 kilométerrel hátrébb vonja ki csapatait. Június elején a polpotista vörös khmerek rádióadója beismerte: a vietnami csapatkivonás hírére több katonai akciót kezdeményeztek, de nem jártak sikerrel, kommandósaik visszaszorultak thaiföldi bázisaikra. S először ismerték el azt is, hogy nem vietnami, hanem kambodzsai egységektől szenvedtek vereséget. Thaiföldi források pedig arról számoltak be, a távozó vietnami csapatok helyébe lépő kambodzsai egységek kellő ütőerőről és felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Minden hírügynökség áttörésként értékelte a június második felében megtartott vietnami-thaiföldi külügyminiszteri találkozó eredményeit. Thai részről korábban tárgyalni sem voltak hajlandók Hanoival „mindaddig, amíg vietnami katonák vannak Kambodzsában". Most már viszont „ tárgyilagos és jó légkörben“ folyt az eszmecsere. PEKINGRE VÁRVA Nguyen Co Thach vietnami és Sziddhi Szavetszila thai külügyminiszter a kétoldalú kapcsolatokat gátló tényezők felszámolásáért emelt szót, az azonban nyilvánvalóvá vált, fennmaradtak a nézeteltérések a vörös khmerek katonai támogatását illetően. Az ellenzéki hármaskoalíció katonailag legerősebb tagja a vörös khmer (miután Pol Pót pár éve taktikai megfontolásokból lemondott, most Khieu Samphan áll az élen), bázisai thaiföldön vannak, s Peking bár hangoztatja, hogy a politikai rendezés híve, de továbbra is folytatja e csoport felfegyverzését. Kína eddig kevés rugalmasságot tanúsított a kambodzsai kérdésben, bár az árnyalatnyi engedékenység jeleit már fel lehetett fedezni. Amikor bejelentették az ötvenezer vietnami katona hazatérését, Pe- kingben azt hangsúlyozták, hogy szigorú nemzetközi felügyelet és helyszíni ellenőrzés mellett kellene végrehajtani a kivonást. Az eddigi részleges csapatkivonásokról az volt a kínai vélemény: csak arra jók, hogy friss erőkkel váltsák fel a vietnami csapatokat. Az ötvenezres nagyságrend miatt sem lehetett most is azt mondani, hogy egyszerű csapatcsere. Az enyhültebb hangnemet az is indokolta, hogy minden délkelet-ázsiai országban kedvezően fogadták a vietnami lépést. Most a pekingi szóvivő még hozzáfűzte, hogy Vietnamnak rövidebb időtartamú kivonási menetrendet kellene közölnie. Szintén érdekes volt egy június végi reagálás. A The Washington Post azt közölte, hogy Kína akkor is támogatná Pol Potot, ha sikerülne elérni a megállapodást a kambodzsai rendezésről. Ezt a pekingi külügyminisztériumban teljesen megalapozatlannak nevezték, s a szóvivő kijelentette: „Álláspontunk ismert: a rendezés kulcsa a vietnami csapatok mielőbbi távozása. Aztán a kambodzsai népnek kell döntenie a belső kérdésekről. Nem támogatunk egyetlen önálló felet sem abban, hogy megszerezze a hatalmat, de azzal sem értünk egyet, hogy bármelyiket kizárják a hatalomból. “ Le Ngoc Hien altábornagy június 30-án búcsúzott el Koy Bunthától, Kambodzsa nemzetvédelmi miniszterétől ◄----------------------------------------------------------KOKTÉLPARTI ÉS KULCSKÉRDÉSEK Kulcskérdés tehát az, hogy mi legyen a vörös khmer katonai erőivel. A kambodzsai kormány jelezte: nem azonosítja a nép- irtó Pol Pót bűnös klikkjét az általuk megtévesztett khmer harcosokkal. Hajlandó a vörös khmert, mint politikai szervezetet bevonni a rendezésbe. De ragaszkodik a népirtó fóbúnösök felelősségre vonásához, s hogy a vörös khmer katonai erőit fel kell számolni. Kínára tekintenek tehát most az érdekelt felek, hiszen ott eddig azzal érveltek, hogy ez az erő az egyetlen ellensúlya Vietnam kambodzsai jelenlétének. A sokat emlegetett dzsakartai koktélpartit pár nap múlva, július 25-én tartják. Sokat vitatott kérdés, hogy ki vesz rajta részt. Természetesen a négy kambodzsai fél, vagyis a kormány képviselői és az ellenzéki hármaskoalíció vezetői: Szihanuk, Són Sann és Khieu Samphan. A már említett vietnami-thaiföldi külügyi találkozó után a hírügynökségek felröppentették: Hanoit maga Nguyen Co Thach fogja képviselni, s találkozik a kambodzsai ellenzék vezetőivel. Egy nappal később Nguyen Co Thach pontosította a dolgot, elmondta: országa e találkozó második szakaszába kíván bekapcsolódni, azt követően, hogy a szemben álló kambodzsai felek már körvonalaznak valamilyen megegyezést. Vietnam a kambodzsai kormány megkerülésével nem bocsátkozik közvetlen tárgyalásokba a kambodzsai ellenzékkel. Hanoi támogatja Phnompent abban, hogy Pol Pót haderejét ki kell zárni a rendezésből. Közben Szihanuk - az ASEAN őt tartja a rendezés kulcsfigurájának - június végén közzétette álláspontját a rendezésről. Ez összecsengett a vietnamival abban, hogy először négyüknek kell találkozniuk, a külső felek pedig később kapcsolódnak be (Vietnam, Laosz, Thaiföld és Indonézia). Pozitív fejlemény volt az is, hogy az ASEAN-külügyminiszterek e hónap elején szintén egyetértettek azzal: a Pol Pot-féle haderőket nem kell bevonni a tárgyalásokba, majd pedig két nap múlva az ASEAN az USA, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland és Japán külügyminiszterei is úgy nyilatkoztak: Pol Poték visszatérése Kambodzsába megengedhetetlen. Nevezzük akár kötetlen megbeszéléseknek, nem hivatalosaknak, akár koktélpartinak a dzsakartai találkozót, a lényeg az, hogy a rendezés kulcsfontosságú állomása lehet. Jó lenne, ha sikerülne előrevivő döntésekben egyetérteniük, s biztosan haladni e nemzetközi feszültséggóc felszámolása felé. Külső és belső feltételek is adottak ehhez. Befejezésül pedig idézzük Le Ngoc Hien altábornagynak, a Kambodzsában állomásozó vietnami erők (immár hazatért) parancsnokának a szavait: „A parancsnokság hazatérése és a nagymérvű csapatkivonás nem veszélyezteti Kambodzsa biztonságát. Ezt az tette lehetővé, hogy a kambodzsai népi fegyveres erők alapvetően képessé váltak a védelemre. Az ellenzék katonai csődöt szenvedett. Már az eddigi hat részleges vietnami csapatkivonás is megmutatta, hogy a Kambodzsai Népköztársaságot nem a külső segítség, hanem saját ereje tartja fenn". A parancsnokság megszüntetése nem volt része a politikai rendezésnek, hanem gesztus a politikai rendezés érdekében, s kizárólag Hanoi és Phnompenh kétoldalú ügye. Ugyanebből az alkalomból nyilatkozott egy nemzetközi sajtóértekezleten Hun Sen kormányfő is. Kijelentette: „Kambodzsa nem gyengeségből szorgalmazza a politikai rendezést, hanem azért, hogy mielőbb vége legyen a külföldről támogatott ellenzék népellenes háborújának". MALINÁK ISTVÁN (Zárás után kaptuk a hírt: Szihanuk lemondott a hármaskoalíció elnöki tisztéről, immár ötödször. Feltételezhető, hogy ismét csak taktikázik, különben nehezebbé válna a rendezési folyamat.) Phnompenhben a lakosok tízezrei üdvözölték a hazatérő vietnami katonákat (CSTK felvételei) HfflMBMBII