Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-22 / 29. szám

szú

9

VII. 22.

A yf hiszem, amikor a nők még csak követelték az egyenjogúságot, más- “tl képp képzelték el annak gyakorlati megvalósítását. Sajnos, még manapság is az egyenlő kötelességek és jogok hangoztatása mellett hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a nők legfontosabb, pótolhatatlan szerepe az anyaság, a gyermeknevelés és nem szabad megengedni, hogy azt bármi más háttérbe szorítsa. Ezzel párhuzamosan figyelembe kell venni a nők fizikai és pszichikai alkatából adódó sajátosságokat, amelyekről egyetlen munkáltatónak sem szabad megfeledkeznie.

Napjaink lányai, asszonyai képzettek, jelentős részük tevékenyen bekapcsolódik társadalmunk továbbfejlesztésébe, viszont, ha élet- és munkakörülményeiket vészük szemügyre, nem egy esetben rádöbbenünk, többet érdemelnének, adósaik vagyunk a jobb életfeltételeik megteremtésében.

Milyen is a helyzet ezen a téren? Erről beszélgettünk Nagy Gizellával, a Nyugatszlovákiai Kerületi Szakszervezeti Tanács titkárával, Ol’ga Grünnerovával, a Szlovák Szakszervezeti Tanács nőkkel foglalkozó bizottságának tagjával, Marta Luptákovával, a trenőini Merina vállalat szakszervezeti bizottságának elnökével, Veronika Mokriőkovával, s Trenőini Ruhaipari Vállalat szakszervezeti bizottságának elnökével, valamint dr. Kamii Fuckerrel, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Egészségügyi Intézet munkaegészségügyi szakemberével.

Ol’ga Grünnerová: A Szlovák Szakszervezeti Tanács tevékenysége egyik fontos területének tekinti a nőkről való komplex gondoskodást. Az utóbbi években az alapszerve- zetektöl a legmagasabb szervekig minden szinten foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Ennek eredményeként is 1986 decemberében kormányhatározat született, amely a népgazdaság kiválasztott ágazataiban a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek elemzéséből indult ki. Konkrétan meghatározta az illetékes szervek feladatait. 1986-ban az SZSZK Kormányának Elnöksége és a Szlovák Szakszervezeti Tanács Titkársága újra tárgyalt e témáról és tavaly ellenőrző jelentést vitatott meg a Szlovák Szakszervezeti Tanács Elnöksége. A határozatok megvalósításával nem lehetünk elégedettek, hiszen a felmérések azt mutatják: a helyzet nem az elvárt mértékben változott.

Nagy Gizella: Ha csupán általánosságban nézzük a nők helyzetét, kétségtelenül leszögezhetjük, hogy az utóbbi időszakban sokat tettünk értük, de állításunkhoz mindjárt hozzá is tehetjük: nem eleget. Némiképp javult az üzemegészségügyi ellátás, a gyermekintézmények hálózata majdnem kiépítettnek mondható, a munkáltatók egy része igyekezett a dolgozó nők jogos igényeit kielégíteni, viszont számtalan, a nőket igen közelről érintő kérdést nem sikerült megoldanunk, illetve az előforduló fogyatékosságokat felszámolnunk. Késik a tudományos és a műszaki haladás vívmányainak gyakorlati alkalmazása a munkahelyeken, nem csökkent a feltételezett mértékben a veszélyes munkahelyek száma, nem mérséklődött a nehéz fizikai munka (sőt) és az egyhangúság is fokozódott. De hasonlóképpen kritikusan szólhatunk a terhek emeléséről is. Sajnos, ez utóbbival kapcsolatban - bár kormányhatározat is született erre vonatkozóan - olyan a helyzet, hogy 1990-ig előreláthatóan nem is sikerül felszámolnunk a gondokat, melyeknek egyik oka a gépesítés hiánya. A legnagyobb hiányosságok a kereskedelemben vannak, de az egészségügyi dolgozók mindennapi munkáját sem könnyítik a korszerű emelőszerkezetek.

■ A textiliparban dolgozó nők munkahelyi feltételeivel kapcsolatban gyakran hangzanak el kifogások, önöknél konkrétan mit dicsérnek és mivel elégedetlenek a nők és hogyan egyeztethetők össze igényeik, a vállalat érdekeivel?

Veronika Mokriőková: Vállalatunk 6800 dolgozójának és 1200 szakmunkástanulójának 85 százalékát alkotják a lányok és asszonyok, s ez természetesen a specifikus problémákban is megmutatkozik. Az egészségügyi ellátás általában jónak mondható: hat üzemünk közül négynek van egészségügyi központja, ezekben a belgyógyászokon kívül fogorvosok, nőgyógyászok és szemorvosok rendelnek. De például Trenőínben a nyugdíjba vonult üzemorvosunknak már egy éve nincs utódja, csupán helyettesítésekkel oldják meg a rendeléseket. Meg kell említenem az egészségügyi ellátás, illetve felvilágosítás más formáit is. Tavaly például a járási egészségügyi intézettel együttműködve szerveztünk egy előadássorozatot, melynek az volt a célja, hogy a résztvevőket tájékoztassuk az idős korral kapcsolatos kérdésekről.

Szeretnék rámutatni egy ritkán párhuzamba vont problémakörre: a dolgozó nőkről való széles korú gondoskodásra és ennek következményeire, illetve gyakorlati megnyilvánulásaira. Társadalmunk szociális intézkedései valóban figyelemre méltóak, s a nők jólesöen veszik ezeket tudomásul. Természetesen élnek is az adott lehetőségekkel, de a másik oldalon a „nőies" munkahelyeken gondot is okoznak ezek. Például a 18 éven felüliek szabadságának meghosszabbítása, az ötnapos családtagápolási táppénz, a szülési szabadság meghosszabbítása, az első szülés után is igénybe vehető hosszabb gyermek- gondozási szabadság valóban hasznos, de nálunk sok hiányzást, fluktuációt, kényszerű (többnyire szombatonkénti) túlórákat is jelent. A szombati szabadnapra viszont szükségük volna a dolgozó nőknek, hogy többet foglalkozhassanak gyermekeikkel, hogy együtt lehessen a család. Véleményünk szerint a szociális intézkedésekkel kapcsolatban gondolni kellene a női vállalatok terveire is. Ugyanis mi úgy látjuk, hogy a nők munkahelyi terheltsége elérte a maximális szintet, további növelése

már egészségkárosuláshoz vezetne. Nálunk szigorú a munkamegosztás, a munka egyhangú, a végtagok megterhelése egyoldalú és mindez a dolgozók pszichikájára is rossz hatással van. S ami elképesztő: Trenőínben és Hlohovecben új részlegeket helyeztünk üzembe, korszerű szociális létesítményeket hoztunk létre, de ezeken az új helyeken is viszonylag nagy a meleg, a levegő páratartalma és a zaj.

Marta Luptáková: A Merina 2610 dolgozójának 70 százaléka nő, s közülük 836-an veszélyes munkahelyeken dolgoznak. Mi úgy Ítéljük meg, annak ellenére, hogy a textilipar jelentős helyet foglal el a népgazdasági ágazatok között, a javadalmazásban ez egyáltalán nem tükröződik. Pedig a munka jellege, annak intenzitása nagyobb figyelmet érdemelne. (gy aztán nem csoda, hogy jelentős gondjaink vannak. A munkaerő stabilizálásáseink igazolják, ahol megfelelő figyelmet szentelnek ennek a területnek, ott a gondok egy része megoldható. Sajnos, még mindig viszonylag sok az olyan munkahely, ahol a legelemibb dolgokat kell nélkülözniük a dolgozóknak. Nem nevezhető ideálisnak, hogy a nők túlóráznak, s főképp akkor bosszantó ez, ha a rossz munkaszervezés, a szállítóimegrendelői kapcsolatok zökkenői, mások felelőtlen hozzáállása miatt kénytelenek a nők éjszaka, szombat, vasárnap is dolgozni, ahelyett, hogy pihennének.

■ Férfimunka, női munka - sokat emlegetett fogalmak. A vállalatuknál is felvetik ezeket?

Marta Luptáková: Természetesen, de ezzel kapcsolatban talán vessünk néhány pillantást a nő javadalmazására. Nálunk a vállalatnál a férfiak és a nők eltérő keresete nem azzal magyarázható, hogy azonos munkáért különböző fizetést kapnának. Abból adódnak az eltérések, hogy a férfiak és a nők más-más munkát végeznek. A gyermekes anyák - bár képességeik a férfiakéval azonosak - ritkán vállalnak vezető beosztást, mivel attól tartanak, hogy az időigényesség és felelősség miatt nem tudnának kellőképpen eleget tenni anyai kötelességeiknek. Abban látom az alapvető ellentétet, hogy bár a nőknek ugyanolyan lehetőségük van a művelődésre, a továbbképzésre, mint a férfiaknak, a munkahelyi érvényesülésük már nem ilyen egyértelműen egyenlő. A fiatal nők igyekeznek megtalálni munkahelyükön az önmegvalósítás lehető legjobb formáját, de a gyermekekről való gondoskodás akadályként mutatkozik ebben. Szerintem ez a feszültség okozza aztán azt, hogy sem a munkahelyen, sem otthon nem nyújtják a maximumot.

■ Az üzemi gondoskodás már szóba került, de ezen a téren még bizonyára vannak tartalékaik. Mire szeretnék a következő időszakban figyelmüket összpontosítani?

Sokat tettünk, de nem eleget

Beszélgetés a dolgozó nők helyzetéről

Szeretnek és tudnak dolgozni. Megteszünk-e azonban mindent azért, hogy csökkenjenek a rájuk nehezedő terhek, munkahelyi kötelességeiket össze tudják hangolni' a családdal, a gyermekneveléssel, a háztartással kapcsolatos feladataikkal?

(Lőrincz János felvétele)

val, a fluktuációval kapcsolatban állandóan keressük a megoldásokat, a helyzet javítása érdekében. Vállalatunknál a fluktuáció például 14,3, a nők esetében pedig 15,8 százalékos. Ezenkívül tavaly például 145 nő ment szülési szabadságra, de csupán 96 jött visz- sza. Ennek az a magyarázata, hogy a kisgyermekes anyák egyműszakos munkahelyeket keresnek, lehetőleg közel a lakóhelyükhöz.

Ol’ga Grünnerová: Valóban meg kell említeni a döntő munkáskategóriákban a túl nagy flukAiációt. A fonó-, a szövő- és a varrónőkön kívül a szolgáltatások terén alkalmazottak (elsősorban a tisztítókban és mosodákban), a kereskedelemben és az egészségügyben dolgozók „mozgása" öltött nemkívánatos méreteket. A termelővállalatok által nyújtott különböző stabilizációs kedvezmények sem hozzák meg a kívánt eredményt. Bebizonyosodott, hogy a nők fluktucáióját nagyrészt a magas intenzitású munka, a túlórák, a szombati műszakok, a viszonylag alacsony kereset, de gyakran a rossz munkakörülmények is befolyásolják. Ez azt is jelenti, hogy a megoldás a jó munkaszervezésben a folyamatos termelésben, a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb gyakorlati alkalmazásában rejlik. A szociális tényezők lebecsülése, a munkakörülmények elhanyagolása nagyon is befolyásolja a munkavégzést. A munka eredménye még a legkorszerűbb gépek alkalmazása esetében is az embertől

függ.

Nagy Gizella: A munkahelyekkel kapcsolatban alapvető követelmény a higiéniai és a szociális létesítmények megléte. FelméréVeronika Mokriőková: Megvannak az elképzeléseink, hogy mit szeretnénk tenni a dolgozó nők érdekében. Bár az üzemorvosi rendelőinkben nincs sok felesleges hely, véleményem szerint a meglévőket jobban ki tudnánk használni a rehabilitációra. A fog- technikusok összevonásával felszabaduló helyiségeket további rehabilitációs részlegek létrehozására fogjuk kihasználni. A legközelebbi tervünk pedig az, hogy dolgozóink már az elkövetkező napokban elkezdik látogatni a trenőini diagnosztikai központot, hogy az ottani kivizsgálások alapján hatékonyabbá váljon a betegségmegelőzés. Reménykedünk, hogy az új munkaszervezéssel kapcsolatban felmerülő problémákat az illetékesek reálisan mérlegelik, a jelenlegi lemaradásokat a tervteljesítésben objektíven ítélik meg, és figyelembe veszik azt is, hogy eddig csupán a túlórák árán tudtunk maradéktalanul eleget tenni a gazdasági mutatóknak. A nők tűrőképessége, teljesítménye viszont tovább már nem fokozható. Ezen kell változtatni, ez a legfontosabb célunk.

Marta Luptáková: Mi is bízunk abban, hogy valamelyest változik a helyzet, és a nők nyugodtabb körülmények közt végezhetik munkájukat. Szociális programunk sokrétű, a dolgozókról való gondoskodás egyre több formáját igyekszünk érvényesíteni. Vállalatunknál az egészségügyi ellátás például a járásban a legjobbak közé tartozik. Gyermekintézményeinkben minden dolgozónk gyermekét el tudjuk helyezni. A bejáróknak, akiknek nem felel meg a bölcsőde, illetve az óvoda, műszakonként 20 korona pótlékot fizetünk, ha gyermeküket valakire rábízzák, hogy munkába jöhessenek. Nálunk a lakások hiánya okoz gondot: több mint száz kérvényt tartunk nyilván. Különösen az idősebb, egyedülálló nők lakásgondjai aggasztóak.

A vállalat igyekszik eleget tenni a gyermekes nők kéréseinek annak ellenére, hogy közvetlenül a termelésben, a gépek mellett a tervezettnél jóval kevesebben dolgoznak. Az elmúlt évben például 2377 napon maradtak távol fizetetten szabadság címen a gyermekes anyák, de ezt a terv teljesítésekor, illetve nem teljesítésekor nem tehet érvként felhozni. Pedig ez nagy segítséget jelentene.

■ Az utóbbi években népgazdaságunk szinte valamennyi ágazatában növekszik a nők megbetegedésének gyakorisága. A mozgásszervi, a felső légúti és a reumatikus megbetegedések arra figyelmeztetnek, hogy a higiéniai és a munkavédelmi előírásoknak jobban eleget kell tenni a munkahelyeken...

Ol’ga Grünnerová: Gyakran foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Sajnos, nemigen csökkennek a női munkahelyeken a veszélyeztető tényezők. A leggyakoribb a zajártalom - a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatoknál, üzemekben a nők 70 százaléka dolgozik zajos, valamennyi nő dolgozó 50 százaléka pedig poros környezetben. A különböző vegyszerek, a nedvesség, a magas, néha váltakozó hőmérséklet sincs jó hatással a nők egészségére, de a munkavégzés eredményességére sem. Úgy tűnik, megoldhatatlan a nőknél a megengedettnél nagyobb terhek emelésének kérdése. Van ahol papíron kimutatják a helyzet javulását, de a valóságban csuprán adminisztratív intézkedéseket foganatosítanak. A 11 elnőiesedett szakmában a nők 40 százaléka cipekedik, s ebből 13,6 százalékuk rendszeresen. De nemcsak a „mozgatott kilogrammok" nehezítik a nők munkafeltételeit, hanem a pszichikai megterhelés is rossz hatással van rájuk. A nők 60 százaléka tartja pszichikailag megerőltetőnek a munkáját.

■ Nemcsak a megbetegedések száma növekszik a nők körében, hanem a munkaképtelenség ideje is hosszabb, mint a férfiak esetében. Miben látják ennek okát?

Dr. Kamii Fucker: Több qka van ennek. Gyakran tapasztaljuk, hogy még a veszélyes munkahelyeken dolgozók sem vesznek részt a rendszeres orvosi vizsgálatokon. De nem tehetünk elégedettek az üzemegészségügyi ellátás színvonalával sem. Nemcsak a kis üzemeknek, hanem gyakran a nagy vállalatoknak sincsenek megfelelő rendelőintézeteik. Az véletlen, hogy épp beszélgetőpartnereink a kivétetek. Sokszor az üzemorvos nem ismeri kellőképpen páciensei munkakörülményeit. De a hosszú várakozási idő a szakorvosi kivizsgálásokra is a bosszantó tényezők közé tartozik. Sok negatívum hat kedvezőtlenül a nő egészségi állapotára. Ilyen például a hosszú ideig, évekig kényelmetlen, egészségtelen testtartásban végzett munka. Tipikus ez a textiliparban. A hátgerinc károsodása következtében a nőknél 5-10 évvel korábban jelentkeznek az ezzel kapcsolatos panaszok, mint a férfiaknál. Az első panaszkor a röntgenleleteken még nem mutatható ki a károsodás, de ezt sem volna szabad lebecsülni. Sajnos, még azokon a munkahelyeken is abbahagyták a néhány perces tornát, melyeken kezdetben nagy lelkesedéssel vezették be. Az állandó feszült tempó az idegrendszerre van rossz hatással, a helytelen táplálkozás (ki ér rá reggelizni a hat órakor kezdődő műszak előtt!) is fokozza a bajt. Átfogóan keltene ezeket a kérdéseket megoldani, hogy a jelenlegi helyzet javuljon.

De külön kell szólnunk a terhes nőkről, akik bár hivatalosan nem dolgoznak a veszélyes munkahelyeken, de állapotukra nincs jó hatással az órákig szinte mozdulatlan (vagy csupán sztereotip kézmozgással járó) ülőhelyzet.

A zajártalom is veszélyesebb mint gondolnánk. Ámióta a higiéniai szolgálat szakemberei méréseket végeznek, növekedett a zajos munkahelyek száma. A vállalatok gyakran letudják a gondot azzal, hogy megveszik a műszereket, a mért adatokat nyilvántartják, viszont a zaj felszámolása várat magára. Sajnos, az új üzemek tervezésénél, építésénél sem járnak el körültekintően. Sok helyen a légkondicionáló berendezések gyakori meghibásodása, a már említett por, nedvesség, és vegyszerek is párosulnak a zajjal, s ez együttvéve még fokozza a veszélyeket. Nem véletlen, hogy a 10-15 évvel korábbi helyzethez képest 5-6 szorosára növekedett a különböző külső hatásokkal szemben túlérzéke- nyek száma, s ezek közül sok a nő.

A munkahelyi megterhelés mellett a „második műszakban" sem sikerült hathatós segítséget nyújtani a nőknek. A szó legszélesebb értelmében vett szolgáltatások színvonala nem felel meg az elvásároknak, s ezért kevesebb ideje marad a nőknek munkájuk után a családra, a gyermekek nevelésére. Túl sok időt pazarolnak a bevásárlásra, de a munkahelyre való utazás is az időrabló tényezők közé tartozik.

Bár ismétlésként, de mégis azt kell befejezésül hangsúlyoznunk, hogy a nők étet- és munkakörülményeinek kérdése nem kerülhet te a napirendről egyetlen fórumon sem. Társadalmunktól, a munkáltatóktól nagyobb odafigyelés szükséges. Ez a ma és a jövő nemzedékeinek érdeke is. DEÁK TERÉZ