Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
r r r Vannak témák, amelyeket a riporter nem tekint s nem is tekinthet lerágott csontnak. Még akkor sem, ha többször vissza-vissza- tér hozzájuk. A magyarázat egyszerű. Érdekességüknél, mi több, társadalmi fontosságuknál fogva nem hagyhatja őket elmerülni a feledés homályában. A bulldog szívósságával követnie kell őket, hogy következetesen eleget tegyen az általa joggal feltételezett olvasói igény akár évekig is elhúzódó folyamatos kielégítése ösztökélő parancsának. Számomra az ilyen ritka témák egyike az a kísérletsorozat, amely már csaknem másfél évtizede folyik Brnóban, a J. E. Purkyné Egyetem Orvostudományi Kara kórélettani tanszékén, a vifág illetékes szakköreiben tekintélynek számító dr. Jaromír Vaskű professzor vezetésével, orvosok és műszaki dolgozók széles körének csapatmunkája keretében. Első ízben 1980-ban majd hat évvel később írtam riportot arról, hogy a morva székhelyen háromhónapos bikaborjak szügyébe műszívet operálnak, helyettesítve vele biológiai szívüket s ez után, arra törekednek, hogy ilyen állapotban az állatok minél tovább éljenek. A cél lényegében közismert. A világszerte viszonylag kevés kutatóközpontban- köztük három szocialista országban, rajtunk kívül a Szovjetunióban, az NDK-ban- folyó hasonló kísérletekkel kívánják megteremteni annak előfeltételeit, hogy a jövőben gyógyíthatatlan szívbeteg emberek tízezreinek életét mentse meg a műszív, ez a mesterségesen előállított vérszivattyú, amelyet testen kívüli bonyolult hajtó- és vezérlőegység működtet. Az emberi szívek transzplantálása, átültetése ugyanis - aminek „ősatyja1' Christian Barnard dél-afrikai professzor volt, kereken húsz évvel ezelőtt végrehajtott első sikeres kísérletével, amely azóta követőkre talált más országokban is- néhány vonatkozásban felettébb problematikus. Nem is annyira a költségessége miatt, mint inkább azért, hogy a szükséglethez képest általában kevés az átültethető szív s maga a művelet, amely egyébként technikailag nagyjából megoldott, az etikai és jogi ellenvetéseken kívül egyéb bonyodalmakkal is jár. Nevezetesen azzal, hogy a gyógyszeripar e területen is vitathatatlanul rohamos fejlődése, új orvosságai ellenére még mindig reális a veszélye annak, hogy az emberi szervezet nem fogadja be, kiveti az idegen fehérjét, az új emberi szívet. A járhatóbb út A műszív klinikai alkalmazása tehát járhatóbb útnak tűnik, noha egyelőre a biológiai szívek transzplantálása - bár viszonylag kis számban -, mutatósabb eredményekkel járt az emberi gyógyászatban. Hiszen volt olyan eset is, hogy több mint másfél évtizeddel hosszabbította meg a korábban gyors halálra ítélt emberek életét. Ezzel függött össze június 8-án (a későbbiekből kitűnik, miért fontos utalni erre a dátumra) a Vaákű professzornak feltett első kérdésem: - A müszív emberi alkalma0 zásáról a nyilvánosság nagyjából négy évvel ezelőtt szerzett tudomást. Ezek a kísérletek még nem voltak nagyon biztatóak. A túlélés ideje rövid, a végrehajtott műtétek száma elenyésző volt. Mi a helyzet jelenleg?- Naprakész adatokkal nem szolgálhatok - válaszolja a tanszékvezető egyetemi tanár de az előrelépés nyilvánvaló. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol e tekintetben az élen állnak, a pennsylvaniai Hersheyben Pearce professzornak múszív alkalmazásával már sikerült elérnie több mint egy évet meghaladó túlélést. Világviszonylatban eddig hat olyan esetről tudok, amikor a múszívet hosszabb-rövidebb időre anélkül helyezték be a páciens mellkasába, hogy azt később helyettesítették volna emberi szívvel. Több mint százhúsz teljesen elnyűtt szívű embernél pedig 50-60 százalékos sikerességgel alkalmazták ezt a módszert átmeneti életmentő, vagy pontosabban életet meghosszabbító megoldásként, vagyis a műszívet később, amikor akadt megfelelő donor, felváltotta biológiai szív. Az is bizonyos már, hogy ezek az eredmények folyamatosan javulni fognak.- Váltsunk témát. Az állatkísérleteket tekintve hol tart a világ és hol tartanak önök? Milyen az előrelépés azpta, hogy -.erről annak idején mi is hírt adtunk -, a kísérleti bikaborjak túlélésének „világcsúcsát" 221 nappal J. W. Kolff amerikai professzor Fu- miju nevú bikaborja tartotta, az önök Ha- raldja 1986 decemberében 226 napos túléléssel európai „rangelső" lett?- A világ azóta előre lépett. A csúcseredmény - bár ez esetben ezt a sportkifejezést nem tartom éppen a legszerencsésebbnek -, már meghaladja a háromszáz napot. Mi valamivel lassabban léptünk előbbre, de azért nincs okunk a szégyenkezésre. Végeredményben ipari tévénk képernyőjén láthatja a táfXJt jó étvággyal evő Artúr bikaborjúnkat. Ma, vagyis június 8-án ez a kísérleti állatunk immár 233 napja él múszíwel, ami európai viszonylatban a leghosszabb idő. Arról már nem is beszélve, hogy pillanatnyilag nincs a világon egyetlen más bikaborjú sem, amely ilyen körülmények között még élne. Egyébként már múszíves állapotban több mint megkétszereződött az élősúlya. S örülünk annak is, hogy egyidejűleg további három kísérleti alanyunk - nevezetesen Norman, Prokop és Adam - sorrendben 180, 146 és 27 napos túléléssel az eddigi legjobb állategyüttesünk. Különben eddig összesen negyvenhat ilyen hosszú távú késérletet hajtottunk végre, igen magas, 120 napos átlagos túléléssel. S elmondja azt is, hogy ezeket a kimagasló eredményeket főleg a műtét utáni orvosi ellátás tüzetesen kidolgozott rendszerének köszönhetik. Ezzel sikerült - egyebek között - jelentősen csökkenteni Dr. Jaromír Vaákú professzor: „Eredményeink egybevethetőek a legjobbakéval" a kimúlással fenyegető vérrögképződés veszélyét, normalizálni a vérkeringés legfontosabb mutatóit. Mégpedig olyannyira, hogy kísérleti állataiknál csak a műtétet követő első két hétben alkalmazzák a vérhigító gyógyszereket. Sót, az Adam esetében egyáltalában nem. Problémákat okoz azonban a múszív membránjának elmeszesedé- se, ami szintén végzetes embóliát idézhet elő, néha meg a gyógyszerallergia. Bár többféle külföldi szívpumpát próbáltak ki a gyakorlatban s e tekintetben is szorosan együttműködnek az NDK-beli, a szovjet s legutóbb a lengyel partnerekkel, kiválónak tekintik az Artúrnál is felhasznált TNS- Brno - III. típusú, poliuretanból készült műszívet, amely - nemcsak a professzor szerint - világviszonylatban egyike a legjobbaknak.- A technikától kanyarodjunk vissza az élettani kérdésekhez. Néhány évvel ezelőtt a bikaborjakon kívül kecskékkel is kísérleteztek. Nyilván attól vezérelve, hogy Japánban egy műszives kecskebak mintegy 350 napot élt meg. Amikor legutóbb önnél jártam, műszíves Hannibáljuk a 43. napjánál tartott. Mi lett a sorsa?-Nos, Hannibál 184 napot élt meg mú- sziwel, ami nem kevés, de egyelőre ezt a kísérletsorozatot nem folytatjuk.- Szeretném megkérdezni, hogy menynyire költségesek ezek a kísérletek?- Országosan ere ötéves tervidőszakonként nagyjából 25-30 millió koronát szán, szánhat kormányzatunk. Hadd jegyezzem meg, hogy az Egyesült Államokban - persze ez az összehasonlítás is sántít- ugyanilyen célra, ugyanilyen idő alatt 50 millió dollárt fordítanak. A lényeg azonban az, hogy eredményeink egybevethetőek.-fi. szocialista országok közösségében is előfordult már több - sajnos - kérészéletű kísérlet a műszív emberi alkalmazására. Várható-e nálunk ilyen jellegű s több reménnyel kecsegtető kísérlet? S ha igen, hozzávetőleg mikor?-Meggyőződésem szerint igen, s még ez idén... Úgy érzem, hogy érdemes volt és a fenti válasz szerint még inkább érdemes lesz ezt a témát felszínen tartanom. GÁLY IVÁN SZÚ 4 VII. 1. Tisztán zengő dallamok. Liszt Ferenc verbunkosa különösen vidám hangulatot kelt bennem. A taps azonban figyelmeztet, Váradi Albert, az I. csallóközi cimbalomverseny második helyezettje befejezte versenyműsorának előadását. Kezet fogunk, dicsérem a műsorszámok megválasztását, sajátos, egyéni felfogású cimbalomjátékát Beszélgetésbe kezdünk. Meglep a bemutatkozása:- Különben a földműves-szövetkezet melléküzemének részlegvezetője vagyok. Olyasféle építőmester, aki falazást, festést és mázolást, javítást is vállal a csoportjával. Megjegyzem magamnak, de most inkább a cimbalomjátékát méltatom. A kötelező versenyszámnak, a három éve elhunyt, bratislavai származású Piroska Mihály Silinkó című müvének az előadása jól sikerült, bár nem volt mindig kottahü, néhol túlságosan is egyéni értelmezés szerint játszotta.- így sikerült - mondja -, mert amit zongorára Írtak, azt el lehet játszani, cimbalmon is, de amit cimbtymra Írtak, s azután zongorán játszottak el, az módosul. Ebből a magyarázatból kell megértenem, hogy nem ismeri a hangjegyeket, nem kottából, hanem magnószalagra rögzített zongorajátékot hallgatva tanulta meg a kötelező versenyszámot.- Nem vagyok én zenetanár- szabadkozik -, csak zenész. Valójában pedig építőmunkás, egy szocialista brigád tagja, és már ezüstjelvényes. Csoltón (Óoltovo) lakik, de a Nyugat-csehországi Sokolov- ban dolgozik, mert a földműves-szövetkezet vezetősége az ottani villanyerómü építésére, javítására, vagyis szerződéses munkára küldte a csoportját.- Nincs ott könnyű dolgunk - magyarázza -, de előnyünk, hogy minden tíz munkanap után öt szabadnap jár. És olyankor arra is jut idő, hogy cimbalmozzak az együttessel, meg felkészüljek a Slovkoncert zenevizsgájára. (Hajdú Endre felvétele) Pontosan csak később értem meg: már tíz éve cimbalmosa a Rima népművészeti együttesnek, mellyel Lengyelországban, Magyarországon is vendégszerepeit, most pedig azért készül zenevizsgára, mert meghívást kapott az egyik, Német Szövetségi Köztársaságban szereplő cigányzenekar művészeti vezetőjétől.- Most negyvenévesen zenésznek vagy építömunkásnak tartja-e magát?- Is-is - válaszolja. És nyomban visszakérdez:- Olyan lehetetlen ez? Aztán a családjáról, gyermekeiről beszél.- Árpád, a fiam, velem dolgozik. A csoport segédmunkása. A bátyám szerette volna megtanítani cimbalmozni, többször is próbálkozott vele, de végül megmondta: nem lesz belőle zenész soha, válasszon más foglalkozást. Angelika, a nagyobbik lányom szakmát tanul a éafárikovói ruhagyárban, szabász lesz. Ilonka hatodik, Irénke pedig harmadik osztályos tanuló. Ebből is tudhatja, sok a feleségem gondja. Elég neki a háztartási munka Nem mehet gyárba vagy műhelybe. Nekem meg, akár zenésznek, akár építömunkásnak tartom magam, így is, meg úgy is, de szorgoskodnom kell. A cimbalomverseny népes, tizenöt zenészből álló mezőnyéből szerinte Sárközi Albert zenetanár megérdemelte az első helyezést, a legtehetségesebbnek azonban a negyedik helyezést elért, tizenhárom esztendős Vontszemú Tamás dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) tanulót tartja.- Képzelje - újságolja -, ez a fiú még ide is elhozta magával a hangszerét. Meg is ígértem neki, hogy délután, amikor már csak úgy, a magunk kedvére játszunk majd, felállítjuk, és újra hangolom a cimbalmát. Hozzáfűzi még, hogy a fiúban a cigányzenészek új nemzedékének képviselőjét látja:-.. aki művelt, illedelmes, a zenében magas fokon képzett, a klasszikusok műveit éppúgy megérti, mint a divatos szórakoztató zenét. i Feláll.- Megyek - mondja -, felhangolom a cimbalmát. Nem ördöngösség az. Hallás, ösztön kell hozzá. Felismerni a hang- magasságokat, megtalálni a normál A hangot, a kiindulási pontot. Attól fogva a kulcsok feszítésével, lazításával már csak a húrokat kell sorba hangolni. HAJDÚ ANDRÁS Artúr, „aki“ június 2-án a műszíves bikaborjak európai listavezetője lett (Iván Filip felvételei) Az építőmester és a cimbalom
