Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
A háztartásvegyipari bemutató küllemében Magyarország előkelő helyen áll Szovjet kozmetikumok - nagy díjjal Ráadásul alkalom is arra, hogy összevessük a világ vegyipara fejlődésének irányzatait a hazaiéval - legalábbis annak néhány alapvető területén. Megállapíthattuk, hogy a szerves kémiában továbbra is a földgáz, és szénfelhasználás lehető leggazdaságosabb irányzatai kapnak hangsúlyt, s azt is, hogy a finomvegyipar nyersanyagbázisát a kőolaj biztosítja, ezen belül egyre nagyobb a szerepe a másodlagos hulladékok továbbfelhasználásának - elsősorban környezetvédelmi szempontból. A nagy nyugati cégek fejlesztési irányzatai ezt ékesen bizonyítják, s ehhez igyekezett felzárkózni a hazai vegyipar is. Példaként említhetjük ezen a területen a Ceské Budéjovice-i Dél-csehországi Papírgyárak Porolan-BRG elnevezésű termékét, amit a cellulózgyárak szulfit tartalmú hulladékainak felhasználásából nyernek. Az említett terméket olyan nagyfontosságú népgazdasági beruházáson is alkalmazzák, mint a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, ahol az építőanyagok adalékaként azok porózitását segítik. „SZUPERELEKTRONIKA". Tekintve, hogy a vegyipar fejlődésében döntő szerepe van a gépgyártásnak mint az iparág háttériparának, amely a fejlődés irányait meghatározó tényező is egyúttal. Ebből a szempontból á legjelentősebb tényként kell elkönyvelnünk a szuperelektronika további térhódítását. Ennek legjellemzőbb jelensége a további minia- türizáció, ami együtt jár a berendezések érzékenységének és megbízhatóságának számottevő javulásával, s azok információátviteli képességének fokozódásával is. örvendetes, hogy a nagy nyugati cégek - mint például a Varian, a Perkinelmer, a Car- lo Erba vagy a Hewlett-Packard - mellett a satalicei Chemoprojekt is világszínvonalú tevékenységet tud felmutatni. Kiállított terméke, az ITG 305-ös típusú számítógépes integrátor megbízhatóságát tekintve versenyképes a világpiacon is. Sajnos, szélesebb elterjedését behatárolják a nagykereskedelmi háttér alkatrészgondjai, amelyeket csak részben enyhíti a szövetkezeti szektor igyekezete. Ebből a szempontból kedvezőbb helyzetben van a kassai (Kosice) Rádioökológiai és Magfizikai Intézet, amely saját fejlesztési bázisára, valamint a szovjet vállaltokkal kötött közvetlen termelési kapcsolataira támaszkodva termékeivel betörhet a világpiacra. Ha már a rádióökológiát, illetve a magfizikai kutatás eredményeinek felhasználását említettük, ekkor szólnunk kell arról is, hogy ezen a területen számottevő eredményeket tőségek okozták a hazai termékek bemutatója láttán keletkezett hiányérzetet. Igaz, a nemzetközi mértékkel mérhető csomagolástechnikai kivitel ugyancsak külföldi alapanyagoknak, illetve berendezéseknek köszönhető, azonban mindenképpen elgondolkoztató, hogy a háttéripar mikén*.maradhatott le eny- nyire a többi szocialista ország színvonala mögött - hogy Finnországot és a nagy nyugati cégek által bemutatott termékeket ne is említsük. Ami ugyanis laikus szemmel nézve is versenyképes volt, az külföldről származott, pedig - ahogy a vegyipari bemutató általában tükrözte - nem kellene minden tekintetben az importlehetőségek hiányára hivatkozni. Csakhogy, amikor például megfelelő lenne a csomagolástechnika, nem tud érvényesülni, mert nincs megfelelő festék, ha volna, nem eléggé tartós a műanyagon, ha pedig tartós is volna, nem eléggé figyelemfelkeltő! Amíg a külföldi háztartás-vegyipari termékeket például két vagy több színű flakonban kínálják a vásárlóknak, a hazai gyártók örülhetnek, ha elegendő egyszínű áll rendelkezésükre. Ezek pedig olyan gondok, amelyek a vegyipar eme ágának versenyképességét döntően befolyásolják. ÜZLET. Egy-egy vásár értékmérője korántsem lehet az ott megkötött kereskedelmi szerződések összértéke, azonban mindenképpen nagyon fontos velejárója minden vásárnak, így az Inchebának is. Ha a hazai külkereskedelmi vállalatok kereskedelmi szerződéseinek összértékét vesszük figyelembe, a 4 milliárd 580 millió korona értékű szerződés a húsz év hasonló eredményeit tekintve ugyancsak kiemelkedő, még ha abból 2 milliárd 464 milliót tesz is ki a behozatal. A szocialista országokkal kötött kereskedelmi szerződések ebből több mint 3 és fél milliárd koronát tesznek ki, s csak természetes, hogy ebből a legnagyobb rész legnagyobb külkereskedelmi partnerünkre, a Szovjetunióra jut, 1 milliárd 693 millió koronával. A Szov(Lőrincz János és Könözsi István felvételei) összpontosul, ami nem csoda, hiszen a vegyiparnak ez az ága szorosan összefügg mindennapjainkkal. Feltehetően az R-pavilonban immár hagyományosan megrendezett háztartás-vegyipari bemutatónak köszönhetően tekintette meg az idei vásárt, több mint 110 ezer érdeklődő, szemben a tavalyi mintegy 62 ezerrel. Itt a KGST-tagországok és Finnország háztartás-vegyiparának közös bemutatóján alkalom nyílt arra, hogy aránylag kis területen a látogatók összevessék a hazai termékeket a külföldiekkel, és ki-ki a maga módján levonja a következtetéseket. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a háztartás-vegyipari bemutató 32 aranyérméből a legtöbbet - hetet - a hazai kiállítók nyertek, tulajdonképpen elégedettek lehetnénk, hiszen a többi KGST-ország közül Lengyelország hat aranyérmet, Magyarország ötöt, a Szovjetunió négyet, az NDK és Bulgária hármat-hármat, Románia kettőt, Kuba pedig egyet szerzett, s egy aranyérmet Finnországnak is odaítélt a zsűri. A tárgyilagos látogató azonban aligha lett volna ennyire bőkezű a hazai termékekkel szemben. Igaz, hogy a csehszlovák kiállítók élvezték a „hazai pálya” előnyeit, és ezért szinte a teljes háztartás-vegyipari termékskálát bemutatták. De éppen ez a tény keltett vegyes érzelmeket, hiszen megmutatkozott valamennyi olyan kedvezőtlen körülmény is, amelyek felszámolására évek óta hiába tesznek kísérletet a hazai gyártók. A fentiek illusztrálására néhány példa. A Cseh Zsíripari Konszern, amelyről köztudott, hogy a háztartásvegyipari és kozmetikai készítmények legnagyobb hazai gyártója, például bemutatta a Juwel, a Moher, és a Dekor nevű mosóporait, amelyeket azonban a legtöbbször hiába keresünk az üzletek polcain. A kétségtelenül jó nemzetközi színvonalú termékek alapanyagait ugyanis külföldről szerezzük be, de csak korlátozott mennyiségben vagyunk képesek gyártani, ugyanis az alapanyagra nincs elég keret. Persze nemcsak a korlátozott devizalehejetuniót, az NDK, az NSZK, Lengyelország, Magyarország és Nagy Britannia követi ebben a rangsorban, ami azonban örvendetes az az, hogy a kivitel szempontjából a Szovjetuniót, Lengyelországot és az NDK-t három kapitalista ország, Nagy-Britannia, Olaszország és az NSZK követi e rangsorban. Ami a külkereskedelmi vállalatok üzletkötéseit illeti, immár hagyományosan a Petrimex (1 milliárd 884 millió), illetve a Chemapol (1 milliárd 832 miiló) állnak az élen, a Centrotex, a Technoexport, a Technopol és a Ligna következnek a rangsorban, összesen 13 hazai külkereskedelmi vállalatnak sikerült üzletet kötnie 31 ország külkereskedelmi vállalataival. JÖVŐ. Immár 20 esztendeje, hogy az In- cheba a bratislavai Pihenő- és Kultúrpark kiállítási pavilonjaiban ad otthont a vásárnak, de rövidesen a Duna bal partjáról annak jobb partjára költözik, a most épülő vásárvárosba, amelyről szinte biztosan tudják az illetékesek, hogy 1990 júniusára nem készül el. Persze ez csak az egyik gond, hiszen a vásár iránti külföldi és hazai érdeklődés jóval nagyobb, mintsem a jelenlegi viszonyok között ez kielégíthető lenne. Ezzel azonban még nem szűnnének meg a gondok, hiszen szinte minden külföldi kiállító már most felveti, hogy sokkal bonyolultabb lesz például a közlekedés, ha a petrzalkai városrészben kerül majd sor az Inchebára. Ez, persze, még csak egyetlen szempont, ami miatt már előre idegenkednek a kiállítók a 90-es évek vásáraitól, de ha megnövekszik a kiállítási terület, nő a kölföldi kiállítók száma és ezzel együtt növekednek a gondok is. Csak néhány: igaz hogy Bratisla- va immár vásárváros, de igazán mégsem az. Kevés a szállodai férőhely, a közlekedés gondjait nehezíti, hogy például akinek sürgős dolga akad, rendszerint hiába hív taxit... Mindezt nem ünneprontás miatt említettük. De a jubileum egyúttal kötelez is. A kiállítókat ezúttal kevésbé, mint a rendezőket. MÉSZÁROS JÁNOS I I— beletekintenénk a világ legfonto- la sabb vegyipari vállalatainak ,,eseménynaptáréba'‘, akkor minden bizonnyal a nemzetközi rendezvények sorában mindegyiknél ott szerepelne az Incheba nemzetközi vegyipari vásár, amely az elmúlt húsz év során immár jelentős nemzetközi rangot vívott ki magának. Már csak azjért is, mert ez a szakvásár a világ egyetlen olyan rendezvénye, amely alkalmat nyújt a vegyipari alapanyagok, a félkésztermékek, a vegyipari gépgyártás és technológiák konfrontációjára s egyúttal azok kereskedelmének lebonyolítására is. Amint azt a vásár rendezői elmondták, az idei Incheba az eddigi húszból a legsikeresebb volt, hiszen a 16 ezer 670 négyzetméternyi kiállítási területen 25 ország 550 kiállítója mutatta be termékeit. A vásár egész légköre egyúttal hűen tükrözte a hazai gazdasági életben végbemenő változásokat, és az irányítási rendszer átalakulását. Ezenkívül azokat az új feltételeket, amelyek a jövőben meghatározzák a két nagy európai gazdasági közösség együttműködését a vegyipar területén - s azon belül az érintett országok vegyipara jövőbeni fejlődésének irányait. Már az elmúlt két esztendő során is megfigyelhető volt, hogy az Incheba nemzetközi vásár rugalmasan tükrözi a KGST-tagorszá- gok tudományos-műszaki fejlődése komplex programjának követelményeit, amelyek az évezred végéig meghatározzák a szocialista országok gazdasági életének összehangolását célzó igyekezetét, olyan fontos területeken, mint a biotechnológia és az ökológia - ezúttal a műanyagok felhasználási területeinek szempontjából is. IRÁNYZATOK. Az idei jubileum - a vásár húsz éve - ismételten (és hangsúlyozottan) emelte ki azt a tényt, hogy az Incheba olyan lehetőség is egyúttal, amely a különböző társadalmi rendszerű országok szakembereinek rendszeres találkozását is elősegíti. A hazai vegyipar közvetítő szerepe pedig ebben a tekintetben szinte felbecsülhetetlen értékű. Hazai termékek közismert kivitelben ' nmr ■ mutathat fel a hazai ipar, amit a Csehszlovák Atomenergetikai Bizottság kiállítása is tükrözött. Itt olyan berendezéseket tekinthettek meg a látogatók, amelyek segítségével jelentős mértékben javítható az atomerőművek biztonsága. A Csehszlovák Tudományos Akadémia, illetve a Szlovák Tudományos Akadémia különböző intézeteinek laboratóriumi berendezései ugyancsak állják a versenyt a nemzetközi összehasonlításban, s ezúttal például a gyógyászatban történő múanyag-felhasz- nálás területén vívták ki a külföldi szakemberek elismerését. HÁZTARTÁS-VEGYI PÁR. Mint minden évben, a nagyközönség érdeklődése elsősorban a háztartás-vegyipari készítményekre Ú. I 198 ■ Hím H mi iH i ' j , . _ 'ILiJ __í &
