Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-01 / 26. szám

R eggel gyakran cseng a telefon. Autót, gázpalackot kémek, a műkökészítóknek cementre van szük­ségük. Ivari Supala, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Vnb kisüzemének vezetője a tőle megszokott nyugodtsággal intézkedik, miközben megjegyzi:- így kezdődik nálunk a munkanap.- Kilenc évvel ezelőtt még egyedül voltam, ma százhuszonhatan va­gyunk és több mint húszféle tevékenységet végzünk. Természetesen nem ment ez máról holnapra. Mindig a lakosság igényeiből indultunk ki. így létesíthettünk kőfaragó műhelyt, másoló szolgáltatást, cipójavitó mű­helyt, lángossütöt, kulcsmásoló részleget. Tavaly 7 359 000 korona forgalmat értek el, a legtöb­bet az építészeti, a szállítási- és a területrendezési részleg, s a négy büfé. A legfontosabb az, hogy a forga­lom csaknem negyven százaléka a lakossági szolgálta­tásokból származik.-AZ akciós építkezésekből is kivesszük a részünket, a területrendezés nagy része is ránk vár. Javításokat és karbantartási munkákat végzünk az iskolákban, a gyer­mekintézményekben, az üzletekben, az egészségügyi létesítményekben, néha az állami vállalatoknál. Segítjük a magánerős építkezőket, főleg fuvarral, de ma már a legtöbb helyen az alapásást is elvégezzük. Tavaly arra is berendezkedtünk, hogy a kiskerttulajdonosok szük­ségleteit, igényeit kielégítsük - mondta a kisüzem veze­tője. Asztalosmúhelyüknek van bőven megrendelése, de mivel alkalmazottjai rossz feltételek között dolgoznak, megvásároltak egy ingatlant, ahol új műhelyt létesítenek. Van bádogosuk, villanyszerelőjük, őrzött autóparkolójuk, takarító szolgáltatásuk, szoba- és betúfestőjük. Létesí­• Nincs érdeklődés a cipészszakma iránt, ezért Hrú­za Pál egyedül javítja a cipőket A LANGOSSUTESTOL A KŐFARAGÁSIG tettek egy fényképészeti részleget, amely csak az ama­tőrök részére dolgozik; előhívják a filmeket, fényképeket készítenek. Ennek a részlegnek a bevétele a múlt évben megközelítette a száznegyven ezer koronát. Sikerül kielégíteniük az egyre növekvő igényeket.- Kezdetben jóformán semmink sem volt, ma több tízmillió korona az állóalajxmk értéke - állítja Iván Supala. - Szükségünk lenne egy gazdasági udvarra. A tervei már készülnek. Z akcióban épül a szolgáltató­ház, amelynek egy részében a kisüzem részlegei kap­nak majd helyet. Mivel a városban akadt dolga, javasolja, hogy tartsak vele, megnézünk néhány részleget. A fénymásolatokat készítő műhelyben Judita Lauranská éppen a fénymáso­lót javítja, Andris Judit pedig egy idős asszony hivatalos nyomtatványát tölti ki. Miután végez, ezt mondja. • -Szeretem a szakmám - mondja Szabó Péter-Azért vagyunk itt, hogy a lakosságot szolgáljuk. Minden olyan munkát, amit meg tudunk csinálni, elválla­lunk és tevékenységünk iránt ugyancsak nagy az érdek­lődés. írtunk már bírósági fellebbezést, felmondást, sok mindent. Tartunk okmány bélyegeket, így az ügyfeleink­nek nem kell máshová menniük. Még tanácsot is adunk. A szomszédságban van a cipójavító. Adler Gáborné veszi át és adja ki a cipőket, a műhelyben pedig Hnjza Pál dolgozik. Hogy bőven van munkája, azt a javításra váró sok pár cip>ö is elárulja. Naponta 50-60 ember fordul meg az üzletben. Kellene még egy szakember, de azt mondják, manapság nehéz cipészt találni. Ez a tevé­kenység nem hoz hasznot, de mivel szükség van rá, fenntartják, s arra törekednek, hogy a jövőben a gazda­ságossági szempont is érvényesüljön.- Igyekszünk mindent beszerezni, amire az akvárium­hoz szükség van. Jelenleg is húszféle díszhalunk, szá­mos vízinövényünk van - ezekkel a szavakkal fogad Csesznak Ferenc, az üzlet vezetője. - Az árut magunk szerezzük be, s bár a városban nincs konkurenciánk, szeretnénk az igényeket a lehető legjobban kielégíteni. Tovább megyünk. A járdán egy kis ablak előtt vagy húszán lángosra várnak. Bent Bartal Dezsóné a lángos- tésztát darabolja, méri. Tóth Renáta pedig a kisült lángost rakja sietve tálcára, hogy kiszolgálja a vevőket. Van olyan nap, hogy ezer darabot is eladnak. A fiókban mindig ott az élesztő, a raktárban a liszt, ha fogytán a tészta, a gép segítségével új adagot dagasztanak. Ez a részleg még hasznot is hoz. Benézünk a kőfaragókhoz is. Szorgosan dolgoznak, műkőből síremlékek készülnek. A műhelyt most új rész­leggel toidják meg, mert sok a megrendelésük. Szabó Péter, aki betűt vés, tájékoztat részlegükről.- Négyen dolgozunk itt, csak úgy lehetünk eredmé­nyesek, ha megvan köztünk az egyetértés. Mi saját munkánkkal csinálunk magunknak reklámot. Szeretem a szakmámat. A gyermekkocsi-javitó műhelyt sem kerüljük el, hi­szen az itt végzett tevékenység ritkaságszámba megy, annál is inkább, hogy a mélníki gyár megbízásából jótállási javításokat is vállalnak, s nemcsak a környékbe­lieknek. Josef Neőasany leszázalékolt bányászként köl­tözött felesége szülővárosába. Hét éve a részleg vezető­je. Munkatársával, Pacsisin Gizellával igyekszenek ele­get tenni a megrendelőknek. A 210 69-es telefonszámon felvilágosítást nyújtanak, hogy melyik típust mikor tudják megjavítani, mert a pótalkatrész-ellátás náluk is gondot okoz. A Gorkij utca sarkán a zöldségbolt mellett néhány négyzetméternyi területű kioszkban Szabó Istvánná hot- dogot árul. Jól megy az üzlet. Szabadi Józsefeié, a kulcs­másoló részleg dolgozója is elégedett, azt mondja, az előző nap több mint kilencszáz korona volt a forgalma.-Egy-egy újabb szolgáltatás meghonosításakor fi­gyelembe vesszük, lesz-e iránta igény, és milyen hasz­not hoz. Ügyelünk arra, hogy legalább rentábilis legyen. Május elejétől tetőszigeteléssel is foglalkozunk. Helye­sen döntöttünk, mert bőven van megrendelőnk. Ugyan­akkor a kerékpárjavitó műhelyünket bérbe adtuk egy kisiparosnak. A jövőben is szem előtt tartjuk a gazdasá­gosság követelményét, csak így fejleszthetjük tovább a lakossági szolgáltatásokat. A terveikről érdeklődöm. A kisüzem vezetője szabad­kozik, ő csak olyan dolgokról szeret beszélni, amelyeket már sikerült megvalósítaniuk. Annyit azonban elárul, hogy a közeljövőben pékséget és egy betonkészitö részleget akarnak nyitni. Tudják, hogy vannak még fogyatékosságaik, hogy nem minden sikerült és sikerül úgy, ahogy elképzelték, de minden esetből levonják a tanulságokat. Az elmúlt évben amellett, hogy jármüvei­ket javíttatták, újakat vásároltak és új berendezést sze­reztek be az asztalosműhely részére, több mint félmillió koronát utaltak át a nemzeti bizottság takarékalapjára. Ám mindennél fontosabb, hogy olyan kiegészítő tevé­kenységet folytatnak, amelyre a lakosságnak szüksége van. NÉMETH JÁNOS • A gyermekkocsik jótállási javítását is vállalják (A szerző felvételei) Pecsétes engedély nélkül Őszintén szólva nemigen tudtam megmagyarázni a Bratislavai Városi Fémmegmunkáló Vállalat igazgatóhelyettesének, miért éppen a bélyegzókészítésről akarok egyet s mást megtudni. Gyanakvás érződött hangjából, rögvest felvilágosított arról, hogy munkaerő, főként a kéziszedók hiánya miatt hosszú, nyolchavi határidővel dolgoznak. Ennek ellenére pecsétes engedély nélkül is beszélhettem a részleg dolgozóival. Igaz, hogyan is magyarázhattam volna el neki a pecsétek iránti leplezetlen vonzalmamat, sokunk vonzalmát, melynek ékes tanúsága, hogy szenvedélyes gyűjtőkként nemegyszer órákig talpalunk és kilincselünk egy-egy pecsét megszerzése végett.-A Fémmegmunkáló Vállalat bélyegzőkészítő részlege évente 4-5 ezer megrendelést kap- mondja Éva Bednáricová rész­legvezető. Ez nem is olyan bor­zasztóan sok - sóhajtok fel, pe­csétgyűjtő szenvedélyemre gon­dolva. Ám hamarosan kiderül, korai az örömöm, ha teljes gyűj­teményt akarok. A megrendelé­sek száma nem ad pontos képet sem a beszerezhető pecsétek számáról - hiszen Szlovákiában több más üzem is foglalkozik bélyegzókészítéssel - sem a részleg munkájáról. Csak el­vétve fordul elő olyan megrende­lés, amely egyetlen, nem ritka ellenben az olyan, mely 100-150 gumibélyegzóre szól. A vezető szerint sokkal job­ban jellemzi a részleg munkáját az az adat, hogy az itt dolgozó hét ember naponta 400 pecsét­nyomót készít. Egy kis szorzás­sal megállapíthatjuk, hogy ez he­tente 2000, s évente több mint 100 000 bélyegzőt jelent. - No de ezek az adatok nem adnak okot pesszimizmusra - jegyzi meg rögvest. A bélyegzők jelen­tős része lenyomatának meg­szerzésére nincs is esélyünk. Készítenek itt személyi bélyeg­zőket az iskola vagy a szülők kérésére az elsősök számára. És készítenek sok hivatali bé­lyegzőt is. A hivatali nagyköny­vekben gyakran kell például kipi­pálni az elintézett, befejezett ügyeket. A bürokrácia útvesztői­ben járatlan ember számára ta­lán felfoghatatlan, miért kell ezt bélyegzővel tenni. A nyilvántar­tás- és iratszerkesztésben jártas hivatalnokok a megmondhatói csupán, hogy mennyivel kultú- ráltabb hivatali munkavégzésről tanúskodik, ha töltő- vagy go- lyóstollal történő kipipálás he­lyett a könyv minden egyes rova­tába pecséttel ütötték be a pipát. Itt készülnek, persze, az „ex lib­ris" bélyegzők is, melyekkel a könyvgyújtők jelölik meg féltett szerzeményeiket és a névvel, telkeimmel, születési számmal ellátót személyi stemplik, me­lyeknek tulajdonosai megszaba­dulhatnak - mondjuk - a postai csekkek fáradalmas kitöltésétől. Bélyegezni lehet minden gyako­ribb szót, kifejezést, rövid utasí­tást, címet, aláírást... A válasz­ték nemcsak a tartalom, hanem a forma szempontjából is elkép­zelhetetlenül gazdag. Készülnek egysoros és több soros, sok­szögletű, négy- és háromszögle­tes, hosszúkás, kör alakú vagy ovális, címeres és címertelen, szlovák és idegen nyelvű, egé­szen kicsi és egészen nagy bé­lyegzők. Milyen legyen a pecsét? Szép? Tekintélyt keltő? Naiv kérdésemet a bélyegkészítók bi­zonyára megmosolygják. - A pe­csét már önmagában is tekintélyt sugároz, az iratnak hitelt ad- mondja a vezető. Tekauer Sándor pedig beavat a betűi ki­szedésének titkaiba. Az egyso­ros, egyszavas bélyegzőknél jobban szereti a nagy, sok sza­vas, több soros bélyegzőket. Nem az a fontos, hogy szép legyen a pecsét (végül is miért lenne szép?!), hanem az, hogy az első pillantásra áttekinthető legyen, feliratából a legfonto­sabb szavak tűnjenek szemébe annak, aki ránéz, a sorok, vona­lak, betűk ne fussanak szerte­szét. Kéziszedéssel óránként 24 bélyegzőt rak ki, a köralakúból pedig ötöt. Éva Bednariőová nem lát lé­nyegesebb különbséget a kör alakú és mondjuk a négyszögle­tes pecsét között. Megemlíti azonban, hogy mások már ráfi­zettek erre. Például az a műsza­ki ellenőr, aki hosszúkás bélyeg­zőt rendelt magának, s később egy ellenőrzés során az ellenőr­zöttek közölték vele: az igazi ellenőrnek kerek pecsétje van. Persze, egyetlen jogszabály sem rendelkezik arról, kinek le­het kerek, kinek ovális és kinek szögletes pecsétje. A bélyegző­készítők számára sokkal bosz- szantóbb az, hogy arra sincs szabály, kinek van joga bélyeg­zőjén használni a CSS2SZK cí­merét. Előfordult már, hogy pél­dául a vállalatok ún. különleges osztályai rendeltek állami címer­rel ellátott bélyegzőket. Az ilyen megrendelőket eltanácsolták, amivel fejlett jogérzékről tettek tanúságot. Ottjáratunk után sike­rült megtudnunk, hogy jogsza­bály ugyan nem rögzíti, ki jogo­sult a köztársasági címerrel ellá­tott pecsétnyomók használatára, meghatározza azonban azt, hogy az állami címert csak az államhatalmi és igazgatási szer­vek, bíróságok és ügyészségek döntésein, nemzetközi szerző­déseken, főiskolai diplomákon, személyi igazolványokon, útle­veleken és más hasonló fontos okmányokon lehet feltüntetni. Aki pedig ilyen okmány kiállítá­sára nem jogosult, állami címer­rel ellátott bélyegzőre sem jogo­sult. A bélyegzőkészítés öt fázisból álló folyamat, vezetnek végig a részleg szűkös helyiségein. Az első lépcső a megrendelés fel­vétele. A felvétel után a megren­delés a szedőkhöz kerül. Minta hiányában rendszerint itt dől el, milyen lesz a pecsét. A betűsze­dők tudásában azonban meg le­het bízni. Mesterei ennek a ritka szakmának. Ránézésre meg tudják mondani, hol, melyik üzemben készült a bélyegző, melynek lenyomatát eléjük te­szik. A legközelebbi járási bé­lyegzőkészítő üzemről nincs ép­pen a legkedvezőbb vélemé­nyük. Tegyük hozzá, hogy nyil­ván a járási szerveknek sem, ha bélyegzőiket itt, a fővárosban csináltatják. A szedőktől a készülő bélyeg­zőket a szakma egyes fogásaira megtanított asszonyok veszik át. Gipszlenyomatot készítenek a kézi szedéssel kirakott nega­tívról. A lenyomat kiszárítása után erre préselik rá 180 fokon és 40 atmoszféra nyomás mel­lett a gumilapot. Ezt követi a bé­lyegzőkészítés befejező szaka­sza; a gumilapot felragasztják egy sok évtized óta változatlan formájú, tenyérbe illő nyéllel ellá­tót falapra. Az utolsó gyártási fázis bemu­tatása során jut eszükbe: Sze­mélyi bélyegzőt akar-e? Magya- rázkódás helyett csak intek, ta­lán, egyszer később. Megérte­nék-e, töprengek, hogy pecsét- gyűjtő létemre, nem gyűjtöm a bélyegzőket. Pedig megérte­nék, derül ki rövidesen, hiszen ők is a pecsétgyűjtók népes tá­borába tartoznak. Lakáscsere, gyermekgondozási segély, épí­tési engedély, s az ezekhez szükséges pecsétek beszerzése számukra sem ismeretlen foga­lom, és egy-egy ritkább, általuk készített bélyegzővel nyomtatott „trófeának" ugyanúgy tudnak örülni, mint én. Sőt még jobban, mert felismerik saját termékük termékét. FEKETE MARIAN ÚJS 8 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents