Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
R eggel gyakran cseng a telefon. Autót, gázpalackot kémek, a műkökészítóknek cementre van szükségük. Ivari Supala, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Vnb kisüzemének vezetője a tőle megszokott nyugodtsággal intézkedik, miközben megjegyzi:- így kezdődik nálunk a munkanap.- Kilenc évvel ezelőtt még egyedül voltam, ma százhuszonhatan vagyunk és több mint húszféle tevékenységet végzünk. Természetesen nem ment ez máról holnapra. Mindig a lakosság igényeiből indultunk ki. így létesíthettünk kőfaragó műhelyt, másoló szolgáltatást, cipójavitó műhelyt, lángossütöt, kulcsmásoló részleget. Tavaly 7 359 000 korona forgalmat értek el, a legtöbbet az építészeti, a szállítási- és a területrendezési részleg, s a négy büfé. A legfontosabb az, hogy a forgalom csaknem negyven százaléka a lakossági szolgáltatásokból származik.-AZ akciós építkezésekből is kivesszük a részünket, a területrendezés nagy része is ránk vár. Javításokat és karbantartási munkákat végzünk az iskolákban, a gyermekintézményekben, az üzletekben, az egészségügyi létesítményekben, néha az állami vállalatoknál. Segítjük a magánerős építkezőket, főleg fuvarral, de ma már a legtöbb helyen az alapásást is elvégezzük. Tavaly arra is berendezkedtünk, hogy a kiskerttulajdonosok szükségleteit, igényeit kielégítsük - mondta a kisüzem vezetője. Asztalosmúhelyüknek van bőven megrendelése, de mivel alkalmazottjai rossz feltételek között dolgoznak, megvásároltak egy ingatlant, ahol új műhelyt létesítenek. Van bádogosuk, villanyszerelőjük, őrzött autóparkolójuk, takarító szolgáltatásuk, szoba- és betúfestőjük. Létesí• Nincs érdeklődés a cipészszakma iránt, ezért Hrúza Pál egyedül javítja a cipőket A LANGOSSUTESTOL A KŐFARAGÁSIG tettek egy fényképészeti részleget, amely csak az amatőrök részére dolgozik; előhívják a filmeket, fényképeket készítenek. Ennek a részlegnek a bevétele a múlt évben megközelítette a száznegyven ezer koronát. Sikerül kielégíteniük az egyre növekvő igényeket.- Kezdetben jóformán semmink sem volt, ma több tízmillió korona az állóalajxmk értéke - állítja Iván Supala. - Szükségünk lenne egy gazdasági udvarra. A tervei már készülnek. Z akcióban épül a szolgáltatóház, amelynek egy részében a kisüzem részlegei kapnak majd helyet. Mivel a városban akadt dolga, javasolja, hogy tartsak vele, megnézünk néhány részleget. A fénymásolatokat készítő műhelyben Judita Lauranská éppen a fénymásolót javítja, Andris Judit pedig egy idős asszony hivatalos nyomtatványát tölti ki. Miután végez, ezt mondja. • -Szeretem a szakmám - mondja Szabó Péter-Azért vagyunk itt, hogy a lakosságot szolgáljuk. Minden olyan munkát, amit meg tudunk csinálni, elvállalunk és tevékenységünk iránt ugyancsak nagy az érdeklődés. írtunk már bírósági fellebbezést, felmondást, sok mindent. Tartunk okmány bélyegeket, így az ügyfeleinknek nem kell máshová menniük. Még tanácsot is adunk. A szomszédságban van a cipójavító. Adler Gáborné veszi át és adja ki a cipőket, a műhelyben pedig Hnjza Pál dolgozik. Hogy bőven van munkája, azt a javításra váró sok pár cip>ö is elárulja. Naponta 50-60 ember fordul meg az üzletben. Kellene még egy szakember, de azt mondják, manapság nehéz cipészt találni. Ez a tevékenység nem hoz hasznot, de mivel szükség van rá, fenntartják, s arra törekednek, hogy a jövőben a gazdaságossági szempont is érvényesüljön.- Igyekszünk mindent beszerezni, amire az akváriumhoz szükség van. Jelenleg is húszféle díszhalunk, számos vízinövényünk van - ezekkel a szavakkal fogad Csesznak Ferenc, az üzlet vezetője. - Az árut magunk szerezzük be, s bár a városban nincs konkurenciánk, szeretnénk az igényeket a lehető legjobban kielégíteni. Tovább megyünk. A járdán egy kis ablak előtt vagy húszán lángosra várnak. Bent Bartal Dezsóné a lángos- tésztát darabolja, méri. Tóth Renáta pedig a kisült lángost rakja sietve tálcára, hogy kiszolgálja a vevőket. Van olyan nap, hogy ezer darabot is eladnak. A fiókban mindig ott az élesztő, a raktárban a liszt, ha fogytán a tészta, a gép segítségével új adagot dagasztanak. Ez a részleg még hasznot is hoz. Benézünk a kőfaragókhoz is. Szorgosan dolgoznak, műkőből síremlékek készülnek. A műhelyt most új részleggel toidják meg, mert sok a megrendelésük. Szabó Péter, aki betűt vés, tájékoztat részlegükről.- Négyen dolgozunk itt, csak úgy lehetünk eredményesek, ha megvan köztünk az egyetértés. Mi saját munkánkkal csinálunk magunknak reklámot. Szeretem a szakmámat. A gyermekkocsi-javitó műhelyt sem kerüljük el, hiszen az itt végzett tevékenység ritkaságszámba megy, annál is inkább, hogy a mélníki gyár megbízásából jótállási javításokat is vállalnak, s nemcsak a környékbelieknek. Josef Neőasany leszázalékolt bányászként költözött felesége szülővárosába. Hét éve a részleg vezetője. Munkatársával, Pacsisin Gizellával igyekszenek eleget tenni a megrendelőknek. A 210 69-es telefonszámon felvilágosítást nyújtanak, hogy melyik típust mikor tudják megjavítani, mert a pótalkatrész-ellátás náluk is gondot okoz. A Gorkij utca sarkán a zöldségbolt mellett néhány négyzetméternyi területű kioszkban Szabó Istvánná hot- dogot árul. Jól megy az üzlet. Szabadi Józsefeié, a kulcsmásoló részleg dolgozója is elégedett, azt mondja, az előző nap több mint kilencszáz korona volt a forgalma.-Egy-egy újabb szolgáltatás meghonosításakor figyelembe vesszük, lesz-e iránta igény, és milyen hasznot hoz. Ügyelünk arra, hogy legalább rentábilis legyen. Május elejétől tetőszigeteléssel is foglalkozunk. Helyesen döntöttünk, mert bőven van megrendelőnk. Ugyanakkor a kerékpárjavitó műhelyünket bérbe adtuk egy kisiparosnak. A jövőben is szem előtt tartjuk a gazdaságosság követelményét, csak így fejleszthetjük tovább a lakossági szolgáltatásokat. A terveikről érdeklődöm. A kisüzem vezetője szabadkozik, ő csak olyan dolgokról szeret beszélni, amelyeket már sikerült megvalósítaniuk. Annyit azonban elárul, hogy a közeljövőben pékséget és egy betonkészitö részleget akarnak nyitni. Tudják, hogy vannak még fogyatékosságaik, hogy nem minden sikerült és sikerül úgy, ahogy elképzelték, de minden esetből levonják a tanulságokat. Az elmúlt évben amellett, hogy jármüveiket javíttatták, újakat vásároltak és új berendezést szereztek be az asztalosműhely részére, több mint félmillió koronát utaltak át a nemzeti bizottság takarékalapjára. Ám mindennél fontosabb, hogy olyan kiegészítő tevékenységet folytatnak, amelyre a lakosságnak szüksége van. NÉMETH JÁNOS • A gyermekkocsik jótállási javítását is vállalják (A szerző felvételei) Pecsétes engedély nélkül Őszintén szólva nemigen tudtam megmagyarázni a Bratislavai Városi Fémmegmunkáló Vállalat igazgatóhelyettesének, miért éppen a bélyegzókészítésről akarok egyet s mást megtudni. Gyanakvás érződött hangjából, rögvest felvilágosított arról, hogy munkaerő, főként a kéziszedók hiánya miatt hosszú, nyolchavi határidővel dolgoznak. Ennek ellenére pecsétes engedély nélkül is beszélhettem a részleg dolgozóival. Igaz, hogyan is magyarázhattam volna el neki a pecsétek iránti leplezetlen vonzalmamat, sokunk vonzalmát, melynek ékes tanúsága, hogy szenvedélyes gyűjtőkként nemegyszer órákig talpalunk és kilincselünk egy-egy pecsét megszerzése végett.-A Fémmegmunkáló Vállalat bélyegzőkészítő részlege évente 4-5 ezer megrendelést kap- mondja Éva Bednáricová részlegvezető. Ez nem is olyan borzasztóan sok - sóhajtok fel, pecsétgyűjtő szenvedélyemre gondolva. Ám hamarosan kiderül, korai az örömöm, ha teljes gyűjteményt akarok. A megrendelések száma nem ad pontos képet sem a beszerezhető pecsétek számáról - hiszen Szlovákiában több más üzem is foglalkozik bélyegzókészítéssel - sem a részleg munkájáról. Csak elvétve fordul elő olyan megrendelés, amely egyetlen, nem ritka ellenben az olyan, mely 100-150 gumibélyegzóre szól. A vezető szerint sokkal jobban jellemzi a részleg munkáját az az adat, hogy az itt dolgozó hét ember naponta 400 pecsétnyomót készít. Egy kis szorzással megállapíthatjuk, hogy ez hetente 2000, s évente több mint 100 000 bélyegzőt jelent. - No de ezek az adatok nem adnak okot pesszimizmusra - jegyzi meg rögvest. A bélyegzők jelentős része lenyomatának megszerzésére nincs is esélyünk. Készítenek itt személyi bélyegzőket az iskola vagy a szülők kérésére az elsősök számára. És készítenek sok hivatali bélyegzőt is. A hivatali nagykönyvekben gyakran kell például kipipálni az elintézett, befejezett ügyeket. A bürokrácia útvesztőiben járatlan ember számára talán felfoghatatlan, miért kell ezt bélyegzővel tenni. A nyilvántartás- és iratszerkesztésben jártas hivatalnokok a megmondhatói csupán, hogy mennyivel kultú- ráltabb hivatali munkavégzésről tanúskodik, ha töltő- vagy go- lyóstollal történő kipipálás helyett a könyv minden egyes rovatába pecséttel ütötték be a pipát. Itt készülnek, persze, az „ex libris" bélyegzők is, melyekkel a könyvgyújtők jelölik meg féltett szerzeményeiket és a névvel, telkeimmel, születési számmal ellátót személyi stemplik, melyeknek tulajdonosai megszabadulhatnak - mondjuk - a postai csekkek fáradalmas kitöltésétől. Bélyegezni lehet minden gyakoribb szót, kifejezést, rövid utasítást, címet, aláírást... A választék nemcsak a tartalom, hanem a forma szempontjából is elképzelhetetlenül gazdag. Készülnek egysoros és több soros, sokszögletű, négy- és háromszögletes, hosszúkás, kör alakú vagy ovális, címeres és címertelen, szlovák és idegen nyelvű, egészen kicsi és egészen nagy bélyegzők. Milyen legyen a pecsét? Szép? Tekintélyt keltő? Naiv kérdésemet a bélyegkészítók bizonyára megmosolygják. - A pecsét már önmagában is tekintélyt sugároz, az iratnak hitelt ad- mondja a vezető. Tekauer Sándor pedig beavat a betűi kiszedésének titkaiba. Az egysoros, egyszavas bélyegzőknél jobban szereti a nagy, sok szavas, több soros bélyegzőket. Nem az a fontos, hogy szép legyen a pecsét (végül is miért lenne szép?!), hanem az, hogy az első pillantásra áttekinthető legyen, feliratából a legfontosabb szavak tűnjenek szemébe annak, aki ránéz, a sorok, vonalak, betűk ne fussanak szerteszét. Kéziszedéssel óránként 24 bélyegzőt rak ki, a köralakúból pedig ötöt. Éva Bednariőová nem lát lényegesebb különbséget a kör alakú és mondjuk a négyszögletes pecsét között. Megemlíti azonban, hogy mások már ráfizettek erre. Például az a műszaki ellenőr, aki hosszúkás bélyegzőt rendelt magának, s később egy ellenőrzés során az ellenőrzöttek közölték vele: az igazi ellenőrnek kerek pecsétje van. Persze, egyetlen jogszabály sem rendelkezik arról, kinek lehet kerek, kinek ovális és kinek szögletes pecsétje. A bélyegzőkészítők számára sokkal bosz- szantóbb az, hogy arra sincs szabály, kinek van joga bélyegzőjén használni a CSS2SZK címerét. Előfordult már, hogy például a vállalatok ún. különleges osztályai rendeltek állami címerrel ellátott bélyegzőket. Az ilyen megrendelőket eltanácsolták, amivel fejlett jogérzékről tettek tanúságot. Ottjáratunk után sikerült megtudnunk, hogy jogszabály ugyan nem rögzíti, ki jogosult a köztársasági címerrel ellátott pecsétnyomók használatára, meghatározza azonban azt, hogy az állami címert csak az államhatalmi és igazgatási szervek, bíróságok és ügyészségek döntésein, nemzetközi szerződéseken, főiskolai diplomákon, személyi igazolványokon, útleveleken és más hasonló fontos okmányokon lehet feltüntetni. Aki pedig ilyen okmány kiállítására nem jogosult, állami címerrel ellátott bélyegzőre sem jogosult. A bélyegzőkészítés öt fázisból álló folyamat, vezetnek végig a részleg szűkös helyiségein. Az első lépcső a megrendelés felvétele. A felvétel után a megrendelés a szedőkhöz kerül. Minta hiányában rendszerint itt dől el, milyen lesz a pecsét. A betűszedők tudásában azonban meg lehet bízni. Mesterei ennek a ritka szakmának. Ránézésre meg tudják mondani, hol, melyik üzemben készült a bélyegző, melynek lenyomatát eléjük teszik. A legközelebbi járási bélyegzőkészítő üzemről nincs éppen a legkedvezőbb véleményük. Tegyük hozzá, hogy nyilván a járási szerveknek sem, ha bélyegzőiket itt, a fővárosban csináltatják. A szedőktől a készülő bélyegzőket a szakma egyes fogásaira megtanított asszonyok veszik át. Gipszlenyomatot készítenek a kézi szedéssel kirakott negatívról. A lenyomat kiszárítása után erre préselik rá 180 fokon és 40 atmoszféra nyomás mellett a gumilapot. Ezt követi a bélyegzőkészítés befejező szakasza; a gumilapot felragasztják egy sok évtized óta változatlan formájú, tenyérbe illő nyéllel ellátót falapra. Az utolsó gyártási fázis bemutatása során jut eszükbe: Személyi bélyegzőt akar-e? Magya- rázkódás helyett csak intek, talán, egyszer később. Megértenék-e, töprengek, hogy pecsét- gyűjtő létemre, nem gyűjtöm a bélyegzőket. Pedig megértenék, derül ki rövidesen, hiszen ők is a pecsétgyűjtók népes táborába tartoznak. Lakáscsere, gyermekgondozási segély, építési engedély, s az ezekhez szükséges pecsétek beszerzése számukra sem ismeretlen fogalom, és egy-egy ritkább, általuk készített bélyegzővel nyomtatott „trófeának" ugyanúgy tudnak örülni, mint én. Sőt még jobban, mert felismerik saját termékük termékét. FEKETE MARIAN ÚJS 8 1988.
