Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
JSZÚ 5 [Milánunk Ötkarikás játékok és sötétkarikás szemek. A nagy győzelmekre várva éjszakákat virrasztottunk át a viliódzó képernyők előtt. Láttunk tisztes részvételt és nagy vereséget, megdöntött álomrekordokat és kétes doppingbotrányokat. Három olimpiánk volt az idén, lehetett szurkolni, izgulni, fogadni és „szakérteni". A nagypolitikában lezajlott összecsapások sem voltak kevésbé izgalmasak, bár itt nem az aranyérem volt a tét, hanem legtöbbször a hatalom, a befolyás, egy-egy bársonyszék, államfői tisztség. Küzdelmek az első vérig és az utolsó leheletig, fegyverrel vagy anélkül. Itt is voltak győztesek és vesztesek, résztvevők és diszkvalifikáltak, elbukott esélyesek és üstökösként feltűnő új sztárok. Kettős K. O. Kettős kiütéssel végződött a nyolc évig húzódó meccs. Igaz, a szorító- ban aligha fordulhat elő ilyesmi, de az Öbölben ennél cifrább dolgok sem mennek ritkaságszámba. Még most sem világos, ki volt a kihívó fél. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy Muhammad Ali nagyszájúsá- gát is lepipáló szócsaták folytak az összecsapás előtt, de alatt is, s így nem tudni, ki a sértett fél és ki az, aki kiprovokálta a nagyon elhúzódó küzdelmet. Mindkét tábor beleadott apaitanyait: harckocsikat, tüzérséget, rakétákat, bombázókat, hadihajókat. Feláldozta legjobb erőit, nem sajnálva az utánpótlást sem, aminek meg is lett az eredménye: egymilliónyian véreztek el a harcmezőn, nem is szólva azokról a százezrekről, akik életre szóló „emléket" kaptak. Hol a kék, hol a piros sarokban volt lelkes a hangulat, nagyobb a harci kedv - csak a közönség volt mindvégig tanácstalan: nem tudott igazából egyik csapatnak sem szurkolni, nem tudta élvezni a küzdelmet. Amikor pedig már nagyon elfajult, egymást követték az övön aluli ütések és mindkét oldalon használtak tiitott szereket is, a közönség végleg megelégelte a dolgot. Kérte a vezető bírót: állítsa le az összecsapást, léptesse le mind a két ök- lözöt. Már több hónapja szünetel a küzdelem, de az eredményhirdetés még várat magára. Ahhoz ugyanis az ellenfeleknek talpra kellene állniuk, amire még jó ideig nem lesznek képesek. A pontozók és a közönség véleménye megegyezik: az eredmény egyértelműen döntetlen. Mint az ábra mutatja: egyik sem lehet rá büszke. Az okosabb enged alapon idejében kellett volna bedobni a törülközőt. Tréfás kedvű karikaturista tudósítása a sakkolimpiáról: döntse el az olvasó, hogy a fekete vagy a fehér bábu áll-e vesztésre. Döntetlen kizárva. Anyaghiány esetén jövőre leközöljük ugyanezt a rajzot Az év dilemmái című összeállításban. Két év múlva állatmeséket írunk, s a róka fogta csukához állítólag szintén felhasználható. A tizedik ötéves tervidőszakra szóló munkatervünkben a következők szerepelnek:... AMERIKAI RING (A Dte Presse rajt*) Ezt a karikatúrát egy tévedés szülte. A rajzoló azt hitte, hogy Bush és Dukakis az országos ökölvívó bajnokság nehézsúlyú döntőjére készül. De mindketten fogyasztottak, egészen a pehelysúlyig. És az iszapbirkózást választották. Annyi sarat dobáltak egymásra, hogy szemük-szájuk tele lett. A nézők pedig már azt sem tudták, hogy ki kicsoda. Az egészből a tanulság: nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem. Én, kérem, akár fel is adhatom. Ha Samir úgy véli, hogy nélkülem is megbirkózik a kormányzás súlyával, hát próbálja meg. Pedig - szó ami szó - szakításban igazán jó vagyok. Olyan sokszor és olyan látványosan kevesen szoktak szakítani, mint én. Éppen ezért megilletne egy kényelmes bársonyszék. Igaz, a lökést még gyakorolnom kell, de - már elnézést - azért magammal nem hagyok kilökni. A gerenda is szálka Nem buta ez a Bhutto-lány. Magabiztos fellépésével magába tudja bolondítani a közönséget, amire egy muzulmán ország, Pakisztán, első női kormányfőjének szüksége is van. Egyébként erre a gerendagyakorlatára tíz pontot kapott: kiválóan ötvözte a hagyományos és a legújabb, nagyon nehéz akrobatikus elemeket. Ravasz is: tudja, mi kell a tetőtől talpig lepelbe bugyolált nők látványához szokott mohó férfiszemeknek. Az arcát szabadon hagyó kendő csupán habkönnyű utalás a csadorra. De ahhoz, hogy egy muzulmán nő nekivetközzék, s ország-világ előtt mutogassa magát - izmos combjairól ódákat zengenek a bazárokban -, hát ehhez igazi bátorság kellett. Botorság - jósolgatták sokan, remélve, hogy a bírók lepontozzák. De a hivatásosnál a társadalmi zsűri sokkal felvilágosultabbnak bizonyult: Benazir fölényesen rávert ellenfeleire. Akik természetesen mind férfiak voltak, hiszen mint mondottuk volt: muzulmánéknál nők nemigen indulnak a tornászbajnokságon. Sokáig úgy tűnt, hogy Navaz Sarif lógyakorlatával meg tudja őt szorítani, de a főminiszter úr keze az utolsó nagy ollóknál megbicsaklott a kápán, s önként kiszállt a kormányalakításért folyó küzdelemből. Nézze meg jól a nyájas olvasó ezt a képet. Hát csoda, hogy győzött? Idézzük a szerenként! döntőről tudósító Vitray Tamást: Ez a lány nem gurult messze az apjától, aki igazi nagy bajnok volt. Ez a lány szép is (combokról több szó ne essék!). Ez a lány okos is. Ilyen nehéz gyakorlat közben mikrofonba beszél! És hogy egyensúlyoz! Hogy tud ez a lány egyensúlyozni! Minden szaltó után biztosan csattan talpa a gerendán! Szinte alig van megingása. Ez a lány már nem is lány. Ez a lány már asszony! A döntő előtt pár Kűrkór és korkűr A nagy ötszögletú francia műjégpályán az idén több jelentős versenyt is lebonyolítottak. Mindegyiket két fordulóban Úgyhogy a közönség az elnök-, illetve a parlamenti választások két-két köre után a megyei (majd a kaledóniai) kürt már kifejezett közönnyel fogadta (alig teltek meg félig a lelátók) A versenysorozat elején azért még majd' táblás házat jelentettek Nem csoda, hiszen ritka izgalmakat ígért a két főszereplő - az előző hét éven át bajnok Mitterrand és a csúcsra törő Chirac - vetélkedése, amelynek az adott különös pikantériát, hogy előtte együtt táncolták a párost. Be is mutattak néhány szép emelést, de ahogy múlt az idő, egyre inkább belebonyolódtak a lépéskombinációkba. Közös karrierjük vége felé mind többször mutatták be a halálforgást, amelynek művészi kivitele már elárulta: baj van az összhanggal. Végül megcsináltak egy kidobott ugrást, amely oly jól sikerült, hogy Mitterrand el sem kapta Chiracot... Aztán amikor az egyéniben mérték össze erejüket, Chirac megint repült, egészen a palánkon túlra. Bár a kötelező gyakoriatot ö is legalább olyan jól bemutatta, a szabadkorcsolyázásban kiugrottak a gyengéi: a piruettek, a mérlegek, a malomkerekek és ülóforgások mind rosszul sikerültek. Mitterrand, az öreg róka, higgadtabban futotta kúrjeit, no és bejött neki a dupa Axel, mégpedig olyan csodásán, hogy a levegőben megállva jobbra is és balra is forgott. Végül ez dönthetett a javára. Ennek a versenynek azonban volt még egy szereplője, aki az első fordulóban igen magas pontszámot kapott, bár szüntelenül a jég szélsőjobboldali részén piruettezett. Indult a következő viadalon is, ahol a parlamenti padsorokért folyt a küzdelem, de itt Le Pent - mert róla van szó -lepontozták. Úgy látszik, nem volt jóaformaidó- zítése. Nem Így Mitterrand-nak, aki a csapatversenyben is hozta korábbi formáját. Úgy forgott, és olyan leszúrt Rittbergereket mutatott be, hogy az a középső és a baloldali szektorokban ülő közönségnek is tetszett. Most megint zavartalanul futhatja a köröket, s nem kell kiállnia a páros élet megpróbáltatásait. Tény, hogy egész jól megy neki, s a javára kell írni: már nemcsak az ötszögletú palánkon belül gondozza a jeget, hanem az európai pálya felépítésében is tevékenyen részt vesz (elkorcsolyázott Moszkvába és hozzánk is). Ezt akár kötelező gyakorlatnak is lehetne tekinteni. Korunkban ezen a nyomvonalon kell haladni,, különben kár a körért... héttel életet adott első gyermekének. Hat így néz ki ez a nő szülés után! Milyen ruganyos maradt, milyen feszes a hasa (combokról több szó itt igazán ne essék!). Ordöngös szer ez a gerenda. Lesz még belőle szálka valaki szemében.. ÍRTA: FÓNOD MARIANNA, GÖRFÖL ZSUZSA, MALINAK ISTVÁN, PAPUCSEK GERGELY Sok(k)tusa Hát kérem, igen! Valóságos díszpéldány. Szép szál legény. Manuel, a nők (netán tábornokok?) bálványa. Honi lányaink számára talán bökkenő: elérhetetlen, tekintve, hogy Made in Panama, s különben is egyedi darab lévén, nem kiviteli cikk. Bárha belegondolunk, nem is oly rég bizony majdnem az lett. De a Fehér Ház „lapulevél-manővereit" ki tudta védeni. Noriega tábornok nagy sportember. Marcona legényhez m&tón az igazi féfias passzióknak hódol. Olimpia ide, Szöul oda, a tengerentúl eme csücskében sajátos játékok divatja uralkodik. Természetesen a politikai porondon, ahol a fizikai erőnléten túl (lásd a képet - nem hiába Panama erős embere) szinte minden sportághoz konyítani kell. Sok olyanhoz is, ami még nincs az olimpiai listán. Például a kötéltánc és a kötélhúzás. A tábornok nem okozott csalódást kedvenceinek. Sikerei mögött ugyan Washington drogot sejtett, de a doppingvizsgálat negatív volt. Mégis megerősödve lépett szorítóba és kiütötte Del Valié elnököt. Az Egyesült Államok pedig kénytelen volt megbirkózni a sokkal, lenyelni a keserű pirulát, s a jelek szerint meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy Noriega nem egykönnyen dobja be a törülközőt. '. XII. 30.
