Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-30 / 52. szám

szú A demokrácia következetes kibontakoz­tatása a pártmunka átalakításának folyama­tában objektív szükségszerűség. Abból a marxista-leninista tanításból indul ki, hogy a néptömegek játsszák a döntő szere­pet a történelem alakulásában. Másrészt abból is adódik, hogy a párt alkotó kezde­ményezésre és demokratikus alapokra épü­lő önkéntes szervezet, amelyben minden lényeges kérdésben a tagság dönt. KOLLEKTIVITÁS ÉS EGYÉNI FELELŐSSÉG Ennek az alapelvnek a következetes ér­vényesítése a pártszervek és -szervezetek kulcsfeladatai közé tartozik a pártmunka átalakításának jelenlegi szakaszában. Min­denkor szem előtt kell tartani, hogy azok a kapcsolatok, amelyek a pártban a demok­ratikus centralizmus alapján jönnek létre: a szilárd szervezettség, az öntudatos fe­gyelem és a demokrácia, döntő mértékben meghatározzák a párt minőségét és azt, hogy a mindenkori feltételek közepette mennyire képes érvényesíteni vezető sze­repét. Ugyancsak nagymértékben megha­tározzák a társadalmi légkört is. Az egész pártéletnek a legnagyobb fokú szocialista demokrácia példájának kellene lennie. A párton belüli demokrácia és a kapcso­latok fejlesztésének legfontosabb biztosíté­ka a demokratikus centralizmus következe­tes alkalmazása. Látnunk kell, hogy a több­ség véleménye hatalmas alkotó erő a párt szervezetében. Itt mindent kollektíván ítél­nek és vitatnak meg; mindenki kifejezheti véleményét és javaslatot terjeszthet elő. A demokrácia lényege abban van, írja Le­nin, hogy „minden pártügyet közvetlenül vagy képviselők által kivétel nélkül az összes párttag intéz; amellett minden tiszt­ségviselőnek, minden kollégiumnak, a párt minden intézményének választottnak kell lennie, amely felelősséggel tartozik a tag­ságnak és visszahívható A párton belüli demokrácia további fej­lesztéséről és általában a demokráciáról az utóbbi időben a pártban sokat beszélnek. Azonban a párton belüli demokrácia fejlesz­tése nem öncélú. Azért van rá szükség, hogy növelje az öntudatosságot, a kezde­ményezést, a kommunisták aktivitását, hogy szilárdítsa a fegyelmet és a felelőssé­get. Nem mindig értelmezik és alkalmazzák helyesen a pártdemokráciát kifejező alapel­veket és normákat, olyanokat mint: a de­mokrácia és a centralizmus szerves kap­csolata; a kollektivitás és az egyéni felelős­ség; a jogok és kötelességek egysége; a választhatóság; azoknak a felelőssége és leválthatósága, akik nem teljesítik köteles­ségeiket; a pártszervek tagságának cseré­je; számadás a felsőbb szerveknek és azoknak, akik választották őket; a vita és a szabad eszmecsere joga; az alapszerve­zetek önállósága a helyi feladatok megoldá­sában és összhangban a párt politikájával; a pártpolitika nyíltsága, naprakész, széles körű tájékoztatás; bírálat és önbírálat mint az önellenőrzés formája. A demokrácia fejlesztésének, a jogok és kötelességek és a kommunisták aktivitása közti kapcsolat hangsúlyozásának alapvető jelentősége van. A kommunistának mindig tevékenynek, kezdeményezőnek kell len­nie, világos szemlélettel véleményét mindig bátran ki kellene fejtenie. Nem lenne sza­bad, hogy szavai eltérjenek cselekedeteitől. Tudatosítania kell, hogy nem élhet régebbi érdemeiből, és azt is, hogy minden kommu­nistának egyforma jogai és kötelességei vannak. E tekintetben a múltban sok párttag nagyon sajátságosán magyarázta a demok­rácia normáit, előnyöket csikart ki magának, végső soron többen tisztségükkel is vissza­éltek. Épp a kommunisták aktivitása, a jo­gok és a kötelességek egysége a párton belüli kapcsolatok egyik leglényegesebb je­gye. Ha a párttagnak joga van tisztségvise­lőket választani, szabadon megvitatni a párt politikáját, elvtársi kritikát gyakorolhat, ha joga van a pártpolitikára vonatkozó tájékoz­tatásra, arra, hogy részt vegyen kidolgozá­sában, ha annak megvalósítását ellenőriz­heti, akkor a másik oldalon ezekből a jogok­ból számára törvényszerűen adódnak a személyes kötelességek és a felelősség. A párton belüli demokrácia a cselekvés demokráciája, s ez azt jelenti, hogy ha a nyílt eszmecsere után - figyelembe véve a közvéleménynek a megtárgyalt kérdéssel kapcsolatos álláspontját - többségi szava­zattal határozat születik, ezt a határozatot fegyelmezett és következetes teljesítésé­nek kell követnie. A pártban a demokrácia kibontakoztatása szervesen feltételezi a fe­gyelem szilárdítását, a fölzárkózást és az egységet. Fegyelem nélkül, anélkül, hogy a kisebbség alávetné magát a többség akaratának, a demokrácia nem valósítható meg. DEMOKRATIKUS KÁDERPOLITIKA A párton belüli demokrácia további töké­letesítése föltételezi a vezető szervek és szervezetek tisztségviselőiknek demokrati­kus jelölését és megválasztását, s azok nélkülözhetetlen cseréjét. Ezzel összefügg a választás rendszerének tökéletesítése, s a titkos választások követelménye, ame­lyet a CSKP KB Elnökségének határozata fogalmazott meg az elmúlt évi évzáró tag­gyűlések és konferenciák előtt. Ettől az időtől kezdve mostanáig az erre vonatkozó nézetek jelentős változáson, fejlődésen mentek keresztül. Az évzáró taggyűlések és járási konferenciák előkészítésének idősza­kában nem kis nézetkülönbségségek és bizonyos bizalmatlanság mutatkozott a tit­kos szavazással kapcsolatban. Sok helyütt azzal utasították el, hogy állítólag nem felel meg pártunk hagyományainak és a párt- szervek kialakítása eddigi gyakorlatának. Ezért a titkos választás lehetőségével csak kevés pártszervezet élt. Szlovákiában mindössze 779 alapszervezet (s ez 6,1 százalékot tesz ki), a CSKP egészében csupán a szervezetek 5,2 százaléka. A tit­kos szavazást alkalmazó alapszervezetek­ben 122 tisztségviselőt nem választottak meg, nyilvános szavazással 17-et. A járási konferenciák e tekintetben minő­ségi változást jelentettek. Szlovákiában 42 konferencia közül 18-on volt titkos sza­vazás. A CSKP 127 járási konferenciája közül 47-en és a 11 kerületi pártkonferenci­án szavaztak titkosan. A választott tisztségek betöltésének idő­beli korlátozása, és a káderek éssszerú cseréje lehet a legfontosabb biztosíték pél­dául a hatalommal való visszaéléssel és a stagnálással szemben. A CSKP KB 9. ülésének határozata leszögezi: „Be kell vezetni azt az alapelvet, hogy a CSKP KB főtitkári tisztét legtovább két egymás után következő megbízatási időszakban lehes­sen betölteni. A kerületi és a járási pártbi­zottságok vezető titkárai legtovább három egymást követő választási időszakban tölt­hetik be tisztségüket ugyanabban a szerv­ben. Ügyelni kell emellett arra is a választá­soknál, hogy a káderek egészséges válta­kozása biztosítva legyen. Hasonlóan kell eljárni a kádercsere terén a párton kívül más területeken is. Meg kell akadályozni a vezetők tisztségének halmozását és funk­ciókkal való túlterhelésüket." Ezt az alap­elvet - mint Mí/oá Jakes mondotta - be kell iktatni majd a párt alapszabályzatába is, azonban már most e szerint kell eljárni. MiloS JakeSnak a vezető titkárok orszá­gos értekezletén mondott beszédéből kitű­nik, hogy a legutóbbi konferenciák óta nagy kádermozgás indult meg. A kerületi bizott­ságok szintjén 6 vezető titkár, 10 titkár és a kerületi ellenőrzési és revíziós bizottságok két elnöke cserélődött ki. A kerületi bizottsá­gok tagjainak 42,2 és elnökségeik 22,1 százaléka változott, kicserélődött a járási bizottságokban 20 vezető titkár, 61 titkár és 15 járási ellenőrzési és revíziós bizottsági elnöke. A járási bizottságok tagságának 39,1, az elnökségek 16,4 százaléka válto­zott. Az alapszervezetek bizottságaiba 20,4 százalékban választottak új tagokat és 13,7 százalékban új elnököket. Pozitívnak tekint­hető - állapította meg Jakes elvtárs -, hogy az új szervek összetétele lényegében meg­felel a tagság összetételének. Növekedett azoknak a tagoknak a részaránya, akiknek tapasztalataik vannak a pártmunkában, na­gyobb a választott tisztségviselők politikai műveltsége, javult az elnökségekben a munkáskáderek, a nők és a 35 évnél fiatalabb tisztségviselők aránya. Másrészt a kerületi és a járási pártszervek kevésbé használták ki a változást a munkáskáderek és a nők részarányának növelésére. A járá­si szintű tisztségviselők választásának eredménye azt mutatja, hogy a változások ellenére a tisztségviselők 30 százaléka ugyanezt a funkciót már több mint három választási időszakban tölti be. Ezen a nem- kívánt helyzeten fokozatosan változtatnak. NYÍLTSÁG ÉS SZÉLES KÖRŰ TÁJÉKOZTATÁS A CSKP KB 7. és 9. ülésén hangsúlyoz­ták, hogy az egész pártban fokozatosan alkalmazni kell a következetes elszámolás módszerét, és ennek alapján szigorúan fe­lelősségre kell vonni azokat, akik a felada­taikat nem teljesítik. A pártszervek tanács­kozásai kötelesek nagyobb következetes­séggel és igényességgel ellenőrizni és érté­kelni a végrehajtó szervek, a titkárok, a pártapparátus és minden vezető munká­ját. Mindenütt, ahol ez nem így van, fennáll a szubjektivizmusnak, a tisztségviselők fe­lelősségérzete csökkenésének, a kommu­nisták és a dolgozók nézetei mellőzésének, a nép észrevételei és tapasztalatai semmi- bevételének veszélye. A nép támogatja a tehetséges, tekintéllyel rendelkező veze­tőket, akik magukkal tudják ragadni a töme­geket. „Nem erővel, hanem tekintéllyel, energiával, nagyobb tapasztalatokkal, sok­oldalúsággal és nagyobb adottságokkal" - mutatott rá V. I. Lenin. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az az erős és jó vezető, aki maga mögött érezheti a párt és a közvéle­mény támogatását. Még hatékonyabban kell érvényesíteni a nyílt politika, a pártaktíva, a kommunisták és az összes dolgozó széles körű tájékozta­tásának elvét. Nyílt tájékoztatás nélkül nem lehet demokráciáról beszélni. Egyes párt­szervek és -szervezetek állandóan önelé­gültségbe esnek, azt gondolják, hogy e té­ren náluk minden rendben van. Számos szerv és szervezet tapasztalata azonban az ellenkezőjét bizonyítja. Határozottan meg kell szüntetnünk a pártszervek és -szerve­zetek elzárkózását a nyilvánosság elől. A pártnak nincs titkolnivalója a nép előtt. Szükségünk van rá, hogy az emberek min­denütt lássák: a párt olyan kérdéseket tár­gyal és old meg, amelyek összhangban vannak az egész nép érdekeivel és szük­ségleteivel. Csak így nyerhetjük meg és kapcsolhatjuk be a nép széles rétegeit a tár­sadalmi átalakítás folyamatába, az elfoga­dott határozatok megvalósításába. Minde­nütt be kell vezetni a pártpolitika alapvető feladatai teljesítésének nyilvános ellenőrzé­sét. Ennek feltétele, hogy a dolgozók ismer­jék a párt politikáját, minden munkahelyen tisztában legyenek céljaival, cselekvőén és elkötelezetten vegyenek részt megvalósítá­sában és ellenőrzésében. Gyakran hagyat­kozunk arra, hogy a dolgozók a sajtóból, a televízióból, a rádióból megismerik a do­kumentumokat. Közben saját munkahelyük konkrét problémáit nem ismerik. Az e téren fönnálló helyzetet nem kellene idealizál­nunk, hanem az emberek tájékoztatására minden eszközt ki kellene használnunk, még a helyi jellegűeket sem mellőzhetjük, s főleg a személyes kapcsolatokat nem. BÍRÁLAT ÉS ONBÍRÁLAT Tág teret kell biztosítanunk a bírálatnak és önbírálatnak is. A pártéletet minden párt­szervben és -szervezetben a tárgyilagos­ságnak, nyíltságnak, a kritikának és önkriti­kának, a nagy igényességnek és felelősség­nek kellene jellemeznie. Senki, bármily ma­gas tisztséget tölt is be, nem állhat kritikán felül, nem mérhet kétféle mércével, és nem térhet ki az ellenőrzés és tetteit illetően az elszámoltatás kötelezettsége alól. Főleg azt nem engedhetjük meg, hogy azok, akik rámutatnak a fogyatékosságokra és el akar­ják távolítani őket, s a társadalmi átalakítás feladatait akarják megvalósítani, hallgatás­ra kényszerüljenek, sőt üldöztetésnek le­gyenek kitéve. Ezt a pártszerveknek és -szervezeteknek kell szavatolniuk. Más­részt nem tolerálható a demokráciával való demagóg visszaélés kísérlete, az egyéni érdekek érvényesítése s a becsületes kom­munisták és emberek rágalmazása sem. A demokrácia elmélyítésének mindig együtt kell járnia a fegyelem, a rend és a törvé­nyesség megszilárdításával. „Nem enged­jük meg - mondotta Miloé Jakeá a CSKP KB 9. ülésén -, hogy az átalakítás és a demokratizálás folyamatával bárki is visz- szaéljen. “ A jelenlegi időszakban megállapíthatjuk, hogy az alapszervezetek többségében al­kotó, kritikus és önkritikus légkör uralkodik, bíráló igényességgel elemzik a problémákat és a fogyatékosságokat, keresik megoldá­suk, illetve kiküszöbölésük útjait. Nevükön nevezzük a dolgokat, nem titkoljuk el a fo­gyatékosságokat és okozóik kilétét, gyak­rabban mondjuk meg az igazat szemtől szembe, nyíltan, elvtársiasan. Éppen ez erősíti a párszervezetek, munkakollektívák, a gazdasági vezetés és a társadalmi szer­vezetek tekintélyét. Sajnos, nincs ez minde­nütt így. Az a tapasztalat, hogy a szélesedő demokrácia feltételei között meg kell tanulni a bírálat és az önbírálat hatékony alkalma­zását. Nem szabad félni kibontakoztatásá­nak bevált, új formáitól és módszereitől, a hibák korrekciójától, a kommunistákban ki kell alakítani és fejleszteni a pártós elvsze- rúség, a becsületesség etikai normáit, az akaratot és a személyes bátorságot. A bírá­latnak mindenkor pártosnak kell legnie és az igazságon kell alapulnia. A kritika nagy felelősséggel jár, s minél élesebb, annál megalapozottabbnak kell lennie, ki kell ala­kítani a bírálat kultúráját. Megengedhetet­len, hogy sértő módon bíráljunk, más embe­rek becsületébe gázoljunk, áskálódjunk, mi­vel ez megrontja a légkört a kolletívában, akadályozza a valóban kommunista kap­csolatok kialakítását. Különösen azt kell hangsúlyozni, hogy a társadalom és a párt­munka átalakításának időszakában a kriti­kához és az önkritikához való viszony a mély politikai gondolkodás, a politikai öntudat megnyilvánulása, s fontos kritériu­ma az átalakításhoz fűződő viszonyunknak. TÖBB DEMOKRÁCIA - NAGYOBB BIZALOM Jelenleg - mint azt a CSKP KB 10. ülése hangsúlyozta - feltételeink között nélkülöz­hetetlen a párt ideológiai munkájának összekapcsolása az átalakítás és a demok­ratizálás folyamatának egészével, a párton belüli demokrácia céltudatos fejlesztésével. Nem maradhat hangsúly nélkül, hogy a kommunisták és a dolgozók politikai öntu­data formálásának jelentős területe a politi­kai kultúrára nevelés. A párton belüli de­mokrácia és a társadalom demokratizálásá­nak folyamata nem értelmezhető úgy, hogy utat nyitunk az anarchiának, a káosznak, a felfordulásnak, a parttalan liberalizmus­nak, a felelőtlenségnek és a hazardírozás­nak, a személyes számlák törlesztésének, az összeférhetetlenségnek. A több demok­rácia nagyobb felelősséget és fegyelmet is jelent, s jelentenie kell mások nézete türel­mes meghallgatásának képességét is, azt, hogy megtanuljunk mások nézete megsér­tése nélkül érvelni és vitázni. Meg kell tanulni mások lejáratása nélkül, a tények föl­sorakoztatásával, a párt belső életének töké­letesítését a társadalmi haladás és az átala­kítás szükségleteit szem előtt tartva polemi­zálni. Egyszerűen kifejezve: a párt- és a szocialista demokrácia felsőbb fokának feltételei közt nagyobbak az igények a poli­tikai munkával, a nevelő és irányító tevé­kenységgel, valamint a pártos elvtársias- ság, az emberek társadalmi érintkezésével és öntudatával szemben. „Az emberek kez­deményezése - mondotta a CSKP KB 10. ülésén Jan Fojtík - csak ott hozhatja meg gyümölcsét, ahol öntudatos fegyelem és rend uralkodik." A párton belüli demokrácia és a szocia­lista demokrácia fejlesztésénél fontos, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek úgy érezzék és tapasztalják, hogy velük a párt­ban, a politikai életben a társadalmi folya­matok irányításában, a döntéseknél és a feladatok teljesítésében valóban számol­nak, hogy a párt törődik velük, hogy ismerni akarja véleményüket, gazdagodni akar ta­pasztalataikkal. Ebből logikusan adódik, hogy a párt politikai nevelő munkája nem lehet formális, nem süllyedhet monológgá, hanem alapvető módszerének a dialógus­nak kell lennie. Eleven, kölcsönösen igé­nyelt nyílt párbeszéddel kell meggyőznie, és a személyes példamutatással mozgósí­tania. „Az emberekhez bizalommal kell kö­zeledni, beszélgetni, tanácskozni kell velük, támaszkodni kell ismereteikre, felelősség­gel figyelni véleményükre, és bevonásukkal kell a problémákat megoldani. Párbeszédet szükséges folytatni, nem szabad kitérni semmilyen kérdés és nézet elől, amellyel az emberek előállnak. Ezekre mindenkor fel- készülten kellene reagálni, így segíteni min­denkinek, hogy helyesen tájékozódhasson a nagy változások folyamatában“ - mon­dotta Miloá Jakeá a CSKP KB 7. ülésén. JAN MACHYNIAK, a tudományok kandidátusa 'cocooosocoooooocooocococoooeoccocooosoecocoococoeoceceosoo! iocococoscososcoeeoccoex XII. 30. SOSOI oso> * / 'iB í? ® & .' — <&Zjfe p< 1 IWp JP*® || MgR

Next

/
Thumbnails
Contents