Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
L elesz (Leles a Bodrogköz egyik legősibb települése. Idilli táj fogadja még ma is az ide érkezőt. Az ember alig hagyja I el Királyhelmecet (Král'ovsky Chlmec), máris feltűnik a kanyargós Tice nádrengetege, amely körülöleli a falut. Távolabb buja legelő nyúlik egészen a Latorcáig. E szelíd, mozdulatlannak látszó folyó hajdan sok gondot okozott az itt lakóknak. Ha a tavaszi hóolvadás után kilépett medréből, tengerré változott az egész határ, olykor a falu alsó részét, a Sárvégét is elöntötte. Igaz, jóval is fizetett, vizében bőségesen volt hal, így a halászat sok szegény embernek adott megélhetést. A kifogott halakat, a pontyot, csukát, süllőt és harcsát szekéren vitték eladni Ungvárra, Sátoraljaújhelyre vagy Kassára (Kosice). VISSZAPILLANTÁS A kétemeletes várszerú kastély, Lelesz legnevezetesebb épülete, még a XII. században épült. 1945-ig a premontrei rendhez tartozó szerzetesek laktak benne. A krónivillában. Apja kommenciós dohányos volt a birtokon. Ót hatvan év körüli kortársammal és vele beszélgettem a falu múltjáról, jelenéről. Zelei János így emlékezik:- A leleszi határban a Ticén kívül még az én gyermekkoromban is tucatnyi, náddal sással, súlyommal benőtt tó volt. E tavak megszámlálhatatlan vadkacsának, vadlibának, vízicsirkének, szárcsának, gémnek, bíbicnek, dankasirálynak nyújtottak édeni búvóhelyet. Madarak énekétől és rikácsolásától zengett a határ. Azóta azonban megcsappant a madárvilág.- A Ticében is?- A Tice madárvilága is sokkal szegényesebb.- A baj az - szól közbe llko István, a hnb nyugalmazott elnöke, hogy hagytuk a Ticét, a Bodrogköznek ezt a legnagyobb természetes vízlevezetőjét beiszaposodni. Az új műutak építésekor senkinek sem jutott eszébe, hogy az út alatt átfolyót is hagyjanak. Megépültek drága pénzen a mesterséges csatornák, de szinte üresek, mert a kiásott földdel nemcsak a csatornák két partját • Ahol II. Endre király is gyakran megszállt • Zelei János kák szerint II. Endre király szívesen járt e halban, vadban gazdag, mocsaras, erdős vidékre vadászni. Ilyenkor mindig a leleszi kastélyban szállt meg. Felesége, Gertrudis meggyilkolásának hírével is itt érte utói a futár. Ezt egyébként Kodolányi János is említi Julianus barát című regényében. A második világháború befejeztéig a község határának több mint a fele a premontrei rend birtokában volt. A Tice partján terpeszkedő emeletes hombár és istállók tőszomszédságában húzódott meg szerényen a major. A hosszú majorban laktak a béresek, cselédek, kocsisok. Minden cselédnek egy szobája és kamrája volt. Három család szobájának ajtaja nyílott a közös konyhára. A hosszú major födele alatt izzott-fortyo- gott az indulat, változást vártak az emberek. A maguk behatárolt lehetőségei között tettek is érte, amennyit tehettek. Nagy többségük az első köztársaságban a kommunistákkal szimpatizált. Báramajoriaknak szigorúan tilos volt a politizálás s bármilyen politikai párthoz tartozás, a községi választásokon mégis a kommunista párt jelöltjeire szavaztak. Ennek eredményeként a harmincas években kétszer került a falu élére kommunista bíró. A major helyén ma modern villák, emeletes házak állnak. Tulajdonosaik a volt cselédek, béresek fiai, unokái. Az 55 éves Zelei János, a falusi pártszervezet elnöke szintén a volt uradalomhoz tartozó Csúröskertben lakik egy kétszintes töltötték fel, hanem a természetes vízbefo- lyókat is. Csoda-e, ha az esős évszakokban a földeken áll a víz, a csatorna pedig üres? •- Leleszen sok minden emlékezni kényszeríti az embert - mondja a 66 éves Kopasz Gyula. - Szerintem abban, hogy a Tice most ilyen, a faluból kikerült egykori funkcionáriusok is ludasak. Emlékezzünk csak vissza az ötvenes és hatvanas évekre! A járáisi nemzeti bizottság elnöke leleszi volt, a kerületi nemzeti bizottság alelnöke szintén, de volt a faluból nemzetgyűlési képviselő is. Nemhogy a Ticével, azzal sem törődtek, hogy posta vagy új iskola épüljön a faluban. Az unokám is abban az iskolában tanul, amelybe még a nagyapám járt.- Tudtommal már épül az új iskola?- Inkább csak épülget - legyint Halász László, az iskola építésvezetője.- Mikor kellene az iskolát átadni?- Az eredeti terv szerint jövőre, de ahogyan Gyula mondta, erre még 1992-ben sem kerül sor.-Miért?- Nincs építőanyag, tégla, épületfa- hogy máisról ne is beszéljek.- A megoldás kulcsa? Kérdően húzza fel bozontos szemöldökét, s határozott hangon mondja:- Megoldás? Csak az ismeretség, a „szocialista összeköttetés".-Az ellen, sajnos, a csendes dünnyö- gés, dohogás nem elég... AMIT A SZÁMOK ELTAKARNAK Lassan beesteledik. Úgy beszéltük meg, hogy hat órakor a községházán folytatjuk a beszélgetést. Varga Ernő, a nemzeti bizottság új elnöke vár bennünket. Itt más témára terelődik a beszélgetés.- Leleszen - kezdi az elnök - már 1949- ben megalakult a földműves-szövetkezet, de még a hatvanas években is a parasztság volt többségben. Ma már persze, lényegesen kevesebben dolgoznak a szövetkezetben. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés az utóbbi évtizedben többet fejlődött, mint korábban századokon át.- Mivel mérhető leginkább ez a fejlődés?- Én a változást hivatásomnál fogva nemcsak azon mérem, hogy hogyan élnek anyagilag a lelesziek, hanem elsősorban az emberek magatartásán, gondolkodásmódján, értékrendjén is. Tűnődő mosoly fut át az arcán s szinte mérlegre téve minden szavát még ezeket mondja:-1945-ig Leleszröl egyetlen érettségizett ember sem került ki. Ma már az érettségizőket nem is tartjuk számon, annyian vannak. Erre büszkék vagyunk, de arra még inkább, hogy falunkból napjainkig közel hat- vanan végezték el áz egyetemet, illetve a főiskolát.- Hányán maradtak közülük a faluban?- Sajnos, kevesen - vonja meg a vállát.- Mégis?- Húszán se. Mindehhez tegyük hozzá azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Lelesz központi község. S ez már elvezet bennünket egy másik fontos kérdéshez. Elhessentjük magunktól a múlt feltoluló emlékeit, hogy felvillantsunk a szellemi élettel kapcsolatos gondok közül is néhányat.- Az eddigi beszélgetésből én azt is kihallottam, hogy a sokat emlegetett jólét mögött bizonyos szellemi pangás van.- Fogalmazhatunk így is, sőt! - szegezi rám mutatóujját Kopasz Gyula. - Igaz- folytatja -, hogy Leleszen ma az új házak százai, a lakáskultúra magas színvonala, a háromszáznál több személygépkocsi, a jól öltözöttség stb. jelzik a jólétet. Csakhogy a szellemi élet ezekkel nem mérhető.- Hanem? _ ?- Nálunk a szellemi életet régen - szól közbe Halász Ernő - a színjátszás jelentette. Nem múlt el év, hogy a műkedvelő színjátszó csoport ne adott volna elő legalább két színdarabot. Akkor még a népszínmű volt a sláger: a Csikós, A falu rossza, a Piros bugyelláris, a Bor stb.- Később?- A háború után is előadtak minden évben egy-két színdarabot. Sót, még nem olyan régen az irodalmi kör is működött- veszi át újra a szót Zelei János. - Számomra a Pál utcai fiúk, a Ludas Matyi, a Néma Levente, a Dodi és a Csárdáski- rálynó előadásai a legemlékezetesebbek. Aztán jöttek a megtorpanás évei. Ebbe „belesegített" a televízió is, amely az úgynevezett „papucskultúrára" szoktat lassan mindenkit.- Pontosan így van - bólogat llko István. A JÖVŐRE GONDOLVA-Idáig érve a beszélgetésben feltűnik, hogy milyen nyíltan és őszintén mondja el mindenki a véleményét. így van ez mindig?-A mi fejünk már elég kemény ahhoz, hogy ne törjön be, ha megmondjuk az igazat. Ami szép és jó a faluban, azt az idegen is meglátja, minek ezzel dicsekedni? De hogy hol szorít a cipő, azt csak mi érezzük - tárja szét karját a pártelnök. A szavait követő másodpercnyi csendet Varga Ernő töri meg.-Az imént vázolt állapot pontosabb megértéséhez el kell mondanunk, hogy Lelesz még ma is mezőgazdasági jellegű település. Ipari tevékenység itt nem folyik, s mi is a csökkenő lélekszámú községek közé tartozunk. Bizonyítja ezt az is, hogy Lelesznek 1935-ben még 2600, 1960-ban már csak 2400 lakosa volt, ma 2040. Egyre több itt is az üresen maradó ház. A városba áramlás világjelenség, nyugtatgatjuk magunkat. Mégis közös töprengésre, gondolkodásra késztet, s más vonatkozásban is gyakrabban kellene vele foglalkozni. Itt akár pontot is tehetnénk a riport végére. De feltétlenül ide kívánkozik még • llko István (Bagoly János felvételei) valami, amit a pártelnök így fogalmaz meg: - A mi vezetési elvünk az, hogy ne csak a dolgok szebbik oldalát láttassuk, mutassuk meg a bajokat is. Csak a valóság teljes ismerete ösztönözhet valóban alkotó cselekvésre, jobbításra, a problémák okainak kutatására, feltárására. Komolyan foglalkoztat bennünket többek között az is, miért csökken Leleszen évről évre a magyar tanítási nyelvű iskolába járó tanulók száma. S hogy a jólét ellenére miért olyan, amilyen községünk szellemi élete. Pedig itt is olvasnak az emberek. Könyvtárunknak 270 állandó olvasója van, 237 Új Szó, 26 Pravda, 39 Hét és 49 Nő jár a faluba. Sok ez vagy kevés? Nehéz erre egyértelmű választ adni. Az adatok sok mindent megmutatnak ugyan, de sok mindent el is fednek. Az viszont tény, s a beszélgetésből is kicsengett, milyen sok gond szorítja jelenleg a leleszieket... TÖRÖK ELEMÉR • A nemzeti bizottság új épülete • Az új házak százaiból egy tucatnyi
