Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-23 / 51. szám
Gustáv Husak és Mihail Gorbacsov P ozitív változások és folyamatok bontakoztak ki 1988-ban a nemzetközi életben. A szovjet-amerikai csúcstalálkozókkal, a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről szóló szerződés ratifikálásával a két nagyhatalom lerakta az új minóségú kelet-nyugati kapcsolatok alapkövét. A világ népei közelebb kerültek a mindennél fontosabb béke és biztonság megteremtéséhez. Ezek az egyetemes emberi érdekek ösztönözték a párbeszédet a különböző politikai, katonai rendszerekhez és gazdasági közösségekhez tartozó államok között. Csehszlovákia egész évben arra törekedett, hogy fontos láncszemét alkossa e kedvező folyamatoknak, lehetőségéhez mérten hozzájárult az általános leszerelés ügyének előmozdításához, a nemzetközi légkör további javításához. Ez a hozzáállás tükröződik külpolitikai kezdeményezéseinkben, melyeknek célja a katonai konfrontáció csökkentése, a közös európai ház békés építése, a kölcsönös bizalom megszilárdítása. Vonatkozik ez elsősorban a Milos Jakeá, a CSKP KB főtitkára által a februári győzelem 40. évfordulóján ismertetett átfogó javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán hozzák létre a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. Emlékezetes nap marad február 25-e: ekkor hangzott el az említett javaslat - amely szorosan kötődik a szocialista országokkal közösen előterjesztett korábbi kezdeményezéseinkhez -, s ekkor kezdődött meg a szovjet harcászati-hadműveleti rakéták kivonása Csehszlovákiából. Történt ez még a szerződés életbe lépése előtt. Hazánk ismét atomfegyvermentes terület lett. SZOROS EGYSÉGBEN Külpolitikai tevékenységében Csehszlovákia a CSKP KB XVII. kongresszusának határozataiból indult ki, s fő célja az volt, hogy kedvező külső feltételeket teremtsen társadalmunk komplex átalakításához. Politikánk tartós, változatlan iránya - a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság és szövetség szilárdítása. Ebben a szellemben mélyültek a csehszlovák-szovjet kapcsolatok. Milos Jakeá januári moszkvai megbeszélésein ismét bebizonyosodott: az SZKP és a CSKP azonos nézeteket vall a nemzetközi helyzet és a szocialista építés problémáiról. Az országainkban végbemenő változások megkövetelik az együttműködés gyökeres átalakítását is. Épp ezért a tárgyalásokon a hangsúly az ipari kooperáció elmélyítésére, a kölcsönös kereskedelem szerkezetének tökéletesítésére, az együttműködés magasabb formáinak fejlesztésére került. A szocialista országok közötti kapcsolatok alakulása szempontjából az együttműködés és a barátság szálait erősítő legfelsőbb szintű találkozók voltak az irányadók. Ide sorolhatjuk Jakeá elvtárs Lengyelországban, az NDK-ban, Magyarországon, Bulgáriáiban tett látogatásait, Gustáv Husák köztársasági elnök moszkvai és phenjani tárgyalásait. Külön említést érdemel Ladislav Adamec, az új csehszlovák kormányfő moszkvai útja. Az októberben megválasztott szövetségi miniszterelnöknek ez volt az első külföldi látogatása. Az év folyamán fokozódott a koordináltság a szocialista államok közötti kapcsolatokban csakúgy, mint szerveiben. Jelentős döntések születtek a KGST prágai 44. ülésszakán, amelyen tovább konkretizálták a kollektív latokat. Mindez érvényes fordítva is. Keressük azokat a láncszemeket, amelyek minden területen szorosabban összekötnék a két országot. PREMIEREK ESZTENDEJE A csehszlovák külpolitika egyik meghatározó eleme az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, egyenjogú együttműködésének az elősegítése. Az európai ház gorbacsovi gondolatát mi is a magunkévá tettük, s az idei diplomáciai naptárban lapozgatva örömmel állapítható meg, hogy ennek a „házépítésnek" aktív részesei lettünk. Jelentős eseményekben tehát 1988-ban nem volt hiány, s közülük néhány - főleg Francois Mitterrand francia köztársasági elnök december második hetében tett látogatása - premiernek is számít. De Helmut Kohl nyugatnémet kancellár januári prágai útját szintén amolyan felújított premiernek tekinthetjük, hiszen előtte 15 évig nem járt hazánkban az NSZK kormányfője. Annyi bizonyos, hogy a hetvenes évek aktív érintkezését követő stagnálás, illetve visszaesés a nyolcvanas évek végére már a múlté: Csehszlovákia és a nyugat-európai államok párbeszéde rendszeressé vált a legfelsőbb szinten is. Természetesen megkülönböztetett jelentőséget tulajdoníszú szakaszát együtt átélt közvetlen szomszédok a maximumot megtegyék azért, hogy nemzeteink jószomszédságban köszönthessék az évszázad végét." Ezzel összecsengett Lubo- mír ÍStrougal gondolata, miszerint: „Igyekezzünk akár részleges lépésekkel is elősegíteni, hogy Európa tartósan békés élete visszafordíthatatlan valóság legyen, hogy a költők által Európa szívének nevezett, korábban oly nyugtalan térségben folytatott együttműködés és együttélés példás legyen a többiek száimára..." Az Európa múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatos gondolatok igen nagy teret kaptak Miloé Jakeá és Csao Ce-jang szocialista munkamegosztással, a tanácson belüli együttműködés és tevékenység mechanizmusának átalakításával, a közös szocialista piac fokozatos létrehozásával kapcsolatos célokat. Fontos lépés volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség közötti hivatalos kapcsolatok felvétele (erre épp Csehszlovákia KGST-elnöksége idején került sor), amely utat nyitott az új kezdeményezések előtt és hozzájárult a kiegyensúlyozott gazdasági együttműködés elmélyítéséhez, az európai politikai légkör javításához. Katonai téren - ahogy azt Bo- huslav Chrioupek külügyminiszter hangsúlyozta az ENSZ-köz- gyúlésen mondott beszédében - „a Varsói Szerződés többi tagországával együtt erősíteni kívánjuk a bizalomnövelő intézkedéseket, továbbá teljesítjük és fejlesztjük a stockholmi konferencia határozatait. Szorgalmazzuk a katonai doktrínák közös összehasonlítását azzal a céllal, hogy azok kizárólag védelmi jellegűek legyenek". Teljes mértékben támogatjuk a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén elhangzott kezdeményezéseket és Mihail Gorbacsovnak az ENSZ-közgyúlésen előterjesztett legújabb haderócsök- kentési javaslatait. Az 1988-as év áttörést jelentett a csehszlovák-kínai kapcsolatokban is. A két ország közelebb került egymáshoz, s nem kétséges, hogy ehhez nagy mértékben hozzájárult a CSKP KB főtitkárának májusi körútja (Kína után a KNDK-ban és Mongóliában járt) és Gustáv Husák szeptemberi pekingi látogatása. A távoli ázsiai országban is hasonló változások mennek végbe, mint a Szovjetunióban és hazánkban. Peking nagy figyelemmel kíséri e reformfolyamatokat, tanulmányozza azokat, és saját körülményeihez mérten igyekszik felhasználni a megfelelő tapasztatunk a szomszédos tőkés országokkal folytatott együttműködésnek. Az NSZK és Csehszlovákia a két tömb, a két világrendszer határán - vagy ahogy Hans- Dietrich Genscher augusztus végén Bohuslav Chrioupek bonni látogatása során fogalmazott: Európa „varratán" - fekszik. Ez pedig olyan körülmény, amely szélesebb dimenziókat ad a csehszlovák-nyugatnémet viszonynak. Itt, a kontinens közepén figyelhetők meg Európa problémái a legjobban, ugyanakkor a gondok közös megoldása, vagy annak szándéka jogosan kelt figyelmet másutt is a világon - és a jó példa erejével hat. Prága és Bonn kapcsolata érettebb lett az idén, s nem elhanyagolható, hogy a két fél a realitások talaján igyekszik közelebb kerülni egymáshoz, a találkozási pontokat, és nem a bennünket elválasztó politikai-ideológiai kérdéseket állította előtérbe. Csakis így nyílhatott új fejezet a januári Kohl-látogatás után. És a gazdasági, környezet- védelmi, kulturális együttműködés elmélyítésének szándéka mellett ugyancsak található közös nevező a katonai-politikai kérdések megoldása során. Az a tudat melegíthet bennünket, hogy közösen sikerült elősegítenünk a szovjet-amerikai rakétamegállapodás létrejöttét és megvalósítását. Csehszlovákia és az NSZK ugyanis egyaránt vállalta a szerződésből rá háruló kötelezettségeket, nevezetesen, hogy lehetővé teszik a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásának helyszíni ellenőrzését. Hazánkból így már ki is vonhatták a szovjet rakétákat, s az NSZK-ban is megkezdődött a Pershingek kitelepítése. Az egymás iránti bizalom ezáltal is jelentősen növekedett. Visszatérve Helmut Kohl prágai látogatására, a kancellár eképpen summázta tárgyalásainak tanulságait: „Fontos, hogy az európai történelem oly hoszFrancois Mitterrand csehszlovákiai látogatása során is. A francia köztársasági elnök talán túl sokszor is hangsúlyozta, mennyire sajnálja, hogy a háború után egy megosztott Európa jött létre. De hát ez realitás, és ebből kell kiindulni a csehszlovák-francia kapcsolatok építése során is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a december 8—9-i Mitterrand-lá- togatás amolyan tapogatózó jellegű volt, és jó startot adott a most konkretizálásra, szerződéses formába öntésre szoruló együttműködéshez a gazdaság, az ipari kooperáció, a környezetvédelem, a kultúra területén. Maga Mitterrand jegyezte meg prágai sajtóértekezletén, hogy a csehszlovák-francia együttműködés egyelőre alacsony szintű, tehát „ott," ahol szinte semmi sem történt, a kevés is soknak tűnhet." Francia- ország nem akar megelégedni a kevéssel, hiszen Csehszlovákia és a világ közötti csere nagyságát figyelembe véve a francia részarány igen szerény, de ugyanez fordítva is érvényes... KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK A csehszlovák-osztrák kapcsolatokban már hosszabb ideje nem hat a meglepetés erejével a magas szintű párbeszéd. Rendszeressé váltak az állam- és kormányfők, illetve a külügyminiszterek kölcsönös látogatásai. Az idén júniusban Franz Vranitzky kancellár járt Prágában és Bratislavában, s december elején volt Bécs vendége Jaromír Johanes külügyminiszter. Egyenletesen fejlődő gazdasági kapcsolatok, kiterjedt kulturális viszonyok és fokozódó környezetvédelmi együttműködés, a felmerülő problémák nyílt megvitatása és operatív megoldása - ez jellemzi viszonyunkat Ausztriával. Az csak természetes, hogy a csehszlovák külpolitika elsősorban az európai kérdésekre összpontosít, ezen a kontinensen igyekszünk a leginkább előmozdítani a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hátat fordítunk más térségeknek. Ez hiba lenne, hiszen Afrika, Ázsia, vagy Latin-Amerika éppúgy része a világnak, s részese- leggyakrabban szenvedő alanya - az egyetemes problémáknak. Csehszlovákia és a fejlődő államok viszonya szerteágazó, hiszen számos közös érdek fűz egymáshoz bennünket; az igazságos világgazdasági rend megteremtése, a fegyverkezés megszüntetése és így a fejlődés elősegítése, a regionális válsággócok békés megoldása. Mindezek a kérdések nagy teret kaptak például Lubomír Strougal májusi brazíliai útján vagy Ramaszvami Venkataraman indiai elnök szeptemberi és Jósé Eduardo dós Santos angolai államfő október végi prágai látogatása során (de megemlíthetjük az afgán és az algériai miniszterelnök hazánkban folytatott megbeszéléseit, valamint Bohuslav Chrioupek ni- caraguai és egyiptomi tárgyalásait is). Ebből a - korántsem teljes- felsorolásból is kitűnik, hogy a csehszlovák külpolitika látóköréből nem maradt ki egyetlen fontos térség sem. Partnerei kívánunk lenni mindazoknak, akik ez iránt úgyszintén érdeklődést mutatnak. URBÁN GABRIELLA PAPUCSEK GERGELY "'V** — w u Francois Mitterrand volt az első francia köztársasági elnök, aki Csehszlovákiába látogatott
