Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-01 / 26. szám

A kertészeti ter­melés a mező­gazdaság leg­munkaigénye­sebb ágai közé tartozik. Kér, hogy az iskolá­ból kikerülő technikusok és szakmunkások nagy hányada hátat fordít a szakmának. ' A kissallói (Te- kovské Lu- zianky) szövet­kezet virágkerté­szetében készült felvételen Dudás Erika és Stróbel Lajosné szegfűt szed. (Lórincz János felvétele) Miért kertészetet tanul, aki varrónőnek készül? A zöldségtermesztés fejlesztése részben szakember-utánpótlás kérdése Különböző fórumokon évek óta sokat foglalkoznak a zöldségtermesztés kérdé­seivel. Sajnos, többnyire csak az értékesí­tési és elosztási gondok körül forog a vita, a munkaerő-utánpótlásról lényegesen ke­vesebb szó esik. Pedig a jó kertészek egymás után mennek nyugdíjba s helyükre a mezőgazdasági vállalatok csak nehezen találnak megfelelő szakembereket. S nem csupán a vezető tisztségek betöltése okoz gondot, szakmunkásokban is hiány van. A középfokú szakemberképzés helyze­téről és problémáiról a kertészeti szakmun­kásokat és technikusokat képző Éberhardi (Malinovo) Mezőgazdasági Szakközépisko­lában, illetve Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetben érdeklődtünk. Emil Talaj­ka mérnök, az oktatási intézmény igazgató­ja elmondta, hogy megfelelő feltételek kö­zött oktathatják a jövő szakembereit. Diák­jaik az elméleti oktatásban szerzett ismere­teket a tangazdaságban végzett gyakorlati munka során ellenőrizhetik és gyarapíthat­ják. Ennek ellenére a fiataloknak csupán kis százaléka kedveli meg igazán ezt a szakmát.-Tapasztalataink azt mutatják, hogy a diákok nagyobb hányada csak azért jön hozzánk, hogy érettségi bizonyítványt sze­rezzen, magától a mezőgazdaságtól, konk­rétan a kertészeti munkától idegenkedik - mondta. - Márpedig az iskolának az a feladata, hogy olyan technikusokat és szakmunkásokat neveljen, akik a mezőgaz­daságtól remélik a boldogulásukat. Az érett­ségivel végződó szakközépiskola évente 57 fiatalt készít fel az életre, a szakmunkás­képzőből pedig évi átlagban 43 fiatal kerül ki. Közülük, sajnos, egyre kevesebben ke­resnek munkát a mezőgazdaságban. Eb­ben az is közrejátszik, hogy a nálunk érett­ségizőknek mintegy 70 százaléka lány, akik az iskola befejezése után rövidesen férjhez mennek és többnyire hátat fordítanak a me­zőgazdaságnak. Az igazgató szerint évtizedekkel ezelőtt merőben más volt a helyzet. Diákjaik a szó szoros értelmében hivatásnak érezték a zöldségtermesztést, a kertészeti munkát. Növendékeik közül sok kiváló kertész dol­gozott és dolgozik még ma is a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) Agrofrigor közös mezőgazdasági vállalatnál, a bratislavai Semexnél, illetve a ZARES-nél, a Stupavai Gyümölcstermesztő Állami Gazdaságnál és más mezőgazdasági vállalatoknál. Többen diplomát szereztek, komoly tanulmányokat, kertészeti szakkönyveket írtak, és a min­dennapi gyakorlatban szintén sokat tettek a kertészeti termelés eredményességének növeléséért. Mit lehetne tenni annak érde­kében, hogy a mai fiatalok közelebb kerülje­nek a mezőgazdasághoz? Az iskola veze­tése úgy gondolja, hogy a mezőgazdasági vállalatokkal fenntartott kapcsolat szoro­sabbra fűzésével, valamint a tangazdaság­ban folyó gyakorlati oktatás feltételeinek javításával talán jobban meg lehetne ked- veltetni a diákokkal a kertészeti munkát. A tangazdaságban Peter Moravec üzem­gazdász arról tájékoztatott, hogy 264 hektá­ros területen gazdálkodnak, s a diákok a gyümölcsösben, a zöldségeskertben, va­lamint üveg- és fóliaházakban kísérhetik figyelemmel a növények fejlődését. A gya­korlati oktatás óráin elsajátíthatják a gyü­mölcs- és zöldségtermesztés fortélyait, s maguk is jártasságot szerezhetnek a ker­tészeti tennivalókban. A fiataloknak, sajnos, csak egy része értékeli és használja ki kellőképpen ezt a lehetőséget. Ezt bizony­gatta Aizbeta Cavojcová technikus is, aki évekkel ezelőtt ebben az iskolában érettsé­gizett.- Mi annak idején más elképzelésekkel indultunk, többnyire hazulról hoztuk ma­gunkkal a mezőgazdaság iránti vonzalmat. Nekem annyira tetszett a kertészeti munka, hogy itt maradtam a tangazdaságban Pe­dig akkor még nem voltak ilyen kedvezők a feltételek, hisz csupán egy parányi üveg­házunk volt, és a műszaki ellátottsággal sem dicsekedhettünk. Együtt tekintettük meg a tangazdaságot. Aizbeta Óavojová végigvezetett az üveg­házakon és fóliasátrakon, majd megmutatta azt a kis üvegházat is, amelyben harminc éve ö ismerkedett a szakma csinjával-bín- jával.- Igaza van az igazgatónknak, alapvető fordulatot lehetne elérni a zöldségtermesz­tés fejlesztésében, ha az itt végzett techni­kusoknak és szakmunkásoknak legalább a fele a mezőgazdaságban vállalna munkát. Ugyanis meggyőződésem, hogy az iskola elméleti és gyakorlati tudnivalókkal egy­aránt kellőképpen felvértezi a diákokat. Viera Janéeková, a virágkertészet veze­tője tulajdonképpen ezt a gondolatsort foly­tatta:-í A magam részéről nem tudom megér­teni, miért tanul valaki három vagy négy éven át kertészetet, ha elárusítónak, fod­rásznak vagy éppen varrónőnek készül. Fölöslegesen elveszteget az életéből há­rom vagy négy évet, s gyakran kínlódva olyasmit kell tanulnia, amihez semmi kedve, miközben tudja, hogy az első adandó alka­lommal hátat fordít a mezőgazdaságnak. Vajon megfordul-e ezeknek a gyerekeknek a fejében, hogy a társadalom mennyit áldoz a taníttatásukra? Én nagyon szeretem a szakmámat, és erről gyakran beszélek a diákoknak. Az eredmény abból is látható, hogy itt, a virágkertészetben három munka­erőre volna szükségünk, de eddig csak két jelentkező akadt a diákjaink közül. Érdemes elgondolkozni a hallottakon. Jó volna, ha a jövőben a szülök és az alapisko­lák pedagógusai is mérlegelnék, hová küld­jék a gyerekeket tanulni, milyen tanácsot adjanak a pályaválasztó fiataloknak. Ugyanis könnyen megeshet, hogy meggon­dolatlan döntés és felelőtlen útbaigazítás következtében olyan gyerekeket fosztanak meg a tanulási lehetőségtől, akik kedvelik és tanulmányaik végeztével sem hagynák cserben a mezőgazdaságot. ' BÁLLÁ JÓZSEF V KORSZERŰ KASZÁLÓGÉPEK - KIVITELRE IS? A MINŐSÉGET MÉG JAVÍTANI KELL PÓTALKATRÉSZEK, KÉTÉVES HATÁRIDŐVEL? BŐVÜL A TARTOZÉKOK VÁLASZTÉKA szú a A hegyi és hegyvidéki körzetekben gazdál­kodó mezőgazdasági vállalatok részére itthon kifejlesztett önjáró kaszálógépeknek a tervek szerint 1982 szeptemberében kellett volna megjelenniük a piacon. A gyakorlatnak nagy szüksége volt ezekre a gépekre, hiszen az Ausztriából importált, Reform típusú motoros kaszálógépek behozatalára nem volt elég pénzünk. A hazai gépek sorozatgyártásával megbízott Slovenská Lupőa-i gépgyár dolgo­zói a helyzet komolyságát felmérve ígéretet tettek, hogy az első csehszlovák kaszálógé­pek a tervezettnél korábban, már 1982 júliu­sában bekapcsolódhatnak a betakarítási munkákba. így is történt. Igaz, mindössze nyolc hónap telt el attól az időponttól, amikor a gyártók a Nehézgépipari Üzemek Zvoleni Kutatási­fejlesztési Intézetének szakembereitől meg­kapták a tervrajzokat, s a május 1 -jei felvonu­láson már bemutatták az új gíépet. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy ezekben a hóna­pokban Peter Hipman konstruktőr, az önjáró kaszálógép „atyja" valószínűleg többet tar­tózkodott a Slovenská Lupőa-i műhelyekben, mint a zvoleni munkahelyén. A konstruktőrök, gépszerelők és segédmunkások egyformán igyekeztek, így az első 25 kaszálógép való­ban a tervezettnél korábban érkezett a föld­művesek segítségére, úgy, ahogy azt a dol­gozók felajánlása alapján Ladislav Luhovy mérnök, a Nehézgépipari Üzemek vezérigaz­gatója a kerületi pártkonferencián megígérte. A Peter Hipman vezette konstruktórcsoport nemzeti díjat kapott az első speciális hazai kaszálógép kifejlesztéséért és gyors kivitele­zéséért. Kiérdemelték az elismerést, hiszen az új gép teljesítménye vetekedik a korábban importált gépekével. Nem beszélve arról, hogy kisebb a tömege és kevesebb üzem­anyagot fogyaszt, hazai alkatrészekből ké­szült, és mindössze 130 ezer koronába kerül, nem pedig 250 ezerbe, mint az import Reform típusú gépek. S ha már itt tartunk, azt is érdémes elmondani, hogy az osztrák gépek­ből legfeljebb 10-15 jutott évente a Közép­szlovákiai kerület mezőgazdasági vállalatai­nak, igy sok helyütt rendszeresen kézzel kellett betakarítani a gépek számára nehezen hozzáférhető területek fűtermését. S valljuk meg őszintén, hány helyen száradt meg „lá­bon" a fű, mert nem volt, aki lekaszálja, begyűjtse? Most merőben más a helyzet, hi­szen a 30 fokos lejtőkön is megbízhatóan üzemeltethető gépekből van elegendő. Az egész országban több mint ezer darab dolgo­zik belőlük. És a termelők véleménye? Frantiéek Légin mérnök, a Banská Bystrica-i Kerületi Mező­gazdasági Igazgatóság fögépesítóje így nyi­latkozott: - Jók ezek a gépek, a mezőgazda- sági vállalatok gépesítói és traktorosai dicsérik őket. Viszont nagy hiba, hogy főleg az első típusokhoz nehéz pótalkatrészeket szerezni. A kétéves megrendelési határidő mindenkép­pen hosszú, amit az is igazol, hogy pillanat­nyilag tizenegy gép üzemképtelen a kerület­ben, s így napi átlagban 80-100 hektárral kisebb területen tudjuk lekaszálni a füvet. Ez, sajnos, nem hízelgő a gyártó vállalatra nézve. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy az önjáró kaszálógép iránt már külföldön is ér­deklődnek. Franciaország után ebben az év­ben Jugoszlávia, Lengyelország és Albánia vállalkozott a csehszlovák kaszálógépek ki­próbálására. Magyarország az idén tíz dara­bot vásárolt ebből a géptípusból, s az osztrák és bolgár szakemberek szintén jelezték ér­deklődésüket. Elképzelhető, hogy egy-két év múiva a Szovjetunió is a megrendelők között lesz. Vajon képes lesz-e a gyártó vállalat eleget tenni a megrendeléseknek, ha egyelő­re a hazai pótalkatrész-ellátást sem tudja megoldani? Más választása nem marad, nö­velnie kell a termelést, mint ahogy a minőség javítására is gondolnia kell. Ugyanis a máso­dik minőségi osztályba sorolt gépeknél dara­bonként 15 ezer korona vesztesége van a vállalatnak. Ennek többnyire az az oka, hogy a napajedlai ÖKD által gyártott motorok • Peter Hipman konstruktőr: - A mezőgazdasá­gi vállalatok igényeinek megfelelően bővítjük a kaszálógép tartozékainak választékát (A szerző felvétele) túl nagy hangerővel üzemelnek és gyakran elakadnak. Persze, akad még javítanivaló a vágószerkezeten és a hajtóműszekrényen is. Nem beszélve arról, hogy a gyakorlat egyre több adaptert és kiegészítő berende­zést igényel. A használók szerint, a kaszáló és rendsodró berendezés nem biztosítja az alapgép tökéletes kihasználását. Az igények­hez igazodva, már az idén gyártani kezdik a géphez a kaszaélezőt, jövőre kapható lesz a speciális simító, boglyázóvilla és hóeke. A tervek szerint idővel összesen 12 tartozék­kal fogják gyártani és kínálni a speciális hegyi kaszálógépeket. A gyártó vállalat konstruktőrei ismerik a gép „gyengéit", hiszen maguk is gyakran nyeregbe szállnak. Miloá Krnáő mechanikus például a Medzibrodi Efsz-nél segített a ne­hezen hozzáférhető területekről betakarítani a füvet. Mint mondta, munka közben nem csupán a gépek teljesítőképességét és meg­bízhatóságát ellenőrizték, hanem azt is fel­mérték, miként gondoskodnak a termelők a rétek és legelők gondozásáról. Marian Babi- ak és Ondrej Kováő arról beszélt, hogy egyik­másik gazdaságnál a vágószerkezet töré­kenységét kifogásolják, de arra nem gondol­nak, hogy a szikladarabokat, a javítások al­kalmával meggondolatlanul eldobott alkatré­szeket eltávolítsák a kaszálókról. Slovenská Lupééban az idén 400 önjáró fűkaszáló gyártását tervezik, de mint mond­ják, akár ezer darabot is képesek lennének készíteni. Tehát jöhetnének a külföldi meg­rendelések ... Addig is a legfontosabb, hogy javítsanak a minőségen. Gyártók és felhasz­nálók érdeke egyaránt íny kívánja. bátori János i. VII. 1. MÉM El Ér EEI VEI TEMI A 7 ÉBREIfl AACCT Ntln CLCvi rCLIttL. I Cili Áfa JClUA/UCd I

Next

/
Thumbnails
Contents