Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

ÚJ KÓROKOZÓ VESZÉLYEZTETI GYÜMÖLCSFÁINKAT A szaksajtó után nemrég a televízió is beszámolt egy nálunk eddig ismeretlen növénybetegségről, az alma- és körtefák baktériu­mos rákjáról, elhalásáról. Előfordulását egy Prága környéki nagyü­zemi ültetvényben észlelték, amelyet azonnal zárlat alá helyeztek. A fertőzött gyümölcsfákat kivágták és elégették. Miért a szigorú intézkedések? Azért, mert veszélyes, a karantén károsítok jegyzékében szereplő Erwínia amylovora nevű baktréium- ról van szó, amely egyetlen nyár leforgása alatt képes teljesen tönkre tenni a megtámadt gyümölcsöt. A kórokozó 1957-ben került be az USA-ból Európába. Először Angliában, majd Hollandiában, Dániában és Belgiumban, később Lengyelországban, az NSZK-ban, az NDK-ban és Franciaországban is észlelték. Veszélyességét fokozza, hogy az almán és körtén kívül további gyümölcsfajokat (például birs, berkenye, naspolya) és a rózsafélék családjába tartozó dísznövényeket (madárbirs, japán birs, galagonya, tűztövis) is fertőzi. A nálunk termesztett almafajták közül a Cox narancs renet, Idared, Gloster, James grieve, Jonathan és Vista Bella, a körtefajták közül pedig a Clapp kedveltje, Vilmos körte, Bőse kobak és a Comference bizonyult legérzékenyebbnek a kórokozóval szemben. A betegség első tüneteit rendszerint virágzás idején figyelhetjük meg. A csészelevelek alsó része előbb vizenyős, zöldesbarna színt kap, később a csészelevelek megfeketednek és lehullanak, vagy elszáradva a fán maradnak. A fertőzés később a levelekre és hajtásokra is átterjed. A beteg levelek szintén megbámulnák vagy megfeketednek, de nem hullanak le. A fertőzött ágakon rákos sebek keletkeznek. Ha ezek a sebek teljesen átölelik az ágat, a fertőzés feletti egészséges részek elhalnak. Csapadékos időjárás esetén a fertőzött részeken cseppek formájában bektériumnyálka található. A fertőzést okozó baktérium elsősorban élő növényi részekkel (például oltóvesszővel) vagy fertőzött facsemeték útján terjed. így jutott el annak idején Amerikából Angliába. Fáról fára leginkább a rovarok terjesztik. A kór terjesztésében a viráglátogató rovarok, tehát a méhek is szerepet játszanak. Később a szipókás rovarok (levéltetvek, levélbolhák, kabócák, poloskák) terjesztik tovább a fer­tőzést. A kór gyors terjedésében esetenként a viharokkal kísért esőnek vagy jégesőnek is szerepe lehet. Sőt -a lábuk segítségével- a madarak is áthurcolhatják a betegséget az egészséges fákra. A kórokozó a rákos sebek szélein telel át. A virágok tavaszi fertőződésére csak akkor kerül sor, ha a hőmérséklet 20-27 fok, a levegő relatív páratartalma pedig 97-100 százalék között alakul. A fertőzés terjedéséhez később is feltétlenül szükséges a nagy páratartalom és a magas hőmérséklet. Felmerül a kérdés, miként lehet gátat vetni a kórokozó terjedésé­nek. Elsősorban a növényvédelmi és karantén előírások szigorú megtartásával. Az mindenekelőtt növényvédelmi zárszolgálat szak­embereinek feladata, de az 1964. évi 61-es számú törvényrendelet értelmében a kertészkedőknek, tehát a kertbarátoknak is kötelessé­gük haladéktalanul jelenteni a karanténkárositók előfordulását az illetékes nemzeti bizottságnál, vagy közvetlenül a Központi Mező­gazdasági Ellenőrző és Minősítő Intézet szolgálatánál (Ústredná správa ochrany rastlín UKSUP-u, Matúskova 21,833 16 Bratislava). Ha tehát kertészkedő olvasóink az alma- és körtefák baktériumos rákjára, illetve elhalására utaló tüneteket észlelnek gyümölcsfáikon, megfigyelésükről mielőbb értesítsék az említett szerveket, s esetleg növénymintát is küldhetnek vizsgálatra a beteggyanús fákról vagy dísznövényekről. MATLAK GYÖRGY mérnök SZÚ a 11.16. A lúdtenyésztók gyakran és sokat panaszkodnak, hogy állataik kevés tojást rak­nak, és a tenyésztojások keltet- hetősége sem a legjobb. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a problémák oka az esetek több­ségében, sajnos, a szakszerút­KÉSZÍTSÜK FEL A LUDAKAT A TOJÁSTERMELÉSRE lenségben rejlik. Ugyanis az ál­lományt kellőképpen fel kell ké­szíteni a tenyészidényre. Az állomány intenzív tojáster­melésre való felkészítésének alapját a kiadós takarmányozás jelenti. Ennek hatására a már említett rajnai ludak az egyéb fajtáknál megszokott 14-16 he­lyett akár 35-40 tojást is rakhat­nak. Ez is jelzi, hogy háztáji feltételek között is érdemes fo­kozott figyelmet szentelni a lu­dak új tenyészidényre történő telkészitésének. A kiadós - és lehetőség sze­rint változatos - takarmányozás fő célja, hogy az intenzív tojás­termelést megelőző időszakban a tojók minél több tápanyagot és vitamint raktározzanak el a szer­vezetükben. A fokozott igénybe­vételre történő felkészítést lehe­tőség szerint már decemberben meg kell kezdeni. Ilyenkor a to­jók napi abrakigénye - az élótö- megtól függően - mintegy 25-30 dkg. A napi takarmánya- dag legfőbb összetevői a sze­mesek, ezek közül is elsősorban az árpa, a zab és a kukorica. Ezeket a magféléket legjobb ve­gyesen etetni, mégpedig reggel és este. Délben némi nedvesített eleséget kínálhatunk az állatok­nak. A keveréket 1-2 dkg borsó­darából, 3-4 dkg búzakorpából, 5 dkg burgonyából, 3-5 dkg mu- rok- vagy takarmányrépából és 2 dkg herelisztból vagy heremur­vából célszerű összeállítani, nedvesítésére pedig írót vagy fölözött tejet használhatunk. Ki­sebb mennyiségben valamilyen pelyvát is adhatunk, legjobb a lenpelyva, de szinte lehetetlen hozzájutni. A kiegészítők közül az emésztést segítő apró kavics vagy őrölt kagylóhéj a legfonto­sabb, de naponta 5 gramm ta­karmánymész és 2 gramm kony­hasó is kell a lúdnak. S ami szintén fontos, tiszta ivóvíz min­dig kellő mennyiségben legyen az állatok előtt. Jó tudni, hogy a nagytestű fajták napi vízszük­séglete 2 liter körül mozog. A tojástermelés, illetve a tojá­sok keltethetósége szempontjá­ból nagyon jó hatású, ha január elején némi csíráztatott gabonát adunk 3 tojóknak és gúnárok­nak. A szemesek közül elsősor­ban a zabot célszerű csíráztatni, az egyedenkénti napi adag pe­dig 2-3 dkg legyen. Molnár Ferenc A szaktanácsot kérők állan­dóan visszatérő témája, a kertészek és növénykedvelök közismerten „nehéz" növénye, a tubarózsa. Régi kultúrnövény, mexikói őshazájában is kedvel­ték. Akár méternyi hosszúságú szárán fejlődő fehér virágai egy­szerűek vagy teltek, pompás illa- túak. Nevelése azonban megle­hetősen próbára teszi a vele fog­lalkozók türelmét. Védett, meleg, napos fekvést, tápanyagban gazdag, laza talajt és folyamato­san jó vízellátást igényel. Bár­melyik hiánya vagy elégtelensé­ge a magszár elmaradását okoz­za. Ilyenkor a tubarózsa számos kis hagymára tagolt, apró leveles növénnyé változik. Az előnevelés során legalább 1T fokos talajhőmérséklet szük­séges, tehát fűtött vagy fóliás termesztő berendezésben köz­vetlenül kiültetve is indítható. Ha ennek talaja kifejezetten agya­gos, kötött jellegű, komposzt, esetleg érett trágya vagy rostos tőzeg, legalább jó adag durva homok keverésével tehetjük al­kalmassá. A hagymákat egy­mástól 15 cm távolságra és mintegy 7 cm-es földtakarással ültetjük. Akár cserépben, akár kiültet­ve neveljük elő a hagymát, kez­detben tartsuk szárazon. Talaja akár teljesen kiszáradhat, amíg csak föl nem tűnnek az első levelek. Ilyenkor még a fényhi­VIRÁGKEDVELŐK GONDJA: MIÉRT NEM VIRÁGZIK A TUBARÓZSA? Meglehetősen hosszú a te- nyészideje. A már virágzóképes, nagy hagymájú tubarózsa elülte­tésétől a kivirágzásig körülbelül fél év szükséges. A hagyma ol­dalán fejlődő, és az ültetéskor leválasztható éves sarjahagy- mák további két évi nevelést igé­nyelnek. Az utolsó évben külö­nösen kedvező feltételek szük­ségesek fejlődésükhöz, mintegy nyolc hónapon át. Mivel kiültetésük csak május­ban lehetséges, a fejlődést leállí­tó őszi fagyokig rövid az idő ahhoz, hogy említett igényüket szabadföldi neveléssel mara- déktalanl kielégítsük. Ha fejlődik is bennük vírágrügy, télig csak­nem kivétel nélkül tönkremegy. A szükséges nyolchónapos tenyészidöszak eléréséhez hagymáját már legalább április­ban egyesével-hármasával 12 cm-es cserépbe ültetjük, majd meleg, jó megvilágítottsá- gú helyen, például a szoba abla­kában előneveljük. A cserepe- zéshez megfelelő a két rész laza kertiföld és egy rész földszerűvé érett trágya, valamint egy rész durva homok keveréke. Ameny- nyiben hagyományos agyag­vagy műanyag cserépbe ülte­tünk, ezek aljába vízelvezető drénréteget ajánlatos tenni. Tő­zeg- vagy rács-cserép esetén erre nincs szükség. Ültetés után a hagyma csúcsa a cserép pere­mével azonos szintben legyen, körülötte centiméternyi víztér maradjon. ány sem ártalmas. A levelek megjelenésétől viszont a talajt folyamatosan tartsuk nyirkosán, gyakori és bőséges, sohasem hidegvizes öntözéssel. Most már sok fényt is kíván, és az eddigi­nél inkább magasabb, mint ala­csonyabb hőmérsékletet. Az erősen tűző .napsütéstől azon­ban még átmeneti árnyékolással óvjuk. A főhajtás mellett előtörő hajtásait ajánlatos kitörni vagy tőből levágni. Ekkor már meg­kezdhetjük a heti kétszeri tápol- datozást. A ferdén növő, vagy túlságosan gyenge szárat kös­sük pálcához. Az előnevelt állo­mányt a késő tavaszi fagyok el­múltával, májusban szabadföld­be telepítjük. A tőzeg- vagy rács­cserépben nevelt növényeket azonban a cserepekből óvato­san kiemelve, földlabdásán ül­tessük. Virágzat kifejlődése legké­sőbb szeptembertől várható. Eb­ben a fázisban már viszonylag alacsony, 10 fok körüli hőmér­séklet előnyös. Más időpontra csak a hagymatárolás módjának pontos kidolgozása után virá- goztathatjuk. Őszre a növények öntözését fokozatosan megszüntetjük. A levelek leszáradását követő­en, de legkésőbb a tartós fagyok előtt a hagymákat fölszedjük. Tárolásukra olyan sötét helyiség alkalmas, ahol télen 8-12 fok körüli a hőmérséklet és nem túl magas a levegő páratartalma. K. L. Akvarisztika Az indiai üvegharcsa Az indiai üvegharcsa (Crytopterus bicirrhis) Thaiföld és Indonézia növé­nyekkel sűrűn benőtt állóvizeiben él. A kifejlett állat testhossza eléri a 9-10 cm-t. Teste csillogó kékesszí­nű, és olyanyira átlátszó, hogy jól kivehető: emésztőszervei közvetlenül a fej mögött helyezkednek el. A beteg és elpusztult állatok elveszítik átlát­szóságukat, s a gyógyulásig a sérülé­sek helye is átlátszatlan. A hátúszót egyetlen kicsi sugár al­kotja. A felső állkapocsból egy pár hosszú bajuszszál nyúlik előre. Mivel csapathal, egyetlen példányt ne tart­sunk belőle, mert ijedős, és egyedül hamar elpusztul. Négy-öt példány együttes tartásához 25-30 literes ak­várium már megfelelő. Hasonló mére­tű, nyugodt halakkal (üvegsügér, gu- rámi) együtt tartható. Az akvárium feltöltésére a csapviz tökéletesen megfelel. Az akvárium al- jazata sötét (bazaltzúzalék, kimosott tőzeg) legyen. A medencét - kellő kiúszóteret hagyva - ültessük be sűrű növényzettel. Dekorációnak és búvó­helynek helyezzünk el néhány kíázta- tott faágat, nádszálat. Az üvegharcsák leginkább az akvárium középső vizré- tegében tartózkodnak, de könnyen megriadnak, és ilyenkor azonnal fede­zékbe úsznak. Ennek hiányában az üvegfalnak rontva megsérülhetnek. Ha megszokták környezetüket, nyu­godt körülmények között rajba tömö­rülve egyhelyben tartózkodnak. Testü­ket jellegzetes hullámzó mozdulatok­kal ingatják. Testtartásuk kissé ferdén lefelé álló. Látszólagos esetlenségük ellenére gyors és ügyes úszók. Áthe­lyezésükkor, valamint akváriumtisztí­táskor ügyeljünk erre, mert ha megi­jednek, a medencéből könnyen ki- ugorhatnak. Melegigényes halak, ezért 26-28 fokos vízben tartsuk őket. Minden élő eleséget azonnal, nagy mohósággal elfogyasztanak, s gyomrukat szinte pukkadásig töltik. A ritkán beszerezhető díszhalak közé tartozik, szaporíthatóságáról szinte semmit sem tudunk. «* (Állatvilág) KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünkben az Új Szó 40 évvel ezelőtt megje­lent első számának vezércikkéből idézünk; az idézet első része (zárt betűk: M, Z, N, O, T). 13. Maláji vitorláshajó. 14. Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége. 15. Masina. 17. Az idézet harmadik része. 20. Verso. 21. Igen 7 idegen szóval. 23. Mondatszó. 24. í. N. Ó. 25. ... -mo­zog. 27. A Kimonót összefogó se­lyemöv. 29. Doktrína. 31. Friss. 32. Német író. 34. Vegyi hatással ron­csol. 36. Csekély kiterjedésű. 37. Rag. 38. Dán csillagász. 40. Folyó - spanyolul. 42. Az információ egy­sége. 44. Anagramma egyharmada! 45. Alma-..., a Kazah SZSZK fővá­rosa. 46. Gyümölcsöt tartósít. 47. Kadmium. 48. Duplán halandzsa. 49. Kirakatban van! 51. ... Horizon­té, brazíliai város. 52. Azonos betűk. 54. A burok közepe. 56. Idegen fiúnév. 57. Vízi járművet hajt. 59. É. Á. H. 61. Mátka. 63. Lamé fele. 64. Kötőszó. 68. Iráni uralkodó volt. 70. Szlovák zeneszerző. 71. Gyűj­tőén FÜGGŐLEGES: 2. Amerikai hírügy­nökség. 3. Ú. R. N. 4. Spanyolorszá­gi város. 5. Lengyel fürdőváros. 6. Hiányos óhaj! 7 ...... nad Labem. 8. Angol matematikus. 9. Közleke­dési eszköz. 10. A kanál közepe. 11. Azonos betűk. 12. Levágott gaboná­ból összekötött nyaláb. 16. Az idé­zet negyedik része (zárt betűk: A, J, E, E, A, S). 18. Német művész- család. 19. sziget Indonéziában. 22. Koffer, névelővel. 26. Moziban van! 28 Szlovákiai város. 30. Város az Észt SZSZK-ban. 31. A jelzett sze­mély miatt. 33. Felhőben van! 35. Olaszországi város. 37. Remény. 39. Verdi Don Carlosában Erzsébet királyné udvarhölgye. 41. Város Ja­pánban. 42. Francia zeneszerző. 43. Bór, antimon. 44. Az idézet máso­dik része (zárt betűk: S, Z, V, M, R). 48. Az idézet befejező része (zárt betűk: T). 50. Hosszmértékegység. 52. Időszámításunk előtt. 53. Pólya. 55. Hazánk folyója. 58. Az Oranje mellékvize. 59. Dal. 60. Köszönet. 62. ,,A“ befejezés. 65. Vissza: Turku finn város svéd neve. 66. A gallium és a jód vegyjele. 67. A tanya köze­pe. 69. Holmium. 72. Ad acta. A december 2-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: A tudo­mány kulcs a világ titkaihoz. Könyvjutalomban részesülnek: Kajla Béláné, Pinc (Pinciná), Batoch László, Garamkövesd (Kamenica nad Hronom), Holik József, Ágcser- nyö (Cierna riad Tisou), Csanádi Szilvia, Érsekújvár (Nővé Zámky), Kovács Ildikó, Rozsnyó (Roznava).

Next

/
Thumbnails
Contents